• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Selena Gomez


Vas. Szept. 17, 2017 4:04 pm
☇ Oldal vidik


Vas. Szept. 17, 2017 10:28 am
☇ Once upon a time... Kai & Ave


Szomb. Szept. 16, 2017 5:15 pm
☇ Colors Of Seattle

Vendég

Szomb. Szept. 16, 2017 4:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Malachai & Alice










avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 12.

Age :
20

Tartózkodási hely :
❅Beacon Hills

Foglalkozás :
❅Bartender


Hétf. Aug. 21, 2017 6:45 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete




Malachai és Alice
A sötétség vagy megszólít vagy nem vesz rólad tudomást

„Ha nem dolgozol, akkor tanulsz, ha nem tanulsz, akkor dolgozz!”
Így telnek a napok. Apám kezd teljesen begolyózni.
Kidugom a fejemet a szorosan arcomba hulló kapucni alól, homlokomat a busz hideg üvegablakának támasztom, igyekszem kizárni a hangját a fejemből. Sikertelenül.
„Húsz éves vagy, az isten szerelmére, valaminek ki kellett volna ütköznie rajtad! Akárminek!”
Nem mondom, hogy nem vagyok hálás Mikaelnek, amiért megszabadított a bántalmazó vadász-apámtól, de talán ugyanott vagyok, mint ahonnan elindultam. A varázslat, akarom mondani, varázslatok, amikre szüksége van, a mániájává vált. Az éjszakai munkáját sem csinálja már, csak helyettem bújja anyám könyveit, amikben persze nem talál sok mindent, és ha meg is tudná valamelyiket csinálni, ő nem boszorkány. A tehetetlenség megőrjíti, annyira, hogy már azon is elgondolkozott egy gyenge pillanatában, hogy valójában nem is létezik a bűbáj, amivel feloldhatná a vámpír felemet. Igazából már abban sem biztos, hogy anyám akkor igazat mondott neki. Lehet, hogy csak egyszerű boszorkány és ember gyereke vagyok, semmi több, nem egy különleges porcelán tárgy, csak valaki, akire anyám ráfogta, hogy részben Mikaelé is.
Őszintén félek belegondolni, mi is lesz akkor, ha a halott anyám összetöri egy örökkévalóságig tartó egyedüllétre ítélt vámpír szívet. Lehet én iszom meg a levét.
Gondolataimba feledkezve majdnem elalszok, tekintve, hogy a város egy eldugottabb pontjára van időpontom. Könnyed húsz perces buszút egy munkanap után, hogyne! Nem igazán mesélt Mikael erről az emberről, csak annyit mondott, mivel magamban nem vagyok elég a könyvekkel, ezért felkeresve egy régi kapcsolatát szerzett nekem egy mentort. Egy tanárt.
Velük már a középsuliban se jöttem ki túl jól, tudja, így nem is értem az erőltetést.
Az utolsó megállóban egyedül szállok ki a járműből. Pulóverem kapucniját ekkor sem húzom le a fejemről, helyette terepszemlét tartok. A legtöbb lakás elhagyottnak tűnik, de legalább olyannak, aminek a lakói nem szeretnek udvart gondozni vagy mutatkozni. Lehúzott redőnyök „bizalomgerjesztő” látképe vesz körbe. Nekem pedig ezek egyikébe van érkezésem, pontosan a hatos számúba, aminek kovácsoltvas kapuja tárva-nyitva fogad. Magabiztos, már-már unott léptekkel haladok át rajta, zsebre dugott kezeimmel. Semmi kedvem itt lenni, már nem is érdekel mi vagyok, vagy mire vagyok képes, csak legyek túl ezen az átkozott órán, ezzel az akárkivel, és hadd menjek haza, mielőtt a kimerültségtől itt alszok el a lépcsőn.
Az ajtó előtt ér véget utam, hatalmas, kétszárnyas bükkfa bejárat ez, ami utamat állja. Csengőt nem látok, kopogtatót se, igy hát visszanézek az utca felé, a buszmegállót figyelem. Még talán van időm meglépni.
Ám mire visszafordulok az ajtórésnyire nyitva fogad. Egy lélek persze sehol. Olcsó műsor!
Hiába nem fogad senki az ajtóban, belépek a sötét lakásba. Az egyik szobából zenét hallok, igy elindulok fel a lépcsőn, talán fölösleges lenne bejelentenem magam, ez a hely tele van mágiával, furcsa, bizsergő érzés halad végig a gerincemen a rengeteg energiától, amit érzek.
Lassan betolom az ajtót, ahonnan egy kellemes dal szól, ez a szoba is teljes sötétségbe van borulva, amihez szemem még nem szokhatott hozzá.
- Alice vagyok, Mikael lánya. – Jelentem be mégis magam, ahogy a szoba közepére botorkálok, az emberemet keresem, aki azt sem tudom, hogy nő vagy férfi, de még a nevét sem. A csuklyám nem kerül le a fejemről, teljesen megfeledkezem róla, hogy ott van. Folytatom unottan, enyhe éllel a hangomban, gyűlölöm a sötétséget. – Nézze, nem vagyok játékos kedvemben, szóval ha már itt kell lennem, legalább mutassa magát!
Feszülten várok mi lesz. Rám próbál ijeszteni? Nem is jelent meg? Elaludt? Azt várja, hogy megkeressem? Egyáltalán jó helyen járok?! Hol van már?!

Remélem tetszik!c: ◯ Zene ◯ Outfit ◯ 565 ◯ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
217

Tartózkodási hely :
everywhere ☠

Foglalkozás :
everything ☠


Hétf. Aug. 21, 2017 11:19 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








teaching? god save me!



Jaj, tudod te! Van az a pillanat, amikor beindulnak a varázsvilág vészjelző szirénái és mindenki fejvesztve elkezd menekülni, mintha eljött volna az apokalipszis, közben meg csak valami brutál random dolog született a világba, aminek se füle se farka, de még azt se tudod megmondani miféle. A neméről nem is beszélve! Tiszta durva, hogy milyen váratlan pillanatokban képes egyeseknél beütni ez a crack és kezd el rángatózni a szemük alatt az ideg, mint valami veszett, beteg dögnek. Komolyan, akkor senkinek se jutott eszébe, amikor nevet adtak nekem. Minden csendben volt, pedig, lássuk be, ki az aki olyan nevet ad a fiának, hogy Malachai. Mintha szándékos eltervezték volna gyilkos, sötét jövőmet. Ez az! Direkt szociopatát csináltak belőlem. Áhá! Mégis, minden villódzó fény kialszik, amikor megjelenek. Jó, mindig lekapcsolom a biztosítékot, de akkor is!
Unott fejjel, végtagjaim lazán lengetve magam mellett sétáltam végig a kihalt utcán, miután pártfogoltam egy órás siránkozása után – miközben szétszedte a lakás berendezését – rávett arra… Nem! Nem! Meguntam a nyavalygását, így beleegyeztem, hogy én járok utána ennek a hatalmas vészhelyzetnek, mielőtt ő feldobja a lábát. Komolyan mondom, lassan azt fogok hinni róla, teljesen magatehetetlen és még életében nem volt kinn a „friss” levegőn. Egyáltalán életben maradna, ha kitenné a lábát a lakása küszöbén? Ch! Bosszantó!
Húúú, váó! Ezt a házat miért nem szipolyozta még ki valaki? Hányan halhattak itt meg? Két épülettel odébb is érezni a sok felgyülemlett energiát. Itt még Lucifert is meglehetne idézni és átlökni a Mennyek kapuján! Ja, de, tudom a választ! Mert a mágia elszívása elég törvény ellenes, mert blablabla. Az a sok figyelmeztetés meg siránkozás! Sosem hallgattam rájuk! Lehet, ezért akart egy egész koven megölni… nem sikerült, na. Szerencsére, még senkinek sem esett le, hogy visszatértem. Mi van ezekkel? Egy bolhára jelez a csipogójuk, de az elefántra nem? Na, ezért nem fogom sose megérteni őket! Nem tudják mi az igazi móka. Mi van akkor, ha elszabadul pár természetfeletti korcs? Mutáns? Csak murisabb lesz popcorn-t enni egy panel tetejéről és nézni, ahogy összedől a világ. Komolyan, genetikai csodák ezek és bizony, szívesen felvágnám őket egy kis tanulmány céljából.
No, de! Komolyabbra fordítva a szót, ahogy belépek az épületbe, odabenn egy fiatalabb boszorkánymester fogad. Mármint, nálam fiatalabb az ő 50 évével. Nem marad sok ideje beszélni, hamar végzek vele. A testét épp átvonszoltam a hálószobába és eltüntettem, amikor hangokat hallottam az ajtó túloldaláról. „Alice.” Ki a f*sz, azaz Alice? Ki az a Mikael? Végül, csak nem hagyja abba a dumálást, így hamar leesik, nem egy eltévelyedett lélek, hanem a valódi játékszer. Gyorsan láthatatlanná varázsolom a halott férfi testét, majd egy rongyot a kezembe veszek és véres kezeim gyors megtörlése közben kijövök a hálóból. A gyertyákkal megvilágított helyiség közepén ácsorog a kis vörös. Vörös. Hmm…
- A mestert keresi? – kérdezem meg, majd a rongyot egy hirtelen, heves mozdulattal kilököm kezeim közül, egyenesen a sarokba, mintha mi se történt volna – A tanár éppeeeen… itt van! – mutatóujjammal körözni kezdek a levegőben, majd a saját arcomhoz érintem, amint leesik szemem gyors mozgása közben, hogy csak ketten maradtunk és nem mutathatok egy láthatatlan hullára vagy kísértetre. Egy hatalmas vigyor ül ki arcomra, ami rögtön le is fagy, ahogy a nő mögött a kisasztalon vért vesz észre világos íriszem.
- Öööö…. Miben, miben segíthetek? – át nindzsázok a nő mellé, majd közé és a kisasztal közé állok, mielőtt észre venné a vörös folyadékot – Miért vagy olyan különleges? – vigyorgásom végül komoly elgondolkodássá válik és közben remélem, hogy ezeket az infókat nem kell tudnom a nőről. Mi több! Nem ismeri a tanárát, mert, bevallom, nem memória átírásra készültem ma este. Sokkal inkább valami… különlegesre számítottam. Na igen, nem épp ebben az értelemben. Mi lehet olyan veszélyes benne? Ez csak… ez csak egy ártatlan kislány!
Gondolataim persze, egy pillanatra sem vetítem ki a külvilág felé. Csendesen várok a válaszra, a magyarázatra, mielőtt elszaladnék a középszerűségétől. Kezeim hátam mögé teszem, ahol megragadom az asztal szélét. Érzem, ahogy egyik tenyerem éppen a vérben köt ki. Ez jó, mert segítségével bemérhetem a többit is, amit nem sikerült még eltüntetni. Huss! Csak egy pislogásomba tellett és már egyetlen egy csepp vér sincs a láthatáron. Imádom az energiával telt helyeket!


music for enjoy this 679 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 12.

Age :
20

Tartózkodási hely :
❅Beacon Hills

Foglalkozás :
❅Bartender


Szomb. Aug. 26, 2017 10:10 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete




Malachai és Alice
A sötétség vagy megszólít vagy nem vesz rólad tudomást

A kendőzetlen, tanári vélemény áldott dolog. Ami segít az előre haladásban, fejlődésben és abban, hogy értékes tapasztalatokat szerezz az idősebb, érett emberektől.
Na de hogy ide tegyenek nekem egy hatvan éves, szakállas vénembert, aki esetleg még az első órán is képtelen megjelenni, az egy vicc! Hogy várja így el bárki, hogy komolyan vegyék?
Amíg türelmetlenül toporzékolok, egyik lábamról a másikra helyezve súlypontomat, körbe nézek a félhomályba borult szobában. Szegényes bútorzat keretezi a vörös, bársony tapétába csomagolt lakrészt. A behúzott függönyök előtt –ami az ajtóval egyenest szemközt van- széles íróasztal terpeszkedik, rajta pár papír, könyv, mintha valaki hatalmas munkába kezdett volna érkezésem előtt. Pár fiókos szekrény foglalt bal és jobb oldalamon helyet, az egyiken ott van a lemezjátszó, amin egy bakelit pörög. Valószínűleg Beethoven szimfóniája szólt. Vitrinek könyvekkel, mágikus tárgyakkal, kristályokkal, csecsebecsékkel, fegyverekkel, amulettekkel és persze mindenhol gyertya lángja égett.
Igen, a berendezés egy öreg mesterre utalt. Egy utolsó sóhajtással elengedtem minden reményt afelől, hogy én találkozok azzal a bizonyos tanárral. Őszintén, nem bántam távollétét, ez nem az a nap volt, amikor arra vágytam, hogy valaki középszerű varázslatokkal tömje a fejem, kioktasson a neveletlenségemről, arról, hogy micsoda felelősség hárul rám, hogy a vámpír apámat kordában tartsam és az egyensúlyra is figyeljek.
Az unalomból egy hang ráz fel, egy igen fiatal hang. A hang mellé pedig léptek és arc is társul, így száznyolcvan fokos fordulatot veszek és döbbenetemre egy jóképű, magas fiatalember lép be.
Se szakál, se talár, vagy ráncok és sétabot. Helyette mogyoróbarna haj, sötét ruhák és éles arccsont fogad, ami kiemeli azokat a furcsa, sokat sejtő szemeket. Volt bennük valami, ami nem eresztett el, miközben egy kérdést tesz fel. Talán el se ér fülemig a kérdés, ajkaim résnyire szétnyílnak csodálkozásomban. Őszintén? Nem erre számítottam. Az aurája erőteljes és páratlan volt. Csuklyámat lassan lehúzom a fejemről, miközben pár bamba pislogás mellett válaszolok.
- Szóval maga a… a tanárom? – Teszem fel a kérdést egy hitetlenkedő kismosollyal, ami akaratlanul csúszik arcomra. Nagy megnyugvást nyújt a laza megjelenése, de a magázódat persze tartom.
Végig követem a mozgását a szobán át. Teljesen rabul ejt minden mozdulata, jézusom Alice, ne viselkedj úgy, mint egy buta kislány! Emberelem meg magam gondolataimban.
Kérdése enyhén meglep, tekintve, hogy elvileg tudott érkezésemről. Mosolyom nem lankad, hisz hozzáhasonlóval még nem találkoztam, egyszerűen csak elbűvölt a megjelenése, a jelleme. Mégse értem; „Miért vagy olyan különleges?” Felfogom értetlenségét annak, hogy Mikael szeret titokzatos maradni, így valószínűleg nem árult el rólam túl sok mindent. Készségesen elmondom neki a történetem.
- Apám küldött, mivel szeretné kideríteni mi is vagyok mégis. – Kezdem egy sóhaj keretében. Felemelem kezem és mutatóujjammal jobbra és balra intek, ezt a mozgást követik a mester mögötti függönyök, amik szétnyílnak, így fényárba borul a szoba.- Anyám egy bűbájjal megtudta oldani, hogy gyermekük lehessen. Én. De a vámpír oldalam nem igazán mutatkozik, ezért szeretné, ha ezt fellehetne oldani vagy mi…
A végére egészen elhalkulok, ő az első, akinek el kell magyaráznom ezt és így kimondva igen nevetségesen hangzik ez a mese. Megrázom a fejem és a ismét felnézek szemeibe. Úristen, azok a szemek…
- Szóval, igazából, szeretné, ha erősebb lennék és tanulnék egy-két varázslatot. – Dadogom zavaromban, miközben magabiztosnak próbálok tűnni. – De nem beszélt vele, mielőtt jöttem?
Odasétálok az egyik polchoz, hogy ne álljak tehetetlenül a szoba közepén. Egyébként sem tudok vele szemkontaktust tartani, sose jöttem még ennyire zavarba senkitől, számomra is furcsák a reakcióim. Úgy érzem az arcom ég, és akaratlanul is jobban megnéztem a férfit. Vajon feltűnő volt?
A polcról leveszek egy poros könyvet és megtörölgetem a ruhám ujjával. Szokatlan rúnák vannak a bőrkötésbe vájva, amiket nem tudok beazonosítani, de a bőrömmel érintkezve mintha fénylenének. Itt minden túlcsordul a mágiától, de az ő auráját most már bárhol felismerném. Különleges.
- Egyáltalán, hogy szólíthatom? Vagy maradjunk a magázódásnál?  


Remélem tetszik!c: ◯ Zene ◯ Outfit ◯ 612 ◯ ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
217

Tartózkodási hely :
everywhere ☠

Foglalkozás :
everything ☠


Szomb. Aug. 26, 2017 11:23 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








teaching? god save me!



Igyekszem a lehető legkomolyabb és legértelmesebb fejet vágni miközben próbálok valamit improvizálni. Az egész azon áll vagy bukik, hogy a fiatal kisnő mit tud és észre veszi-e az igazi tanár hulláját. Nem, nem hinném. Túl jó vagyok a dolgok eltüntetésében, inkább az információk miben létén áll avagy bukik a kártyavár. Még sosem beszéltem ennyire nehézkesen, döcögősen. Kissé szétszórtnak érzem magam miatta, ami elég aggasztó. Én sose vagyok… tanácstalan. De, már itt vagyok. Nem állhatok neki időutazós varázslatot végrehajtani. Hmm… Egyáltalán lehetséges lenne? Nem, nem pazarolnám erre a hely energiatelítettségét. Ha úgy alakulna, egyszerűen elásom a csajt egyenesen a másik mellé és készen is van. Nem lesz itt probléma!
Sikerült alaposan meglepnem Vörös királykisasszonyt, ami vigyorgásra késztet. De, khm, most szakszerűségre és komolyságra lesz szükségünk. Kérdéseimre végül lassan, nehézkesen választ kapok. Ezen idő alatt, amíg ez az… Aliz vagy mi is volt a neve, beszélt hozzám, én elengedtem a már tisztának tűnő kisasztalt és elindultam a termetesebb íróasztalhoz. A rajta heverő papírokat fintorogva néztem, mígnem végig ujjbegyeimmel simítottam a bútordarabon. Nem igazán figyeltem arra, amit a fiatal ajkak felém küldtek. Inkább azzal foglalkoztam, hogy mi van ebben a szobában. Bár, az sem nyűgözött le vagy kötötte le a figyelmemet túlzottan. Végül, egyszerűen lehuppantam a „főnök” székére, egy ujjmozdítással mágiát alkalmazva lesöpörtem a papírokat a földre, majd felpakoltam a lábaimat az említett íróasztalra. Hátradőlve, kényelembe helyezve magamat néztem rá végül. Fejem enyhén oldalra döntve mértem végig. Fentről lefelé, cipőtől kapucniig. Nem titkoltam. Látványosan csináltam beazonosíthatatlan kifejezéssel ábrázatomon. Két másodperc kell végül, mire felfogom, hogy kérdést intéztek felém. Megrázom fejem, mint aki most tér vissza egy másik világból, majd tovább ücsörögve a nagydarab székben válaszolok.
- Óóó! Sok minden történt az érkezésedig. – szavaimat egy fél mosollyal zárom, majd hirtelen levágom lábaimat a padlóra és felállok helyemről. Megkerülöm a bútorokat, mígnem nem marad más közöttünk, csak üres tér. Míg őt nézem, megpróbálom felidézni mit is mondott néhány perccel ezelőtt, ugyanis egyáltalán nem figyeltem szavaira. Uhh… remélem nem volt fontos. Komolyan! Ettől az ifjú kisboszorkánytól volt megijedve a fél varázsvilág? Fú, ezeknek tényleg baj lehet a csipogójával. Meg a fejével. És még azt hittem én vagyok őrült. Lehet, teljesen egészséges vagyok és a világ lett egy hatalmas, globális sárgaház. Te jó ég!
- Maradjunk a tegeződésnél. – mondom könyök magasságban megdöntve kézfejemet, így gesztikulálva szavaimhoz, miközben tekintetem a padlóra ugrik. Egy röpke pillanattal később ismét a nőt nézem és értetlen, kérdő fejet vágok szavaimhoz – Várj. Azt mondtad, hogy vámpír? – enyhén összeráncolom szemöldökeimet. Na, ez már kezd érdekes lenni. Elgondolkodva lépek közelebb a nőhöz. Kettőt is közeledem felé, míg enyhén oldalra döntött fejjel, komoly elgondolkodással képemen folytatom – Anyád boszorkányként mágiával biológiailag termékennyé tett egy vámpírt, aki ezzel a fogantatásodhoz használt apád lett?! – hangosan is kimondtam? Ez őrület! Szemöldökeim, mindkettő, a homlokom közepéig ugrik, ahogy nagy levegőt véve egy „váó”-t formálok ajkaimmal és elfordulok – Lenyűgöző! – mondom inkább magamnak, ahogy elindulok az egyik szekrény felé. Visszafordulva mutatóujjammal rá bökök a nevét se tudom lányra.
- Tehát, hibrid vagy. – azt hiszem az elmúlt három mondatom óta ez az első, amit tényleg felé intézek, de még nem ez az, amire választ is várok. Vagy, bármilyen reakciót – Vajon mennyi idős is volt az anyád? Mármint, úgy valójában. – kezdek el hangosan spekulálni, ezúttal őt is bevonva a beszélgetésbe – Mármint… Nézz rám! Elmúltam kétszáz éves! Nem kis kutatás és erő kell egy halott… egy vámpír szervezet működésének beavatkozásához. Ez orvosi szempontból is csodálatos. A természetfeletti oldalát már nem is nézve! – azt hiszem egy kicsit magával ragadott a hév és a szakmai oldalam. Azt hiszem, kezdem érteni mi volt a pártfogoltam problémája. Szavaim közben járkálni kezdek a szobában. Hol magam elé, hol rá nézve. Kezeimmel magam előtt mutogatok, ahogy lázba jövök.
- Csinálhatnánk belőled igazi hibridet. Egy új fajt. Vagy, gondold csak el, az első vámpír, aki fényben jár. – azt hiszem, túlságosan is belelkesültem. Ahogy tekintetem találkozik a lányéval, hirtelen megállok. A lelkes mosoly, az ötletekkel teli, csillogó szempár eltűnik. A gyermek kijön a játszótérről és felváltja egy komoly férfi megjelenése – De, téged nem ez érdekel, ugye? Mégis.. mit szeretnél? – kérdezem meg végül lenyugodva – És, ne az apád elvárásait mond. – teszem hozzá kézfejlendítéssel, amit egy enyhe fejcsóválással egészítek ki. Az ő elképzeléseire lennék kíváncsi, nem pedig apuci unalmas utasításaira. Bár, lehet szarnom kellene erre az egész küldetésre és egyszerűen elrabolni a csajt és felfektetni egy boncasztalra. Micsoda kísérleteket végezhetnék!


music for enjoy this 714 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Malachai & Alice
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Barry Benson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: