• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Szer. Nov. 07, 2018 2:37 pm
☇ Játszótársat keresek!


Szomb. Nov. 03, 2018 7:51 pm
☇ Daniel 'Danny' Nicholson


Szomb. Nov. 03, 2018 3:48 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Wade & Maya - Making new friends






 :: Játékok




avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 23.

Tartózkodási hely :
⚘ BH ⚘

Foglalkozás :
⚘ Student ⚘


Csüt. Aug. 24, 2017 5:08 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete




Wade & Maya
A simple „hello” can lead to a million things



Elég egyszer hibázni az életben, hogy onnantól kezdve dominóként dőljön össze körülöttünk minden. Elég volt egyetlen egyszer rossz döntést hoznom, hogy ne csak a saját, de valaki számomra nagyon fontos életét is teljes mértékben megváltoztassam, ráadásul nem épp pozitív irányba. Mardos a bűntudat, hogy nem voltam elég erős. Hogy ahelyett, hogy a szüleimmel szemben lettem volna önző, inkább Hurricane-el voltam az. Micsoda ostobaság, nem? Mindig is aszerint éltem, hogy a szeretteim a legfontosabbak, az ő érdekeiket kell előtérbe helyeznem. Amikor viszont a családom és a szerelem közül kellett volna választanom, eldobtam magamtól az egyetlen személyt, aki igazán meg tudott érteni. Vele őszinte lehettem, ő ismert a legjobban és mégis... Mintha csak egy apró papírgalacsin lett volna, kihajítottam az ablakon. Összetörtem a szívét... És még rá is léptem egyszer. Tudtam jól, mivel bánthatnám meg őt igazán, mivel érhetném el, hogy ő maga is ki akarjon szállni az életemből. Elhitettem vele, hogy megcsaltam, amivel végleg el is veszítettem. Egy részem a mai napig nem bánja a dolgot, hiszen így Hurricane végre lekerült anyám listájáról, a családom már többet nem veszélyeztette az életét. Mert előbb vagy utóbb megtörtént volna, amitől annyira rettegtem... A másik részem - a dominánsabb - azonban naphosszat csak szenved, azt kívánja, bárcsak mertem volna kockáztatni. Mennyire igaza van!
Miután sikerült berendezkednünk az új otthonunkba, úgy döntöttem, elmegyek egy kisebb sétára a városban. Mást nem tudtam volna csinálni, a dobozokkal borított, porban és mocsokban úszó lakás gondolatától is rosszul lettem. Képtelen vagyok eltűrni magam körül a koszt, így jobb szeretem elkerülni a lehető legmesszebbről. Anyám tisztában is van ezzel, hisz ő nevelt ilyennek, ezért egyszerű könnyedséggel engedett utamra. Csak annyit kötött ki, hogy a telefonom legyen mindig bekapcsolva, hátha baj történik. De mégis miféle bajom eshet, amiből nem tudok kimászni a mágiámmal? Arról már nem is beszélve, hogy nemrég megörököltem családunk legbecsesebb kincsét, egy ósdi talizmánt, ami megvéd az ellenem fordított mágiától, illetve a természetfelettiektől eredő varázslatoktól is. Legalább is ezt mondták, amikor megkaptam. Hogy aztán ebből mi igaz, azt már senki se tudja. Mindenki csak hisz benne, épp ez adja az igazi értékét.
Lépteim egyre elhagyatottabb utcák felé vezettek. A nap már alig látszott a horizonton, így a sötétség egyre csak elnyelte az eget. A járda mentén felkapcsolódtak a lámpák, csend ült mindenre, ami addig zajos volt. A levegő pedig egyre csak hűlt és hűlt, enyhe szellő fújt át az épületek közt. Megborzongtam, jobban összehúztam magamon hosszú, fekete vászonkabátomat. Vékony volt, de épp elég ahhoz, hogy ne fázzak. Már érezni az ősz közeledtét, habár napközben még mindig száz ágra süt a nap, a melegről nem is beszélve.
Az idő teltével már csak a hold és a csillagok fénylettek az égen, néhány felhő viszont ezeket is eltakarta pár perc erejéig. Észre se vettem, hogy menetközben egy park felé tévedtem. Olyannyira elmerülhettem gondolataimban, hogy fel se tűnt még a lámpák kékes fénye sem. Eddig mindegyik narancssárgán világított, azonban ahogy egyre távolodtam a főbb utcáktól, már csak halványan pislákolók mellett haladtam el. Szerencsére tudat alatt odafigyeltem, merről jöttem, így könnyen haza fogok majd találni még egy ilyen idegen helyen is, mint Beacon Hills. Ha Los Angelesben nem tévedtem el egyszer sem, itt se fogok. Ez ahhoz képest gyerekjáték.
A parkban egy alakra lettem figyelmes. Emberi volt, ez egyértelműnek tűnt még abban a sötétségben is, ami mindent körülölelt. Haja a válláig érhetett, testalkata alapján férfi volt. Ha nem fordult volna felém, eszembe se lett volna közelebb menni, de miután ismerős vonásokat fedeztem fel benne, lehetetlennek tartottam, hogy szó nélkül elmenjek onnan. Hiszen.. Szörnyen hasonlított Hurricane-re.
Voltunk annyi ideig együtt, hogy minden egyes rezdülését, a pillantását és mimikáját tökéletesen ismerjem, így egyből megállapítottam, hogy minden hasonlóság ellenére nem vele állok szemben. Mertem feltételezni, hogy a testvérével hozott össze a sors, Wade-el. Hallottam róla ezt-azt, de a fene se gondolta volna, hogy pont este, egy kis parkban fogunk összefutni. Minden esetre azért örültem neki, hisz mégiscsak egy számomra fontos személy testvéréről volt szó. Egyébként is szívesen megismertem volna a családját, habár alkalmam sose nyílt rá a távolság miatt.
De mégis miért volt ő ilyen későn kint? Ráadásul egyedül... Jó, pont én kérdezem, amikor ugyanez elmondható rólam is, de azért mégis furcsának találtam. Minden esetre nem aggódtam, hogy valami olyasmiről lenne szó, amibe jobb nem beleütnöm az orromat. Mégis mi lehetne egy ilyen kisvárosban olyan félelmetes?
- Wade..? - szólaltam meg halkan, miközben közelebb mentem hozzá. Kíváncsi voltam, vajon Hurricane mesélt e neki rólam. És ha igen... Vajon miket mondhatott?

heart of the darkness ⚘ 734 ⚘ remélem tetszik :3 ⚘ @




I am not afraid anymore
standing in the eye of the storm
ready to face this, dying to taste this, sick sweet warmth

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar



Szer. Szept. 27, 2017 12:16 pm
Vendég
Vendég




maya & wade
654 || sokáig tartott bocsi:c
A vadászat annyira megszokottá vált már számomra, hogy nem készülök rá, nem aggódom semmin, csak megyek, és csinálom a dolgomat, mintha ezt mindenki megtehetné bármikor. Most is így indultam neki, ki a parkba, de ilyenkor valahogy mindig elkeverednek a gondolataim egészen más irányba, és már azt sem tudom, hogy mit akartam. Ha akkor este nem járkálok erre fele, akkor nem vett volna ekkora fordulatot az életem, nem kellene ilyenkor erre császkálnom, és olykor kicsit elborzadnom azon, amit teszek. Ha elbaltázom, ahogy akkor este tette a wendigo, valakit ugyanarra a sorsa jutatok, mint amilyenbe én kerültem. Nem akarom azt, legyek akármennyire is szar ember ilyen téren, azt senkinek sem akarom, amin én mentem át. Még jobban elszakadtam apámtól, mint amennyire amúgy is voltam, és az emberek nagy részétől is. Várjunk csak... Soha nem alakítottam ki könnyen kapcsolatokat, az nem én voltam sose, az Hurricane-nek ment mindig, én megvoltam csendben hátul, nem zavarva senkit sem. Bár most is lehetne így, ahelyett, hogy valami szerencsétlent követek itt az éjnek évadján. Varázslatos.
Szerencsétlen észre se vette, hogy követem, gondolom hazafele tart a munkából, vagy bárhonnan, nem szeretem nagyon beleélni magam abba, hogy honnan megy, és hova mehet, mert akkor képes vagyok tervet váltani. Ami inkább azt jelenti, hogy embert váltani, és keresek valaki olyat, akiről biztos nem kezdek el elméleteket gyártani. Sajnos, ha nem tárgyiasítom az embereket, akkor még az én szívem is meg tud esni egyeseken, így nem szabad belegondolnom kicsoda lehet, milyen élete, hozzátartozók vannak, vagy nincsenek. Akkor lemondhatok néhány napi vacsorámról, amit annyira nem szeretek. Néha igaznak érzem a snickers reklámokat, én ha éhes vagyok tényleg kifordulok magamból, ami senkinek sem szokott jó lenni. Nekem meg főleg nem, mert képes lennék bárkinek nekiesni és elmulasztani az éhséget. Ritka az ilyen most már, de azért megesik velem, még a legjobbakkal is, igen, és akkor nincs mit tenni, muszáj valami megtenni azért, hogy elmúljon. Csak közönség ne legyen.
Most, hogy Hurricane megint a színen van, kicsit nehezebb úgy eljönnöm ilyenkor, hogy ne keltsem fel, vagy csak a gyanúját, mert túlságosan is szeret ezekre odafigyelni, aztán az ember orra alá dörgölni, vagy keresztbe tenni neki vele. Nem szeretném, ha kiderülne, hogy mi a franc van velem, nem kell senkinek sem tudnia, hogy embereket eszek, és mit rejtegetek a pincében. A rohadt bulija alatt is féltem tőle, hogy valaki lejut, és azt hiszi dugi pia van bent, és kinyitja. Az egy dolog, hogy levágott fejeket, vagy végtagokat, esetleg ujjakat nem találnak odabent, nem úgy teszem el, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene tudnia senkinek. Még a végén valaki onnan akarna vacsit, mikor otthon éppen csak kenyér van. Nem lenne egy szép pillanat abban biztos vagyok, és nem is akarom kipróbálni ki mit szólna, ha emberi combot kapna maga elé. Apa elől egyedül könnyebb volt elrejteni, na de Hurricane... Csak teljen el gyorsan az a két hét, amilyen gyorsan csak lehet.
Éppen mozdulnék az emberkém után, elég nagy a tisztes táv már kettőnk között, amikor meghallom a nevemet. Hiába hallom, hogy lehetetlen, mégis az első gondolatom, hogy a testvérem utánam jött, és nem vettem észre, de aztán eljut az agyamig, hogy női hang. Lebuktam volna? Mivel? Még nem tettem semmit, nem mutogattam a fogaimat a szemeimet, semmit, teljesen átlagosan sétáltam át a parkon még nem is settenkedtem. Mégis saját tengelyem körül fordulok egy száznyolcvan fokot, és rájövök, hogy hiába van sötét, nem ismerem azt, aki megszólított. De ő igen, hiszen tudta a nevemet. - Ismerjük mi egymást? - teszem fel azonnal a kérdést minden kertelés nélkül, és jó ideig arcát figyelem, karakteres vonásait, a szemöldöke különleges, már amiatt is megmaradhatott volna az arca, vagy nagy szemei miatt, de semmi, nem tűnik ismerősnek. - Honnan tudod a nevem? - ez a másik fontos kérdésem, letagadhattam volna, mondhattam volna, hogy csak azért fordultam meg, mert furcsa volt, hogy ilyenkor valaki itt mondogat egy nevet magában. Értelmetlen lenne, mert nem csak egy akármilyen nevet mondott, az enyémet, úgy, hogy ismerhet, cask tudnám honnan.

Vissza az elejére Go down


avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 23.

Tartózkodási hely :
⚘ BH ⚘

Foglalkozás :
⚘ Student ⚘


Hétf. Okt. 23, 2017 4:25 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete




Wade & Maya
A simple „hello” can lead to a million things



Szinte biztos voltam benne, hogy a sors szórakozott velem. El tudtam képzelni, hogy odafentről jó hangosan nevet rajtam, miközben én szenvedek. Hiszen... Pont Beacon Hills? Miért itt? Miért pont akkor, amikor én a színre kerülök? És a családom miért döntött úgy, hogy ide költözünk?
Lehetetlennek tartottam, hogy ebben a kisvárosban találjak rá Hurricane családjára, s mégis - Wade Bartholomew teljes egészében ott állt tőlem néhány méterre. Alig akartam hinni a szememnek, amikor felismertem az arcát. És voltam olyan hülye, hogy ismeretlenül megszólítottam. Valószínűleg fogalma se lehetett arról, hogy ki vagyok, Hurricane minden bizonnyal eltitkolta előtte életének azt a szakaszát, amikor én a képben voltam. Meg tudtam érteni, egy ilyen szakítás után én is el akartam volna felejteni mindent, ami az illetővel kapcsolatos.
- Ömm... - nyögtem ki életem legértelmesebb mondatát - Személyesen nem. - léptem közelebb - Hurricane-től, mesélt rólad még régebben.
Nagyot nyeltem. Mégis mit művelek? Csak úgy leszólítom, mintha ezzel elérhetnék bármit is? Maya, néha tényleg nagyon hülye vagy. Főleg, ha Hurricane-ről van szó. Teljesen elcsavarta a fejedet, olyannyira, hogy már saját magadhoz beszélsz...
- A nevem Maya. Maya Cortese. Nem hiszem, hogy hallottál rólam. - apró mosollyal a szám szélén nyújtottam a kezemet. Mintha Ő állt volna előttem, de mégse. Az a hajzuhatag teljesen megváltoztatta az arcformáját, idősebbnek és... Talán kissé vadabbnak tűnt tőle. Olyannak, aki sokat tapasztalt, sokat látott és érzett. Mi mindenre képes egy egyszerű frizura, nem?
A gyomrom mélyén motoszkálni kezdett egy furcsa érzés. Aggasztott, hogy ilyen későn találkoztunk, ráadásul egy elég hátborzongató helyen, ahová még napközben se sokan járhatnak. Erre pont itt találom Wade-det, a leggyanúsabb körülmények között. De mi okom is lehetne rá gyanakodni? Hiszen akár ő is csak egy ártatlan kis sétán lehetett, mint én. Talán ő se szerette az otthonát elborító port, a pókhálókat, amelyeken sok apró pókocska lógott, áldozatra várva. Lehet, hogy ő se volt megelégedve a családjával ápolt kapcsolatával, s talán ő is jobbnak látta, ha egyedül marad egy kis ideig. A magány nagy úr, s olyan függőséget okozhat, amelyből nehéz kimászni. Ha egyszer valaki megízleli, többé nem akar majd az emberek nyomorult társaságában lézengeni, inkább választja a sötétséget és a csendet. Érthető, ezek sose idegesítenek, és mindig végighallgatják a siránkozásainkat. Nincs is jobb pszichológus a magánynál.
- Gondolom Hurricane nem mesélt rólam semmit... - tettem hozzá halkan. Amióta csak ebbe a városba költöztünk, folyamatosan előkerült a neve, szinte már zavaróan visszhangzott a fejemben. Talán a tudatalattim azt szerette volna, hogy elsüllyedjek a bűntudatomban? Elég közel járt hozzá, hogy így legyen, s minden oka meg is volt rá, hogy ezt tegye velem.
Mély levegőt vettem. Arcomat elöntötte a pír, kezdtem kínosan érezni magam, amiért leálltam beszélgetni Wade-del. Hiszen honnan is tudhatta volna, ki vagyok? Ráadásul már elég késő volt ahhoz, hogy meg akarjam ismerni Hurricane családját, hisz már együtt se voltunk. Értelmetlen lett volna az egész. Mégis mi hajszolhatott akkor?
Túl sok kérdés kavargott a fejemben, de egyikre se tudtam választ találni. Az egyik messzebbi fán huhogó bagoly hangja zökkentett ki hosszas gondolatmenetemből, enyhén össze is rezdültem. Nem mintha megijedtem volna, csupán nem számítottam a hirtelen zajra.
- És egyébként.. Mit csinálsz itt kint ilyen későn? - barátságos, egyszerű kérdésnek indult, emberi kíváncsiságnak. Belül viszont abban reménykedtem, hogy az erre érkező válasz majd megnyugtatja a sipítozó benső hangokat, amik egyre csak riasztani próbáltak, hogy itt bizony valami nincs rendben. Folyamatosan azzal hitegettem magam, hogy egy ilyen kisvárosban úgyse történhet semmi furcsaság, pláne nem ilyenkor. Pont a valóság ellenkezőjét mantráztam magamnak, hiába volt egy olyan sejtésem, hogy anyám nem hiába választotta ezt a helyet a költözésre. Ugyan nem állíthattam biztosra, hogy tényleg munkálkodik valami az árnyak közt, mégis volt egy megérzésem, ami ezt próbálta alátámasztani. A női megérzésekre pedig mindig érdemes odafigyelni.

613 ⚘ bocsánat a késésért 00@




I am not afraid anymore
standing in the eye of the storm
ready to face this, dying to taste this, sick sweet warmth

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Wade & Maya - Making new friends
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: