• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Zoey Deutch


Szer. Nov. 22, 2017 9:39 pm
☇ Játszótársat keresek!


Hétf. Nov. 20, 2017 3:04 pm
☇ Alkalmi segítség


Hétf. Nov. 20, 2017 2:40 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Haunted house;; Malachai & Babyleen










avatar


: :

« I love being me »

« It pisses all of the right people »

Join date :
2017. Aug. 22.

Tartózkodási hely :
« Beacon Hills »


Szomb. Szept. 09, 2017 10:26 pm
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt




Kai & Baby
I can't controll their fear. Only my own.

Nekifutásból ugrottad át a hatalmas kúria területe köré emelt kerítést és egy bukfenccel értél földet annak túloldalán. Ziháltál a futástól, a szíved a torkodban dobogott, izmaid mozgásra készen megfeszültek minden egyes hangra, amit az utca felől hallottál. Hosszú percekig csak egy helyben maradtál, igyekeztél csillapítani a szívverésedet, és megnyugtatni egész lényedet. Érezted, hogy az energia végig áramlik benned, ezért belenyomtad az ujjaidat a gyep földjébe és arra koncentráltál, hogy kilökd magadból. A föld ugyanis nem vezeti az áramot, így remek megoldásnak bizonyult, hogy azon vezesd le a feszültségedet, mielőtt valami vagy valaki mást részesítenél megrázó élményben.
Tekinteted lassan körbejárta a környezetedet. Hatalmas kert, tele fákkal, elburjánzott bokrokkal, a kelleténél nagyobbra nőtt fűvel, úgy festett, mintha egy jó ideje már senki sem gondozta volna a telket. Egy pillanatra megörültél, mert ez talán azt jelentette, hogy senki nem is lakott már itt, így esélyed lett volna meghúzni magad egy kicsit. Ismeretlen volt még számodra a város, ez az új világ. Nem akadt senki, akihez fordulhattál volna segítségért, akiben megbízhattál volna. Csak magadra számíthattál és az ösztöneidre, amik most azt súgták, hogy be kellene menned. Ha szerencsével jársz, talán ruhát és némi ételt is találsz, mindamellett, hogy lesz egy hely, ahol álomra hajthatod a fejedet.
Borzasztóan fáradt voltál. Egész nap a városban keringtél, menekültél az Eichen házas emberek elől. Meg úgy nagyjából mindenki elől, aki megpróbált hozzád szólni miközben elveszetten bóklásztál egyik helyről a másikra. Pedig tudtad, hogy nem feltétlenül akartak rosszat, sőt, bizonyára mindegyik csak segíteni akart, de hogyan is bízhattál volna meg bennük? Vagy bárkiben is?
Lassan feltápászkodtál a földről, s úgy ahogy, megpróbáltad rendbe tenni magad. Ugyan, mintha bárkit is érdekelne, hogy nézel ki… De ez a szokás hatalma. Néhány dolgot még a feledésben töltött idő és a bezártság sem változtat meg. Te pedig néha azt kívántad, bárcsak mégis megtenné.
Bárcsak mindent megváltoztatna. Bárcsak ne az lennél, aki voltál. Bárcsak ne emlékeznél arra, aki voltál, amid volt és, amid sosem lehetett. Bárcsak teljesen újra kezdhetnéd. Bárcsak más lennél.
Fázósan karoltad át magadat, dörzsölgetve a karodat, hátha ettől egy kicsit felmelegszel, miközben gyors léptekkel megindultál az épület bejárata felé. Tekinteted jobbra-balra villant, újra és újra végigcikázott a telken. Még mindig nem érezted magad biztonságban, sőt, inkább most is úgy érezted magad, mintha figyeltek volna. Biztos ez a hely, a kúria tehetett róla. Távolról sem volt túl bizalomgerjesztő, de ahogy közeledtél hozzá, egyre csak föléd magasodott, egyszerűen nyomasztóan hatott rád a nagysága.
Az ajtóban megtorpantál. Egy kicsit elbizonytalanodtál, ahogy végignéztél az ajtón lévő szépen kifaragott kopogtatón, és a kereten lévő mintákon. Azon gondolkoztál, hogy meghátrálsz, és inkább keresel más helyet magadnak éjszakára. De közben tudtad, hogy úgysem találnál más helyet. Ez tűnt a legjobb megoldásnak, plusz úgysem maradnál itt örökre…
Bekopogtattál. Pár pillanatig hallgatóztál, de csak a néma csend felelt. Megnyomtad a csengőt. Hangos bimm-bamm visszhangzott az éjszakában, de mást nem hallottál.
Ez ostobaság – futott át az agyadon, s azon nyomban a kilincs után nyúltál. Csakhogy nem volt szükség rá, hogy hozzá érj. Az ajtó nyikorogva tárult ki előtted, mielőtt megérinthetted volna. A kezed megállt a levegőben, lélegzeted pedig egy tized másodpercig visszatartottad. Kirázott a hideg. De nem ez lenne az első alkalom, hogy egy ajtó, vagy valami magától kitárult előtted. Gondolj csak vissza az Eichen kapujára, csak legyintettél felé, az pedig kinyílt. Arra gondoltál biztosan ezt is valahogy te magad csináltad. Eszedbe sem jutott, hogy talán más is lehet az oka…
Besétáltál az ajtón, az pedig be is csukódott utánad. Összerezzentél a csapódásra és a zár kattanásának hangjára. Azonnal megfordultál, hogy megragadd a kilincset és megrángasd az ajtót, de az nem nyílt ki. Tényleg bezárult. Te pedig nem tehettél mást, hátat fordítottál neki és óvatosan beljebb lépkedtél. Nem tudnád megmondani miért, de rossz érzés fogott el. Pont, mint a kertben. Mintha valaki figyelne.
- Van itt valaki? – szóltál bele a sötétbe. Nem kellett még csak felemelned a hangodat se, a kísérteties csendben, így is metszően élesnek tűnt a hangod. Ha bárki is lett volna itt, biztosan meghallja.


zene ⋮ 655 ⋮ Lesz ez még jobb is  00 De remélem tetszik  *-*  ⋮

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :





Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
217

Tartózkodási hely :
everywhere ☠

Foglalkozás :
everything ☠


Vas. Szept. 10, 2017 12:23 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








ghost in dark



Gondolkodtam. Erősen kattogtak fogaskerekeim, hogy talán külön kellene költöznöm ettől az aggodalmas, mindenben bosszantó pártfogolttól. Mivel kilétem továbbra sem lenne szabad ismerjék, bármennyire egyre többször avatkozom a helyiek életébe, jobb lenne egy csendes hely. Egy eldugott kis zug, ahol kedvem szerint cselekedhetek, játszhatok régi szokásaimnak hűen. Kiélvezve a bennem rejlő felsőbb hatalom ösztönzését. Az eszmét, az eszmét, mely mind felett áll és eme egyre bűnösebb világot megtisztítom az inkvizíció mindent felemésztő tüzében. Hű, ez most nagyon elvontan hangzott, mintha vallásos pap lennék vagy valami ilyesmi. Egy fanatikus őrült, aki… nem, azt hiszem ez a kifejezés bizonyos esetekben még értelmet is ad nekem. Kanyarogjunk vissza eredeti témánkhoz, arra, miért is vagyok az éjszaka közepén elhagyatott, régi, lelakott és roskadozó kúriában. Nem. Ezúttal nem azért jöttem, hogy valakit elássak a kertben. Bár, tény, a hely mindenféle természetfelettitől mentesen is varázslatos. Noha, nincs itt egyetlen mágikus erőforrás sem, a hely kisugárzása, a birtok elhanyagoltsága megadja neki azt a tipikus, horror filmes szellemházat, amitől csak még izgalmasabb lesz a történet. Valóban, tökéletes néhány gyilkosságra, de elsősorban azért vagyok itt, hogy beköltözésre alkalmasnak találjam. Gondold csak el, a híres Hasfelmetsző Jack meghúzza magát a poros, amerikai kisvárosban és ködös éjjelente áldozatra les. Ha pedig néhány fiatal régi történetek nyomába eredne, szembe találja magát Malachai kísértetével. Már megint! Mi ez a név?!
Valamikor tizenegy óra táján érkeztem. Körbejártam a kertet, a külső birtokot és alaposan szemügyre vettem csapdák, sírok és látványvilág után kutatva. Fejben már át is neveztem a különböző pontjait, persze, az érintetlenség látszatát továbbra is fenntartva. Addig jó, amíg a hely önnön históriáiból adódóan elhagyatott és sem hajléktalanok, sem drogosok nem merészkednek erre. Huszonhét. Huszonhét éve elhagyatott már. Éppen ideje lenne valakinek, egy szellemnek beköltöznie. Mondjuk… nekem. 27?! Bohócnak fogok öltözni Halloween-kor.
Közel húsz perce sétálgattam az építmény falain belül, amikor eljött az éjfél. Az emeleti hálóban voltam, amikor mintegy harangszó megszólalt a ház csengője. Harangok éjfélkor. Óóó… Gyere és játszunk, bárki is légy! Fejemet a bejárat felé fordítottam, ahogy ördögi félmosolyom ajkaimra kúsztak. Szélesen, rosszfiúsan. Az utóbbi hónapban rengeteget varázsoltam, ami egy kissé leszívott. Szerencsére, az évtizedeken való energiagyűjtésnek hála, no meg a kevés erőt igénylő ijesztgetésnek elébe nézve, nem lehet gond. Ugyanakkor, aggaszt a gondolat, milyen kihívások elé kell még nézzek. Ha nem teszek szert gyorsan valami nagy erőforrásra, a végén még legyőzhetővé válok, ami lássuk be, rosszabb, mintha megőszülnék és korai harmincas éveimben, hanem ötvenes éveimben kellene tartósítanom magam, mint egy múmiát. Bleh.
Kihasználva az éjszaka és a ház sötétjét, az első szint folyosójára léptem, ahonnan egy korláton át le lehetett látni a földszintre, egészen pontosan a bejárati ajtóra és az előtérre. Erőmet használva kinyitottam az idegen előtt, akit sötéthez szokott szememmel többé-kevésbé felmértem, ahogy belépve felfedte magát. Hirtelen csaptam be mögötte a kivezető utat, majd fordítottam el a zárat. A kúria tele van lehetőségekkel. Rémítés céljából ott van az amúgy is recsegő, ropogó fapadló, falak és mennyezeti tartóelemek. Középkori páncélok, fegyverek a falon, hatalmas csillár, törött, szellőzésre alkalmas ablakok, szekrények sora, kitömött állatok, használaton kívüli lámpák, díszes kárpitok. Egykor gazdagok lakhattak itt, amíg egy tragédiának köszönhetően mind meg nem haltak és emiatt a hatóságokra lett átruházva az építmény. El akarták bontani, de sosem került rá sor. Az évek múlásával meg is feledkeztek róla, az én javamra.
Egy kérdés, melytől mosolyom kiszélesedik, de a hecc kedvéért kísértetiesen komoly, már-már ijesztő kifejezést öltök vonásaimra. A távolban, egy szobában az összes lámpa kigyullad. Ezzel megvilágítva személyem, de éppen olyan távolról, hogy csak egy körvonal, egy meghatározhatatlan, mégis félelmetes bizsergést keltő alak váljon láthatóvá. Egyenesen lemeredek a fiatal nőre. Egy másodperc, annyi ideig sem vagyok látható. A fények kialszanak, én láthatatlanná válok, így az újabb villanásban már hűlt helyem tapasztalható. Az érzékek becsapásának játéka ez. Emeleti nappali, társalkodó helyiség, melyből a fények továbbra is villódzva játszanak. Eltörik. A folyosó másik végében leesik egy régi váza és apró darabokra tör. Épp a lépcső előtt. A benne lévő régi, poshadt víz szétterül a padlón, mellyel nem csupán csúszásveszélyt, de kellemetlen szagot is elénk tár. Persze, én már rég hozzászoktam az ilyesfajta kellemetlenségekhez. Mégiscsak, a munkám része volt, egykoron. Láthatatlanul, odébb sétálok a régi fán, mely lábaim alatt kopogó, olykor recsegő hangot ad ki magából. Jelzi útvonalamat, de nem túl sokáig. Meghatározhatatlan, tulajdontalan lépések, melyek úti célja ismeretlen, szándéka beszámíthatatlan. Félsz már, kicsi lány?


enjoy this 707 words, I love your post

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

« I love being me »

« It pisses all of the right people »

Join date :
2017. Aug. 22.

Tartózkodási hely :
« Beacon Hills »


Vas. Okt. 01, 2017 4:31 pm
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt




Kai & Baby
I can't controll their fear. Only my own.

A kúria látványa visszahozta a gyerekkorod egy-egy emlékfoszlányát. Az elhagyatott, komor épület egy olyan házra emlékeztetett, ami nagyban befolyásolta az akkori életedet.
Volt egy ház az utcátok végén. Azt rebesgették róla, hogy kísértet járta, a nagyobb gyerekek pedig mindig azzal töltötték a szabad idejüket, hogy odabent ijesztgették a kisebbeket. Egy alkalommal téged is, pár társaddal együtt kaptak el és küldtek be az öreg, rogyadozó, kísérteties házba. A padlódeszkái nyikorogtak a talpad alatt, a betört ablakain ki-be járt az esti, hűvös levegő, a tartó gerendák korhadoztak, a falaki pedig penészesek voltak és omladoztak. Kész csodának gondoltad, hogy még nem dőlt össze és temetett titeket maga alá. Ráadásul úgy érezted, mintha valaki figyelte volna minden lépéseteket. Érezted a jelenlétét. Hallani vélted a lépteit magad és a társaid körül, hátborzongató suttogásától libabőr futkosott rajtad. Féltél, de nem tudtad, mitől is pontosan. Attól, ami történt vagy attól, aki csinálta? Akkoriban még hittél a szellemekben, az összes kísértethistóriában, így könnyen elhitted azt is, hogy tényleg egy lélek rekedt meg a ház falai között, és ő volt a hangok forrása és a mozgó tárgyak irányítója. És az egészet még hátborzongatóbbá tette, hogy te voltál az egyetlen, akinek volt elég mersze, hogy körbenézzen.
Most is valami hasonlót éreztél, abban a pillanatban, ahogy bezáródott mögötted az ajtó és tudatosult benned, hogy ha nem is örökké, egy ideig biztosan itt fogsz időzni, ha akarod, ha nem. Na nem mintha lett volna más hely, ahová mehettél volna. Szóval legyen ez bármily' furcsa, de egyáltalán nem bántad. Ráadásul már nem hittél a kísértetekben sem, tanultál a múltból, tudtad, hogy bármi is történjen idebent, azért élő személy a felelős. Ez persze nem jelenti azt, hogy kevésbé lesz ijesztő a dolog. Sőt!
Alig léptél beljebb, az emeleten máris kigyulladtak egy szobában a fények, a szemeid előtt pedig egy sötét alak körvonala rajzolódott ki. Nem telt bele fél pillanatba sem, s a fények villódzásában az alak tovatűnt, de ez épp elég volt ahhoz, hogy szíved őrült vágtára fogja, a kíváncsiságodat pedig felkorbácsolja.
- Ki van ott? - kérdésed ezúttal határozottabb hangot üt meg, de a benne lévő enyhe remegés nem szűnik meg. Viselkedhetsz akármilyen bátran, a gyomrodban feszülő kellemetlen érzés attól még ott marad.
Tekinteted körbejárta a szobát, felsiklott az emeleti korlátra, s annak mentén is végig pásztázta a sötétséget. Szinte semmit sem láttál. Csak a különböző tárgyak körvonalait. Festményeket, állatfejeket, régi páncélokat. Azon tűnődtél, vajon miféle emberek élhettek itt egykor, hogy ilyen holmikkal pakolták tele otthonukat. Egyáltalán hány éve áll már itt ez a kúria?
Csörömpölés. Pont, mint ahogyan a porcelán törik sok pici apró darabra. Ijedtedben megugrottál a hangra, s a fejed abba az irányba kaptad, ahonnét a hangot hallottad. Úgy láttad, mintha a lépcső előtt egy összetört váza heverne. Néhány pillanatig hezitáltál csupán, aztán elindultál az irányába. Magabiztos lépteid nyomán megnyikordult a parketta, de téged ez nem riasztott vissza. Megcsapta orrodat a poshadt víz szaga, undorodva emelted kezedet az orrod elé, hogy azzal blokkold a kellemetlen szagot. Újra megnyikordult a parketta, ezúttal a hang azonban felülről jött, te pedig gondolkodás nélkül kapaszkodtál fel a lépcsőre. A fokok recsegtek minden sietős, dübörgő lépted alatt, kicsit tartottál tőle, hogy valamelyik fok talán beszakad, de nem álltál meg. Követni akartad az idegen léptek hangját. Tudni akartad, hogy ki szórakozik veled. Merthogy ebben biztos voltál; valaki szándékosan próbálja a frászt hozni rád. Félig-meddig sikeresen. Ez a hely önmagában sem volt túl bizalomgerjesztő, de most, hogy kiegészült egy vendégijesztgető „lakossal”, egyenesen hátborzongatóvá vált.
Megtorpantál a lépcső tetején. Hallgatóztál, hátha újra hallod a lépteket, vagy bármit, de egyelőre csak a csend uralkodott.
- Tudom, hogy itt van valahol – ezúttal nem remegett meg a hangod. Kezedet a korlátra csúsztattad és lassan elindultál mellette. Pillantásoddal folyamatosan pásztáztad a folyosót valami oda nem illő után kutatva. Talán egy kicsit abban is reménykedtél, hogy újra megpillantod az alakot. S hogy mi lenne az után? Egyelőre nem értél rá ezen gondolkozni.
Bekukucskáltál a szobák nyitott ajtaján, minden alkalommal úgy érezted, hogy a szíved majd kiugrik a helyéről és világgá szalad. Egyszerre volt félelmetes és izgalmas ez az egész szituáció, de ha választhatnál, magadtól nem vállalkoznál egyedül egy kísértetkastély felfedezésére. Most sem egészen érted, miért nem másztál ki az első nyitott ablakon és tűntél el innen jó messzire. Talán a kíváncsiság tarthatott itt, talán a kihívás bizsergető lehetősége, de az is lehet, hogy tényleg megbolondultál...



zene ⋮ sokat késtem  00 De remélem tűrhető     ⋮

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :





Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
217

Tartózkodási hely :
everywhere ☠

Foglalkozás :
everything ☠


Hétf. Okt. 23, 2017 2:03 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








ghost in dark



Kísértetkastély. Hátborzongató kíváncsiság. Széles mosollyal követtem az ifjú nő mozdulatait, reakcióit. Önkénytelen rezdüléseit. Reflexszerű izom összehúzódásait, és remegő hangját. Lassan, komótosan sétáltam át egyik szobából a másikba. Az emeleti társalgó lámpái felizzottak, majd kialudtak. Eme játékot az ott található gramofon működésbe lépése spékelte meg. A lemez régi volt, recsegett, ropogott. Fülsértő hangja egy szellem jajveszékelő sikolyára hasonlított, midőn az évek megtépázott muzsikája elveszett zajaiban. Szinte biztos voltam benne, hogy a nő elindul a hang irányába, így megállva a folyosó fala mellett ördögien vigyorogtam magamban s amint közel ért hozzám, egyenesen a füléhez hajoltam. Persze, továbbra is láthatatlanul.
- A kérdés sokkal inkább az; Mi van ott? – hangom mélyebben csengett a halk suttogásban. Vannak, akik ekkor halálosan megrémülnek, ám vannak olyanok is, akik önkénytelenül is suhintanak egyet a levegőbe. Ezt elkerülvén, szinte azonnal elhajoltam és megkerülve őt, utat engedtem neki a gramofon felé. Óvatosan hátráltam a folyosón, míg a lépcsőhöz közeledve megragadtam az idő rágta fakorlátot és eltörve azt egy hangos reccsenés, majd még élesebb puffanás követően néhány, a korláthoz tartozó díszes faoszlop alázuhant. Ekkor hangosan felkuncogtam. Hangom szerteszállt az építményben, míg illúzió mágiát alkalmazva egy eddig teljes feketeségbe burkolódzott szobából ki nem lebegett egy színpompás piros léggömb. A mellmagasságban mozgó lufi a széttört korlát helyén át utat talált magának a mennyezetről lógó csillárig, melyet megvilágított a hold ezüstös fénye. Kiérve oda a kerek, vörös játék felszínén megcsillant az égitest ragyogása.
Hosszan húztam végig cipőm talpát a padlón, hogy a lehető leghangtalanabbul lépjek hátra. Egy kisebb szekrény mögé guggoltam le, hogy vigyorogva figyelhessem a fiatal nő reakcióit. Mivel csak egy illúzió volt a léggömb, így abban a pillanatban, hogy elveszi tekintetét róla, majd ismét rá emelné, már ott sincs. Képzelte? Előfordulhat. Kialszik minden fény, elcsendesednek a zajforrások és várok. Türelmesen követem mozdulatait, mint prédáét vadásza, de, hogy adjak némi támpontot arra, melyik mellékfolyosóra forduljon, a legtávolabbi szoba ajtaját lassú, nyikorgással teli módon varázslattal kinyitom. Épp csak egy tíz centis résnyire. Ez a szakasz tele van páncélokkal és fegyverekkel, a végében pedig egy elég vastagon por és pókháló borította vörös festmény. Első ránézésre valami véres jelenetnek tűnik, de ha jobban rákoncentrálunk, láthatjuk, hogy csak túl sok a piros szövet rajta és egy groteszk bárónőt ábrázol.
Amennyiben áldozatomul választott eltévelyedett lélek erre jönne, mert miért is menne másfele, amint a folyosóra lép a lámpák kigyúlnak rajta. Eleinte az éles fény bántó hatással van a sötéthez szokott szemekre, de amint hozzászokunk, már folytathatjuk utunkat is befelé. Elhaladva néhány középkori páncél mellett az egyik alabárdos karja megmozdul és lesújt hatalmas fegyverével. Épp a nő mögött egy fél centivel megy egy a gyilkos penge. Ha csak egy kicsit is rosszul időzítek, akkor most lenne egy ketté vágott, vagy legalább betört koponyájú hullám. Erről azonban nincsen szó. Mázlija volt, meg kell hagyni. Jelen pillanatban nem óhajtok embereket szelni, de még ez is előfordulhat. Érdeklődve figyelem reakcióit, majd azt miként éri el a folyosó végén lévő enyhén nyitott ajtót, mely tulajdonképpen ide csalta. Bent nincsen semmi. Csak egy egészen apró, sötét szoba. Az azzal szemben lévő egy másik folyosóra vezet, mely tele van festményekkel. És, tulajdonképpen csak arra fog tudni menekülni. Miért? Mert abban a pillanatban, hogy benézett az őt csapdába csaló szobába egy másik páncél megmozdult, lemászott állványáról és fegyverét megragadva, robosztus, zajos léptekkel indult meg a nő felé. Ha nem én mozgatnám vigyorgó, ámulatba ejtő tekintetekkel akkor azt mondanám, még én is képes lennék frászt kapni tőle. Egy üres, lelketlen fémdarab közelít feléd. Biztos, hogy épp ebbe a házba akart elmenekülni ez a kicsi lányka? Ha nem csak a frászt akarnám ráhozni, még azt is fontolóra venném, szórakozásomat fokozva meg is ölhetném. De, egyenlőre jót nevetek magamban ezen is. Nem tudom milyen lépésre szánja el magát eme ifjú barnaság, ám roppant mód kíváncsi vagyok. Akárhogy is, ha menekülőre fogná, a folyosó lámpákat feloltom neki. Ennyi előnyt megérdemel, de ha netalántán egy szobában húzná meg magát, akkor magának kell fényforrást keresnie. Vaaagy… valami egészen más lépésre készülsz? Hm? Tudom, hogy csak nekem mulatságos ez az egész, de ha én vagyok a szellem, mi mást tehetnék? Lógassam fel magam? Hmm…. Ez nem is olyan rossz ötlet. Talááán…
Írjunk rémtörténetet!


music for enjoy this 681 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
Haunted house;; Malachai & Babyleen
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Barry Benson
» House Peregrin (Nagy ház)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: