• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Emma Stone


Today at 4:38 pm
☇ Game - Nero &Ivy


Szer. Okt. 10, 2018 11:13 am
☇ touch of glory

Vendég

Szer. Okt. 03, 2018 11:25 pm
☇ Ivy Levan


Szer. Okt. 03, 2018 10:59 am

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Touch of Madness - Ave & Baby










avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Hétf. Okt. 23, 2017 10:07 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ava & Baby
Touch of madness
Végigrohantam az utcán hátra sem pillantva, majd leugrottam a lépcsőn és tovább. Ráléptem a főútra, nem is érdekelt, hogy jöhet autó, majd szépen lelassít, vagy átgázol rajtam, oly mindegy per pillanat. Beszáguldottam a megállóba és az első buszt, amit megláttam, kiszemeltem célpontnak. Innen el kell tűnnöm, még nem számít, hogy hova. A hideg futkosott a hátamon, ahogy eszembe jutott a találkozás. Bárki is volt az, fel volt készülve, még szinte most is éreztem, ahogy az athame pengét végighúzza alkaromon. Hallottam már ilyen tőrökről, hogy a Pokolkutyák ellen ezek hatásosak, azonban még nem láttam… Legfőképp nem éreztem, de olyan volt, mint ha jeget áramoltattak volna ereimbe mely kiöli a blöki forróságát. Egyszerre volt jeges és tűzforró. Várt ránk, tudta, hogy arra járok, tudta, hogy mi vagyok… Nem tudom ki volt, azonban nem tanulta meg, hogy tűzzel nem szabad játszani. Megmutatta lapját, legközelebb pedig én fogom. Most viszont… Esélyem se lett volna, nem voltam felkészülve arra a hatásra, amit a tőr egy karcolással is okozni képes. Éreztem, ahogy fáj… nem is inkább nekem, mint neki. Mintha elakarnának minket szakítani, húzta a lelkemet, nyomást gyakorolt rám. Minket nem lehet szétválasztani, vagy együtt, vagy sehogy. Ennyi. Ezt már én is megtanultam az idők alatt.
A sofőr nagy szemeket meresztett, miközben feltúrtam az összes zsebemet pénz után. Hebegve-habogva ástam elő annyit, amennyibe a jegy került egészen a végállomásig. Majd megkönnyebbülve vettem, hogy elindult a jármű. Végigbotorkáltam a hosszú folyosón hely után, de alig volt szabad, egészen egyig, ahol a belső széken egy velem egykorú ülhetett. Kellemes vonások, élénk szempár, barna haj és rám se hederített, így aztán leültem mellé. Végtagjaim örömmel vették ezt a fajta mozdulatot, és szépen belesüppedtem a székbe egy sóhaj kíséretébe. Felhúztam kabátujjamat, és rutinosan átkötöttem a vágást, most már rendesen, hogy volt pihenőidőm. Nem zavartattam magam, hogy minden szem láttára a buszon. Nem volt valami szép, mintha húsom megpörkölődött volna benne, azonban most azon kívül, hogy bekötöm, mást nem tehetek, majd ha ma vagy holnap hazaérek, megnézem. Érdekes, hogy annyira nem vérzett, csak éppen lüktetett és zsibbadt. Amint végeztem ezzel is, kényelmesen hátradőltem, most vettem szemügyre a mellettem lévőket és a busz belsejét. Sikerült egy turistabuszra szállnom, pedig amikor rohantam felé nem láttam rajta a hatalmas feliratokat. Máris nem érdekelt, ez volt a legkevesebb probléma, legalább megy és van is helyem. Bágyadt mosolyt húztam ajkamra és észre sem vettem, hogy a bennem lévő blöki a vágás óta egyetlen egy szót sem szólt, meg sem mordult, de nem azért, mert éppen szenvedt magában, sokkal inkább várt. Várt valakire és valamire.




× szavak száma: 534 × megjegyzés: lesz ez még jobb is… × music: itt ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

« I love being me »

« It pisses all of the right people »

Join date :
2017. Aug. 22.

Tartózkodási hely :
« Beacon Hills »


Kedd Júl. 03, 2018 11:34 pm
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt




Ava & Baby
We are all mad here and it's ok

Van az a furcsa inger, amitől az ember már nem tud uralkodni magán. Amikor már mindenképp tennie kell valamit csak azért, hogy a nyavalyás unalom nehogy maga alá temesse. Amikor már eljött az a pont, hogy cselekszel is, mindegy mit, bármit, akármit.
Nálad ez a pont viszonylag hamar elérkezett, talán egy-két hete annak, hogy meglógtál az Eichenből, az első pár napot azzal töltötted, hogy találj magadnak egy helyet, ahol huzamosabb időre meghúzhattad magad, ami nem igazán akart összejönni, így azóta folyton változtattad a helyzeted. S mivel tartottál tőle, hogy a diliház emberei még mindig a nyomodban voltak - főleg az után, hogy nem egészen 4 napja a város teljes lakosságának lehetősége akadt megcsodálni a pucér hátsódat egy erkélyről -, szinte el sem hagytad aktuális búvóhelyeidet. Azonban az utóbbi kétnapnyi lakásban való henyélés után már nem bírtál magaddal. Ki akartál törni, végre élni akartál, anélkül, szabad akartál lenni, azt akartad tenni, ami neked csak jól esett, anélkül, hogy tartanod kellett volna attól, hogy rád találnak. Az igazság, hogy már az sem érdekelt volna, ha valaki az utcán kísérli meg, hogy kényszerzubbonyba csomagoljon, elintézted volna. Bármit a szabadságodért. Most, hogy elhatároztad magad, már semmi sem tarthatott vissza. Oké... talán mégis akadt valami; nem ismerted eléggé a várost ahhoz, hogy tisztában legyél a lehetőségeiddel. Elhatároztad hát, hogy megismered.
Először arra gondoltál, hogy majd fel-alá fogsz járkálni és minden istenverte helyre be fogsz térni, hogy egy kicsit körülnézhess, de hamar rájöttél, hogy ettől baromi nagy idiótának nézett volna mindenki, ráadásul abban is biztos voltál, hogy nagyjából fél óra leforgása alatt úgy eltévedtél volna, hogy soha többet nem találtál volna vissza ahhoz a lakáshoz, amiben per pillanat "csöveztél". Szóval hamar elvetetted a sétafikálós városnézését és a buszozás mellett tetted le a voksodat. Nem is tudtad, hogy egy ilyen kisvárosban is üzemeltetnek turistabuszokat. Neked minden esetre kapóra jött.  
Annyira még képes voltál eltévedés nélkül, hogy megtaláld a buszmegállóját, jegyet vegyél és felszálljál, amikor a jármű végre begurult a megállóba. Az első voltál, aki megrohamozta a buszt, és a legjobb helyet kereshette magának az ülések között, természetesen azt is valahol a hátsó sorok egyikében lelve meg. Miután ledobtad magad az ablak mellé, nem igazán kellett mást tenned, csak várnod, hogy a járgány végre elinduljon.
Az emberek sietve szálltak fel utánad a buszra, és valahogy mindegyiknek elsöprő fontosságú volt, hogy egymást lökdösve szerezzenek maguknak helyet a hátsó székek egyikén, beleértve azt az egyet is, ami melletted még éppen üres volt. Te azonban nem szeretted volna senkivel sem megosztani az utazás élményét, így mindenkire, aki csak megpróbálkozott helyet foglalni melletted, rámordultál, vagy megvillantottad kék farkas szemeidet. Furcsamód, senki sem szaladt le sikítva a buszról, viszont mindenki ügyelt rá, hogy üresen hagyja a környékedet és véletlenül se zavarja meg a nyugalmadat semmivel. És ez így ment egészen addig, míg az utolsó utas is felszállt végre, leült valahol előre és a busz felbőgette a motorját, az indulást jelezve. Na végre!
Egy örökkévalóságnak tűnt a várakozás és már majdnem örültél is, hogy nem kellett tovább várnod, amikor az utolsó pillanatban befutott még egy utas. Gyorsan körbekémleltél, hogy van-e még hely bárhol máshol a buszon ahová ülhetne, de pechedre; nem volt.
Magadban fortyongtál ugyan egy kicsit, de különösebb jelét nem adtad annak, hogy zavart volna a kialakult helyzet. Hiszen legalább a busz elindult. És különben is, ahogy egy gyors pillantást vetettél az érkezőre, megkönnyebbülve láttad, hogy nem valami különc vénember, akinek be sem állna a szája egész úton, amíg meg nem engednéd neki, hogy megcsipkedje az arcocskádat. Ennek tudatában nyugodtan fordítottad arcodat az ablak irányába és igyekeztél tudomást sem venni a lányról, aki elfoglalta melletted a helyet.
Sokáig azonban nem sikerült figyelmen kívül hagynod. Ugyan nem néztél rá, nem láttad mit csinál, a vér szagát - hála remek érzékeidnek - viszont bárhol felismerted, legyen az bármennyire is csekély. Éreztél még mást is, a lány bőrének illata nem éppen emberről árulkodott, azonban nem tudtad volna megmondani, hogy miféle, ez új volt számodra. Nem bírtad ki. Rá kellett nézned. Pillantásod végig siklott a lány nyúzottnak tűnő vonásain, s meg sem állt egészen a vérszag forrásáig.
- Az nem valami szép - biccentettél a sérülése irányába, a hangerődet egészen a minimumra korlátozva, nem hiányzott hogy a kotnyeles népség minden szavatokat hallja. - Nehéz nap? - Tippeltél, barátságos mosolyra húzódó ajkakkal. Ahhoz képest, hogy eddig nem akartad senki társaságát... Ha tehetted volna, most megforgattad volna magadra a szemeidet.


zene ⋮ köszönöm a türelmed! ⋮



Do you feel like a young god?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Touch of Madness - Ave & Baby
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Küldetés] Blackriver kúria (madness edition)
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie
» Ice, ice baby!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: