• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Zoey Deutch


Szer. Nov. 22, 2017 9:39 pm
☇ Játszótársat keresek!


Hétf. Nov. 20, 2017 3:04 pm
☇ Alkalmi segítség


Hétf. Nov. 20, 2017 2:40 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Welcome home, roomie! - Ava & Raven










avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 15.

Tartózkodási hely :
× BH ×

Foglalkozás :
× Student ×


Hétf. Okt. 23, 2017 6:07 pm
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesből támad





Avery & Raven
Welcome home, roomie!
Megkönnyebbülten huppantam le az ágy szélére. Minden cuccomat sikerült kipakolnom a dobozokból, habár eltartott legalább két hétig - én valamivel előbb érkeztem, mint a lakótársam, akivel alig néhány napja egyeztettünk, hogy beköltözik. Nem mondom, talán egy minimális szinten jobban örültem volna az egyedüllétnek, hiszen akkor nem kellett volna elrejtegetnem azokat a dolgaimat, amiket jobb, ha senki nem lát. Félreértés ne essék, régi fotókról, néhány aprócska fegyverről és személyes holmikról van szó.
Hajamat egy fekete gumival lazán felkötöttem, néhány rövidebb hajtincs lelógott az arcom mellé. Ugyan rend nem volt, legalább a kartonokat végre kidobhattam, hogy ne foglalják feleslegesen a helyet. A ruháim összehajtogatva, de szanaszét dobálva hevertek az ágyon, az íróasztalon, és a hozzá tartozó széken. Néhány nyaklánc, karkötő és gyűrű borította be az asztal többi részét, habár fogalmam sincs, miért hoztam őket magammal. Szinte sose hordtam ékszereket, csak nagyon különleges esetekben.
Körbepillantottam a csatatérre emlékeztető szobán, ami határozottan nem úgy nézett ki, mintha egy igényes nő lenne a tulajdonosa. Pedig ki kérem magamnak, az vagyok, csak éppen energiám sosincs a rendrakásra. Pontosan ezért is tartott olyan sokáig kipakolni mindent a dobozokból. Még ha csak ruhákról, néhány könyvről, képekről, meg minden egyéb nőknek szükséges holmikról van szó. Természetesen ezekből elég sok volt, nem panaszkodhattam, hogy bármiből is hiányt szenvedek.
Kinyújtóztattam a lábaimat, majd végre felpattantam, hogy elkezdjek mindent berendezgetni a helyére. Ez volt az a része a költözködésnek, amit mindig is utáltam - mivel ez tartott a legtovább, és sose sikerült még elsőre mindent jól csinálnom. Valami mindig balul sült el, így elölről kellett kezdenem az egészet, és ezt legalább ötször megismételnem. Mindezek ellenére pozitívan vágtam neki a feladatnak, úgy voltam vele, hogy jobb dolgom úgysincs egyelőre, így bőven szánhatok időt rá.
Csakhogy...
Mindig van az életben egy váratlan pillanat, ami felkavar mindent, ami addig nyugis volt - és természetesen te jössz ki rosszul a helyzetből, aminek általában égés a vége. Nagy égés, nem csak egy kis elpirulás, bocsánatkérés, vagy bármi hasonló... Óh, nem. Ha már így alakult, kapj jó nagy seggberúgást, amit még évek múlva is érezni fogsz majd.
Ez a váratlan pillanat pedig épp fehérnemű válogatás közben ért, ugyanis dörömbölés hallatszott az ajtón. Nem számítottam vendégekre, így homlokráncolva indultam a bejárat felé, ahonnan egyre sűrűbben érkezett a zaj. Kifinomult hallásomnak köszönhetően a lábtörlőt koptató toporgást is kiválóan hallottam, amire szemöldököm ugrott is egyet meglepettségében. Tehát a váratlan látogató kezdte elveszteni a türelmét, legalább is erre következtettem.
Lassan kinyitottam az ajtót, s a túloldalán szembetaláltam magam Averyvel, az új lakótársammal. Úgy tudtam, csak pár nap múlva fog érkezni, így nem csoda, hogy meglepődtem.
- Szia... Korán jöttél. - nyögtem ki nagy nehezen, arcomról tükröződött, mennyire meg voltam illetődve. Kész káosz volt a lakás, sehol se tartottam még a rendrakásban, erre...
Láttam, hogy itt még gondok lesznek a későbbiekben, ha már most így kezdtük az együttélést.
Rögtön feltettem magamnak a kérdést: miért is mentem én ebbe bele? Miért nem tudtam egyedül maradni, ahelyett, hogy ideengedtem még mást is? Alapból nem álltam még készen arra, hogy valakit ismét beengedjek az életembe, nem még egy másik nőt, akivel minden apróságon simán össze lehet veszni... Nem is értem, miért kellett bevállalnom ezt. Talán alibiként? Vagy..?
Zavaromban tarkómat kezdtem dörzsölni, s úgy engedtem utat Averynek.
- Segítsek bepakolni? - kérdeztem valamivel határozottabban. Már épp el akartam mosolyodni, amikor eszembe jutott a rumli, amit a szobában hagytam.
A villám szent sebességével siettem be, hogy gyorsan helyet csináljak szobatársam dolgainak. A ruhákat egy kupacba pakoltam az ágy szélére, az asztalról is mindent leszedtem, a fehérneműimet pedig csak bevágtam az egyik fiókba. Hiába volt ő is nő, nem akartam, hogy lássa a csipkés cuccaimat, amiknek a fele legalább egy kis részen átlátszó volt. Egyre csak éreztem, ahogy elvörösödöm, és csak imádkozni tudtam, hogy Avery ne legyen rossz kedvében. Nem voltam az a félénk típus, aki inkább a sarokba húzódva várja meg a viharok végét, de azért kedvem se volt veszekedni, pláne nem egy ilyen kellemesnek induló délutánon. Még arra is volt időm, hogy vegyek egy kávét reggel, és azt csendesen eliszogassam visszafele.
- Na és hogyhogy ilyen hamar jöttél? Nem számítottam rád. - kérdeztem barátságos hangnemben, miután mindent egy kupacba raktam - Legalább is nem most. - tettem hozzá, miközben egy kósza hajtincset elsimítottam az arcomból.


698 × remélem töccik *-* × @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
× Hell and Earth ×

Foglalkozás :
× not want to know ×


Csüt. Okt. 26, 2017 9:01 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ava & Raven
Welcome?
Van az a pillanat, mikor már nincs olyan hely, ahol a biztonság érzetével mennél lefeküdni, képtelen vagy nyugodtan aludni, minden hangra felébredsz és tévképzeteid születnek. Az egyedüllét áldás és átok egyben, nem mintha panaszkodnék, de régen volt már az, mikor tudtam, hogy a szomszéd szobában olyan ember alszik, akiben bízhatok. Bizalom, olyan törékeny dolog, mint egy virágszál, hogy gyorsan kivirul, majd elszárad, elhullajtja szirmait és elpusztul, feléled-e? Ki tudja… Üres, kongó csönd, ahol semmi sincs, csak az egyik bevágott ablak szilánkjai ütköznek néha össze, ezzel is olyan túlvilági sikolyokat képezve, hogy egy temetőben kényelmesebb lenne éldegélni. Valaki megtalált, valaki bejött a házba és mindent felforgatott. Nem volt egy darab ép bútor sem, a ruhák szétszórva, fiókok tartalmai kiöntve, egy talpnyi tiszta folt sincs a szőnyegen, ahol nem nézném, hogy mire is lépek rá. Ki volt? És mit keresett? Vagy csak megfélemlítés? Fogalmam sincs, de abban biztos voltam, hogy már pedig ebben a lakásban nem maradhatok, ha már valaki megtalálta, más is megtalálhatja. És nincs kedvem arra kelni egy este, hogy a torkomnak hideg, éles penge feszül, legalább az álmomban ne zavarjon meg senki sem. Fél pillanatig sem tartott, mire előszedtem egy laptopot, ami ugyan a földön hevert, de nagyobb baja nem esett, pedig biztos, hogy felnyitották, hátha tárolok rajta valami információt. Lakások, albérletek után kutakszom, amikért nem kérnek arany árakat, de mivel igazi munkám nincsen, maximum ilyen egy-két napos, az egyetemet sem fejeztem be, és a vadászatért nem fizetnek ez egy kicsit rizikós. Fenébe, kéne egy stabil állás is! Vagy legalább a vadászatot bejelenteni, de az azt is jelentené, hogy Avery Sardothien már nem játszhatja azt, hogy megszökött/meghalt, hanem él és virul pokolkutyaként. Nem, kimondottan nem előnyös gondolat, ehhez túl büszke vagyok.
Végül sikerült egyet találni, ahova egy lánnyal lennék, nem is rossz, jó lesz álcának is, és az anyagiakat is így meg tudom oldani. Meg hát… legalább valaki, akiben talán félig bízhatok. Végignézve az életemet, sok mindenkit ismerek, de egyikben sem bízok meg magam és ő hibájuk miatt is. Nem vagyok tökéletes, lehet kissé paranoiásnak is tűnök, de legalább nem az unalmas szürkeegér típus vagyok.
Addig is, hol fogok én aludni? Nagy dilemma… De megoldottam. Egy zár feltörése nem nagy dolog, kijátszani lakásokat sem nagy dolog, az már inkább, hogy bokrokon és fákon keresztül menekülj, mikor a tulaj hazaér, és éppen otthon talál. Kínos, még jó, hogy ott volt az ablak, csak éppen magasan… Minden cuccomat nem szedtem össze, hiszen beszerezhetőek, leginkább a fegyverekre, jó pár váltás ruhára és egyéb fontos emlékeket pakoltam össze pár táskába, majd a többiért visszamegyek, ha már beköltöztem. Nem így terveztem, hogy kerítésen mászok ki aznap este, és az erdőn vágok át, hogy végül a megbeszélt idő elött gallyastúl, levelestűl berontsak az új lakásba, ahol már ott volt az új lakótárs. Kellemes ábrázat, barna haj, és hatalmas rumli. Nem mintha utóbbi zavart volna, valószínűleg ő sem várt, és kicsit furcsállhatja, ahogy így berontok, mint egy őrült, de túl unalmas lenne időben, megpakolva, mosolyogva átlépni a küszöböt és köszönni egymásnak. Egy a bökkenő, nem ember. Nem tudtam megmondani, hogy mi, de a bennem lévő blöki morgott, érzékeltette velem, hogy akivel szembenézek, az nem ember. Nem tudom mi, de nem ember. Ami nem feltétlenül baj…
- Helo – böktem ki levegő között, miközben az egyik táskát elengedtem, és koccanva esett a padlóra. Istenem, végre nem vágja a kezemet, csak most érzékeltem a futás és az adrenalin csökkenés után, hogy már pedig nem kényelmes cipelni ezeket és jó lenne megszabadulni tőlük, de… hova rakjam? Mert hogy egy talpalatnyi hely sem volt üres.
Érdekes jövőnek nézünk elébe, az is biztos.
- Öhm… - bújtam ki cipőmből, mielőtt mindent összejárok, miközben besétáltam, körbenéztem. Hát, mit is vártam? Nekünk kell otthonossá tenni. Nekem is, emlékeztettem magamat.
Utána néztem, ahogy elsiet mellettem. Olyan furcsa, hogy valakivel egy fedél alatt leszek, elszoktam az ilyesmitől, hiszen magamat ismertem, de máshoz is kell mostantól alkalmazkodni.
Nem tettem megjegyzést, ahogy gyors mozdulattal pakolt el, és tűntette el a helyszínt, de egy bugyi így is kikandikált. Oh, ez édes, ahogy zavarja magát, pedig nem most jöttem le a falvédőről. Hát, nem mondom, hogy tipikusan az lennék, aki kicicomázza magát, de 26 évesen már egy-két dolgon túl vagyok. Sóhajtottam egyet elmélázva, azt hiszem elfelejthetem lassan azt, hogy mindig csak farmerba járok, kivéve ha szükség hozza, ha ilyen lakótársam lesz. Nem mintha baj lenne, változás mindig kell, csak mivel az enyém szinte folyamatosan változott, egy biztos pontnak örülnék, ez a lakás lesz ezzel a személlyel?
- Hát a cuccaimat még nem hoztam, nem mindet inkább. Majd a napokban átdobozolom ide őket… - vontam vállat, ahogy körbefordultam a szobában. Tetszik, jobb mint a régi, csak éppen ketten leszünk.
- Tudom, csak… - hogy is kéne megmagyarázni, hogy ne nézzen hülyének? – Betörtek a lakásomba, jobbnak láttam, ha nem ott alszom inkább már – mondtam ki a fél igazságot, mielőtt még a sok füllentés hálójába össze ne gabalyodnánk. Hajamba túrtam és elkezdtem kihalászni a leveleket és az eltört pici gallyakat. - Mellesleg, Avery.


× szavak száma: 929 × megjegyzés: lesz ez még jobb is… × music: itt ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Welcome home, roomie! - Ava & Raven
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Varjak kódexe
» Raven előtörténete
» Raven Sutter feljegyzései

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: