• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.




nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Visit to a part of past - Ava & Stells










avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Vas. Nov. 05, 2017 12:38 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ava & Stells
Visit my part of past
A költözés során kerültek elő olyan képek, olyan emlékek, amiket már rég el akartam temetni magamban… Amit rég magam mögött akartam hagyni. A vadász élet, ami voltam, és ami már nem lehetek, bármennyire is akarok. Annak neveltek, annak képeztek, és most itt vagyok, mint Pokolkutya. Minden feleslegbe ment, minden tönkrement.
Muszáj volt ott hagynom őket, kontrollálhatatlan, kiszámíthatatlan lettem, és nem csak magamra, hanem környezetemre is veszélyes. Képtelen voltam velük szembenézni, hogy minden, ami ellen harcolunk, azzá váltam. Hogy engem is el kell pusztítaniuk, ilyen terhet rájuk rakni nem akartam, és életemet is féltettem. A legjobbnak tűnt minden zokszó nélkül meglépni, higgyék azt, hogy eltűntem, meghaltam. Vajon Dimitri, az edzőm, hogy fogadta, hogy egyik napról a másikra nem mentem be? Vagy Beth a barátnőm, hogy még neki sem hagytam levelet? Vagy a többiek, mint például a pici Stells, akinek néha-néha titkon adtam órákat? Szánnak-bánnak, szomorkodnak? Nem hinném, mindenki tisztában van vele, hogy vadásznak lenni nem garancia az életre. De mégis voltam ott valaki, kemény edzések árán tornáztam fel magamat, most pedig itt kuksolok messze tőlük egy lakásba. A tapasztalatokkal élek túl, mert messze nem olyan a valóság, mint az edzéseken. Itt mindenki az életéért küzd. Itt senki sem teketóriázik, hogy gyilkoljon-e vagy sem. Hol van az az Avery, aki annyit nevetett? Aki alig várta, hogy terepgyakorlatra mehessen? Most meg azt várom, hogy mikor kerülhetek ki az utcák forgatagából… Az életem körkörös lett, amiből nehezen tudok kilépni, hiszen már csak a portyák tartanak életben, tartanak meg Averyként. Kezdem elveszteni magamat, tudom, hogy egyszer a Pokolkutya átveszi a kontrollt, és megszűnök létezni. Bármennyire is húzom a dolgot, ez csak egyre közeledik. A visszaszámláló már rég megindult, és fogalmam sincs, hogy mikor fog eljutni a nullához.
Forgatom ujjaim között a képeket, nyomaszt a múlt, amibe visszaakarok menni. Azt hittem, már megszoktam, hogy egy ilyen förtelem vagyok, de ha újra eszembe jut a régmúlt, nagyon is vágyok oda vissza. Lehet, unalmasabb volt, de sokkal nyugodtabb, és tudtam, hogy mit várhatok a jövőtől. ott volt mindenem – a családom, társaim, barátaim. Most meg még magamban sem bízhatok meg.
Egy doboz aljára süllyesztettem a képeket egy nehéz sóhaj kíséretében. Ami volt, elmúlt. Felesleges visszanyúlnom, mert ha a múltban ragadok, nem lesz jövőm. Tisztában voltam ezzel, mégis olyan nehezen ment. Évekig húztam távol tőlük, tovább miért ne lehetne? Tovább is menni fog. Nem egyszer kerültem ki útvonalaikat, vagy mentem arrébb, mikor éreztem, hogy jönnek.
Akkor most miért hagyott cserben az érzés?
Az utcákon bóklásztam, csak tőr volt nálam, nem terveztem ma igazán gyilkolni, hacsaknem valami kocsmai balhéba nem ütközik az orrom. Akkor szívesen ropogtatok szét csontokat, nézem a vöröslő vért, ahogy kifolyik belőle. Úgyis én takarítom majd a lelkeket a Pokolba, akkor már mindegy, hogy én vagy más ölte meg őket.
Bár kocsma helyett egy sikátorban sikerült ütköznöm egy wendigóba. A gyomrom forgott tőle, olyan gusztustalan lények… Noha a többi sem szépséges, valószínűleg én sem, de ahogy eszegetett… Undorító. Nem is sokáig haboztam, hogy megtámadjam. Olyan ösztönszerű lépés volt, ahogy nekilendültem, forgattam meg a pengét, kerültem ki a támadásait. Gyors halála volt, valószínűleg fiatal egy példány volt, aki csak az éhségre tudott koncentrálni, rám nem elég jól.
Hajamat hátratűrtem, ahogy néztem, hogy a holttest elveszik a sötétben, oh, találkozunk még a Pokol kapujában, nem kell aggódnod. Hál’ isten, azokra még nem emlékeztem, blöki intézkedett a tudtom nélkül is. Nem is hiányzott, hogy tudjam, milyen a túlvilág.
Elégedetten sétáltam volna ki, azonban a sikátor bejáratánál egy lány állt meg. Összevontam a szemöldökömet, hiszen nem láttam az est homályában az arcát. De ahogy közeledtem…
Évekkel ezelőtt láttam ezt az arcot. Akkor még kisebb volt, akkor még sokkal gyermekibb, mára már fel is nőtt. Ugyan sokat változott, de az arcának megmaradtak egyes vonásai, amitől azonnal fel tudtam ismerni, nem kellett sokáig erőlködnöm, hogy eszembe jusson. Igazán felnőtt már, és úgy tűnik, már engedik bevetésekre, vajon kivel jött? Mert általában a vadászok legalább párosával mennek el a túrákra.
Rám nézve, ritka szar helyzetben voltam, hogy meglátott. Az egész, amit évekig építettem, hogy nem létezem, hogy meghaltam, most megtört. Nem is akartam tudni, hogy mi játszódhat le benne, hogy élőnek lát. Ez nagyon nem jó… Lopott pillantást vetettem a falakra, merre a legesélyesebb menekülnöm, hogy maradjak csak egy látomás, egy tévképzet, egy illúzió. Érezze álomnak, jobb lesz, ha halott maradok a szemükben. Úgy mindenkinek jobb.
Az emlékek erővel rohantak meg, úgy kaptam volna utánuk, de ez nem lehetőség. Nem lehetek az, ami már nem vagyok. Le kéne zárnom már a vadászatot, pontot kéne tennem rá. Hátráltam egy lépést. El kell innen mennem. Borzalmas ötlet volt ma este kijönni, figyelmetlen voltam, és ennek a levét nem én iszom meg, hanem Stells. Már nem tudtam úgy olvasni arcában és szemében, hogy megfejtsem, mi játszódhat le benne, de talán jobb is. Muszáj álomnak maradnom. Mindenkinek úgy a jobb…



× szavak száma: 909 × megjegyzés: lesz ez még jobb is… × music: I lose control ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Visit to a part of past - Ava & Stells
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: