• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Game - Nero &Ivy


Szer. Okt. 10, 2018 11:13 am
☇ touch of glory

Vendég

Szer. Okt. 03, 2018 11:25 pm
☇ Ivy Levan


Szer. Okt. 03, 2018 10:59 am
☇ Játszótársat keresek!


Kedd Okt. 02, 2018 2:30 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Raise Hell - Will & Kai






 :: Játékok




avatar


: :


Join date :
2017. Oct. 23.

Tartózkodási hely :
♱ Everywhere ♱

Foglalkozás :
♱ Creator of Dante's Hell ♱


Pént. Nov. 24, 2017 7:40 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete




Dante & Mortdecai
A mester nekiáll műve faragásának
Sárga. Zöld. Kék. Szürke. A színkavalkádok akár fojtogatóak is lehetnének, amik folyamatosan bombáznak, ahogy körbe nézek. Vörös. Vörös újra. Ajkamra mosoly csúszik, ahogy figyelem az ismerős, szívemnek kedves színt. Vörös. Mint a vér. Mi az ereinkben folyik, ami folyamatosan szállítja a sejteket, tápanyagokat, az éltető oxigént. Ami oly könnyen kifolyik testünkből, oly könnyen színez meg bármit is, és szinte kimoshatatlan, lemoshatatlan. A lelki szem előtt mindig ott dereng, mindent bevon. A sárga már nem sárga. A kék sem kék. A szürke is vöröses. Minden bíbor-, skarlátpiros. Minden gyönyörű. Még a nap is, mely világít az égbolton. Az enyhe meleg fullasztó, túlzottan hozzászoktam a 20 fokhoz börtönömben, hogy a magasabb hőfok már sok. De az idő ezt is homályosítja. Testem újra kinn jár, újra érzékel, újra fogadja be az információkat, amit agyam a lehető leggyorsabban dolgoz fel. Bármerre is nézek, jövőmnek alapjait látom. Első kör, majd a második, harmadik és így tovább kilencig. Mindegyiknek meg lett a pontos helye, lassan az áldozatok is gyűlnek. Egyre több név, egyre több lehetőség, egyre több szenvedés. És élvezem. Pont úgy, ahogy a rühes vadászok élvezték a vér adagolását alkaromban, mikor tű tű hátán kísérleteztek, mert azt hitték, hogy mi semmit sem érzünk. Szörnyetegeket akartak, hát megkapták. csakhogy nem a szövetségest, hanem az ádáz ellenséget, aki nem csak őket akarja megbüntetni, hanem mindenkit. Nem csak Beacon Hillst, hanem a többit is. Csak valahol el kell kezdeni, neki kell futni. Kell egy alap, amiből lehet építkezni.
Fehér. Bevillan a látóterembe, mire az eddig könnyelmű mosolyom megfagy. Fellobban a düh aranyló lángja, fellobban az őrület szürke fátyla. Egy mozdulat, nem több, ahogy a fehérre a vörös fröccsen. Máris tetszik, máris szép. Sokkal szebb. A világnak szüksége van a szépségre, valamire, amiben gyönyörködhet. Megadom nekik.
Egy ház felé veszem az irányt, nem titok már, hogy ki lakik benne, én pedig őt keresem. Egy boszorkánymester előtt nem sokáig titok a titok, főképp nem egy törtető előtt, aki mindent képes megmozgatni saját tervei érdekében. Nem érdekel a fény és a sötét, a világ így is úgy is mocskos. Kell egy Pokol, ami megtisztítsa azt, amiben az emberek átgondolhatják tettüket, amiben megbűnhődhetnek – tolvajok, gyilkosok, kéjelgők, hamisítók, árulók és stb. Mindenkinek tökéletes helye lesz, pláne húgomnak, Júdásomnak, a legutolsó körben. A kilencedikben.
Nyugodtan teszem meg az utat egészen a sokadik emeleti irodáig, mintha normális ember lennék, aki csak beugrik valamiért.
Illedelmesen kopogtatok be, mire egy hölgy nyit ajtót, a mögüle áradó homályból nem egy könnyel lehet kivenni. De ez biztosítja, hogy nagyon is jó helyen járok, egy irodát ki sötétítene be? Látszatra idősebb nálam, de kellemes, egyszerű vonásai vannak, amire csak szélesen, bizalmasan mosolygok rá. – Mr. Wolseyhez érkeztem – hangom dallamos, és kedves, miközben azon gondolkodom, milyen jól állna neki a vörös. A hajában… de akár az ajkai között is kifolyhat.
- Időpontja van, uram? – Magas, csenevész hangja kicsit sem hat meg, pedig lehet fel kellett volna figyelnem energikusságára. Nem érdekel mit mond, de a látszatot fenn kell tartani.
- Nem, de sürgős. Rofocale néven jelentsen be – fűztem hozzá. Tudtam, hogy a név semmit sem fog mondani, pedig ha az ember akár csak a Googleba beüti, hogy a sátán álnevei… Milyen szórakoztató, hogy ez a családnevünk is. Csak hogy szüleim sosem voltak méltók arra, hogy viseljék. Homály takar mindent, azonban az idő eljött, hogy ezt a homályt eloszlassam.
Mielőtt igazán ellenkezni kezdene, már be is lépek mellette és kedves szavaimmal tovább fűzöm a beszélgetést, azonban nem állít meg, nem háborodik fel, hanem csak egy halovány mosollyal int és vezet be, így aztán egy pillanatra igazán elgondolkodom, de végül is vámpírt szolgál, nem meglepő, ha találkozott furcsaságokkal már. Ámbár, elviekben, nem tudja ki és mi vagyok.
Körbe nézek, a színek ostromolnak, de nekem már csak minden vörös. Sötét, világító vörös.
Becstelen brigantyk × remélem tetszik × 623 × ©️


A hozzászólást William Dante Rofocale összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 25, 2017 1:28 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

Join date :
2017. Aug. 15.

Age :
202

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Businessman


Pént. Nov. 24, 2017 10:34 pm
Nemes vámpír: kit az élők vére éltet




Darkness lives in our hearts

To: William D. Rofocale

Egy újabb nap volt az irodában. Semmi érdekes nem történt egészen addig, míg a nap magasra nem ért. Ajánlatok jöttek, mentek. Információk érkeztek, utasítások, levelezések távoztak. Az épület teljes tizenhetedik szintje az enyém volt, mely klasszikus világosságban úszott némi barna bútorzattal tarkítva. Egyszerűségre, mégis pompára törekedett. Meghagytam ama pompájában, melyben előző tulaja Lord Ondenburg hagyta, mielőtt meggyilkolták volna. Az ő helyét átvéve sötétítőket szereltettem az ablakokra, ezzel elősegítve a látszatát annak, magam is halandó volnék, hiszen nappal dolgozom. Mégis, miért van szükség elszigeteltségre? A tükröződések elkerülése és minőségi fotók készítése okán. Legalábbis, ez volt a fedő történet. De, már számtalanszor mondtuk valami más, ésszerűbb magyarázatot is ezen jelenségre. Noha, a város alvilágában köztudott volt az igazság és többen szerettek felkeresni piti, unalmas ügyleteikkel. Gondosan megválogatom miféle feladatokat vállalok el. Mi, netán ki után nyomozok és az ára, mindig borsos. Hivatalosan egy magánnyomozó iroda vagyunk némi extrával, valamint a gazdag elit tagjaként fedem el az igazságot és szerzek nagyobb befolyást. Az imént említett okokból kifolyólag nem lepett meg a dolog, van olyan sötét lélek is a mocsokban, ki hozzám fordul. Ám, a név hallatán azonnal kikapcsoltam a falra szerelt tévét.
Molly nyitott ajtót óvatosan, nehogy az előtérben és a folyosókon uralkodó világosság beszűrődjön lámpákkal megvilágított irodámba. A híreket hallgattuk véres gyilkosságokról, balesetekről, ismeretlen sorozatgyilkosokról, rejtélyes támadásokról és visszatérő rémségekről. Hallva, miként a férfi beront a szobába nem tetszéssel töltött el. Szemöldökeimet ráncolva álltam neki háttal, egyenes tartással, rideg eleganciával, drága öltönybe csomagolva. Meghallva a nevet vonásaim kisimulnak, s testem mellett lógatott kezem egyik mutatóujja finoman mozdul. Asszisztensem rögtön tudja, ideje távoznia. Lassan fordulok meg, tekintetem rögtön a férfira ugrik. Érzem a belőle áradó erőt. Nem vagyok benne biztos, de talán egy idősebb boszorkánymester lehet, mint amilyen az a magas férfi is, aki egy panellakásba fészkelte be magát. Mindenképpen fiatalabb, mint elődöm, ám mégis van megjelenésében valami… több. Vonásai hevességről, meggondolatlanságról és vérszomjról árulkodnak, látom szemeiben. Ha ő lenne a tűz, én vagyok a jég. Mielőtt bármit is mondhatna, szóra nyílnak ajkaim.
- Rofocale. A fényhozó Lucifer második neve. Érdekes. – lépek közelebb íróasztalomhoz - Ahogy magára nézek, előbb tudnék leírni egy démont, mint sem a megváltó angyalt. Ugye, tisztában van vele, hogy Lucifer és Sátán két külön személy? Az utóbbi a gonoszabb. – hangom hűvös, kérdésem inkább költőien cseng, míg karommal egy kört írva le a levegőben kiegészítem szavaimat.
- De, gondolom nem azért jött, hogy vallási igazságokról és történetekről beszélgessünk, mindezt nevének eredete köré építve. Remélem, nem csupán neve kelti fel figyelmem, hanem az is, ami idehozta. Mondhatnám úgyis, az ajánlata. - végül, miként a bútordarab mellé érek előbbi kezemmel az előtte lévő két szék egyikére mutatok. Ahogy folytatom a beszédet a szokásosnál lazábbra veszem stílusom, de még így is törekszem a távolságtartó, kiismerhetetlen úriember maradni. Egyszerűen csak, kevesebb ridegséggel kisugárzásomban. Hogy miért? Egyszerű, ez a férfi nem angolságomra kíváncsi, noha az akcentusomon nem tudok változtatni, arisztokratikus cselekedeteimen igen.
- Foglaljon helyet és mondja el: – téve egy száznyolcvan fokos fordulatot, helyet foglaltam székemben, éppen vele szemben - Mit tehetek Önért? – hátradőlve helyeztem magam kényelembe, miközben most először hagytam annyi szünetet, csendet, hogy ő maga is meg tudjon szólalni. Halljuk hát, mi vezette hozzám, Rofocale-t.

Mortdecai Wolsey tollából


Everything black † 522 † megjegyzés † @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Oct. 23.

Tartózkodási hely :
♱ Everywhere ♱

Foglalkozás :
♱ Creator of Dante's Hell ♱


Szomb. Nov. 25, 2017 2:31 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete




Dante & Mortdecai
A mester nekiáll műve faragásának
Magasság. Elegancia. Kiismerhetetlenség. Istenem, de snassz. Legalábbis ez ugrik eszembe, ahogy lassan körbelesve végül a férfin áll meg a tekintetem. Hófehér bőre és ébenfekete haja erős kontrasztot alkot, amit örömmel színeznék meg. Feketébbnél is feketébb legyen, semmivé legyen. Undorít a fehér, ami hozzá tartozik, utálom azt a színt, azonban megbocsátható, mikor a vér megfesti ajkait, fogait, mikor lecsöpög állán és azt a tökéletes inget is beszínezi. Tökéletes… Olyan nem létezik, lehet eljátszani, de minél inkább valaki tökéletes akar lenni, annál több hibája lesz. Ha ezt valaki nem tudja uralni, gyenge marad. Ő is ilyen, van neve az „alvilágban”, azonban az csak egy szó, nem tett, vagy esemény. Lehet, hogy félkézzel eltör egy nyakat, de ki nem? Ki ne lenne rá képes? A látszat sokat mutat, de feleannyit sem jelent. Ő is csak egy tévelygő, aki keresi útját, keresi célját, vagy már meg is találta, csak nem tudja, hogyan jusson el oda. Ezen mindenkinek át kell esnie, ezen én is átestem, néha több évtized szükséges hozzá, néha csak egy perc. Vajon miért nem lépett magasabb fokra? Miért csak egy alkukötő? Miért csak egy végrehajtó, aki fizetségért sok mindent képes megtenni? Sajnálatos. Igen, igen sajnálatos.
- Legalább valaki olvasott is itt. – Ajkamon a mosoly nem fakul, nem lohad le. Enyhén meglepett, de talán jobb is, hogy nem csak egy robottal futok össze, hanem olyannal is aki gondolkodik, tudatosan cselekszik. Meg tudja látni a következményeket és, hogy mindig egy-két lépéssel előrébb kell lenni, mint a másik. Nálunk ki van egy lépéssel előrébb?  Oh, lehet még sem fogom elunni az időt, amíg diskurálunk, egyre izgalmasabb alkunak nézünk elébe.  
- Valóban nem. – A szarkazmust nem tudom elrejteni, vajon miért jön hozzá egy boszorkánymester? Biztos nem azért, hogy egy jót iszogassanak elbeszélgetve arról, hogy a piros vagy a kék a szebb.
A székig sétáltam, végig húztam karfáján az ujjamat. Díszes darab, régi időket juttatja az ember eszébe, meg van az alkukötés szépsége benne, általában én sem szeretek az áldozatokkal egy snassz, egyszerű iskolai székben eltrécselni. Néha, ha van időm, megadom módját neki, hogy a kényelmük legyen meg addig, míg a tárgyra nem térek.
Leültem, ujjaimat összetámasztottam, miközben tekintetem a férfin maradt. Szórakozottan figyeltem a ridegségét, amin akart változtatni, de nem tudott, már a saját maszkja olvadt a bőrébe, nem tudja lerántani, csakis saját húsával egyetemben. Bár, én örömmel megnyúzom, ha arról van szó. Lehet, hogy ez az alakom fiatal volt, az egész arcom, de nem a szemem. Sötétbarna, szinte fekete íriszeimben a végtelenség tükröződött, mély vágy a gyilkolásra, kiéhezettség a céljaimra és a vörös iránti szeretet, mely groteszké tette még az én kellemes arcvonásaimat. Szörnyeteg egy bábuban, mely csak arra vár, mikor törhet igazán ki. Ahogy ő, én is maszkot viselek, tévhiteket képzek, és olyan illúziókat, melyek leképezik a valóságot, azonban sosem voltak annak részei. Külön világot alkottam meg már magamról, ahol 1000 arc közül válogathatok, és az leszek, ami leginkább terveimhez visz. Ha kell, a kedves látogató, mint a titkárnővel, vagy a komoly ügyfél, mint vele, miközben fogalma sincs, milyen vagyok.
- Két ok vezérelt ide – csaptam is bele a lecsóba. Nem akartam az időt pazarolni formaiságokkal, ahogy ő sem tette, hanem rögtön a lényegre kérdezett rá. – Először is, keresek valakit. – Vonásaimba belevegyültek a bosszúvágy édes jelei, ahogy lassan a szórakozottság megtört. Nem halványult, folyamatosan ott lebegett arcomon, mintha minden, amiről beszélnék, csak egy játék lenne. Ez éppen egy macska-egér játék Victoriával. Egy halálos játék, aminek egy vége lehetséges csak, hogy a kilencedik kör megszületik vele együtt. – Ezer neve volt már az idők alatt. Koros boszárkánymester, azonban lovasok miatt kiesett úgy körülbelül 500 év… - Egy pillanatra megállok, adva esélyt, ha visszakozna, bár, feleslegesen sehova sem szoktam eljárni, így vagy úgy, de megfelelő információval fogok távozni. Ha ehhez az kell, hogy vörösre fessem, megteszem. Ámbár, nem szabad elbíznom magam, azzal, hogy nem a realitás talaján állok, néha túlzásba esem. Will, Will, Will, nem becsülhetsz le senkit sem. Pláne nem olyat, akinek arcára így ráégett a maszk. Túl kell látnom a piros adta fátylon, vagy én fogok bíborban újra feküdni.

Becstelen brigantyk × remélem tetszik × 670 × ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

Join date :
2017. Aug. 15.

Age :
202

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Businessman


Szomb. Dec. 16, 2017 3:47 pm
Nemes vámpír: kit az élők vére éltet




Darkness lives in our hearts

To: William D. Rofocale

Eleinte szokásos megjelenésemben, hűvösen fordultam hozzá, hogy meghallgatva ajánlatát eldöntsem óhajtok-e vele foglalkozni avagy nevének eredetén kívül semmivel sem szolgálhat, mely akár egy kicsit is felkelti az érdeklődésemet. Persze, ahány ember, ahány vallás legalább annyi elmélet az ördög személyére és a világ keletkezésének történetére. Pozitívumként veszem, nem marad rajta a témán és még inkább, nem kezd el rajta veszekedni. Hellyel kínálom, magam is kényelembe helyezkedem, majd felkérem, térjen a tárgyra. Ha sikerül felkeltse figyelmemet, beszélhetünk a részletekről és a miértekről, de addig, meg kell győzzön, érdemes vele foglalkoznom.
Az, melyet szemeimmel láttam kicsit sem tetszettek. Noha, nemigen mondhatom el magamról, olyan sokat látott és megélt lennék, de van elég tapasztalatom ahhoz, tudjam, személyiségéből adódóan nem nyerheti meg azt a csatát, melyet megvívni készül. Túlságosan is magabiztos, túl felelőtlen és maszkként viselt vonásai alatt meghúzódnak a kegyetlenség jelei. Részben visszataszítónak találtam a gondolatot, részben úgy éreztem, igent fogok mondani ajánlatára, mert éppen az, ami olyannyira taszít benne, az fog magával ragadni és rábeszélni a pártfogolására. Óvatosnak kell lennem, ezt már most tudom. Már magam miatt is.
- Nincs is könnyebb annál, mint megkeresni valakit. Különösen akkor, ha egy ilyen sokat megélt személyről van szó. Csupán egy személyes tárgyra, különleges ismertetőjelre lesz szükség, vagy egy hozzátartozójának a DNS mintájára, amennyiben a keresett személytől nem birtokol ilyet. – fűztem hozzá mondandójához komoly hangszínben. Lovasok. Nem először hallok róluk, ám még sosem találkoztam velük. Érdekes. Kezdem azt hinni, egyfajta takarítóként működnek, mint a pokolkutyák, csak ők az élőket rabolják el és ezzel jobb hellyé varázsolják világunkat. Ebben az esetben, még óvatosabbnak kell lennem, hiszen ha igazam van, azzal korábbi észrevételem nyernek tanúbizonyságot. Ez az alak, kit rejtélyes kisugárzás leng körbe, veszélyes. Önnön ifjúsága pedig nem csupán magát húzza le a mélysötét ében gödörbe, de magával ránt mindent és mindenkit, akivel kapcsolatba kerül. Nem tetszett. Nem találtam ínyemre valónak eme gondolatot, ám sokkal inkább ott mocorgott, az ő oldalára állva a tény, magam sem vagyok valamivel fényesebb ösvényen. Ugyan, kezdenek kicsúszni kezeink közül azok a bizonyos szárak, még mindig elmondható, már-már kéz a kézben járunk. Rofocale-t fürkészve, vonásait elemezgetve hallgatom szavait, melyre válaszolok is. Van valami furcsa érzésem vele kapcsolatban és ez sehogy sem hagy nyugodni, egyfajta sötétség, mely akkor ül vállaimra, mikor az újságban újabb címlap sztori jelenik meg Hasfelmetsző Jack legújabb áldozatával kapcsolatban. Ismerősnek, korombelinek érzem a jelenséget, noha tisztában vagyok vele, egyetlen természetfeletti profiljába sem illik bele az ő személye, mégis, mintha nem egy remek utánzó lenne, hanem ő tért volna vissza közénk, ebbe a számomra még most is roppant mód furcsa és elkorcsosult világba, mely a londoni bűzös, sötét utcáknál is romlottabb. Valami ilyesmi járt eme férfi körül is, ez a tény, elkomorít.
- Mi volna a másik ok? – kérdezek rá ittléte, felkeresése másik motivációjára, mely könnyen lehet, valamivel több kihívást tartogat számomra, mint első kérése. Vajon ez lesz az, ami végül segít dűlőre jutni vele kapcsolatban? Vagy, a bennem dúló kérdések megválaszolás helyett sokkal több, még ezeknél a gondolatoknál is nyomasztóbb kérdést vetne fel? Alaposan utána kell járnom szándékának, gondos átgondolást igényel az ő ügye. Nem hamarkodhatom el, legyen bármi a végkimenetel, semmi esetre sem vehetem félvállról. Molly-nak igaza volt, ezt a férfit érdemes végighallgatni, van benne valami, mely beindítja vészjelzőimet, ugyanakkor arra ösztönöz, kövessem hívását. Megfontoltságra inti emberségem, míg vadászatra csábítja szörnyemet. Hmm… vajon kisugárzása teszi ezt, lehet esélye a győzelemre vagy önnön ifjúsága fogja végül elvenni tőle véres győzelmét?

Mortdecai Wolsey tollából


Everything black † 560 † megjegyzés † @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Raise Hell - Will & Kai
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Genevieve Δ witch from hell

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: