Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Drew Lamarck/Masanori

Nicholas Harden EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

Nicholas Harden EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

Nicholas Harden EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Elkészültem!

Nicholas Harden EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 4:27 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Nicholas Harden EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

Nicholas Harden EmptyVale Pedersen
Yesterday at 12:31 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Ethan Wayne, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Nicholas Harden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Hétf. Dec. 11, 2017 8:14 pm

Nicholas Harden
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe
Nicholas Harden
I’m flesh and blood, but not human.


Becenév:
Nick
Születési hely:
London, England
Kor:
22
Nemi beállítottság:
Demiszexuális
Faj:
Wendi-wendi-wendigo
Play by:
Benjamin Wadsworth
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Talán kezdhetnénk az alapokkal. A nevem Nicholas Harden, a barátaimnak csak Nick. Most mondhatnám, hogy nincs egy se, de nem szeretek hazudni, így nyugodtan állíthatom, hogy van egy-két haver az életemben. Félreértés ne essék, nem vagyok egyikükkel se bizalmas kapcsolatban, az egymás iránti hűségünk elég ingatag, de... Legalább vannak. Mondjuk a legtöbbjüknek fogalma sincs, mivel is állnak szemben valójában, de ez nem fontos. A lényeg, hogy van, aki befizet egy körre a szemközti kocsmában, aztán haza is fuvaroz, ha épp úgy alakul. A mobilom névjegyzéke sem üres, bőséggel van kinek telefonálnom, ha bajba kerülök - ez elég gyakran előfordul.
Na de! Tudom jól, mire kíváncsi mindenki, amikor felőlem érdeklődik, így egyből rátérek a lényegre: nem, nem megyek bele egyéjszakás kalandokba, nem szoktam csajozni és egyáltalán nem is érdekel az ilyesmi! Mielőtt még valaki azt hinné, a másik csapatban játszom, egyáltalán nem erről van szó. Egyszerűen... Nem vonz az, hogy egy vadidegennel hancúrozzak, az meg a legkevésbé, hogy társat keressek magamnak. Nincs szükségem rá, nem hiányzik az életemből. Talán képes lennék rá, hogy szeressek valakit, de elképzelni se tudom, hogy ez valaha is megtörténjen. Elég rám nézni, nem? Jó, így talán nem tűnök visszataszítónak, de minden nyálcsorgató filmmel és könyvvel ellentétben - hölgyeim, figyelem -, a valódi szörnyek nem vonzók, egy magamfajta meg aztán pláne nem! Gondoljuk végig szépen sorjában... Egy srác, hófehér szemekkel, hosszú fogakkal, vérrel és nyállal borítva épp a szomszédját rágcsálja. Nem szép látvány. Nem is értem, miért vannak úgy oda a kiscsajok az ilyesmiért. De most komolyan. Lányok, egy emberhúst zabáló kannibál egyáltalán nem szexi!
Tegyük túl magunkat a témán, túl sokáig ragoztam. A lényeg szerintem lejött, ha meg nem, akkor így jártam. Lássuk csak, mit mondhatnék még magamról... Lazán fogom fel a dolgokat, nem stresszelek rá semmire, így abból se csinálok fesztivált, hogy néha napján meg kell ennem valakit. Nem gyötröm magam miatta, hisz az életben maradásom a tét. Kénytelen vagyok magamat helyezni előtérbe, ami teljesen természetes, az emberek is ugyanezt csinálják. Hiába állítja egy szép szemű, rózsás arcú lányka, hogy bármit megtenne érted, ha a saját élete forog kockán, előbb szalad el, minthogy téged megvédjen. Ugyan már, ne legyél ennyire naiv! Tudod, hogy igazam van.
Talán már ennyiből rájöttél, hogy a legtöbb szenvedő, magát sajnáltató természetfelettivel ellentétben nekem semmi bajom sincs az életemmel. A történetem egyáltalán nem könnyfacsaró, nem végződik tragédiával és tuti biztos, hogy Stephenie Meyer bealudna, ha végig kellene hallgatnia. Az a nő kínozza a karaktereit, én mondom... Nem mintha olvastam volna bármit is tőle, de volt szerencsém megnézni egy részt az Alkonyatból - soha többet!

You're Still Have All Of Me:
Hmm. Mit is mondhatnék a Harden kolóniáról? Népes kis család, vidám élettel és nem kevés vagyonnal a zsebükben. Három gyerek, nagyszülők, ittas, nőcsábász nagybácsi és két vidám szülő - Margaret és John Harden, ha érdekelne valakit. Egy nagybirtokon élnek Angliában, korábban pedig egy baromi nagy luxusvillában laktak London külvárosában. Ott születtem én, és egészen hat éves koromig a belvárosra néző hatalmas szoba volt a birodalmam. Mindent megkaptam, amit csak kívántam, az ára nem számított. Egészen addig minden így ment, míg meg nem jelent az életünkben ifjabb John Harden - a drágalátos öcsém. Nem mondhatom, hogy örültem neki, amikor megláttam a kukac kis testét, az meg pláne kiábrándított, hogy egész nap mást se csinált, csak visítozott és kakált. A figyelem onnantól rá irányult, az alig négy éves törpe már senkit nem érdekelt. Főleg, miután betársult hozzánk Elizabeth, a húgom is. Ekkor telt le nagyjából hat év az életemből, a szüleim pedig úgy döntöttek, inkább vidékre kellene költöznünk, az XXL-es méretű családi házba. Nekem aztán mindegy volt, akár a híd alá is mehettünk volna, csak törődjenek velem végre. Persze semmi se változott, a két apróság minden szeretetet elszipolyozott tőlem, én meg örülhettem, ha néha megkérdezték, milyen napom volt. Jó, egyébként nem csodálom, hogy így lett. Rossz kölyök voltam, állandóan beleragasztottam a rajztanárom hajába a friss festékbe mártott ecsetet, a matekkönyvemet pedig az iskolaudvar kellős közepén felgyújtottam az igazgatótól lopott öngyújtóval. Hogy aztán később a mosdóban mit műveltem az osztály stréberével, arról már inkább ne is beszéljünk. Elég annyit tudni, hogy szerencsétlen mindig egy újabb kék folttal ment haza, ha nem adta oda a leckéjét. Így utólag talán bánom, hogy így elbántam vele, de egy részem a mai napig élvezi szenvedésének emlékeit. Tehetetlen volt, béna és gyerekes. Én pedig a legmenőbb srác a suliban, persze, hogy összetűzésbe keveredtünk egymással. Viszont... mindenki félt tőlem. Nem azért voltam népszerű, mert annyian kedveltek. Látták rajtam, hogy más vagyok, mint a többiek, de sejtelmük se volt, mit is jelent ez a másság. Nem tudták, hogy azért nem adtam nekik az uzsonnámból, mert emberből volt. Bemagyaráztam nekik, hogy különleges étrendem van egy betegség miatt, de nem hiszem, hogy csak így bevették. A szüleim gondoskodtak róla, hogy a gyanakvók szavai semmissé legyenek, egy kis pénzzel mindent meg tudtak oldani. Nem hiába, ha Angliában akartak maradni, meg kellett őrizniük a családi titkot mindenáron. Egy embereket zabáló família... Mintha valami elcseszett filmbe csöppentem volna.
Elegem is lett végül a csodás Harden mentalitásból, miszerint „Csak azért jártok iskolába, hogy ne keltsünk feltűnést, mert amúgy van itthon pénz bőven. Mit kértek szülinapotokra? Rolls-Royce vagy Bugatti?” Saját életet akartam, diplomát, és nem azért szerettem volna gazdag lenni, mert örököltem, hanem mert dolgoztam érte. Nem tűnt olyan nagy kérésnek, mégis hatalmas balhé lett belőle, amikor közöltem otthon, hogy el akarok menni. Persze nem állíthattak meg, jogom volt Amerikai egyetemre jelentkezni.
Ezután remélem nem kell különösebben ragoznom, hogy mi történt. Elköltöztem, tartjuk a kapcsolatot, néha beszélünk telefonon, de ennyi. Nincs is nagyon szükségem rájuk, tök jól elvagyok a kis életemmel.

When I Was Younger...

Szinte már éreztem húsának mámorító ízét a számban. Nyelvem lassan végigszaladt ajkaim között, miközben egy lépést tettem felé. Ő észre se vett, fogalma se volt, mit is éreztem iránta. Ha tudta volna, mennyire vágytam rá, hogy fogaimat a bőrébe mélyesszem... Ha csak sejtette volna, gondolataimban hányszor téptem már darabokra, hogy csak a csont maradjon végül... De nem tettem meg egyszer sem. Nem sajnálatból, vagy a magánytól való félelemből. Sokkal inkább azért, mert nála jobb szobalányom még nem volt sose. Drága Jennifer, édesem, ha belelátnál ebbe a sötét elmébe, többé eszedbe se jutna idejönni, hogy elmosogass helyettem. Nem akarnád letörölni a port az üres képkeretekről, és nem hoznád be a leveleket a postaládából... Mégis megteszed, mert ötleted sincs, miért rejtőzök szobám mélyére, amikor nálam vagy. Aznap se tudtad, amikor azt a fekete borítékot az asztalomra tetted, és csendben elhagytad a házat.
Azt hittem, ismét a szomszéd lány küldött egy meghívót a Halloween bulijára, mint mindig. Odavolt értem, folyamatosan rólam áradozott a barátnőinek, a szülei pedig már alig várták, hogy végre elhívjam randira. Gondolhatták volna, hogy erre sose kerül sor, mégis reménykedtek.
Unottan bontottam ki a levelet, amire a nevemet kacskaringós betűkkel írták fel. Már csak a piros szívecskék és a lufik hiányoztak róla, egy szerelmes idézettel a hátoldalán. Még ha fekete is volt, simán el tudtam volna képzelni, hogy romantikus üzenetet rejt. De nem... A temetésekben nincs semmi romantikus.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj és édesapa
Matthew Harden
2017. november 30-án életének 47. évében távozott közülünk.
Hamvasztás után, folyó év december 10-én 14.30 órakor a Beacon Hills-i Temető ravatalozójából helyeztetjük örök nyugalomra.”

Matt bácsi, ejnye. Azt hittem, jobban vigyázol magadra, ha már sikerült végre elszakadnod otthonról.
Fejemet csóválva olvastam a sorokat, s habár mindig is utáltam, hogy Matt képtelen volt lecuppanni a sörös üvegéről, ő volt a kedvenc családtagom. Nem kényszerített semmire, és amikor józan volt, még lehetett is vele haverkodni. Miatta döntöttem úgy, hogy tovább tanulok. Véletlenül se akartam lesüllyedni a szintjére, hogy aztán én is piára költsem a vagyonunkat, és ebben támogatott is. Folyton csak azt hajtogatta, hogy „Legyél jobb, mint én, Nicko.”
Mélyet szippantottam az ablaktörlőtől és légfrissítőtől bűzlő levegőbe, tüdőm megkönnyebbülten fogadta az újabb adag oxigént. Ezzel együtt a fejemben cikázó gondolatok is a helyükre kerültek, és tudtam jól, hogy ezúttal nem fordulhatok el. Anyám szülinapját zsinórban négyszer kihagytam már, mindig csak egy képeslapot küldtem vagy egy sms-t. Matthew mégis más volt... Ő hitt bennem, amikor épp magánál volt.

Szép szertartás volt, lehangoló és csendes. A családból mindössze apa és az öcsém jöttek el, anyám otthon maradt a többiekkel. Sose kedvelte Matt bácsit, ha az ő testvére lett volna, biztos kirúgta volna a házból már az első adandó alkalommal. Inkább hagyta volna, hogy belefulladjon a saját hibáiba, csak ne kelljen miatta szégyenkeznie.
Enyhe szellő fújt végig a temetőn, különös szagot sodorva magával. Vér volt, de nem emberé és nem is wendigóé. Valami egészen más lény lapult a gyászolók között, s volt egy olyan érzésem, hogy helybéli az illető. Arckifejezésem rezdületlen maradt, azonban legbelül megölt a kíváncsiság, hogy vajon ki lehet az a rejtélyes alak.
Érdeklődésem egészen odáig vezetett, hogy képtelen voltam válaszok nélkül elhagyni a várost. Az volt az első alkalom, hogy a családomon kívül más természetfelettivel találkoztam, és ez maradásra kényszerített. Egy város, tele az éjszaka teremtményeivel... Paradicsom egy magányos wendigo számára.



Nicholas Harden
Nicholas Harden Tumblr_po7sbzJ49q1stp5sko1_500
Nicholas Harden Tumblr_pzhihi2uNk1stp5sko1_400
Tartózkodási hely :
szalonnaváros

Nicholas Harden Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 12, 2017 12:40 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Niiick!  úúú

Siettem, ahogy tudtam, hogy megnézhessem a lapod és be kell vallanom, nagyon örülök, hogy nem csúsztam le róla és én fogadhatlak el.  33
Te aztán tudod, hogyan fogd meg az olvasódat, bárcsak én is meg tudnám mondai, hogy mivel sikerült engem is megfognod 2 percnyi olvasás után... Very Happy Csak mert egyetlen konkrét elemet lehetetlenség lenne kiemelni a lapodból, ráadásul úgy gondolom, hogy igen nagy vétek is lenne ilyet tenni. A stílus, a humor (azt hiszem mégis csak kiemelek egy kedvencet; az Alkonyat fikázása  hahaha ), és maga az egész történet, így egybe gyúrva alkotta meg a tökéletes lapot, amit még ilyen késői órákban is szívesen, nagy lelkesedéssel olvastam.  *-*
Bár Beacon Hills-ről nekem pont nem a paradicsom jut az eszembe, nagyon remélem, hogy te megtalálod a helyed szerény városkánkban, belebonyolódsz különféle izgalmakba és sok-sok pajtit gyűjtesz magad mellé, hogy ne legyél olyan magányos! Szóval nyomás, foglalózz egyet és vesd bele magad az itteni életbe!  <3  yey



now i'm stained by you





Stella Argent
Nicholas Harden Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Nicholas Harden Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Nicholas Harden Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Nicholas Harden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Wendigo-
^
ˇ