• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.




nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Avery

Sardothien
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
William

Rofocale
előtörténet
Stella

Argent
művész
Kol

Mikaelson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Tessa

Gray
szépség
Lynne &

Malachai
párkapcsolat
Baby &

Kol
játék
Avery &

Malachai
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Avery & Nick - Let's save some lives










avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Szer. Dec. 13, 2017 8:21 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & avery
let’s save some lives
zene: darkest part • szószám: 734 • megjegyzés: hei


Milyen érdekes, hogy alig pár perc alatt mennyi minden történhet, nem? Az egyik pillanatban még szépen lassan sétáltam az utcán, a másikban meg már azon voltam, hogy ne robbanjak fel, miközben egy alig hét éves kölköt próbáltam kihámozni egy összeroncsolt autóból. De mégis hogy a fenébe jutottam el ideáig?
A wendigók természetüknél fogva zabagépek, legalább is így tapasztaltam a közös családi vacsoráknál. Apám is úgy tömte magába annak idején anyám húsos palacsintáját, mintha az élete múlt volna rajta - persze ez csak formaság volt, valójában a tészta sem abból volt, aminek látszott. Ha nem akartuk a leskelődő szomszédokra a frászt hozni, kénytelenek voltunk rendes kajának álcázni mindent. Nem hiányzott, hogy kérdezősködni kezdjenek.
Persze én se fogtam vissza magamat, ha nagyon gyötört az éhség. Nem ismertem kegyelmet, a kés és a villa fogalma nem létezett számomra. A szüleim tudták jól, hogy ebből még nagy baj lesz, hacsak meg nem tanulok végre úriember módjára táplálkozni - azóta se sikerült persze. Kivétel, amikor otthon jött rám az ehetnék, ilyenkor általában előkapartam egy kis maradékot a hűtőből, és kiraktam valami tányérra, hogy ne kelljen hetekig súrolni a padlót. De vadászatkor... Mint valami vadállat, komolyan. Tetőtől talpig csupa vér mindenem, rám se lehet ismerni, emberi szemmel nézve nincs ilyenkor nálam gusztustalanabb lény a földön, főleg, ha még a beleket a nyakamra is akasztom poénból. Koszos, rusnya teremtmények vagyunk mi, és teljesen biztos, hogy Isten nem a saját képére teremtett minket. Ha pedig mégis, akkor nagyon beteg lehet a fazon... Vagy skizofrén, bármelyik megeshet. Ő se tökéletes, különben az emberek is azok lennének. Nem vagyok hívő, de a többiek helyében elgondolkodnék ezen kicsit.
A sötét utcákat járva tekintetem összevissza cikázott a kint kóborlókon. Mivel korábban a hűtőmet tök üresen találtam, kénytelen voltam kimenni, hogy szerezzek magamnak valami ehetőt. Nyilván nem volt túl sok opcióm, épp csak a minőséget tudtam kiválasztani. Nem volt túl sok hangulatom hozzá, hogy megküzdjek a kajáért, de ha nem akartam később elveszteni az önuralmamat, muszáj volt időben nekilátnom a műveletnek. Beacon Hillsben nem volt kit lefizetni, hogy szerezzen ellátmányt, nem voltak feketén dolgozó barbár idióták, akik szívesen elém vágtak volna egy élő, ficánkoló csajt, hogy nyammogjam el. Angliában a családomnak megvoltak a kapcsolatai, így nem volt esélyünk az éhen halásra. Beteg világban éltem, és örülök, hogy kiszabadultam onnan.
Célpontom egy magányosan kóborló, csajokat zaklató ürge lett. Már pár nappal korábban felfigyeltem rá, minden este lement a bárba, hogy befűzzön magának valakit. Nem volt finomkodó típus, a lehető legrosszabb fajta volt: túl közvetlen, túl egyértelmű és nyers. Utáltam az ilyeneket, már csak a közelükben lenni is irritáló volt.
Arcvonásai alapján biztos voltam benne, hogy legalább félig ázsiai a pasas. Nem voltam túlzottan oda a kínai konyháért, a japánt még egészen elviselhetőnek találtam. A kedvencem mindig az olasz volt, bár abból Beacon Hillsben nehezen hiszem, hogy találhattam volna. Kénytelen voltam beérni a zsíros, egészségtelen amerikaiakkal, akik mindent összevissza felzabálnak, ami a közelükbe kerül. Mondom ezt én, aki szinte pontosan ugyanezt csinálja.
Egy pillanatra se tévesztettem szem elől. Tekintetemet tarkójára szegeztem, rezzenéstelen arccal, zsebre tett kézzel követtem a járdán. Gondolataimat mélyen elnyomtam a tudatomban, utat engedtem az ösztöneimnek, hadd vigyenek amerre akarnak.
Már majdnem megvolt. Pont, mielőtt befordulhattam volna utána a sikátorok felé, fékezés hangja ütötte fülemet, majd ezt hatalmas csattanás és sikolyok követték. Sejtelmem se volt, mi történt. A zaj felé vettem az irányt, a szemem elé táruló látvány rémisztő volt: a teherautó eleje totál kár volt, a tartály, amit szállított a földre borult. Megsérülhetett, ugyanis lassan szivárogni kezdett belőle az olaj. A szemben lévő kocsi majdnem kettészakadt, akkora erővel ütközött össze a másikkal. Benne pedig négy ember, köztük két gyerek. Csodáltam, hogy túlélték, legalább is bíztam benne, hogy így volt.
Azonnal felment bennem a pumpa. Választás elé kerültem: segítsek és kockáztassam meg a lelepleződést, vagy csak figyeljek távolról. Úgy éreztem oda kell mennem, hisz akinek van annyi hatalom a birtokában, hogy képes legyen egy ilyen helyzetben helytállni, használja ki.
Ahogy csak tudtam, rohantam a helyszínre, a balesetet körülvevő tömegen eszeveszettül áttörve érkeztem meg. A teherautó sofőrje magánál volt, de látszólag beragadt a biztonsági öve, így nem tudott kimászni. A másikban egyedül az apa és a kisebbik fiú volt eszméleténél. Egyértelmű volt, hogy a gyerekek az elsők, így értük indultam először. Hülye voltam, nem riadtam vissza egy kis balesettől. Csak épp azt nem sejtettem, hogy az az olaj bármelyik percben a levegőbe repíthet minden közelben lévőt - beleértve engem is. Egyedül esélyem se volt mindenkit időben kivinni onnan.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Csüt. Dec. 14, 2017 6:24 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ave & Nick
Fire is my friend and for you?
Nekiállni emberi munkával foglalkozni, egészen új dolog volt… Nagyon elszoktam már én ettől az élettől, ámbár valóban nehézkesen fizettem a számlákat. Csak a bérlő jó szívén múlt, hogy még nem rakott ki, de aztán, ahogy egyre több katasztrófa történt a lakás körül, jobbank láttam lépni onnan. És egybe költöztem egy csajjal, eddig nem is lett volna gond, de ott volt a hiba, hogy felesben mennek a költségek, már pedig nekem ennyi keresetem nem volt szabadúszóként… Az egyetemet sem fejeztem be, így aztán újra beiratkoztam, hogy legalább valami ösztöndíjat kaphassak, bár tudom, hogy így aztán a minimális alvásnál is kevesebbet kell aludnom, mert nem hogy esténként leszek lefoglalva, de még nappalonként is. De mindegy is, kellett valamit magammal kezdenem, nem lehetek mindig csak tolvaj, gyilkos… Itt vagyok 26 évesen, és nem csinálok mást, mint a természetfelettieket keresem és sorjában gyilkolom le, már amikor a Blöki engedi magamban, mert amúgy nem olyan jó a viszonyom vele… Bennem él, de amikor megszállt, valamilyen okból megtartotta az én lelkemet is, nem nyomott el. Vagy csak nagyon néha… Ilyen életben nem szívesen élek… De muszáj. Ez nem olyan, hogy megszoksz vagy megszöksz. Itt nem lehet hova szökni, és ha én meghalok, úgy ő is. Ha ő is, akkor én is. Furcsa egy függés alakult ki közöttünk, amiben lassan leépít, lassan be kell látnom, hogy a vadász élet, amit 20 éves koromig űztem, már rég befejeződött, már Pokolkutya vagyok, már más az életem. De szokás szerint fejjel megyek a falnak, maximum fájdalmasan le is pattanok…
Elmerülve az egyik jegyzetben, hogy ezzel is kevesebb legyen az otthon lévő tanulnivaló, sétálok az utcán hazafelé. Egy utcányira történt meg a dolog, mikor éles fékezés, nyikorgás, csapódás, puffanás, kiabálás, ordibálás szeli át egymás után a levegőt. EZ mégis mi volt? Ez még a mostani analízis jegyzetemből is kiugraszt. Zavarja a fülemet az érkező zaj, ami felé haladni kezdek, leginkább a kíváncsiság miatt, mint más ügyben. De amint kiérek, csak felszalad a szemöldököm. Olajoshordó, ami bármelyik pillanatban meggyuladhat, és akkor az utca nagy része meg is tudja, mi az a tűz… Végig mérem az eddig keletkezett károkat, ahogy az áldozatokat is, akik felé elindul már egy srác. A kutya mordul egyet bennem, de nem igazán értem meg, hogy mire is gondol.
Emberségem egy része bukkan a felszínre, ahogy ott állok. Rég éreztem ezt már. Természetfelettieket pusztítani könnyű… Gyilkosnak lenni egyszerű, azon az úton már elindultam, de ott fut mellette egy másik, amire átléphetnék, ami még visszafordíthatna… Még ha van is bennem ez a dög, attól még a szívem nem lett hideg, nem lettem volna képes végig nézni, ahogy ott ragadnak. Gyerekek, egy család, ártatlanok, akik nem is érdemelték ezt meg.
A tűztől nem kell félnem, de az nem jelenti azt, hogy őket is meg lehetne védeni tőlük. Akaratlanul is mozdulnak lábaim, már addigra egy elveszett énem parancsol, nem a kutya, de nem is akarom megállítani. Megyek és megyek… Belecaplatok a folyó olajba. Öröm lesz, ahogy búcsút mondhatok majd a ruháimnak… megint. Mint mindig.
Míg az ismeretlen srác a kocsi egyik feléhez siet, addig én a másikhoz, ahol az édesanya és a nagyobb gyerek akarna kievickélni, azonban nem tud.
- Mentő és tűzoltó – rivalltam rá egy oldalt álldogáló emberre. Ha eddig nem tették meg, akkor most már bőven itt az ideje. Behajoltam a gyerekhez, hogy fogja meg a kezemet, és kihúzom. Nem is bizonyult olyan könnyű dolognak, mint vártam. Úgy eldeformálódott a kocsi… Az elől ülő nő pedig csak pánikolt, azonban nem vethettem a szemére, csak nyugtattam magam, hogy időben megcsinálom. Megcsinálható, nem olyan vészes, az olaj nem is olyan gyors… Csak szemem sarkából tudtam figyelni, ahogy egyre jobban beborítja a az utca kövét… Kifutunk az időből. Megragadtam a gyerek kezét, és húzni kezdtem kifelé, utána remélhetőleg már tud mozogni, hogy távolabbra kerüljön, hogy az anyját is kirángassam, és minél távolabb vigyem az éppen gyulladni készülő folyadéktól, ami tovább szivárgott csak. És még volt a sofőr is…
- Gyerünk már… - szisszentem fel, de aztán meg is lett az eredmény, ahogy a gyerek kikerült a jármű maradékából. – Menj kifelé – hagytam csak meg neki, reméltem, járni tud, vagy valami, mert nem tűn olyan sebesültnek, persze a törött üveg és a lökés meghagyta a nyomát rajta, de nem vagyok orvos, aki végig vizsgálja, hogy vajon minden csontja ép.
- Fogja meg a kezem, hölgyem – mosolyogtam bizakodva a nőre, próbáltam kitölteni a teret, hogy másra ne figyelhessen, pedig ketyegett az óra. Reméltem, az ismeretlen srác is hasonló tempóban halad, mert akkor még akár sikerünk is lehet. Ha viszont nem, és meggyullad ez az egész…



× szavak száma: 861 × megjegyzés: lesz ez még jobb is… × music: itt ×
[/b]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Vas. Dec. 17, 2017 7:13 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & avery
let’s save some lives
zene: darkest part • szószám: 855 • megjegyzés: nem a legjobb, de remélem tetszik :3


Döntések, döntések... Melyik műsort nézzem a tévében? Hánykor keljek holnap? Kit egyek meg ma este? Megmentsem őket, vagy hagyjam a fenébe? Sok kérdés, amivel - az utóbbi kivételével - minden nap szembesülnöm kell, akarom vagy sem. Aztán jöhetnek az olyanok is, mint „Hova menjek dolgozni? Menjek egyáltalán, vagy üljek itthon a seggemen, amíg el nem fogy a pénzem?”, bár ezekkel szoktam a legkevésbé foglalkozni. Igaz, eredetileg azért költöztem az Egyesült Államokba, hogy itt végezhessem el az egyetemet, aztán a saját lábamra állva kezdjek el dolgozni, mint minden normális ember. De amíg apám minden hónapban utalja a több tízezer dollárokat, addig nehezen tudok elszakadni az otthoni kényelemtől. Ez van, ha már nincs mire költeniük, halmozzanak el engem a lóvéjukkal - ezen az elven működnek. Nem mintha engem zavarna, de úgy rémlik, hogy ilyesmiről egyáltalán nem volt szó, amikor megbeszéltük, hogy elmegyek. Ejnye, apa, neked aztán hiába beszél a wendigo.
Az iskolában már mindenki megkapta élete során a szokásos kérdést: ”Nicholas, te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” Már ezerféle válasz megfordult a fejemben, az űrhajóstól kezdve a sztriptíz bár csaposáig minden - de a kamikaze életmentő sose volt közöttük. Nem szándékoztam kockáztatni az épségemet és a kis titkomat azért, hogy valaki túléljen egy katasztrófát, most mégis épp erre készültem. Bevetettem volna magam a veszélyzóna kellős közepébe két gyerekért... Mi jött rám, fogalmam sincs. Általában miattam halnak meg az emberek és nem fordítva. Persze nem terveztem ott hagyni a fogamat, de azért ez is benne volt a pakliban. Ha viszont mégis meghalnék, kérem valaki emeljen egy Superman ruhás szobrot a tiszteletemre! Mindig is akartam egy olyat, bár eddig csak mini verzióra gondoltam, amit a polcomra kitéve nézegethetnék, mint valami egoista idióta.
Ugyan fülemet erősen lefoglalta a bajba jutottak sikolyának szimfóniája, azért sikerült kiszűrnöm, hogy nem csak én vagyok hajlandó tenni valamit az érdekükben. Tompán ért egy női hang, amely ugyan nem nekem lett címezve, mégis úgy hallottam, mintha közvetlenül mellőlem szólna - csak épp nem értettem, mit is mond. Nehezemre esett ilyen apró részletekre koncentrálni, kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Ezután mobil pittyegése érkezett, vagyis végre valaki észbekapott, és hívott segítséget. Hurrá, már épp ideje volt! Bámészkodó barmok...
Ahogy csak tudtam, siettem kiráncigálni a kocsiból az apát meg a kisebb gyerkőcöt. A kölyök még egész jól ki is csusszant, már rohant is kifelé a tömegbe, de a sofőrről nem mondhattam el ugyanezt. Nem elég, hogy az öv rászorult, még a lába is beragadt... Felajánlhattam volna, hogy kirágom őt onnan, de szerintem nem örült volna neki annyira, mint én.
- Figyelj, haver... Nem baj, ha tegezlek? - szóltam az apához, aki még mindig az övvel próbálkozott. Csak bólintott, azt se tudta, mihez kezdjen a helyzettel. - Megpróbálom eltépni az övet, de neked is segítened kell. Mehet? - megragadtam a szíjat, és elszámoltam háromig. Ekkor mindketten húzni kezdtük, mint az őrült, és hála a természetfeletti adottságaimnak sikerült is eltávolítanunk a helyéről. Remek, egy gond letudva. Már csak a lábát kellett kihámoznom valahogy...
Na de... Ez a szag. Csábító volt, édesebb, mint a méz és töménytelen mennyiségben érte érzékeny orromat. Mámorított, megbódította az elmémet, elvesztem saját sötét vágyaim rabságában. Vér... Nem is. Tiszta hús aromája, ami lassan elkezdte belengeni az egész helyet, elnyomta még az olaj undorító szagát is. A büdös istenit, ez nem lehet igaz! Miért akkor, amikor épp hősködni próbáltam? És miért akkor, amikor már egy falat se volt a gyomromban és egyre csak eluralkodott rajtam az éhség? Nick, te idióta, egy baleset helyszínén vagy! Persze, hogy itt vér is van!
De ekkora mennyiségben? Valaki csúnyán megsérült, és nem az apa volt, az biztos. A teherautó... Onnan jön a szag.
Gyorsan visszarázódtam a jelenbe. Nem foglalkozhattam semmi mással, csak az emberek életével. Nem játszadozhattam, itt most nem csak valami utcán keringő suhanc épsége forgott kockán... Ártatlanok voltak veszélyben.
- Hátra kell feszítenem az ülést, próbálj meg nyugton maradni egy kicsit..! - ezt igazából magamnak mondtam, de egyben a férfinak is céloztam.
Erősen megragadtam a sofőrülés hátulját, és elkezdtem magam felé húzni. Nem nagyon akart mozdulni, de végül pont annyira sikerült odébb rángatnom, hogy ki tudjam szabadítani a pasast. Ő pedig kigördülve a kocsiból állt talpra, de láthatóan nem tudott nagyon elindulni. Gondolom nem tett túl jót a lábának, hogy így beszorult.
Alig néhány percünk lehetett hátra... És még ott volt a teherautó sofőrje, plusz a nő a másik oldalt. Észre se vettem, hogy a másik gyereket már kiszabadította egy lány. Valószínűleg az ő hangját hallottam korábban, de nem gondoltam volna, hogy ő is beveti magát a dolgok sűrűjébe. Épp csak egy pillanatra néztem rá, egyből elkapott egy furcsa érzés. A levegőbe keveredő újabb ismeretlen szagok között pedig az övét is kiszúrtam - de határozottan nem volt emberi. Ó nem, ez valami egészen más volt, olyasmi, amivel korábban még nem találkoztam. Mégis mi lehet ő? Számít ez egyáltalán egy ilyen kilátástalan helyzetben?
Mennyivel egyszerűbb dolgunk lett volna, ha a mentősöket előbb kihívják... Akkor nem kellett volna azon agyalnom, hogy mégis hogy vigyem ki az apát és mentsem meg a másik sofőrt egyszerre, miközben még a szerencsétlen anya sincs a veszélyzónán kívül. Csajszi, most rajtad a sor. Döntsd el gyorsan, mi legyen, különben mind az öten a levegőbe repülünk!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
Avery & Nick - Let's save some lives
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Thomas "Tom" Avery

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: