• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.




Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Battle of 500 - Ave & Lottie










avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Szomb. Dec. 16, 2017 5:13 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Avery & Charlotte
Alive or dead?
Az este az élet fénypontja… Az olyanoké, mint én vagy a hozzám hasonló természetfelettieké. Megszokható évek után, már nem biztos, hogy beleintegrálódnék a nappali létbe, noha szükséges lesz, ha valóban együtt akarok továbbra is élni Ravennel… Nem is gondoltam volna, hogy nehéz lesz munkás embernek lennem. Mégis nehéz volt… Így aztán a 24 órám erősen megcsappant, az imádott alvásra egyre-egyre kevesebb időt szánhattam. remek… Istenem…
Csivitelő hang szakította meg gondolatmenetemet, ahogy vánszorogtam az utcán hazafelé. Ha nappal is élni akarok, időt kell találnom alvásra, ami így a vadászatok kárára ment leginkább. De a hang akkor is hívogatott. Szép volt, dallamos, meg kellett hagyni, hogy bárki is a tulajdonosa, igazán jól bánt vele. Így végül arra tért utam, követtem, míg egy kocsmába be nem találtam. Sokan nem lézengtek, így aztán beültem én is a pult mellé és kértem egy italt, ennyi nem árthat már meg…
A hang felé fordultam, melynek igazán csinos kis gazdája volt. Csakhogy… Csakhogy… A rutinos tekintet már mást vett észre. Kevés ide a báj, a ruha, ahogy a hófehér bőr mesél. Ámvár, simán lehet, hogy napallergiás, vagy valami, de Blöki bennem nem ezt sugallta. Ő is felkapta a fejét, ő is figyelt. Nem a legjobb a kapcsolatunk, de a természetfelettiek megjelenésekor legalább egy kis időre hasonlóan gondolkodunk. Persze, utána általában meg akarja menteni szíve csücskei, míg én pont ellenkezőleg, aztán az nyer, aki … Ergo, általában ő, de nem mondanám tétlennek magamat. A többi vendégre néztem, de ahogy figyeltem őket, úgy éreztem, ők emberek. Ez a nő meg vámpír… Tyűh, igazán sikerült jó fészket választania…
Mozdultam, már másztam is le a székemről, pedig az ital akkor jött meg, és egyenesen a színpad felé vettem az utamat. Nem, nem is tagadtam le, hogy ellenszenves a szép hangja ellenére… Itt mindenkit elfogyaszthat, vagy rosszabb, mindegyikből vámpírt csinálhat…
Láthatta, érezhette a kisugárzásomat, hogy nem egy aláírást jövök kérni tőle, ahogy egyre kevesebb lett köztünk a távolság, és lassan az ő szeme is rám fókuszált.
Hevenyészett, széles mosoly jelent meg az ajkamon. Nem kéne elengedni a kicsikét, mielőtt még mészárlást rendez… Az egyik asztalról felkaptam egy poharat, és azonnal felé dobtam. Megmaradsz a szerepedben, vagy ledobod azt, csinibaba?



× szavak száma: 468 × megjegyzés: remélem<3 × music: itt ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 13.

Tartózkodási hely :
⚜ Beacon Hills

Foglalkozás :
⚜ Polihistor


Vas. Dec. 31, 2017 1:04 pm
vámpír: titokzatos, hátborzongató holt, kit az élők vére éltet




Charlotte & Avery
Am I a monster? Then you?

Storm
492♕
Éppen hogy Very Happy

Könnyű est. Ettem és próbáltam munkát szerezni… Aznapra sikerült is, nem tudom, hogy mennyi időre, de aznapra igen. Nem bírtam elviselni a tétlen ülést, muszáj volt valamit csinálnom. Mindig is voltak feladataim, most is, főképp, mert a vér gondolatával egy lakásban lenni sem éppen szívet melengető. Ma énekeltem… Nem pont ezt várja az ember ennyi diploma után, de valahol el kell kezdeni. Nem vetem meg az alja munkákat sem. Ha kell, megtanulok hozzá bármit.
Nem könnyű egy rakat emberrel egy teremben lenni, hallani szívük dobogását, vérük száguldását, és a mézédes illatokat. Minden embernek más az illata – van rosszabb, van jobb. Itt mindkettő megtalálható volt. Az alkohol lerombolja a minőséget, de voltak itt olyan nők is, akik nem ittak és… Hmpf, nem tehetek róla, hogy a vérüket kívánom. Megterhelővé válik pont ettől a feladat. Járni-kelni úgy, hogy senki sem figyel fel rám, hogy senkit sem sodrok veszélybe. Senkit.
De a sok ember között valami új illat jelenik meg. Nem kellemes, inkább zavaró, olyan kénes… keserű illat, ami kimondottan nem tetszik nekem, pedig akihez köthető – csinos pofi, rozsdabarna haj, kecses alak. Mondhatni szép nő, kivéve a tekintetét – ádáz, vad fény csillog benne, mintha mindenki az ellensége lenne, ő küzdene meg a világgal – harag, bosszú, és valami megfoghatatlan, valami, ami emberivé teszi, pedig nem az. Nem ember. Mégis, azt juttatja eszembe a sötét szeme.  Mi vagy te? Ki vagy te? Nem, egyértelműen nem, találkoztam hozzá hasonlóval, bár miért is találkoztam volna? Beacon Hills sok mindennel kecsegtet, de rosszba csak akkor futok bele, hogy ha életem éppen kezdene a nem rossz felé tendálni.
Egyenesen engem néz, figyel, nem beszél. Mozdulataimat lesi, miközben próbálok tovább énekelni, de szíve, vére hangos. Dübörög az adrenalintól, ami lassan elönti, és felém fordul. Harag, gyilkolási szándék látszik rajta. Nem akar megkímélni, meg sem fordult benne. Tudja mi vagyok. Lehet azt is, hogy ki. Mennem kéne, de mégsem akarom megtörni a színjátékot, amibe már előtte belekezdtem. Végig is vihetném? Elhinné? Ahogy a poharat emeli, tudom, hogy nem. De itt emberek vannak…
Lendíti, és én lassan, de látom az üvegpohár útját, pontosan tudom, hova fog érkezni. Jól céloz, tudja mit akar. Per pillanat, engem bántani, megölni.
Elhajolok, hogy a pohár mögöttem törik össze a falon – szilánkokra vágódik szét, hangja azonnal megfullasztja az eddigi légkört. Mindenki figyel, és mintha csak tapsra vártak volna. Egy csettintés és kitör a káosz. Felborul minden… A lány hozzám akar jutni, én pedig kifelé. El innen. Nem akarok összetűzést. Elég volt számomra a vadászok, és Harden, nem kell valami újabb. Emberi tempóban sietek lefelé, az emberek között próbálok vegyülni, de a furcsa illat egyre közelebb kerül hozzám. Mondd csak, ki vagy? Mert azt már tudom, hogy meg akarsz ölni. A kérdés, sikerülni is fog-e?
[/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Kedd Jan. 09, 2018 9:17 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Avery & Charlotte
Alive or dead?
A madárka elhajol, de így van ez rendjén. Vagy erre vagy arra számítottam, hogy elkapja. Úgy tűnik, jobb szeret menekülni és játszani, hát nekem ez is megfelel, mert már pedig elkaplak babám. A csinos kis pofi elenyészik, amint tudom, hogy vámpír. Embereket ölsz, csak nem gondolod, hogy ezért meg kéne bármit is úsznod. És vajon, kit szemeltél ide ki magadnak? Mondjuk a pultos lányt? Ő elég józan ahhoz, hogy a vére finom legyen, vagy a csocsózó fiúk közül valakit? Erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a vámpírok azok, akik az elmével játszanak. Az én fejemmel pedig senki sem bűvészkedjen. Nem vagyok így sem biztos magamban, úgy hogy legyek?
Ilyen eszközökre van szükségük, hogy a világnak nevezett hierarchiában ők legyenek a csúcs, meg fogod látni, hogy van fölötted is. A Blökire akarok támaszkodni, azonban érzem, hogy ő nem enged, nem akar részt venni ebben a kis élénkülésben. Nem akar részese lenni, de miért? Miért véded?
Nem láttam eddig a nőt sehol sem még a városban, mégis a vonásai olyan ismerősnek hatnak, mintha már láttam volna valahol. Persze, nem élőben, de mondjuk újságban vagy TV-ben. Sajnos, nem tudom felidézni, hogy hol is…
Az emberek felpattannak, akadályokká válnak, de én rendületlenül török előre, ha kell valakit jól kinoszogatva a képemből, vagy egyenesen taszítva egyet rajta. Mivel a fizikumom alapvetően jobb, mint az embereké, így a lökés is erősnek hat, még ha nem is természetfelettinek. Közeledek hozzá, és előveszem tőrömet. Nem öltem vámpírt, de lehet, hogy ő lesz az első áldozatom? Nem akarom szem elől veszíteni, már pedig ügyesen használja fel az embereket maga körül, hogy eltűnhessen. Nem fogsz, nem hagyom…
- Tűnés – rúgtam arrébb egy lányt, ahogy megkerültem, és már csak méterek voltak Tőle. – Ennyire félsz, hogy menekülsz? – vágtam egy vigyort, hogy az összes fogam kilátszott, miközben kerültem tekintetét, végképp ne tudjon kontaktot létrehozni felém. Újabb poharat fogtam meg és dobtam az irányába, azonban elé, nehogy még arra menjen elszaladni. Nagyon menekülsz… Nem találkoztam olyannal, aki így menekült volna előlem. Lehet, friss hús vagy még?



× szavak száma: 443 × megjegyzés: remélem<3 × music: itt ×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 13.

Tartózkodási hely :
⚜ Beacon Hills

Foglalkozás :
⚜ Polihistor


Pént. Feb. 09, 2018 9:44 pm
vámpír: titokzatos, hátborzongató holt, kit az élők vére éltet




Charlotte & Avery
Am I a monster? Then you?

Storm
460 ♕
- ♕

A harag és a bosszú sosem jó tanácsos. Érdemes őket elveszejteni, különben az ember képtelen objektíven bármihez hozzáállni, nem mintha a pólusnak nem lenne ellentéte is. Jó döntést nem lehet érzelmi alapon meghozni és ez a nő… Ez a nő csak a haragja által vezérlődik. Folyamatosan nyomul és úgy tűnik, amit eltervezett, azt véghez is viszi… De hol a józan ész? Vagy én ismertem ennyire félre és ennyire élvezi a helyzetet? Lerí róla, hogy ölni akar és ölni is fog, ha lehetősége van rá, már pedig, most én vagyok az a bizonyos lehetőség… És ezt senki sem akarja megváltoztatni, ahogy tűnik el a sok ember az útból. nem mintha rájuk akarnék támaszkodni, de sokkal könnyedebben csúszik a személyek között, mint én, aki csak utat akar törni magának, míg végül eltűnni. Nem akarok balhét… Semmiképp sem mostanában, mikor végre nem olyan kilátástalan a helyzetem, hogy Lord Wolsey segít. De ki ez a nő? Miért nem akad le róla? Már pedig nem, ő pontosan tudja, hogy én mi vagyok, míg én hozzá hasonlóval sosem találkoztam. Kesernyés az illata, amiben lebeg egy kevés cukros mivolt is, olyan kavaros, azonnal kiszúrható, hogy egyáltalán nem ember, még ha úgy is néz ki.
Ellépnék, kilépnék, csakhogy a pohár előttem landol és szinte bombarobbanással egyenlő zajjal (legalábbis számomra) robban szét szilánkokra, ami megállásra késztet egy pillanatig. Egy röpke másodpercig, ami nagy hiba. Hiba, hiszen még közelebb kerül csak hozzám és egyre nehezebb leráznom. Tényleg szükséges szembenéznünk? Úgy tűnik, a Sors szerint tényleg, így azonnal szembe fordulok vele. Fogalmam sincs, hogy mit várjak tőle, de tudom, hogy el kell kerülnöm azt, amit ő akar, ami csillog a szemében – halál.
Fertő az emberiségnek? Milyen szörnyeteg vagy? Mondanám, hogy rosszabb mint én, csakhogy nem ismerem és messze nem vagyok szent, ahogy nem egy-két ember vére tapad a kezemhez, és ezen oly nehezen változtatok, még ha Lord Wolsey azt mondta, hogy segít.A bökkenő ott van, hogy én akarom őt elkerülni és… És. Pont. Ennyi. Nincs tovább.
Egy asztal mögé kerülök, amit azonnal feldöntök az ő irányába, hogy egy rövidke időre, de legyen ellenfele, hátha addig is…? De nem, mielőtt még fordulhatnék, máris ott liheg a nyomomban, mint valami hűséges kutya.
- Mit akarsz tőlem? – teszem fel a kérdést, de olyan költői. Ostobának kéne lennem ahhoz, hogy ne értsem meg, hogy csakis egy dolgot akar. De én vagyok az uralkodó, nekem kell egy lépéssel előbb lennem, nem kerülhet elém, hiszen ő kicsoda? Nem azt mondom, hogy rangról és névről beszélünk, hanem tettekről. Eljött az éles helyzet, hogy mutassam, milyen fából faragtak.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Szer. Feb. 14, 2018 8:44 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Avery & Charlotte
Alive or dead?
Fut, menekül, keresi az utat, mintha hagynám, hogy kifusson a kezeim közül. Látszik, hogy nem ismeri saját erejét, különben már elrepült volna, megigézett volna, vagy támadásba lendült volna hiszen erősebb és gyorsabb is lehetne nálam. De nem, ő csak kifelé szlalomozik, így pedig könnyű szerrel utol fogom érni, és akkor kisanyám nincs hova menekülnöd!
Érzem, ahogy dübörög vérem a fülemben, és lüktet bennem az erő, ahogy igen, meg akarom ölni, el akarom pusztítani. Természetfeletti, de még arra is képtelen, hogy az legyen. Fiatal, friss és butuska. Oh, nem sajnállak meg, ki tudja, hogy miért lettél ilyen, amilyen. Persze, voltak balesetek és voltak azok, akik akarták ezt az életet, kár, hogy későn esett le nekik, hogy az örökkévalóság inkább átok, mint áldás. Követem, nyomában járok, egyre kisebb köztünk a távolság és a penge már ott van a kezemben. Nem fogsz elfutni, felesleges menekülnöd, szinte dalolni tudnám a fülébe, hogy álljon meg. Végül csak felém fordul. Botor, mert újabb esélyt adtál, hogy elkapjalak, igazán kínos lenne, ha futni hagynálak ezek után! Halovány, szinte ádáz mosoly ült ki ajkamra.
- Mit? – tettem fel szinte nevetve a kérdést. Mégis mit? Szerinted? Biztosan egy autogramot, hogy így követlek, de én fogom a te nevedet a bőrödbe skiccelni, miután felgyújtottalak.
Lábammal megállítottam az asztalt rutinosan, majd azt kikerülve kerültem vele szemben. Lassúúúúúú, lassú vagy!
Nem pazaroltam az időt arra, hogy beszélgessünk tovább. Ugyan minek? A filmekben vannak szájhősök, de nem itt. Támadásba lendültem gyorsan és erősen. Mozdulataim célzottak voltak, azonnal a gyengepontjait vettem támadásba, nehogy menekülni tudjon. Muszáj lesz harcolnia, ha egyáltalán képes a harcra, de mindjárt ki fog derülni. A tőr felvillant, ahogy a mellkasa felé közelített, azonban kitért előtte, viszont így be tudtam fordulni hozzá, és még közelebb kerültünk. Veszélyesen közel. Szemmel kellett tartanom azt a csinos kis fogsort és a szempárt, nehogy az enyémbe ütközzön. Még csak az hiányozna, hogy megigézzen… Nem hagyom, hogy esélyt kapjon ilyen csalóka eszközökre, vagy tisztességesen játszik, vagy pedig sehogy sem, és akkor viszont kiütöm!




× szavak száma: 437 × megjegyzés: remélem<3 × music: itt ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Battle of 500 - Ave & Lottie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: