• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Emma Stone


Csüt. Okt. 18, 2018 4:38 pm
☇ Game - Nero &Ivy


Szer. Okt. 10, 2018 11:13 am
☇ touch of glory

Vendég

Szer. Okt. 03, 2018 11:25 pm
☇ Ivy Levan


Szer. Okt. 03, 2018 10:59 am

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Time to get up and act






 :: Specials :: Múlt




avatar


: :


I love my work,
and want to start again.



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
218

Tartózkodási hely :
everywhere

Foglalkozás :
actor of life


Szer. Jan. 17, 2018 1:59 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








C'mon sleepyhead



Komoly megfontolások után, végül úgy döntöttem, nem viszem haza az ifjú hölgyet. A butus kislány, még a végén színinfarktust kapna, hogy egy idegen egészen hazáig cipelte, így a kerti parti és lakása közötti út felénél betértem egy középkategóriás hotelbe. Őszintén szólva, csodával határos jelenség lenne egy öt csillagos elit szálló ebben az egészen aprócska kisvárosban, így nemigen adhattam volna feljebb a minőséget. Arról már nem is beszélve, én a nyomornegyedben is kényelmesen el vagyok, London után, bármit elviselek. Ellenben, ez nem mondható el Avery-ről, ő nem lenne képes isten háta mögött életben maradni, még így sem, hogy van egy egész aranyos kis pokolbéli blökikéje.
Már-már Álom-hercegnő módjára aludt egy huzamban, megébredés nélkül teltek az órák. Először azt hittem, másnapra felkel – ezért még egy tálcán reggelit is csináltam neki, pirítóst vajjal, teával, kávét is tettem rá, lekvárt készítettem mellé, aszpirint – éééés… semmi. Pedig, az aznapi újságot is odatettem az éjjeli szekrényre, de ő, ő aludt szépen, nagyívben téve mindenre. Egyszerűen húzta tovább a lóbőrt, mint aki megengedheti magának én meg szépen fizethettem a szobát rendesen, mi vagyok én? Szeretet szolgálat? Na, távol álljon tőlem ez az egész! Még akkor is, ha a látszatot fenn kell tartanom, mint megbízott vadász és „jófiú” ebben a játszmában. Hosszú az út előttünk és ennél is több ideig fog tartani a zuhanás, mely a szakadék után következik.
Egy röpke pillanatban megfordult fejemben, lehet megsérült, így mágikus erőmet használva átvizsgáltam testét, fizikailag jól volt, nem volt szükség gyógyításra, vagy más beavatkozásra. Úgy tűnik, nem is olyan egyszerű egyszerre két, teljesen különálló lelket egyetlen egy testbe bezárva tartani, kordában tartani. Én más csak tudom, hiszen mindig itt van velem Jack, állandóan beszél hozzám egy belső én formájában, néha pedig úgy érzem, kezdek megbolondulni tőle. De, még messze van a skizofrénia.
Tettem-vettem, aludtam, nyomoztam, megkerestem a butus kis vadászlány valódi lakását. Igazán helyes kis barátnője van. Ám, erről neki nem kell tudomást szereznie. Több, mint két nappal később, alig egy órával ebéd után volt, nyugodalmasan emésztettem az elfogyasztott sült krumplit és grillezett csirke combokat, miközben az aznapi újságot olvasgattam. A kerti parti körül keletkezett pletyka özönnek vége volt, a legújabb cikket ismét Hasfelmetsző tette magáévá. Már éppen ideje volt, kilenc nappal ezelőtt öltem meg azt a nőt, ezek meg csak most találtak rá. Pfff, rémes a helyi rendőrség, semmivel sem jobbak, mint a kétszáz évvel ezelőtti Scotland Yard. Most komolyan! Az emberek egyre kevésbé foglalkoznak azzal, mi történik a szomszédjukkal, gyávák, nem segítenek egymásnak, nem ismerik egymást és ez szinte éteri paradicsommá varázsolja a gyilkosok világát.
Teljesen elmerültem a sorokban, lapozgattam a hírek között, napi viccben részesítettem magamat, apróhirdetésekben bogarásztam, amikor füleimet mocorgás hangja csapta meg. A kétszemélyes ággyal szemben, a fotel tetején ülve, egyik lábamat a karfára, másikat az ülő részre téve helyeztem magam kényelembe alig egy órával ezelőtt. Felpillantok világos íriszeimmel fekete-fehér soraimból. Avery-n egy vékony pléd pihent, lábbelijét ugyan levettem róla, de semmilyen más módon nem nyúltam hozzá, nehogy balhét csapjon belőle. Látom rajta mennyire álmos fejet vág, szinte ki sem lát pillái mögül, a látkép eleinte homályos lehet, különösen ennyi alvás, egy ilyen nagy kiütés után. Elmosolyodom, ahogy észreveszem rajta, agya lassú felfogóképessége kezd alább hagyni, megébredni édes vagy keserű álmaiból és ráérős tempóban realizálja, ki van tőle alig pár méterre kakasülőjén.
- Jó reggelt, Csipkerózsika! – köszöntöm egyre szélesedő mosollyal, várva reakcióját, miközben a tegnapi újság, és az akkor odakészített, már megszáradt és kihűlt reggeli még ott van fejétől pár centire.


music for enjoy this 566 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Szer. Jan. 17, 2018 3:46 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ava & Kai
That couldn’t happen with me!
Fáradt voltam mondhatni. Sőt, nem egyszerűen fáradt, hanem kiütött. Nem fizikailag, úgy meg sem kottyant a mészárlásba átcsapó buli. Nem, mentálisan éreztem azt, hogy már pedig nekem pihennem kell, erőt kell gyűjtenem, másrészről még a Blöki is csak erősítette bennem a gondolatot. Nem az első alkalom, hogy valahol kidőlve fekszem, csak most az én drága bukott angyalom magával vitt, pedig ébredtem én már erdő szélén, sikátorban. Mondhatni megszoktam, de ez nem igaz. Kicsit sem szoktam meg, minden egyes alkalommal elkap valami dühszerű, hogy képtelen vagyok megállítani őt, és mi van, ha egyszer elfajul? Ha egyszer olyan talál meg, akit leginkább nem kéne… Hatóságok? Egyéb természetfelettiek, akik a halálomat akarják? Baromi megnyugtató, de tényleg, hogy egyszer felkelek és akkor egy gyönyörű magáncellában nézhetek körül, már alig várom az ilyen eseteket. Azonban, hat letaposott év után sem történt még meg ilyen… Természetesen, voltak már furcsa ébredések, amikről talán jobb nem szót ejteni… Égett, szakadt ruhában felébredni, és rájössz, hogy baromira haza kéne jutnod feltűnés nélkül átöltözni. Egy élmény volt. Nem unatkozom, az ezer százalék.
Álmatlan világba süllyedek el, hagyom, hogy elmém feladja magát és hosszú idő után, most az egyszer próbáljak aludni. Általában nappal szoktam, ahogy belerázódtam az éjszakai életben, de mostanában még ez is felborult, hiszen az új lakótársamnak kell fizetnem, és éppenséggel az én lusta mindenem próbált előkeríteni pénzt teljesen legális úton, meg persze, anélkül is. Moshatnám kezeimet, de ezek apró-cseprő dolgok a gyilkosságok mellett, és valamiből meg kell élni, már pedig, nem hiszem, hogy Raven minden egyes alkalommal fejet hajt, hogy nincs meg a kellő mennyiség, amihez a lakótársi szerződésben megállapodtunk.  Úgyhogy kicsit igyekszem, amellett, hogy elkezdtem Jack után is nyomozni, felkészülni. Rég edzettem már rendesen, most mégis ráerőszakoltam magamra a feladatot, hogy legalább az állóképességemen fejlesszek. Egy embernél jobb vagyok, de a természetfelettiek között egy középmezőnyt ütök meg lustaságomnak hála…
Nem érzem soknak a pihenési időt, mikor lassan arra kerül sor, hogy felébredjek. Tudatom visszavonul, lassan érzékelni is elkezdek. Mocorgok az ágyon, ami meglepően kellemes, be is vagyok takarva, de ahogy végig húzom a kezemet a huzaton, lassan érzem, hogy ez túl kellemes az én életembelihez képest. Valami nem stimmel, így végül vettem a fáradtságot, és felültem, dünnyögve, morogva pislogtam. És lassan mindent feldolgozott az agyam. Egyrészt, hogy baromira nem tudtam megint, hogy hol vagyok.  Másrészt pár méterre egy  túl ismerős arc nézett rám. Ezt nem hiszem el! EZ nem igaz… Hirtelen az összes álmosság eltűnt a szememből, és éber lettem, ahogy realizáltam, hogy az „nemtudomanevét” férfi ül velem szembe és lazán olvasgat. Mire nem emlékszem? Jézusom, mi történt velünk? Velem? Mondd, hogy nem?! Ugye, nem?! Ugye ember nem?! Istenem, nem!! Ez nem velem történhet meg!
Azonnal felrántottam a takarót, és megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy saját ruháim rajtam maradtak. Kicsit égettek, koszosak, de legalább rajtam. Bár, ez még nem zár ki mindent. Azt hiszem, meg is haltam volna kínomban, ha meztelenül önmagammal kellett volna szembenéznem. Sok alkohol kellene az ismeretlenhez. Mármint, természetesen, jóképű, csak… Csak idegesítő.
Szinte túl hangosan sóhajtok fel, ahogy az arcomba kerülő rakoncátlan hajamat hátratűröm, és csak ezután realizálom a reggelit is. EZ komoly? Ha eddig elültek a gyanúim, mos újra előkerültek. Gyanúsan méregettem a reggelit, mert egyáltalán nem néztem volna ki a vigyorgó alakból, hogy csak úgy reggelit készít össze. Nem mondom, tapostunk mi már sok mindent, de kapcsolatunk messze nem tartott ilyen szinten.
Grimasz ül meg az arcomon, miközben kordul egyet a gyomrom.
- Ugye mi nem...? Kicsit sem? – próbáltam előidézni az emlékeket, de fonalat vesztettem a kiöntött alkoholnál a bárpultnál, mikor körbevettek minket. Fuh, mi történt ott? – Mi lett a vége a partinak? – keringett tekintetem, de többször is visszatáncolt Kaira. Végül az ablakon állapodott meg, és összevontam a szemöldökömet. – Mennyi ideig aludtam, és hol vagyunk? - köhintettem nem kicsit idegesen és magamra húztam a takarót, és gyanúsan méregettem mindent, ami körbevett. Ez valami viccc… Hol a kandi kamera? Ki a franc szórakozik velem ennyire? Sok furcsa reggelem volt, de ez egyike azoknak, ami a legkülönösebbnek számított, nem az ismeretlen hely miatt, hanem a személy, akivel itt voltam.

♛ 773 ♛ Very Happy ♛   Hot damn
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


I love my work,
and want to start again.



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
218

Tartózkodási hely :
everywhere

Foglalkozás :
actor of life


Szer. Jan. 17, 2018 5:00 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








C'mon sleepyhead



Szemöldököm felkúszott homlokomon, ahogy megláttam a gyűrött arcú fiatal nőt. Két kezemben szélesre tárva a mai újságot, sorai közül pillantottam rá, a butus kis vadász lánykára, aki lassan visszatért az élők közé és… Ó, hogy neked milyen piszkos a fantáziád! Halvány mosolyom lassan élettel telibb lesz, vigyorrá formálódnak át, tekintetem huncutul rosszfiús lesz, mely valamivel férfiasabb külsőmmel sokkal nagyobb hatást kelt, mint kisfiús képemmel. Igen, most ott ül arcomon a közel két napos borosta, ingemet könyékig feltűrtem, míg sötét farmerom és cipőm lazán veszi fel testalkatom. A reggeli kómásság még ott ül csipás szemeim, mégis, sokkolja önnön, szabad fantáziája, elméjében kreált gondolata és ennek úgy érzi, hangot is kell adjon, nem csupán tettivel kell jelezze felém, milyen rossz kislány ő valójában. Persze, nem rovom fel neki, hiszen épp vele szemben őrködöm felette egy fotel háttámláján ücsörögve nagy kényelemben, mint akinek semmi dolga. Kuncogva hajtom le fejemet, majd visszaemelve egyenesen rá nézek, ahogy elhangzanak kérdései. Azonnal válaszolok neki arcjátékomat bevetve, pajkos stílusban.
- Most már hiszel nekem? – kérdőn kértem számon, elvégre, eddig bármit is mondtam neki vagy nem hite el, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyta, miért is most kezdene alapot adni szavaimnak? Persze, eddig nem tettem mást mint újra és újra megmentettem a seggét – Azt hiszem, itt az ideje bemutatkozni, a nevem Malachai King. Örvendek. – azzal visszafordultam az újságba és ahhoz beszélve tettem hozzá – Oh, ne aggódj, nem történt semmi. Nem lett volna benne kihívás. – válaszolom meg egyik kérdését, mely minden bizonnyal a lehető legégetőbben foglalkoztatta. Össze csukom a papírkupacot, ledobom a fotelem melletti alacsony ruhásszekrény tetejére, mely nem nagyobb egy éjjeliszekrénynél, végül pedig leugorva talpaimra megindulok felé –Vagy, szeretted volna? Még bepótolhatjuk. – hajoltam egészen közel arcához, ahogy mellé értem, majd ajkaimmal cuppogva egyet rá kacsintottam. Felegyenesedve elhúztam tenyeremet a tálca reggelin és mágiával újra frissé, meleggé tettem, azaz most már ehető, ha korábban neki esik biztos beletörik a foga, bár, lett volna okom nevetni egyet. A négy pirítósból egyet elveszek és beleharapva fordulok sarkon, hogy visszaballagjak laza stílusomban fotelemhez. Felmásztam a tetejére, pont úgy, mint az előbb. Ölembe véve az újságot folytattam az olvasását, balommal lapoztam, jobbommal a falat, üres, ropogós kenyeremet tartottam két majszolás között.
- Mindenkit, aki ott maradt megöltél és felgyújtottad az egész kócerájt. Utána kidőltél, azelőtt hoztalak el, hogy a kihívott rendőrök megtaláltak volna. – fojtatom a válaszok adását teli szájjal, a falat lenyelése után felemelem tekintetem – Szerencséd, hogy ott voltam. – kacsintottam ismét, közben remélve, Avery neki esik az ágyba reggelijének, különben ki kellene dobnom és az lenne valami rendes tőle, pláne, amilyen sokat szenvedtem az elkészítésével. Visszafordulva a sorok közé haladtam tovább történetünkkel – Negyveeen… – balom magam felé fordítottam és rá lestem az órára tátott szájjal, miközben azt számoltam hány órát csicsikált őnagysága – …neeem, ötveeeenöt órát. Ötvenöt órán át aludtál, mint egy bébi. Meg se rezzentél a járkálásomra. – néztem rá felhúzott szemöldökökkel, mint aki nagyon komolyan akarja előadni amit mond és ezért még bólogat is hozzá. Megrázva fejem vontam fel vállaimat következő kijelentésemre – Hát nem egyértelmű? Egy hotelszobában! – elnyílt ajkakkal néztem rá hitetlenkedve, persze, játékosságommal csak húzni akartam az agyát – Ez az új főhadiszállás. Nem egy bunker, nem egy öt csillagos elit szálló, de megteszi. Itt nem keresnek. – tettem hozzá szavaimhoz, majd felcsaptam a keresztrejtvényt és az első kérdésen, amin megakadt a szemem, felolvastam, mintegy tesztelve, mennyire is van ébred a drágalátos hölgyemény, bár, így utólag belegondolva, túl könnyű volt a kérdés.
- Mi az: ezzel esszük a levest. Öt betű. – hirtelen emeltem fel fejemet megoldására várva.


enjoy this 570 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Szer. Jan. 17, 2018 6:25 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ava & Kai
That couldn’t happen with me!
Ahogy lassan az ördögi vigyor megjelenik arcát, balsejtelem fog el. Uramisten!  Ne most valld be, hogy történt valami! Nem állok még készen az igazságra! Az agyam nem dolgozná fel, ebben biztos vagyok…  Már pedig ez az arc nem sok jóval kecsegtet, úgy érzem, így inkább csak morcosan mocorgok az ágyban, a takarót inkább felhúzom szinte állig, mintha az bármit is jelenthetne a szakadt, halvány rózsaszín koktélruhával szemben, pedig addigra már neme gy ötlet merült fel bennem, hogy mégis mi juthatott eszembe. De ha a Blöki ott volt, csak nem… Vagy de? Lehet, félúton bedrogozott és azért ütődtem ki ennyire? Bár, nem fájt a fejem, csak tényleg úgy éreztem magam, mint aki a száz éves álmából most ébredezne.
Összevonom szemöldökömet, ahogy felteszi a kérdést, hiszek-e benne. És a válaszom, ahogy eddig, az, hogy nem. Láthatta is rajtam, hogy nem, és ha még többször fogja feltenni, akkor végképp nem. Miért akarja, hogy higgyek neki? Nem mindegy? Nem ismerem, nem tudok róla semmit, egész lénye homály, hogy adjak így bizalmat? Csak mert elcipelt ide, és mert egyszer kiszedtem belőle egy golyót, köszi, de ez nem jelenti azt, hogy máris kijövünk. Méregetem, mintha le akarnám hántani róla a bőrt, hogy tudjam, mi is lapul alatta.
- Ideje volt – mormogtam. Tehát, Malachai King… Nem hallottam a nevet… Legalábbis nem volt ismerős, de jobb lesz utána nézni, hogy kicsoda is a személye. – Úgyis tudod az enyém, úgyhogy ezt a kört kihagynám.
Sóhajtottam fel megkönnyebbülten. Azt mondta nem? Még ha bunkó módon is, de azt mondta nem. Semmi sem… Mintha egy tonnányi kő esett volna le a szívemről. Egyáltalán miért zavart ennyire a tudat, ha igen? Fogalmam sincs, de a lényeg, hogy semmi. Csak aludtam, az meg nem érdekel, ha véletlenül ő is mellettem. Az mindegy. Máris jobb kilátásokkal néztem elébe az eddigi jövőmnek.
Összeszorítottam ajkamat, vékony vonallá préseltem nem tetszésem jeleként, ahogy hozzám hajolt. Hogy fulladnál meg egy kanál vízben?!  De úgy rendesen. Nem tudtam nem elengedni a provokációját. Jössz te még az én utcámba, mikor sikoltozni fogsz, hogy kíméljelek meg, te idióta. Precízen ráillő szitok jutott eszembe, de végül csak magamban morogtam, miközben fogtam egy párnát és erőteljesen megdobtam vele. Nem tévesztve el, ohh nem. Célozni még tudok.
- Kössz, de nem lennél kihívás – ütöttem vissza pont ugyanazzal, amivel ő is, miközben az illatok felé fordultam és végig mértem a kirakott reggelit. Valóban éhes voltam… Mégis csak két napja nem ettem, így aztán legalább a reggelinek örülve nekiláttam a pirítósnak.
- Aham… - hümmögtem, ahogy hallgattam. Meg sem lepődök igazán. Régen, talán igen, most már egy felgyújtás? Ugyan már… Főképp, hogy ő neki köszönhettem, aki ha jól emlékszem, még bedobott a vízbe. Hála neked, Malachai, elintézetlen maradt az ügyem. Köszönöm, ezer hálával tartozom neked… Boszorkánymesterkém, megköszönném, de igazság szerint, nem fogom. Egyrészt tudod te, hogy megtenném, hogy elhoztál, másrészt viszont a te jelenléted döntött mindent össze. – De még micsoda szerencse… - jegyeztem meg ironikusan két harapás között, miközben a kávé után nyúltam. Éljen! Bár azt hiszem, Malachai személye elég ébresztőnek hatott, nem volt annyira szükségem egy kávéra is…
- 55? – majdnem félrenyeltem a meleg italomat, ahogy meglepetten néztem rá. Ezért érzem kipihentnek magamat, ugyanakkor még sosem aludtam ennyit? Mi történt? Blöki? Azonban nem éreztem jelenlétét, csöndesen vizsgálódott, nem mondott semmit. Ahogy kerestem önmagamban a szokásos kisugárzását, azonban csak egy nem tetszést éreztem tőle, de hogy miért? Nem tudnám megmondani, így aztán el is engedtem a dolgot. Reggeli, utána minden más!
- Főhadiszállás… – Egyre inkább nem tetszett nekem, ahogy itt beszélgettünk. Ki keresne? Ha minden igaz, megöltem mindenkit… Sokan voltak azon a partin, elgondolva, hogy tényleg megtettem, csak magamtól ijedtem meg. A Pokolkutya kegyetlen, és engem is ilyenre formáz át. – Azt azért megtudhatnám, hogy te mégis mit keresel még mindig itt? Mikor szerintem, lenne neked más dolgod is – gyűrtem már le két pirítóst, és a harmadiknak álltam neki. Igen, máris jobb…
Újabb párnát fogtam meg, és céloztam meg. – Kanál – találtam is el újra épp, hogy nem fűzve hozzá újabb szitkot. Kezdett fogyni a párna...  Komolyan hülyének kell nézni? – És ha még egyszer provokálsz, akkor belefullasztalak a takaróba, muszáj neked ilyen elviselhetetlennek lenned? – akadtam ki de őszintén. „Reggel” van, szükséges ez, miközben épp, hogy csak ébredezem?

♛ 785  ♛ Very Happy ♛   Hot damn
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


I love my work,
and want to start again.



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
218

Tartózkodási hely :
everywhere

Foglalkozás :
actor of life


Hétf. Jan. 22, 2018 11:41 am
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete








C'mon sleepyhead



Könnyed, laza szórakozottság ült meg vállaimon, ezúttal valamivel férfiasabban, komolyabban. Éppen itt volt az ideje, hogy rátérjünk a helyes vágányra és ne csak játszadozzunk a másikkal. Persze, egy kis vérszívást, csipkelődést nem lehetett kihagyni, de az más, mint amikor szándékosan nem haladunk előre, csak egyhelyben topogunk. Itt volt az ideje, hogy kezdjünk magunkkal valamit, én pedig határozottan eldöntöttem, már a végcél miatt is, össze fogunk barátkozni. Avery nem rázhat le magáról, ezúttal nem, még pedig azért, mert tartozik nekem, éppen annyira, amennyire én is neki. El kell végre higgye, vadász vagyok, valaki, aki az ő oldalán áll. Miét ilyen nehéz meggyőzni ezt a makacs kis libát? Komolyan mondom, a nőkkel csak a baj, állandóan hisztériáznak valami miatt, amikor meg megkérdezed mi a probléma, rögtön jön a „semmi” válasz, de te meg látod rajtuk, de igenis van ott valami. Miért? Miért? Egymást se értik meg, akkor nekünk férfiaknak miért kellene? Basszus, sírba tesznek!
Ó, igen, Babám, tudom a nevedet, méghozzá elég régóta és ezt te még csak nem is sejted. Nem baj, addig jó. Hmm… Vajon tudja? Az Avery unisex név, ráadásul gyakran családnév. Nem, nem hozom fel, mert a végén még neki fog feljebb kerülni az orra, amiért nem fog tudni visszavágni. Ha-ha!
Lepattanva ülőhelyemről megindulok felé, közben beszélve, majd mellé érve téve egy megjegyzést, egyfajta heccelésnek szánva, amit rögtön le is reagál. Párnájával egyenesen megdob, mire védekezőn felemelem egyik lábamat, oldalra fordulok, és játékosan szólalok fel: Hé! Ezt nem tudhatod, amíg ki nem próbálod. De, egy alvó deszka nem vonz, bocs. Vigyorogtam, miután bánatos arcot vágva adtam tudtára, nem olyan jó nő ahhoz, hogy hozzányúljak. A félig romlott étel felé fordultam, újra frissé varázsoltam, szó szerint, és rögtön le is nyúltam egy szeletet a ropogós, ízletes pirítóból. Lehet, túl vagyok már az ebéden, ami kifejezetten jól esett, ám a lehetőséget akkor sem szalaszthattam el. Egy kis nassolnivaló, mondjuk.
Amíg ő feltápászkodik és neki esik reggelijének, amik kő kemény, áldozatos munkával hoztam létre – de tényleg! Nem akarod látni a konyhát! Eh. Még jó, hogy már eltakarítottam. – folytattuk a beszélgetést, egymás agyának húzását és a tájékoztatást is. Határozottan bólintottam, amikor megismételte hány órán át is volt kiütve. Ó, igen, Csipkerózsika világrekordot döntött. Tovább folyt az eszmecsere, és ő egyenesen rá tapintott a lényegre.
- Nos, Drága Avám… Ugye nem baj, ha Ava-nak hívlak?! …A helyzet az, hogy a két célszemély életben maradt és a fél alvilág a fejünkre tett vérdíj ellenében üldöz bennünket. Nincs más dolgom, mint befejezni a munkát, tudod, vadász vagyok, mint te. Balszerencsés fordulatként jött, te is ugyanarra a vadra utazol. Így tehát, ha már ilyen jól elszúrtad nekem az akciót, ráadásul meg is mentettelek a börtöntől – ó, igen, rengeteg tetthelyen hagytad ott az ujjacskáidat, kész aktád van – tartozol annyival, ezúttal nem szarsz a fejemre és csapatban befejezzük. A rendőrség is minket keres, hála ügyetlenkedéseidnek. – magyarázom neki enyhe kioktató stílusban – Bár, lehet, azokat a nyomokat akkor hagytad, amikor ki voltál ütve és a háziállatod tevékenykedett. Ki tudja?! – elmélkedtem hangosan, majd vállat vonva visszafordultam az újsághoz. Ó! Mit találtam? Keresztrejtvény. Bah! Mi ez a halálosan könnyű kérdés? Mindegy. Avery-nek tökéletes lesz. Rá is vágja a választ, reménykedtem is benne, és mintha ez nem lenne elég, még folytatja is éppen azt, amitől szeretne megszabadulni. Ez most komoly? Az ember próbálja nem lekezelni egy pillanatig, mire egyenesen úgy viselkedik, mint egy tinédzser kislány. Bah!
- Na és neked? – vékonyított, nőiesebb, csitrisebb hangon kérdeztem vissza grimaszolva, majd visszadobtam balommal a nekem dobott párnát. Ha ez így megy tovább komoly párnacsatának nézünk elébe. Jaj nekem!


enjoy this 582 words

©redit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Hétf. Jan. 22, 2018 1:06 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Ava & Kai
That couldn’t happen with me!
Idegesítő. Irritáló és zavaró. Olyan, mint mikor rágó ragad az ember cipőjének talpára, és alig tudja leszedni. Oly sanyarú sorsom már nem is lehetne rosszabb, hogy vele koronázták meg. Mégis miért ütközünk mi mindig egymásba? Miért van ott, ahol leginkább nem kéne? Követ? Megfigyel? Gyanúsan méregettem. Legnagyobb problémám az volt vele, hogy nem ismertem. Találkoztunk párszor, kihúztam a seggét a túlvilágról, és ő is segített nekem, azonban ez nem kovácsolt minket csapattá. Olyanok voltunk, mint mikor a szükség törvényt bont. Csak hajlandóak egymás társaságára, ha nagyon muszáj. Vagy legalábbis én így álltam ő hozzá. Nem volt szükségem senkire, ahogy bő hat éve nincsen már. Egy társ azt jelentené, figyelnem kell rá, és nem biztos, hogy meg tudnék birkózni a feladattal. Nem azért, mert nehéz lenne, hanem túl fontos lenne számomra az élete, nem lennék hatékony tőle. Egyedül, viszont azt csinálok, amit akarok, ha meghalok, hát meghalok. A halál egy szóvá vált a számomra, de nem többé. Egy pillanat, ami bármikor eljöhet. Valahol nagyon is vártam, hogy érkezzen már meg, de természetesen, az én vágyaim sosem teljesülnek. Pont ezért volt életidegen Malachai. Régen, vágytam arra, hogy legyen valaki mellettem. Nem kell, hogy barátok legyünk, csak néha legyen ott a másik mellett. Ő pedig le nem akad rólam, kezembe hullt, és én még sem akarom megtartani. A lehetőség, mellyel egyre inkább nem akarok élni.
Morogva néztem rá, ahogy az utolsó pirítóst is betoltam a számba és egyenletesen rágni kezdtem, majd a maradék kávét is elpusztítottam. Egy reggelivel kevesebb… Most rátérhetünk, minden másra.
- De, kimondottan zavar – bólintottam rá negédesen. Ki engedte meg, hogy így hívjon a tökkel ütötte? Mégis, valahogy éreztem, hogy már pedig nem fog másképp megnevezni. ehogy kelljen, egy kicsit se! Mintha direkt arra találták volna ki, hogy az idegeimen táncoljon. De nyugalom, Avery, nyugiiiii! Lélegezz mélyeket, lélegezz mélyeket! És hagyd az idiótát, hadd csináljon azt, amit akar… Lélegezz mélyeket! Még. Még. Még egyet. Nem mintha annyira lenyugodtam volna, valahogy egyre inkább ment fel bennem tőle a pumpa.
- Már ezerbocs, de muszáj mindent rám kenned? Miközben te voltál képtelen leakadni és még belelöktél a vízbe? Mellesleg, porrá égett minden, nehezen marad ott ujjlenyomat – vontam vállat. Börtön? Ha az azt jelenti, megszabadulok tőle, én örömmel bevonulok. Hat év alatt elég sok minden felgyűlt a számlámra, és mégis szabad lábon vagyok, ezt nem kéne elfelejtenie Malachainak, ha már ennyire tisztában van a helyzetemmel. – Inkább azt mondd meg, mi az istenért loholsz ennyire azután, hogy nekünk egy csapatban kéne játszanunk? Az a hajó rég elment – kaptam el a párnát. Visszavágjam hozzá? Oh, legszívesebben a képébe nyomtam volna addig, míg meg nem fullad. Utolsó kérdésére nem válaszoltam, csak meredten néztem rá. Na jó, komolyan ezt kéne elviselnem? Egy normális beszélgetést nem tudunk végig követni, így a párna visszakerült hozzá.
Nem. Én biztos nem. Már csak azért sem. Ledobtam magamról a takarót, és végig tipegtem a szobán a szakadt ruhában. Az előszobába lépve a cipőmet és az egyszem késemet kezdtem keresni, hol is van vajon.
- Hova raktad a cipőmet és a fegyverem, őfelsége? – hajoltam vissza merő gúnnyal, hogy legyen már oly kegyes, szánja meg a porias mindenemet, és árulja el, mégis hova a francba rakta!

♛ 630 ♛ - ♛ Hot damn

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Time to get up and act
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Loki & Thor - A long time ago
» Sis' bonding time - [Leana&Astra]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Specials :: Múlt-
Ugrás: