• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Játszótársat keresek!


Szer. Aug. 08, 2018 10:42 pm
☇ Vance & Tamera


Szer. Aug. 08, 2018 10:33 pm
☇ Hírek


Pént. Aug. 03, 2018 11:33 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Erdő mélye






 :: Playground :: Külváros :: Erdő




avatar


: :



Join date :
2018. Feb. 03.

Age :
20

Tartózkodási hely :
BH

Foglalkozás :
Vadász; Tanuló


Vas. Feb. 04, 2018 5:09 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Stella & Tobias

M
erész húzásnak tartom részemről, hogy az első adandó alkalmon kapva egyből az erdőbe veszem utamat. Alig pár hete vagyok itt és jóformán még a várost sem ismerem, már amennyire lehet Beacon Hills-t nem ismerni. Hiszen ki ne tudna róla semmit. Aki csak megfordul elmondhatja, hogy ez a város furcsa és tele van megmagyarázhatatlan esetekkel. Persze mindez nem igaz, minden magyarázható, csak vagy nem tudnak róla, vagy nem akarnak. Pedig fontos lenne, hogy minden ember tudjon a sötétben leselkedő lényekről. Nem azért, hogy rettegjenek, sokkal inkább azért, hogy fel legyenek készülve. De nem sorozhatunk hadsereget és nem is várhatjuk el, hogy ne féljenek. Talán ez az oka annak, hogy nem sokan vannak tisztában a dolgokkal. Nem akarjuk, hogy halál félelemben éljenek minden áldott nap. De nincs időm húzni a drága időt, azért jöttem, hogy olyasmiről rántsam le a leplet, amiről más nem volt képes. Valami pusztít szerte a világon és nem áll meg, a családom pedig évszázadok óta hajtja a vadakat és terelgeti a jó irányba. Nem vártunk sosem köszönetet, csupán békét és nyugodt életet. Persze mondanom sem kell, hogy ennyit sem kaptunk érte, sőt, az ellenkezője várt bennünket a falakon túl. De engem mégis jobban érdekel az, ami ezúton kiszabadult, mint az, hogy milyen jussot kaptam. Az erdő sötét, így nem igen látok sokat. Már jócskán elmúlhatott éjfél. Kiveszem az autóm csomagtartójából a puskámat és bekapcsolom rajta az ultraibolya fényt. Nem túl sok fényt ad, de ahhoz elegendőt, hogy ne essek hasra és idejében legyek képes kapcsolni ha rám támad valami a sötétből. Ugyanis telihold van, ilyenkor bármi megeshet. Beacon Hills erdeje továbbra is túlnyomóan tájvédelmi körzetnek számít, így nem csak a vadaktól kell tartanom, hanem a seriff embereitől is. Jó volna egyikükbe sem belebotolva a sitten kikötni. – A puska mellett még övemre csúsztatok egy ezüst golyókkal ellátott pisztolyt, majd a lábszáramat késsel felfegyverezve lecsukom végre a kocsi hátulját és elindulok a Belépni Tilos! tábla irányába. Egy viszonylag keskeny lyuk tátong a kerítésen, amin éppen csak, de beférek. Sűrű fák vesznek immáron körbe és hátam mögé pillantva már a járművet sem vélem észlelni. Pár fa lombkoronája örömmel csapkodja vállamat, melyet ilyenkor el is rántok.
Motoszkálásra leszek figyelmes, majd morgás közepette gyors suhanásra. A hang irányába eredek és futok ahogy csak bírok, közben puskámat végig élesítve tartva. Egyszer csak nyomát vesztem a hangoknak és teljes csend támad, csupán a szél okozta halk suhogások és a lombok zizegése okozza. Ekkor pedig bekövetkezik az, amitől úgy érzem menten kapok szívinfarktust. Felrezzen a telefonom és gyorsan előkapva veszem észre, hogy üzenetem érkezett. Nem tulajdonítok neki túlzott figyelmet, telefonom ismét a zsebemben pihen, ezúttal némítva. Elindulok vissza az eredeti utamra, mikor ismét motoszkálásra leszek figyelmes. Azonban ez merően más és immáron a morgás sem társul hozzá. Az irányába szegezem puskám, majd felkiáltok. - Gyere elő! - Elkezdek közelíteni, majd a hang megszűnik. Hallgatózok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖


Hétf. Júl. 02, 2018 11:20 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Tobias & Stells
Two stanger. Two loaded gun. Whats gonna happen?

Rutin meló. Legközelebb, ha Chris ezt meri mondani valamire, gondolkodás nélkül átadod neki a feladatot, had szenvedjen vele.
A nagybátyád szerette ilyen jelzőkkel felcímkézni a munkátokat, csak éppen olyan apró részleteket szokott kifelejteni a feladat vázolásánál, mint például, hogy a vérfarkas, akit szedálnod kellett volna, olyan szinten hiperaktív, hogy a tüdődet kiköphetted a sok futástól, mire sikerült valamennyire beérned.
Most pedig azt kívántad, bár be se érted volna. Sötétedés után az erdőbe menni csapatostul sem éppen okos gondolat, főleg nem egyedül, nem úgy, hogy lelked legnagyobb démonai e fák között keringtek arra várva, hogy lecsaphassanak elmédre és annak legmélyebb bugyraiból kavarják fel fájdalmadat. Talán már meg is kezdték munkálkodásukat, mert gondolatid szüntelen visszaterelődtek arra a bizonyos éjszakára, amikor beleszúrtad tőrödet a legjobb barátod mellkasába. Ha valami miatt, akkor ezen emlék hatására, most életedben először ijesztett meg az erdő látványa. Akaratlanul is felmerült benned a gondolat, hogy kezedhez ma éjszaka talán újra vér tapad.
Megráztad a fejed, hogy elűzd belőle a szörnyű képeket, s mintha mi sem történt volna, céltudatosan loholtál tovább a farkaska nyomában. Ugyan jól le voltál maradva, hála a nyomkövetős lövedéknek, amivel korábban hátba lőtted, egy bizonyos hatótávolságon belül nem volt nehéz rájönni, hogy merre is mehetett. Ahogy elnézted a kütyüt, láttad, ahogy a rajta lévő piros pont ide-oda cikázott a fák között, épp úgy, mintha hirtelen maga se tudta volna merre tartson. Fura, mert eddig úgy láttad egy irányba, vélhetőleg a falkája területe felé haladt. Az, hogy most hirtelen cikkcakkozásba kezdett, többféle dolgot jelenthetett. Például azt, hogy meghibbant, bár ez nem valószínű. Vagy azt, hogy össze akar zavarni, esetleg kifárasztani, aminek több értelme lenne, bár előbbivel a nyomkövető miatt nem igen megy sokra, utóbbival rohadtul nagy sikert arat... Pont ilyenkor nincs nálad semmi folyadék, bár mentségedre szóljon, nem arra készültél, hogy lefutod a Beacon Hills maratont.
Egy idő után nem bírtad tovább, már azt se tudtad, merre jártál, a blökinek is mázlija lehetett, mert eltűnt a műszered kijelzőjéről is, szóval lassítottál a tempódon, és sétálva próbáltad megtalálni az utat. Kész szerencse, hogy nem volt telihold, így nem igen kellett attól tartanod, hogy megvadult lények fognak rád rontani a sötétben. Bár azért... fel voltál készülve ilyen eshetőségre is.
Hálás voltál Chrisnek, amiért lebeszélt a zseblámpa használatáról, és helyette egy kis éjjellátó készüléket nyomott a kezedbe indulás előtt. Pontosan úgy nézett ki, mint egy kis zseblámpa, de ez nem bocsátott ki fényt, és úgy működött, mint egy távcső, egész jól lehetett látni vele.
Azt viszont még így sem láthattad előre, ami az előtted lévő bokorsor mögött várt rád. Előbb hallottad meg parancsoló hangját, minthogy észrevetted volna mozgásának zaját. Konkrétan a szart is kiijesztette belőled, de persze ennek sem hangot, sem más pedig jelét nem adtad. Inkább csak visszacsúsztattad a tokjába az éjjelátót és úgy tettél, ahogy parancsolt. Azonban elővigyázatosságból előrántottad a pisztolyod és előre szegezted. Ugyan csak altató lövedék volt benne, ezt az idegen nem tudhatta, szóval a hatása biztos meglesz.
- Ne moccanj! - Előkecmeregtél a bokrok közül, kemény pillantásodat és a fegyveredet a célra fókuszálva. Egy nálad pár évvel idősebb forma férfi állt előtted, fegyverrel a kezében. Valamiért rögtön arra gondoltál, hogy falka területre tévedtél és az egyik járőröző példányba sikerült belebotlanod. Hogy lehetsz ekkora szerencsétlen?!







then she began to breathe, and live,
AND NO ONE CAN STOP HER NOW


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Erdő mélye
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Erdő-
Ugrás: