• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Yesterday at 7:23 pm
☇ Stories


Vas. Dec. 09, 2018 10:18 pm
☇ Maya & Joseph


Vas. Dec. 09, 2018 3:53 pm
☇ Charlotte & Joseph


Szer. Dec. 05, 2018 5:07 pm
☇ Játszótársat keresek!


Kedd Dec. 04, 2018 11:43 pm
☇ Joseph Rich


Kedd Dec. 04, 2018 11:18 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 To be or not to be?










avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Hétf. Feb. 05, 2018 8:31 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



©️redit




Geralt & Avery
to be or not to be?



V
an egy pillanat, amikor elszakad az emberben az a bizonyos húr, mikor bármit mondanak, képtelen vagy figyelmen kívül hagyni, és csak azért is megállsz, hogy megmond az igazadat. Tudtam, hogy el kellett volna kerülnöm az egészet, de mégis hajtott a vágy. Hogy engem, vagy a blökit? Nem tudnám megmondani, ahogy átléptem a küszöböt. Illatok ezerjei tompították el szaglásomat, ahogy a színkavalkádban próbáltam megkeresni azt, amiért jöttem. Arrébb löktem egy félnótás öltönyöst, miközben furakodtam beljebb, a színpad közelébe. Éppen egy Hamlet előadásra lógtam be a szünet idején, hogy elbeszélgessek valakivel, de a tömegben alig tudtam megtalálni, és mikor végre meglett?! Na ná, hogy páholy alatt, ahova a legnehezebb eljutni. A nézőtér közepén…
Morogva haladtam együtt a néppel, fel az emeletre, mintha én is néző lennék, bár ezen nehezített, hogy eléggé utcaira fogtam az öltözetet a sok ing között. De nekem így volt kényelmes, nem beülni akartam megnézni, bár mikor is kulturálódtam utoljára? Nem mostanában volt… És azt hiszem, ezzel mindent elmondtam magamról.
Elkezdődött az előadás, így benyitottam a középső páholyba, figyelmen kívül hagytam az embereket, akik felháborodottan meredtek rám, hogy miért jöttem.
- Shh – raktam ajkam elé a kezemet, ahogy egyenesen letekintettem az alattunk ülőkre. Oh, igen, ott a kék ruhás nő mellett, ott ült az én célpontom. Hmm, egy kicsit kell hozzá ugrani, de kivitelezhető.
- Na de… - háborodott fel nyivákoló hangon a szőke hölgy, aki eddig is rossz szemmel nézett rám, miután a párkányra álltam fel, kimondottan ellenszenves volt.
- Nos… Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés, ugye? – mosolyodtam el. Csak emberre essek, nem akartam a kemény padlóval megismerkedni megint csak közelről. Bár, sok mindent túl éltem, de még egy lila folt nem hiányzott a nyakamban. És ezzel elrugaszkodtam.
Képkockákra lehetne szedni, ahogy a gravitáció fogott rajtam, és egyesek kezdték észrevenni a másodperc tört részei alatt. végül robajjal vágódtam be valakinek az ölébe, bokám megbicsaklott, ahogy az előttem lévő széknek vágódott a térdem. De talajt fogtam. Máris felharsant mellettem az éles sikoly, de különösebben nem érdekelt, ahogy a kettővel arrébb ülő férfi felé vetettem magamat, de mielőtt még elkaptam volna, mintha szél támadt volna fel, és ahelyett, hogy felé közeledtem volna, két soron is átestem. Levegő manipulátor, hogy szakadna rád az ég!
Ennyit a műsorról, a megtébolyult népség azonnal felpattant, sikítozott, kiabált, de csak azon voltam, hogy átverekedjem magamat. Aki az útamba került, könnyed mozdulattal toltam arrébb, és újra a férfi felé igyekeztem. A pánik az ő oldalára hajtotta  a vizet, csakhogy még ő sem tudott középről egykönnyen kijutni, ahogy mindenki a bejárat felé tódult.
Elkaptam még félúton, és azonnal támadásba lendültem, pedig ezt sem így terveztem, különösebben nem akartam bántani, azonban így jöttek ki a lépések. Az összes vadásztudásom előjött, minden, amit tanultam, minden, ami ösztönössé vált mozdulataival ellenben. Lehet manipulátor, de attól még ha nem tudja jól használni képességét, az fabatkát sem ér.
A falnak vágódtam, ahogy a nyomás hatására kiszökött belőlem a levegő is, csakhogy, most a férfi mellett már állt valaki kezében egy tőrrel. Az ember nem hord csak úgy magánál ilyesmit, fintorogva vettem észre, hogy az a tőr egy athame… ahogy a varázslat hatására kicsit derengett. Boszorkánymester? Nem, az illata ember volt. Vadásznő volt.
A férfi nem volt egyedül… Ki volt még ellenem? Egyre kevesebben voltak a teremben… Újabb lökés, hogy a színpadon találtam magam. A kiszemelt lépett volna le, de a nő jött felém. Tudja, hogy mmi vagyok… Hátráltam egy lépést, hogy majdnem a függönybe ütköztem bele. Oh, függöny! Nem is rossz ötlet, de ahogy félrerántottam egy párocskát vettem észre, akik éppen ruhában voltak, de ki tudja, hogy öt perc múlva mi lett volna. – Oh… mi? – néztem rájuk teljesen értetlenül, összeráncolt szemöldökkel és meglepett tekintettel. EZ komoly? Egész előadás alatt eddig…? What? De minthogy erre nem volt idő, ahogy valami nekivágódott az anyagnak mellettem, így azonnal becsúsztam alá, és szétlöktem az értetlen párt, ahol a nő éppen ruhája cipzárjával aggódott. Találkoztam fura helyzettel már, de ez bizarrabb volt az eddigieknél…  

- || 670|| hát, azt hiszem, volt már tőlem jobb is… csak szólj…||







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jan. 06.

Age :
34

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
hunter


Hétf. Feb. 05, 2018 9:32 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Just once I went to a theater, and...


Elmaradás. Figyelmeztetés. Számla. Felhívás. Szemét. Szemét. Újabb szar. Levél Rya-tól. Számla. Fenyegetés. Blokk. Blokk. Szemét. Várjunk csak! Vissza hattal! Levél Rya-tól?! *sóhaj* Mit akarhat ez a nő már megint? Otthagyva mindent, fogtam magam és letelepedtem egyik fotelomba, mert már előre tudtam, bármit is tartalmazzon az ő keze írása, abból semmi jó nem sülhet ki. Ha így lenne ötösöm a lottón, vagy szerencsém a játékbarlangokban, már milliárdos lehetnék. Hát nem valami magán akciót tűzött ki a nyakamba?! Vékonyka kis üzenetébe lényegre törőn, tömören adta meg a szükséges adatokat, amik felett elsiklottam. Valahogy nem ragadta meg figyelmem a célpont neve, külseje, semmilyen információ róla, mi több, a helyet illetően is elég gyorsan elszállt belőlem minden érdeklődés. Gyűlöltem színházba járni, meg mindenféle flancos helyre. Az egyetlen ok, amiért hajlandó voltam belemenni, elkísérem húgomat az ilyen dög unalmas helyekre, az nem más, mint az ő boldogsága. Rendes bátyó vagyok én! Még ha soha nincs egymáshoz egyetlen kedves szavunk se. Mindketten tudjuk az igazat, csorba esne büszkeségemen, ha ki is kellene mondanom, amit már tudunk.
De, nem csak az unalmas sorok tehetnek róla, elfelejtettem a célpont nemét is, hanem valami, ami sokkal jobban felkeltette érdeklődésemet. Pénzt említett. Hol? Sebesen, tüzetesen elemeztem ki szavait, és mikor már azt hittem, kapok valami előleget, amit persze nem az akcióra költhetek, hanem saját szórakozásra, mondjuk egy italra a közeli kocsmában, akkor vettem észre, teljesen kiábrándulva, valójában akkor fogok bármit is látni abból a lóvéból, amikor befejezem a melót. Sőt! Még akkor sem, mert „takarékossági okokból” Rya mindent zsebre fog tenni. Pff, milyen testvér az ilyen?! Én melózok, ő meg learatja a bevételt!
Két nappal később volt esedékes a kora téli est hidegén, ráadásul elegánsan kellett megjelenjek, különben kidobnak. Jó, ez nem akadályozott volna meg abban, bemenjek, viszont egyszerűbb volt. Azt se tudtam mi a neve, faja, arca, neme a célpontnak, de azért megjelentem. Nem voltam sokáig az előadáson, hamar kiszemeltem magamnak egy csinos kis nőt, aki még vevő is volt némi kufircra. Hamar elbújtunk, még ő vezetett. Nagyon kancás volt, meg kell hagyni neki, de annál jobban tetszett nekem is helyzetünk. Időközben azt is elfelejtettem – nem mintha egyébként érdekelt volna – milyen előadáson kellene ülnöm. Ráadásul, valamiféle vallatást is emlegetett testvérem levele, nem csak likvidálást, de ez az egész egyáltalán nem érdekelt, ellenben annál jobban izgatott partnerem. Heves csókokat leheltünk egymás ajkára, szinte nem bírt magával, heves volt, sietős, mint akit hosszú ideje nem elégítettek ki. No, rajtam ne múljon!
Nem sokkal később a nézőtér felől érdekes hangok szűrődtek ki, amivel eleinte nem törődtem, legalább elnyomták a nő hangos sóhajtozásait, kéjelgéseit, ám a folyamatosan erősödő, nagyobbá váló zsivaj már felkeltette érdeklődésemet. Tűz van? Nem. Akkor folytathatjuk. Folytattuk volna, ha valami eszement nem rántja le a függönyt. Hé! Itt kufircolnának! Várd ki a sorod!
Meglepetten fordultam az események felé, hirtelen torpantam meg, és bár kikerekedtek szemeim, ez nem azért történt, mert úgymond lebuktunk, nem, kicsit sem zavart ha intim vagy meztelen helyzetben találnak. Nem szégyellni való izmos, edzett testem. Ellenben, az a fegyver, amit a közeledő nő tartott magánál… no, az már sokkal meglepőbb. Még a sliccemet se húztam fel, ingem félig ki volt gombolva, nadrágom szíja teljesen kiengedve, derekamról részben lecsúszva, de én ezekkel és kócos, fekete hajammal mit sem törődve rántottam elő fegyveremet, amit mindig, automatikusan ezüsttel töltök meg és puff. Gondolkodás nélkül lőttem fejbe a nőt, bele se gondolva abba, hogy ő most vadász vagy természetfeletti volt-e. Na, most már úgyis mindegy.
- Jól vagy? – el felejtve hogyan nézek ki és kivel voltam az imént, a lövéstől megkomolyodott, komor arcom vonásai kisimultak, lazává váltak, miközben kérdésemmel afelé a fiatal húszas nő felé fordultam, ahhoz a barnasághoz, aki lerántotta rólam a leplet. Persze, régimódi pisztolyom most is ott volt jobbomban.


good or bad | 611 | @

[/color]


A hozzászólást Geralt Holmes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 05, 2018 11:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Hétf. Feb. 05, 2018 10:21 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



©️redit




Geralt & Avery
to be or not to be?


H
irtelen gyorsultak fel az események. Az egy dolog, hogy éppen rossz gyufát húztam ki és éppen egy párocskát sikerült itt megtalálnom, ezzel nem lenne gond, de ahogy kicsúszott kezemből az irányítás… Vagy mondanám inkább, hogy valaki más ragadta meg, ahogy a vastag függöny redői újra megmozdultak, és tudtam, először a fegyvert kell eltávolítanom a kezéből, mielőtt még azzal hozzám érne a kis kurva. Bár, kíváncsi lennék, honnan is szerzett athamet, nem minden utcasarkon kapni éppen, én is csak egyszer találkoztam vele, de azóta tudom, jobb ha éppen elkerülöm. Ennyi volt bennem, képtelen voltam környezetemre reagálni rendesen, ahogy megjelent a nő. Ökölbe szorult kezem, és már majdnem készen voltam, hogy itt és most leszerelem, de ez után… Minden tervem a dugába dőlt.
Gyors volt és pontos. A lövések száma összesen volt egy, de az telibe homlokon, én pedig csak reflexből hőköltem meg, mert túl közel voltam. Precíz és pontos, még ha éppen eléggé alul öltözött is. Na jó, ez nem kifejezés, igazán a nadrág után lehetett volna nyúlni… ?! Ha akartam sem kerülhettem volna, ki, hogy felmérjem. Először a hullát, akit ugyan eddig figyeltem, de most még egy másodperc nem fog megártani neki, így is halott, oly mindegy a számára. Majd az ismeretlen férfit megint. Edzett alkat, hosszúkás arcforma, metsző tekintet, vékony ajkak és biztos kéz. Köhintettem egyet, hátha eszébe jut az a nadrág, végül a pisztolyon állapodott meg a tekintetem, nem éppen mai gyártmány… ami a mostani emberekre nem jellemző, kivéve akkor, ha a vadász. Összeszűkült tekintetem, ahogy a gondolat megült elmémbe, és ragályosan fertőzött meg mindent, mint valami vírus. Vadász?! Vagy éppen hobbiból régi fegyvereket használunk pontosan és élesen, oké, hogy közel volt, de ez akkor is a homloka közepére került? Az illata ember, le sem tagadhatná, főképp, hogy a tesztoszterontól meg is lehetett volna fulladni. Legutoljára a hátrébb került áldozatra, illetve pardon, nőre pillantottam, de neki haja szála sem görbült, és igyekezett legalább öltözni.
Mit kellett volna tennem? Habogni egy köszönömöt és tisztességesen elfordulni, mint egy ártatlan szűz, hogy gen, jól vagyok, köszönöm hős lovag?! Vicc! A fegyver ott volt a kezében és vadász volt, erre esküt tettem volna! Mozdultam felé, tudtam, hogy most rajtam múlik, hátha vagyok annyira váratlan. Kezemmel kicsapnék, minél erősebben, hogy az a fegyver, melyben gondolom nem az az egy golyó volt, minél távolabb kerüljön tőlem. Szitává nem akarok válni, már pedig miért lőtte le a nőt és hagyott életben engem? Ok és okozat…
Egyszer voltam vadász, egy martalék a múltamból, egy vágyálom, hogy többé nem lehetek, én döntöttem úgy, hogy elhagyom őket, ezzel én szerintem a legjobbat cselekedve, különben meg kéne ölniük. Ha meghalok, bárki keze által is, ne ők legyenek azok, akik ismernek... Borzalmas vagyok, de talán, ennyire mégsem!
Milyen érdekes, hogy éppen itt is egy vadász volt? Az egész csapda lenne? Az egész látszat volt, amin nem láttam át? Ki a fene vagy te idegen?!
Megragadnám a karját, de valószínűleg arra már reagál, gyorsaságát már megmutatta eddig, bár nem a szíve hölgyénél az is biztos!  Teszek egy próbát, hogy közel férkőzzek és kibillentsem egyensúlyából egy rúgással, nem szép dolog tudom, hogy alig tud járni, de a harc sosem a tisztességen múlik… – Miért nyüzsögnek itt a vadászok? Melyik brancshoz tartozol?  - emlékeznék, ha a Beacon Hills-ibe az is biztos. Már pedig ott egy ilyen alak csak képen létezett maximum, a szoknyapecérekre mindig lehet emlékezni, már pedig ő teljes kérdőjel. – És húzd már fel a nadrágod!

Hot Damn || 515|| - ||









A hozzászólást Avery Sardothien összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 06, 2018 2:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jan. 06.

Age :
34

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
hunter


Hétf. Feb. 05, 2018 10:57 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Just once I went to a theater, and...


Veszély. Csak egy kicsit kell megszimatolnom és máris reflexből cselekszem. Már amikor hajlandó működni az a bizonyos hatodik érzék és nem megy szabadságra, amit be kell lássak, elég sűrűn szokott. Néha még egy világháborús helyzetben is képes vagyok nyugodtan kávézni, teázni, újságot olvasni és más pihenőket tartani, nagy ívben téve mindarra, ami körül vesz. De most… mooost, huss, és máris előkaptam fegyveremet. Na, nem azt amelyik a nadrágomban kellene legyen, ha éppen rajtam volna az említett ruhadarab, hanem a másikat, amivel lőni lehet. Nem! Nem vagyok impotens. Hogy jut ilyesmi az eszedbe! Hiszen én tökéletes vagyok! Mármint külsőre. Rya örökölte az észt, ő az aki érdekel a sok blabla és mende-monda, csodálom, hogy nem lett belőle Lara Croft! Okos tojás. *hümmög*
Ott tartottam, hogy minden szó vagy előjel nélkül vettem elő a zakóm alatt megbújó pisztolyomat, ami egészen idáig hónom alatt várt a bevetésre. Nem gondolkodtam, csak úgy jött. Egyszerűen huss, eldurrant, még azt se tudtam kit lőttem le, így ha valaki megkérdezné miért… vállat vonnék. Hiányozni fog valakinek? Azzal a hatalmas szablyával kezében, nem hinném. Akkor mi a gond? Lazán engedtem ki a tüdőmben rekedt levegőt, komor vonásaim elengedték magukat és ismét a laza szívtipró lehettem, aki alig pár másodperccel ezelőtt is. Azt hiszem, de ez csak egy tipp, a velem szemben álló barnát vette célpontul az… áldozat? Meg is kérdeztem tőle, jól van-e, hiszen ha ez nem valami természetfeletti vagy vadászosdi civódás volt, akkor bizonyára megrémülhetett ettől az egésztől. Deee, nem. Kifejezetten jól volt sőt! Még le is támadott! No, de kérem! Nem kell ennyire kapkodni. Értem én, hogy természetben fizetnél, ám én nem szaladok el sehova. Minek rohanni? Semmi előjáték, csak úgy bele a közepébe?
Persze, nem erről volt szó. Láttam, hogy jön, lendül, mire próbáltam reagálni valamiféle kikerülő mozdulatot, és ekkor - mert mikor máskor – fenekemről még lejjebb csúszott nadrágom, így elősegítve az esésemet. Tulajdonképpen magamtól borultam hátra, ellökve egy széket is, pisztolyom elejtve három sorral távolabb, be az ülések alá, míg ennek a vadidegen nőnek nem is kellett semmit se tennie. Saját mozdulataim, önnön hevességem okozta ezt. Látod, Geralt, mindig ez van.
Igyekeztem ijedt fejet vágni, kikerekedett szemekkel feküdtem hátamon miközben a nő felemelve hangját egyenesen nekem rontott kérdéseivel, ez idő alatt kacér kis lehetőségem felöltözött és kiszaladt a tömeg után. Ketten maradtunk az épületben, különösen a lövés miatt.
- Hohó! Ácsi. Nyugalom. – emeltem fel kezeimet védekezőn - Miféle vadászok? Milyen brancs? – kérdőn, értetlenül néztem rá. Ez is parancsolgat! Csak nem Rya küldte, hogy felügyeljen engem? Vagy biztosíték lett volna, ha nem csinálom meg a munkát? Ejj. Lehet mégis jobban oda kellett volna figyelni arra a levélre, amit írt.
- Ki nyüzsög? Ha nem látnád, csak mi ketten vagyunk az egész teremben. – tértem ki a válaszadásból, majd nadrágomért nyúlva felhúztam morogva magamban, persze, volt amit direkt hangosabban mondtam, hogy hallja - Bezzeg megnézted magadnak. – utaltam férfiasságomra, ahogy meghúztam övemet és talpra kászálódtam.
- Figyelj, fingom nincs ki vagy és miért akart elkapni téged az a csaj, és legfőképpen nem tudom miért pikkelsz így valakire, aki kisegített. – magasabb voltam nála is, és ez így természetes. Egyszer megálltam egy fejjel magasabb nő mellett. Ijesztő volt. Bááár, azok a keblek, igencsak… Khm. Érted. Szem előtt voltak.
- Kezdjük elölről, oké? Geralt vagyok. – dőltem enyhén előrébb, hogy szemeibe nézve átadjam saját nyugodtságomat neki. Karjaimat lassan, mintha a levegő kifújásának ütemét mutatnám vele, mellmagasságból lehúztam magam mellé. Na? Pattogsz még, Kisbogár?


good or bad | 561 | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Kedd Feb. 06, 2018 2:39 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



©️redit




Geralt & Avery
to be or not to be?


K
észtetést éreztem arra, hogy jól megrázzam, de úgy istenesen, hogy még gondolkodni is elfelejtsen. De egyelőre elégtételnek vettem, hogy elterült a padlón. Lehet bármilyen gyors, per pillanat én voltam előnyben azzal, hogy álltam. Ott a helye, jó lesz ott. Csakhogy…
Ujjaimat ropogtattam némán, miközben értetlenül néztem rá. Ez most hülyének néz? Nem most jöttem le a falról. Vagy éppen én nézem őt hülyének? Alsó állkapcsom mozdult, ahogy ingattam a fejemet és próbáltam belelátni az arcába, a tekintetébe, hogy mégis honnan jött, mit keres itt és ki is valójában.
- Ki a fene vagy te? – kerültem meg a kérdéseit, és inkább arra utalva, hogy éppen vadász, vagy egyszerű pszichopata, aki csak lelővi az első embert, aki feléfordul, esetleg más? Az biztos, hogy ember, a kérdés, melyik „fajba” tartozik azon kívül, hogy szoknyavadász és az öltözködés is egy baromi lassú folyamat nála. Oh, csak nem?! Észre vetted magadat? Meglepsz, ember!
Megfeszült állkapcsom, és kinéztem a függönyök között, és valóban. ketten voltunk, se az őrök, se semmilyen hatóság, senki? Miért? Gyanúsan csönd volt, és az a pojáca elmenekült. És messze volt bármilyen ablak, amin megnézhetném merre jár, de gondolom nem a közelben vár. Fenébe, hagytam elfutni… Magamban csikorgattam a fogaimat. Kezdett egyre rosszabb lenni a mércém annak ellenére, hogy rákényszerítettem magamat újra az edzésekre. Egy dolog, hogy Jack kifut az ujjaim között, de hogy egy istenverte kitsune is, csak mert volt nála egy vadász, akit rám uszítson? Nagyon szar teljesítés… Aminek „akció” ez az ismeretlen lett. Hát köszönöm, Sors, miért versz engemet? Hol  vannak a színészek? Miért nincs itt egy biztonsági őr sem?
- Héééé, te nem öltöztél fel időben, ne verd rám – vontam vállat, miközben visszafordultam. Jéé, nadrág! Hova tapsoljak?
Már indultam volna, hogy körül nézzek a díszlet mögött, de csak megindult a beszédben. Eddig nem éppen volt a szavak embere, így aztán figyelmemet visszafordítottam rá. – Ezt nevezed segítségnek? Csodálom, hogy belém nem eresztettél golyót, mikor szétcsaptam közöttetek. Csak mert nálam nem volt penge? Kösz, de tényleg – fűztem hozzá egy szemernyi hálát, talán többel is, mint kellett volna. De oké, mégis csak kihúzott a forróváv váló pácból, de nem mondom újra, hogy köszönöm. – Legalább tudod kit lőttél le? – guggoltam le a halotthoz, ahogy a megdermedt arcot néztem. Nem volt ismerős… Felkutattam kabátjának zsebét okmányok után, míg egy kulcstartón nem találtam egy díszt, melyen Vivien volt karcolva egyszer, kacskaringós betűkkel. Vivien… Semmi, fogalmas sincs ki volt ő és honnan szalajtották, de egy biztos, nem a Hills-i brancs része, ami nekem jó pont, hiszen 6 éve kerülgetem őket, mint a forró kását, kellemetlen lenne az összefutás. Vagy legalábbis eléggé szégyellném magam, ha bármelyikük elé is kerülnöm kéne, hiszen se szó, se beszéd nélkül léptem le, nem hagytam semmit hátra…
Végül visszaegyenesedtem és nagy sóhajjal néztem fel. Miért kell mindenkinek ennyivel magasabbnak lennie nálam? És szinte éreztette, hogy ő a magasabb, amitől fészkelődni támadt volna kedvem. Figyeltem, hogy tényleg ez a szándéka, tényleg új lapot akar nyitni? Minek? Jól van, adtam meg magamat, végül is tényleg segített, de ez nem jelenti azt, hogy elfelejtem, hogy nem tudom, ki ő. Lehet, hogy hülyének néz, inkább nézzen és becsüljön alá, mint túlzottan fölé, úgy sem látjuk egymást többet… Vagyis én reméltem, ki gondolta, hogy a Sors ezt sem adja meg nekem?
- Avery – bólintottam egyet. Geralt, még csak nem is volt ismerős a név sem, nem ébresztett bennem semmilyen emléket, apró foszlányt, amitől tudnám, hogy jééé, igen! – Hol tanultál így lőni? – nem akartam elengedni a dolgot, hogy vadász lehet, szinte zsigereimben éreztem, hogy az. Ennyire csalfa lenne a hatodik érzékem?
- Húzzunk innen – néztem hátra, de még mindig csak a mi zajainkat hallottam. Van értelme a bejárat felé menni, bár inkább maradnék a hátsó személyzeti ajtónál. – Gyanús ez a csönd – nem fűztem hozzá, hogy Geralt még gyanúsabb, de ha ez csapda, állok szolgálatára, egyenesen belesétálok. Felnéztem rá, hogy elfogadja, vagy még akar itt szobrozni? Mert nem tudom, hogy az idő mikor lesz véges.

Theme || 638|| - ||







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jan. 06.

Age :
34

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
hunter


Kedd Feb. 06, 2018 7:02 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Just once I went to a theater, and...


Hús Dombok egy egészen érdekes hely. Összefut a nyál a számban, ahányszor bele gondolok hol is vagyok, pláne amikor két szép, feszes fenék látványára kell ébredjek egy hajmeresztően jó este után. Húspogácsa. Á-há! Meg lehet, ezek nem is dombok, hanem óriási húspogácsák, amik között mi vagyunk az aprócska hangyák és az égbolt valójában egy óriás szeme, a nap pedig a gyorséttermi konyha villanykörtéje. Lehet, hogy az egész életünk egy nagy hazugság? Tulajdonképpen, volt is egy ehhez hasonló álmom, alig két napja lehetett talán, vagy már egy hete annak? Nem fontos, hiszen a lényeget már elmondtam. Bármennyire is próbálok ettől az egész illúziótól elszakadni, ahogy a velem szemben lévő nőre nézek, tekintetem önkénytelenül is lejjebb csúsznak elülső húspogácsáira. Hm… nem rossz, nem rossz. Bár, ez a felső kifejezetten előnytelen, jobb lenne nélküle.
Miután sikerült felhúznom nadrágomat, visszacsatolni övemet és bemutatkoztam a nőnek, meglepetten vettem tudomásul, még vissza is kérdezett. Nem tudom ki vagy, de ezek után muszáj lesz egy sokkal… mélyebb bemutatkozást tegyek feléd, beléd, rád. Mindegy. Egy röpke pillanatra elgondolkozom, mit is feleljek kérdésére, már ha egyáltalán felelek bármit is, de aztán eszembe jut egy idézet. Hátrébb lépek kettőt, széttárom karjaim, majd színpadias előadásmódban belekezdek:
- Ránézve avatott verselő művész, ki váltakozva játszik vértanút és vétkest, mikor mit rendel a végzet. E jelmez nem vajmi világi hiúság, hanem végső véleménynyilvánítás, mely veszőben van. Viszont, íme, visszatért váratlana letűnt vitézség. Vivát. Megfogadta, hogy végez a hitvány veszett varanggyal. Elveszejti a vétkes vezetést, mely vasra ver vihogva, s vérbe fojtja a változás viharát. Az egyetlen válasz a vérbosszú, a vendetta. Végleges változás. Vakmerő, vitézi és végül a várva várt rég vágya törvényes világba vezet. Való igaz, ez a verbális lavina védtelenné vált, így azzal fejezem be, örvendek a szerencsének, szólítson V-nek. – jobbom mellkasomhoz emelve hajoltam meg előtte. Nem csak Rya tud műveltnek tűnni, én is olvastam, különösen unalmasabb napokon. Rám is ragadt ez-az, de félre értés ne essék! Nem vagyok se könyvmoly, se verselő, idióta pojáca, aki Júlia erkélye alá állva szórja a semmitmondó bókokat. Fúj!
- Oh! Szeretnéd te, ha rád verném. Hasra, arcra, szá… Érted. – nem hagyhattam ki ezt a kis pimaszságot, a vérszívást, amitől mindenkit falra mászattathatok. A-a. A mondat elején még lelkesen rosszfiús voltam, az utolsó szót kissé unottan tettem hozzá egy sóhaj keretében. Talán jobb is, hogy ma egyedül jöttem „dolgozni”. Még jobb, hogy nem fejeztem be a mondatot. Legalábbis nem úgy. Ráadásul, ezek után még neki állt feljebb. Így legyen lovag valaki a mai világban! Sír a nők szája valami díszes pöcs után, amikor meg jönnek a klisés dolgok rögtön buzizzák az embert. Ki érti őket?!
- Nem. De, veszélyesnek tűnt. – fordítottam fejem a hullára, szavaim félvállról jöttek, meg is vontam mindkettőt, hiszen nem érdekelt ki vagy mi lehetett. Ha valaki egy ilyen pengével – fogalmam sincs milyen, de drágának és különlegesnek tűnik… vajon mennyit ér a piacon? – rohangál, akkor annak vagy elgurult minden gyógyszere vagy rosszban sántikált. Vagyis, nem sántikált, hanem futott, azazhogy sétált, de mindegy is. Már nem árthat senkinek.
- Fiatal kori elvárás volt. Az a szemét komornyik egyszer el is törte mindkét kézfejem, hogy… De, ez nem is tartozik rád igazából. – miután megtudtam az ő nevét, feleltem feltett kérdésére. Végül, nem is tűnik olyan furcsa szerzetnek, aki csak úgy itt marad, miután mindenki kiszaladt. Ráadásul, valaki meg is akarta ölni. Természetfeletti és vadász összecsapásától bűzlik a dolog, persze, az is lehet, mind a ketten másfajúak. Az alvilág már csak ilyen. Basszus! Lehet egy vadászt lőttem le?! Nem fog hiányozni. Nem izgat, egyel több vagy kevesebb… nem ismertem. Csak egy újabb áldozata ennek a mocskos kis világnak.
- A csönd? – fordulok felé félútról, ugyanis időközben elindultam megkeresni pisztolyomat, amit még attól a nyomorult komornyiktól kaptam ajándékba - Szerintem, sokkal bizarrabb az a fazon odafent. – böktem szabad kezem mutatóujjával az egyik magaslati páholyra, ahol egy ismeretlen tartózkodott csorgó nyállal, és az árnyékok miatt egyetlen vonását sem lehetett kivenni. Wendigo is lehetette volna, ha nem tudnám, a színházak remek búvóhelyek vámpírfészkeknek. Vajon ez is az? Mint amilyen az a londoni is volt?
- Ha engem kérdezel, már nem is lélegzik. – fordultam vissza halálosan lazán Avery felé, majd egyik pillanatról a másikra, egyfajta hatodik érzés sugallatától vezérelve szélsebesen elindultam felé, megragadtam csuklóját és magam után húzva futásnak eredtem. Jól tettem, épp rám vetette magát egy másik kriptaszökevény, aki krétaporral szeret aludni. Időben kitértünk előlük, kezdtek egyre többen lenni és ha nem tudnám, jéghidegek, azzal a kifejezéssel élnék most, hogy kezdett forró lenni lábunk alatt a talaj. A hátsó ajtón rontottam ki, magammal rántva újdonsült ismerősömet. Itt megálltam, elengedtem és felé fordultam. Na, kit akartak elkapni? Engem vagy téged? Vagy, mindkettőnket? Eleve vérdíj van rajtunk vagy csak az ajtóstul mentünk a házba dolgot nem szívlelték annyira? Kit érdekel! A fő, hogy megúsztuk…. megúsztuk?


good or bad | 785 | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Kedd Feb. 06, 2018 9:49 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



©️redit




Geralt & Avery
to be or not to be?


A
mikor azt hittem, Malachai-nál nem lehet rosszabb, tévedtem. De még megkorát. Tipegett az idegeimen, ez? Ez a suhanc táncot járt! Malachai-al sok mindenen túl voltunk, mert muszáj volt, talán, ettől lett viselhetőbb, Geralt? Nem lehet meglenni vele egy légtérben, hogy ne fulladozzak a kisugárzott tesztoszteronjától! Maximum 5 perce, hogy találkoztunk, és már most megütném. De nem olyan apró lilafoltot okozva neki, ami ne adj isten, más nők szemében macsóvá változtatná. Oh nem! Úgy, hogy az állkapcsa sosem lesz már normális! Miért érdemeltem ki, hogy ő toppant az életemben? Jó Istenem, adj legalább egy 5 oldalas érvelést, hogy miért kéne nekem elfogadnom ezt.
Hat évemből Pokolkutyaként, valahogy öt teljesen nyugisan eltelt, ez az utolsó viszont kész katasztrófa, ahogy belecsöppennek az új személyek, és felforgatják az eddig is rendetlen életemet. Eddig stabil lábakon álltam, miért most? Minek? Mire megy ki ez az egész? És nem elég, hogy a múltkor is elfutott a kezemből valaki és felégettem feleslegesen egy házat, még most is elmenekült a kitsune és itt hagyott vele! Oké, oké, utóbbi talán én hibám, hogy hagytam magam, hogy lekösse a figyelmemet. Valóban, kezd romlani a teljesítésem, ennyire öregednék? Che, nem… Inkább velem történt valami, vagy a világgal? Blöki, erre te mit mondasz? Azonban ahogy kerestem azt a szokásos feszülést önmagamban, nem találtam. Haloványan ott volt, de nem különösebben zavartatta magát. Bezzeg, máskor meg kizár a testemből… Szépen vagyunk.
- Agyatlan – vettem rövidre a V, mint vérbosszú monológját... Nem erre voltam kíváncsi, de persze, hogy megkerülte a dolgot. Mondjuk, a helyében én sem mondanék el semmit magamról, de tudom magamról, hogy a bizalmatlanságom szinte kezd paranoiássá alakulni.
What? Mondani akartam valami replikát, akármit, de egyszerűen csak elnyílt a szám és értetlenül, lesokkolva néztem rá, hogy ez muszáj volt? Ember… Ehhh, nem hiszem el… Ez kihagyható maradhatott volna… Oh, shit! Lehunytam a szemeimet hitetlenül, szinte sajnálkozva, de hogy ki fölött? Magam vagy fölötte…? Szerintem most kiégett a tudatom, mára elég is volt belőle, sőt, már soknak éreztem azt amit láttam és hallottam. Whah… én ehhez vizuális vagyok.
- Inkább fogd be a szád – mormogtam, ez úgy sem visz minket előrébb, legalábbis engemet tuti nem. a pengét fogtam, és óvatosan kihúztam a nő kezéből. Már érintésre is enyhén bizseregtem, hát akkor mi lenne, ha ezzel egyenesen eltalált volna… Nem hogy a kutya, de én is meghalok! Egy ilyen tőr nem maradhat csak úgy itt, még a végén valaki megtalálja, végül az áldozat ruhájából téptem le, és raktam el, hogy még csak illetéktelen kézbe sem kerüljön, pláne nem Geraltéba, neki elég a pisztolya, nem akarok ilyet látni a kacsójában.
- Mi? – követtem ujjának sugarát, míg az idegenen nem állt meg a tekintetem. Az elnyílt ajkak k között ott meredezett a két hosszú és éles szemfog. Remek! Ez mégis, mikor jött ide? Nem mintha magamat félteném, Mikaelson kölyökkel lévő incidens után kiderült, hogy az én vérem olyan, mint egy erős sav a számukra, így amiatt nem kellett aggódnom, hogy engem kóstolgassanak, legalább táplálék nem leszek, csakhogy… Ne felejtsük el, hogy nem vagyok egyedül. A vámpír szemébe szinte láttam felcsillanni a vágyat. Igen, Geralt egy élő hús és vér falatka, akinek valószínűleg ínycsiklandó vére lehet. És ugyan, nem lopta be magát a szívemben, de egy vérszívásos halált nem kívánok neki, akkor már egy lője fejbe valaki, vagy valami.
- Ha engem kérd… - kezdtem volna bele, ahogy eggyel hátrébb léptem, és hozzá közelebb. Talán, ideje lenni menni, sőt! Biztos voltam benne! De egy pillanattal megelőzött, ahogy elkapta a csuklómat. Nem kellett rángatnia, ahogy megadtam magam a tempónak, és szedtem a lábaimat gyorsan, minél előbb kijussunk az épületből. Addigra vámpírból is lett vagy 5-6, akik a nyomunkban jöttek, miután ellavíroztunk közöttük. Bár, én akár fejet hajtottam volna egy harcra, de 5-6 az sok, és az igézésüket kimondottan rühelltem. Magamért nem vállalok garanciát, de úgy pláne nem, ha agymosottá tesznek, még ha égő máglyává tudnék változni. Oh, igen! Blöki, nem akarsz jönni? Mosoly kúszott az ajkamra, ahogy enyhén megemelkedett a testhőm. Na, most már figyelsz? Köszönöm.
Kiérve helyette az égre néztem. A nap már régen az utolsókat rúgta, így a félhomály kimondottan nem a mi partunk felé hajtotta a vizet, csak percek kérdése, míg kiözönlenek, és akkor már nem tudjuk lerázni őket. – a Vadászt amúgy kihagytad az ismerkedősdiből – böktem rá, hisz ebben már biztos voltam, mikor megjegyezte, hogy nem lélegzik, ha eddig kételkedtem volna. – Mennyi golyód van? – fordultam el tőle, és az épület felé vettem újra az irányt. – Mármint a pisztolyban – kerültem meg gúnyosan a félreértést. Ő lesz a figyelemelterelésem, valamire csak használható, azon kívül, hogy nőket kapdosson el. – Legyél elbűvölő – vettem kézbe a megbűvölt tőrt, pedig ma nem akartam használni. Ellenem halálos, de vámpír ellen is hatékony, ha szíven találom, de egyelőre nyílt célpontokká akartam tenni őket, ahogy lefoglalom majd, hogy Geralt egy részüket elpusztítsa. Pokolkutyám máris nyugtalankodott, mint mindig de nem érdekelt. – Jah és célozz pontosan – kerültem az ajtó mellé és én nyomtam le a kilincset, nem mintha megkérdőjelezném képességét, biztosan jól lő…minden téren. Kitárult az ajtó az éjszakában, azonnal nem is özönlött ki senki sem, csak mikor realizálták, hogy sötét van. De akkor viszont jöttek, bár talán nem számítottak arra, hogy ott leszünk. Az adrenalin elöntött, végig vágtázott az ereimen az öngyilkos küldetést érzékelve. Geralt, beszállsz? Játszani akartok? Játszunk!

Theme || 863 || - ||








Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jan. 06.

Age :
34

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
hunter


Szomb. Feb. 10, 2018 2:12 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Just once I went to a theater, and...


Nem értem, hova ez a nagy aggodalom. Még fenn van a nap, egyszerűen csak fussunk és reméljük a zsaruk nem kapnak el bennünket. A vámpírok úgy sem hagyják, hogy csak úgy felborogassák az otthonukat, úgyhogy simán tovább is mehetnénk. De ez a nő, nem így gondolja. Mi is volt a neve? Vagy, még be se mutatkozott? Nem tudom, és valahogy nem is érdekel. Biztos neki is valami egzotikum, amit esélyem sincs megjegyezni és őszintén szólva, nem is akarok, úgyis csak egyszer találkozunk, tulajdonképpen mindenki mehetne a maga dolgára, itt is hagyhatnám, de akkor nem lesz mit mondjak Rya-nak. Az a nő képes lenne kitekerni a nyakamat amiért semmit se csináltam. Ami azt illeti… az a dundi kis nő nem panaszkodhatott a függöny mögött, de már annak is vége hála ennek. Jön egy körrel, sőt, kettővel… nem, hárommal. Ezzel az akcióval együtt, hárommal, ám ezt még talán elengedem azzal, hogy a valódi célpont helyett, akiről halvány lila-fingom nincs ki volt, ezt a bandát teszem el láb alól. Később úgyis csak a gond lett volna velük. Úgy se lehetnek olyan sokan!
’A’ betűvel kezdődött, ugye? A… Abigale. Nem, az nem illik hozzá. Abraham. Egy kicsit deszka alakú, szóval még lehetne fiú is, a mai világban egyébként bármi megtörténhet. Egyszer velem is előfordult, hogy egy igazán bombázó nőnek udvaroltam, na jó, annyira nem volt szép, ráadásul ittam is előtte, de testének árulásával keresett pénzt, szóval nem gyanakodtam. Másnap, mikor testvérem rám talált az alvilági lebujban, akkor jöttem rá, hogy farka van a nőnek, azazhogy férfinak, vagy nem is… Áh! Nevezze magát aminek akarja, én már nem tudom eldönteni. Pedig olyan kedves hangja volt. Szóval, ez, akit kicibáltam… A-a-a. Av… Ava… Avada Kedavra! Biztos nem így hívják, de ez ugrott be elsőnek. Mindegy, a csaj egyik pillanatról átvette az irányítást, mintha parancsolgathatna nekem. Egyszerűen itt kellene hagynom, és ez nagyon komolyan megfordult fejemben, még a hátam mögé is elnéztem, amerre egy kis folyosón át sikeresen lelécelhettem volna, de mint azt említettem, Rya kidobott volna otthonról és arról nem is beszélve, rengeteg szilánkos csontot, mumifikálódott testet kellett volna eltemetni később. Bááár, legalább a kutyáknak is jutott volna valamiféle konc. Akkor fordultam vissza hozzá, mikor vadászokat emlegetett.
- Te se említettél semmi ilyesmit. – hangom enyhén vádlón hangzott, nehogy már rám akarjon kenni mindent. Kérdésétől elgondolkozva vágtam enyhén perverz fejet, miként szórakozottan rosszra gondolva majdnem elkezdtem mondani, hogy attól függ mire gondol. De, előbbi kis beszélgetésünkből tanulva gyorsan kiegészítette szavait, így ellopva tőlem az aprócska vérszívó alkalmat. Habááár, lehet nem most kellene vérszívásról beszélni.
- Tartalékkal együtt tizenegy. Aligha lesz elég. – feleltem, hiszen nem egy fegyverarzenállal érkeztem. Teljesen félvállról vettem ezt a kis akciót, nem számítottam ekkora ellenállásra. Ráadásul, egyetlen célpontról volt szó, nem két tucatról. Ahogy tovább folytatta, elővettem pisztolyomat, mely egy igazán remek, csodálatos darab volt, megnéztem magamnak, újra a barnára emeltem tekintetem, végül eltéve fegyveremet, realizálva, ezen kívül már csak egy tőr van nálam és hiába vagyunk vadászok, a túlerő az túlerős, ráadásul egy szűk sikátorban… nem, köszi, de nem akarok meghalni. Azzal fogtam magam és épp mielőtt kiözönlöttek volna a vércupákok megragadtam újdonsült ismerősömet és magam után húzva, nem törődve ellenkezésével menekülőre fogtam. Nem vagyok se hős, se öngyilkos katona. És még rám mondják, hogy nem gondolkodom! Rám?! Csak meg kell nézni ezt a csajt, tiszta őrült! Remélem nem egy szökött beteg valami elmegyogyóból.
Futás!


good or bad | 552 | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Vas. Feb. 11, 2018 12:48 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



©️redit




Geralt & Avery
to be or not to be?


M
inden olyan szépen lejátszódott bennem. Nem vagyok nagyon a tervezések embere, de most nagyjából tudtam, hogy mit akarok összehozni, már pedig nem a menekülést. értem én, hogy egy tucatnyi vámpír, de elegem lett abból, hogy semmibe vegyenek. Egy Pokolkutyával élek együtt, nem igaz, hogy ezt nem érzi senki? Jó pár évig, örültem, ha nem kellett tudomást vennem róla, pár hete, viszont csak hátránynak érzem… Valamiért értelmét veszti a sok edzés, a sok tapasztalat, pedig egyre csak több Jack ellen, mégis… mintha lassú lennék, mintha nem lennék önmagam, biztos vagyok abban, mit teszek, mégis, mindig eredménytelen lesz. Csak én érzem így? Vagy ez annál sokkal több, és valaki a sakk tábláján már elkezdett lépni velem? Túl kuszák a szálak, én pedig még lusta dög is vagyok kigabalyozni őket. Mi történik velem?
- Egy ideig elég lesz – félhangosan fűztem beszédéhez, de már különösebben figyeltem rá. Talpon fog ő tudni maradni, vagy legalábbis remélhető. Ritkán dolgozok csapatban, és ez már most frusztrált egy kissé, hogy rá is kell hagyatkoznom, annyi bizalmat kell neki adnom, de ha ez kell ahhoz, hogy ha nem is a kitsunet, hanem helyette vámpírt tűzzek kardélre… Üsse kő!
Csakhogy… CSAKHOGY!
A kéz megint szorult a csuklómra, és mielőtt még felpofozhattam volna, hogy mégis mi a fenét művel, már rántott is magával. – Héééé! Bazdm... – kiáltottam fel felháborodottan, ahogy nem hogy közelebb kerültem volna az épülethez, hanem egyenesen távolabb… mi a franc?!
Szerintem, ez lehetett a világ legrosszabb ötlete, amivel találkoztam. A szűk helyet fel lehetett volna használni és voltunk ketten, erre kivezet minket nyílt terepre, ahol ez a csoportnyi vérszívó tökéletesen körbe tud minket venni. Oh, hogy mennél melegebb tájra, Geralt… Taktikát hírből sem ismered?
Két lehetőségem volt, egyrészt, picsába ott hagyom és csinál amit akar, ez rendkívül csábító volt, mert már most elegem volt belőle, de azzal kockáztatom valamelyikőnk halálát, vagy épp mindkettőnkét. Vagy pedig hajlandó vagyok vele menni, mégis csak két fő több erő alapon, hátha túléljük az éjszakát. Utóbbira szavaztam, de csak mert az ő halálát nem kívántam, és volt annyi lelkiismeretfurdalásom, hogy tudom, utána emészteném magamat azon, ha baja esne, még ha halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy ő pontosan kicsoda. De a szükség törvényt bont, ahogy a mondás tartja… Így aztán lábaim megadták magukat és felvettem az ő tempóját könnyedén, minthogy sokáig ellenkezzek, nem mintha a vámpíroknak olyan nehéz lenne minket beérniük, de talán, előnyben vagyunk. Talán…
Túlzottan nyílt terepen voltunk, egy épület kéne, persze, érzik a szagunkat, de akkor is, valami olyan, ahol nekünk van előnyünk, különben precíz kört tudnak körénk vonni, vagy egy kocsi, de semmiképp sem emberek közé berohanni, mert abból mészárlás lesz, bár így is, ha mi megmenekülünk, gondolom, nem fognak azonnal visszaszaladni a kis színházukba, hanem elmennek enni. Tömör gyönyör, hogy azon ismeretlenek vére is konkrétan rajtam fog száradni. Khm, rajtunk.
- Motor! – kezdtem el tolni egy irányba, ahogy kiszúrtam a járművet a homályban. Könnyebb elindítani kulcs nélkül, mint egy autóval boldogulni. – Tartsd fel őket picit, elindítom – fűztem mellé, hogy értse, hogy mire gondolok. Ha már menekülünk, legyen hatásos… hmm…

Theme || 529 || - ||








Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jan. 06.

Age :
34

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
hunter


Szomb. Feb. 17, 2018 1:35 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Just once I went to a theater, and...


Én tökre elterveztem. Elszaladunk, pár utcával odébb pedig az egyik menekülő járaton át lelécelünk előlük. Sima ügy lehetett volna, ha Angelica – így hívták, ugye? – nem dönt úgy valahol félúton, inkább a legfeltűnőbb menekülési útvonalat választja. Jó, nem terveztem el, de nem ez lenne az első alkalom, hogy azon a bizonyos úton távozok egy tetthelyről. Elég praktikus és kétlem, bárki is követne ott minket. Az embereket pedig nem kell félteni, eddig is megoldották maguknak a táplálékszerzést anélkül, hogy kiirtották volna a várost, most ne fognak zombi-apokalipszist rendezni. Mármint a vámpírok. Ráadásul, ha jobban belegondolok, nincs szükség a seriff közbenjárására, ráadásul az FBI is itt van, amennyire értesüléseim hitelesek, úgyhogy nem, nincs kedvem rács mögé kerülni csak azért, mert ez a kis vadászka vagy mi fene – bár kétlem, tényleg az lenne, van benne valami fura – éppenséggel gyorshajtás vádjával találkozni akar a szirénákkal. Köszi, de én nem kérek belőle. Megállok mellette, ahogy elkezd utasítgatni és megáll az említett jármű oldalánál.
- Na, ne szórakozz! – csattantam fel és azzal a lendülettel újra megragadtak csuklóját és magammal húztam. Elvileg én vagyok az erősebb, meg lepődnék ha nem így lenne, akkor biztosan mutáns testépítő vagy földönkívüli lehet, mert azért elég vicces lenne, ha természetfelettiként vadásznak állt volna. Pff. A nyílt utcán semmi látszatja nem akadt annak, bárki is követne minket így két sarokkal odébb berántottam őt egy sikátorba, amin keresztül átvezettem egy másik mellékutcába ahol volt csatornafedél is. Itt álltam meg.
- Remélem, nem riadsz vissza egy kis kosztól. – azzal fogtam és megemeltem az említett vaskarikát, hogy odébb csúsztatva azt le tudjunk mászni - Csak utánad. – engedtem előre, mire a kora éjszakai zajokat egy éles hang zavarta meg. Ajjaj. Ezek máris itt vannak. Ez a sikolyszerű üvöltés volt számomra a végszó. Letuszkoltam a nőt, nem érdekelt mennyire finnyás vagy sem, felőlem spóra allergiája is lehet, akkor is le fog mászni. Amíg tartott a dolog, elővettem pisztolyomat és lelőttem vele három torz kis vakarcsot. Utána siettem, lezártam az utat és mikor leértem vele szemben találva magam a vak sötétségben hirtelen csattant valami. Na, vajon mi? Egy újabb pofontól fordult oldalra fejem, majd „ez most komoly volt?” nézéssel fordítottam Aurora felé.
- Rá érsz később bocsánatot kérni és megköszönni. – dobtam arcába szavaimat enyhe gúnyos önteltséggel, végül hátat fordítva neki elindultam egy irányba. Szerencsére én már nemigen vettem észre a csatorna förtelmes bűzét, annak nedvességét, ragacsos állagát, hideg sötétjét. Mondjuk, az előhalászott zseblámpa is sokat segített benne. A beton peremnek hála nem kellett a majdnem derékig érő szennyvízen át gázolva mennünk, ám a szűk és henger alakú járat annál aggasztóbb volt. Már csak valami horrorfilmes szörny kéne és jaj nekünk.
- Itt nyugtunk lesz tőlük. Merre laksz, indulhatnánk arra is, tudod, innen a város bármelyik pontja bejárható?! – próbálok beszélgetést kezdeményezni vele, ha már hallom, itt jön mögöttem - Te sem vagy oda a színházi darabokért, ugye? Egyáltalán minek mentél oda? – nem különösebben voltam kíváncsi célpontjára, de legalább ez a nyomasztó, ijesztő csend eltűnt és figyelmem is elterelte a hely milyenségéről. Az igazat megvallva, nem ez volt az első alkalom, hogy idelent járok és nem is az első városi csatorna, elég gyakran fordulok meg ilyen helyeken vagy menekülés, vagy titkos behatolás vagy valami hasonló okból kifolyólag. Észre sem vettem az itt uralkodó hulladékot, bűzt, gyomorforgató látványt. Vannak pillanatok, amikor egy „mindent látott” személy is képes kidobni a taccsot, hát én annál is többet láttam már, azt hiszem. Emlékszem, egyszer a szemem láttára beleztek ki valakit, de a szó legszorosabb értelmében fordították ki, vagy láttam olyat, mikor valaki egy boszorkány miatt a saját beleit hányta ki és még sorolhatnám a durvábbnál durvább dolgokat, a vágóhidas esetemet, a hullaházasat, elmegyógyintézeteseket… sok volt a világ más-más pontjain. Maffia csoportok, alvilági bandák, mindenféle volt, így a jelen helyzet rohadtul nem izgatott. Velem ellentétben Astor nem úgy festett ki, mint aki annyira jól lenne. Upsz. Bocsi?! Annyira azért még sem.


good or bad | 635 | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Hétf. Márc. 05, 2018 10:16 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



©️redit




Geralt & Avery
to be or not to be?


K
i a jó franc is ő? Ragadjuk meg már a másik csuklóját és rángassuk a fenébe?! Ez nem így működik… Éppen túlélni terveztem, de ő nem hogy egy kicsit is segített volna, ohhh nem, dehogy! Miért is?! Éppen mindent keresztbehúzott, hogy csak azért sem… pasi. De az idióta fajtából… Ha ezt túléljük, én olyan istenesen fogom megütni, hogy a fal adja a másikat. Legalább az orra törjön el, de az állkapcsa is lehet, akkor legalább befogja a száját, noha a karját kéne leginkább, akkor nem nyúlkálna az emberek után. Akár mindene is eltörhet, legalább jó ideig nem mozdulna…
De az idő nem erre volt szánva, hogy ilyenen elmélkedjek, miközben újabb utcán futottunk végig, hátha a vérszívók alább hagynának, bár miért is? No comment…
- Te viccelsz velem… - néztem rá kétkedve, ahogy lehajolt, hogy felemelje a csatorna fedelét. Sok mindenen átestem, de valahogy a csatorna sosem vonzott, értem én, de… Ennél még a motor is jobb ötlet volt. Miért pont a csatorna…? Ne már. De miért? Nem hiszem el… De ahogy rám nézett, teljesen komolyan gondolta. Fájdalmasan felsóhajtottam, ahogy előre indultam a fénytelen lyukban lefelé lassan, de még ez sem volt elég, és egyenesen letuszkolt. Anyád hogy van? Olyan büdös fogadott, hogy azt hittem, rosszul leszek… Oh my god, most komolyan, ennél tisztább utunk is lehetett volna. Sok mocsokban jártam, de tényleg, de csatornát még nem pipáltam. Már pedig nem került szívemhez közel, most hogy én is ebben a levegőben tendálhattam. Befogtam orromat, hogy legalább a szagok ne legyenek annyira élesek…. pech, kiélesedett érzékszervekkel ez egyenesen förmedvény volt.
Földet ért mögöttem, mire felé fordultam. Olyan egyszerű volt, olyan evidens és lényegi, ahogy megláttam arcának körvonalát. Igen, ezt a Sors is így írta meg, ahogy levertem neki egy csattanós, csípős pofont.
- Örülj, hogy nem az állkapcsodat törtem szét – morogtam kedvetlenül. Jobban éreztem viszont magam. Jól esett, még ha éppen egy gusztustalan földalatti járatban is leledzünk. És ennyi lett volna? Be kell ismerni, sajátos húzás és túléltük eddig, de nem hiszem el, hogy az enyémeimmel ekkora baj lett volna. Csak mert nő lennék? Oh, Geralt, jössz te még az én utcámba!
Elnyomtam hálám legapróbb szikráját is, hiszen EDDIG megúsztuk, de az éjszaka még sötét.
Összehúzom magamat, lehetőleg minél inkább nem a falhoz érni, ami nem is oly nehéz, hála annak, hogy akkora termet nem vagyok, de a cipőm már így is megsínylette az egészet…
A lakcímemnél viszont megtorpantam. Egyetlen egy személy tudja, hogy hol lakom, még pedig a lakótársam, senki több. Nem, nem az voltam, aki elmondja a lakcímét és éjszaka elvágják a torkát. Sajnos, vagy nem sajnos, paranoiára lehet írni, de a bizalmat nem szívesen osztogattam… Pláne nem olyannak, akivel éppen egy sötét csatornában mászkálok, még ha ember is.
- Nagyszerű, menj csak egyenesen, a főút mentén még egy ideig – kezdtem feltérképezni, hogy miként is vannak az elágazások. Baromi jó hely lenne, ha nem lenne ilyen redva gusztustalan az egész, valószínűleg csakis ezért a Geralt-félék használják…
- Nem, nem vagyok éppen ennyire kulturális, csak régen szerettem – vontam vállat. A múlt egy darabja… Gimi alatt sok ilyen iskolaprogram volt, ami közösség szempontjából jó volt, aztán kikopott, ahogy a vadászatban elsüllyedtem, és többet Blökivel nem jártam. Még rájönne az ötperc valami nagy rendezvényen, az hiányzik nekem! – Dolgom volt – amolyan „közöd?” – hangnemet próbáltam elnyomni, hiszen, mégis csak jövök neki eggyel, még ha nem is lopta be magát a szívembe. – Nem mintha rólad azt hinném, hogy a kulturális érték miatt látogattál el a színdarabra egy nő lába közé. – igyekeztem minél kevesebb levegőt venni, mielőtt még fulladásos halálban meg nem halok. Hogy az istenben bírja elviselni ezt? – Nagyon ismered a helyet, mindig csatorna vagy van komolyabb közöd is a városhoz, mint átutazó? – jó ideje jártam-keltem Beacon Hillsbe, csak hallottam volna róla, pedig még vadász is… És ha már lenn sétafikálunk a föld alatt ilyen meghitten, valóban, egy-két kérdés belefér.

Theme || 620 || Bocsánat a késésért >-< ||







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
To be or not to be?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: