• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.




Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Rya + Geralt










avatar


: :



Join date :
2018. Jan. 06.

Age :
33

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
hunter


Hétf. Feb. 05, 2018 9:35 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Bad timing, sis. next time...


Ígéretes napnak indult. Kezdtem kiismerni magam Hús dombokon. Legalább három kocsmából tiltottak ki négy nap alatt és egy bordélyból. Sikerült a rosszhírnevemet magammal hoznom ebbe a koszfészekbe, ám ez még nem volt elég ok arra, hogy elvegye a jókedvemet. Kifejezetten élveztem helyzetemet, annak ellenére is, sikerült benyelnem pár tarka-barka foltot. A másik tizenkettő úgyis rosszabbul járt. Oké. Legyen. Csak nyolcan voltak. Jó. Hatan. A lényegen úgy sem változtat. Nem unatkoztam az elmúlt napokban, módszeresen lógattam lábamat, teljesen lazán vettem az ittlétet, úgy döntöttem, ha Rya itt lenne, úgyis összefutok vele előbb vagy utóbb. Mindig megtalálja a módját, hogy belerondítson szórakozásomba, az időzítése éppen olyan rémes, mint a fejfájásaié.
Visszatérve arra, miért is volt olyan ígéretes ez a nap, egyetlen szóval tudnám leírni a dolgot: örömlány. Jó, nem volt hivatásos, de egy klubban szedtem fel. Az majdnem ugyanaz. Minden fiatal azért jár ilyen helyekre, hogy… tudod, élvezzék a test örömeit. Egyeseknek sok pia kell – hozzá teszem, nincs csúnya nő csak kevés alkohol -, másoknak elég pár nyájas szó, mert már rég kiéhezett kancák, akiknek egy vad csődörre van szüksége. Mondjuk, rám. Ez is egy ilyen nap volt, annak indult legalábbis, amikor sikerült felszednem egy barnát. Mármint barna hajú nőt, és nem szart! Ennyire gusztustalan még én sem vagyok, pedig én aztán elég sok mocsokba beleszoktam keveredni. Még egy bordély vénlánya lába között sincs olyan fertő, mint egy játékbarlangban. Ott aztán minden van, és én hova szeretek még eljárogatni? Persze, hogy oda! Naná! Ha lenne az állítólagos nagy őseimtől örökölt vagyonom, szerintem azt már most adóssággá fordítottam és így is mínuszban lennék. Nem változtatna semmin se.
Ó, de jó volt, felmentünk a bérelt kis lakásomra – ami nem volt sokkal szebb, kevésbé lelakott állapotban, mint bármely eddigi szállásom – és… nem történt semmi. Persze, hogy megjelent Rya, mikor máskor tudna időzíteni, és tönkre vágott minden szépet és jót. Főleg jót. Annyira nem volt szép a bibircsókjával, mármint a barna, de lehetett volna rosszabb is, szóval, nem panaszkodom. Ki tudhatja – én már nem, köszi hugi – milyen lett volna az ágyban?! Végtére is, szépség nem minden. Legalábbis, ezt mondogatja mindenki, annak ellenére, csak szépekkel állnak szóba. Olyan gyönyörűségekkel, mint én. Ez csak egészséges önismeret, nem több.
A nő ragaszkodott hozzá, hogy gumival csináljuk – milyen ódivatú volt –, ezért át kellett menjek a másik szobába, egészen pontosan a fürdőbe és keresni valami megoldást. Legnagyobb meglepetésemre találtam egy darabot, ami még a csomagolását is megőrizte, úgyhogy fogaim közé csípve, meztelenül tértem vissza a hálóba. Fel sem tűnt, hogy a vastag, kemény bőrönd, amibe sikeresen belerúgtam, az korábban nem volt ott. Sziszegve tértem vissza partneremhez, ám amikor benyitottam a résnyire nyitva hagyott ajtón, teljesen kitárva azt, nem ugyanaz a látvány fogadott, mint amire emlékeztem. Persze, csak azután esett le, miután egy bizonyos mondat elhagyta számat:
- Upsz, rossz szoba. – léptem egyet hátra és kinéztem. Nem, ez még mindig az én nappalim volt. Szemöldököm táncot járt, majd újra előrébb helyeztem súlypontomat. Visszafordultam az ismerős, bosszantó kis testvérem felé - Nem láttál itt egy barnát? – érdeklődtem, mégis hova tűnhetett ágyékmelegítőm, ám hamar feladtam, látva Rya arcát. Mély levegőt véve, nagyot sóhajtva vettem ki a csomagolt óvszert számból, ami egészen idáig akadályozott a rendes beszédben.
- Nincs jobb dolgod, mint tönkretenni a szórakozásomat? – kérdeztem tőle értetlenül, továbbra is anyaszült meztelenül álldogálva a hálószoba küszöbén.


Thrift Shop | 542 | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
33

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Kedd Feb. 06, 2018 2:22 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete







Geralt & Illirya

H
osszú és fárasztó volt az út Londonból ebbe az apró kisvárosba, mely a szokottnál is jobban leszívta Rya energiáit. Rengeteget utazott már életében, megjárta a Közel-Keletet, egész Európát végig barangolta és Afrika sem maradt ki bakancslistájáról, de egyik útja se fárasztotta még le annyira, mint az összes Amerikai kirándulása. Sokszor vele tartott testvére is, mégis, úgy érezte, ha erre a földrészre jön, valami sokkal nagyobb bonyodalomban, igazi slamasztikában lesz része, mint általában. Ebben nem tévedett. A cowboy-ok, banditák, western, lóversenyek, rodeó és minden hozzájuk tartozó klisé Geralt asztala volt, emiatt az egyébként is nehezen elviselhető ikertestvér még inkább odatette magát, különösen ha valamilyen oknál fogva fel is lelkesült az előttük álló cifra lehetőségektől.
Közel két hete tartózkodott már a városban, egy hotelben bérelt szobát magának, hiszen a kényelem legalább annyira fontos volt számára, mint minden más. Nyomozott, elmerült kutatásaiban, még egy kis kalandja is akadt a híres Hasfelmetszővel, ki minden bizonnyal várost tévesztett, ráadásul rengeteg dokumentum nem akart összeilleni, így jóval később jutott el teendői sora végén odáig, hogy felkeresse bátyját, aki igazából egy idős volt vele, a férfi ennek ellenére rendszeresen hangoztatta, előbb jött világra. Egy újabb szösszenet, amivel egymás idegeire tudtak menni és remek alapul szolgált vitás kérdéseik megsokszorozódásához.
Rya nem igazán lepődött meg rajta, mikor egy bőrönddel kezében belépve, a lakásban nem csupán kupleráj fogadta, de egy igencsak alulöltözött nő is. Vele ellentétben a másik kifejezetten meglepődött, és szólni se kellett neki, zavarában összekapkodta ruháit és távozott. Fejét ingatva tette le csomagját, amit fivérének szánt, majd egyszerűen fogta magát és leült a hálószobában lévő igencsak sokat használt, gyűrött, lepukkant ágy szélére. Biztosra vette, Geralt itt fogja először keresni majdnem összejött partnerét, és lám, igaza is lett. Nem kellett sokáig várnia, mire felbukkant teljesen pucér családtagja. Szóra nyíltak volna ajakai, de csendben maradt, mikor a férfi megelőzte őt. Szinte úgy érezte, rájátszik az egészre, persze, azt is tudta, ha nem így lenne, nem is testvére állna vele szemben, hanem valami olcsó hasonmás. Nem volt szükség szavakra, arckifejezése, mindent elárult.
- Nem hiszem el, hogy mindig ilyen pillanatokban sikerül rá találjak. – nézett oldalra fel, valahol a fal és mennyezet találkozását keresve kék szemeivel, miközben figyelmen kívül hagyva a neki szánt kérdést, sokkal inkább beszélt magához, mint sem a másikhoz.
- Vegyél már fel valamit! – fordult enyhén összeráncolt szemöldökökkel és rosszalló pillantással testvéréhez, közben baljával megragadta az első, keze ügyébe kerülő párnát és hozzávágta, ott. Legalább azt ne kelljen látnia belőle. Kezdte úgy érezni, Geralt meztelen testét többet látja, mint bármely más férfiét, és ez statisztikailag kezdett aggasztóvá válni, ugyanakkor tudta, ha egyszer úgy halna meg fivére, hogy felismerhetetlen lenne arca, az egészen aprócska hímvesszőjéről, nem is érti miért olyan büszke rá viszont magyarázat arra miért lépnek le a nők a dolgok megtörténte előtt, és néhány egyéb vonásáról könnyedén beazonosíthatná.
- És, én még ide jöttem beszélni vele. – sóhajtott egyet, végül felemelkedve az ágy széléről egyik kezével takarva az elé tárulkozó látványt, fogta magát és elment az előszobába, ahol bőröndjét is hagyta. Nem ruhákat csomagolt, egyet-kettőt leszámítva, hanem sokkal inkább fontos dokumentumokat és pár érdekességet, amit összegyűjtött, remélve, ezekkel felkeltheti Geralt figyelmét és munkára foghatja lazsálás, mi több, rendbontás helyett. Ha a dolgok így mennek tovább, legközelebb a helyi rendőrőrsön fognak találkozni, ami pedig nagyon nem hiányzik most egyikőjük életébe. Nem mintha ez fivérét egy kicsit is érdekelné.


zene ⋮ 548 ⋮ megjegyzés ⋮
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jan. 06.

Age :
33

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
hunter


Kedd Feb. 06, 2018 8:02 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Bad timing, sis. next time...


Más se hiányzott az életembe, minthogy drágalátos ikrem, aki álladóan olyan okosnak képzeli magát, csak mert jobb sorsa volt, mint nekem, felbukkanjon és még neki álljon feljebb. Jó, oké, nem volt ideges, szerintem már rég hozzászokott mindehhez, de mégiscsak, lássuk csak… mennyi is? Hat? Igen, hat nyomorúságos év óta nem láttuk egymást! Mármint, neki szörnyű lehetett, én élveztem, hogy szabad vagyok és nincsen senki, aki kioktatna, ugyanakkor a támogatása sem volt velem… de nem is ez a lényeg! Hat éven át szenvedett és még csak annyit se kapok, hogy „helló, bátyus, úgy hiányoztál, hogy vagy, ja, bocsi, tönkretettem a szórakozásodat, ugye nincsen harag, megbocsájtasz nekem, ugye”. Neeeem, még csak hasonló sem. Sőt! Köszönni is parasztasszony volt. Biztos Londonban töltötte az elmúlt időt és nem egy istenverte tanyán valahol a semmi közepén, ahol szektás kis csuklyás vénasszonyok kántálnak és csirkét áldoznak? Még be is illene közéjük, amilyen ráncos egy nő. Sosem fogom megérteni, hogy mit esznek rajta a férfiak… mondjuk egy sütit elfogadnék most. De, komolyra véve, mindig is én voltam a szebb, ennek ellenére még neki is nagyobb sikere van a nőknél, mint nekem. Mit csinálok rosszul? Nem, nem. Semmit se. Ez Rya hibája, mert egy kis boszorkány, aki különböző italokat keverget. Nem lepődnék meg túlzottan, ha egy nap arra ébrednék, békává varázsolt álmomban.
Kérdőn, értetlenül csúszik fel egyik szemöldököm, ahogy meghallok szóhasználatát. Tényleg magában beszél? És még én vagyok hülye? Na, ki az idióta, ha nem ő? Melyik elvetemült őrült beszél hangosan, magához? Ennyi, eldőlt, én vagyok a jobb testvér. Bár, ez eddig sem volt vita tárgya, csak Rya szeret újra és újra előhozakodni vele. Jé! Észrevett. Elkaptam a párnát és férfiasságomhoz tartva, óvva húgom lohasztó, sőt, rohasztó tekintetétől hagytam, hadd kerüljön meg, miközben továbbra is magához beszélt. Mondhatni arckifejezésekkel beszélgettünk. Egyikünk viccesebben nézhetett ki, mint a másik. Amint távozott, visszadobtam a párnát ágyamra, és alsót nem véve belebújtam levetett nadrágomba. Begomboltam és így, fél pucéran követtem őt az előszobába. Nagyon, nagyon remélem, hogy nem azért van itt az a bőrönd, ami majdnem eltörte lábujjamat, mert ide akar költözni. Ha igen, kiugrom az ablakon. Hm… mintha valami olyasmit emlegetett volna, beszélni akar velem. Ki halt meg? Az ilyen kezdések sosem érnek jó véget.
- Rya, adhatok néhány tanácsot? – kezdtem bele, mielőtt ő zúdítaná rám azt a hatalmas lavinát, amivel készült, ugyanis biztosra veszem, készült egy alapos fejmosással. Vagy, valami hasonlóval, amivel az idegeimre mehet. Ötletem sincs miért rángatott el ebbe a városba, ebbe az apró hentes pultba, de hogy itt mindenféléből akad bőven, az is biztos. Még csak most kezdődött az új év, máris valami nagy dolgot érzek a levegőben. Készül valami, és nem egy jó ragu.
- Akkor… Bajban vagyok? – lépek bosszús megjelenéséhez közelebb, enyhén előre hajtott fejjel, igyekezvén bűnbánó kölyökkutyanézést küldeni felé, amivel meglágyíthatom a szívét. Legalábbis, eddig mindig bevált. Van egy-két ilyen és ehhez hasonló trükk a tarsolyomban, amivel ki tudok kerülni egy-egy helyzetből kifejezetten, nagyon, nagyon előnyösen. Bízok benne, nála is beválik, függetlenül attól, ő a testvérem és nem valami nőszemély egy bárból, klubból, netán az utcáról. Az ellenkező nemnél van nagyobb sikerem így, a férfiakat és verőlegényeket kevésbé hatja meg. Bááár, a legutóbb kifogtam egy meleget. Kínos volt. Azt hitte fel akarom szedni. Nem! Dehogy! Én száz százalékig hetero vagyok, semmi ferde kacsintás. A-a. Még mit nem. Na, hugi, szent a béke? Mondjuk, egy hello jól esne.


Thrift Shop | 553 | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
33

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Szer. Feb. 07, 2018 9:27 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete







Geralt & Illirya

T
eljes kiakadás. Ennek határán állt Rya, már-már megfordult a fejében, hogy kihajítja testvérét az egész lakásból, de be kellett látnia, ez nem egy közös otthon, hanem Geralt kuplerája. Egy disznóólban is nagyobb rend uralkodott, és ez a szag. Orra ráncossá vált, miként hirtelen megcsapta szaglószervét ez a… eleinte beazonosítani sem lehetett. Mintha valaki kiöntött volna egy ócska, rendkívül büdös és undorító kölnit, összekeverte volna egy zsíros, hájas férfi többnapos, keménymunkából eredő izzadtságával, valamint motorolajos, ragacsos, több hete ki nem mosott ruhával, ami csoda, hogy még nem mászott arrébb. Szemöldökeit ráncolva nézett körbe mi lehet ennek az elviselhetetlen, az embereket még a nyomornegyedből is kiirtó bűz forrása, ám ahogy körbe fordult, tekintete fivérén állapodott meg. Ezúttal volt rajta nadrág, viszont… Rya nem vetette el a gondolatot, egy emberi lényből jön ez a mérhetetlen felhő, vagy legalábbis vérrokona koszos kezei is benne vannak keletkezésében. Inkább hátat fordított neki, mielőtt ki kellene említeni ezt a problémát. Olyan, Geralt-osra vette a dolgot, és remélte, ha nem vesz róla tudomást, a probléma megszűnik létezni. Persze, ikertestvérével ellentétben ő ezt egyáltalán nem hitte el. Ennél sokkal érettebb volt.
- Határozottan nem. – felelt a neki feltett kérdésre teljes meggyőződéssel, miközben közelebb lépett egy kerekasztalhoz, amiket egy-egy oldalán pihent két karfás szék. Az egyiken egy megszürkült alsóneműre emlékeztető ruhadarab volt, így a másikhoz lépett. Rosszalló pillantott le rá, mintha attól tartana a bútordarab hirtelen életre kel és elragadja őt egy másik világba, vagy legalább megpróbálja megenni. Fivére lakásának állapotát elnézve, itt bármi megtörténhetett. Végül, elővett egy szövet zsebkendőt, letörölte az ülőalkalmatosságot, helyet foglalt, de épp csak hátradőlt benne, mikor megmarkolva annak karfáját valami ragacsos dologba nyúlt bele. Ijedt undorral igyekezett kiszabadítani tenyerét, megfordítva azt szemügyre venni mit sikerült megtalálnia már megint, bár ha jobban belegondolt, az lett volna a csoda, ha épp bőrrel megússza ezt a látogatást. Szemöldökét ráncolva igyekezett letörölni zsebkendőjével a barnás, nyúlós, ragadós dolgot, a lehető legkevesebb sikerrel. Végül feladta és Geralt-ra emelte tekintetét, aki ezen idő alatt újabb kérdést tett fel.
- Tégy egy tippet. – egy egészen röpke pillanatig látott némi csekély esélyt arra, testvére, aki az együtt töltött idő nagy részében az idegein tud táncolni és igazi kihívást jelent a jelenlétében, a közelében komoly, nyugodt arcot vágni, mi több, a küldetésre koncentrálni és nem arra, Geralt ezúttal mit tehet tönkre vagy miként kerül bajba, amiért Rya-nak kelljen kimentenie őt, ezúttal képes érzékelni helyzete miben létét és rá jön, ez nem az a pillanat, mikor egymás vérét szívhatják. Végül, hamar elvetette ezt a lehetőséget. Túl szép lett volna.
- Abban bíztam, hogy ez a marha, még sem olyan ostoba, hogy ne vegye észre az elmúlt időszakban történteket és végre ráébred, ez a hely sokkal fontosabb vadász szempontból, mint bármelyik másik nagyváros. De neeeem, véletlenül se azzal töltötte az idejét, tegyen valami aprócska dolgot az emberek biztonságáért. Áh, dehogy! Mit is képzeltem? A világ egyik legelvetemültebb sorozatgyilkosa, sorozatgyilkosok atyja húzta meg magát itt, és Geralt mit csinál? Hát persze, hogy nőzik, iszik, balhézik. Rosszabb, mint egy tizenéves. – kezdett magában pampogni, megdobva egy sóhajjal, hátha így egy kicsit is felkelti fivére érdeklődését, ugyanis eddig akárhányszor neki címezte szavait, az valahogy mindig falnak ütközött. Talán, de csak talán, most el is jut a tudatáig és nem kell felesleges időpazarlásként fejmosást adnia neki, majd rávilágítani a részletekre. Hiszen, még csak meg sem említették eddig a magával hozott bőröndöt. Pedig, az mindennél fontosabb. Értékesebb, mint azok az elvesztegetett percek, amik egymás szapulására fordítottak.


zene ⋮ 564 ⋮ megjegyzés ⋮
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jan. 06.

Age :
33

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
hunter


Szomb. Feb. 10, 2018 3:45 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Bad timing, sis. next time...


Vigyorom fülemig érhetett, olyan Joker stílusosan, ahogy hallgattam és figyeltem grimaszait. Igyekeztem ezt a nagy elégedettséget titkolni, nem azt mutatni számára, hogy teljesen az arcába nevezetek, mert már tapasztalatból tudtam, nagyon hamar hozzám vághatja az egészen apró, de nekem tökéletesen megfelelő lakás bármely darabját, és nem fog azon gondolkozni, belehalhatok e, egyszerűen csak meg teszi, mint valami fújtató forgószél, vagy egy vulkán, ami bármely pillanatban kitörhet. Szerencsére, kezdünk egymáshoz szokni a hosszú távollét ellenére is, így feje ezúttal nem gőzölög a dühtől.
Legalább annyira járnak arcizmaim, mint övéi, folyamatosan igazodnak szavainkhoz, azok hangsúlyához és ettől már szinte egymás fejébe látunk. Úristen! Rya vajon képes ténylegesen olvasni mások gondolataiban?! Remélem, az enyémben nem szokott. Ijesztő lenne, ha kiderülne közös vonásaink, megérzéseink nem a testvéri köteléken hanem a mágiáján alapultak volna. Kiábrándító lenne, sőt, egyenesen csalódnék magunkban. Főleg benne. Azonnal kitagadnám, ezt a kis hamis szukát. Felháborító! Lehet ezért van nagyobb sikerek még a nők terén is? A kis csaló!
Nem nagyon figyeltem arra amit mondott, az eleje még meg volt, mikor válaszolt kérdéseimre és pedig közelebb lépve hozzá, a helyiség közepére kerülve örömittasan, mosolyomat, mi több, nevetésemet visszafojtva, majdnem megfulladva néztem ahogy leül és egyenesen bele a ragacsba. Ha tudná, hogy az erős ragasztó, mert a szék két nappal ezelőtt összetört és… neeem, nem fogom elárulni neki, jobb, ha próbál meg felállni, hacsak nem akar lyukas nadrágban elmenni innen. Tudom, tapasztalatból. Én sikeresen beleültem frissen ragasztás után, pedig én csináltam. Pár órán át nem bírtam felállni, utána meg… hááát, seggszőr nélkül, de sikerült.
- Nem?! – tettem meg tippemet, annak ellenére, nagyon jól tudtam, ő nem ezt a választ várta tőlem, de minden egyes alkalommal, amikor megkérdezem ezt, ő pedig ezt a feleletet adja, muszáj így folytatnom. Ez egy berögzült beszélgetéssé vált az évek során, és ha elrontja, mérges leszek rá. Nem felejthette el ennyi idő alatt! Olyan, mint egy titkos kézfogás, jelszó vagy jel elfelejtése. Ezután hosszú monológba kezdett, aminek fonalát nagyon, nagyon hamar elvesztettem, mert egyszerűen nem voltam kíváncsi rá. Ha tippelnem kellene, megint, azt mondanám valami fejmosásra hasonlatos dolgot szeretett volna kihozni belőle, de én lemaradt annál a részletnél, hogy magához beszél. Ez most komoly? Mikor hagyta el a gyógyszereit?
- Elkezdtél magadban beszélni, Rya? – néztem rá értetlenül, miután elhallgatott. Eddig is tudtam magamról, hogy én vagyok a jobb, hiába próbálta mindenki az ellenkezőjét bizonygatni, sosem adtam fel a magam igazát és most, úgy látom meg is érte. Végre, végre! Talán nem kellett volna olyan sokáig távol lennie, az egyedüllét és bezártság váltotta ki belőle. Ó! Szegény húgocskám, ilyen rossz volt? Egyedül éltél, egy sötét szobában és nem volt veled senki sem? Hiányzott neked a bátyád, aki megvéd, ugye? Ó, Istenkém, hát itt vagyok. Már nem vagy egyedül, nem kell magadban beszélni, se a pókokhoz a sarokban, ne aggódj, minden rendben lesz. Minden rendben.
- Az a bőrönd… – fordultam körbe, tekintetemmel az említett tárgyat kerestem, ami majdnem megölt - …ide akarsz költözni? – nem találtam meg, de nem is izgatott annyira. Visszafordultam testvérem felé, várva válaszát. Vegyes érzések kavarognak bennem ez ügyben. Egyszerre lenne jó és rossz is. Nem. A függetlenségre szavazok!


Thrift Shop | 512 | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
33

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Szomb. Márc. 03, 2018 4:15 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete







Geralt & Illirya

V
alahol már a legelején érezte, teljesen feleslegesen próbálkozik némi felelősségre vonást küldeni Geralt felé. Éppen annyi értelme lehetett, mint majmot megtanítani repülni vagy teknőst kaméleonná változtatni. Egyszerűen biológia képtelenség volt és ez a helyzet testvére esetében is, egész egyszerűen nincs annyi értelem fejében, amire lehetne hatni. Rya egyre kevésbé hitte el fivére egyszer az életben, akár csak egy pillanatra is nemhogy felelős döntést hoz majd, de be fog nőni feje lágya. Esélytelen volt. Ezt bizonyítja a már megszokott dialógushoz való ragaszkodása is. Szemeit forgatva, már-már egy hatalmas lemondó sóhajt visszatartva reagált idétlen bátyja szavára:
— Tégy egy másik tippet. — nézett fel rá ugyanolyan kék szemekkel, amilyenek őt vizsgálták. Minden egyes diskurzus, amit ők ketten folytattak egymással olyan gazdag volt testbeszédben, annak minden létező formájában, hogy egy süket is tökéletesen levágta mi a helyzet anélkül, tudna szájról olvasni vagy egyáltalán ismerné őket. Testvéri kötelékük, egymáshoz tartozásuk és bosszantó, de annál szorosabb ragaszkodásuk egymáshoz bárki számára nyilvánvalóvá vált egy összenézés után is.
A rövid, szinte rutinnak számító társalgást követően Rya kissé hosszúra sikeredett monológját Geralt hozzá méltón reagálta le, ezzel is bosszantva alig pár perccel fiatalabb testvérét. Na igen, születésük sorrendje is gyakran szóba kerül, mikor egymás szapulásába kezdenek. Egyszerűen részévé vált csipkelődéseiknek.
— Manapság ez az egyetlen módja annak, hogy intelligens beszélgetésben vegyek részt. — hangja komolyan csengett Geralt szórakozottságával szemben. Egy apró visszavágó az idétlen ikernek, kinek visszafogott mosolya, önmagával való küzdése egyre jobban bosszantotta Illirya-t. — Az Úr mentsen meg attól, hogy ebben a kuplerájban éljek! — csattant fel valamivel élesebben, majd egy erős lendületet véve felpattant ültő helyéből — Merre van a mosdó? — fordult a vele egyidős férfihoz, és a gyors útbaigazítást követően megkereste az említett helyet. Magában reménykedett benne, hogy legalább az kulturáltabban néz ki, ám az ajtót be se lehetett csukni és ami még rosszabb volt ennél, apokaliptikus állapotok uralkodtak odabenn. Már kezdett rájönni honnan eredt az elviselhetetlen szag. A vécécsésze teljesen eltömődött, benne egy barnás, papírokkal teli víz állt, rémes szaga volt. A csempe úgy nézett ki, mintha valaki szétdobálta vagy bekente volna ürülékkel, ezen felül rozsda mart mindent, néhol penészfoltok alakultak baktérium városállamokká. Kész csoda volt, hogy még nem másztak arrébb a tisztálkodási kellékek. Rya bele se mert gondolni abba, Geralt-nak hogyan van gusztusa ennek a lakásnak a közelében lenni. Törött tükör, ódivatú mosdókagyló és… hát persze, hogy nincs meleg víz! Arcizmairól undor vált leolvashatóvá, szinte érezte, hamarosan gyomra tartalma is felkínálkozik, és mégis, a látottak nem tántorították el a kézmosási szándékától. E mozdulat elvégzése után megpillantott egy törülközőt, azon nyomban jobbnak vélte saját ruháival felitatni az apró kacsóin csillogó nedvességet. Ekkor vette észre: félig rohadásnak indult, nyelén a gumi kezdett leválni — ha egyáltalán lehetséges, hogy a gumi foszló állapotba kerüljön — és az apró sörtéken valami zöldes, gusztustalan valami kezdett mikroszkopikus lényeknek szállást adni. Előhúzva korábban használt szövetzsebkendőjét két ujja közé csípte a fogkefét.
— Öhm… Geralt. — hangja elcsuklott ahogy kilépett a fürdőből — Ugye ezt nem szoktad a szádba venni? — szemöldökei összeugrottak, ajkai görbülete elszörnyedést mutattak, íriszei fivérét keresték ráncaik alatt.
Kész csodának érezve, hogy a mellékhelyiséges kalandot túlélte, pedig nem is pisilnie kellett, hanem egy egyszerű kézmosásra vágyott, mégis olyan élményben volt része amit sokáig fog még rémálmaiban viszontlátni. A mai világban kifejezetten lehetségesnek tartotta, hogy valami lény kimászik a sloziból és megtámadja őt hatalmas csápjaival. De nem si ez volt a legszörnyűbb, vagy a toalettből áradó bűz, hanem az, az a bizonyos szag, amit korábban érzett valami más és csak a mellékhelyiségből áradó rémséggel keveredve válik gyilkos fertővé.
— Az Égre, Geralt, ha nem kezdesz valamit ezzel a lakással a következő pestisjárvány kiindulópontjává válik. — Rya enyhe sokkban szenvedett és nem tudta eldönteni mi ijesztette meg jobban, a látvány vagy a gondolat, testvére tökéletesen jól érzi magát ezen a helyen. Végigfutotta rajta a hideg, amint realizálta, még sosem látta ennyire alulra tett lécet az otthon fogalom alatt. Úgy érezte jobban tenné, ha elmenekülne innen, de nem volt az a meghátrálós fajta, inkább küzdőszellem és az ok, ami személyes találkozásra késztette sokkal erősebb volt holmi… instant mérgezésnél. A világ összes súlyos, halálos betegségének lelőhelye is lehetett volna eme szállás. „Szállás”. Belegondolva, hogy ikertestvéréről van szó most sokkal inkább érezte azt, nagyobb szakadék személyiségeik között már nem is lehetne. Hatalmas levegőt vett száján át, hogy egy sóhajjal túltegye magát mindenen, ám ez a lehető legrosszabb ötlet volt. Az a bizonyos bűz teljesen átjárta őt, beleragadt a torkába és már nem tudta onnan kiszedni. Kaparta, ingerelte, fojtogatta és nem csupán orrába, de tüdejébe is beszorult. Remek!
— Térjünk rá arra, amiért jöttem mielőtt feldobom a talpam. Ez minden eddigi lakásod közül a legrosszabb. Itt még egy zombi is kipusztulna. Vagy, életre kelne. — mentő övet keresett, amit meg is talált, mégpedig az idehozott bőrönd tartalmában. Odalépett, felkapta a súlyos csomagot és keresve valami stabil helyet ahová leteheti felpattintotta a zárat és felnyitotta tetejét — Nem a saját kutatásom volt az egyetlen oka, amiért idejöttem. Nem hívtalak volna, ha csak egyszerű családfás ügyről van szó. Geralt… — bátyja felé fordult, vonásai komollyá alakultak — Arthur meghalt. — hagyott egy kis hatásszünetet. Ugyan testvére és a Lord között nem volt olyan közeli kapcsolat, mint Rya és a férfi között, de kétség sem fért hozzá, minden bosszankodás ellenére ő is sokat köszönhetett az öreg boszorkánymesternek.
— Alig pár hete tudtam meg, de… már két éve ennek. Utána jártam pár dolognak és túl sok mindent találtam. Nézd. — érezni lehetett rajta, hogy szomorúságán kezd egy olyasfajta lelkesedés felülkerekedni, amit az ember akkor érez, ha bosszúból vagy netán gyászból próbál igazságot szolgáltatni és épp friss nyomra bukkant, ami közelebb viszi őt céljához. Pár papírért, újságcikkekért, számlákért és hasonló kivonatokhoz nyúlt, hogy megmutassa őket.


zene ⋮ 922 ⋮ megjegyzés ⋮
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jan. 06.

Age :
33

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
hunter


Szomb. Márc. 03, 2018 7:02 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Bad timing, sis. next time...


Nem ez lenne az első alkalom, hogy egy fedél alatt kellene élnem húgommal. Több olyan időszakunk is volt már, amikor a közös munkának köszönhetően kénytelek voltunk elviselni azt hogyan horkol a másik. Voltak kellemetlen perceink éppen ebből adódóan, viszont roppant jól jött Rya kényszeres rendrakási mániája. Mindent széthagytam már akkor is, de ő szépen elpakolt helyettem. Néha. Leginkább akkor, mikor nem akarta „lejáratni” magát egy hozzánk látogató személy előtt. Ha pedig találtak valami „kellemetlent” rögtön rám lehetett fogni. Persze, azért én is találtam már furcsa dolgokat, amiket ő hagyott szem előtt. Ejnye, mégis csak egy Holmes a lány.
Szinte büszke voltam, hogy nem rontotta el a kis játékot és azt felelte, amire számítottam. Viszont, hirtelen nem jutott eszembe semmi, amivel kellően visszavághatnék erre. Hmm… másik tippet? - Talán?! - húztam el számat mintha csak azt akarnám mondani „íííí”. Arckifejezésem is valami ilyesmi lehetett, mert az, ahogyan testvérem reagált rá, aztán amit a kérdésemre felelt! Kikérem magamnak! Vagyis… pffff, szóval intelligensnek hiszi magát. Khm… oké. Szemöldökeim homlokom közepéig szaladtak abban a pillanatban, ahogy válaszolt. Magamban elkezdtem hálálkodni annak a bizonyos Úrnak, amiért megóv a testvér gyilkosságtól. Vagy legalábbis a kopaszodástól. Nem olyan egyszerű ám egy nővel együtt élni, különösen akkor ha rokon. Az ilyeneket nem lehet csak úgy kidobni az ajtón kívülre, sőt, általában fordítva szokott megtörténni, egy pillanat alatt a lábtörlőre vagyok száműzve és még csak nem is tudok tenni ellene, hiszen egy boszival van dolgom. Ha nem tartozna valamilyen szinten a vadászok közé kötelességemnek érezném az ő kivégzését is. Ezen most tényleg elméláztam?
Pár szóval elmondtam hol találja a mellékhelyiséget és már akkor kuncogni támadt kedvem. Nagy lendülettel állt fel, és velem ellentétben ez neki össze is jött, elsőre, de az éles hang az ő ruháját sem kímélte. Szinte fülsértőn szelte át az egyébként csendes lakásom békéjét a cérna és szövet elszakadása. Ajkaimat számba szívtam, nehogy kitörjön belőlem a nevetés. Arcomba vér szökött a küzdelemtől, de nem adtam meg magam. Még nem. Erősnek kell lennem. Éppen ezért nem is néztem rá, inkább a szoba berendezését vizslattam, míg ki nem szólt a fürdőből. Tulajdonképpen csodálom, hogy nem sikoltott fel és ájult el hirtelen. Hátrébb léptem, enyhén hátrébb dőlve fordítottam felé fejemet, hogy lássam az ajtónélküli keret nyújtotta átjárón át mégis miről beszél.
- Azzal a dugulást szoktam megszüntetni. – szélesen, minden egyes fogamat megmutatva vigyorogtam rá önelégülten. Tudtam, van ami neki is sok, ellenben a feltételezés, hogy én azt a számba… rendben van, elég sok mindent bevállalok és kevés dologra vagyok finnyás, nem a válogatósságomról vagyok híres, a járdáról is képes vagyok enni, de azért mindennek van határa! Bár, nem értem miért hányta el magát Rya, mikor rám nyitott meg egy közel százötven-kétszáz kilós nőre? Oké, a nő meztelen volt és inkább nevezhetnénk kocának, valamint épp a hasáról kellett ennem mindenfélét, ketchup-os sült krumplit, egy félig megevett zsíros, szaftos steak is volt ott meg olvadt csokis fagylalt, amit nyilván nem simán harapni, hanem nyalni kellett, meg tejszínhab és… hm, a többit elfelejtettem, de egy kiadós főétel és desszert simán volt ott egy nagyobb ebédből. Már nem is tudom hogyan jött ennek az előjátéknak az ötlete, és mi is vett rá arra, hogy annak a szőrös, háj pacni nőnek tegyek a kedvére. Tulajdonképpen, örülök, hogy Rya akkor sem kopogott, csak benyitott. Nem tudom hogyan folytatódott volna, csak egyet, de azt biztosan: most nem állhatnék itt.
- Tudod, Hugi, nem mindenki engedheti meg magának a város legdrágább szállodáját. – tettem csípőre ökleim, mintha szemrehányást tennék, csakhogy ezt olyan komolytalanul tettem, esélyem se volt vele lelkiismeret furdalást kelteni testvéremben - Végre, egy jó ötlet! Mi szél hozott? – fordultam felé érdeklődést mutatva, valójában csak arra vágytam, hogy elmenjen vagy érthető magyarázattal szolgáljon arra miért kellett eljönnöm New York-ból. Közelebb léptem, hogyha kellene, beletudjak pillantani abba a bőröndbe, közben szavaim kiegészítettem - Tudod, ha mielőtt jönnél írnál… – szándékosan nem fejeztem be. Utalást tettem neki és remélni tudom, rá jön miről beszélek.
Ezután belekezdett mondanivalójába. Eleinte azt hittem valami unalmas kis előadást fog tartani, vagy csak egy újabb nyomozás lesz amit nagynak állít be. Újabb vámpírfészek? Wendigok? Vérfarkasok? De, hirtelen olyan komoly lett. Ő mindig is komoly volt, de ez másfaja hangszínt és vonásokat ültetett arcára. Enyhén összeráncoltam szemöldökömet, felém fordult és tudtam, valami fontosról van szó, még ha a felvezetője rémes is volt. Ahogy kimondta én is elkomorodtam. Meghalt? Az öreg? Ennyit arról, hogy az a vén boszorkánymester elpusztíthatatlan múmia, kriptaszökevény egy tizenkilencedik századi feltárásból. A halálhíreket mindig is változékonyan kezeltem. Néha nem érintettek meg, máskor komolyan le tudtak súlytani és most úgy éreztem nem tudom mi lenne a helyes reakció. Érdekel-e vagy sem. Nem tudtam eldönteni, de akkor Rya hátat fordított és fellelkesült. Tudtam, hogy ez nem jó és most nem viccelődésre van szükség, nem lehetek olyan, mint általában, mert szüksége van rám. Nem mondja ki, de gyászol és szüksége van rám. Közelebb léptem hozzá, majdnem mellé, hogy rátegyem hozzá közelebb eső kezem vállára.
- Rya… – hangom halk volt, enyhén karcos - El kell őt engedned. – oldalról láttam arcát, leginkább állának vonalát figyelhettem - Nem találhatsz ki dolgokat, ügyeket… azzal nem hozod vissza.
Tessék! Lássatok csodát. Tudok én komoly is lenni, igazi jó testvér.


Thrift Shop | 848 | @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2017. Apr. 13.

Age :
33

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Hétf. Júl. 02, 2018 9:30 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete




Geralt & Illirya


G
eralt tökéletesen hozta a már megszokott formáját. A régi szócsaták felelevenedtek és egyszerre öntötték el a boszorkánymesternőt dühvel és nosztalgikus nyugalommal. Jól esett számára, hogy van ami nem változik. Bár, néha igazán tehetne kivételt ez a kis szabály, ugyanis, ha valakinek nem lenne elég fivére roppant hanyag, felelőtlen és idegesítő modora még ott van az a fajta lustaság is, ami nem merül ki a szennyes széthagyásában. De nem ám! Ez a lakás intő példa arra mit is jelenthet egy leharcolt, kiégett drogosnak lenni összevegyítve némi leszarom stílussal és hajléktalan komponensekkel. De, valahogy még ezzel sem sikerül tökéletesen leírni Geralt személyét. Ha nem lenne ennyire hajmeresztő a helyzet azt tanácsolnám, hogy találkozz vele, de azok után amiket Rya átél… hamvasztást kérnél nehogy kimássz a koporsóból valami fertőzéssel. Minden ragad mindenhez, minden átmászik mindenre és abban a pillanatban mikor a fekete hajú mágiához is értő, nem mellesleg minden bizonyossággal állíthatom, az épeszűbb és értelmesebb testvér hirtelen otthagyta ülőhelyét már le is hunyta pilláit egy „ezt nem hiszem el” gondolattal elméjében. Kimondatlanul azért rimánkodott, hogy kiderüljön, rosszul hall. De testvére arcvonásai nem erről árulkodtak. Hirtelen meg se merte nézni mi történt, inkább annyiban hagyta. Felemelt kezeit lassan leengedte, igyekezett megnyugtatni idegeit és felkereste a mosdót. Hiba volt. Nagy hiba.
Többször is fel-fel kívánkozott gyomra tartalma ami nem kecsegtetett sok örömmel, bár ki is örülne annak, ha kidobná a taccsot? Őszintén szólva, ezen a lakáson csak javított volna. Feldobná az egészet! Rya arcizmai eltorzultak, össze kellett szorítania száját, nehogy kijöjjön ami annyira szökni próbál torkán át, aztán megpillantotta a valaha fogkefeként funkcionáló vagy legalábbis arra tervezett eszközt. Szerencsére kendőjén át fogta ujjai közé, hogy meglóbálva a levegőben megmutassa a férfinak, de ő még így is biztosra vette, hogy az anyagon keresztül is érzi a baktériumok és vírusok szivárgását csupasz bőre felé. Vonásai beszéltek, ordítottak. Tulajdonképpen nekik tényleg nincs szükségük szavakra a kommunikációhoz, ám ha valamilyen oknál fogva megnémulnának… véget érne a világ. Rya személy szerint élvezne egy kis csendet, de Geralt biztosan találna rá módot, hogy idegesítse ikrét vagy egyszerűen megölné magát. Elképzelhetetlen mi lenne, hiszen sosem akad rá precedens. Képtelenség kivitelezni. Nincs olyan erős mágia, ami sikeresen betömné az alig pár perccel idősebb testvér száját.
A kérdésre válasz érkezett. Ez egyszerre nyújtott némi megkönnyebbülést és undort a nő számára. Kívülről persze csupán az utóbbi volt látható. Abban a pillanatban, hogy Geralt válaszolt, ő fújozva engedte el és dobta el a tárgyat éppen úgy, ahogyan a macskák szokták mancsukat rázni, ha belenyúlnak egy csepp vízbe. Izmai az utoljára kiadott hanghoz formálódtak és úgy maradtak amivé átrendeződtek. Lassan összeköltözni készülő szemöldökökkel pillantott fel a vadászra és bele s mert gondolni hol landolt a kérdéses eszköz. Végigfutott hátán a hideg, megrázta magát, majd visszatért ittléte okához. Koncentrációra volt szüksége, legalábbis ezt érezte máskülönben félő volt, hogy kiszalad az ajtón és többet vissza se jön csak ha már fivérét megették a bogarak és belepte egy nagy rakás pókháló meg kosz.
Rya a bőröndhöz lépett, felnyitotta és már szedte is elő a különféle dolgokat, legfőképpen papírokat, miközben a mellé szegődő hímpéldány — vagy valami annak nevezett dolog — mellé lépett be nem álló szájjal. A nő felpillantott a nála alig egy kicsivel magasabb rokonára ahogy elhalkult és félbehagyott egy mondatot.
— Pontosan ez a látványvilág fogadott volna. — fejezte be helyette — Semmin se változtatott volna. Egyébként, nem vagy egy nagy levelezős típus. A megérkezésemkor bontatlanul fogadtak volna a borítékok az ajtó előtt, ahol a postásod becsúsztatta őket a résen. — a legszörnyűbbnek azt találta, hogy tudta, teljesen igaza van. Eztán végre rátért a tárgyra és magában hálát adott volna az Úrnak, amiért Geralt is megemberelte magát, de a gyász és a vele járó komorság túl erőssé vált számára. Ritka pillanat ugyan, de vannak közös perceik amikor mind a ketten komoly felnőtteknek tűnnek és nem egymást csipkelődő gyerekeknek.
Vannak még csodák és ezek az apró dolgok tartják a lelket Rya-ban is. Egy másodpercre lehunyta pilláit, mikor megérezte az ismerős tenyeret vállán. Ki nem mondta volna, de hihetetlenül jól esett neki a gesztus. Mégha minden bizonnyal hamar köddé fog válni ez a pillanat és Geralt nem lesz hajlandó beszélni róla, mintha tabu téma lenne minden egyes komolysággal, felelősségtudattal töltött perce. Attól félne, hogy megbetegszik tőle? Micsoda baromság! Bármi is az oka, valószínűleg sosem derül ki miért tagadja le az értelmesebb perceit. Bár, olykor meg éppen Rya az, aki a felhőtlen szórakozással töltött időt akarja elfeledni, mintha attól tartana olyanná válik tőlük, mint fivére. Komolyan azon dilemmáznak, hogy egymás személyiség jegyeit átvéve megbetegszenek? Ez nem egy kór.
— Nem. — megrázta fejét és tovább bámult maga elé, mintha lenne egy pont a bőröndben ami olyan érdekes lenne — Ennél többről van szó. Valami történt vele és nem egy egyszerű vadászatban esett el. — ekkor felemelve állát egyenesen belemeredt Geralt éppen olyan élénk, erős, sötétkék íriszeibe mint az övéi — Ráadásul nem ez az egyetlen oka annak, hogy idejöttünk. Két ügyünk van. Nagyobbak, mint az eddigiek. Utána fogok járni Arthur halálának, de közben nem hagyhatom kihűlni a másikhoz vezető nyomokat. Szükségem van az orgyilkos énedre. Rád kell bíznom ezt… a sorozatgyilkost. — nyelt egyet, ahogy lelki szemei előtt elképzelte Londont több, mint egy évszázaddal ezelőtt és egy titokzatos alakot rajta, kinek kés villan kezében. Mély levegőt vett és újra felnézett a férfira. Arca komoly volt és határozott.
— Jack létezik. A Hasfelmetsző él és itt van. El kell kapnod, Geralt. Muszáj.


zene ⋮ 880 ⋮ záró? ⋮

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Rya + Geralt
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: