• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Szer. Nov. 07, 2018 2:37 pm
☇ Játszótársat keresek!


Szomb. Nov. 03, 2018 7:51 pm
☇ Daniel 'Danny' Nicholson


Szomb. Nov. 03, 2018 3:48 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Charlotte × Dexter










avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 11.

Age :
29

Tartózkodási hely :
☾ bh ☽

Foglalkozás :
☾ leading the squad ☽


Vas. Feb. 18, 2018 12:38 am
vámpír: titokzatos, hátborzongató holt, kit az élők vére éltet




Charlotte & Dexter
there are some rules here that you have to follow
A vámpírok vezetőjének nem volt olyan egyszerűnek lenni, mint azt bárki hitte. Nem úgy megy ez, mint a hülye filmekben. Nem ülhettem csak a trónomon, utasítgathattam mindenkit,  és szabhattam meg szabályokat. Akármennyire is hűségesek voltak, néha lázadtak, vért kellett nekik szerezni hullák nélkül, és figyelni kellett arra, hogy egy vadásznak se jusson eszébe, hogy itt lehet egy egész csapat.
Ezért kellett minden apróságra figyelnem. Nem csak a hozzám tartozókra, hanem azokra is, akik csak idetévedtek a városunkba. Egy újoncot, vagy szabály nélkül élőt se hagyhattam csak úgy öldösni, vagy csak idevonzani ellenséget.
Most is akadt valaki, akit kicsit meg kellett fenyegetnem. De remélhetőleg csak ennyi kellett ahhoz, hogy odább álljon. a legkevésbé csak azt hiányzott, ha ölnöm kellett volna. Egy ilyen harc amúgy se szokott túl szép, vagy csendes és visszafogott lenni. Az se hiányzott, hogy az emberek előtt bukjak le. Akárhogyan is, az ilyen ügyek mindig bonyolultak szoktak lenni.
Legalább a mostani kis probléma kicsit követhető volt. Az eddigi támadások alapján nagyjából ki tudtam következtetni merre is keressem. Csak meg kellett várnom, amíg lemegy a nap, és végre mindenki felfogja, hogy egyedül is megleszek. Elég erős voltam, hiszen tegnap este ettem is. Biztonság kedvéért egy karót is elrejtettem a zakóm alatt. Biztos, ami biztos. Egy idegenben sosem bízok, és tudom, hogy senki se bízna bennem, ha odaállítok azzal: Most vagy más városban folytatod ezt, vagy gondok lesznek. Persze meglátjuk a jelenlegi problémánk mit fog reagálni.
Amint lement a nap, már nem is láttak a többiek. A külvárosban kezdtem el keresgélni. Előbb elhagyatott részeknél, ahol maximum csak áthaladnak az emberek, majd a sikátorokat kezdtem el átkutatni. Még csak a felénél se voltam, amikor hirtelen vér szag ütött meg. Egy halvány mosoly futott végig a számon, majd zsebre tett kézzel indultam el a szag irányába. A sikátor sötét volt, de nekem így is könnyű volt kivenni a két alakot. Úgy tűnt evés közben kaptam el a kis problémámat.
Halkan, és teljesen nyugodt szívvel léptem közelebb, pár métert még mindig hagyva kettőnk között. Úgy tűnt, őt ez nem igazán zavarja, így először végignéztem a nőn, majd miután végképp megtudtam kinézetre mindent, amit lehetett egy enyhén megköszörültem a torkomat.
- Remélem nem zavarom túlságosan ezt a meghitt együttlétet. - döntöttem kissé oldalra a fejemet, ahogy figyeltem minden egyes mozdulatát, és a reakcióját. Nyilván nem fog örülni, hogy megzavartam, én is nyűgös lennék ilyen helyzetben, de azért hullát nem volt kedvem eltüntetni. Jobb, ha életben maradt a vacsora.
- Sajnos megbeszélni valónk lenne, attól tartok. - próbáltam a nő szemeibe nézni egyenesen, ha ez lehetséges volt. Nem sugároztam semmilyen ártó szándékot felé, csak határozottságot. Egyelőre nem is lett volna sok értelme fenyegetőzésbe kezdeni rögtön. Először meg kellett neki mutatnom, hogy nem is vadász vagyok, és nem is valaki aki (feltétlenül) bántani fogja. Minden csak azon múlott ő hogyan reagál.
remélem kezdésnek megfelel × ©️


 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 13.

Tartózkodási hely :
⚜ Beacon Hills

Foglalkozás :
⚜ Polihistor


Szer. Május 02, 2018 11:35 am
vámpír: titokzatos, hátborzongató holt, kit az élők vére éltet




Lottie & Dexter
Another

Devil, Devil
1013 ♕
Bocsánat a várakozásért >< ♕

A vér adta késztetés ösztöni, kizárhatatlan, és mikor elszakad az a bizonyos húr, akkor megállíthatatlan. Csak az irányít, csak az ad célt, csak az határozza meg a keserves életet, ami akár lehetne más is. Mégis, vagyok oly gyenge, hogy engedem, hogy behálózzon, magába bolondítson. Csak egy csepp, mely megszüntetné ezt az égető érzést, mely felrobbantaná agyam minden szegletét, és csak az extázis adta gyönyörrel foglalkozhatnék. Melyhez hasonlót nem tudnék mondani az emberek világában, nincs ott ilyen mámor, ámbár, ha lenne, a legtöbben csak megvesznének miatta, és végképp a romlásba zuhannánk bele. Felejthetetlen. Bizsergető. Örök. Az örök élet adta rablánc, melyet nem akarok levetni magamról, mert ilyen gyönyörűséggel jár. Melyet, ha nem kaphatok meg, a mozdulatlan szívem is belesajdul, beleőrülök. Olyan lényegi, és éltető. Mert az élet nekünk nincs megadva, csak az, hogy más életét kioltva lehessünk egy pillanatra oly elevenek, mint még az emberek sohasem.
Nem tudtam magamba zárni az érzést, nem tudtam elnyomni, elkergetni, épp fordítva, ő ragadott magával.  Maradék eszemet szépen előrölte, darabokra szaggatta és ennyi volt. Annyiszor éltem át, most újra kellett… Megint. Újra. Újra. Folyamatos körforgás, melyből nincs kiút.
Mert Hang. Más nem venné észre, én nekem mégis elmémbe hasít. Élet. Ember. Valaki erre jön... Érzem az illatát - édes parfüm, egy nő, kopog a cipője. Ne! Menj innen! Ne gyere erre! Fordulj vissza! Amint meglátom, még a pólusokat is ki tudom venni az arcán a sok réteg smink alatt a homályban. Te balga, miért jöttél erre? De késő... Hallom szívének dobogását, vérének lüktetését ereiben. Istenem... Fenséges. Részegítő. Az ingerek behatolnak elmém legmélyebb bugyraiba, elveszik a józanságom és gerjesztik az étvágyat, felébresztik a szörnyet. Éhezem. Szomjazom. Akarom őt. A vérét... Az isteni nedűt, ami életben tart. Olyan édes... Szinte érzem a számban, de csak a torkom kapar továbbra is. Késő... Vissza kellett fordulnia már, el kellett volna mennie, el a szemem elől, sőt, ma ki se kellett volna tennie a lábát a házából. Ne! Én ezt nem akarom. De ahogy akaratlanul elhagytam a házat, úgy haladok felé is, már nem önön magam irányít, sokkal inkább a vágy...
Fél másodperc alatt mellette termek, magamhoz rántom. Édes illata elborítja elmémet. Véred, a véred kell. Csak az ösztön marad, az uralkodik felettem. Szükségem van rá... Akarom őt. Nyakához hajolok, fogaim már várják, hogy húsába süllyedjenek... Olyan finom. Olyan éltető. Vörös vére végig csörgedezik torkomon, kioltja a szomjat, ahogy mohón kortyolok belőle, és nem hagyok egy cseppet sem elveszni. Az extázis szétrobban bennem. A gyönyör élvezetes, szinte egy szexnél is jobban. Drog sem tudná létrehozni azt a vágyat, azt a gyönyört, amit okozni képes akár egy csepp is, nem hogy több liter. Elveszek benne, megszűnök létezni, csak a vágy marad bennem: még, még és MÉG.
Remegve engedem el a halottat, akiben szinte alig maradt vér. Az ajkamon legördül pár csepp, de azt sem hagyom kárba veszni. Mit tettem a szerencsétlennel? Nem érdemelte meg. Miért? Minden jog nélkül oltottam ki életét. Miért? Élet nem leledzik benne. Miért? Mit műveltem? Hagytam, hogy eluraljon... Nincs már bennem semmi erő, kitartás, elegancia, csak a mohó, éhező vágy, hogy még többet. Beharapom ajkamat, hogy nekem is fájjon. Miért? Vörösesbarna hajamba markolok, megtépek pár hajszálat, hogy legyen józanító. Megint megtettem, mindig megteszem… Kibírhatatlan, őrjítő ez a kör. Zokognék, de nem tudok, csak a lelkiismeretem mar belülről, emészti a lelkem még élő részét. Szörnyeteg vagyok, és megint megtettem, már megint! Az étvágy ugyan elmúlt, de nem teljesen, nem volt még elég, de akkor is. Beharapott ajkakkal lépem át a testet, és hagyom ott. Találja meg valaki, és temessék el az én bűnömet. Ennyit megérdemel legalább, az életét úgy sem adhatom vissza. Elvettem… Pedig épp hogy éltetnem kéne hercegnői mivoltamból…
Járok-kelek a város kihalt részében, kerülöm az embereket, de nem akarok hazatérni, ahol csak konganak a szavaim a falak között. Teret akarok, ahol járhatok, mintha normális ember lennék, pedig ez nem segíte, érzem az emberek fojtó illatát, meg tudom különböztetni az autó motorjának hangjától a szívük ritmusát, nem tudom őket elfelejteni, még éhes vagyok, még akarok többet. De nem lehet, Charlotte, egy élet már megvolt…Nem, nem,nem! Nem lehet! Fogd vissza magadat!
Telik az idő, én pedig csak kóricálok tovább magamba mélyedve, próbálok megnyugodni, de nehéz. Újabb strigula, aki a falra kerülhet fel, mint halott, az én kezem által. Újabb és újabb, mert képtelen vagyok magamat visszafogni.
Még mindig kell, hiába minden vívódás, még mindig vágyok a mámor, a zamat, a meleg után, amit képesek adni nekem csak pár percre, még kell. Egyre több és több, végeláthatatlan mennyiség, és még az sem lenne elég, sosem olt igazán szomjat a vér. Sosem...
Egészen addig megy, míg újabb mézédes illat csapja meg az orromat. Sietnék el, de lábam alig visz, ahogy a torkomon felizzik a kaparás, mintha csak szikra pattant volna el. Pont ne most, ne gyere közelebb! Menj innen, tűnj el a fenébe4 Legszívesebben a képébe ordítanám, hogy térjen észhez már,  fusson, ahogy csak tud, és akkor nem eredek a nyomába. De késő…  Ne figyelj oda Charlotte… Ne figyelj oda, koncentrálj másra!
Mégis képtelen vagyok kizárni szívének dobogását, ott csörgedezik benne az éltető vér, és én  megkóstolnám… Képtelen vagyok nem úgy nézni rá, mint egy falatra, aki ehető. Neeee, Charlotte. Saját könyörgésem visszhangzik fejemben egészen addig, míg elém nem kerül az újabb szerencsétlen és én lecsapok, akár egy vadászmadár az áldozatára.
Megfeszül állkapcsom, próbálom visszanyelni a vágyat, ami a torkomban kiütközik, túl sokáig éheztem, hogy egy test elég legyen. Túl sokáig…
Kinyúlva ragadom meg a kezét, jéghideg ujjaim ráfonódnak, és nem emberi erővel szorítom meg. Darabokra szedhetném, az utolsó csepp vért is kiszívhatnám belőle, de ahhoz túl fenséges, ki kell élvezni, alig tapadok bársonyos bőrére, ahogy hang üti meg fülem, oly élesen, pedig nem is beszélt hangosan. - Menj innen - szisszentem föl reflexből, ő lesz a következő. Csakhogy... Kiránt a mámor ködéből, noha nem erősen, szinte karmokkal fogom áldozatom, nehogy elmerje venni, mivel érzem, túl steril. Más, nem nagyon van illata, ami pedig még zavaróbb, hol az öklömnyi szerv dobogása a mellkasában? Nem hallom, ahogy vérének lüktetését sem látom a márványsima bőrön. Józanít eléggé, mire azonnal elengedem a félájult nőt, ki összeesik előttem. Más helyzetben büszke lennék, hogy térdre kényszerítettem valakit, most viszont, vértől vöröslő ajkakkal, ködös tekintettel csak undorodom magamtól. Mit tettem?! Már megint?! nem. És mégis... Nem! Képtelen vagyok lakatot tenni magamra, olyan ösztönlénnyé csökönyösödtem, hogy az egyszerűen undorító. A vér határoz meg mindet. A vér. A vér! Újabb... De még hallom, ahogy szíve verdes,még él, ki tudja meddig... Nem, Charlotte, mit művelsz? Egyre jobban süllyedek a dagonyámban, egyre mélyebbre, ahonnan már kihúzni nem lehet...
Az idegen felé fordulok, még inkább az árnyékba lépve, hogy legalább a szégyent ne oly erősen lássa rajtam. mit tettem megint?! Mit művelek?!
Hófehér bőr, fekete haj, latinos beütések, akár lehetne még szép is, azonban a riasztó tisztasága rémisztő, pont olyan steril, mint jó magam. Vámpír lenne? Maga a tény hihetetlen, hiszen sosem találkoztam még magamon és az átalakítómon kívül ilyen személlyel, de az lenne? Miért ne lehetnénk többen? - Beszélgetnivaló? Nem hinném...
Eszembe jutott Molly, ki folyamatosan küldi a vért, de mindig csak azt mondta, várjak, mire? Mégis mire? Már nem elég az, amit küldött, annál többre és többre volt szükségem, féktelenül, megállíthatatlanul többre.
- Mit akarsz? - szűrtem fogaim között a szavakat, de csak annyira, hogy szemfogaimra ne lásson rá. Mit akarhat tőlem egy vámpír? Csak könyves és filmes sablonok jutottak eszembe, nem több, amiknek nem éppen örültem... Jó vagy rossz? Van egyáltalán választási opció, vagy itt fog szétszedni? Van esély menekülni? Sosem próbálgattam igz erőmet, ami a vámpírsággal járt, mindig csak annyit, hogy az áldozataim meglegyenek, de az emberek harmat gyengék... A földön fekvőre tekintettem, beharaptam ajkamat, nyakán lévő sebből szivárgott az ínycsiklandó illat... Fájdalmasan sóhajtottam egyet. Majd a szemtanúra néztem vissza, ki meglepő határozottsággal figyelt, hála a jó istennek, fogalma sem volt arról, ki vagyok. Mögé tekintettem, merre indulhatnék el? Bár előbb derüljön ki, hogy mit is akar?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Charlotte × Dexter
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Charlotte Petrova
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista
» Dexter lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: