• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Szer. Nov. 07, 2018 2:37 pm
☇ Játszótársat keresek!


Szomb. Nov. 03, 2018 7:51 pm
☇ Daniel 'Danny' Nicholson


Szomb. Nov. 03, 2018 3:48 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 SnowPink & Hunter - Charmaine & Dimitri






 :: Játékok




avatar



Kedd Feb. 20, 2018 12:51 pm
Vendég
Vendég





Charmaine& Dimitri
SnowPink & Hunter








A szörnyeknek karmaik vannak, túl soknak egyéb természetfeletti képessége van azon túl, hogy erősebbek, gyorsabbak, mint egy átlagember. A vadászokat akár hogyan is nézzük, átlagemberek, akik a sok edzésnek köszönhetően tudják csak felvenni a versenyt a szörnyekkel. Persze egy-egy elleni pusztakezes viadalban így is alul maradnának a vadászok, de ezért használnak fegyvereket. És persze egy valamire való vadász legalább négy-öt fegyverrel meg a boltba, vadászatra pedig ennél többel. De a fegyver pénzbe kerül. A szükséges pénzt pedig nehéz előteremteni. Ezért persze a vadászcsaládok egyben rablók is, hiszen a leölt szörnyek értékeit bezsebelik, hogy finanszírozni tudják a munkájukat. Én ezt a pénzszerzési lehetőséget tovább fejlesztettem. Bérvadászok. Megmondod mennyi, megmondod, hogy kit, és én elkapom. Sokan ezt mocskos üzletnek gondolják, hiszen csak egy hajszálra van a bérgyilkosságtól. De engem nem érdekel. Jó pénz ugyan azért, amit amúgy is csinálok, akkor miért is ne? A napokban is jött egy megbízás egy környező faluból. A pasas hajlandó fizetni ötven lepedőt, mert a zsaruk leszarják az ügyét, mert nem történt bűncselekmény. Alig egy hónapja a fia elment randizni egy csajjal, s valami megtámadta őket, pontosabban a srácot, a csaj el tudott futni, de nem sok mindenre emlékszik a sokk miatt. A srác szétmarcangolt testéről azt mondták, hogy hatalmas farkas tette. Francokat. Nem tellett sok időbe kiderítenem, hogy a kis Suzzy Preston változásokon megy át, s nem arra gondoltam, hogy nőni kezd a melle 14 éves létére. Beszélgetéseink során tényleg fogalma sincs róla… Friss alakváltó, mentor nélkül. Nagyon veszélyes az ilyen, hiszen nincs, aki kordában tartsa. De sebaj, majd én segítek neki. Hamar összebarátkoztunk, sőt mi több, tetszett neki, hogy egy idősebb férfi van körülötte, szóval nem volt nehéz rávenni, hogy sötétedéskor pattanjon be az autómba, s jöjjön ki velem az erdőbe, ahol tudok egy jó helyet. Az sem zavarta, hogy a kocsit leparkoltam a semmi közepén az út mellet, s arra kértem jöjjön velem. Simán kipattant a kocsiból a fekete kis egybe ruhájában, kis sportcipőjében, mintha csak a tornaterembe ugrottunk volna ki. A szőke haja két copfban van, mint egy cuki kiscsajnak, ami igaz is lenne, ha legbelül nem egy fenevad élne benne. Teljes nyugalomban jön mellettem az erdőbe, nem is érdekelve, hogy mit akarok neki mutatni. Vagy ennyire naiv kis fruska, vagy már csak játssza az áldozatot, hogy lecsaphasson. Csacsog nekem végig, amit türelmesen hallgatok, mintha érdekelne.
Nem cél nélkül bolyongunk, hanem egy megadott helyre, amit napközben már előkészíttetem számunkra. Nem nagydologra kell gondolni, és nem is gyertyafényes vacsorára, csupán egy elég mély verem, aminek az alján karók vannak. És ez az egész szépen le van takarva, hogy ne lehessen észrevenni.
A tisztás csendes és nyugodt, ahogy kisétálunk rá, sejtésem sincs róla, hogy valaki már van a bokrok között, így bele kezdek abba, amiért jöttünk. Először lendül a jobb kezem, s egy olyan öklöst lenyom a kislány arcára, amitől az oldalra pördülve a földre esik. A kezeit remegve teszi le a földre, hogy támaszkodjon rájuk, miközben már készülök jól arcon rúgni, de nem kell. A szemei már sárgává vállnak, s a karmai is nőni kezdenek, miközben véres felrepedt ajkakkal vicsorog rám. Ezt vártam. Gyere fenevad. Kapj el, ha tudsz. Azonnal futásnak eredek a tisztás szélén körbe. A lány villámgyorsan talpra pattan, s szalad utánam. De már nem gondolkozik, már a fenevad uralja az elméjét, aki engem akar. Hiába vagyok jó futó, s ő hiába kisebb nálam a távolság nem akar nőni kettőnk között, sőt, inkább csökken. De nem baj, egyik pillanatban felugrok egy faágra, hogy lendüljek egyet, a következő pillanatban a kislány alatt beszakadnak a faágak, s verem aljára kerül. Teljes magabiztossággal érkezek meg a csapda szélére, s fordulok szembe a gödörrel. Mire megfordulok, addigra már a pisztolyom is a kezemben van. A lány véresen felnyársalva fekszik a verem alján. Vadász bestia 1:0. Még lélegzik, hörög, sőt magánál van, de már csak a kislány.
-Segíts! – kérlel, de nem hat meg a dolog. Öt lövést leadok a verem alján lévőre rezzenéstelen arccal. Már térdelnék le, hogy megnézzem közelebbről, mert azért beugrani nincs kedvem, amikor a tisztás egyik feléről, nem is olyan messziről reccsenést hallok. Azonnal fordulok arra a pisztolyt előre szegezve.
-Ki van ott? – kérdezem hangosan.



note | music | words

Vissza az elejére Go down


avatar


: :


Join date :
2018. Jan. 29.

Tartózkodási hely :
❀ Beacon Hills ❀

Foglalkozás :
❀ Tanuló, hobbifotós, író ❀


Csüt. Márc. 01, 2018 8:27 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



Dimitri & Charmie

Péntek délután volt, vége volt már a tanításnak. Alicia a szüleivel elutazott a hétvégére, így most nem tudtam náluk aludni. Linnek pedig balettórája volt, úgyhogy unalmamban úgy döntöttem, felkapom Sunnyt, a fényképezőmet és készítek pár képet az erdőben. Elég zimankós egy idő volt számomra, sapkát húztam és egy jó meleg téli kabátot. Vártam már a tavaszt, a megújulást, feltámadást, a természet kivirágzását, új fotókra szomjaztam. A telet én csak egy bögre kakaó társaságában tudtam elviselni a kényelmes kanapén ücsörögve a kandalló előtt, Kimbával, a kandúrunkkal az ölemben. Mindig is fázós voltam. És ezen a télen különösen, mert nem volt már mellettem Aaron, aki mindig meleg ölelésébe vont és aki pihi-puhi zoknit húzott a lábamra. Sóhajtva ráztam ki a gondolataimat a fejemből, miközben a szokásos utcákat róttam. Nagy havat mondtak a hétvégére, így még a hideg, fehér gyönyörűség előtt szerettem volna pár komor képet ellőni, a hóesésben majd a húgomat fogom lefotózni, Lin úgyis olyan, mint egy földre szállt angyal. De tényleg. Olyan szép testvéreim vannak. Voltak...Cheryl. Vajon merre lehetsz? Felsóhajtottam, ismét kezdtek a gondolataim sötét irányba fordulni, ilyenkor nem szerettem egyedül lenni. A fotózás viszont mindig elragadta a fantáziámat és nem gondoltam a valóságra, ami körülvett és az elmémben növekvő őrületre. Csak fotóztam, mindent, amit megragadtak a szemeim. A baglyot az egyik ágon ücsörögve, az ég és a sötétlő fák kontrasztját, a halott deres levelet az avarban, és még sok minden mást. Egészen a közeli tóig elmerészkedtem és észre sem vettem, hogy már sötétedni kezdett. Mikor már szürkévé vált a táj és már a látási viszonyok kezdtek rossz irányba fordulni, jöttem csak rá, hogy bizony haza kellene mennem. Elindultam hát visszafelé a csapáson. Miközben a fák sűrűjében haladtam gyors léptekben, hogy még a teljes sötétség előtt kiérjek az erdőből, furcsa hangokat kezdtem el hallani. Megálltam, majd az egyik dús lombú bokor mögül megbújva, az ágak között kikukucskáltam. Hát....kár volt, mert amit láttam, attól kisebbfajta sokkot kaptam. Az egész jelenet horrorfilmbe illő volt. És én utáltam a horrorfilmeket. A szívem egy másodperc alatt a négyszeresére gyorsult, azt hittem a torkomon fogom kiköpni, a testem remegni kezdett, ahogy a szemeim befogadták a látottakat. Egy férfi és egy lány...de nem romantikáztak, sokkal inkább veszekedtek. Az a lány még olyan kis fiatal volt és a férfi...tőrbe csalta és...megölte. Mikor a lány segítségért kiáltott, a férfi csak rászegezte a fegyverét és lőni kezdett. Egy lövés. Elborzadtam. Két lövés. A füleimre tapasztottam a két tenyerem. Három lövés. Valaki állítsa már meg!!!! Négy lövés. A szemeimből patakokban kezdett folyni a könnyem. Öt lövés. Néma csend. A lány már nem kiáltott többé, én pedig hangtalanul sírtam, de belül sikítottam. Egy gyilkos! Az a férfi egy gyilkos!!! Vajon mit tehetnék? Kinek mondhatnám el? Mit csináljaaaak???? Remegtem, azt se tudtam, hogyan tovább, a gondolataim összekuszálódtak. Nagyon csúnya dologba keveredtem és lehet, hogy én is nemsokára a lány sorsára jutok. Charmie, nyugodj meg! El fog menni, el fog menni, mindjárt elmegy, utána te is hazamész és...És mi lesz akkor? Hallgatok mint a sír vagy elmondom anyuéknak, mit láttam és mehetek szemtanúnak a rendőrségre? Ilyenkor vajon mi a helyes? A lelkiismeretem azt súgta, hogy az utóbbi. Lapultam hangtalanul a bokor mögött, mikor hirtelen megzörrent a cserje. Jajj neee!!!! Jujjj, mi volt ez??? Egy hülye kis reccsenés épp elég volt ahhoz, hogy a dörmögő hang azt kiáltsa, ki van ott. És a dörmögő hang sajnos a gyilkoshoz tartozott. Idióta vagy Charmie, annyira idióta vagy! Lehet, hogy ma éjjel te már nem jutsz ki élve ebből az erdőből!!! Minek kellett egyáltalán ide gyere???? A gyomrom annyira görcsbe rándult, hogy azt hittem, az ebédem vissza fog integetni nekem a földről menten. De lapultam, csendben lapultam és vártam, meg nem mozdultam volna. Nem adom én könnyen az életemet, simán lehetett egy erdei sün vagy egy eltévedt róka is, elvégre egy erdőben vagyunk. Nem is értem, miért az volt a gyilkos első gondolata, hogy valaki a bokorból kukkol. Közben a táskámban lapuló paprikasprayt kivettem és megmarkoltam. Ha nem lő le azonnal, amint meglát, akkor talán még hasznát is tudom venni. Ó, kérlek téged jó Uram, hagyd meg az életemet még egy darabig! Legalább addig, míg Cheryl elő nem kerül vagy míg történik valami csoda a családommal!!!
see or not to see?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
SnowPink & Hunter - Charmaine & Dimitri
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hunter pub

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: