• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Szer. Nov. 07, 2018 2:37 pm
☇ Játszótársat keresek!


Szomb. Nov. 03, 2018 7:51 pm
☇ Daniel 'Danny' Nicholson


Szomb. Nov. 03, 2018 3:48 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Marisa - Leo - Suckin' day










avatar



Szer. Feb. 21, 2018 11:11 pm
Vendég
Vendég



Marisa & Leo


Felébredtem, megdörzsöltem a fél arcom, majd a szemeim kinyitottam. De olyan kurva világos volt, hogy menten kibaszta, ezért vissza is csuktam. Mikor ismét kinyitottam, megpróbáltam dekódolni a körülöttem lévő világot. Oldara fordítottam a fejem és mikor megláttam a magam mellett fekvő nőt, az első gondolatom az volt, hogy tegnap éjjel 4 sör és 6 tequila után kifejezetten jobban nézett ki. A második gondolatom, hogy nem bántam volna, ha nem mellette ébredtem volna. A harmadik pedig, hogy hol a tetves tökömben vagyok. Mert nem volt ismerős a hely, valami koleszféleség lehetett. Óvatosan kimásztam az ágyból, nem akartam felkelteni a sunát, mivelhogy kurvára nem volt kedvem magyarázkodni neki, meg másnak se, hogy mért nem maradok reggelire. Ő is megkapta, amit akart, én is, ezzel véget is ért a történetünk. Hol a faszban van a gatyám? Néztem körbe a szobában, mire végre megtaláltam a lámpára esve. A többi cuccom is összeszedtem, gyors magamra húztam mindent, a pólómat tán fordítva is vettem fel, majd sietősen elhúztam a csíkot. Egy életidőbe telt, mire szobán kívül kerültem, olyan gyors lehettem, hogy még egy csiga is lehagyott volna. Azt se tudtam, hol vagyok arccal, csak mentem, amerre a szemem vitt. Aztán a kampusz udvarán ért a felismerés. A kocsimat hol a tökömben hagytam? Megnéztem a zsebeimet, a kulcsaim, a mobilom, a tárcám megvolt. Csak a cigim meg a gyűjtóm nem. Miatyánk ki vagy a mennyekben, én is kivagyok itt a földön...A cigim nélkül fel sem ébredek. Míg el nem szívom az első szálat, addig senki se szól hozzám. Az otthoniak meg a lakótársaim már megtanulták ezt, hogy jobban teszik. Szarok a kávéra, nekem cigi kell, de sürgősen! Mivel a kocsimat nem találtam meg, majd kerestethetem meg a zsarukkal valami jó hazugsággal, így gyalog indultam el, hogy megkeressem az első szembejövő boltot, ahol cigit is lehet kapni. Kifordultam a kampusz oldalánál és meg is láttam a kisboltot. Mégis van Isten! Elindultam, hogy majd én átmegyek az út túloldalára, de ahogy a széléhez értem, mellettem egy autó száguldott el, de úgy, hogy majdnem súrolta az orrom. Aztakurvaa! Ez majdnem úgy telibe kapott, mint macskát a fényszóró. Pislogtam magam elé, aztán oldalra néztem, a kocsi addigra már félig kiállt egy étterem kirakatából. Azt hiszem, ma a zebrán megyek át, döntöttem el és otthagyva a megborult embertömeget a zebra felé vettem az irányt.

⤿ ep 01: A suckin'-fuckin' day ⤾
Vissza az elejére Go down


avatar


: :



Join date :
2018. Feb. 17.

Age :
26

Tartózkodási hely :
bh

Foglalkozás :
waitress


Vas. Márc. 04, 2018 2:55 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek






A vadászat mindig is az erősségeim közé tartozott. az esetek 95%-ban sikeres is voltam benne. A maradék esetben vagy akkora túlerővel néztem szembe, amit egyedül lehetetlen legyőzni, vagy váratlan tényezők léptek fel. Most is ez volt a probléma, hogy volt egy váratlan tényező. A farkas, akit el kellett volna kapnom egy omega volt szerencsére, és nem is volt terve csatlakozni senkihez. Csak sajnos élve kellett, sok pénzt kaptam volna érte, és sose ment sehova éjjel, vagy egyedül. Már nem valakivel volt, csak kiválasztott egy random embert, akit mindig követett, amíg el nem jutott a megfelelő helyre vagy kocsival ment. Lehetetlen volt elkapni, főleg úgy, hogy valamikor dolgoznom és aludnom is kellett. Csak végre ma volt egy nap, amikor sarokba szorítottam. Érzékelte, hogy követik, én meg bekergettem szerencsésen egy sikátorba, pont nem volt ideje a kocsihoz eljutnia. Diadalmas mosoly terült szét az arcomon, amikor kétségbeesetten fordult meg, és láttam a szemében, hogy elvesztette a reményét.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte ökölbe szorított kezekkel, miközben én a bőrdzsekim alól egy  pisztolyt vettem elő, és szegeztem rá, arra ügyelve, hogy az utcán járkálók számára ne legyen látható a fegyver. Szeme hamar nem rám nézett már, hanem a csővel szemezett. Láttam rajta a félelmet. Igaz, csak 21 volt, de azt hittem már megtapasztalta azt, hogy milyen, ha vadásznak rá. De talán, csak nem rég válhatott azzá ami, talán én voltam az első, aki az életét fenyegette.
- Valaki elég sok pénzt fizet azért, hogy leszállítsanak neki. Szóval ezt csinálhatjuk könnyebb és a nehezebb úton is. A te választá... - fejeztem volna be, de hirtelen meghallottam valakinek a hangját a hátam mögül.
- Minden rendben van? - szólalt meg egy középkorú férfi, aki tett is pár lépést a sikátor felé. Konkrétan gyilkos pillantást tudtam csak volna vetni rá, és legszívesebben kilőttem volna az űrbe, na jó, igazából csak kilőttem volna az agyvelejét, de nem tehettem meg. Pedig végre sarokba szorítottam azt, akit kellett, erre még jön ez is. Gyorsan elraktam a fegyveremet, és minden gyilkos szándékot elrejtve, egy gyönyörű mosollyal fordultam az idegen felé.
- Természetesen, csak tudja párkapcsolati dráma, nem is épp könnyű a helyzetünk jelenleg... - mondtam nagyon meggyőzően, a végére már szomorúnak tűnve inkább. Teljesen előadtam a megbántott nő szerepét, mint bármikor máskor, amikor kellett, ráadásul most is hatásosan. Láttam a férfin, hogy megsajnál, hogy hagyná is ott az egészet, de akkor hirtelen elfutott mellettem a célpontom, és egyenesen a kocsijába vetette magát. Szemeim kikerekedtek, és kicsúszott a számon egy halk bassza meg is.
- Bocs, de egy rakat cuccomat lenyúlta, szóval inkább utána megyek. - futottam is az autó felé, majd mikor az elhajtott, utána. Végigsprinteltem az utcán, és kanyarodtam arra, de pont mikor már az új utcában voltam, csak annyit láttam, hogy az autó nekicsapódott egy épületnek. Miközben, nem figyeltem előre, csak a célpont felé, nem vettem észre, hogy az úton egy srác ment át. Szerencsére nem csapódtam neki, annyira letudtam lassulni, hogy épp csak egy enyhe koccanás történt, igazából pont akkor tudtam megállni, amikor centik se választottak el egymástól.
- Ne haragudj! - mondtam szinte semmitmondóan, és léptem is hátra, majd tekintetem a füstölgő autó felé siklott. Onnan egykönnyen a farkas se fog elmenni. Ahogy kicsit lelassítottam a légzésemet a nagy sprint után, a tekintetemet visszaemeltem a srácra, és egy mosolyt varázsoltam magamra.
- Remélem a mi ütközésünk kicsit kevésbé volt katasztrofális, mint az ottani. - pillantottam még egyszer a kocsi felé, majd végleg a srácra figyeltem. A célpontomat nem rángathattam ki csak úgy a kosiból, szóval úgy se volt jobb dolgom, mint normális embert játszva elcsevegni valakivel.

LEO AND MARISA
©



why should i apologize for the monster i've become? no one has ever apologized for making me this way
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar



Csüt. Márc. 08, 2018 11:28 pm
Vendég
Vendég



Marisa & Leo


Mivel egy magát Schumachernek képzelő sofőr kisebb fennakadást okozott és hatalmas embertömeg kezdett gyülekezni az étterem környékén, jobbnak láttam gyorsan odébb állni. Engem nem izgatott senki tragédiája sem, csak egy cigi kellett, de sürgősen. A zebránál megálltam és megvártam, hogy zöldre váltson a lámpa. Ezek után semmi kedvem nem lett volna még el is csapatni magam valakivel. Ám mintha a sors vagy bármi ilyen szarság baszott volna arra, hogy én mi a szart is akarok vagy sem ezen a napon. Épp a zebra felénél jártam, mikor is egy újabb száguldó balfasz tűnt fel a látóteremben és hiába lassított, tudtam, itt game overt kapok mindjárt. Nem állíthattam meg a kocsit fél kézzel, az elég gyanús lett volna az embereknek, meg ki tudja, hány vadász kószál errefele mostanában. Fő az elővigyázatosság, így hát úgy gondoltam, na szarok én ebbe a napba, jöjjön, aminek jönnie kell, egy agyrázkódás vagy törés még belefér. Szerencsére nem kenődtem fel a szélvédőre, de még így is szépen rásimultam a motorháztetőre, mondhatni lesmároltam a fényezést az orrommal. Aztán persze szépen hátravitt a lendület és a földön landoltam a seggemen. Két kézzel kitámasztottam magam, hogy legalább ne törjön el a farokcsontom, ha már a gyomrom befizetett egy ingyen menetre a Bizarro hullámvasútra. Persze, amint a földre kerültem, magamban olyan szitokszavakkal illettem a sofőrt, hogy a cenzúra száma több lenne benne, mint ahány betűből is áll.
- Ez is inkább áramot vezetett volna ma, mint autót baszki! - morogtam halkan, miközben megpróbáltam feltápászkodni a betonról. Már sikerült is, félig a motorháztetőnek dőltem, mert bekongott a fejem, mint a déli harang. Közben egy kellemes női hangot hallottam meg, majd felkaptam a fejem. Na bakker, kár volt, mert még a fülem is bezúgott. Agyrázkódás? Pipa. Csonttörés? Szerencsére nem. Belső vérzés? Ki a rák tudja? A szédülésben először nem igazán vettem le a csaj arcát, de amint kitisztult a kép, azt kívántam, bár inkább mellette ébredtem volna ma reggel és nem a másik hogyishívják mellett. Már a nevére sem emlékszem, de az sem rémlik, hogy egyáltalán megkérdeztem volna. A bige azt mondta, sajnálja és még magyarázott egy sort. Hát baszki ezzel sokra nem megyek! Hiába nézett ki jól, a tényeken nem változtatott, hogy úgy telibe kapott, mint vakondot a rotációs kapa. Ránéztem, majd felsóhajtottam.
- Nem láttad, hogy pirosat kaptál? Tán színvak vagy? Vagy te is a levelezőn szerezted a jogsidat, mint az a másik szerencsétlen? - fordultam az étterem felé, ahol már rendes tömeg gyűlt össze és ahonnan felénk is elkzedtek szállíingózni az emberek. Középkorú háziasszonyok, vén fószerek és szatyrok tartottak felénk aggodalmas arckifejezéssel.
- Jól van fiatalember? A mentők itt lesznek nemsokára. - szólalt meg a tag.
- A rendőrség pedig gondoskodik erről a felelőtlen nőszemélyről. - húzta el a száját a negyvenes bige, miközben a kezét a vállamra helyezte. Na már csak ez hiányzott nekem!
- Megleszek. Nem akarok se mentőket, se rendőröket, csak haza akarok menni. - feleltem nekik komor arckifejezéssel, majd lerázva magamról a nő kezét elindultam a zebra vége felé. Kurvára nem volt kedvem abban a pillanatban szocializálódni, mert már így is 200 volt a vérnyomásom, így mindenkire nagy ívben tojtam. A gyomromba fájdalom hasított, de összeszorítottam a fogaimat és tovább haladtam a célom felé, ami az a kibebaszott kisbolt volt. Először úgy mozoghattam, mint egy angólkóros darumadár, de aztán összeszedtem magam és végre szinkronba került az agyam és a lábaim. Baszki, ide nem lesz elég egy doboz cigi, mert elszívok vagy 10 szálat egymás után, csak jussak már el odáig!

⤿ ep 02: Crush ⤾
Vissza az elejére Go down


avatar


: :



Join date :
2018. Feb. 17.

Age :
26

Tartózkodási hely :
bh

Foglalkozás :
waitress


Szer. Márc. 28, 2018 9:55 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek






A hibázás olyan dolog volt, amit nemhogy csak kevésszer, de szinte sose ejtettem meg, viszont ha mégis megesett, akkor az mindig legalább párosával jött. Sose lehetett egy kis apróságot elbakiznom, és azt se mondjuk a munkahelyemen, ahol a főnökömnél egy mosollyal és pár szép pislogással el is intézhettem volna a dolgot. Nem. Magánemberként, vagy vadászként kellett bakiznom, és sose sültek ki jól. Vagy eszméletlenül kerültem majdnem ki egy harcból, de mondjuk akkor is győztesen. A magánéletben meg nos... csak borzalmasabb dolgok jöttek ki, mert egy sérülésből előbb vagy utóbb úgyis felépültem. De ha emberekkel kerültem katasztrófába, nos... hát... arra nincs jobb szó a katasztrófánál. Most is persze, hogy el kellett ütnöm valamit. A fejemben sorozatos káromkodások hangzottak el, ahogyan néztem, hogy a csávó először a szélvédőn, majd az úton terül el. Persze nem reagáltam különösebben, csak a szokásos lazaságomat, és mosolyomat vettem elő. Nem is akartam a nagy sírós sajnálkozós lányt játszani, meg eleve se tettem volna. Magamat akasztottam volna ki vele a legjobban. Bár úgy tűnt nem is hiányzott a csávónak sem. Inkább valamit beszólt, amire csak egy felhúzott szemöldököt és egy széles vigyort kapott. Annyira szívesen visszaszóltam valamit, de kíváncsi voltam mennyi ereje van egy ilyen után még bármi mást mondani. Bár igazából azt is csodáltam, hogy nem rögtön perrel fenyegetőzött, meg, hogy ilyen gyorsan felkelt. De lehet szívós fajta volt, ki tudja, bár megnézném mennyit bírna el. Egy totál elgázolást esetleg? Szívesen ki is próbáltam volna esetleg, ha nem lett volna következménye, vagy igazából, ha nem jött volna oda egy nő összevissza visítani a baromságait. A vigyorom eltűnt, és gyilkos tekintettel néztem egész végig. Bár ebből kissé kiestem, amikor a srác közölte, hogy nem akar semmit, csak hazajutni. Kórházba se akar menni? Pedig nem tűnik szegénynek sem. Ez nem kissé gyanús volt nekem. Bár először hagytam elsétálni egy darabig, majd ismét a nőre néztem.
- Bassza meg! - mosolyogtam egy szépet, ahogy felmutattam a középső ujjam is felé, majd ahogy felháborodva hátat fordított nekem,  az út oldalára leparkoltam a kocsit. Rögtön ki is szálltam, bezártam, majd miután körülnéztem, mert én nem kívántam meghalni, a srác után eredtem, ami nem volt nehéz, mert nem épp futva ment a kis esetünk után.
- Tudod nem értem miért hagytad ezt csak úgy ott. A legtöbben kb már az ügyvédjüket is felhívták volna, vagy a hatyúk halálát játszanák még mindig az út közepén, sajnáltatva magukat napokig. - mondtam olyan természetesen, mintha csak vállal egymásnak ütköztünk volna a járdán, semmi több. Közben pedig félszemmel figyeltem, ahogy lassan lekövetkeztettem melyik irányba tart jelenleg. Persze akár merre is ment, én követni akartam. Nem kissé volt érdekes, hogy csak így felállt, és elsétált. Még senkitől se láttam ilyet, pedig amúgy meglepően sok embert láttam már, ahogy elütik.
- Amúgy most tényleg haza akarsz menni? - néztem teljesen rá, ahogy az arcát fürkésztem. Meg kellett tudnom, hogy most csak rosszra gondok, és valami szuper ember áll előttem, vagy pont az egyik ellenségembe hajtottam bele. Bár ki tudja már manapság, főleg ebben a városban. Lehet túlgondolom a dolgokat már néha.
- Pedig azért legalább valamivel hagyhatnád, hogy jóvátegyem ezt a szerencsétlen helyzetet! - léptem hirtelen elé, és szembefordultam vele. Arcomon egy sokat mondó széles mosoly terült el, a szemeimből meg még többet lehetett kiolvasni. Persze az már rajta múlt hogyan lép, hogyan is értelmezi a mondatomat, de kíváncsi voltam mit fog lépni. Bár azt se csodáltam volna, ha elküldene a picsába, csak egy kicsit erősebben, mint azt tette, mint amikor majdnem átmentem rajta.

LEO AND MARISA
©



why should i apologize for the monster i've become? no one has ever apologized for making me this way
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Marisa - Leo - Suckin' day
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: