• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Nem vagyok itt!


Hétf. Szept. 17, 2018 6:14 pm
☇ Kingsley Arts School

Vendég

Szer. Szept. 12, 2018 8:28 pm
☇ World of Witchers

Vendég

Hétf. Szept. 10, 2018 7:25 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Charmaine & Rose × How can I help?










avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 14.

Age :
114

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
librarian


Kedd Márc. 06, 2018 12:22 am
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet



charmaine and rose
this such as friendships can star with the simplest things

E
gy újabb nap állt előttem. Ráadásul minden porcikám azt súgta, hogy egy jó napnak nézek elébe. Boldogan mentem a könyvtár felé, és már bele is gondoltam vajon ma hány könyvet találok, amit elszeretnék olvasni. Persze az csak később lehetett majd érdekes, a viccesebb játék, amit úgymond játszani szoktam, az az, hogy hány könyvvel találkozok, amit már olvastam.  Már így is sokat számoltam össze, de még mindig rengeteg olvasmány állt előttem. Bele se mertem gondolni, hogy akármeddig is élnék, sose végeznék az összessel.
Végül a játékomat kissé félre kellett tennem. Sűrű délutánunk volt. Sorra hozták vissza a könyveket, amiket nekem kellett visszarakosgatni. Amikor már azt hittem, végre elfogynak a könyvek, csak egy újabb adag jött. Véget nem érőnek tűnt a feladat, amellett, hogy még rengetegen segítséget is kértek tőlem. Olyan könyveket kellett előkeresni, amikhez évek óta, ha nem tíz éve nem nyúlt hozzá senki. Volt, amit utoljára a 2000-es évek legelején vettek ki. Volt olyan, amiről a főkönyvtáros is állította, hogy nincs meg nekik, ameddig meg nem találtuk. Kész őrület volt, de én élveztem minden egyes percét. Magam nyugodtságához kellett ez az izgalom, mert unalmasak lettek volna a napok. Kezdett új értelmet nyerni az, hogy itt vagyok, és dolgozok, igaz, sok nyugtom, meg barátaim nem voltak, de ezen mind lehetett változtatni.
Késő délután jött csak egy kis enyhülés, amikor végre arra is volt erőm, hogy a hajamat egy laza kontyba varázsoljam. Közben a pulcsimat is levetettem és a pólómra tűztem ki a névtáblámat. Lassan pakolgattam a könyveket, alig hallhatóan musical dalokat énekelgetve. Most nem is sietettem magam. Amint valamit visszaraktam a helyére, elidőztem a polcon. Kezeimet végigfuttattam a könyvek gerincén, és csak néztem őket. Egy polcon annyi könyv tudott lenni, de egy se volt ugyanolyan. Számomra olyanok voltak, mint az emberek, senkinek se akadt párja.
Dúdolgatva léptem vissza az asztalhoz, vettem el egy újabb könyvet, és indultam el a megfelelő irányba, hogy megkeressem a helyét. Hamar meg is volt, de közben észrevettem, hogy körülötte viszont káosz volt, így elkezdtem a megfelelő sorrendbe rakni a többit, hogy ha valaki legközelebb keres valamit, könnyen megtalálja. Egyenként olvastam el a címeket és az írók nevét, majd kerestem meg megfelelő helyüket. Más nem is igazán érdekelt, a dalokból is csak valami ismeretlen dallam lett, amire nem is figyeltem.


remélem tetszik *-* amúgy még egy öltözetet is volt időm összedobni xd» ©




all i wanted was to be wanted
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Jan. 29.

Tartózkodási hely :
❀ Beacon Hills ❀

Foglalkozás :
❀ Tanuló, hobbifotós, író ❀


Szomb. Márc. 24, 2018 8:49 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



Rose & Charmie

A könyvtár ablakán bámultam ki és a borongós felhőket lestem. Unatkoztam. Mrs. Delawney, a történelem tanár nem könnyíti meg a végzős évünket. Párokba osztotta az osztályt és kiadta a témákat a beadandóhoz.  Imádkoztam a Jóistenkéhez, hogy ne Brittanyvel kerüljek párba. Szerencsém volt, bár annyira azért mégsem, mert Mark Dickinson lett a partnerem. Már előre tudtam, hogy majd nekem kell megírnom az egész házi dolgozatot, mert miszter kosaras főkapitány Mark nem a jó szamaritánusságáról volt híres. Ám meglepetésemre mégis úgy döntött, hogy eljön velem a könyvtárba. Rossz ötlet volt, nagyon rossz ötlet.
- Hé Charm! Mi a szart csinálsz? Figyelj már Cica! - szólalt meg Mark. Felsóhajtottam. Mára már bőven elég volt belőle, pedig még csak fél órája ültünk a könyvtárban. De az idegeimen táncolt folyamatosan. Kezdett megfájdulni a fejem. Unottan fordultam vissza Mark felé.
- Figyelj Mark. Már fél órája ülünk itt, de két sornál többet nem hoztunk össze. - mutatóujjammal arra a két sorra böktem, amiből az egyik maga a cím volt. Az indián háborúk. Ezt a témát kaptuk.
- Ha szeretnéd, mást is összehozhatunk. - vigyorgott szemöldökhuzogatva Mark és megnyalta a szája szélét. Legszívesebben a fejemet az asztal lapjába vertem volna, de csak az egyik tenyerembe temettem az arcomat.
- A beadandót, azt kellene összehoznunk, de így nem megy. Tudnál a fütyiden kívül másra is koncentrálni?  - néztem fel rá összevont szemöldökkel.
- Figyi Charm, hót unalmas ez az egész. Ha nem kapok semmit se tőled ezért cserébe, akkor nem csinálom tovább. Egyezzünk meg egy csókban. Vagy egy randiban. És akkor figyelek. - hozakodott elő a tervével, mire az űrbe lőtt ki mindkét szemöldököm. Hogy mi vaaan?????? Az arcomra is kiült az egymerő értetlenség.
- Szerintem ezt hanyagoljuk mára. Vagy tudod mit Mark? Megírom én egymagam, menj inkább haza. - adtam fel az egész közös együtt dolgozást. Nekem ez nem ment.
- Hát te esküszöm hülye vagy Charmie! Hányszor fogsz még visszautasítani? Mikor hagyod abba ezt a kelletőzést? Tudod ezzel csak még jobban akarlak. De rendben, elhúzok most. Úgysincs kedvem itt szarakodni. - tette fel a két kezét megadóan, majd gyorsan elpakolta a cuccait, majd felállt a helyéről.
- Ha kellek hívj! De tudod a feltételeket. Na csá! - kacsintott rám vigyorogva, majd távozott maga után húzva a pacsulijának a szagát. Nem volt rossz az illata, de nem kedveltem meg jobban Markot csak azért, mert nem volt büdös. Felsóhajtottam. Elment a kedvem mára a házi megírásától, ezért úgy gondoltam, mással töltöm el az időt. Összepakoltam a holmijaimat, a könyveket az asztalon hagytam, majd elindultam az emeleti lépcsők felé. A sci-fi, mitikus és egyéb babonákon alapuló könyvek fent voltak az emeleten. Kicsit utána akartam járni annak, amiben elődeink hittek. A babonáknak, amikben manapság az emberek nem hisznek, amiktől nem tartanak, csak jó szórakozási és kikapcsolódási lehetőségnek, na meg reklámfogásnak tartják. Vajon tényleg élnek közöttünk természetfeletti lények? Vajon hogy magyarázzák meg a megmagyarázhatatlan, a tudomány által el nem fogadott jelenségeket? Ahogy a sorok között haladtam, már 3 könyv is az egyik kezemben pihent. Rajtam kívül csak egy fura dallamot dúdolgató vöröses hajú lány tartózkodott abban a sorban, és a könyveket rendezgette. Éppen ki akartam húzni valami vérátokkal kapcsolatos könyvet, mikor az összes könyv kiborult a kezemből. Remek Charmie! Azt az ügyetlen mindenségedet! Lehajoltam, hogy felvegyem a leejtett könyveket, közben meg nem vettem észre, hogy a szóban forgó vérátkos könyv már majdnem leugrott a polcról, hogy egyenesen a fejemre essen hatalmas púppal megajándékozva a buksimat.

bocsi a késésért  Embarassed  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 14.

Age :
114

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
librarian


Csüt. Márc. 29, 2018 9:15 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet



charmaine and rose
this such as friendships can star with the simplest things

A
mikor végre eljöttek a lazább órák a munkahelyemen, csak engedtem magam sodródni amerre éppen vitt egy kisebb megérzés. Ez volt az oka annak, hogy sose azt csináltam, ami logikus lett volna. Hagytam magam vinni valamerre, de a végén mindig jól jöttek ki a dolgok. A könyvtárban is sokszor szaladgáltam összevissza, mert nem normális sorrendben pakoltam vissza a könyveket. Persze emiatt voltam mindig épp jókor, mert már rengeteg vicces történetet kaptam el, vagy láttam vicces dolgokat, tudtam segíteni valakin. Mondjuk a kóválygásom közepette volt, hogy nem is láttam sokáig embereket. Vagy pont belecsöppentem a dolgok közepébe, vagy semmi se történt. Most is úgy tűnt, hogy semmi se lesz. Maximum valaki elmegy a sorok mellett, esetleg között, ahol dolgozom, de semmi többre nem számítottam a mai nap. Bár talán fel se fogtam volna, hogy történik valami, mert annyira belemerültem az éneklésbe, meg az agyatlan könyvpakolásba, hogy majdnem semmit nem fogtam fel körülöttem. Azt se vettem észre, hogy egy rózsaszín hajó lány elkezdett mellettem keresgélni, pedig a hajszíne már nem volt annyira hétköznapi, hogy ne keltette volna fel eleve az érdeklődésemet.
Egészen addig csak nyugodtan folytattam a dolgomat, amíg hirtelen egy pár hangosabb puffanás ki nem zökkentett. Meglepetten néztem a lány irányába, de nem volt még így se sok időm vele foglalkozni. Egy könyv egyenesen a feje felé zuhant. Mondjuk szerencsére egy lépés és a gyors reflexeimnek hála gyermeki könnyűséggel esett egyenesen a kezembe a könyv, szinte hangtalanul. Mindezek után biztosra mentem, hogy egy könyv se szeretné a társát követni, legalábbis nem a közeljövőben, aztán a lányra néztem le. Bizonyára azt a pár könyvet ennyi idő alatt sikerült összeszednie, de, ha mégse, segítettem neki gyorsan.
- Meg vagy? - kérdeztem mosolyogva, ahogy figyeltem a rózsaszín fürtöket. Nagyon szépen állt neki, illett hozzá. Bár nem tudott ez sokáig lefoglalni, tekintetem megakadt az általam fogott egy, és az ő általa fogott több könyvön. Mind a természetfelettiről szóltak. Vajon egy újabb embernek volt egy  nem épp kellemes élménye, vagy egy újabb természetfeletti keres válaszokat? Úgy éreztem az első lehet, mert nem éreztem rajta semmilyen erőt. Persze nem is gondolkoztam ezen egyelőre még sokat. Csak mosolyogtam tovább.
- Esetleg kell ez a könyv, vagy csak a halálodat szerette volna, vagy kell is? - nyújtottam fele az emlegetett tárgyat, ami az indián legendákról szólt. Nem tudtam, szüksége lehet e rá, vagy visszarakjam inkább. Mondjuk szerencsére nem volt túl magasan, nem lett volna kedvem létrázgatni a beszélgetés közben. Mert igen, beszélgetést terveztem, tényleg érdekelt miért nézegeti ezt a részleget. Főleg ebben a városban ennek lehettek különösebb okai.
- Vagy, ha gondolod segíthetek keresni a könyvek között, ha megmondod konkrétan mi érdekel. - pillantottam a polc felé, amin még rengeteg könyv sorakozott, sőt, a mellette lévő kettőn is. Volt nem is kevés anyagunk. Persze több is volt, ha úgy vesszük, hiszen az "állattámadásokról" szóló újságcikkek is el vannak rakva, de persze hülye lettem volna megemlíteni. Ha nem tud semmit, és esetleg csak az iskolában kapott feladatott, vagy valami, nem lenne jó elkotyogni valamit.
- Amúgy Rose vagyok. Szóval, ha bármikor máskor is segítség kell, nyugodtan megkereshetsz. Általában minden délután itt vagyok. - pillantottam vissza a lányra, továbbra is mosolyogva. Én mindig elmondtam a nevemet, hiszen volt már, hogy később is engem kerestek. Nem is csoda, lassan minden könyvnek fejből tudtam a helyét, ami a főkönyvtárost is nem kissé lepte meg. Azt mondta, ő se tud annyit mint én, de nálam ez mindig is így volt. Gyorsan ragadtak meg az információk, és elég maradandóan is szerencsére.


remélem tetszik *-* amúgy még egy öltözetet is volt időm összedobni xd» ©




all i wanted was to be wanted
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Jan. 29.

Tartózkodási hely :
❀ Beacon Hills ❀

Foglalkozás :
❀ Tanuló, hobbifotós, író ❀


Hétf. Jún. 25, 2018 2:23 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



Rose & Charmie

Mark Dickinsonnál csak Brittany tud jobban felpaprikázni. Nem is értettem soha különösebben, hogy Mark miért is közeledett felém. Igaz, általános suliban még majdhogynem legjobb barátok voltunk, a szüleink is jóban voltak, rendes srác volt, de ahogy felkerültünk gimibe, megváltozott. Az agyát elszívta a kosaras csapat, amibe bekerült. Engem már hidegen hagytak a hódításai, ő meg hiába próbálkozott, hogy felhúzzon a „nagyok közé”, én többre tartottam magam egy agyatlan kirakat babánál és nem hódoltam be Brittany méhkirálynőnek, nem lettem a holdudvarának a tagja. Innentől kezdve megromlott a viszonyunk. Aztán mikor gusztustalan módon bepróbálkozott, ott végleg elvágta magát nálam. Nem ilyennek ismertem meg. Aaron halála után mintha kedvesebb lett volna, de manapság megint egy tahó, aki csak arra játszik, hogy megkapjon, de csak azért, mert még nem voltam meg neki és kíváncsi. Szerinte az nem létezik, hogy engem teljesen hidegen hagyjon, mint pasi és csak kelletem magam. Mérgesen megráztam a fejem, miközben a könyves polcok között lépkedtem. Nem is akartam tovább Markra gondolni. Őt is elveszítettem, pedig még élt. Mégsem volt már ugyanaz az ember. Viszont Aaron már nem élt, a nővérem élete felett pedig ott lebegett egy hatalmas nagy kérdőjel, de ezekre a furcsa eseményekre választ akartam kapni. Tudni akartam a miérteket. Nem vagy örült, nem! Folyton csak ezt hajtogatom magamnak. Félek, hogy mennyire hihetek a szememnek és a füleimnek. Nem! Aaront nem egy elfajzott vadállat ölte meg! Valami más volt. Ki kellett derítsem. És nem hallucinálok az utcasarokra embereket, akik hirtelen eltűnnek a semmibe. Az a férfi, akivel utoljára láttam beszélni a nővérem…ő ott szokott figyelni az utca végén. Nem vagyok őrült! Valami nem stimmelt, sehogy sem állt össze a képlet. Mindkét eset furcsa volt. Nekem pedig válaszokra volt szükségem, mert úgy éretem, ez az egész fel fog egyszer emészteni. Túl sok minden járt a fejemben. Már arra is gondoltam, hogy a legendák igazak, nem csak holmi légből kapott sztorik, hanem igenis van valóságalapjuk. Elvégre minden egyes népek feljegyezték például az emberi véren táplálkozó félholt teremtményeket, akiket ma vámpír néven ismer a világ. De minden hiedelemben megvan a közös pont. Ez pedig nem lehet a véletlen műve. Ezen gondolatok cikáztak a fejemben és már sikerült 3 érdekes könyvet begyűjtenem a természetfeletti témában. Egyik sem holmi gyermeki olvasmány volt vagy egy gagyi fantasy sztori. Az egyik a vámpírkultusszal foglalkozott, a másik egy wicca könyv volt, a harmadik Európai hiedelmek és legendák címet viselte. Mikor megláttam egy érdekes könyvet az indián legendák és vérátkokkal kapcsolatban, már nyúltam is, hogy kihúzzam, de pechemre kiestek a könyvek a kezemből, így lehajoltam, hogy összeszedjem őket. A félig kihúzott vaskos kötet majdnem agyon csapott alattomosan, de a vörös hajú lány megmentett egy hatalmas púptól és tán egy agyrázkódástól is. Tényleg, kapott már valaki agyrázkódást attól, hogy egy körülbelül 600 oldalas könyv a fejére esett? Nem is akartam tudni a választ és kísérletezésbe fogni. Hálásan pillantottam fel a megmentőmre, majd miután sikerült ismét a kezeimbe pakolni a köteteket, felegyenesedtem.
- Igen, megvagyok, köszi szépen! Ha te nem lettél volna, most hatalmas puklival tértem volna haza. - mosolyogtam kedvesen a vörös hajú lányra. Olyan kis csinos volt, máris szimpatikusnak tűnt. Jól megnézte a kezemben tartott könyveket és biztos voltam benne, hogy vagy teljesen zakkantnak tart, vagy valami fanatikus fantasy imádónak. Habár nem méregetett csúnyán és nem szólt meg, hogy vigyázzak az ilyen boszorkányos témákkal, szellemidézéssel és hasonlókkal, és még a segítségét is felajánlotta, én mégis zavarban éreztem magam és halvány pír szökött az arcomra. Nem is értettem miért, hisz soha sem érdekelt igazából, hogy mit gondoltak rólam az idegenek. Én a családomnak és saját magamnak akartam mindig is megfelelni. Elgondolkodtam azon, hogy mit válaszoljak neki, hazudni nem akartam, de az igazsággal sem terheltem volna, miszerint egy gyilkosság és egy eltűnés után nyomozok, melyeket feltehetően nem emberi lények követtek el. Tuti azt hitte volna, hogy túl sok X-aktákat néztem, pedig életemben csak egy részt láttam, attól is rémálmaim voltak két éjszakán át. A bemutatkozása kizökkentett a gondolataimból.
- Öhmm…én pedig Charmaine. De mindenki csak Charmienak szólít. És…igazából még egy könyvet szeretnék megtalálni, de eddig még sehol sem bukkantam rá. Az a címe, hogy Ázsia legendái, szörnyei. Esetleg meg tudnád nekem keresni? Vagy nincs is ilyen nevű könyv a városi könyvtárban? - érdeklődtem tőle. Nem volt túl nagy a város, de a könyvtára elég nagy és széleskörű volt.
- Köszönöm a segítségedet még egyszer. Tudod, nem sűrűn fordultam még meg a könyvtárnak ezen a részén, de úgy hozta a sors, hogy most itt kell kutakodjak. - osztottam meg egy kis plusz információt vele, csak épp annyit, hogy még ne tűnjek sült bolondnak, de ne is hazudjak neki.
- Esetleg tudnál még javasolni ezekhez hasonló, részletgazdag, komolyabb és tudományosabb hangvételű könyveket? Tudod, amik nem ilyen Twilight és társai szintűek…- érdeklődtem tőle finoman. Ahh Charmie, megy ez neked, mégha kissé kellemetlenül is érzed magad.

bocsi a késésért, megint  Embarassed   

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 14.

Age :
114

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
librarian


Szomb. Júl. 28, 2018 9:14 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet



charmaine and rose
this such as friendships can star with the simplest things

A
könyvtárban több indokból is jó dolog volt dolgozni. Egyrészt szerettem is, és valószínűleg ez volt az egyetlen munka, amit nem éreztem tehernek. Igaz, néha voltak fárasztó napok, voltak, amikor inkább ültem volna egy pohár bor mellett valahol, de ezt élveztem eddig a legjobban, pedig már sok mindent csináltam az évek alatt. Persze a legérdekesebb része a munkának az emberek voltak, akik könyveket kerestek. Már csak beszélgetni is érdekes volt velük, látni ki mit keres, annak ellenére, hogy első pillantásra ki se néznék belőle, hogy egyáltalán olvas. Bár a legjobban azt élveztem, amikor a könyvek között elveszve nézegettek, és azt hitték senki nem figyeli őket. Először talán furcsa lehet másoknak az emberek igazi arcát látni, de én mindig is élveztem., hiszen valakit akkor ismersz meg igazán, ha látod milyen, amikor egyedül van, és azt hiszi egy szempár se tapad rá. Csak akkor ülnek ki az ember arcára az igazi érzelmek, érzések, a mimikájuk és a mozgásuk is teljesen más.
A kissé kellemetlen része a munkámnak talán az volt, amikor egyre több embert látok keresgélni a természetfeletti világában. Bele se merek gondolni, hogy egy olyan városban, mint a miénk, hány tinédzsert változtatnak át, majd hagynak magára. Mennyi élt át valami sokkolót, és próbálja megérteni, megtalálni a bizonyítékot arra, hogy nem őrült meg. Persze az önjelölt vadászokból sincs kevés, de nekik sincs jobb dolguk. Mindegyik a legnagyobb veszély felé ment gázerővel, ráadásul önszántukból a legtöbbször. Szörnyű volt nézni, viszont nem tehettem semmit. Persze azon kívül, hogy szépen mosolyogva segítettem nekik megkeresni a könyveket, és bevittem a rendszerbe, amit kivettek. Mindezt ráadásul fájó szívvel tettem, de tehetetlen voltam. Ahogy most is.
A sikeres megmentés után csak mosolyogtam a lányra, hiába vettem észre hol kutakodik, és, hogy már milyen könyvek lapultak a kezében. Szerencsére az arcomról semmilyen aggodalom nem volt leolvasható, hiszen azzal magamat is lebuktatnám. Egy könyvtárost hidegen kell, hogy hagyja mit vesz ki az olvasó. Legalábbis az esetek nagy részében.
- Örülök a találkozásnak Charmie. - mosolyogtam rá ismét kedvesen, ahogy figyeltem tovább szavaira. A keresett könyve hallatán kissé megdobbant a szívem, hiszen nyilvánvalóan a saját fajom jutott eszembe. Kezdett egyre jobban érdekelni miért is keres ezen könyvek sorai között.
- A segítséget nem kell megköszönni. Ezért vagyok itt.  A könyv pedig pontosan tudom hol van, csak egy kicsit szeret elbújni az ismeretlen szemek elől. - mosolyom kissé cinkosabb lett, talán mondhatni igazán rókás. De nem is vesztegettem az időt, elindultam szép lassan egy és fél polcnyival arrébb, majd meg is álltam a megfelelő hely előtt. Szememmel kutatni kezdtem, ujjammal végigsimítva a borítóját minden könyvnek, amin átfutottam.
- Már nem is csodálom,  hogy te is itt lyukadtál ki. Mármint olyan értelemben, hogy mostanában egyre többen keresgélnek erre fele. Néha már olyan érzés, mintha naponta keresnének itt könyveket. - ejtettem ki a végét keserédesen, mert megint az jutott eszembe milyen ártatlan lelkeket vonzhattak bele ebbe a szörnyűséges világba. Viszont ezen nem volt időm sokat elmélkedni, meg is találtam a keresett könyvet. A borító kissé már kopott volt, a gerincére még festve voltak egykor a betűk, de mára szinte olvashatatlan volt. Már annak, aki ha ránézett, nem tudta milyen címet kell belelátni a halvány jelekbe. Egy finom, de mégis határozott mozdulattal húztam ki a helyéről, majd léptem a lány mellé és nyújtottam felé. Ismét mosolyogtam volna, de következő szavaira egy pár pillanatra egyenesen a lány szemeibe nézve próbáltam nem mutatni mire is eszméltem rá. Ha már komolyabb, és tudományosabb hangvételű írásokat keres, akkor nem csak egy iskolai feladat, vagy hobbi olvasás lesz. Ilyeneket egy korabeli az esetek 99.9%-ban nem kérne.
- Az az igazság, hogy ilyen könyvek hivatalosan még nincsenek felrakva a polcokra. - hazudtam, olyan értelemben, hogy amikor valaki behozott, soha nem is lesznek kirakva. Egy gyerek szülei meghaltak, és az összes könyvet amit a házukban talált azt behozta hozzánk. Ezek között volt rengeteg sikerregény, néhány régiség, pár ismeretlenebb író regénye, és még egy vastag, kézzel írott kötet, amiben a természetbeliekről volt szó. Vadászok írták, hiszen elemezve voltak a dolgok, a gyengeségekkel és fegyverekkel kiemelve. Persze ez nem az első ilyen eset volt, így volt már itt hét darab ilyen kötet, csakhogy egyiket se tette ki a főkönyvtáros. Nem is dobta ki őket, nem is rakta el valami különösen biztos helyre, annak ellenére, hogy jó állapotban voltak, így volt egy sejtésem, hogy tudja mi az igazság, de nem kérdeztem meg eddig. Nem is terveztem. Persze a  legfontosabb kérdés most az volt, hogy segítek Charmienak a könyvekkel, vagy nem. Hiszen nem tudhattam mire kellett neki. Lehetett friss átváltozott, egy traumát átélt ember, vagy ifjú vadász is. Megmentést és katasztrófát is hozhattak neki azok az információk, amik azokban a kötetekben álltak. Persze aki ismert, tudta mit fogok tenni. Csak a legjobbra tudtam gondolni, vagy abban reménykedni. Nem hagyhattam tudatlanul, bárki legyen is a lány.
- De hajlandó vagyok neked megmutatni őket hátul. Sajnos elvinni nem engedhetem, hiszen az nem áll jogomban, viszont átlapozgathatod őket, akár máskor is, amikor erre jársz. - ejtettem meg egy halvány mosolyt, majd el is indultam a megfelelő irányba, persze csak szép lassan. Úgyis tudtam, hogy vagy követ, vagy megfog állítani, ha ez a lehetőség neki nem megfelelő.


remélem tetszik *-* » ©




all i wanted was to be wanted
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Charmaine & Rose × How can I help?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» White Rose [KÖZÖSSÉGI CÉH]
» Part 14 / 1
» anastasia rose steele

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: