• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Nem vagyok itt!


Yesterday at 11:39 pm
☇ Charmaine & Jasper - Seriously?


Pént. Május 18, 2018 3:14 pm
☇ Sheilah × Matthias


Csüt. Május 17, 2018 11:51 pm

nyerteseink
gratulálunk az ősz legjobbjainak!

Avery

Sardothien
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
William

Rofocale
előtörténet
Stella

Argent
művész
Kol

Mikaelson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Tessa

Gray
szépség
Lynne &

Malachai
párkapcsolat
Baby &

Kol
játék
Avery &

Malachai
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Seth & Rose - Please help me out of this mess






 :: Playground :: Külváros :: Erdő




avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 14.

Age :
114

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
librarian


Hétf. Márc. 12, 2018 1:02 am
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet



seth and rose
they are coming to bring me down What's hope with no savior

S
zinte rutin volt már, hogy munka után vacsoráztam valahol, majd az erdőbe indultam el. Ez most se volt másképp, mivel az ég egy adta világon semmi dolgom nem volt. Maximum egy lakást kereshettem volna, vagy esetleg egy jobban fizető állást. Bár őszintén szólva a könyvtár megfelelően leterhelő volt számomra, és még szerettem is. A könyvek mindig is közel álltak hozzám, és körülöttük lenni egész nap egy kicsit feltöltött. Ez igazából nem segített rajtam, mert amint kiléptem az épületből, mindig eszembe jutott, hogy igazából semmi dolgom nincs, semmi kapcsolatom, igazából az is teljesen érthetetlen, hogy miért vagyok még a városban. Még nekem is. Nem tudtam, miért maradtam, csak egyszerűen úgy éreztem, majd jó lesz itt nekem, és én ebben bíztam is. Hiszen végül is már nem volt túl rossz a helyzet. Volt ahol lakhattam, ahol dolgozhattam, és az erdőben való esti séták is elég sok megnyugvást biztosítottak számomra, bár nem mintha annyira ideges lettem volna én valaha is.
Most is olyan jól éreztem magam, ahogy magamba szívtam a növények, és a talaj illatát, és hallgattam az éjjeli neszeket. Egyszerűen eltudtam volna így élni az életem hátralevő részét. Az egész szinte tökéletes volt, amíg hirtelen egy már általam túl ismert hang ütötte meg a fülemet. Egy íj süvített az irányomba, én pedig az utolsó pillanatban léptem el előle, de így is megkorcolta a bőrömet. Egy pillanatig csak kikerekedett szemekkel néztem a rubinvörös csíkot, ahogy egyre lejjebb ér a karomon, viszont hamar rájöttem, nincs idő ácsorogni. Mikor futásnak eredtem, hallottam magam mögött, ahogy egy fába csapódott bele a következő nyíl helyettem, és hálát adtam annak, hogy ma lapos talpú cipőt vettem fel.
Egyre több nyíl süvített el mellettem, vagy éppenséggel talált el valamit mögöttem, így kicsit kezdtem félni. A családomból mindenkit vadászok kaptak el, talán engem is ugyan az a sors várt volna? De nem. Nem gondolhattam ilyenekre, amikor még bőven volt esélyem. Bár nem értettem, valaki miért lőne csak úgy rá valakire, amikor azt se tudja kicsoda, micsoda. Bár már néhány vadásznál nem lepődök meg semmin, és az is előfordulhatott, hogy telihold van. Mondjuk ezt nem volt esélyem leellenőrözni. Igazából azt se tudtam egyedül van e üldözőm. Inkább nem megkockáztatva a dolgokat csak futottam előre, majd egy hirtelen éles fordulatot vettem pár fánál.  A távolban egy emberi alak formája kezdett el kirajzolódni, és csak remélni tudtam, hogy nem egy újabb vadásszal van dolgom, és nem kerültem egy óriási kelepcébe. De ahogy közeledtem, láttam, hogy a sétáló alaknál semmiféle fegyver nincs. A nagy lendületből alig tudtam megállni, ahogy mellé értem.
- Nincs véletlenül a közelben kocsid? - hadartam el gyors a kérdést, de igazából alig, hogy kimondtam, a mellettem lévő fában megint egy íj landolt, majd szinte hallani is véltem a következőt, így nem vesztegettem az időt, kézen ragadtam az idegent, és magam után húzva őt futásba kezdtem ismét. Nem tudtam mennyire volt jó ötlet ezt csinálni, azt se tudtam kicsoda, vagy micsoda, de azt se tudhattam, hogy a vadász bántaná-e, vagy inkább utánam jönne. Majd úgyis meglátjuk.
Talán még gyorsabban futottam, mint eddig, egészen addig, amíg kicsit jobban le nem hagytuk a vadászt egy két perc után, és meg nem láttam egy pár magas bokrot, amik között nem voltunk annyira láthatóak. Csak ekkor engedtem el végre az idegent és néztem rá. Lihegve próbáltam figyelni esetleg lépésekre, de annyira hangosan hallottam a saját szívem dübörgését, hogy ez szinte lehetetlen volt.
- Bocs, hogy így magam után rángattalak, de féltem, hogy bántana, ha csak úgy otthagylak. - ejtettem ki a szavakat alig hallhatóan, és kissé még mindig lihegve, ahogy felnéztem az idegen férfira. Csak remélni tudtam, hogy se nem valami őrültbe futottam bele, vagy mégiscsak egy vadászba, aki bármelyik pillanatban kést ránthat a torkomhoz.


remélem tetszik *-* » medusa» ©




all i wanted was to be wanted
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


: :


escaping to you for h o p e was too early:
you are only the continuation of the
p a i n


Join date :
2017. Apr. 19.

Tartózkodási hely :
beacon freaky hills

Foglalkozás :
writer


Kedd Ápr. 03, 2018 12:27 pm
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




i don't wanna stay and wait for a wonder
i feel i should go and play with the thunder

Egész nap rettentő fáradtnak éreztem magam, mégsem bírtam elaludni. Vagy egy órán át forgolódtam az ágyamba, mikor rájöttem, hogy ennek így nincs semmi értelme, ráadásul ha ilyen korán elalszok, éjfélkor úgyis megébredek és megint csak nézegetek hajnali háromig. A fejem úgyis tele volt, és képtelen voltam csitítani a gondolataimat.
Erőt vettem magamon, majd magamra kaptam pár ruhát, a kis jegyzetfüzetemet és egy tollat, majd a hotel szobát magam mögött hagyva vettem az irányt egyenesen az erdő felé. Gondolkoztam rajta, hogy keresek valami csendesebb helyet, de a sötét ellenére nem volt még olyan késő, hogy ne futhatnék össze valakivel az utcán. Beacon Hills kisváros volt, de túl sok volt a korombeli, akik inkább este szerettek odakint mászkálni. Nem is reménykedtem benne, hogy találok egy magányos padot egy téren.
Félúton elkezdtem tapogatni a zsebem a telefonomat keresve, hogy legalább valami zenét kapcsolhassak, hogy a fülesemen keresztül sikerüljön ráhangolódnom valamire, de hamar szembesültem a ténnyel, hogy otthon hagytam. Egy pillanatra szenvedő arckifejezést vágva álltam meg, hogy magam mögé nézzek, és komolyan elgondolkoztam rajta, hogy nem érdekel, hogy már az erdő szélén vagyok, visszamegyek azért az átkozott telefonért. De a lustaság nagy úr… Arról nem is beszélve, hogy ismertem magam; ha én egyszer visszamegyek a mobilomért, nem indulok el még egyszer. Szóval úgy döntöttem, hogy az amúgy is szar estémet nem varázsolom még szarabbá. Ha már kijöttem, megpróbálom úgy kihozni a maximumot, ahogy a környezetem és a rendelkezésemre álló eszközök engedik. Ezzel a tudattal pedig vettem egy mély levegőt, majd folytattam a sétámat.
Mikor megtaláltam a számomra tökéletes helyet, leültem egy fa tövébe, az ölembe vettem a füzetem, és elkezdtem lapozgatni. Tele volt firkákkal, apró rajzokkal, többször áthúzott szavakkal, mondatokkal. Végül egy üres oldalra lapoztam, és vetettem egy gyors pillantást az elém táruló látképre. Fák, bokrok, levelek, virágok, felhők, hold, csillagok, sötétség. Szerettem volna koncentrálni, de túl fáradt voltam, ami által a levegőt kétszer olyan hűvösnek éreztem, mint alapból lett volna, ez pedig nagyban terelte a figyelmem. Inspirálnia kellett volna valaminek. Ha nincs ihletem, mindig elmegyek valahova, mert az mindig segít. De most… most semmi.
Rohadtul meg fognak ölni a kiadónál – futott át az agyamon, miközben a toll végével kezdtem kopogni az üres papírlapon. Már csak négy napom volt arra, hogy leadjak valami használható írást, amiből kiindulhatunk egyáltalán. Az elvárt húsz oldalból pedig csak kettő volt meg a laptopomon. Kezdtem egyre nyomorultabbul érezni magam az írói válságom miatt, főleg, hogy egy újságnál sikerült csak munkát találnom egyelőre, és nem terveztem cikk íróként meghalni.
Hirtelen távoli léptek – pontosabban futás hangja zökkentett ki a gondolataimból, amiket a száraz ágak reccsenése kísért végig egyre közeledve felém. Kíváncsian álltam fel a fa mellől és a hang irányába nézelődve próbáltam rájönni, mi történik. Először gondoltam arra is, hogy valami idióta az erdőben tartja az esti futását, de nyilak süvítését is hallottam néha, amik végül egy-egy fa törzsébe csapódtak. Innentől kedve pedig már nem gondoltam semmi jóra.
Az idegen útja végül egyenesen hozzám vezetett, de mire bármit is felfoghattam volna mindabból, amit elhadart, már csak azt vettem észre, hogy az arcom mellett repül el egy nyíl, végül az idegen megfogja a kezem, én meg mint valami marionett indulok utána. Sok választásom nem is volt igazából, ahogy elkezdett húzni maga után. Csak kikerekedett szemekkel pislogtam párat, mire végre sikerült észhez térnem, és megtalálnom a hangomat is.
- Ha őszinte akarok lenni, nem vagyok túl jó kondiban, szóval nem hiszem, hogy jól jársz velem – nyögtem ki a legértelmesebb mondatot, ami elsőre eszembe jutott. Biztos voltam benne, hogy semmi kedve viccelődni, de sajnos ilyen helyzetekben képtelen voltam teljesen komoly lenni.
Amint elértük a bokrokat, és elengedte a kezem, le is vágódtam az egyik tövébe kicsit sűrűbben véve a levegőt. Értetlenül néztem fel a lányra, de az helyett, hogy bármit is kérdeztem volna, megvártam, hogy adjon némi magyarázatot.
- Mégis ki? A fickó az íjjal? – Céloztam aztán az üldözőnkre, miközben hátra is mutattam vállam felett hüvelykujjammal. – Őrült ex? – Tettem hozzá aztán egy kisebb mosollyal az arcomon. Majd hátra néztem, hátha látok valamit a bokor ágai és levelei közt, de kicsit úgy tűnt, kezd elcsendesedni körülöttünk minden. Valószínűleg a vadász elvesztette a nyomunk és most arra vár, hogy valamelyikünk hibázzon, ő pedig lesből támadhasson.
Tudom, félnem kellett volna. Volt rá okom. De képtelen voltam komolyan venni a helyzetet, na meg ha ezek életem utolsó percei, és mégis nyomorult újságíróként kell meghalnom, legalább szórakozzak jól még a végén.
Hosszan kifújtam a levegőt, majd ismét a lány felé fordultam, akkorra már normalizált légzéssel.
- Egyébként Seth vagyok – mutatkoztam be aztán, ha már így összekeveredtünk. – Bár tök lényegtelen, mert lehet, hamarosan egy nyíllal a szívemben végzem, de ha mégsem így lenne, gondoltam megihatnánk reggel egy kávét, miközben jót nevetünk rajta, milyen bénák voltunk. Ezt pedig jobb úgy csinálni, ha tudod, ki vagyok – magyaráztam neki, bár tudtam, ennek még mindig nem itt lenne a helye, és inkább azon kéne gondolkozni, hogyan másszunk ki ebből. De az nem én lettem volna. Szóval pár pillanatra lehunytam a szemeim, majd egy vigyor kíséretében nyújtottam felé a kezem, s csak utána néztem fel rá ismét.


©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 
Seth & Rose - Please help me out of this mess
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Erdő-
Ugrás: