• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Nem vagyok itt!


Hétf. Szept. 17, 2018 6:14 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Camilla & Vance - You shouldn't have seen this










avatar


: :


Join date :
2016. May. 28.

Age :
26

Tartózkodási hely :
╵bh╶

Foglalkozás :
╵i hunt╶


Hétf. Márc. 19, 2018 7:59 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe






i hope you like pain
Kezdett nagyon elegem lenni ebből a városból, és az összes vadászból és természetfelettiből, akiktől elvileg információt kellett volna kapnom. Igazából az összes vagy zsákutca volt, és a lebukásomhoz közeledtem azzal, hogy elraboltam és egy kicsit megkínoztam, vagy egy tucat nevet adtak meg, akiket ki kellett volna hallgatnom. Már más városokban lévő emberek is a listámon voltak, pedig még itt se végeztem. Nem is tudtam, hogyan lehet itt ennyi kötődés elvileg a szüleimhez, amikor ez nem is olyan nagy város. Bár lassan itt semmi se lepett meg. Az se, hogy sikertelen voltam, az se, hogy minden régi ismerősömbe belefutottam, pedig belőlük már nem akadt sok. Lassan elegem volt, de tényleg. Ráadásul nem tudtam eldönteni, hogy ennyire egymás ellen vannak itt az emberek, hogy beköpnek egy rakatot, hogy velük is elbánjak egy kicsit, vagy esetleg a szüleim hagytak direkt nekem ennyi felesleges nyomot. Azt is kinézem belőlük, hogy röhögve hallják velem kapcsolatban a híreket, és arra várnak, mikor fogok ebbe beleőrülni. Mondjuk ezt az örömöt sose adnám meg nekik.
Tudod alig várják, hogy ismét valaki fontos legyen neked, és őt is elvehessék tőled! közölte a legújabb áldozatom velem alig fél órája. Véres pofájából csak a széles vigyort lehetett látni, meg azt hallani, ahogy mániákusan röhög. Az emberek többsége azt mondaná horror filmbe illő jelenet volt, én viszont csak visszahúztam a boxert a kezemre, és egy határozott ütéssel kiütöttem a francba. Miután megbizonyosodtam róla, hogy tényleg nincs magánál, becsavartam egy zsákba, és beraktam a kocsim csomagtartójába. Nem sokat vezettem vele, csak egy elhagyatottabb városrészig mentem, ahol annyira közvilágítás se volt, meg házak se, de azért akadt pár. Először a kocsiban ülve néztem körül, majd úgy láttam nincs senki, így kiszállva mértem végig a terepet még egyszer a biztonság kedvéért. Majd felnyitottam a csomagtartót, kiemeltem a hapsit a zsákból, és lefektettem az útszélére. Reggel majd talán valaki megtalálja, nem hittem, hogy így este fél tizenegykor bárki is erre járt volna már. Egy kicsit álltam felette, gondolkodva, hogy beadjak neki esetleg egy adag nyugtatót, de feleslegesnek tartottam. Sok vért vesztett már, a bal lába nem is kissé volt törött, meg valószínűleg nem is fog feleszmélni egy darabig. Ha mégis, akármilyen őrült is ez a vadász, nem juthatott volna messze. Egy ember akaratereje se ennyire erős. Úgy tűnt, mára ennyi volt a munkám nagy része. Csak el kellett volna takarítanom magam után, és akkor egy kicsit pihenhettem is végre. Bár nem tagadhattam le, hogy most lett volna még egy kicsit kedvem valakivel eljátszadozni.

remélem tetszik puppyeyescruel world ╶ 407 ╶ ©


everyone is a little broken inside


A hozzászólást Vance Hoover összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 19, 2018 6:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Mar. 02.

Tartózkodási hely :
Here and there

Foglalkozás :
angel of revenge


Vas. Jún. 24, 2018 9:48 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete



Camilla & Vance


Fáradt voltam. Rettenetesen fáradt egy hosszú munkanap után. Hisz ez a munkám. Tönkretenni az olyan gyalázatos kanokat, akik csak fájdalmat és szenvedést okoznak a nőknek. Ismét megszabadítottam a világot attól, hogy még egy ilyen garázdálkodjon újabb áldozatok után lesve a betondzsungelben. Legújabb áldozatom egy harmincas évei elején járó férfi volt, aki azt hitte, hogy a pénzével bárkit megvehet és magához láncolhat. Nemi erőszak, lelki és fizikai terror, személyi szabadságjogok korlátozása volt a bűne. Nem egy lájtos kis bűnlajstrom. Egy meggyötört áldozata keresett fel, aki nem kapott elég segítséget, mert az igazságszolgáltatás korrupt módon inkább a pénz és hatalom felé kacsintott, mint affelé, hogy egy bűnöst a rácsok mögé juttasson és igazságot szolgáltasson a nevéhez híven. Hogy engem ez miért is nem lepett már meg? Én megígértem neki, hogy helyettük is igazságot szolgáltatok. Miután alaposabban kielemeztem a férfit, úgy döntöttem, nem azzal leckéztetem meg, hogy elveszem az életét, mert azzal mit sem értem volna el, semmit sem tanult volna, nem szenvedett volna, és talán egy másik életben is ugyanilyen utat választott volna magának. Azt vettem el tőle, ami a legjobban fájt neki. Nem. Nem a pénzére gondolok, hanem a sármjára, amivel becserkészte naív áldozatait. Egész este egy sötét szeánszon voltam, a ley vonalak erejének segítségével olyan átkot szórtam rá, amivel kivetítettem a lelkét a testi megjelenésére. Megmutattam a világnak az igazi arcát, lerántottam a leplet a báránybőrbe bújt farkasról, olyan arca lett, amilyet igazából megérdemelt, amilyen mocskos, borzalmas egy szörnyeteg volt legbelül, olyan visszataszítóvá vált a külseje is. A varázslatnak sikerülnie kellett, mert rendesen megcsapolta az energiaforrásomat, csak egy forró fürdőre vágytam, és arra, hogy a selyemtakaróm alatt nyomjon el az álom megelégedetten. De még vissza kellett kocsikáznom a belvárosi hotelbe, hiszen kint voltam az elhagyatott külvárosban. Egy sötét, véráldozattal járó szeánszot jobb egy elhagyatott házban tartani. Jelen esetben egy csirke volt az áldozati bárány, az ő vére festette vörösre a rozoga padlót. Úgy gondoltam, holnap leellenőrzöm, hogy a pasas mit szólt a kis ajándékomhoz, aztán üzenek az ügyfelemnek is, elvégre én törődtem a kuncsaftjaim megelégedettségével is. Jó érzés volt mosolyt látni a meggyötört arcokon. Nagy ásításom közepette alig vettem észre az út szélén ácsorgó sötét alakot, ezért nyomtam egy satuféket, mielőtt még elcsaptam volna a szerencsétlent. Kiszálltam a kocsiból, hogy megnézzem, minden rendben van e vele.
- Jól van? - érdeklődtem, ám érdekes kép tárult a szemem elé. Rögvest meg is emelkedett az egyik szemöldököm. A férfi, merthogy az volt ott állt a fényszóróm kereszttüzében, mögötte pedig egy emberi méretű zsák hevert a földön, amiből ki is lógott egy cipő. Hmmm…ciki. Az ösztöneim azt súgták, hogy ugorjak vissza a kocsiba és hajtsak el, de sürgősen. Nem voltam erőm teljében még és semmi kedvem nem volt a helyi maffiózók harcaiba és ügyeibe beleavatkozni. Okosan kellett játszanom, mert tudtam, hogy ezek hamarabb cselekednek, mint kérdeznek. Úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, mintha nem láttam volna mást, csak egy krumplis zsákot az út szélén.
- Látom, nincs baja. Akkor nem is zavarom tovább, szép estét! - köszöntem el a férfitől mosolyogva, majd nyugodalmasan tettem két lépést hátrafelé, közben végigmértem a fickót, hogy nem e fegyver van nála. Bármikor előránthatta, nem ártott résen lennem.


☽ Csak Csínján-Bínján A Nyers Erővel ☾
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. May. 28.

Age :
26

Tartózkodási hely :
╵bh╶

Foglalkozás :
╵i hunt╶


Szomb. Júl. 28, 2018 9:10 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe






i hope you like pain
Alig ért véget a munkám mára, és máris unatkoztam. Talán azért lehetett ez, mert a hülye vadász nem igazán akart elmondani nekem semmit. Őrültebb volt, mint bárki, akivel eddig találkoztam talán egész életemben. Na jó, talán a vérszerinti szüleimet leszámítva, akik a wendigo harapás miatt nem segíteni próbáltak a saját fiúknak, hanem emberi húst adtak neki, hogy közelről tanulmányozhassanak egy új fajta szörnyeteget. Pedig csak tükörbe kellett volna nézniük, és meglátták volna a leggonoszabb természetfelettinél is borzalmasabb szörnyet. Mondjuk ezt összevetve megtudtam érteni miért voltak barátok a jelenlegi áldozatommal. Összeillő kis bagázst alkottak. A kis elbaszott pszichopaták. Bár magam se voltam már épp a legártalmatlanabb, vagy ”normálisabb”, főleg, ha ezt nézzük éppenséggel egy új áldozaton gondolkoztam, de nekem már nem számított. Csak a névsoromra tudtam koncentrálni, ami csak egyre hosszabb és hosszabb lett. Minél több embert hallgattam ki, ötször annyi nevem lett a végén. Bár néha egy kis fél órás kutatás után kiderült sokszor, hogy a fele csak kamu név volt, vagy semmi közük nincs az én ügyemhez, csak magukat akarták menteni. Csak az volt a kár, hogy nem ölhettem meg mindegyik nyomorékot, mert ebben a kisvárosban még a végén végre lebuknék. Már csak azt hiányozna. Már rendes húst se ettem mióta, mármint frisset, mert nem ölhetek meg csak úgy bárkit bármikor. Ez nem New York, ahol az ezres tömegekből egy-két ember eltűnése senkinek se tűnik fel. Vagy már csak túl későn.
Pont ezért kellett a listámban gondolkoznom ismét, csak már a vágyam kiéléséhez ez túl késő tervezés volt. Legalább napokba, ha nem hetekbe telt összeszedni elég információt ahhoz, hogy végre valakit elfoghassak. Nem ronthattam csak úgy be a házukba: Ó, szia te faszfej! Nyugi, a feleség meg a gyerekek megmaradnak egyben, amíg megválaszolod a kérdésemet. Addig te jössz szépen velem, és elszórakozunk egy kicsit! Bár jó lett volna, néha már untam magamat.
Végül egy unott sóhaj mellett lepillantottam a zsákban fekvő áldozatomra, és kissé elgondolkozva álltam csak ott egy darabig. Kezemet a csomagtartó tetején tartva néztem lefelé egészen addig, amíg hirtelen hang ütötte meg a fülemet, és világosabb lett a kelleténél. Elmormogtam egy halk bassszust, de nem mozdultam meg különösebben. Futni felesleges lenne, akkor biztos bűnösnek néznének. Még van esély arra, hogy csak elhajtanak, vagy nem vesznek észre semmit. A fék hallatán viszont megfeszült az állkapcsom, és amint megállt az autó becsuktam a csomagtartót, és hátrafordultam. Az arcom semmit nem árult el, csak egy hétköznapi semmi se történik éppen képet vettem fel. Belül kissé meglepődtem, amikor egy nő szállt ki a kocsiból. Barna haj, igéző tekintet, telt ajkak. Ha lennének még érzéseim, akkor talán még tetszene. Bár ez most nem is számított. Figyelnem kellett minden arc rezdülését, mozzanatát, és azt is, hova sodródott a tekintete.
Kérdésére válaszoltam is volna, de rögtön észrevettem hova terelődött tekintete. Ha csak egy pillanatra is, de oda nézett, és a felismerés végig söpört az arcán. Mondjuk be kell valljam. Ennél nagyobb reakciót vártam, viszont úgy tűnik, ez nem a legelső hasonló élménye ez most. Valami azt súgta, hogy ez a kis találka kedvező lesz legalább egy kicsit a számomra. Itt volt az esély arra, hogy kiéljem a ma esti vágyaimat.
Amikor ismét megszólalt, egy mosolyt villantottam meg, ami elsőre talán normálisnak is tűnhetett, de bőven nem az volt. Egyértelműen megüzente neki, hogy nem vagyok hülye, és ő se legyen az. Ezt ennyivel nem fogjuk letudni. Nem engedhetem meg magamnak, hogy pont most lebukjak, esetleg lecsukjanak, amikor ennyi dolgom van még itt, és még Tamera is a városban tartózkodik. Óh, nem drága, nem. Még van pár óra reggelig, amit el kell töltenünk.
Elléptem a kocsimtól, majd mielőtt még menekülőre foghatta volna az autójával együtt, bezártam kettőnk kötött a távolságot. Egyenesen a szemeibe nézve közeledtem felé egyre jobban, mit sem érdekelve azzal, hogy lépni fog hátrafele magától, vagy nekem kell tolni a testemmel. Addig meg se álltam, amíg a kocsiajtóhoz nem értünk, ott pedig a kezemet az ajtóra támasztva néztem lefele a hölgyeményre. Persze nem csak támaszkodtam, hanem zárva tartottam erővel az ajtót. Hacsak nem szupererős, aminek nem olyan nagy a valószínűsége, akkor esélye se volt kinyitni. Nyílván nem akartam, hogy meneküljön. Se kocsival, se futva. Készen álltam mindenre, arra is, hogy lehet futni fog, de nem fogom engedni az biztos.
- Igazából mondhatni jól vagyok…. De egy kicsit segíthetnél rajtam. - néztem jéghidegen a nőre, miközben a fejemben már futottak a lehetőségek az estével kapcsolatban. Csak egy kicsit játszadozni akartam vele, semmi több. Egyáltalán örülhet neki, hogy nem voltam túlságosan éhes, mert akkor nagyon máshogy néznének ki vele a terveim. De így nagy valószínűséggel még megérhette a másnapot.

remélem tetszik puppyeyescruel world ╶ 753 ╶ ©


everyone is a little broken inside
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Mar. 02.

Tartózkodási hely :
Here and there

Foglalkozás :
angel of revenge


Vas. Szept. 16, 2018 4:58 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete



Camilla & Vance


Most őszintén? Melyik balek húzza ki éjjel az út szélére az aznapi áldozatát és nézelődik még a zsák felett egy kicsit, hátha valaki arra gurul és meglátja? Mások a halak közé dobják a folyóba, esetleg elássák jó mélyre. De miért pont az út szélére? És miért pont egy olyan időpontot választott erre, amikor még esélyes lehet, hogy valaki arra téved? Ezeken gondolkodtam, miközben ott álltam vele szemben a fényszórók megvilágításában. Úgy döntöttem, jobb, ha nem folyok bele más dolgába, ennek jelét is adtam, ki is fejtettem. De ő máshogy gondolta, a tekintetéből világosan leszűrtem, hogy nem normális a tag és nem szándékozik csak úgy tovább engedni. A francba! Úgy gondolhatta, megláttam valamit, amit nem szabadott volna, bár igazából semmit sem láttam, csak egy zsákból kilógó cipőt, amitől még nem jövök rá az illető kilétére, maximum a nemére. Nem mintha érdekelt volna. Éppen készültem beülni a kocsimba, mikor mögöttem termett. Gyorsan perdültem egyet a tengelyem körül, hogy szembe kerüljek vele. A szemeimbe nézett, határozottan álltam a tekintetét. Ha azt hitte, hogy majd törékeny nő módjára megijedek, hát tévedett. Bár hátrálni kezdtem, nem azért tettem, mert féltem, csak úgy éreztem, minél közelebb vagyok a kocsim ajtajához, annál könnyebb lesz megszabadulni tőle. Egyelőre nem tettem hirtelen mozdulatot, világos volt, hogy a férfi a prédájának tekintett. Talán jobb is, ha azt hiszi, hogy tőlem nem számíthat meglepetésekre. Ilyenek ezek a férfiak! Azt hiszik, mindent ők tartanak kordában, kézben, hogy övéké minden érdem, hogy ők uralkodnak mindenekfelett, a nők felett is. De ez koránt sincs így. Mi mindig is hagytuk őket ebben a tudatban élni, miközben ügyesen megbújtunk a háttérben. A kocsim ajtajához érve ki akartam nyitni hirtelen lehetőleg úgy, hogy hasba vágjam vele, de pechemre nem engedte. Fizikailag erősebb volt, az fix, de az nem jelentett semmit. Elzárta a menekülési útvonalamat, csapdába csalt, mint macska az egeret. De ki is itt a macska tulajdonképpen? Gusztustalanul irritált a közelsége, legszívesebben leszaggattam volna a tökeit a helyéről. Megjegyzésére először csak felsóhajtottam, majd apró mosoly jelent meg ajkaimon.
- Tudod van az a mondás, hogy segíts magadon, Isten is megsegít. Nem hallottad még? Mégis miben tudnék én, egy ártatlan járókelő neked segíteni? - tettem fel a költői kérdést, csakhogy húzzam kicsit az időt, miközben azon gondolkodtam, hogyan is szabadulhatnék meg tőle úgy, hogy ne nullázzam ki magam teljesen, elvégre aznap már túl voltam egy nagyobb varázslaton, fáradt voltam, semmi kedvem nem volt egy pszichopata vadbarom játszmájának a részévé válni. Aztán elrendeztem magamban a menekülés részleteit. Nő vagyok, kihasználom az adottságaim, ha már vannak. Felpipiskedtem, majd a ruhájánál fogva kicsit lejjebb húztam és puha csókot adtam ajkaira, miközben ujjaimmal végigsimítottam az arcán. A következő pillanatban a térdem már be is találta a lába közét, férfiasságát, pontosan céloztam és reméltem, hogy rendesen fájt neki. Kihasználva a meglepetés erejét megrogyasztottam a lábaimat, majd a karjai alatt átbújva már sprintelni is kezdtem egyenesen a legközelebbi ház felé, ahol égtek még a fények az egyik ablakban. Nem fogsz velem játszadozni te senkiházi, nem én leszek az a nő, aki téged átsegít ma magányos óráidon!


☽ Macska-egér játszma ☾
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Camilla & Vance - You shouldn't have seen this
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: