• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.




Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Camilla & Vance - You shouldn't have seen this










avatar


: :


Join date :
2016. May. 28.

Age :
26

Tartózkodási hely :
╵bh╶

Foglalkozás :
╵i hunt╶


Hétf. Márc. 19, 2018 7:59 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe






i hope you like pain
Kezdett nagyon elegem lenni ebből a városból, és az összes vadászból és természetfelettiből, akiktől elvileg információt kellett volna kapnom. Igazából az összes vagy zsákutca volt, és a lebukásomhoz közeledtem azzal, hogy elraboltam és egy kicsit megkínoztam, vagy egy tucat nevet adtak meg, akiket ki kellett volna hallgatnom. Már más városokban lévő emberek is a listámon voltak, pedig még itt se végeztem. Nem is tudtam, hogyan lehet itt ennyi kötődés elvileg a szüleimhez, amikor ez nem is olyan nagy város. Bár lassan itt semmi se lepett meg. Az se, hogy sikertelen voltam, az se, hogy minden régi ismerősömbe belefutottam, pedig belőlük már nem akadt sok. Lassan elegem volt, de tényleg. Ráadásul nem tudtam eldönteni, hogy ennyire egymás ellen vannak itt az emberek, hogy beköpnek egy rakatot, hogy velük is elbánjak egy kicsit, vagy esetleg a szüleim hagytak direkt nekem ennyi felesleges nyomot. Azt is kinézem belőlük, hogy röhögve hallják velem kapcsolatban a híreket, és arra várnak, mikor fogok ebbe beleőrülni. Mondjuk ezt az örömöt sose adnám meg nekik.
Tudod alig várják, hogy ismét valaki fontos legyen neked, és őt is elvehessék tőled! közölte a legújabb áldozatom velem alig fél órája. Véres pofájából csak a széles vigyort lehetett látni, meg azt hallani, ahogy mániákusan röhög. Az emberek többsége azt mondaná horror filmbe illő jelenet volt, én viszont csak visszahúztam a boxert a kezemre, és egy határozott ütéssel kiütöttem a francba. Miután megbizonyosodtam róla, hogy tényleg nincs magánál, becsavartam egy zsákba, és beraktam a kocsim csomagtartójába. Nem sokat vezettem vele, csak egy elhagyatottabb városrészig mentem, ahol annyira közvilágítás se volt, meg házak se, de azért akadt pár. Először a kocsiban ülve néztem körül, majd úgy láttam nincs senki, így kiszállva mértem végig a terepet még egyszer a biztonság kedvéért. Majd felnyitottam a csomagtartót, kiemeltem a hapsit a zsákból, és lefektettem az útszélére. Reggel majd talán valaki megtalálja, nem hittem, hogy így este fél tizenegykor bárki is erre járt volna már. Egy kicsit álltam felette, gondolkodva, hogy beadjak neki esetleg egy adag nyugtatót, de feleslegesnek tartottam. Sok vért vesztett már, a bal lába nem is kissé volt törött, meg valószínűleg nem is fog feleszmélni egy darabig. Ha mégis, akármilyen őrült is ez a vadász, nem juthatott volna messze. Egy ember akaratereje se ennyire erős. Úgy tűnt, mára ennyi volt a munkám nagy része. Csak el kellett volna takarítanom magam után, és akkor egy kicsit pihenhettem is végre. Bár nem tagadhattam le, hogy most lett volna még egy kicsit kedvem valakivel eljátszadozni.

remélem tetszik puppyeyescruel world ╶ 407 ╶ ©


everyone is a little broken inside
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Mar. 02.

Tartózkodási hely :
Here and there

Foglalkozás :
angel of revenge


Vas. Jún. 24, 2018 9:48 pm
boszorkánymester: varázslat szülötte, szíve fehér vagy fekete



Camilla & Vance


Fáradt voltam. Rettenetesen fáradt egy hosszú munkanap után. Hisz ez a munkám. Tönkretenni az olyan gyalázatos kanokat, akik csak fájdalmat és szenvedést okoznak a nőknek. Ismét megszabadítottam a világot attól, hogy még egy ilyen garázdálkodjon újabb áldozatok után lesve a betondzsungelben. Legújabb áldozatom egy harmincas évei elején járó férfi volt, aki azt hitte, hogy a pénzével bárkit megvehet és magához láncolhat. Nemi erőszak, lelki és fizikai terror, személyi szabadságjogok korlátozása volt a bűne. Nem egy lájtos kis bűnlajstrom. Egy meggyötört áldozata keresett fel, aki nem kapott elég segítséget, mert az igazságszolgáltatás korrupt módon inkább a pénz és hatalom felé kacsintott, mint affelé, hogy egy bűnöst a rácsok mögé juttasson és igazságot szolgáltasson a nevéhez híven. Hogy engem ez miért is nem lepett már meg? Én megígértem neki, hogy helyettük is igazságot szolgáltatok. Miután alaposabban kielemeztem a férfit, úgy döntöttem, nem azzal leckéztetem meg, hogy elveszem az életét, mert azzal mit sem értem volna el, semmit sem tanult volna, nem szenvedett volna, és talán egy másik életben is ugyanilyen utat választott volna magának. Azt vettem el tőle, ami a legjobban fájt neki. Nem. Nem a pénzére gondolok, hanem a sármjára, amivel becserkészte naív áldozatait. Egész este egy sötét szeánszon voltam, a ley vonalak erejének segítségével olyan átkot szórtam rá, amivel kivetítettem a lelkét a testi megjelenésére. Megmutattam a világnak az igazi arcát, lerántottam a leplet a báránybőrbe bújt farkasról, olyan arca lett, amilyet igazából megérdemelt, amilyen mocskos, borzalmas egy szörnyeteg volt legbelül, olyan visszataszítóvá vált a külseje is. A varázslatnak sikerülnie kellett, mert rendesen megcsapolta az energiaforrásomat, csak egy forró fürdőre vágytam, és arra, hogy a selyemtakaróm alatt nyomjon el az álom megelégedetten. De még vissza kellett kocsikáznom a belvárosi hotelbe, hiszen kint voltam az elhagyatott külvárosban. Egy sötét, véráldozattal járó szeánszot jobb egy elhagyatott házban tartani. Jelen esetben egy csirke volt az áldozati bárány, az ő vére festette vörösre a rozoga padlót. Úgy gondoltam, holnap leellenőrzöm, hogy a pasas mit szólt a kis ajándékomhoz, aztán üzenek az ügyfelemnek is, elvégre én törődtem a kuncsaftjaim megelégedettségével is. Jó érzés volt mosolyt látni a meggyötört arcokon. Nagy ásításom közepette alig vettem észre az út szélén ácsorgó sötét alakot, ezért nyomtam egy satuféket, mielőtt még elcsaptam volna a szerencsétlent. Kiszálltam a kocsiból, hogy megnézzem, minden rendben van e vele.
- Jól van? - érdeklődtem, ám érdekes kép tárult a szemem elé. Rögvest meg is emelkedett az egyik szemöldököm. A férfi, merthogy az volt ott állt a fényszóróm kereszttüzében, mögötte pedig egy emberi méretű zsák hevert a földön, amiből ki is lógott egy cipő. Hmmm…ciki. Az ösztöneim azt súgták, hogy ugorjak vissza a kocsiba és hajtsak el, de sürgősen. Nem voltam erőm teljében még és semmi kedvem nem volt a helyi maffiózók harcaiba és ügyeibe beleavatkozni. Okosan kellett játszanom, mert tudtam, hogy ezek hamarabb cselekednek, mint kérdeznek. Úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, mintha nem láttam volna mást, csak egy krumplis zsákot az út szélén.
- Látom, nincs baja. Akkor nem is zavarom tovább, szép estét! - köszöntem el a férfitől mosolyogva, majd nyugodalmasan tettem két lépést hátrafelé, közben végigmértem a fickót, hogy nem e fegyver van nála. Bármikor előránthatta, nem ártott résen lennem.


☽ Csak Csínján-Bínján A Nyers Erővel ☾
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Camilla & Vance - You shouldn't have seen this
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: