• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stories


Vas. 9 Dec. - 22:18
☇ Maya & Joseph


Vas. 9 Dec. - 15:53
☇ Charlotte & Joseph


Szer. 5 Dec. - 17:07
☇ Joseph Rich


Kedd 4 Dec. - 23:18

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. 17 Nov. - 22:12-kor volt itt.

Share | 
 
 Rae x Jasper - A little trouble










avatar


: :


Join date :
2018. Feb. 14.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Hunter


Pént. 30 Márc. - 0:54
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt



raelynn & jasper
so that's why i hate parties...

Még mindig nem volt semmi. Se meló, se... Áh, nem fogom megint felsorolni, mennyi minden hiányzott az életemből. Csak lebegtem a levegőben, mint valami kicseszett felhő, céltalanul, totál hülyére véve. Kezdett nagyon elegem lenni a várakozásból.
Már épp azon voltam, hogy lelépjek Vegasba, vagy valami mozgalmasabb helyre, amikor fél füllel elkaptam egy beszélgetést két csaj között. Bulit emlegettek, jó sok piával, úgyhogy addig hallgatóztam, amíg a címet ki nem sikerült szűrnöm végre. Csak ennyi kellett, egyből megragadtam a lehetőséget, hogy végre kieresszem a bennem felgyülemlett ideggőzt.
Persze abba szartam bele magasról, hogy nem hívott senki. Az ilyen bulikba általában amúgy is betévednek random emberek, mégse veri ki senki a balhét miattuk. Miattam meg aztán pláne nem, mert nem voltam se vén pedo, se valami kis kölök, aki beszökött a nagyok közé.
Már az utca végéből is hallani lehetett a dübörgő zenét, erre pedig az a kiváló természetfeletti hallásom csak rátett egy lapáttal. Előre láttam, hogy egy idő után az agyamra fog menni a zaj, de igazából ez se tartott vissza. Csak egy laza estére vágytam.
Végül nagy nehezen bevánszorogtam a bejárati ajtón, de egyáltalán nem úgy sültek el a dolgok, ahogy azt terveztem. Ugyanis egy pillanat erejéig minden tekintet rám szegeződött, egyszerre találtam szembe magam csodáló és utálkozó szempárokkal. Az egyik csajnak el is állt a lélegzete, de rajta kívül senki nem szentelt rám egy másodpercnél több időt.
Beljebb érve szembetaláltam magam egy random sráccal, aki morgolódva keresgélt a konyhában valamit. Végül felém fordult, és egy pillanatra le is dermedt. Nem akartam tudni, mi járt a fejében, vagy épp mit feltételezett rólam...
- Eltűnt valami, Pinokkió? - kérdeztem a falnak dőlve, összefont karokkal. Olyan hegyes orra volt annak a szerencsétlennek, hogy jobb nevet ki se találhattam volna neki. Nem mintha ezért elítéltem volna, de... Ilyen vagyok, ha valakiről eszembe jut valami, onnantól nincs menekvés, azt a becenevet már nem mossa le magáról.
Először meg se tudott szólalni meglepetésében, csak tátongott, mint aki megnémult. Végül összeszedte magát, vett egy mély levegőt és belekezdett a mondókájába.
- Nem találom a többi jeges zacskót... De ha nem szerzek jeget fél percen belül, a bátyám kicsinál engem! - ez utóbbit kimondva úgy megremegett, hogy azt hittem, mentem összecsuklik ott helyben. Ha jól sejtettem, a bratyó nem volt túl rendes vele... Bár elnézve a srácot, nem csodáltam, hogy félt. Olyan nyegle volt, hogy szerintem egy befőttes üveget se tudott volna egyedül kinyitni. - Ráadásul nem mozdulhatok el innen, mert nekem kell ügyelnem a piára, úgyhogy... - már épp feladta volna a reményt, aztán rájött, hogy tényleg itt vagyok és létezem - Hacsak... A pincében van még egy csomó zacskó! - lelkesedett - Megtennéd, hogy egy párat felhozol? Neked biztos nem okozna gondot... Ha kell, megírom a házidat, vagy bármi, csak segíts, kérlek!
Valamiért megsajnáltam a kis krapekot. Ugyan utáltam, ha ugráltattak, mégis hajlandó voltam megtenni neki ezt a kis apróságot.
- Jó, hol van a pince? - forgattam a szemeimet. Ha nekem ilyen bátyám lett volna, az első beszólásával felrúgtam volna egy magas fára.
- Ha végigmész a folyosón, ott lesz balra. A legutolsó ajtó! - felelte gyorsan, aztán el is kezdett tevékenykedni az italokkal. Szerencsétlen...
Áttörtem a tömegen, és a pince felé vettem az irányt. Senki nem foglalkozott velem, úgyhogy akadálymentesen oda tudtam jutni. Csak aztán jött a fránya lépcső, a sötétség és a dohos szag, amitől majdnem dobtam egy hátast. Mindig is utáltam a föld alatti helyeket, egyik mocskosabb volt a másiknál.
Miután leértem, belefutottam egy vasajtóba, ami szerencsére nyitva volt, így nem kellett fel-alá mászkálnom a kulcsért. Épp elég volt az is, hogy zacsikkal kell majd szaladgálnom, mint valami hülye futárfiú. Az idétlen sapka meg a bicikli hol marad?
Már csak meg kellett találnom azt a nyomorult hűtőt...

go f*ck yourself × 616 × remélem elsőre megfelel :3 × @



underneath it all, we're just savages

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
20

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Pént. 30 Márc. - 22:19
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




jasper × raelynn

Lassan semmi dolgom nem volt már ebben a városban, és untam magam. Jó, ott volt a munkám, kitakarítottam a lakást, főztem, meg ilyenek, de azon kívül nagyon nem akadt semmi más. Se barátok, se elfoglaltság, se semmi. Esküszöm, az erdő közepén se élveztem már a random dolgok felgyújtását, mint eddig. Pedig az nálam már nagy szó. Így maradt az, hogy drága Rowland úr nyakában lógtam, és figyeltem mit csinál, vagy buliztam. Mindkettő szórakoztató volt legalább, még egyikre se untam rá. Még. Azért egy embert se lehet örökre figyelni, de a bulikban mindig van valami érdekes. Főleg, ha elengeded magad, és belecsöppensz mindennek a közepébe. Persze kivéve, ha verekedésről van s. Abból köszönöm szépen de nem kérek.
Bár sose keveredtem bele durvább dolgokba, már volt úgymond egy dílerem. Nem, nem drogokat szállított nekem, de írt azonnal, ahogy tudott egy buliról a városban. Kb annyi üzenetet kaptam tőle így, mintha tényleg anyagot szállítana nekem, de igazából semmit nem tudtunk egymásról szinte. Ő Lynn-ként ismert, én meg tudtam, hogy Carl-nak hívják. Legalábbis mindenki így hívja, és így is mutatkozott be.
Most is ott állt az ajtótól nem messze, ahogy beléptem a házba. Szinte egyszerre vettük észre egymást, így én hálásan rámosolyogtam, ő pedig rám kacsintott. Aztán én mentem is a dolgomra, nem igazán szoktunk ennél többet foglalkozni egymással, max akkor, ha összefutunk még egy fél percre, de akkor is megkérdezzük, hogy jól érzi-e magát a másik, meg, hogy szeretne-e egy piát gyors lehúzni együtt. Így a bulikban is ő volt a legnagyobb ismeretségem mondhatni. Mondjuk nem is bántam. A többi részeg emberrel tökéletesen elvoltam részegen, nem kellett ahhoz ismernünk egymást, és minden buliban találtam valami társaságot. Na igen, társaságot igen, de piát nem mindig. Sose voltam nagy sör rajongó, a bort meg nem bulin szoktam inni, hanem max kettesben, vagy egyedül. Szerettem valami likőrt, esetleg whiskyt inni, de főleg lehúzni pár tequilát már az elején. Mondjuk azt se normálisan, mert nekem nem számított, hogy silver, vagy gold, csak agyad a piát, lehúzom, nem kell se só, se fahéj, se a narancs, se a citrom. Persze a body shot-ot kellett csinálni, az már más kérdés volt. Akkor alapok voltak ezek a kísérők.
Persze így kissé szerencsétlen volt a helyzetem, mert kb csak sör volt, ami talán nem is lett volna gond, de valami olcsó szar volt, amiből egy kortyot meg is ittam, bár igazából legszívesebben kiköptem volna. undorító volt.
- Nem tudod hol találok whiskyt, vagy tequilát? - pislogtam egy srácra szépen. Fél füllel olyanokat beszélt, hogy levettem, legalább ismeri a házat, ha nem is lakik itt. Sok eséllyel kaphattam tőle választ.
- Hát egy csókért lehet elárulom.... - nézett rám a csávó, amiért legszívesebben egy pofont lekevertem volna neki, de inkább csak közelebb léptem hozzá, és a karjaimat a vállára fektettem.
- Előbb az infó, utána meggondolom. - mosolyogtam szélesen. Úgyse kap majd semmit, de ezt ő nem tudhatja. Persze milyen jó lenne neki, ha tudná, egy rókában sosem bízhat. De inkább milyen jó nekem, hogy tudatlan a barma.
- Pince, abban az irányban,  folyosó legvége. - bökött maga mögé, én pedig követtem az irányt a tekintetemmel. Szinte már éreztem a számban a pia ízét. Csak remélni tudtam, hogy az nem valami olcsó szar. Haza is mentem volna, de azonnal.
- Köszike! - mondtam, ahogy otthagytam a fenébe. Szinte hallottam, ahogy utánam kiabált, de talán vagy rájött, felesleges próbálkoznia, vagy pont leállították. Mindenesetre örültem, hogy probléma mentesen tarthattam a mai esti fő társaságom felé.
Hamar a folyosó végén találtam magam, majd átmentem egy ajtón, le a lépcsőn, és már láttam közeledni egy nyitott vasajtót. Nagy léptekkel vágtattam is volna be, de hirtelen egy árnyék vetületét láttam a falon, így megtorpantam, és az ajtónak simulva hallgatóztam egy kicsit, már amennyire tudtam. Semmi estre se akartam besétálni egy kis ingyen pornóra, de úgy hangzott, nem igen volt semmi, így ellöktem magam az ajtótól, és beljebb léptem. Alig tettem meg két lépést, és hallottam, ahogy becsukódik mögöttem az ajtó. Mögém néztem és egy halk hümmögés, és egy apró vállrántás után hagytam a dolgot. Ajtó, ki lehet nyitni. Különben is, jobban érdekelt az árnyék tulajdonosa, hiszen nyilván már ő is észrevehetett. Szemmel rögtön meg is kerestem. Kissé meglepődtem, amikor egy elég magas srácot láttam meg. Én se voltam éppen kicsi a magam 175 centiméterével, de mellette kb fél méteresnek éreztem magam.
- Látom neked nem lesz problémád a fölső polcokkal! Amúgy helló! - vigyorogtam rá a csávóra, ahogy pásztázni kezdtem a területet, pia után keresve. Mit sem érdekelt, hogy esetleg felveszi magára, amit mondtam. Igazából az igazat mondtam, ráadásul nem is volt bántó. Meg a piám ügye sokkal jobban izgatott, mint az, hogy kit bántok meg, és kit nem.
- Amúgy nem láttál véletlenül valahol alkoholt bujkálni erre fele? Fönt csak mindenféle olcsó szar van. - húztam el a számat, ahogy konkrétan el is indultam, és elkezdtem közelebbről is megnézni a dolgokat, benézni a szekrényekbe.

              overdose »  remélem készen állsz a szenvedésre, böhömke sütiii » öltözet + képzelj még a derekam köré egy sötétzöld kockásinget 808 » ©️


sky above me. earth below me. fire within me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Feb. 14.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Hunter


Szomb. 31 Márc. - 23:20
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt



raelynn & jasper
so that's why i hate parties...

Nem tudom, mi ütött belém. Nem elég, hogy bepofátlankodtam egy random házibuliba, még be is vállaltam, hogy segítek annak a kis törpének, aki annyira szerencsétlen volt, hogy már szinte sajnálni kezdtem. A bátyját meg simán agyonütöttem volna, ha nem a buli házigazdája lett volna - legalább is tudomásom szerint ő volt az. Ha már ennyire csicskáztatta az öccsét, hogy szolgálja ki a bulibagázst... Ki más lehetett volna a szervező, ha nem ő?
Mondjuk, ha jobban belegondolok... Kirobbantani egy tömegverekedést azért elég király lett volna. Sokkal jobban jöttem volna ki belőle, mint így, jeges zacskókat keresgélve egy koszos pincében. Miért kellett belemennem..? A tök se érti, de ha már ott voltam, gondoltam megcsinálom, amit ígértem. Talán cserébe majd azt kérem Pinokkiótól, hogy megfejelhessem azt a köcsög testvérét. Megérdemelte volna, amekkora tuskónak tűnt a hallottak alapján. Mindig is utáltam az ilyeneket. Mármint... Felőlem aztán lehet akármekkora szemétláda a többiekkel, de a saját vérét ne baszogassa. Én is tudnék mesélni szép sztorikat, de a húgomat soha eszembe se jutott volna bántani vagy ugráltatni, csak mert "olyan kedvem volt". Még jó indokkal se szabad, nem hogy kedvtelésből.
Tehát ezen morgolódva vonszoltam le magam a pincébe, ahol aztán neki is láttam a keresésnek. Azt mindjárt gondoltam, hogy valami fagyasztót, esetleg hűtőt kell keresnem, de abban a homályban ez nem volt túl egyszerű feladat. Főleg, mivel mindent belepett a por, a rengeteg pókháló és használatlan lepedők, takarók... Na meg egy random macska, ami kellemes nyugalomban ücsörgött egy törött szék maradványain. Amint meglátott, fújt rám egyet, majd elkezdte tisztogatni magát olyan helyeken, amiket nem akartam látni.
- Macskák... - morogtam szemet forgatva, majd folytattam a keresgélést. Hát haver, nem lesz meg az a fél perc, az biztos! Senki nem mondta, hogy ekkora romhalmazban kellene megtalálnom a maradék jeget... Egy pillanat alatt megfordult a fejemben, hogy jól átcsesztek és ez valami hülye kis szívatás része. A helyzet az, hogy rohadtul utálom az ilyesmit, úgyhogy kezdett érni egy jó erős saller annak, aki kitalálta. Csak tudjam meg, ki volt az...
- Ez nem lehet igaz, hol a fenébe... - nem tudtam befejezni magammal a társalgást, ugyanis fentről léptek zaja érkezett. A hang felé fordultam, de egyelőre nem reagáltam. Gondoltam, biztos jött erősítés, vagy ilyesmi. Elvégre több szem többet lát.
Csend, majd újabb két lépés hallatszott, végül ajtócsukódás. Remek! Csak remélni mertem, hogy nem épp bezárni jött le valaki.
Végül tekintetem összetalálkozott egy lányéval. Ohh, még jobb! A végén még meg leszek erőszakolva egy vadidegen pincéjében! Ez is egy olyan sztori, amit Brett szívesen meghallgatott volna.
A csajszi szavaira ráncba szaladt a homlokom. Értem én, kisebb volt nálam, én meg valami csoda folytán égimeszelővé nőttem az évek alatt, de azért nem így szokás kezdeni egy beszélgetést. Nem mintha zavart volna, gondolom nem bántásból jegyezte meg. Ez volt rólam az első benyomása és kész.
- Helló. - biccentettem neki, valami kényszervigyorral a képemen. Buliban voltunk, de még mindig olyan feszült voltam, mintha ki se mozdultam volna otthonról. - Jah, cserébe a boltban minden törpe engem kér meg, hogy vegyek le neki valamit. - tettem hozzá, miközben az egyik takarót felhajtva szembetaláltam magam egy bűn ronda festménnyel, ami egy szottyos vénasszonyt ábrázolt - Azt a kurva..! - gyorsan el is takartam, hogy ne kelljen tovább szemeznem vele - Ezt nem akartam látni. - fintorogtam.
Hajamba túrva pillantottam körbe, de hűtőnek és zacskóknak semmi nyomát nem láttam. Vagy én voltam vak, vagy jól átvágtak.
- Egyelőre nem. - fordultam a csajszi felé - Lefoglalt, hogy Pinokkiónak szerezzek jeget, de szerintem rossz helyre küldött az a kis rohadék. - csóváltam a fejemet, majd tekintetemmel a macskát kezdtem keresni. Na, az is felszívódott. Biztos rájött, hogy neki ez a hely túl mocskos és gusztustalan.
Talán ha nekem nem is, de a lánynak szerencséje lesz és megtalálja, amit keres. El tudtam képzelni, hogy idelent rejtették el az összes értelmes piát, a bulira meg csak a legolcsóbbat vették elő. Volt benne logika, én is így csináltam volna, ha ekkora tömeget kellett volna leitatnom.
- Amúgy Jasper vagyok. - ha már így összefutottunk, gondoltam bemutatkozom neki, hogy ne csak „hé te”-nek, vagy „te colos”-nak nevezzen. Bár, annyian szólítottak már így, hogy lassan hallgatni is kezdtem rá.
Ha már a jégről lemondtam, becsatlakoztam hogyishívjákhoz, hátha ital terén nagyobb sikerrel járok. Pinokkió meg keresse csak azokat a zacskókat, ha annyira kellenek neki, ne engem ugráltasson feleslegesen! Ennyi erővel akárkit megkérhetett volna, de pont engem kellett kiszúrnia... Pedig nincs túlzottan barátságos fejem, nem is értem, hogy gondolta. Na persze én voltam a hülye, amiért hőst kezdtem játszani.
- Te találtál már valamit? - kérdeztem egy kis idő múlva, hallhatóan untam már az egészet. Maradtam volna inkább otthon a seggemen!

go f*ck yourself × 768 × remélem te is, Törpilla wink × @



underneath it all, we're just savages

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

Red is the color of shame. Crimson cheeks and spilled blood. Broken hearts, open veins. A burning desire to return to white.

Join date :
2016. Mar. 26.

Age :
20

Tartózkodási hely :
beacon hills

Foglalkozás :
housekeeper


Csüt. 17 Május - 0:04
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet




jasper × raelynn

Általában egy buliról már akkor kitettem a lábamat, ha nem volt jó pia, na meg legalább egy kis tequila, de most eltűrtem egy darabig a dolgokat. Bár így is magamnak kellett keresnem valami ihatót, de megérte. Megértve, tekintve, hogy rohadt rég ittam már úgy rendesen utoljára, és ha már Carl volt olyan kedves elküldeni a címet, akkor ki kell használnom a lehetőséget. Mondjuk nem értettem hogy ő, egy ilyen nagy party állat mit keres egy ilyen kis szar buliban. Na meg a többi vagy száz embert se értettem, de hát úgy tűnt a többi tinédzser beérte valami olcsó szarral, amit már megvettek. Meg is tudtam érteni, hiszen sokaknak nehéz piát venni a boltban. Mondjuk ez nekem sose volt gond. Egy kis flörtölés megoldotta a gondokat, már, ha voltak egyáltalán.
Szóval sose volt nagy gondom a pia szerzéssel, vagyis csak most az egyszer. Mert elvileg a pincében van, de, az már első pillantásra nem tűnt ígéretesnek. Igazából még bármikor leléphettem, de főleg azután, hogy egy srácot szintén lent találtam, semmi kedvem nem volt még sietni sehova. Legalább cukkolhattam egy kicsit, az mindig is vicces volt. És mivel baromi magas volt, kiindulópontot is adott már azzal, hogy ott állt. Kész ingyen szórakozásom lesz a végén, főleg, ha a sok por között még valami piát is találok.
Nagyon nem is vártam a válaszára, már keresésbe kezdtem, bár közben azért füleltem, és reméltem nem megsértődötten fog visszaszólni. Szerencsémre nem is így történt. Végre valaki, aki értékelt egy kis szóharcot.
- Jaj, te szegény. - kuncogtam halkan, ahogy egy újabb szekrény ajtót nyitottam ki, ami mögül egy porfelhő szökött ki, és a sarkában egy pókhálóban ülve visszanézett rám a tulajdonosa. Unottan csuktam be az ajtót, mikor a pincekutató társam hirtelen felcsattant egy kicsit. Lepetten néztem az irányába, lemaradva már arról, hogy mit is láthatott a takaró alatt.
- Csak nem valami nyanya pornó? - kérdeztem olyan természetesen mosolyogva, mintha a világ legédesebb dolgát mondtam volna. Majd miután feltettem felé kis kérdésemet, lehajoltam egy lentebbi szekrényhez, amibe fejig be kellett hajolnom, hogy lássam mi van bent. Közben persze hallgattam a választ, és azonnal húztam is ki magamat a porfészekből, és kérdőn pillantottam a cirkáló felé.
- Pinokkió? - nevettem fel akaratlanul is. - Most neked az egyik barátodat a szülei nagyon megáldották, vagy valamilyen szerrel elkezdődött a buli, amiről lemaradtam. - csaptam be a szekrény ajtaját. Közben azért magamban a többi szavát is elemeztem. Én is kezdtem úgy érezni magamat, mint aki átbasztak. Vagy lehet szimplán mindkettőnk eltévedt, bár annak mekkora lehet az esélye, de úgy őszintén?
Vállat vonva még kicsit ignoráltam a tényeket, és csak keresgéltem tovább. Fönt, lent, takarók alatt, dobozokban, mindenhol szinte. Ha volt is alkohol, egy alkoholista se találta volna meg, aki egy hónapja nem ihatott már.
Kissé meglepett, amikor a colos bemutatkozott, de végül is azért nem volt túl nagy meglepetés. Buliban az emberek mindig ismerkednek. Csak azt nem tudtam mit mondjak. Nem volt kedvem az igazi nevem elárulni jelenleg, vagyis nem teljesen.
- Lynn. Minden örömömön túlmutat a találkozásunk. Legalábbis addig, amíg piát nem találok.- vetettem rá egy széles, valamennyire kedves mosolyt, majd folytattam a kutatást, de látszólag sehol semmi nem volt, és lassan én is annyira koszos lettem, mint bármi, ami itt lent volt.
- Nem, és őszintén szólva úgy érzem nem éri meg már tovább keresgélni. - sóhajtottam egyet szomorúan, ahogy fejben elejtettem pár könnycseppet a tequila miatt. Majd sarkon fordultam, és az ajtóhoz mentem egyenesen.
- És mindent köszönök drága égimeszelő, de sajnos én távozok. Te meg menj a Pinokkiódhoz! - intettem egyet egy kisebb mosoly mellett. Aztán megfogtam a kilincset, lenyomtam, és húztam magam felé a vasdarabot, de meg se mozdult. Több erőt belevetve, már két kézzel próbálkoztam másodszorra, de így is se történt semmi.
- Mi a.... - morogtam egy sort felháborodva, majd egy utolsó próbálkozásra szántam el magamat. Megfontam a kilincset, egyik lábammal a falnak támasztva magamat az ajtó mellett, és húzni kezdtem. Nem érdekelt, hogy esetleg túl sok erőnek tűnhet Jaspernek, ha kinyílik az ajtó, de nem akartam itt ragadni. Viszont sajnos az egyetlen dolog, amit éreztem, hogy megmozdul, az a kilincs volt. Rögtön el is engedtem, mert nem volt kedvem teljesen bent ragadni. A kilincsel, vagy a zárral talán még tudunk babrálni, de nélküle kicsit nehezebb lenne. Csak egy kicsit.
- Nem nyílik az ajtó, de lehet tündérmesébe vittél át minket, és csak Pinokkió barátainak nyílik, szóval kérlek, próbáld meg. - léptem hátra, és dőltem a falnak. Nem sértésként mondtam semmit, bár igaz, volt benne szarkasztikus hangnem bőven. Nem volt kedvem itt bent ragadni pia nélkül. Azt mondom a társaság még oké, legalább nem vagyok egyedül, de nem szeretem a bezártság érzését. Nem voltam klausztrofóbiás, de eleget voltam egy szobába kényszerítve a mesteremnél.

              overdose » remélem tetszik, böhömke sütiii » az öltözetem kb remélem megvan, vagy igazából mindegy is, csak a hülye polyvore megszűnt » 781 » ©️


sky above me. earth below me. fire within me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Feb. 14.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Hunter


Hétf. 21 Május - 17:09
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt



raelynn & jasper
so that's why i hate parties...

Kezdtem egyre jobban utálni az egészet. Nem azért jöttem el, hogy valami szerencsétlennek hordozgassam a jeget, én is ugyanannyira vágytam a vedelésre és a baromkodásra, mint mindenki más a házban. És mégis, nekem kellett megcsinálnom a piszkos munkát, mert voltam olyan hülye, hogy felajánlottam a segítségemet annak a nyominak. Fene abba a kevéske lelkiismeretembe, néha szívesen kivágnám az ablakon, ha megtehetném.
Hiába kutakodtam a pincében, se hűtőt, se jeges zacskót nem találtam. Bezzeg macskát igen, az ég szerelmére! Mi a tökömet keres egy macska idelent, de komolyan?
Legalább társaságom akadt - ő mondjuk nem a kölök kedvéért mászott le, sokkal inkább a pia miatt. Persze az első dolga az volt, hogy megjegyzést tegyen a magasságomra, de hát bánja Isten, felőlem akár ki is röhöghetett volna. Számíthattam rá, hogy előbb vagy utóbb valaki megteszi. Ezért se vertem nagy dobra a dolgot, értelmetlen lett volna berágnom.
A lány válaszára már csak félmosollyal vállat vontam. Nem volt nagy tragédia, hogy nekem kellett mások kedvéért a magas polcokról lepakolásznom, már egészen hozzászoktam. Amúgy is, folyton arra tanítottak, hogy alkalmazkodjak a környezetemhez, úgyhogy igyekeztem ehhez tartani magamat.
Keresés közben viszont sikeresen összeszemeztem egy ronda festménnyel, amitől egyből elkapott a hányinger. Pfhujj, de gusztustalan! Melyik barom tárol ilyen képeket a pincéjében?!
- Ne akard tudni... - küszködtem a rosszulléttel - De az biztos, hogy egy hétig kísérteni fog az álmaimban. - sóhajtottam, miközben kihúztam magam. Basszus, még egy aszott vízi hulla is szebb látvány ennél! A hideg is kirázott tőle, de nem ám a jó értelemben..!
Még egy utolsó pillantást vetettem a holmikra, végül feladtam a reményt. Itt bizony nem lesz jég - szembesültem a gondolattal. Tehát feleslegesen kellett végigszenvednem a Bözsi néni portréja okozta traumát. Szuper.
Végül kaptam egy furcsálló pillantást a túloldalt kutakodó csajtól. Ó, tényleg, mások nem tudják, hogy szeretek random beceneveket adni az embereknek.
- Jah, nem arról van szó. Csak van itt egy kölyök, akiről rögtön Pinokkió ugrott be, ezért hívom így. - forgattam a szemeimet. Már nagyon ott tartottam, hogy meg fogom fejelni a kissrácot.
Egyre inkább éreztem, hogy ez az egész egy hatalmas nagy átbaszás. Nem lehetett véletlen, hogy a lányt is ide küldték, nem sokkal utánam. Csak azt tudnám, mi értelme van ennek.
Egyelőre próbáltam elhagyni ezt a gondolatmenetet, és elkezdtem én is pia után nézelődni. A jégnek már esélyt se adtam, felesleges időhúzás lett volna.
Persze kezdtem belátni, hogy az alkohol keresése is nagyjából ennyire lesz sikeres. Sehol se találtam nyomát üvegeknek, mindenhol csak koszos ágyneműk, bútorok és régi díszek voltak. Na meg az a festmény... Ne, még csak fel se idézd, Jasper.
Úgy döntöttem, ha már itt tartunk, bemutatkozom. Legalább addig se fog valami hülye jelzőt használni a nevem helyett, ha meg akarna szólítani.
- Azt mindjárt gondoltam. - feleltem valami mosolyszerűséggel. Volt valami egészen jópofa ebben a csajban, amit bírtam. Ráadásul nagy örömömre még csak idegesítő se volt, ami sokban megkönnyítette a dolgomat. Így nem kellett még miatta is idegösszeroppanást kapnom.
Eztán feltettem a milliódolláros kérdést, amire sajnos meg is kaptam a kedvlohasztó választ. Semmi pia, semmi jég, semmi az ég egy adta világon! Ennyi, hivatalosan is megutáltam a házibulikat.
- Remek társaság voltál, Törpilla! - intettem vissza. Már épp megfordultam, hogy még egyszer utoljára körbenézhessek, amikor fülemet érdekes zaj ütötte. A jó hallásomnak hála még Lynn morgolódását is sikerült kivennem, amit már végképp nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Ugye nem az történik, amire gondolok?
Hát de! Egyből oda is kaptam a fejemet, és csak figyeltem, ahogy Minimanó tovább küzd az ajtóval. Mindhiába, az meg se mozdult, mintha odaragasztották volna. A rohadt életbe..!
Lynn kérésére odavonszoltam magam, megragadtam a kilincset, és elkezdtem magam felé húzni. A vas fájdalmasan nyikordult fel, de meg se moccant.
- Ez nem lehet igaz... - ismét megpróbálkoztam vele, de megint csak semmi. Rángatni kezdtem, arra se reagált. - Milyen zár van ebben, baszki?! - csattantam fel, majd mérgemben bele is vágtam egyet az ajtóba.
Ekkora szívást... Még csak a képességeimet se vethettem be, mert azzal nem csak Törpilla, de a bulibagázs előtt is lebuktattam volna magamat. Na most mi lesz?
- Csak tudjam meg, ki zárt be ide... - morogtam, majd elengedtem a kilincset, mielőtt idegből letéptem volna.
Jól éreztem én, hogy szívatnak! Hamarabb le kellett volna, hogy essen, akkor nem ragadtunk volna itt. Fhú, ha kijutok innen, akkora tömegverekedést rendezek, hogy az egész utca hallani fogja!

go f*ck yourself × 717 × remélem jó lesz, Minimanó cute × @



underneath it all, we're just savages

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Rae x Jasper - A little trouble
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-
Ugrás: