• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Silhouette FRPG

Vendég

Vas. Jún. 17, 2018 10:56 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Charmie & Nick - The bite is a gift










avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Szomb. Márc. 31, 2018 6:47 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & charmie
i just need a friend
zene: monsters • szószám: 526 • megjegyzés: remélem elsőre megfelel :3


Előfordul, hogy a wendigo minden előzmény nélkül, a semmiből hirtelen unatkozni kezd. Mint mindenki, ő is kinyúl a kanapén és rágja magát - nem szó szerint -, hogy mégis mi a fenét csinálhatna a felesleges óráiban. Aztán rájön, hogy a legegyszerűbb, ha valakit kerít maga mellé, akivel elszórakozhat egy kicsit. Na, így kezdődött az a nap is.
Nem volt szokásom ilyen ötletekkel előállni, de mivel egy magamfajtával se találkoztam még a városban, gondoltam inkább csinálok egyet. Tudom, ez most nem hangzik túl fényesen, de na... Kellett a társaság.
Zseniális tervemmel a zsebemben elindultam a hatalmas betondzsungel felé, hogy találjak magamnak megfelelő alanyt. Még azelőtt nem nagyon változtattam át senkit, így fogalmam se volt, miféle következményei lesznek. Nem mintha annyira meghatott volna, amennyi halottat hagytam már magam mögött, egy kis ballépés nem jelentett veszélyt. Legalább is rám nem.
Az utcákat járva elkezdtem agyalni, vajon miféle-fajta embert kellene összeszednem magam mellé. Nyilván nem akartam olyasvalakit, aki már így is dögunalmas, vagy épp egy zabagép, aki wendigoként is folyamatosan csak kajálni fog, beszélni vagy szórakozni pedig soha. Aztán... A sznobokat is ki akartam zárni, elég volt egy gazdag, orrát felhúzó kannibál a városban - én, ha valakinek nem esett volna le. Jó, nem voltam egy tipikus egóhalom, de azért nem kellett félteni ezen a téren.
Következő szempont: ne legyen hisztis. Ki nem állhattam, ha valaki mást se csinált, csak folyamatosan panaszkodott, siránkozott és sajnáltatta magát, mindezt dramatikus szenvedéssel előadva. Na, ezért aggódtam, hogy esetleg egy csajt fogok ki magamnak. Ugyan nem volt mindegyikük ilyen, azért jó eséllyel találkozhattam a hisztéria mintapéldájával.
Más kifogásolni valóm nem nagyon akadt. Talán még arra is oda kellett volna figyelnem, hogy ne az emberség gyöngyszemét fogjam ki, aki mindenkivel törődik maga körül - mert akkor aztán bajlódhattam volna vele, mire a bűntudatát végre elengedi... De már ezt is bevállaltam volna, csak legyen végre valaki!
Végül úgy gondoltam, kicsit játszadozom, mielőtt még kiválasztom a megfelelő személyt. Haladtam a tömeggel, körbeszaglásztam, figyeltem magam körül mindenkit. Néha csak úgy spontán követni kezdtem egyiküket, majd amikor már gyanút fogott, gyorsan elindultam más irányba. Így sodródtam az árral, vártam, hogy egyszer végre összefussak valakivel, aki beleillik az elképzeléseimbe.
Hát... Azt nem mondanám, hogy tökéletes alanyt találtam, de az biztos, hogy egy igazi kinccsel volt dolgom. Egyéniség, apró fénypont a sötétségben, az egyetlen szál fehér rózsa Beacon Hills rothadó kertjében... Túl sok metaforát használok.
Először csupán különleges hajfürtjeire lettem figyelmes. Rózsaszínűek voltak, és olyan illat áradt belőlük, mintha... Nem is tudom mihez hasonlítani. A lényeg, hogy még ezzel is kitűnt a szürke, hétköznapi emberek közül, ami nagyon kedvemre való volt. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy őt célzom meg. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy csaljam el a tömegtől, valami elhagyatottabb helyre... Valahova, ahol nem láthatja senki, hogy mekkora ökörséget csinálok. Mert ökörség volt csak úgy valakit átváltoztatni, ez tény. Persze sose arról voltam híres, hogy mindent kétszer átgondoltam, mielőtt megtettem. Ami jött, annak jönnie kellett, sose agyaltam órákig egy ötleten - asszem erre mondta a nagybátyám, hogy „művészlélek”. Aztán jött apám, aki hozzátette, hogy „dehogy művészlélek, csak egy felelőtlen barom... ebben rád ütött, Matthew.” Ennyit erről. Felelőtlen barom voltam, és mindig is az maradok. Nem mintha ezzel bármi baj lenne.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Jan. 29.

Tartózkodási hely :
❀ Beacon Hills ❀

Foglalkozás :
❀ Tanuló, hobbifotós, író ❀


Vas. Ápr. 08, 2018 12:58 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb



Nick & Charmie

Nehéz napom volt ma a suliban, fáradt voltam. De nemcsak maga a suli miatt. Brittany sem könnyíti meg az életemet. Mindig talál valamit, amivel bosszanthat és plusz munkát csinál nekem. Addig puncsolt az igazgatónál, míg végül elintézte, hogy újra kelljen szerkesztenem az évkönyvet. Egy hónap kemény munkáját tette tönkre. Dühös voltam rá, rettentően dühös! De csak abban reménykedtem, hogy a mi Urunk majd megadja neki azt, ami jár a sok rosszért, amit másokkal művel. Ráadásul már itt az április, mindjárt érettségi. Beletörődött sóhaj hagyta el az ajkaimat. Alicia is egész nap Mr. Browningról áradozott. Egész álló nap. Bele van pistulva a tanci bába, pedig tudja, hogy ez nem helyes. Hisz ő a töritanárunk. Mondjuk az osztály fele bele van esve. Én nem is értem ezt. Nem szégyellik magukat? Nekem eszembe nem jutna flörtölni egyik tanárommal sem. Elhúztam a számat. Mire idáig eljutottam gondolatban, már a főutcán sétálgattam. Sajos az idő sem volt kegyes hozzám, szürke foltok tarkították a kék eget, de a távolból sötét fellegek közeledtek, jelezve a vihar közeledtét. Remélem, addigra hazakeveredem, mert még esernyőt is elfelejtettem ma magammal vinni a suliba. A fülesemet bedugva, a zenéimet hallgatva bóklásztam az utcasorok között és az unalmas kirakatokat lestem. Volt pár kreatív is közöttük. Alig vártam, hogy hazaérjek, megebédeljek, aztán beessek az ágyamba és kicsit pihenjek, mielőtt nekifogok a házimnak. A főutcáról lefordulva betértem egy mellékutcába. A mi házunk a kertvárosban volt, odáig még sétálhattam egy darabig. Mehettem volna busszal is, de nem volt kedvem az izzadt tömegben ácsorogni, mint valami szardínia. Inkább sétáltam a friss levegőn és jól magamba szívtam a tavaszt. Ezt vártam már mióta, már elegem volt a hideg télből, mivel fázós egy teremtés vagyok. A mellékutcából lefordultam balra, a kertvárosba vezető útra és a ritkás házak között sétálgattam, mikor elfogott egy érzés, hogy valaki követ. Hátra-hátra pillantottam a vállam felett és tényleg, egy srác is pont arrafelé sétáltált, amerre én. Biztos nem követ Charmie, ugyan miért is követne? Talán csak erre van dolga, ne legyél már ilyen üldözési mániás!! Nem volt ismerős a srác, de igyekeztem nem foglalkozni vele, mégis a gyomrom nem hagyott nyugodni. Igyekeztem nyugtatni magam, hogy mostanában paranoiás lettem és már lassan mindenkiben ellenséget látok. Vagy talán ez a srác lenne az, akivel láttam a nővéremet veszekedni? Vajon ő lenne az, akinek köze lehet Cher eltűnéséhez? Ismét hátrapillantottam, hmm...lehetne akár ő is, bár sötétebb hajú férfira emlékeztem. Ahh Charmie, már megint idióta vagy!!! Igyekeztem kiverni a sok hülyeséget a fejemből és megszaporáztam a lépteimet, hogy minél hamarabb elérjem a kertvárosi részt.

Who are you? ✗ Most még kis rövid lett   Embarassed

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Vas. Ápr. 22, 2018 12:37 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & charmie
i just need a friend
zene: monsters • szószám: 500 • megjegyzés: rawr


Emlékszem, a szüleim kimondottan utálták már régebben is, hogy én mindent olyan lazán fogok fel. Nem csináltam balhét semmiből, ha valamit elszúrtam, csak vállat vontam és tovább sétáltam. Elég csak belegondolni, hogy minden gátlás nélkül nekiálltam cseszegetni Wales imádott kis hercegnőjét is, pedig alig voltam még tizen-akárhány éves.
Ezek után természetes, hogy egy random vadidegen átváltoztatásából se csináltam nagy ügyet. Elkapom, megharapom. Ha átváltozik, hurrá, ha nem, majd összeszedem vacsira. Tartalék mindig kell, ha esetleg beütne a balhé és elkezdenének járőrözni a vadászok a környéken.
Végül sikerült kiszúrnom magamnak egy érdekes csajszit. Rózsaszín haja volt, és szinte sugárzott belőle az élet. Mármint... Nem az a „YOLO, Starbucks, bolyhos kiskutyák” fajta élet. Az nem vonzott volna maga után. Ez a lány megmagyarázhatatlan életerőt árasztott magából, amire iszonyatosan kíváncsi lettem. Már azon se csodálkoztam volna, ha a gondolatai is olyan furcsák és egyediek lettek volna, mint a haja.
Elindultam utána, persze tartva a tisztes távolságot. Nem akartam azonnal feltűnni neki, vagy bárki másnak az utcán. Elég nagy volt még a tömeg, így először ki kellett valahogy csalnom a kiszemeltemet, lehetőleg minél óvatosabban. Legalább is ez volt a terv, de valami különös szerencse folytán a leányzó elkanyarodott egy mellékutcába, ahol már jóval kevesebb ember mászkált. Belül már táncoltam az örömtől, hogy még a kisujjamat se mozdítottam meg, és mégis úgy alakult a dolog, ahogy terveztem. Ráadásul ha jól láttam, még zenét is hallgatott, úgyhogy amiatt se kellett aggódnom, hogy túl nagy zajt csapok vagy ilyesmi.
Végül a lány valahogy kiszúrt, de egyelőre próbált nem foglalkozni velem. Persze hallottam, ahogy a kis szíve szaporábban kezd verni, így esélye se volt letagadni, hogy aggódik. Miért is ne tenné? Fiatal lány, egyedül, egy kihalt városrészen. Nem túl erős kombináció, bármelyik pedofil állat követni kezdhette volna. Szerencsére csak én mentem utána, bár ez is csak nekem kedvez, neki nem igazán.
Egy volt a baj... Kezdtem megunni a béna sétálgatást. Nem akartam terelgetni, vagy megvárni, amíg esetleg sikerül hazajutnia. Ideje volt a tettek mezejére lépni. Amikor gyorsított, én is gyorsítottam egy kicsit, majd...
Feltételeztem, hogy a zenét a biztonság kedvéért lehalkította - legalább is a helyében én ezt tettem volna -, így egy kis hangulatfokozás végett elkezdtem fütyörészni. Egy rég hallott vidám dallamot, miközben néha őt, néha a földet vizslattam. Hátborzongatónak akartam tűnni, és érzékeltetni szerettem volna vele, hogy bizony van mitől tartania. Még egy cigire is rágyújtottam, persze azt inkább csak egy kis ideglevezetésképp. Készültem rá lelkileg, hogy egy szép kis macska-egér játék következik, amiből nekem kell győztesen kimásznom.
Volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz túlzottan egyszerű a dolgom. Persze miért is lett volna? Az emberek tele vannak töltve túlélési ösztönökkel, amik ilyenkor bekapcsolnak és olyanokra kényszerítik a testüket, amikre máskor képtelenek lennének. Például futva lehagyni egy kocsit, vagy felemelni valami nehezet. Csupa olyan dolog, ami a természetfelettieknek már megvan. Ezért is voltam olyan biztos benne, hogy mindenképp én fogok jól járni. Míg ő halandó lábakkal futott volna, én egy kannibál szörnyike sebességével mentem volna utána. Egyértelmű volt a végkimenetel, csak az eredményéről nem tudtam semmit.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Jan. 29.

Tartózkodási hely :
❀ Beacon Hills ❀

Foglalkozás :
❀ Tanuló, hobbifotós, író ❀


Szomb. Május 12, 2018 9:13 pm
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb



Nick & Charmie

Akkor, mikor úgy döntöttem, hogy gyalog megyek haza azon a bizonyos napon a suliból, még nem sejtettem, hogy az életem gyökeres fordulatot vesz. Egy pillanat alatt. Egy pillanat elég ahhoz, hogy valakinek az élete megváltozzon, felforduljon. Hogy a világ, amiben addig élt összedőljön és kitáguljon. Csodaszép tavaszias idő volt, de sötét fellegek tarkították az eget. Mintha csak egy jel lett volna arra, hogy bizony az én életem is a sötétség felé tart. Arra tartottam. És fogalmam sem volt róla. Magamban morgolódva ballagtam ugyanazokon az unalmas, jól ismert utcákon nem sejtve, hogy a jövőben más ismeretlen utcákat fogok róni, hogy a megszokott szürke kis világom egyszersmind majd színesebbé válik és a mostani apró-cseprő kis problémáimat még vissza fogom sírni. Aztán megéreztem az első jelet. Követnek. Persze próbáltam magam lebeszélni róla, hisz a nővérem eltűnése és Aaron halála óta paranoiásabbá váltam. De a biztonság kedvéért feltűnésmentesen kikapcsoltam a zenét és a zsebembe csúsztattam a fülest. Megszaporáztam a lépteimet, ám ekkor valaki fütyörészni kezdett mögöttem. Biztosra vettem, hogy a srác volt az. Miért van olyan érzésem, hogy ez nem jó jel? Melyik horrorfilmet is nézették meg velem, amiben a gyilkos mindig valami fura dallamot kezdett el dúdolni vagy tán fütyülni az áldozatainak, mielőtt megölte őket? Áhhhh Charmie, ne is gondolj ilyesmire! Ez nem egy hülye film. Ez a valóság! De ez nem nyugtatta meg a görcsbe rándult gyomromat, főleg, hogy a füttyszó egyre közelebbről hallatszódott. Gyorsítottam a tempón. Nem bírtam meg, hogy hátra ne nézzek. A srác is gyorsabb tempóba kapcsolt a két szemembe nézve, és már egy büdös füstrúd is kilógott a szájából. Na jó Charm, ez már több mint gyanús! Ez nagyon nem jön be, nem vicces, sőt, egyenesen hátborzongató! Megfordultam és elkezdtem rohanni. Úgy sprinteltem, mint még soha életemben és közben reménykedtem benne, hogy nem fog utánam szaladni a perverz disznaja. De mikor a vállam felett hátra sandítottam, akkor jött csak a borzalmas igazság. Mégpedig az, hogy a srác még mindig nem tűnt el, elszántan jött utánam. Úristen, ez beteg! Mit akar tőlem? Meg akar ölni fényes nappal, az utcán???? Hazáig még azért volt pár utca, addig nem bírtam volna ki szusszal. Charmie, le kell ráznod a srácot!! Kell egy búvóhely. De merre??? Hova bújjak??! Próbáltam összeszedni a gondolataimat, miközben lassan már Forest Gump üzemmódba kapcsoltam és maratoni futókat megszégyenítő sebességgel száguldottam át a kietlen kisutcákon. Miért nem jár erre most senki sem????? Aztán gondolatban megláttam a menekülésem kulcsát. Anya barátnőjének, Miss Pettygrew-nak a kertjét. Ha befordulok a következő utcán, be tudok osonni a kertbe hátul. Kicsi vagyok és sovány, beférek a mozdítható lécek között. És mikor ő beéri a sarkot, már csak a hűlt helyemet találja. Ez az!!! Úgy tettem, ahogy elterveztem, éles bal kanyart vettem, majd szinte beugrottam a bokrok közé, és oldalt a léceknél gyorsan bepréseltem magam Anette kertjébe. A sűrűn benőtt bokrok és tuják között bújtam meg és a biztonság kedvéért még egy leesett kemény és vastag faágat is a markomba szorítottam, hogyha kell, tudjam fegyverként használni. Mivel Miss Pettygrew még dolgozott, így esélytelen volt, hogy bekéredzkedjek hozzá, csak abban bíztam, hogy a csávóka a prédája nyomát vesztve majd feladja és átgondolja az életét, olyan konzekvenciát levonva a mai napból, hogy inkább besétál az Eichen házba egy beutalóért saját magának. Nem csaptam zajt, csak lapultam a sűrű, zöld növényzetben, szinte már lélegzet visszafojtva. Bár fogalmam sem volt, hogy a srác utánam jött e avagy sem.

Music: Who are you? ✗ Nem adom könnyen magam Razz

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Pént. Május 18, 2018 2:02 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & charmie
i just need a friend
zene: ready or not • szószám: 508 • megjegyzés: küzdj csak, annál izgibb hahaha


A játék ott kezdődött, hogy eldöntöttem, kreálok magam mellé egy társat. Mármint bűntársat, nem valami hancúrpajtást, akivel enyeleghetek a kandallót bámulva... Tehát elkezdődött, a bábúk pedig mind a helyükre álltak. Az egyik sarokban én, a másikban pedig a rejtélyes, pink hajú lány, akit kinéztem magamnak. És hiába vett minket körül annyi civil, csak mi ketten léteztünk. A többiek csak statiszták voltak, akik azért léteztek, hogy megnehezítsék a dolgomat, és adjanak esélyt a leányzónak a menekülésre. De én tudtam jól, hogy hiába, mert a játék mindenképp az én győzelmemmel fog végződni. Túl jó vagyok már ebben, az elmúlt huszonöt évnyi vacsorám a tanú rá. Jó, nem mondom, hogy mindig is nagy vadász voltam, régebben elég volt, ha kijelentettem, hogy éhes vagyok, és anyám már hozta is a kedvencemet. De az se most volt már, azóta bőven szereztem tapasztalatot, miközben a normális wendigok életét éltem. Már ha lehet normálisnak nevezni egy lényt, ami embereket rágcsál, és még a többi természetfeletti is alávalónak tartja. Pedig nem vagyunk mi olyan gyengék és jelentéktelenek, nekem aztán bárki elhiheti. Elég, ha megvadulunk, onnantól kezdve semmi esély ellenünk.
Ahogy sejtettem, áldozatom hamar kiszúrta, hogy valami nincs rendben. Hát persze, nőből van... Nekik valami oknál fogva emberfeletti érzékük van az ilyesmihez, szinte kivétel nélkül mindig megérzik a veszélyt. Ha emellett még okosak is, azonnal meg is találják a megoldást, amivel kivághatják magukat a szituból. Persze egy ehhez hasonlót nem sokan tudnak átvészelni... Hiába van eszük, az erejük sehol sincs egy természetfelettiéhez képest.
Végül a következő ötletem is bevált, a fütyörészésemre egyből gyorsítani kezdett. Felvettem a tempóját, közben már egy cigire is rágyújtottam. Tudtam jól, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy a kiscsaj beijedjen, és amikor ez beigazolódott, még egy kisebb félmosolyt is megengedtem magamnak. Élvezem, amikor az emberek félni kezdenek, van benne valami egészen mámorító. Hatalomérzetet ad, és felbátorít, hogy már csak azért is elkapjam, akár fényes nappal is. Vagyis... Felhős nappal, tekintve, hogy még az időjárás is a hátborzongató belépőmnek kedvezett. Egyre jobban tetszett ez az egész.
A lány egy szempillantás alatt futásnak eredt. Gondoltam, hogy erre is sor fog kerülni, úgyhogy először csak hagytam, hogy elfusson valamerre. Az illata berögzült az orromba, így bármikor, bárhol megtalálhattam, ha olyan kedvem volt. Addig pedig csak nyugodt szívvel sétáltam tovább, eldobtam a csikket, majd fülelni kezdtem és követtem a nyomát. Hagytam neki időt, hogy azt higgye, lerázott.
A nyomok egészen egy kert felé vezettek, lépteimet pedig puhára vettem, hogy ne vegyen észre. A bokrok közül zörrenés, gyors szívverés és légzés zaja érkezett, így tudtam, hol lesz a kisasszony. Egyelőre azon agyaltam, hogy vajon miképpen tudnám még egy kicsit meghajszolni, hogy legalább ne egy random ember házánál kelljen megharapnom...
Lassan, nagyon halkan indultam a növényzet felé, emberi fül már nem hallhatta a közeledésemet. Leereszkedtem, és bemásztam a levelek közé, nem túl messze a lánytól.
- Szerinted elment már? - kérdeztem tőle, a lehető leglazább arckifejezéssel. Nagyon reméltem, hogy felismer, és halálra ijedten fut tovább... Nem hiányzott, hogy lefagyjon. Abban semmi élvezetes nem lett volna, ha úgy harapom meg, hogy közben még csak nem is próbál tenni ellene valamit.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Charmie & Nick - The bite is a gift
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: