• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Szer. Nov. 07, 2018 2:37 pm
☇ Játszótársat keresek!


Szomb. Nov. 03, 2018 7:51 pm
☇ Daniel 'Danny' Nicholson


Szomb. Nov. 03, 2018 3:48 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Elesis Noah










avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Pént. Ápr. 27, 2018 1:10 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



Elesis Noah
Like a flower made of iron
Becenév: A legtöbben (a munkában és a környezetemben) a vezetéknevemen szólítanak, Noah-nak, odahaza apám és a nővérem mindig Lézi-nek becézett (az Elesisből).
születési hely: Roskilde, Dánia
kor: 24 éves
nemi identitás: hetero
faj: Hellhound
play by: Jenna-Louise Coleman karakter: saját

Arcomról szelídség sugárzik, hangom mézédes, kislányos báj lengi körül apró termetem, de ne tévesszen meg senkit a látszat. Hatalmas erő és kitartás lakozik bennem. Olyan vagyok akár a TENGER. Ami CSENDES, ha a szél nyugodt, békésen fodrozó hullámokat vet magából a partok felé. Tenger, ami TITOKZATOS és MÉLY, a felszín alatt temérdek titkot rejt  és veszélyt, de aki elég bátor és merész, hogy felfedezze a kék víz mélységeit, hatalmas kincsekre lelhet. Olykor ha szél feltámad és viharfelhők gyűlnek a nyílt víz felett, HÁBORGÓ vagyok. Szeszélyes, vad hullámaim az égig tornyosulnak és hatalmas erővel zuhannak vissza a mélybe, elragadva mindent és mindenkit, ki az útjába kerül. Aki a viharban hajózik VAD hullámok hátán, viharos szélben, az könnyen elveszhet, de aki a nap ragyogó fényében szeli át a tengert, azt KEDVES szellő segíti és könnyed útja lesz.
meet me halfway

"A család olyan, mint egy varázskör: átkarolnak, és ha baj van, ezt a kört senki sem tudja áttörni."

Azt mondják az ember életében a család a legfontosabb. Egy biztos pont, egy erős kötelék, amit nem csupán a vér, de az egymás iránti tisztelet és szeretet köt össze. S bár olyan mint az időjárás, nem mindig süt a nap, vagy simogat lágy szellő. Néhanap borongós fellegek gyűlnek felettünk és vad szél tombol - olyankor szeretnénk messze menni, elmenekülni, távol lenni - de minden vihar elvonul egyszer, és a sötétség után újra kivirul a fény. Ilyenkor jól esik tudni, ha túlnézünk a bajokon, a családon kívül nincs fontosabb ezen a világon.

Mindig is szerettem volna egy összetartó családot, de nekem nem ez jutott. Nálunk örök a sötét, felettünk mindig vihar tombol és remény sincs rá, hogy valaha kisüt a nap. 
you're still have all of me


A KEZDETEK
-Pokolkutya-
Őszinte, mézbarna szemei csodálkozva nyílnak az ismeretlen világra. Ártatlan, tisztalelkű gyermek születik ezen a hűvös téli éjszakán. Ám a születés csodás pillanatát hamarosan a gyász kínzó fájdalma árnyékolja be. Az édesanya szemeibe könny szökik, az öröm és a veszteség vegyes érzése mardossa belülről. Nincs több idő! Búcsút vesz gyermekétől, lágy meleg csókot lehel a homlokára. Egy percnyi találkozás, csak ennyi jutott nekik. Utolsó leheletével még elsuttogja leánya nevét: ELESIS, majd fáradtan hajtja fejét a párnákra, lehunyja aranybarna szemeit és örök álomra szenderül.  
A veszteség keserű érzése telepszik a családra, megmérgezi a lelkeket, elhomályosítja elméket, őrült gondolatokat szül, miközben elfeledkeznek arról az apró csodáról, amit a nő hagyott örökül...
-HAHAHA. Ő az ENYÉM! Az enyém lesz! Eljövök ÉRTE, amikor itt az idő.

-Elesis-
Egy nő, aki az életét adta értem. Egy nő akinek a nevét nem ejthettem ki. Nem volt hozzá jogom. A családom szemében soha nem voltam több egy megtűrt személynél. Engem hibáztattak anyu haláláért. Ahányszor rám néztek a veszteséget látták. Szemeimben anyám szemeit, mosolyomban anyám mosolyát.
-A gyász kegyetlen dolog, a veszteség a gyengéket felemészti és kifordítja önmagából, nem rossz emberek ők Lézi, csak mélyen gyökeret vetett bennük a szomorúság. Oly sokszor hallottam ezeket a szavakat nővérem szájából, mint égen a csillag. Vigasztalni akart, de semmivel nem lett jobb.
Eleinte fáj, de az idő segít beletörődni, hogy vannak dolgok, amik rajtunk kívül állóak, és amik ellen nem tehetünk. Csak el kell fogadnunk, erőt meríteni valamiből, amiből tudunk és tovább kell lépnünk. Így tettem én is, mikor a szemekben szűnni nem akaró gyűlöletet láttam. Elengedtem. Már nem akartam elfogadtatni magam, elindultam egy másik úton...a saját utamon.

A MEGSZÁLLÁS
-Elesis-
Egy újabb veszteség ebben az elátkozott családban. Egy újabb ok, amiért a szemekben izzó gyűlölet éghet. Mintha ez a család képtelen volna a szeretetre, mintha a düh és a harag tartaná egybe. A nővérem halott. Azt mondták gyenge szívvel született. Gyerekkorától betegeskedett, és jól tudta neki a sors nem intézett hosszú életet. Mégsem nyomasztotta soha a halál gondolata. Minden percet úgy élt meg, mintha az lenne számára az utolsó. Örömmel, teljeséggel. Az ő szemeiben szelídség lakozott, arcán kedves, őszinte mosoly, mint apánkéba. Mellettük sohasem éreztem magam értéktelennek, és most a nővérem nincs többé. Elvesztettem egyik támaszom. A fájdalom akkora méreteket öltött bennem, hogy képtelen voltam sírni. Lassan leereszkedett a koporsó és a föld lassan maga alá temette...

-Pokolkutya-
A nővér elhagyja a földi világot és hiánya hatalmas űrt hagy a szívekben. Mindig így van ez, ha egy kedves lélek eltávozik.
-Milyen szomorú...
Most eljön az én időm, hogy birtokba vegyem a testet, amit oly sok ideje kiszemeltem már.
-HAHAHA. Nincs mire várni, ennél nem lesz jobb alkalom!
Feltámad a szél a gyászoló tömeg körül és a lány közelébe kerülök. Emberi szem nem lát engem, puszta árnyék vagyok.
-Szegény gyermek. Összetörte a gyász. REMEK!
Csak egy villanásnyi idő és a "szíve mélyére" költözöm. A teste most már az ENYÉM. Végre megpihenhetek.

-Elesis-
Feltámad a szél, vadul süvít végig a gyászolók között. Mintha egy kéz ragadná meg a vállaimat. Egy rossz érzés környékez, zaklatottá válok. Egy másodperc, nem több...eszméletem vesztem és a földre rogyok. Újra kezek érintik a vállamat. Ez más. Apám kezei nyúlnak utánam. Felnézek rá, megtört tekintetében féltő aggódás. Szorosan magához ölel. Biztonságban vagyok, lassan megnyugszom.
***
A temetés óta évek teltek el, de azóta érzem, valami megváltozott bennem. Nehéz szavakba önteni ezt a nyomasztó érzést, de mintha nem lennék egyedül. Mintha valaki minden lélegzetvételemnél velem lenne, folyton szemmel tartana. Kinek beszélhetnék erről? Csak bolondnak tartanának.

ÉBREDŐ LÉLEK, ÉBREDŐ ERŐ
-Elesis-
Karácsony este van. A hófedte kanyargós hegyi úton utazunk egy fogadó felé. Ezúttal nagyszüleim szegődtek velünk útitársként. Kínos csendben, lassan haladunk a csúszós, jeges úton. Bent fagyosabb a levegő, mint odakint.
-Apa, vigyázz! Sikoltok fel, mikor a szembe jövő autós hirtelen átjön a sávunkba és belénk rohan.
Fekete néma csendben lebegek...élet és halál között??? Mi történik velem? A sötétség puha köntösként ölel körül, védelmezőn. Nem látok semmit, nem hallok semmit, majd felcsendül egy mély, kicsit sejtelmes, földöntúli hang.
-Elesis. Valaki mély dörmögő hangján a nevemen szólít. Beszéde lassú és sötét. Ismerősnek tűnik, pedig tudom, sohasem hallottam azelőtt.
-Halványul már lelked fénye? Kérdése visszhangzik a térben. Aztán megtörik a sötétség, mikor egy apró szikra gyúl, majd egy pislákoló láng tűnik fel a szemeim előtt, és mögötte valami egészen rémisztő. Alakja még nem tiszta, a tenyerén lobogó láng fénye épp csak megvilágítja kontúrját, mégis a félelem érzése ébred bennem.
-Ki vagy mi a fene vagy te? Kérdezem bizonytalan tekintettel. Válaszként hangos kacajt kapok.

-Pokolkutya-
Hosszan nézem a lány riadt arcát. Kedvem lelem benne.
-De édes teremtés. Öröm lesz átvenni felette az irányítást. Gondolom magamban.
-A magamfajtát Pokolkutyának nevezik. A nevem Balthier. Felelem végül és tudatom vele sötét szándékaimat. A testét akarom, hogy fizikai formát ölthessek az emberek világába. A lány ellenkezik, a fejét rázza, pedig szerencsésnek kéne éreznie magát, hogy őt választottam.
-Nem számít! Néhány perc és önként adod majd meg nekem, amit szeretnék. Nevetek fel újból. Már a számban érzem a győzelem édes ízét. Mindig így van, mindig megszerzem, amit akarok. Nem teszek mást csak ráébresztem őket jelentéktelenségükre, megfosztom őket a remény táplálta illúzióktól, amibe az emberek oly szívesen kapaszkodnak. S amint felismerik, hogy nincs helyük a világban, egyszerűen feladják.

-Elesis-
A Pokolkutya hatalmas karját kitárja és ujjával a sötétségbe mutat, majd egy ponton eloszlik a sötét. Látom a kocsinkat, kerekei az ég felé állnak, apám élettelen testét a földön heverni, nagyapám vérző lábát, nagyanyám könnyes szemeit és magamat, ahogy erőtlen kezem emelem feléjük és halkan segítségért suttogok. Ám szavaim süket fülekre találnak és még tekintetüket is elfordítják, mintha ott sem lennék...

-Pokolkutya-
A lány megtörve nézte a valóságot, milyen ocsmány is tud lenni az emberi természet.
-Látod már Elesis. Nem kellesz senkinek. HAHAHA. Akinek fontos voltál, már mind halott....az anyád, a nővéred és most az apád is. Nem maradt már senkid ezen a világon. Miért maradnál? Ne nehezítsd meg, add fel! Dörmögtem a fülébe, de a lány makacsul megrázta a fejét.

-Elesis-
Fájtak a kutya szavai, fájtak mert minden szava igaz volt. Nem volt senkim, már nem volt mit elveszítsek. A testemen kívül. A testem még az enyém volt, és most ettől is megfosztanának? Eltökélten fordulok a kísértőm felé és olyan szavakat intézek neki, amit sok száz vagy ezer éves létezése óta senki.
-Ha a testem kell...tudd pokolkutya, nem adom könnyen! Egyezzünk meg! Hagyod, hogy emberként és önmagamként éljek, és cserébe átengedem neked, amikor a céljaidhoz kell és segítelek!

-Pokolkutya-
Már biztosra vettem a feladást, de a lány meglepetésemre alkut ajánlott. Nocsak, micsoda merészség.
-Alkudozzak egy halandóval? Miféle képtelen ötlet. Fortyogom magamban, de az ajánlata korrekt.
-Azt mondod, legyünk társak? Azt mondod segítenél? Dörmögöm ízlelgetve az alkuját. Egy szövetség, ami akár még jól is elsülhet. Miért is ne tehetnék egy próbát?
-Elfogadom az ajánlatod! A mai naptól egy testben élünk és egy cél vezérel minket. Engedd, hogy kipróbáljam a testet... Megragadom a lány kezeit, érintésem forró, akár a tűz. Nem ellenkezik. Visszatérek vele a testébe, de már nem Elesis az, aki feltápászkodik a földről. Narancsban izzó szemekkel tekintek a két vénségre. Testemet perzselő láng övezi, körülöttem minden lángra kap. Közelebb lépek hozzájuk, és némán végignézek rajtuk.
-Micsoda szánalomra méltó teremtmények. Gondolom elnézve a rémült arcokat. Megmosolygom, amikor Istent emlegetik és kereszteket dobálva imába kezdenek. Rajtuk már Ő sem segíthet, ilyen romlott lelkeknek nincs más hely csak a Pokol. Megölhettem volna őket, de a lány nem akarta. Igaza volt, nagyobb büntetés nekik az élet...szó nélkül sétáltam el mellettük. Magunk mögött hagytuk őket és velük együtt a múltat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Feb. 17.

Age :
26

Tartózkodási hely :
bh

Foglalkozás :
waitress


Hétf. Május 14, 2018 4:29 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



Elfogadva!
üdvözlünk az oldalon!


Elesis *-*
Először is had mondjam el, hogy imádom Jennat, szóval nagyon örülök, hogy őt választottad pb-nek 95 Ráadásul az et elolvasása után nagyon is illik a karakterhez ez az arc.
Na de... Már az elején tetszett, hogy nem egy szokványost leírást kaptál, hanem a tengerhez hasonlítottad magadat, ami igazán érdekes megismertetése volt a karakterednek. Annyi szent, hogy mostantól rólad csakis a kék szín fog eszembe jutni.
A családi helyzeted meg látom neked se épp a legkönnyebb, de sajnos vannak ilyenek a világban, nem élhetünk tökéletes mesékben. Bár, még ott is sokszor a karaktereknek nem élnek a szülei, vagyis ott is tökéletesség. Mindezek ellenére remélem majd a városkánkban sok barátra tehetsz szert, akik valamilyen módon gyarapítani fogják a családodat Wink
A történeted igazán érdekes volt, főleg azért, mert a pokolkutya részéről is bemutattad a történeted. Egy teljesen más perspektívát mutattál be, ami nem csak különlegessé tette az egészet, hanem megismertette azt a lényt is, amivel együtt kell élned.
Na de nem húzom tovább az időt. Mivel láttam már foglalóztál, fuss, keres játékostársakat! Ajánlani tudom, ha valakire ráírsz, vagy megnézted kik írtak már a keresőbe és megdobod őket egy pm-el. Senki nem harap, vagy nem nagyot Razz Egyébként üdv itt nálunk *-*
avatarfoglaló játékpartner kereső



why should i apologize for the monster i've become? no one has ever apologized for making me this way
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Elesis Noah
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Hellhound-
Ugrás: