• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Game - Nero &Ivy


Szer. Okt. 10, 2018 11:13 am
☇ touch of glory

Vendég

Szer. Okt. 03, 2018 11:25 pm
☇ Ivy Levan


Szer. Okt. 03, 2018 10:59 am
☇ Játszótársat keresek!


Kedd Okt. 02, 2018 2:30 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Nicholas x Elesis - Külvárosi utcabál










avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Hétf. Jún. 04, 2018 11:03 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

~Előzmény~
Egy nevesincs poros kisváros, egy útszéli zsúfolt kis kocsma és egy sötét tekintetű férfi. Ott üldögél egymagában, az egyik félreeső sarokba a sokadik korsó sörével, mit sem sejtve arról, mi vár még ma rá. A halál. A halál sötét árnyéka vetül rá, de MÉG biztonságban van. Még a kocsma éjszakai nyüzsgése óvja, de amint feláll attól az asztaltól a sorsa megpecsételődik...általam. ÁLTALUNK.
Érzem az árulás szagát. A vérére vágyom. Itt van. Ott ül...Elesis...Elesis!!!! Mondd, mikor csapunk le rá? Hallom a fejemben megszállóm szavait. Hangjában izgatottság és türelmetlenség.
Türelem Balthier, türelem. Felelem gondolatban a kutyának, majd vállam felett hátravetek egy pillantást a gyanútlan idegenre. Az áldozatra. A bűnösre. A részegség épp csak megkörnyékezte, még lehúzza megmaradt italát, elvégre kifizette, majd feláll és miközben kabátját magához veszi csendesen távozik. Itt az idő!
Elesis!!! Elmegy!! Elesis!!!! A nyomát fogjuk veszteni!!! Gyerünk, kapjuk el!!! Szólnak újra a kutya sürgető, aggodalommal telt szavai.
Látom Balthier, nyugalom!!! Elkapjuk. Újra nyugalomra intem a "démont". Lassan lepattanok a bárszékről és a fogashoz lépek. Kényelmesen belebújok sötétszürke bélelt kabátomba. Elvégre odakint, az ajtón túl a hideg, ködös éjszaka vár. Lassú léptekkel a kijárat felé indulok biztos távolságból követve a célpontot. Kár minden perc a kapkodásra, a férfi nem siet. Megáll egy kisebb távolságra a kocsmától, mintha várna valakit.
Szép esténk van nem igaz? Megállok mellette és megszólítom, majd a sötét, csillagokkal teli égboltra emelem a tekintetem. Kicsit elrévedve az égi látványban.
Az, és kibaszottul hideg, lefagy a tököm is. Mordul fel barátságtalanul a férfi hangja jobbom felől. Egy szál bagó lóg ki a szájából és idegesen tapogatja kabátja zsebeit. A gyújtóját keresi heves szitkozódás közepette. Ránézek és mosoly költözik ajkaim szélére. Egy utolsó cigi? Még belefér.
Tüzet? Ajánlom fel segítségem és elé emelem az öngyújtómat.
Kösz. Nyögi felém és a láng fölé hajol, s közben meleg mézbarna szemeim izzó narancsszínbe fordulnak át. Balthier készen áll. A férfi felemeli a fejét és ledermed a mozdulatába. Hideg jégkék szemeibe rémület költözik. Mintha pontosan tudná mi várna rá. A hűvös szempár óriásira kerekedik és zihálva kapkodja a levegőt, amit a felismerés okozta félelem átjárja minden egyes porcikáját. A cigi anélkül esik ki a szájából, hogy akár egyetlen slukkot szívott belőle, majd hátrálni kezd.
Könyörgöm. Ne bánts. Szánalmas kérlelésbe kezd, de számára nincs bocsánat. A tettei miatt lakolnia kell. Életek hulltak el miatta. A döntései miatt. Ezt nem hagyhatjuk megtorlatlanul.
Fuss! Mondom hidegen a férfinak, aki előbb értetlenül néz, majd futásnak ered. Árkon bokron, be az erdő sűrűjébe menekül, biztonságot remélve az anyatermészettől. Hiába rajta már ez sem segít.
Balthier. Indulhat a hajsza. Mosolyogva adok zöldjelzést a pokolkutyának, hiszen csak erre várt. Üldözni, hajtani a prédát.
Ez az. Elkapom. Az ENYÉM lesz. Ördögi nevetés kíséretében veszi át az uralmat a testem felett. Üldözőbe vesszük a férfit, aki egy kevéske előnyhöz jutott. A bokrok ágai felsértették a bőrét, így úgy loholunk a levegőben terjengő vérszag után, mintha nyomkövető lenne rajta. Hosszú percekig gázolunk a sűrűben, és a férfi már karnyújtásnyira van, amikor az országúthoz érünk. A prédánk majdnem egy autó elé veti magát. Nem sokon múlik, hogy esztelen futása balesetet okozzon. Zaklatottan kér segítséget a sofőrtől, aki felveszi a következő városig.
A fenébe!!! Elmenekült! Mordul fel csalódottságában a kutya.
Nem Balthier. Csak nagyobb előnyhöz jutott. Javítom ki a társam. A következő városban elkapjuk, ebben biztos voltam.

~Beacon Hills~
A hajsza egy játék, amiben olykor benne van, hogy a prédára Fortuna rákcsint és meglóg üldözője elől. Ez történt most is. De eltökélt "vadászok" voltunk, igazi "vérebek", akik ha egyszer szagot fognak, a világ végére is elmennénk a "zsákmányért". A sorsát nem kerülhette el ez a férfi sem. Csak pár órányi időt nyert mielőtt lesújt a végzet.
BEACON HILLS. Ez állott az út melletti táblán, ami jelezte a következő város nevét. A helyet, ahol a férfi menedéket talált...
Beacon Hills külvárosának utcáit koptatom. Nyomasztó csend telepszik a környékre, a lámpák vibráló fényei sejtelmesen világítják meg a kihalt utcákat. Aztán hangok szűrődnek a sarkon túlról, és kíváncsian indulok meg a fény irányába.
Érzem az áruló szagát! Elesis!!! Érzem!!! Morogja a pokolkutya és érezem a felismerése örömét. A saroknál ünneplő jókedvű tömeg látványa fogad. Ital, zene, táncoló zajos emberek tömege. A szag, amit követtünk elhalványult, a bulizó sokaság szaga elnyomta a prédáét.
Nem baj Balthier, megtaláljuk. Felelem gondolatban és azon kapom magam, hogy már a tömegben állok. A kezembe csapolt vizezett sört nyomnak.
Hééééé, neked nincs piád...srácok itt egy kislány mindjárt szomjan hal, ide egy pohárral!!!! Hangoskodik mellettem egy megtermett férfiember. Komolyan legalább 2 és fél fejjel magasabb nálam, bár az én 150 centimhez képest nem volt nehéz magasabbnak lenni. Kicsit megilletődve állok és szorongatom az ingyen piám, elrebegek egy köszönömöt, majd belekortyolok a sörömbe, s közben szemeimmel a körülöttem bulizókat lesem. Keresem az üldözött férfit, de egyelőre nem vélem felfedezni őt.
BULI VAAAAAAAN! Üvölti pár megrészegült fiatal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Hétf. Jún. 18, 2018 2:24 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you
szószám: 921 • megjegyzés: bocsánat a késésért!


Az emberek primitív kis lények. Mást se csinálnak, csak pusztítanak, fogyasztanak, és úgy tesznek, mintha semmi nem lenne az ő hibájuk. Tele vannak felesleges vágyakkal, könnyen irányíthatóak és védtelenek. És mégis, mindezek ellenére jó érzés néha közéjük tartozni. Együtt ünnepelni velük, táncolni és belekeveredni egy utcai verekedésbe... Együtt falatozni velük, még ha utána néhány órán belül rohanhatok is kirókázni az egészet. Még ezt a kellemetlen részletet is képes vagyok félresöpörni, ha épp kedvem támad embert játszani.
Nem mondhatnám, hogy tényleg vágyom az életükre. Soha nem tartoztam közéjük, ahogy a családom sem, így csak látásból tudom, milyen tudatlan hangyaként élni egy hatalmas társadalomban. De azért... Néha kipróbálnám, milyen megenni egy marhasültet anélkül, hogy utána visszajönne az egész. Kíváncsi lennék, milyen íze van a bornak, vagy egy híres olasz pizzának. Lehet, hogy hülyén hangzik, és anyámat ki is kergetném a világból az ilyen ötleteimmel, de... Néha jó lenne csak egy órácskára kikapcsolni a kannibál szörnyet.
Miket is képzelek? Nem változtathatok azon, aki vagyok, egyszerűen haladnom kell az árral. A vágyakat pedig el kell felejtenem, és a túlélésre koncentrálni. Elvégre ez a tetves kis város tele van vadászokkal, nem igaz? Azonnal lebuknék, ha észrevennék, hogy nem tudom megenni azt, amit ők.

Valaki kopogtat az ajtón. Várok, hátha feladja, de csak nem marad abba, sőt, most már a csengőt is szanaszét nyomkodja az illető. A fenébe is, nem lehet békén hagyni a wendigót?
Lomhán feltápászkodok a kanapéról, majd tarkómat vakargatva elindulok a bejárat felé. Szememet alig tudom nyitva tartani, annyira elfog az álmosság. Talán valakit vártam mára? Nem, az nem lehet. Nem jelentkezett senki a házvezetőnői állásra, amit meghirdettem, pedig marha jó fizut ajánlottam érte - úgyhogy tuti nem abban az ügyben keresnek.
Ahogy kinyitom az ajtót, először csak foltokat látok. Az utcai lámpák fénye egy rövid időre megvakít, így pislognom kell párat, mielőtt sikerül kivennem az előttem álló alakot. Jaj, ne...
- Szervusz, Nick! Akarom mondani, Nicholas... Mr. Harden. - dadogja a szomszéd lány. Azt hiszem, Emmának hívják, de talán csak rosszul emlékszem.
- Csak Nick. - felelem fáradt hangon - Mit akarsz te itt, ilyen későn? - ráncolom a homlokom, miközben az ajtófélfának támaszkodok. Akcentusomon még mindig hallani, hogy nem vagyok vérbeli amerikai, és ez csak még inkább zavarba ejti az előttem álló hölgyeményt.
Ez a lány már az ideköltözésem óta teljesen belém van esve. Nem volt nehéz kiszúrni, miután folyton áthívott a házibulijaiba, és a családi sütögetésekre. Ráadásul kicsit se diszkréten beszélgetett rólam valamelyik barátnőjével a teraszon, még úgy három hete, és... Hadd ne mondjam, miről volt szó.
Mielőtt Beacon Hills beszippantott volna, az államok másik felében tengettem napjaimat. Ehhez hasonló szomszédságban volt részem, és a mellettem lakó lány szintén odavolt értem. A mai napig nem tudom, mitől van ekkora vonzerőm.
- Ó, én csak... Hallottam, hogy valami nagy utcai parádé van a közelben. - feleli zavartan.
- Igen...?
- És gondoltam megkérdezem, hogy nem lenne-e kedved eljönni. Velem. Na meg itt van Stacy is, a legjobb barátnőm. - az ajkába harap, hogy elrejtse idegességét.
A válla fölött átpillantva észre is veszem Stacyt, aki vidáman integet köszönésképp.
Egy darabig csak a két lányt figyelem, próbálom az összes lehetséges végkimenetelt eljátszani a fejemben. Mi lesz, ha igent mondok? És ha nemet? A harmadik opciót már számba se veszem, mert annál nem is lenne feltűnőbb, ha pont most tűnnének el. Itt, a lakásom előtt, miután beszéltek velem. A zsaruk egyből rám gyanakodnának.
- Legyen. - sóhajtom megadóan. Egyébként sincs jobb dolgom, ha pedig valamelyikük bepróbálkozna, csak óvatosan elsunnyognék tőlük. - Mindjárt jövök. - azzal be is csukom Emma orra előtt az ajtót.

Néhány méterrel odébb Stacy és a szomszéd lány illuminált állapotban táncolnak, mindkettejük kezében piros műanyag pohár éktelenkedik. Mivel hármunk közül én vagyok a legidősebb, ráadásul ismerem is őket egy bizonyos fokig, kénytelen vagyok rajtuk tartani a szememet. Nem tenne jót a hírnevemnek, ha valami bajuk esne, miközben velem vannak.
- Gyere már, Nick! - intenek nekem, de nem sokáig figyelnek rám. Egy pillanat alatt el is felejtik, hogy velük jöttem.
Nem mintha bánnám. Ha odamennék, Emma abban a percben rám mászna, az pedig egyikünknek sem hiányzik. Nem szívesen bántom meg azzal a béna szöveggel, hogy „nem vagy az esetem.” Ha pedig az igazat mondanám el neki, talán hülyének nézne vagy ilyesmi. Maradjon csak a boldog tudatlanságban.
Végül fülemet üti néhány barom hangja. „...Itt egy kislány mindjárt szomjan hal...” Ó, ha van valami, amit nagyon utálok az ilyen bulikban, az ez. Illedelmességnek nyoma sincs, csak beletuszkolják a piát egy lány kezébe, aztán hadd szóljon!
Pontosan ezért nem akarom szem elől téveszteni Emmát és Stacyt. Már így is elég sokat ittak, ha valaki nem figyelne rájuk, még a végén bajba kerülnének.
- Csak bámészkodsz, vagy el is kapod őket végre? - billeg mellém egy srác, két pohárral a kezében - Az a kis szőke elég jó bőr. - biccent Emma felé.
- Nem terveztem „elkapni” őket.
- Hát haver, ha te nem, akkor majd én! - és már indulna is feléjük, de megragadom a dzsekije ujját, és visszahúzom.
Ráncolt homlokkal megfordul, értetlenül bámul rám.
- Eszedbe se jusson. - vetek rá egy komoly pillantást - Kopj le róluk, ha jót akarsz magadnak.
Az egyik poharat a földre ejti, szóra nyitja a száját. Gondolom most jönne a szokásos szöveg, hogy ha én jót akarok magamnak, akkor marha gyorsan eltűzök innen. Vagy talán rám akar förmedni, hogy azonnal engedjem el?
Mielőtt még megtehetné, szemeimet fehéren felvillantom, hogy lássa, kivel van dolga. Úgyse fog erre emlékezni, a belőle áradó piaszag gondoskodik róla.
- Jesszus, te nem vagy normális! - meghökkenve kezd hátrálni, majd sebesen el is távozik.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Hétf. Júl. 02, 2018 12:35 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Az áruló nyoma Beacon Hills külvárosába vezetett, majd egy óvatlan pillanat, és mire észbe kaptam már egy bulizó tömeg közepén álldogáltam megilletődötten szorongatva egy piros papírpoharat.
Idd ki, idd ki! Skandálják a sörmámorban úszó srácok. Rájuk nézek, aztán a pohárra, elhúzom a számat, végül tekintetem visszatéved rájuk és zavartan elmosolyodom.
Elesis idd ki. Igyekezz. Nem érünk rá egész nap. Morogta a pokolkutya is. A számhoz emelem a poharat, mire páran biztatólag tapsban törnek ki.
Gyerünk kislány, toljad neki!!!! Üvöltik lelkesen, mintha valami ivóversenyen lennénk. Kelletlenül nyalok bele a pohárba, apró kortyként magamhoz véve a fura szagú alkoholos nedűt. Azt mondták hogy SÖR, de ez a lötty köszönő viszonyban sem volt a sörrel. A felvizezett langyos pisihez sokkal közelebb állt. Nem volt bajom az alkohollal, bár szó mi szó ritkán fogyasztok bármiféle szeszt. Mély levegőt veszek, elhatározom magam. Megcsinálom. Egy lendülettel kiiszom az egészet. De egyszeriben egy isteni csoda folytán a figyelem valami sokkal érdekesebb felé irányul, amire a legtöbb férfi szem élvezettel csillan. Feltámad a szél és egy lány szoknya nélkül marad. A virágos lenge anyagdarab tovaszáll és egy akácfa felsőbb ágaiban akad fenn, elérhetetlen magasságba. A lány meg ott áll paradicsomvörös fejjel, és a rózsaszín csipkés bugyiját takargatja apró kezeivel. Cikis helyzet. A lényeg, hogy én megúsztam. Gyorsan tovább is állnék, mielőtt a banda újra ki nem cépéz.
Elesis, érzem őt! Egészen közel van. Szólal meg a kutya váratlanul.
Merre van? Hová menjek? Kérdem ide-oda kapkodva a fejem.
Sok az ember, túl sok az ember. Hirtelen ötlettől vezérelve felmászok egy konténer tetejére, hogy nagyobb rálátásom legyen a térre.
Látom már, Balthier! A felismerésre szélesre nyúlik a mosolyom és vidáman vetem le magam a szemetesről egy mesteri előreszaltó kíséretében, majd célba veszem a férfit. Már csak pár méterre van. Az áruló szagát egyre erősebben érzem. Már csak pár lépés.
Elnézést. Bocsi. Ne haragudj. Bocsánat. Dúródom előre a tömegen át. Már látom a férfit, a hátát, az ismerős bőrkabátját.
Várjunk egy percet. Megtorpanok és egy hosszabb pillanatra gondolataimba mélyedek.
Mit csinálsz Elesis? Miért álltunk meg? Ott van, kapjuk el!!! Kislány, mire vársz? Balthier értetlen hangja csendül a fejemben.
Nem támadhatom csak úgy le. Túl sok az ember. Nem kelthetünk feltűnést. Emlékeztettem démoni társamat eme apróságra. Pörgött az agyam, kellett egy jó terv. Kiáltsam el magam, hogy héé, itt a rendőrség, és teperjem le a csávót? Nem jó, még a végén pánik törne ki, és a zűrzavart kihasználva könnyen nyomát veszhetnénk megint. Vagy adjam elő a részeg libát, aki rábök, hogy ő a nyertes egy könnyed menetre és csaljam a bokrok közé? Rizikós. Mi van ha a csávónak nem vagyok az esete, vagy esetleg meleg? A mai világban már soha nem lehet tudni. Valami jobb ötlet kell ide. Ekkor meglátok az asztalon pár szelet csokit és megszületik a terv. Felkapok egy Snickerst és nagy lendülettel a préda háta mögé lépek. Nem vesz észre, mert egy fiatal srác foglalja le, aki a kabátja ujját szorongatja. Látom, hogy valami nézeteltérésük van, ezért kicsit várok. Jobb nem belefolyni.
Héé, Elesis ne bambulj. Elindult. Figyelmeztet Balthier és a távozó férfi után surranok.
Megvagy végre. Csak nem hitted, hogy elfuthatsz előlem? Kérdezem halkan, suttogó hanggal, s közben a hátába nyomom a Snickerst, mintha egy fegyvert szegeznék rá. Nincs hátul szeme, hogy lássa, hogy egy mogyorós nasiszelet áldozatául esett. Elégedett büszke mosoly telepedik az arcomra, ami a következő másodpercben le is hervad. Valami nem stimmel. Ez a férfi alacsonyabb, mint a prédánk. Bár még így is szép magasságot tudhat magáénak, szabályosan eltörpülök mellette. Elé lépek, és végigmérem gyorsan.
Balthier, ez nem ő. De a dzsekije. Zavartan nézek fel a férfira, aki egyszerre értetlenül és dühösen tekint vissza rám.
Honnan van a kabát? Kiáltok rá mielőtt szóhoz juthatna és megragadom két kézzel az anyagot. Csak a nyomaték kedvéért.
Válaszolj nekem. Hol szerezted? Akaratosan faggatom, miközben érzem a kabátból áradó szagot. A prédánk szagát. A férfi dühe elszáll és csak az értetlen tekintet marad az ábrázatán. Fura látványt nyújthatunk. Egy alig több, mint másfél méter magas lány csimpaszkodik és dühösen vallat egy megtermett 180 centi körüli férfiembert.
Jézusom kislány, te sem vagy normális. Mi van ma az emberekkel? Kérdi költőien, majd elmondja, hogy egy férfi passzolta át, ha ma este hordja ezt a kabátot. Természetesen nem ingyen, az idegen a kis szívességért nem maradt hálátlan. Ilyen könnyen ennyi zsét, ritkán keres, így hát egy vállvonást követően bevállalta. Csalódottan eresztem el a csávókát. Nem tudom milyen választ reméltem, de amit kaptam teljesen lehangolt. Lerogyom a járda szélére, felhúzom a térdeimet és megsemmisülten döntöm a fejemet a térdeimnek. Hogyan tovább? Már azt hittem vége, elkaptam a férfit, erre csúnyán átvert. Hamis nyomot hagyott.
Gyere, ne búsulj. Gyere táncolj velünk. Szólít meg egy kedves hang.
A pasik szemetek. A legtöbb. Hagyd lógva, majd találsz másik palit. Biztatott a másik. Kikerekednek a szemeim. Ezek ketten azt hitték, hogy közöm van a férfihoz olyan értelemben. Már nyílik a szám, hogy megmondjam, félreértik, de nem hagynak időt a magyarázkodásra, elvégre buli van!
Stacy vagyok, ő itt Emma. Téged hogy hívnak? Új vagy a környéken? Még nem láttalak itt ezelőtt. Tuti most költöztél ide. Karol belém a csajszi és felránt a földről, én meg csak pislogok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Pént. Júl. 13, 2018 11:18 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you
szószám: 986 • megjegyzés: remélem tetszik :3:


Ezt aztán jól elszúrtam. A lányok eredetileg bulizni hívtak el, de ahelyett, hogy tényleg elengedném magam, inkább feszengve figyelem őket, nehogy valami bajuk essen. Az én felelősségem, hogy épségben hazajussanak, főleg, mivel az egyikük még a szomszédom is.  Szuper, játszhatom itt a bébiszittert, amíg mások jól érzik magukat.
Nem mintha bánnám a dolgot. Jobb ez így, én amúgy se vagyok az az utcán iszogató barom, akinek elég meghallania a „p” betűs szót, hogy azonnal lázba jöjjön. Fogadni mernék, hogy a körülöttem táncolók nagy része csak a pia meg a futó kalandok miatt van itt. Vagy ide keveredett valami csoda folytán.
A levegőben visszhangzik néhány lelkesítő szó - jobban mondva kiáltás, amit még a süket dédnagyanyám is meghallana a sírjából -, amire már kénytelen vagyok elfordulni Stacy és Emma felől.
Egy lányt nagyon biztatnak, hogy igya ki a pohara tartalmát. Gondolom nemrég került ide, és még nincs elég illuminált állapotban ahhoz, hogy rámozduljanak. Okos húzás, fiúk..! Bár, a csajszi egyáltalán nem tűnik lelkesnek, úgyhogy valszeg ezt is bebukták a nyomorékok.
Tekintetem ismét a szomszédom irányába fordul, kezemet közben zsebre teszem. Egyre jobban belemélyül a táncba, ahogy a barátnője is. Ezzel együtt pedig csak még sebezhetőbbé válnak, akár wendigo akár emberi szemmel nézem. Ilyen állapotban bármelyiküket elkaphatná egy perverz állat vagy valami természetfeletti. Még több ok, hogy ne veszítsem őket szem elől. Francba... Ez a nap nagyon el van cseszve.
Szemem sarkából valami egészen érdekeset szúrok ki, amin legszívesebben hangosan felröhögnék. Egy lány elhagyta a szoknyáját, és most eszeveszettül vörös fejjel próbálja takargatni magát. Persze a lovagiasság kiveszett már az emberekből, így szerencsétlenen senki nem akart segíteni. Még én se, de egyáltalán nem szégyellem magam érte. Hiába van tele a családom úriembert játszó sznobokkal, rám ebből semmi nem ragadt. Még a hercegnőnek is olyan könnyedén beszóltam kölyökként, mintha az öcsémmel beszéltem volna.
Ezért is utálom annyira ezt az egész szitut - teljesen meghazudtolom magam azzal, hogy voltaképp majdnem teljesen idegen lányokra vigyázok. Ez is csak azóta lehetséges, mióta kihúztam Charlotte-ot a bajból. Persze vele csak azért voltam akkora úriember, mert szabályosan kikövetelte magának. Azért így is belecsempésztem néhány beszólást a kis beszélgetéseinkbe, hogy felidegesíthessem.
Miután sikerül lekoptatnom a random faszit, aki Emmára akart hajtani, folytatom a házőrző szerepemet. Csak lesem, ahogy a lányok mit sem sejtve vonaglanak a zene ritmusára, piával a kezükben. Az ilyen bulikról mindig eszembe jutnak az indián sztorik, amiket olvasgattam régebben. Az a sok rituális tánc a tűz körül, miközben a sámán egy ősi szöveget kántál... Ami körülöttem történik, az pontosan ennek a huszonegyedik századi változata. Persze a bulizók célja már nem ugyanaz, mint anno az őslakosoké.
Figyelmem hamar elterelődik, mivel kiszúrom, hogy tőlem nem túl messze a korábbi lány épp azzal a fickóval beszél, akit korábban elküldtem a búsba. Fél füllel próbálom kihallgatni, vajon miről lehet szó, de sajnos nem rendelkezek olyan kiváló hallással, mint a vérfarkasok. A wendik érzékei ugyan jobbak egy emberénél, de meg se közelítik a többi természetfelettiét. Mi csak brutálisan erősek vagyunk, de nem kaptunk az erő mellé szuperhallást.
Csak a lány arcát látom, így az ő reakcióinál többet nem tudok kivenni a beszélgetésből. Hallgat, kérdez, dühösen kérdez, megdöbben, csalódik, elengedi. A pasi elballag, a csaj pedig lehuppan a földre. Meg se próbálom inkább kitalálni, mi történt az előbb, amúgy sincs közöm hozzá. Azt sem értem, egyáltalán minek kezdtem őket figyelni. Pláne, mivel van fontosabb dolgom is...
A büdös francba! Hová lettek?!
Épp csak néhány percre néztem félre, erre Stacy és Emma felszívódnak. Fogalmam sincs, merre lehetnek, így azonnal elkezdek körbepislogni, hátha megtalálom őket. Kérlek, csak azt ne mondd, hogy valami barommal vannak! Jó isten, már látom a lelki szemeim előtt, ahogy Emma anyja szépen feljelent a lánya eltűnéséért...
Idegállapotom már épp kezd kritikussá válni, amikor észreveszem, hogy nem is kerültek olyan messzire Emmáék. Az előbbi lányt próbálják vigasztalni, legalább is nekem úgy tűnik, mintha azt tennék. Ha léteznek véletlenek...
Elindulok feléjük, de a legkevésbé se feltűnően. Egy pillanatra végigfut az agyamon, hogy egy szál cigi rohadt jól esne, de aztán hamar észbe kapok, hogy egy buli kellős közepén vétek lenne elővenni a drága cigarettát. Ezek a rohadékok néhány másodperc alatt kifosztják a dohányosokat.
Sikerül elcsípnem Stacy nyomulásának felét. Kérdésekkel kezdi bombázni az idegent, próbálja kideríteni, hogy mégis ki ő, most jött-e... Annyiszor jöttek már ehhez hasonlókkal nekem is, hogy már külső szemmel nézve is felbosszant.
- Lányok, hagyjátok már kicsit lélegezni szegényt! - lépek közbe.
Ekkor sikerül kiszúrnom, hogy Emma az egyik kezében egy félig megtöltött pohárkát tart - pedig meg mernék esküdni, hogy az előbb még üres volt -, a másikban pedig egy frissen meggyújtott cigarettát. Na ne. Az anyja meg fog ölni, ha ezt megtudja...
- Hé, azt meg honnan szedted?! - förmedek rá. Még nem múlt el huszonegy, vagyis a cigi közelébe se kéne mennie. Még a pia oké, azt elnézzük, de a dohány már kicsit sok.
Persze én hülye ezzel csak jobban felvonom magamra Emma figyelmét. Amint leesik neki, ki is beszél hozzá, nagy lendülettel a nyakamba borul, a hátam mögött pedig már hallom is, ahogy kilöttyen a vizes sör. Szerencsére nem  lettem olyan, de nem sokon múlott.
- Niiiick!! - kiáltja elnyújtva, közben el is ejti a cigijét. Hála az égnek!
- Eh, izé... Emma, mennyit ittál? - nyögöm fel, miközben próbálok levegőhöz jutni. Egy emberlány hogy tud ilyen erősen szorítani?
- Baromi sokaaat! - feleli kissé kótyagosan. Francba, a végén még ide fog hányni nekem, aztán dobhatom ki a kedvenc pulóveremet!
Ha nem lennék olyan, amilyen, biztos élvezném ezt az egészet. Azt, hogy egy dögös csaj rajtam csimpaszkodik, és teljesen védtelen velem szemben. Vagy azt, hogy nem is egy nő van körülöttem, hanem mindjárt három. De én nem... Meh, nekem ez egyáltalán nem jön be.
Próbálom magamról finoman levakarni Emmát, de nem hagyja annyiban. Minél jobban el akarom magamtól tolni, annál inkább szorít. Tudom, hogy minden gond nélkül sikerülne, ha erősebben próbálkoznék, de azzal akár kárt is tehetek benne. Ha kicsit is erősebben lökném a kelleténél, abból semmi jó nem sülne ki.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Kedd Júl. 17, 2018 8:39 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Csalódás. Rohadt nagy csalódás. Nem erre a válaszra számítottam. Hirtelen nem is tudtam, hogy rá vagy magamra vagyok-e dühösebb. Átejtettek. Most először, mióta a Balthierrel szövetkeztem. Eddig minden prédánkat elkaptuk hol könnyedén, hol nehezebben, de mindig meg lett. Éppen ezért eszem ágában sem volt feladni. Az utolsó kis hézagba is benézek ha kell, de a fickó nem ússza meg.
A hír letaglóz, és a járdaszélre ülök. Kicsit talán magamba is roskadok. Most akkor hogyan is legyen az arra? Hogyan tovább?
Mi van? Most miért nem szólsz? Dorgálom meg a kutyát, szokatlan csendessége miatt.
Hol marad a gúnyos megjegyzés? Kérdezem tőle, mintha várnám a letolást, pedig a legkevésbé se vágyom rá. A démonom hosszasan hallgat. Bármit kérdek vagy mondok nem felel. Már kezdem azt hinni, hogy eltűnt a fejemből, mikor felmordul.
Nincs kedvem hozzá. Feleli végül mély morgó hangján, látván mennyire csalódott lettem. Most őt sem szórakoztatja a nyomorom. Ez a nyomor az ő nyomora is. Elgondolkodok, talán Balthier kezd együttérzést növeszteni? Balthier, akinek semmi nem számít csak a hajsza? De a következő percben bebizonyítja, hogy erről szó sincs. Két lány lép felém óriási kíváncsisággal és egy vagonnyi kérdéssel. Csak pislogok és kapkodom a fejem.
Ezek ketten azt hiszik hogy a csávó a pasim volt? Elképedek, mihelyt realizálódik benne, hogy az iménti vallatós jelenetem távolabbról szerelmi civódásnak tűnhetett. Balthier kegyetlenül kiröhög. Olyan hangosan nevet, hogy belecsendül a fülem is.
Szemét vagy! Nyögtem oda a kutyának, akinek hirtelen jött jókedve nem akart szűnni. A fejembe vele viaskodtam, miközben záporoztak rám a kérdések. Az "én" és az "öhm"-ön kívül nem sok minden hagyta el a számat.
Vajon józanul is ennyire cserfesek? Tűnődtem el a kérdések viharában. Vannak azok a fajta lányok, akik imádják hallani a saját hangjukat. Még a semmiről is képesek órákat fecsegni. Én nem voltam ilyen. Én az a fajta lány voltam, aki nem beszél sokat. Főleg nem magáról.
Elesis a nevem. Mutatkozok be egy levegővételnyi szünetet kihasználva. Mielőtt egy újabb adagnyi kérdés zúdulna rám egy srác lép közénk és nyugalomra inti a kíváncsi lányokat. Ahogy az egyik csaj cigivel és piával foglalt kezeire néz, látom a tekintetén a nemtetszést. A következő pillanatban ugyanez a lány már a srác nyakából csüng, mellettem pedig a barátnője vihorászik és mutogat, de addigra már annyira kész, hogy egy értelmes mondat nem jön ki belőle.
Gyere ülj le kicsit. Megfogom a Stacyként bemutatkozó lány kezét és lehúzom magam mellé a padkaszélre. A kezéből pedig kiveszem a piát és kiöntöm mellénk a fűre.
Mi a fenét csinálsz Elesis? Förmed rám a kutya, aki eddig vagy csak hallgatott, vagy gonoszul nevetett rajtam.
Nem látszik? Segítek a lánynak. Válaszolom egy vállrándítás kiséretében.
Elesis...nem azért vagyunk itt, hogy embereket istápoljunk. Rivall rám a démon emlékeztetve a küldetésünkre. Mintha azt akár egy pillanatra is el tudnám felejteni. Stacy lesápad.
Jól...? Kérdezném tőle, hogy jól van e, de a kérdésem félbe marad, mikor lecsuklik a lány feje és közénk érkezik a vukk. Szolidaritásból gyorsan a haja után nyúlok és elkapom. Ez rémes.
Lehet jobb lenne, ha hazamennétek. Javaslom a lánynak, aki egy újabb adagot ad ki magából.
Nick, ugye? Mintha a másik lány így szólította volna. Feltételeztem, hogy ismeri őket.
Tudod merre laknak? Segítek őket hazavinni. Reméltem a srác tudja, hol laknak és a két lány gyorsan ágyba kerül. Rajtuk jelenleg egy kiadós alvás segíthetett volna.
Azok ketten nálunk laknak. Támogolyog oda egy csávóka. Bűzlik az alkoholtól. Nem kevés pia lehet már benne.
Majd mi hazavisszük őket. Ajánlkozik a haverjával, majd hozzáteszi, nagy ágyuk van, menjek én is. A srácot, akin Emma lóg meg szabályosan levegőnek nézik.
Köszi, kihagynánk. Válaszolok a lányok nevében is, de a fiúkák nem fogadják el a nemleges választ.
Ne kéressétek magatokat, gyertek velünk. Próbálkozik be ismét és átöleli a vállamat, míg a barátja Stacyt környékezi be. Ez óriási hiba. Nem szeretem, ha ittas idegenek molesztálnak és Balthier sem veszi jó néven. Egy szempillantás alatt megragadom a csávó karját és egy laza mozdulattal kitekerem. A bunkókám a földre rogy, de még azelőtt elengedem, hogy eltörném a kezét. A pasi kicsit megrémül. Rájön, hogy a termetem ellenére mégsem vagyok olyan kis elveszett. Fél pillanat alatt kijózanódik és elkotor a társával.
Szörnyű emberek élnek erre. Jegyzem meg csalódottan, majd Nick felé fordulok miután újra összeszedtem Stacy-t.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Csüt. Júl. 19, 2018 12:52 am
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you


Kénytelen vagyok elfogadni a tényt, hogy engem csak gardedámnak hívtak meg. Ha eredetileg nem is ez volt a terv, sikerül rákényszerülnöm, hogy két fiatal lányra vigyázzak ahelyett, hogy én is élvezhetném a bulit. Teljesen ellentmondok önmagamnak, hiszen más esetben pont az ilyen csajokat kapnám el, hogy aztán vacsit csináljak belőlük. Erre tessék, előtör belőlem az angol úriember, és már nyoma sincs a wendinek.
Amikor egy pillanatra szem elől tévesztem Emmát és a kis barátnőjét, elfog a pánik. Te jó ég, mi lesz, ha valami bajuk esik? Isten óvjon mindenkit egy bajbajutott lány anyjától..!
Egy darabig csak kapkodom a fejem, hátha előbukkannak valahol, de kezd elfogyni a türelmem. Már épp idegösszeomlást akarnék kapni, mikor végre szemet szúr, hogy nem is mentek el olyan messzire. Persze már azon a néhány méteren is bárki betámadhatta volna őket, így összeteszem a két kezem, hogy mindenki el van foglalva magával.
A szerencsétlen harmadikat persze Stacy elkezdi bombázni mindenféle kérdésekkel, faggatja, mintha valami vallatáson lennének. Megfordul a fejemben, hogy közbelépek, így el is indulok feléjük.
Miután sikerül leállítanom őket, leteremtem Emmát, amiért cigi van nála. A kora miatt egyébként se dohányozhatna, de nem is csak emiatt zavar a dolog. Szerintem egyáltalán nem illik egy nőhöz az ilyesmi, pláne nem egy olyanhoz, mint Emma. Szeleburdi, de ártatlan. Mintha a Pindúr Pandúrokból az a szőke csaj bagózna... Nokedli, vagy mi a neve.
Amíg én Emmával szenvedek, Elesis - pont elcsíptem a nevét idefele - elrendezi Stacyt. Meg se tudja tőle kérdezni, jól van-e, a lány azonnal kidobja a taccsot, egyenesen kettejük közé. Ennek láttán homlokom ráncba szalad, de szerencsére nem leszek rosszul tőle. Őszintén megmondom, ennél durvább dolgokat is láttam már, wendilétem révén.
Emma hirtelen megszédül, és súlya nagy része rám nehezedik. A poharát elejti, a cigibe pedig próbálna beleszívni, mintha az segítene az állapotán. Csakhogy gyorsabb vagyok, így hamar ki is kapom a kezéből, és eldobom jó messzire. Ki tudja, kinél volt ezelőtt...
Elesis felé fordulok a nevemet hallva, közben Emma támasztékává avanzsálom magam.
- Nicholas. - felelem brites akcentussal - De nyugodtan hívj csak Nicknek. - küldök felé egy örülök a találkozásnak biccentést, és már épp mondanám, hogy csak azt tudom, Emma hol lakik, amikor megjelenik egy részeg melák a haverjával, hogy majd ők hazaviszik a lányokat, mert náluk laknak. Ezek totál hülyének néznek minket?
Áh nem. Kanosak. Annál jobb.
Mintha ott se lennék, elkezdenek azzal menőzni, hogy milyen ágyuk van, na meg hogy szívesen elviszik Elesist is, ha akar menni. A férfiak ezen típusát nagyon szívesen tárolom darabokra szedve a hűtőmben. A fejükkel kiválóan lehet bowlingozni a nappaliban...
Emmát kissé elengedem, de csak annyira, hogy az egyik kezem kiszabaduljon.
- Hé, vadbarom! Nem hallottad? Azt mondta, kiha... - be se tudom fejezni a mondókámat, ugyanis Elesis kapcsol, és már a földre is teríti az egyik tagot. A karját kitekeri, és csak később engedi el. Nem tudom, ki vagy, Elesis... De csíplek!
Mindkét fazon eltakarodik, Emma pedig konkrétan összeesik mellettem. Még épp sikerül reagálnom, így azonnal el is kapom, mielőtt földre érkezne.
- Ez egy amerikai kisváros. Mást nem is várhatunk tőle. - felelem, Emmát a karomba véve. Másnak nehéznek tűnne, de számomra olyan könnyű, mint egy tollpihe. Egy mozdulattal pedig könnyedén össze is roppanthatnám itt helyben... Eltűnődök, mennyire törékenyek tudnak lenni az emberek. Sokan ezt értékelik bennük igazán, a young adult könyvek milliói szerint ráadásul a magamfajták pontosan emiatt szeretnek beléjük. Hülyeség!
- Tudsz segíteni Stacynek? Talán ő nem fog beájulni. - pillantok Elesisre. Próbálok úgy tenni, mintha Emma megtartása nem lenne egyszerű feladat, hisz ki tudja, újdonsült barátunk kinek az oldalán áll. Vagy, hogy egyáltalán tisztában van-e az igazsággal... Se magyarázkodni, se menekülni nincs túlzottan sok kedvem, így óvatosnak kell lennem.
- Emma a szomszédom, úgyhogy vele nem lesz gond, de Stacy... Nem tudom, hova vigyük őt.
Egy kis időre elhallgatok. Most mégis mi a francot csináljunk? Talán az lenne a legjobb megoldás, ha mindkettőjüket Emmáékhoz vinnénk. Az anyja biztos boldog lesz... Még netán meg is vádol majd, hogy tuti én itattam le őket, én pernahajder, én suhanc, én semmirekellő...
- Tudtam, hogy otthon kellett volna maradnom..!



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Szomb. Júl. 21, 2018 5:43 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

A két tahó nem veszi az adást. Mintha a "NEM" nem is szerepelne a szótárukba. Borzasztó. De nem esek kétségbe, túl sok ilyet fazont láttam már az utazásaim során. Nincs gáz tudom, hogy kell bánni a fajtájukkal. Megragadom a nagymellényű pasi karját és csavarok rajta egy nagyot. Rögtön elmegy ettől a csajozós kedve és továbbáll a pajtásával. Talán haza kullognak, talán más préda utána, ez már nem a mi bajunk. Megkérdezem a Nick nevű srácot, tudja-e merre laknak a lányok, de csak az egyikük lakhelyét ismeri. Az elázott lány közvetlenül a szomszédságában él. Őt nem lesz nehéz hazaszállítani, de kérdés, mi legyen a másik csajjal? Átfut a fejecskémen, lehet jó volna mindkettőt egy helyen elszállásolni.
Hm...lássuk csak, mit tehetnénk? Tanakodom kicsit. Erre a kutya újabb morgásba kezd.
Elesis, most komolyan segíteni akarsz ezeknek? Kérdezi mintha nem akarná elhinni. Ismerhetne már. Ha valamit a fejembe veszek, véghez is viszem.
Reménytelen vagy Elesis. Csóválja a fejét lemondóan.
Drága Balthier, ilyen az emberi természet. Fogadd el! Öltöm rá a nyelvem pimaszul a gondolataimon keresztül.
Tégy amit akarsz! Morogja felém, és úgy tesz, mintha nem érdekelné mindaz, ami körülötte folyik. A fél szemét mégis rajtunk tartja.
Meg is van. Villan be egy remek ötlet. Magamhoz veszem Stacy tatyóját és a mobilja után kezdek kutakodni. Nem szokásom más holmijai között turkálni, de ez vészhelyzet!!!
Itt kell lennie valahol..hm.... Szerencsére gyorsan a kezem közé akad. Kikeresem a listájából az anyukáját és egy üzenetet kezdek írni Stacy nevében. Legalább tudni fogják hol van, és nem keresik reggelig.
"Szia anyu! Emmánál vagyok. Áthívott filmezni, ma náluk alszom. Holnap beszélünk. Puszi" *szívecskék és cuppanós smiley*
Szól az üzenet, amire gyorsan válasz is érkezik.
"Rendben drágám, érezd jól magad!" *kacsintó fejes smiley néhány piros szívecskével*
Aggódó szülők letudva.. Mondom és összeszedem Stacy-t, aki egy fokkal van csak jobb állapotban, mint Emma. Legalábbis mióta túl volt két rókázáson szemmel láthatóan jobb színben volt. Mihelyst két lábra sikerül állítanom a csajszit, indulhatunk is hazafelé. Mivel én nem tudom az utat, rábízom magam a srácra.
Elesis, légy óvatos! Figyelmeztet a kutya. Mindig megteszi, amikor úgy érzi egy aprónyi veszély is leselkedik rám.
Elindulunk az éjszakában. Lassan, kissé döcögősen távolodunk a bulizó tömegtől. Még nem halt el a zene teljesen, amikor Stacy harmadjára is lebukik és dob egy vukkot.
Jól vagyok! Emeli fel a kezét, majd letörli a száját és belém kapaszkodva csámpázik tovább Nick után. Egy ideig minden nyugodt és csendes. Már kezdem azt hinni, hogy innen sima út vezet a lányok házáig, de hirtelen elhalad mellettünk egy autó, amiből üvölt a zene. Több se kell Stacynek, azonnal feléled benne a bulihangulat.
Bárcsak ő is ki lenne ütve. Sóhajtozom, amikor énekelni kezd. Vagyis ha még énekelne, de ez kőkemény kornyikálás. A fülem is belefájdul.
Visítja teli torokból, rohadt hamisan. Közben nagyon sokat mozog, alig bírom tartani. Hajnali órákban járunk, a környéken már aludnának, ezért hangjára válaszként durva anyázások visszhangzanak. Épp be akarom fogni a száját, amikor minden előjel nélkül a vállamra borul és elalszik. Veszedelmes horkolásba kezd. Akár egy medve.
Nick, messze vagyunk még? Kérdezem kíváncsian.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Vas. Júl. 22, 2018 4:05 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you


Teljességgel meglep, Elesisben mekkora erő és bátorság van. Már-már emberfelettinek tűnik, így agyamon hamar végigfut, hogy talán tényleg van valami más is a dologban. Egy ilyen fiatal nő még kemény edzések mellett se biztos, hogy könnyedén le tudna szedni egy nála jóval nagyobb termetű pasast.
Legalább a tag elhúzott, a haverjával együtt. Így végre arra tudunk koncentrálni, hogy minél előbb hazajuttassuk a két lányt. Ha pedig egy újabb feromon túltengéses vadbarom tévedne erre, én is beszállok a buliba - abban pedig nem lesz köszönet.
Emma összevissza ingadozik egy darabig, majd megadja magát. Az izmai elernyednek, a teste összeesik mellettem, mint a zacskós tej. Még jó, hogy kiváló reflexekkel áldottak meg, épp sikerül elkapnom, mielőtt földet érne. Ejnye, ez így nem lesz jó!
A karjaim közé veszem Emmát. Hallom, ahogy szívverése egyenletessé és nyugodttá válik, ahogy légzése is. Innen úgy fest, mintha aludna, pedig valójában eszméletét vesztette. Tudom, hogy ilyenkor oda kell figyelni elég sok mindenre, ezért igyekszem úgy tartani, hogy még csak véletlenül se történjen vele semmi komoly.
Elesis felé fordulok, aki valami oknál fogva elkezdi feltúrni Stacy táskáját. Ha nem lenne ilyen ártalmatlan külseje, biztos azt hinném, ki akarja rabolni azt a szerencsétlent... Ehelyett viszont csak figyelem, hogy vajon mire készül.
Előkapja a lány telefonját, pötyög valamit, majd egy üzenetjelző hang szólal meg. „Aggódó szülők letudva.” Áh, már értem. Gondolom azt tervezi, hogy mindkét lányt hagyjuk Emmáéknál. Logikus, kár, hogy nem nekem jutott eszembe hamarabb.
- Remek, akkor húzzuk el innen a csíkot! - felelem megkönnyebbülten, majd el is indulok a megfelelő irányba, karomban a rongybaba állapotú Emmával. Ha magánál lenne, valószínűleg itt helyben nyomna egy cuppanóst az arcomra, vagy minimum úgy elvörösödne, mint egy jókora paradicsom. Aztán a következő egy hétben folyamatosan hálálkodna, amiért hazavittem.
Bele se merek gondolni, mi lesz, ha az anyja meglát minket. Az a nő félelmetes tud lenni, amikor előtör belőle a védelmi ösztöne. Éppen ezért reménykedek, hogy már alszik, vagy nincs otthon. Annál kevesebb gond lenne, nem kéne kimagyaráznom, hogy miért ájult el a lánya, na és mégis miért van pia- meg cigi szaga. A dohány miatt nyilván arra gondolna, hogy miattam került ilyen állapotba.
Gondolataimból Stacy újabb adag rókája rángat ki. Mintha magamat látnám, miután kényszerből befaltam valami emberi kaját. Igaz, a szervezetem már néhány órán át el tudja viselni a „normális” ételeket, de mégse tarthatom bent őket örökké. Előbb vagy utóbb kidobom a taccsot, nincs mese. Ezért is utasítom vissza a grillparti meghívásokat.
Egy darabig minden simán megy. Csendben bandukolunk, élvezzük a kihalt utcák nyugalmát, aztán... Stacy úgy dönt, átmegy kiabálós részegbe. Általában több fajta ittas állapot létezik; agresszív, nyomulós, „rosszul vagyok”, „fáradt vagyok”, és még sorolhatnám... Az egyik legidegesítőbb pedig az éjszaka közepén ordibáló. Ő az, akit legszívesebben agyonütnél, amikor a házad ablaka alatt elkezd kornyikálni, meg mindenhova kizuttyantani a piáját.
Sokan ránk is szólnak, de aztán a lány hirtelen elhallgat. Gyanakvóan fordulok Elesis felé, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e. Stacy is kidőlt, hála annak a magasságosnak!
- Nem, már nincs sok hátra. - csóválom a fejem azon tűnődve, vajon elhallatszódott-e a lakásomig a korábbi kiabálás. Azt hiszem, el kell mondanom néhány imát, mielőtt bekopogtatok Emmáékhoz egy seggrészeg lánnyal a karjaim közt.
Lelassítok, majd az említett házhoz érve megtorpanok. Em mocorogni kezd, és hamar magához is tér. Persze teljesen leszívta az energiáját a nagy bulizás, így épp csak ébren van.
- Itt is volnánk. - biccentek a kellemes hangulatú kertes ház felé, ahol minden villany le van oltva. Ha az anyja otthon lenne, valószínűleg egy percet nem aludna, amíg a lánya épségben haza nem ér, így merem azt hinni, hogy nincs odabent senki. Tekintetem a saját lakásom fel fordul, ami láthatóan valamivel nagyobb, mint Emmáéké. Modern építésű, de nem olyan mű, mint a futurisztikus, üvegfalú verziója. Mostanában nagyon divatossá váltak a tetőtől talpig üvegezett házak, amik egy kicsit se biztosítják a magánszféra élvezeteit.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Vas. Júl. 22, 2018 9:06 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Megkérdezem a srácot, messze vagyunk-e még, mire biztató választ kapok. Már nagyon közel járunk Emmáék házához. Az utolsó pár száz métert nyugodtan és csendben tesszük meg, révén hogy Stacey is kidől a sorból. Kicsit elzsibbad a karom, mire végre valahára célba érünk. Egy kellemes családi házikó előkertjében álldogálunk pár lépésnyire a lépcsősortól, ami egyenest a bejárati ajtóig vezet. A házban és a ház körül sötétség van. Az utcalámpa sem világít, ennyit a közvilágításról. Csak a hold és a csillagok fényei kímélnek meg minket, hogy vaksötétben kelljen kitapogatnunk az utat. Csend van. A háziak már rég nyugovóra tértek, vagy valahol máshol éjszakáznak ma éjjel. Legyünk őszinték, ez volna a legjobb, ha belépve minket üres ház fogadna. Ha nincs ember, nem kell magyarázkodni sem. Nickre pillantok. Látok rajta némi aggodalmat. Nem vagyok gondolatolvasó, de talán a lányok állapota miatt lehet. Ha neki kellett rájuk vigyázni, akkor most elég nagy kakiban van. Mert szemmel láthatóan ez nem sikerült, a lányok teljesen készek. Egy mérges szülőnél pedig nincs rosszabb. Nem tudtuk biztosra, hogy otthon vannak-e az ősök, ezért a legrosszabb eshetőségre számoltam.
Mit is tehetnénk? Tűnődöm el újra. Kellene valami menőötlet, ami megmenti a srác tökeit.
Talán ez javít a helyzeten. Turkálok, ezúttal a saját táskámban és előveszek pár női holmit, ami a segítségünkre lehet. Kezembe akad egy rózsaszín üvegcse és tudom is mit kell tennem.
Elesis, az mi? Kérdi aggódó és egyben gyanakvó tekintettel Balthier, de szavak helyet gonoszkás vigyort villantok válaszként. A terv az, hogy szagsemlegesítek. Könnyebb kimagyarázni a kábultságot ha nincs mellette alkohol és bagószag.
Bocsi Nick. Mély levegő. Szagelhárítás indul. Figyelmeztetem, majd erős, édes illatfelhőt szabadítok magunkra.
Jó ég Elesis, mi ez a borzalom? Ezt még a Pokolban is érzik.  Mordul fel a kutya és karjával eltakarja az arcát. De annyit ér, mint halottnak a csók.
Khm...khm...ez jóval erősebb, mint amire számítottam. Vallom be enyhe fulladozásom közepette. De a végeredmény számít nem? Piásbukénak nyoma sincs többé. Mielőtt bárki megkérdezné, mi a hétszentség ez és legfőképp miért tartok ilyen vegyi fegyvernek minősülő cuccokat magamnál, megelőzőm a kérdést.
Önvédelem esetére vettem. A parfüm mindenhol legális. Magyarázom aprókat köhintve. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még soha nem kellett bevetnem, így az aromája még rám is az újdonság erejével hat. Lassan eloszlik a parfümfelhő. Néhány mentolos szájspray is előkerül a táska mélyéről. Ezt az anyagot már szelídebb mennyiségben eresztem a lányokra, bele a szájukba. Amint a mentol és a citromfű keveréke átveszi az uralmat a bagó és szeszszagú leheletük felett, az előkészületekkel meg is volnánk. Most jön a dolgok oroszlánrésze. Be kell juttatnunk a lányokat az ágyukba méghozzá észrevétlenül.
Mit tervezel Elesis? Érdeklődik a kutya, de tudja a választ. Míg Nick a lányokkal a füvön illatozik, én önállósítom magam és pillanatok alatt felszökök a lépcsőn, majd a bejárati üveg ablakára tapadok. Nézek jobb, nézek balra.
Nem látok semmit. Mondom csalódottan, majd a kezem a kilincsre téved. Balthier kifejti, hogy mennyire nem jó ötlet, de akkora már lenyomom a kilincset. Meglepettségemre az ajtó nincs zárva, szinte magától kinyílik. Halkan beljebb lépek és valami különös, baljós érzés kerít hatalmába.
Veszélyt érzek Elesis. Morogja a démonom. Halk motozás hallatszik az emeletről. Elindulnék halkan az emeleti lépcső felé, mikor Stacy támolyog be az ajtón, félig már alszik.
Bakker, észre sem vettem, hogy utánam jött. Gyorsan mögé lépek és befogom a száját, mielőtt zajt csapna.
Nick. Jó hír: a szülők nincsenek itthon. De van egy rossz is, azt hiszem betörők vannak az emeleten. Suttogom a lépcső felé, figyelmeztetve a srácot. Remélem eszébe jut hívni a rendőrséget.
Ő az Elesis. Újra érzem a szagát! Morogja Balthier, mikor felismeri prédánk jelenlétét. A prédánk itt bújt el. Mégis mekkora esélye volt ennek, hogy pont itt, ilyen körülmények között találkozunk újra.
De nincs egyedül. Elesis. Három természetfeletti jelenlétét érzem fentről. Folytatja Balthier. Úgy tűnik kicsit nehezebb dolgunk lesz vele. Nehezebb lesz elcsípni úgy, hogy most betársultak mellé és az sem válik előnyünkre, hogy kábult emberek vannak mellettünk. Bár talán jól is jön ez az alkoholmámor, annál kevesebbet fognak majd fel, ami körülöttük történik. Léptek hallatszódnak újra. Felénk közelednek. Stacyvel megbújunk a kanapé mögött. A férfi nem jön le, csak a lépcsőfordulónál lehajol, hogy megnézze mi folyik idelent. Lehet, hogy túl hangosak voltunk?
Csak az ajtó nyílt ki! Jegyzi meg, majd visszafordul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Csüt. Júl. 26, 2018 1:43 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you


Miután tájékoztatom Elesist, hogy hamarosan megérkezünk, csendesen haladok tovább. Kimondottan örülök, hogy nem vagyok egyedül egy ilyen kínos helyzetben, hiszen segítség nélkül hazacipelni ezt a két jómadarat igazi kihívás lett volna. Az egyik összehányt volna mindent, üvöltözött volna, a másik pedig rongybaba módra váltva szétterült volna a karjaim közt. Ahhoz, hogy ebből ne legyen káosz, egy ember nem elég.
Hamar odaérünk a házhoz, ahol Em már nagyjából magához is tér. Persze az egyáltalán nem könnyíti meg az ébren maradását, hogy körülöttünk hatalmas a sötétség. Az utcalámpák - ismét - kiégtek, így nem csak Emmáék lakása, de az egész utca elhagyatottnak tűnik. Nem is baj, így legalább könnyen bedobhatjuk a lányokat az ágyikóba, hogy aztán mi is végre lepihenhessünk. Legalább is számomra ez a terv.
Valami mégis aggaszt. Ha a házisárkány mégis otthon van, nem csak az derül ki, hogy mekkorát tévedtem, hanem az is, hogy az a nő mekkora hisztit tud az éjszaka közepén kivágni. Márpedig ezt én egyáltalán nem akarom megtudni.
Leginkább akkor leszek nagy szarban, ha kiderül, hogy Emma bekamuzott valamit az anyjának. Valami tipikus szöveget, például „ma Stacynél alszom, mert együtt készülünk a jövőheti biosz dogára”, vagy hasonlót. Aztán a nagy tanulásból én hozom őket haza részegen, cigarettától és hányástól bűzölögve, egy idegen csaj segítségével. Nem csak az derülne ki, hogy Emma hazudott, de az is, hogy annyira nem voltam képes, hogy odafigyeljek rájuk. Pedig én igenis rajtuk tartottam a szememet, csak épp azt nem láttam, hogy mikor rúgtak be ennyire és kitől szerezték a cigit. De legalább nem rabolta el őket valami pedofil állat... Ez is valami, nem?
Elesis hangja riaszt fel a gondolataimból. Majdan egy nagy adag borzalom, ami a levegőbe kerül, és amitől mindjárt kidobom a taccsot.
- Mi a tosz volt ez?! - kérdezem két köhintés között, ügyelve arra, hogy Emma ne zúduljon ki a karjaim közül.
Jézus, gyere le és segíts! Ez borzalmas...
- Önvédelem? - próbálok levegőhöz jutni - Basszus, ezzel még a szottyadt vénasszonyok se fújnák be magukat!
A fejem is kezd megfájdulni. Mindig is érzékeny voltam az erős illatokra, ez azt hiszem nem a wendi részemhez tartozik. A fűszeres parfümöktől például egyenest hányingert kapok.
Ezek után Elesis még szájsprayt is bevet, hogy elfedje a lányok borzalmas szagát. Habár most már nem lehet érezni rajtuk a bulizás nyomait, akkor is felmerülhet a kérdés az aggódó szülőkben, hogy mitől lettek kiütve. Na ezt magyarázd ki valahogy, Nick!
Mielőtt még elkezdhetnék tervezgetni, Elesis egymaga kezd cselekedni. Először csak bekukkant a házba, majd a következő pillanatban, már bent is van. Franc, most komolyan itt hagyott?!
Na tessék. Egyedül kell vigyáznom két kipurcanás szélén álló csajra. Nem fordítva kellene történnie a dolgoknak? Én vagyok a férfi, nekem kellene bemennem szétnézni! Engem amúgy is ismernek már, tudják, hogy nem vagyok betörő vagy ilyesmi.
Egyszer csak Stacy elindul a bejárat felé, de mielőtt még sikerülne utána nyúlnom, Emma gondol egyet és ismét összeesik. Ezúttal viszont fáradtságból, szerencsére.
- Stacy, gyere vissza! Most! - suttogom felé, de nem hallgat rám. Hát ezt nem hiszem el. Maradtam volna otthon...
Mázli, hogy Elesis észreveszi, és befogja a lepénylesőjét, mielőtt még felzavarná a környéket. Ki tudja, mikor jut eszébe ismét kornyikálni egy sort.
- Ugye csak viccelsz? - suttogom vissza idegesen. Betörők? Ez komoly?
Talán hívnom kéne a zsarukat. Már nyúlok a telefonomhoz, amikor az orromat megcsapja valami egészen furcsa illatkeverék, ami miatt azonnal meggondolom magam. Természetfelettiek... Na ne már! Ha képesek voltak valakihez betörni, nem valószínű, hogy gondot okozna nekik néhány rendőr kiiktatása. Nincs sok kedvem összekaparni a hullájukat, úgyhogy nem fogom idehívni őket. Legalább is nem most... Vagy nem tudom. Fogalmam sincs, mi legyen.
Na jó, Nick, gondolkozz. Elesis és Stacy bent vannak, te kint egy rongybabával. Az emeleten egy adag betörő, na de persze van köztük természetfeletti, vagy talán mindannyian azok. Nagyon remek! Ki tudja, miféle fajta söpredékekről van szó, lehetnek vámpírok vagy hozzám hasonlóak is. Fogalmam sincs, mekkora erejük van és milyenek a szándékaik - bár biztosan nem haverkodni jöttek ide.
Annyi biztos, hogy nem hagyhatom Elesist ilyen fos helyzetben, egy részeg lánnyal az oldalán. De Emmát hova rakjam addig? Nem vihetem magammal, az csak lelassítana. Nem mintha mészárszéket akarnék csinálni a házból, de valahogy ki kell pakolnunk innen a fenti nyomoroncokat.
Amúgy tök hülye vagyok, mondtam már? Itt van néhány méterre a szuperbiztonságos lakásom, kiváló riasztórendszerrel, de annyi nem jutna eszembe, hogy odavigyem Stacyt és Emmát, amíg a betörőkkel bajlódok. Elesis meg... Hát ő csináljon, amit akar, bár láthatóan nem riasztja vissza a mostani helyzetünk. Valószínű, hogy itt maradna segíteni.
- Tegyük le a lányokat nálam! - suttogok felé - Itt csak bajuk esne.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Pént. Aug. 03, 2018 8:20 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Az előkészületeket megtettem, talán túlságosan is túlbuzgó voltam. Főleg a parfümmel kapcsolatban. Icipicit éreztem, hogy túlzásba estem. Ki gondolta volna, hogy ennyire tömény egy aroma? Szegény srác. Már percek óta a házban vagyok, de még mindig látom magam előtt eltorzult arcát, amint a tömény illatfelhő orrba csapja. Az emeleten természetfelettiek járnak, vagy azok is. Köztük a prédánk, akit városok óta üldözünk.
"Farkasom" derítsük fel csendben a terepet. Játékra hívom a pokolpajtit egy újabb kis becenevet aggatva rá. Nem ellenkezik, érzem benne a tettvágyat, a vérszomjat. Elindulnánk a lépcső irányába, de Stacey támolyog be az ajtón. A legrosszabbkor. Jelenléte figyelmet kelt, bármilyen halkan is érkezik a szobába. Az egyik betolakodó kíváncsian tekint le a lépcsőfordulóból, de a kanapé mögött rejtőzködve nem vesz észre minket. Lentebb nem merészkedik és milyen jól teszi. Ha közelebb jött volna, egészen biztos lebukunk. Nem sokon múlt. A lustasága volt a pártfogónk. Képzeletbeli kőtömbök gurulnak le a vállaimról, mégsem örülhetek.
Stacey, te... Tekintetem a csajszi felé fordítom, de azon kapom magam, hogy nyitott szájjal, szája sarkán apró nyálcsíkkal mélyeket szuszog.
Ne. Nenenenneneene. Stacey...ne most aludj. Suttogom egy pillangó szárnycsapásával azonos hangerővel.
Esélytelen. Kidőlt. Észrevételezi fejemben Balthier a nyilvánvalót, mire rápuffogok. Nick hangját hallom. Azt mondja vigyük a lányokat hozzá. Remek ötlet hisz a srác egy köpésre, vagyis a szomszédban lakik.
Mindjárt megyünk. Felelem nagyon halkan a fiúnak, majd letolom az addigra fejjel vállamra dőlt, kiütött Staceyt és óvatosan a kanapé mögül kikukucskálok. Felmérem a terepet. A forduló falán árnyékok mozognak - egy, kettő, három is. Hangos párbeszéd hangjai szűrődnek le, de a szavak zavarosak, nem érteni őket. Stacey karját átvetem a nyakam felett, fél kézzel átölelem a derekét és nagyon halkan kiosonok vele a házból. A lépcső egy pillanatra megakaszt. Alig pár fokos mégis a kinti gyér fényviszonyok miatt óvatosra veszem a lépeim. Siker. Gurulás és esés nélkül leérek a lánnyal, majd odavonszolom Nickékhez. Amikor mind megvagyunk elindulunk a szomszéd ház felé.
Elesis, hátul! Valaki közeledik. Hátrakapom a fejem Balthier intő szavaira és egy árnyékot veszek észre mozgolódni a teraszon. Az egyik betolakodó kilép a tornácra. Csak egy pillanaton múlik, hogy ne vegyen észre minket, gyorsan egy bokor takarásában keresünk menedéket. Óvatosan kifigyelek a levelek közül. Tisztán látom, hogy egy férfi álldogál az ajtó előtt és kezében egy szál bagót tartva füstölög. Másik kezében a telefon, valakivel beszél.
A rohadék. Sziszegem a fogaim között, amikor a holdvilágba lépve a fény megvilágítja alakját. Arcvonásaiban ismerősre lelek. A prédán hesszel a ház előtt. Nick számára is ismerős lehet a buliról. Nem sokáig mutatkozik, idegesen teszi le a telefont, a kezét a magasba emeli, mintha a földhöz akarná vágni, de megtorpan. Ehelyett az ajtó melletti virágcserépen tölti ki elfojtott haragját. Hármat-négyet belerúg, majd visszatér társaihoz, maga mögött bevágva a bejárat ajtaját.
Gyorsan tegyük le őket. Fordulok a srác felé, jelezve hogy itt az alkalom a "szökésre". Amint Nick megindul a háza felé Emmával, én úgy követem hangtalanul, miközben Stacey-t támogatom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Hétf. Aug. 20, 2018 3:29 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you


A parfümös húzás elég erős volt. Igaz, volt értelme, hiszen így az aggódó szülők nem fognak egyből arra asszociálni, hogy a lányok degeszre itták magukat. A tüdőm azonban nem valami hálás Elesis furfangosságának, legszívesebben összefonnyadna és kiköhögné magát a testemből.
Vigyázva az alkohol mámorában szenvedőkre, csak várom, hogy újdonsült barátunk felderítse a terepet. Mint az hamar ki is derül, betörők vannak a házban. Ráadásul természetfelettiek, amennyiben nem csal az orrom, úgyhogy duplán bajban vagyunk. Nem is igazán azért, mert többen vannak, sokkal inkább Stacy és Emma jelenléte miatt. Őket nehéz lenne felügyelni, no meg vigyázni az épségükre egy ilyen helyzetben.
Stacy pedig még ront is a dolgokon azzal, hogy követni kezdi Elesist. Olyan, mint valami kis mágnes, eszében sincs elkerülni a közeléből. Sőt, a kiszűrődő hangok alapján már mozdulni sincs kedve szerencsétlennek, így inkább elszunyókál. Hát ez kellemetlen...
Felvetem az ötletet, hogy vigyük a lányokat hozzám. Elvégre, oda nem tud senki bejutni az engedélyem nélkül, a biztonsági rendszert csak én tudom lekapcsolni. Nincs is védettebb hely a környéken, ideális lesz, amíg elbánunk a rosszfiúkkal.
Elesis válaszára csak megkönnyebbülten sóhajtok egyet. Néhány percen belül már látom is őt, Stacyvel a vállán, és a következő öt másodpercben végig azon izgulok, hogy ne essenek el a lépcsőn. Nem kéne idő előtt felfednünk magunkat a betörők előtt. Végül nyugodt szívvel indulok el a kis csapattal a lakásom felé - legalább is addig, míg valaki ki nem tolja a képét a teraszra. A következő pillanatban már egy bokor túloldalán kuporgunk, az idegszálaim pedig továbbra is hol feszengnek, hol elernyednek. Egyszer úgy érzem, idegrohamot fogok kapni, máskor meg inkább úgy, mint aki olyan menő, hogy még a háta mögötti robbanásba se néz bele, csak feltolja a napszemüvegét és megy a kamera felé. Meh, túl sok filmet nézek mostanában.
Elesis megjegyzésére ugrik egyet a szemöldököm. Tán csak nem ismeri a pasast? Én is a terasz felé pislantok, és szemet is szúr, hogy valahol már láttam ezt a fickót. Hát persze, alig néhány órája találkoztam vele a buliban! A büdös mindenit, hát véletlen lenne, hogy pont ő, pont Emmáék lakásába tört be?
Amikor dühösen rugdosni kezdi a virágcserepet, nem sokon múlik, hogy hangosan felnevessek. Az egész jelenet olyan volt, mint valami béna rajzfilmben, amikor a főszereplő karakter idegében a kanapé szélébe rúg és rongyosra töri a lábát. A kölykök fel se fogják, mi történt vele valójában, mert alig néhány fájdalmas ugrálás után valami csoda folytán a törött csont a helyére kerül. Persze a valóságban nem lenne ilyen könnyű dolga...
- Egyetértek. - bólintok, majd a lehető legcsendesebben elindulok a lakásom felé. Az éj leple alatt is kiválóan látszik, hogy ez egy gazdag genya luxusháza, nem is értem, miért nem ide törtek be azok a nyomik. Nálam annyi lopnivaló van, hogy kettőig nem látni tőlük. Csak annyi kell, hogy túljussanak a bombabiztos riasztórendszeremen, na meg rajtam, ha a közelben vagyok. Utána egy aranybánya hullana az ölükbe - bár arra nagyobb az esély, hogy a fejük fog, mivel a riasztó közvetlenül nekem is jelez, akárhol legyek.
Az ajtóhoz osonva előkapom a zsebemből a kulcsokat, gyorsan kinyitom a zárat, és besurranok.
- Ne mozdulj! - szólok Elesishez. Az ajtótól nem messze van egy irányítópanel, törtfehér fényben világító gombokkal. Mellette egy kis fekete üvegképernyő, látszólag haszontalan és csak dísznek van kitéve.
Először a gombokhoz lépek, és Emma súlyával küszködve bepötyögök egy számsort. Pittyenés hallatszik, mire a képernyő felvillan, és egy szintén törtfehér, vízszintes vonal elkezd fel-le csúszkálni rajta. Valójában semmi szükség nem lenne ilyen béna effektekre, de ettől úgy nézett ki, mintha valami régi kémfilmből szalajtottam volna.
Hüvelykujjamat az üveglapra helyeztem, mire a kis csík végigfutott rajta. Ekkor néhány fali lámpa halványan felkapcsolódott, szintén hasonló színben, mint a panel és a képernyő. Ezzel együtt pedig leállt a riasztórendszer, ami csak akkor fog visszakapcsolni, ha egy másik kóddal lezárom a lakást. Igen, egy pöppet lassú folyamat, de ezen még egy profi se tudna túljutni.
- Jól van, tegyük le őket oda! - biccentek a terebélyes kanapém felé, amin akár három ember is boldogan elfeküdhetne. Nagyon jókat szoktam itt aludni, amikor megunom valamelyik tévéműsort.
Elég egyszer körbepillantani, azonnal látszik, hogy apám nem keveset szokott havonta utalgatni nekem. Pedig mondtam neki, hogy magamtól akarok pénzt keresni, őt egyáltalán nem érdekelte. Csak azért is azt akarta, hogy én is kapjak a családi vagyonból, úgyhogy nem úsztam meg... De legalább volt miből kialakítani egy ilyen menő lakást. Óriási, hajlított HD tévé, ami alatt egy üvegezett kandalló helyezkedik el, ezekkel szemben a kanapé, amit az előbb már kifejtettem, hatalmas amerikai konyha, a fürdőről már nem is beszélve... Luxus a javából, bár egy magamfajta magányos wendigónak néha kicsit unalmas.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Vas. Aug. 26, 2018 4:48 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

A lányok elhelyezése nem is volt olyan egyszerű, mint azt gondoltuk. Szállásukat ugyanis gyanús alakok, hogy ne nevezzem őket bűnözőknek - szállták meg. Nem ismertem a csajokat, de nem tudtam volna egyiküket sem nyugodt szívvel a kanapén hagyni.  Balthier bezzeg igen, benne nem voltak emberi érzések. Szerencsére a srác pont a szomszédban lakott, így kitalálta, hogy vigyük hozzá a két berészegült lányt. Megúszva egy lebukást és egy lépcsőmanővert esés nélkül, sietős léptekkel osonunk a szomszédház felé. Kínosan ügyelve, hogy a lehető legkisebb nesszel járjon mindez. Majdnem zökkenőmentesen sikerül a szomszéd telekre kotornunk, csak egyszer kell egy rövidebb időre megbújnunk az egyik útba eső bokrosba. Mihelyst a veszély elhárul, már könnyedén tesszük meg azt a pár métert Nick házáig.
Húúúha. Emelem tekintetem az építményre, ami még az éjszakában, ilyen gyér fénykörülmények között is csudiszép.
Szép házikó. Megdicsérem. A tuti otthonhoz, tuti beléptetőrendszer is jár. Na ilyet sem látni mindennap. A srác a bejárathoz lép, és egy, a falon lévő panelon kezd pötyörészni.
Ez egy kicsit... Démonom nem igazán találja rá a szavakat, hogyan is írhatná le azt az "érzést", ami most magával ragadta.
Pontosan tudom mire gondolsz. Felelem neki megilletődött pillantásokkal, midőn fejem felett felvillan egy fali lámpa.
Azta rohadt... Bukik ki belőlem, amikor meglátom, hogy az ujjával nyitja ki a lakását. Ez már csak akkor lenne durvább, ha még egy retinaszkenner is ott fityegne az ujjleolvasó mellett.
Minek ez a fokozott biztonság? Gyanús a kölyök, nagyon gyanús. Morogja bajjósló hangján Balthier, és érzem a fejemben a belőle áradó, szűnni nem akaró gyanakvást. Nem hibáztatom, valóban szokatlan eme óvatosság, de nem tudhatjuk. Lehet, hogy ennyire veszélyes ez a környék, vagy Nick munkája. Annyi, de annyi oka lehet.
Ez aztán védelem. Megjegyzem, miközben átlépem a küszöböt és meglátom, hogy belülről is nagyon extrás. Pár hosszabb pillanatra el is feledkezem magamról és csak nagy szemekkel bámulok, hogy felfedezzem az ismeretlen terep rejtette csodákat.
Elesis van itt valami nyugtalanító. Hangzik egy rém ismerős, sokat hallott mondat, amire épp csak odafigyelek a nagy bámészkodásomban. A kutya viszont kitartóan továbbduruzsol és közben képtelenebbnél képtelenebb elméleteket gyárt, mire fel ez a túlbiztosított lakás.
Biztos kéjgyilkos a gyerek. Előadja az egyik legmeredekebb fantáziálását. Olyan hátborzongató részletességgel, és horrorisztikus ábrázolásmóddal meséli a kéjgyilkos-meséjét Nick főszereplésével, hogy a karomon feláll a szőr, pedig én aztán sok minden vagyok, csak félős nem. Szinte lelki szemeim elé vizualizálja, mi lesz a heverőre dőlt két lány sorsa. Nem lesz benne happy end.
Na jó, Balthi. Neked túl élénk a fantáziád! Rivallok rá, miközben egyetértően bólintok Nick felé és segítek kényelembe helyezni a lányokat óriási kanapéján. Balthier viszont nem csitul, tovább folytatja. Előbb lekorhol, amiért asszisztálok egy újabb soron következő szexuális gyilkossághoz, majd a srác külsejét kezdi elemezni. A pokolkutya szerint a bizalomgerjesztő modora és a kisfiús mosolya mögött több lakozik, majd óvatosságra int. Nehogy én is hullazsákban végezzem. Erős kételyeim vannak társaim szavait illetően, mégis néha lopva oda-odapillantok a srácra, mintha csak ellenérveket keresnék a kutya szavaira. De az a kiábrándító helyzet, hogy sok tekintetben igaza van. Mégsem hagyom, hogy drága pajtim bogarat ültessen a fülembe és kéjgyilkosnak nézzem Nicket. Főként, mert Balthikám folyton ezt csinálja, minden bokor mögött kéjenceket és gyilkosokat lát, na meg veszélyt. Azt hiszem túl komolyan veszi a védelmemet, bár állítása szerint mindezt csak maga miatt teszi. Sajnálná, ha megpurcanna ez a test, amiben ő maga is oly kényelmesen "berendezkedett". Az ablakhoz sétálok és óvatosan nézek ki a reluxát egy hangyányit megemelve, hogy növeljem a rést és jobban kiláthassak. Meglep mennyire jól rálátás a szomszéd házra, a sok bokor és dús növényzet ellenére is.
Fények. Szólalok meg váratlanul. Két alak lép ki Emmáék házának ajtaján. Mint két apró szentjánosbogár, úgy villóznak az elemlámpa fényei, amit magukkal hoznak. Vajon mi okuk lett hirtelen elhagyni a lakást? Bár nem látni mit, de egyikük valamit kihúz a bokorból. A bokorból, amiben alig pár perce rejtőztünk. Gyanúm támad. A hátam mögé nézek és Stacy mellől hiányzik a táska. A francba! A tatyó meg a bozótosban maradt. Eközben rálelnek a lábnyomainkra, amik egyenest Nick házáig vezetnek. Látom, hogy az egyikük felénk, illetve csak az épületre mutogat. Csak remélem, hogy nem akarnak idejön. Idejönnek. Nincs szerencsénk, vagy szerencséjük, majd elválik.
Nick, ezek erre tartanak. Mondom a srác felé pillantva némi aggodalommal az arcomon. Az elemlámpa fénye az ablakra vetül, és apró sárgás fénycsíkokként tör át az üvegen árnyékot vetve a falra. Ösztönösen eresztem el a reluxát és bukok le a párkány alá. Remélve, hogy nem vették észre az ablakban ácsorogásom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Szer. Aug. 29, 2018 1:25 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you


Semmi kétség, ez nem az én napom. Először elrángatnak egy buliba, ahova nem akartam elmenni, aztán bébi csőszt kellett játszanom, most meg betörőkkel kell bajlódnom, akik ráadásul természetfelettiek. Még szerencse, hogy Elesis velünk van, különben bizonyos fokkal nehezebb dolgom lenne. Az viszont tény, hogy így nem ugorhatok csak úgy neki a túloldalt lebzselő barmoknak, hiszen ki tudja, ez a lány milyen viszonyban van a természetfelettiekkel. Az erős parfüm bűze, a piaszag megmaradt nyomai és a cigaretta füst keveréke miatt a szaglásom jelenleg olyan, mint egy tyúknak - nagyjából semmilyen. Így nehéz lesz bármit is megtudni Elesisről - avagy arról, hogy ember-e vagy sem.
- Köszönöm. - felelem könnyedén. Nem mintha az én érdemem lenne, csak és kizárólag a családom tehetősségének köszönhetem, hogy ilyen helyen élhetek. Mondhatja rám akárki, hogy apuci kicsi fia vagyok és kinyalják a valagamat már kölyökkorom óta, nem fogok ellenkezni, mivel pontosan így van. Ugyan egy részem nagyon is szégyelli, nem fogom letagadni azt, aki vagyok.
A biztonsági rendszer kikapcsolása közben a hátam mögött döbbenet hangját hallom, amire akaratlanul is elmosolyodok. Fenébe is, jól esik, hogy valakit ennyire lenyűgöz a kis otthonom. És így legalább volt valami haszna annak, hogy ilyen filmbe illő ujjlenyomat leolvasót vettem.
- Nem olyan rég betört hozzám valaki, és tönkretette az előző biztonsági rendszeremet, úgyhogy kénytelen voltam felfokozni a védelmet. - vonok vállat. Nem volt kellemes úgy találni a lakást, hogy minden cuccomat feltúrták és még csak be se csukták maguk mögött az ajtót. Annyira felbosszantott a dolog, hogy legszívesebben még egy csapdarendszert is felállítottam volna, ami darabokra szed mindenkit, aki elfelejti kikapcsolni a riasztót - ergo, mindenkit, kivéve engem.
Ezek után javaslom, hogy tegyük le a lányokat a kanapéra, majd el is indulok Emmával a terebélyes bútor felé. Miután sikerül a két lányt kényelmesen lefektetni, keresek nekik egy puha takarót, na meg párnát a fejük alá. Ivászat után nem hiszem, hogy jól esne nekik fájó nyakkal ébredni.
Két hatalmas, méregdrága párnával állok elő, valamint egy ezekhez illő, méretes pamuttakaróval. Szépen elrendezgetem őket, különösen odafigyelek, hogy mindketten jól be legyenek bugyolálva. Nincs túl meleg idebent, mivel nem igazán szeretem a nyári időt, így mindig kellemesen hűvös van a lakásban. Nekik viszont ez a hőmérséklet most nem túl kedvező.
Egy ideig próbálom figyelmen kívül hagyni, de érzem, hogy valaki rajtam tartja a szemét. Ha nem is nézek rá, tudom jól, hogy Elesis sunyiban engem figyelget, mint valami gyanús alakot. Igaz, minden oka meg van rá, hogy kételkedjen, hiszen számára csak egy vadidegen vagyok, aki egyedül él egy hatalmas luxusházban, és olyan védelme van, mintha egy milliárdokat érő drágakőkészletet dugdosna valahol... Vagy épp egy hullakészletet a pincéjében. Ez utóbbi nem teljesen kitaláció, bár nekem azért nem lenne gusztusom minden valaha elejtett holttestet itt tárolni. Ha van egy kis maradék, azt gondosan elpakolom a kíváncsi szemek elől, majd néhány napon belül el is tűntetem. Gond letudva.
Egyetlen szó, és máris felriadok a gondolatmenetemből.
- Fények? - ráncolom a homlokom, majd közelebb lépek az ablakhoz, hogy én is kilássak. A réseken át kiválóan átlátni Emmáékhoz, ezzel együtt pedig a két baromhoz, akik épp kijönnek a lakásból. Egyikük a korábbi rejtekhelyünknél turkál, majd ki is vesz onnan valamit, aminek furcsán ismerős alakja van. Elesis láthatóan meg is fejti, mi az, arcára legalább is ez van írva.
- Igen, látom..! - felelem idegesen, majd a lánnyal együtt én is a párkány alá húzódok, amikor erre világít a lámpa.
A büdös életbe! Hát ilyen nincs! Mikor már azt hittem, minden jól megy... Ezek szerint a betörőkkel itt helyben kell leszámolnunk, vagy kint az utcán. Mindegy, melyik lesz, utána nekünk kell eltakarítanunk a balhé nyomait. Legalább is akkor, ha ennek csúnya verekedés lesz a vége. A huszonöt évnyi wendigo tapasztalatomnak hála nagyobb eséllyel fogunk mi kikerülni győztesen. Még akkor is, ha ezzel lebukok Elesis előtt.
- Francba! Most mi legyen? - kérdezem a lány felé fordulva. Oké, hogy én vagyok itt a férfi, de jelenleg gőzöm sincs, mihez kezdhetnénk. Eleresztjük a vadállatot, vagy elbújunk és imádkozunk? Áh nem, ez utóbbi ki van csukva. Csak egy megoldás van...
Ma este vér fog folyni. És én hülye már alig várom.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Pént. Aug. 31, 2018 7:34 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Dekkolunk a párkány alatt. Figyelem a fény-árnyjátékot, ami a velünk szembeni falra vetül. Gyerekkoromban sast, pókot és megannyi árnyállatkát "rajzoltam" kezem árnyékával, és ha nem mászkálna kint az a két alak, talán kedvem lenne most is árnyékosat játszani, felidézve magamban gyermekkorom szebb emlékeit.
Balthier most mondj valami okosat! De a kutya hallgat, akár a sír. Pedig egy okos ötlet jól jönne most, hogyan ússzuk meg ezt az egészet lebukás és "civilek" veszélybe sodrása nélkül.
Persze, most bezzeg nincs mit mondanod. Annyira jellemző. Puffogok magamban. Vagy csak azért hallgat, mert valami okosságon gondolkodik? Adná az ég, hogy így legyen, de erre ezeket a random hallgatásokat sok éves ismeretség ide, vagy oda, képtelen vagyok megszokni.
Mit is tehetnénk? Tűnődöm hangosan, majd feltérdelek és sunyin, lopva kileselkedek a reluxák között.
Ohh, basszus! Ereszkedek gyorsan vissza Nick mellé. A két férfi már itt botorkál a ház falánál. Árnyékuk is a falra vetül. Nem adtam sok esélyt annak, hogy balhé nélkül szép szóra távoznak, ezért hirtelen ötlettől vezérelve elmásztam a bejáratig.
Mindjárt jövök! Szólok hátra Nicknek. Úgy tűnt, mint aki az ablak alatt hagyta a józan eszét. Tény, hogy soha nem voltam szívbajos. A perzsaszőnyegnél két lábra állok, lesöpöröm a térdem, megigazgattam a szoknyámat, és bájos mosollyal arcomon lépek ki a bejárat elé.
Balthier készülj! Szükségem lesz rád. Vetem oda a pajtimnak. Első körben a fizikai erejét kölcsönzöm, aztán majd látjuk, mire lesz még szükség.
Hahóóó! Szép estét! - üdvözlöm őket kedvesen, mire a két férfi összerezdül, és már nyúlnának oldalukhoz fogott fegyvereikhez, mikor gyors terelésbe kezdek.
De jó! A Fürge Menyét Településtisztasági Kft-től jöttek? Már legalább 3 órája telefonáltam. Mi tartott eddig? Mindegy. Az egész házat elöntötte a szennyvíz. A vécé...huhúú, inkább azt nem is részletezném, majd meglátják. Jöjjenek, megmutatom merre van a baj, de halkan kérem, az ikreket most altattam el. Invitálom őket közelebb, de amint mellém érnek az egyiket tarkón vágom. A meglepetéstől arra sincs ideje, hogy a kezét előre ránthassa. Ő arccal beesik a lakásba. A társát odakint veszem kezelésbe. Kétszer gyomron térdelem, majd a mellkasára ugorva rántom le őt a lépcsőről. Nagyot nyekken alattam. Eközben a bejáratnál fekvő férfi éledezni kezd. Egy pillanatra bekómált és a feje kicsit kótyagos még a becsapódástól. Az orrából ömlik a vér, összevérzi a drága szőnyeget is. Pár pillanat és megrázza magát, nagy nehezen két lábra áll és cifra káromkodásba kezd, miközben öklével az ajtófélfába üt, kisebb mélyedést hagyva ott a kézfeje alatt. Előtör belőle a vérállat és haragja első áldozata egy elég drágának látszó antik fabútor, amit nehéz súlya ellenére könnyedén megragad, a feje fölé emel és a térdén széttöri. Amolyan erőfitogtatásnak tudnám nevezni az ilyen céltalan megnyilvánulásokat. Hiába a pokolkutya fizikai ereje, a fenevad társa sem gyengébb. Harapok, karmolok, szorítok mint a veszett, még sikerül levetnie magáról. Az egyik kinti fának csapódok, de nem vesztem el az eszméletem. A két férfi bejut a házba és nem tart nekik semmibe kiszúrnia Nicket. Szerencsére a kanapén egyelőre nem szúrják ki az alvó lányokat.
Gyerünk Elesis, elintézem őket. Kérlel a kutya, hogy adjam át az irányítást, mégsem bólinthatok rá. Tudom jól mit tervez, de Nick házát lángokba borítani két bolhazsák miatt durva lenne. Na meg ő és a két lány is odabent van még. Velük égnének.
Legyünk reálisak Elesis. Ha nem a tüzünk, akkor a két bolhafészek szedi szét a kécót és őket is. Ebben a farkasnak igaza volt. Az a két semmirekellő másodpercek alatt képes lett volna darabjaira szedni az egészet. Szegény Nick egy életnagyságú 3D-s kirakóst kapna az otthonából.
Nick! Csald ki őket! Aktivitizem a srácnak az udvarról, és remélem, hogy kipillant az ablakon és észreveszi a csápolásomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Vas. Szept. 02, 2018 2:04 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you


Ide fognak jönni. A francba is, most mit csináljak? Semmi ésszerű tervem nincs, de miért is lenne? Ki a fene gondolta volna, hogy észreveszik az egyik lány kistáskáját? Vagy arra, hogy erről rögtön az én házam jut eszükbe?
Mégis, ami a legjobban bánt, az az, hogy itt vagyok én, egy wendigo ereje teljében, és annyi vér nincs a pucámban, hogy kimenjek és elnáspángoljam a két közeledő nyomorultat... És még én hívom őket így. Ezek után már el kell tűnődnöm, hogy vajon ki is az igazi nyomorék.
Mellettem Elesis kikukkant az ablakon, de szinte azonnal vissza is húzódik, majd nem sokkal később szörnyméretű árnyékok vetülnek a falra. Ezek szerint már itt is vannak. Ekkor a lány elindul a bejárati ajtó felé, és feltápászkodik. Mégis mire készül? És miért ő cselekszik helyettem? Fenébe is, a férfiasságomat szépen besöpörhetem a szőnyeg alá ezek után.
A következőket hallva pedig olyan erősen csapok a homlokomra, hogy az már nekem is fáj. Fürge Menyét... Micsoda? Ezt meg honnan szedte? Létezik ilyen, vagy csak most találta ki?
Mindenesetre a terv beválik, ugyanis a következő pillanatban az egyik fickó szépen bezúdul a házba, szétplaccsan, mint egy kis béka, én pedig alig két másodperc erejéig olyat röhögök, mint még soha. Aztán eszembe jut, hogy Elesis odakint épp a másikkal küzd, így felpattanok, hogy én is cselekedjek végre.
Csak ekkor látom meg, hogy a bent éledező pasas orra vérzik, és teljesen összekeni vele a szőnyegemet. A drága perzsaszőnyegemet, ami egyike azoknak a daraboknak, amikből mindösszesen három létezik a világon. A legpuhább, legjobb minőségű anyagból, kézzel készült és több évig dolgoztak rajta. A mintája kifinomult és kiváló összhangban van a szőnyeg formájával, színvilágával. Röviden: annyira ki fogom nyírni!
Kezem ökölbe szorul, és már rontanék is neki a fickónak, de hamar észbe kap, felpattan, és még az ajtófélfámat is behorpasztja. A jó büdös tudod midet te! De ha ez még nem lenne elég... Ha nem okozott volna már épp elég kárt a gyönyörű lakásomban... Még az egyik antik bútoromat is szétrámolja... Na most lett elegem.
A másik is megjelenik, és egyenesen rám pislognak. Kiszúrtak maguknak, csak épp azt nem tudják, hogy kivel állnak szemben... Egy tapasztalt és nagyon de nagyon dühös wendigóval, aki hirtelen nagyon megéhezett a természetfelettire.
Elesis hangja töri meg a bennem felgyülemlő indulatok folyamát. Kinézek az ablakon, és látom, hogy hevesen csápol, arra kér, csaljam ki őket. Hmm, az megoldható.
Még mielőtt a két barom elindulhatna felém, teljes nyugalommal felhúzom a reluxát, és tágasra nyitom az ablakot. Hirtelen megcsapja az arcomat a kinti friss levegő illata. Hallom, ahogy közelednek felém. Az egyik előbb ér ide, mint a másik, neki nagyobb a lendülete - szerencsémre. Még mielőtt bármit is tehetne, egyik kezemmel a karját, másikkal a pólóját ragadom meg, és egy önelégült vigyorral a képemen, fehérre váltó szemekkel nézek rá. Egy pillanat alatt átvillan az arcán valamiféle meglepettség, sőt, talán még egy kicsit be is ijedt a felismeréstől. Igen, igen. Wendigó vagyok, és szeretek embereket ölni. Na meg a magadfajta söpredékeket.
Egy erős mozdulattal a nyitott ablak irányába lendítem a fickót, majdan kirepítem, egyenesen Elesis felé. Olyan szép, íves dobásra sikerül, hogy muszáj megtapsolnom magam. Utoljára kölyökként hajítottam így, amikor az egyik osztálytársamat fejbe vágtam egy baseball labdával.
A másik pasas döbbenetében megtorpan, de aztán hamar észbe kap.
- Na gyere, gyönyörűm, játsszunk! - vigyorgok rá, közben intek neki, hogy ezzel is provokáljam. Eztán szépen a kijárat felé futok, amaz utánam. Amint kiértünk, Elesis mellé toppanok. - Na és most?



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Szer. Szept. 05, 2018 8:54 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Meggondolatlannak, talán kicsikét vakmerőnek tűnhetek, amint fogom magam és elindulok a saját fejem után, nem törődve a helyzet veszélyeivel. Már rég nem úgy gondolkodok, mint egy halandó. Balthier előtt sem remegtem volna a sarokban egy ilyen szituban, de mióta velem van, mintha minden félelemérzetem varázsütésre elillant volna. Dacolva a rizikóval előadom a kis mesémet, és olyan hihetőre sikerül, hogy majdnem én is elhiszem. A két fickó lazán beveszi az egészet. Bambán bámulnak rám, vetnek egymásra egy sokat mondó pillantást, majd megindulnak befelé, mikor megadom nekik a zöld jelzést. Aztán jön a fekete leves. Az egyiket fél pillanatra kiütöm, a másikat leteperem, de a pokolkutya takarékerejével nem sokra megyek. A férfi ledob magáról, majd belép a házba, az időközben magához tért társához csatlakozva.
Gyerünk Elesis, most gyújtsuk rájuk, míg nem késő. Nyomaszt tovább hű társam, de csak a fejem rázom ötletére. Cselekvésre sürgetne, de én ismét csak ellenkezek. Tudom, hogy elkönyvelhetnénk járulékos veszteségnek Nicket és a két lányt, de ehhez nem fűlött a fogam. Miért áldoznánk be bárkit is, ha lehet más megoldás?
Ki kell csalnunk ide őket! Mondom a kutyámnak, majd heves csápolásba kezdek az ablaknál álló srác felé. Csak remélem, hogy észrevesz és megérti, mit szeretnék. Pont erre pillant és úgy néz ki siker! Nick veszi az adást és...arról is gondoskodik, hogy a bajkeverők rövid úton elhagyják a házát. Egyik a nyitott ablakon jut ki a kertbe, a másik őt követve az ajtón. Az ablakból kizuhant alak arccal egy sártócsában landol. Ma már másodjára esik szó szerint pofára, így érthető, ha emiatt kissé kezd zabos lenni. Még a vastag sárréteg alatt is jól kitűnnek eltorzult, haragtól terhes arcvonásai. Eddig nagyon jól működik a terv. A semmirekellők a lakáson kívül, kárt már sem az épületben, sem a bent alvó lányokban nem tehetnek.
Most mindketten megkapjátok. Úgy elverünk, hogy a tulajdon anyátok nem ismer majd rátok. Keménykedik a sárosképű csóka, aki pillanatokon belül dühe hevében egy hatalmas vérállattá alakul. Kinyújtja hatalmas kezeit, erős karja szorítását érzem a nyakam körül. Megemel, a földről vagy harminc centire. A társa gonoszul röhög és Nick felé közelít, hogy darabokra szaggassa a fiút. Emberi alakja lassan eloszlik és belőle is egy vérszomjas ragadozó bújik elő.
Gyerünk kicsikém, síkíts az életedért. Búgja nekem ez az elmebeteg állat. A szemeiben látszik, hogy kiszolgáltatottságom minden másodpercét élvezi és még nagyobb elégedettség telepedne rá, ha hallaná félelem járta hangomat feltörni torkomból.
Sikoltanom kellene? A fenéket! Nem adom meg neki ezt az örömet. Arcomon a küzdelem vonásai mutatkoznak, mintsem azok az érzelmek, amiket a férfi rajtam óhajtana látni.
Kislány, csalódást okozol. Erősít szorításán, hátha ettől megadom neki, amit tőlem remél. Kapálózok, próbálok szabadulni, de a pasas nem ereszt. Nickre néznék, merre van, de kiesik a látóteremből. Csak a másik férfi hörgését hallom. Nincs mire várnom tovább.
Balthier ébredj! Tiéd a terep. Adom meg a zöld jelzést a démonomnak.
Végreeeee! hördül fel örömittasan, mély rekedtes hangján, s szemeim izzó vörös parázsként izzanak fel.
Mi a fasz? A férfi élveteg vigyorát a meglepettség és az értetlenség vonásaira cseréli. Megragadom a karjait, amivel torkom szorítja, tenyerem alatt égető forróság. Felemelem a fejem, hogy tekintetünk találkozzon. Ördögi vigyor fut végig arcomon, miközben mint izzó parázs vöröslik fel íriszem. Látom magam csodálkozásra nyíló szemeiben. Az éj hűvös levegője körülöttünk pillanatok alatt válik fojtogató forrósággá. Tüzemtől a vérállat lángra kap, a kezén indul meg, s beborítja egész testét. Elereszt és két lábbal a földre érkezem. Fájdalmas ordítás tör fel tüdejéből, mely vízért, levegőért, segítségért kiált, majd fáradván a lángokkal vívott küzdelemben térdre rogy és félholtan terül el a kiégett füvön, ahol nem még zsenge, zöld pázsit hevert.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Szer. Okt. 03, 2018 6:18 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you
• megjegyzés: Donaldékhoz link is tartozik, csak nem tudtam, hogy jelezzem XD
jah és bocsi a késésért :c


Nincs is idegesítőbb, mint amikor valami számomra fontos dolog tönkremegy. Már majdnem elmorzsolok egy könnycseppet, amikor a vérrel összekent szőnyegemről az antik bútorom darabjaira pislantok. Olyan szinten felidegelt, hogy ennyire nem tud senki vigyázni az értékes dolgokra, hogy egy pillanat alatt felmegy a vérnyomásom, és azonnal elkezd kattogni az agyam, hogy mégis mivel tudnám őket megleckéztetni. Általában nyugodt típus vagyok, de a házam a mindenem, így ha azzal történik valami, fusson ki merre lát.
Végül könnyen megoldom a dolgot, Elesis javaslatára „kicsalom” őket, hogy ne tegyenek még több kárt maguk körül. Az egyiket szimplán kivágom az ablakon, a másikat kivezetem a főbejáraton. Mindketten buta ösztönlények, akiket az érzéseik vezérelnek, így nem olyan nehéz feladat más irányba terelni őket.
Mikor odaérek Elesis mellé, az egyik fickó - aki az ablakon távozott - egy nagy adag sárral a képén kezd el fenyegetőzni. Már majdnem hangosan felröhögök, de a koszosabbik ekkor átvált vadállatba, és egyenest a lány torkának esik. Azonban időm sincs segíteni, mert a másik pasas megtalál magának, és vihorászva közeledik felém.
- Mondták már neked, hogy úgy nevetsz, mint Donald kacsa? - kérdezem tőle, miközben lassan hátrálni kezdek - Vagy inkább úgy, mint Donald Trump? Néha keverem a kettőt.
Hirtelenjében egyáltalán nem akar előtörni a gonosz wendi, így fogalmam sincs, mivel tudnám kiütni ezt a barmot. Igaz, ebben a formámban is elég erős vagyok, de azért mégsem az igazi. Olyan, mintha az aksim merülőben lenne, és fel kéne rakni töltőre, hogy használhassam. Tehát csak az kell, hogy valamitől beguruljak, és előmásszon belőlem a rosszabbik Nick.
- Tudod, mit? Ne is válaszolj. Amilyen büdös a pofád, elájulnék, ha megszólalnál. - legyezem a levegőt magam előtt, imitálva, hogy tényleg rossz szagú a szerencsétlen - Colgate a barátod, haver. - teszem hozzá.
Néha próbálok oldalra pislantani, hogy lássam, mi a helyzet Elesis felé. Az egyik pillanatban még a torkát szorongatja a sárember, a másikban viszont valami egészen új dolognak leszek a szemtanúja: a lány szemei vörösen izzanak fel, a levegő hirtelen egészen új hőfokra vált, a fickó pedig a semmiből lángra kap és vergődések közepette terül szét a gyönyörű gyepemen... Amit aztán jól le is éget, hogy rugdosná halálra egy kenguru!!
Mielőtt azonban bármit is reagálhatnék, gyomromba hirtelen egy cipő orra érkezik, de olyan sebességgel és erővel, hogy még a földre is terít. Eztán újabb röhögés hallatszik, amiből már sikerül megállapítanom, hogy Donald kacsával van dolgom.
Ez a kis jelenet ösztönösen felébreszti bennem a néhány percre elveszett wendigót, így már fehérlő szemekkel, cápáéhoz hasonló fogakkal vigyorogva fordulok vissza a nekem maradt pasas felé.
- Ejj, ejj... - csóválom a fejem - Jóanyád nem tanította meg neked, hogy a házigazdával szépen kell bánni?
Ahogy ezeket kimondom, már rá is vetem magam az ellenfelemre, és egyenesen a földre terítem. Már épp reagálni készülne, de nem sikerül neki, mert fogaimat azonnal a nyakába mélyesztem. Kiáltás hallatszik, de nem foglalkozok vele. Lábát a térdemmel, karját kezem erejével szorítom a földhöz, így moccanni se tud.
Egy szép darabot tépek ki a húsából, de azonnal messzire köpöm, mert hihetetlenül gusztustalan íze van. Hát... Ebből se lesz vacsi. De legalább megszabadulunk a veszélytől, ami csak előnyünkre válhat. Persze az eszembe se jut elsőre, hogy a sok retket nekem kell majd feltakarítanom, de hát egye fene.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Kedd Okt. 09, 2018 12:39 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Figyelmemet leköti a két alak, mégsem tudok eltekinteni attól a puszítástól, amit jelenlétükkel okoznak. Megsajnálom a srácot, amint látom, hogy tönkrevágják csodaszép otthonát. Sokáig mégsincs időm elmélázni az összevérezett perzsaszőnyegen, mert az egyik góliát nekem esik. Vaskezével torkon ragad és szorítja belőlem a levegőt.
A melák élcelődik velem, heccel, gúnyolódik, és ez nem segít megőrizni a hidegvérem. Nem szívesen teszem, nem szívesen fedem fel magam, de nem marad más út.
Balhier ébredj! Szólítom hűséges démonom, aki csak a jelre várt. A pokol tüze lobban bennem, és pillanatok leforgása alatt kerekedek a férfi fölé. A lángok beborítják, átölelik és nem eresztik többé. Meglepő lehet, ahogy egy alacsony, törékenynek tűnő lány, ártalmatlanná tesz egy nálánál jóval termetesebb alakot. Üvölt a helyzetről, hogy itt valami természetfeletti van a dologban.
Hehe. Most már nem akkora a szája. Jegyzi meg farkasom önelégülten. Az égett test fölé hajolok és még halkan hallani vélem, ahogy halványodik benne az élet. Akár egy kihunyó parázs, másodpercekre felizzik még, de soha nem gyullad fel újból.
Ennek annyi. Fél szemmel a srác felé tekintek és elkapom a pillanatot, amikor Nick a földre rogy a vérállat rúgása által.
Segítenünk kell neki. Lépek át ellenfelem lángok marta, elszenesedett testén és indulnék meg felé, de megtorpanok.
Grrrrr. Mordul fel Balthier, mire összeszorítom a fogaimat. Különös érzés, mi a csontjainkba hatol, így figyelmeztet, hogy szemeink előtt valami igazán veszedelmes tűnt fel.
Nick...!? Hagyja el ajkaim neve bizonytalanul. Őt látom és mégsem. Eltorzult, túlvilági arccal veti rá magát a behemót testre, ami úgy terül el a lendület súlya alatt, mint egy nádszál a hevesen tomboló szélben. A férfiban viszont van ellenállás, de hasztalan minden erőfeszítés Nick ellen. Mozdulatlanul állok és szótlanul figyelem, ahogy cápafogaival az elevenbe harap és termetes darabot szaggat ki a vérállatból. A vér szaga gyorsan megtelíti a levegőt. A földön fekvő sérült férfi nem mozdul. Vajon a rémület okozta sokk tartja mozdulatlanságban, vagy a halál? Tűnődöm eme gondolaton.
Minden rendben? Szavaimban aggodalom, miként Nickre nézek. Különös, az ő állapota felől érdeklődöm, miközben egy másik férfi fekszik félholtan a hűvös gyepen saját vérében haldokolva. Közelebb lépek, s ekkor a vérállat megmozdul, éles karmaival hasít egyet a levegőbe. Ez nem több, mint egy utolsó, kétségbeesett próbálkozás. Vajon mit remélt ettől? Utolsó mozdulatával még egy halálos sérülést akar okozni a fiúnak? Hiába, karjai nem érnek el hozzá. Vagy az életbe próbált még kapaszkodni? Netán egy önkénytelen reflex? Sosem tudjuk meg. A két férfi halott, látszólag a veszély elhárult. Balthier mégsem vonul vissza, a bennem lévő démon Nicket figyeli. Mérlegeli, mekkora veszélyt jelent rám, RÁNK. Balthier tudja mi a fiú, nekem fogalmam sincs róla. Cápára emlékeztető fogazat, hófehér, túlvilági szempár. Bár évek óta járjuk a világot Balthivel, de hozzá hasonlót sohasem láttam még azelőtt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Nicholas x Elesis - Külvárosi utcabál
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nicholas Jackoby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: