• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Silhouette FRPG

Vendég

Yesterday at 10:56 pm
☇ Hírek


Csüt. Jún. 14, 2018 2:11 pm
☇ Sheilah × Matthias


Vas. Jún. 10, 2018 3:01 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Nicholas x Elesis - Külvárosi utcabál










avatar


: :
...

Join date :
2018. Apr. 27.

Foglalkozás :
rendőrségi adminisztrátor


Hétf. Jún. 04, 2018 11:03 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

~Előzmény~
Egy nevesincs poros kisváros, egy útszéli zsúfolt kis kocsma és egy sötét tekintetű férfi. Ott üldögél egymagában, az egyik félreeső sarokba a sokadik korsó sörével, mit sem sejtve arról, mi vár még ma rá. A halál. A halál sötét árnyéka vetül rá, de MÉG biztonságban van. Még a kocsma éjszakai nyüzsgése óvja, de amint feláll attól az asztaltól a sorsa megpecsételődik...általam. ÁLTALUNK.
Érzem az árulás szagát. A vérére vágyom. Itt van. Ott ül...Elesis...Elesis!!!! Mondd, mikor csapunk le rá? Hallom a fejemben megszállóm szavait. Hangjában izgatottság és türelmetlenség.
Türelem Balthier, türelem. Felelem gondolatban a kutyának, majd vállam felett hátravetek egy pillantást a gyanútlan idegenre. Az áldozatra. A bűnösre. A részegség épp csak megkörnyékezte, még lehúzza megmaradt italát, elvégre kifizette, majd feláll és miközben kabátját magához veszi csendesen távozik. Itt az idő!
Elesis!!! Elmegy!! Elesis!!!! A nyomát fogjuk veszteni!!! Gyerünk, kapjuk el!!! Szólnak újra a kutya sürgető, aggodalommal telt szavai.
Látom Balthier, nyugalom!!! Elkapjuk. Újra nyugalomra intem a "démont". Lassan lepattanok a bárszékről és a fogashoz lépek. Kényelmesen belebújok sötétszürke bélelt kabátomba. Elvégre odakint, az ajtón túl a hideg, ködös éjszaka vár. Lassú léptekkel a kijárat felé indulok biztos távolságból követve a célpontot. Kár minden perc a kapkodásra, a férfi nem siet. Megáll egy kisebb távolságra a kocsmától, mintha várna valakit.
Szép esténk van nem igaz? Megállok mellette és megszólítom, majd a sötét, csillagokkal teli égboltra emelem a tekintetem. Kicsit elrévedve az égi látványban.
Az, és kibaszottul hideg, lefagy a tököm is. Mordul fel barátságtalanul a férfi hangja jobbom felől. Egy szál bagó lóg ki a szájából és idegesen tapogatja kabátja zsebeit. A gyújtóját keresi heves szitkozódás közepette. Ránézek és mosoly költözik ajkaim szélére. Egy utolsó cigi? Még belefér.
Tüzet? Ajánlom fel segítségem és elé emelem az öngyújtómat.
Kösz. Nyögi felém és a láng fölé hajol, s közben meleg mézbarna szemeim izzó narancsszínbe fordulnak át. Balthier készen áll. A férfi felemeli a fejét és ledermed a mozdulatába. Hideg jégkék szemeibe rémület költözik. Mintha pontosan tudná mi várna rá. A hűvös szempár óriásira kerekedik és zihálva kapkodja a levegőt, amit a felismerés okozta félelem átjárja minden egyes porcikáját. A cigi anélkül esik ki a szájából, hogy akár egyetlen slukkot szívott belőle, majd hátrálni kezd.
Könyörgöm. Ne bánts. Szánalmas kérlelésbe kezd, de számára nincs bocsánat. A tettei miatt lakolnia kell. Életek hulltak el miatta. A döntései miatt. Ezt nem hagyhatjuk megtorlatlanul.
Fuss! Mondom hidegen a férfinak, aki előbb értetlenül néz, majd futásnak ered. Árkon bokron, be az erdő sűrűjébe menekül, biztonságot remélve az anyatermészettől. Hiába rajta már ez sem segít.
Balthier. Indulhat a hajsza. Mosolyogva adok zöldjelzést a pokolkutyának, hiszen csak erre várt. Üldözni, hajtani a prédát.
Ez az. Elkapom. Az ENYÉM lesz. Ördögi nevetés kíséretében veszi át az uralmat a testem felett. Üldözőbe vesszük a férfit, aki egy kevéske előnyhöz jutott. A bokrok ágai felsértették a bőrét, így úgy loholunk a levegőben terjengő vérszag után, mintha nyomkövető lenne rajta. Hosszú percekig gázolunk a sűrűben, és a férfi már karnyújtásnyira van, amikor az országúthoz érünk. A prédánk majdnem egy autó elé veti magát. Nem sokon múlik, hogy esztelen futása balesetet okozzon. Zaklatottan kér segítséget a sofőrtől, aki felveszi a következő városig.
A fenébe!!! Elmenekült! Mordul fel csalódottságában a kutya.
Nem Balthier. Csak nagyobb előnyhöz jutott. Javítom ki a társam. A következő városban elkapjuk, ebben biztos voltam.

~Beacon Hills~
A hajsza egy játék, amiben olykor benne van, hogy a prédára Fortuna rákcsint és meglóg üldözője elől. Ez történt most is. De eltökélt "vadászok" voltunk, igazi "vérebek", akik ha egyszer szagot fognak, a világ végére is elmennénk a "zsákmányért". A sorsát nem kerülhette el ez a férfi sem. Csak pár órányi időt nyert mielőtt lesújt a végzet.
BEACON HILLS. Ez állott az út melletti táblán, ami jelezte a következő város nevét. A helyet, ahol a férfi menedéket talált...
Beacon Hills külvárosának utcáit koptatom. Nyomasztó csend telepszik a környékre, a lámpák vibráló fényei sejtelmesen világítják meg a kihalt utcákat. Aztán hangok szűrődnek a sarkon túlról, és kíváncsian indulok meg a fény irányába.
Érzem az áruló szagát! Elesis!!! Érzem!!! Morogja a pokolkutya és érezem a felismerése örömét. A saroknál ünneplő jókedvű tömeg látványa fogad. Ital, zene, táncoló zajos emberek tömege. A szag, amit követtünk elhalványult, a bulizó sokaság szaga elnyomta a prédáét.
Nem baj Balthier, megtaláljuk. Felelem gondolatban és azon kapom magam, hogy már a tömegben állok. A kezembe csapolt vizezett sört nyomnak.
Hééééé, neked nincs piád...srácok itt egy kislány mindjárt szomjan hal, ide egy pohárral!!!! Hangoskodik mellettem egy megtermett férfiember. Komolyan legalább 2 és fél fejjel magasabb nálam, bár az én 150 centimhez képest nem volt nehéz magasabbnak lenni. Kicsit megilletődve állok és szorongatom az ingyen piám, elrebegek egy köszönömöt, majd belekortyolok a sörömbe, s közben szemeimmel a körülöttem bulizókat lesem. Keresem az üldözött férfit, de egyelőre nem vélem felfedezni őt.
BULI VAAAAAAAN! Üvölti pár megrészegült fiatal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Today at 2:24 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you
szószám: 921 • megjegyzés: bocsánat a késésért!


Az emberek primitív kis lények. Mást se csinálnak, csak pusztítanak, fogyasztanak, és úgy tesznek, mintha semmi nem lenne az ő hibájuk. Tele vannak felesleges vágyakkal, könnyen irányíthatóak és védtelenek. És mégis, mindezek ellenére jó érzés néha közéjük tartozni. Együtt ünnepelni velük, táncolni és belekeveredni egy utcai verekedésbe... Együtt falatozni velük, még ha utána néhány órán belül rohanhatok is kirókázni az egészet. Még ezt a kellemetlen részletet is képes vagyok félresöpörni, ha épp kedvem támad embert játszani.
Nem mondhatnám, hogy tényleg vágyom az életükre. Soha nem tartoztam közéjük, ahogy a családom sem, így csak látásból tudom, milyen tudatlan hangyaként élni egy hatalmas társadalomban. De azért... Néha kipróbálnám, milyen megenni egy marhasültet anélkül, hogy utána visszajönne az egész. Kíváncsi lennék, milyen íze van a bornak, vagy egy híres olasz pizzának. Lehet, hogy hülyén hangzik, és anyámat ki is kergetném a világból az ilyen ötleteimmel, de... Néha jó lenne csak egy órácskára kikapcsolni a kannibál szörnyet.
Miket is képzelek? Nem változtathatok azon, aki vagyok, egyszerűen haladnom kell az árral. A vágyakat pedig el kell felejtenem, és a túlélésre koncentrálni. Elvégre ez a tetves kis város tele van vadászokkal, nem igaz? Azonnal lebuknék, ha észrevennék, hogy nem tudom megenni azt, amit ők.

Valaki kopogtat az ajtón. Várok, hátha feladja, de csak nem marad abba, sőt, most már a csengőt is szanaszét nyomkodja az illető. A fenébe is, nem lehet békén hagyni a wendigót?
Lomhán feltápászkodok a kanapéról, majd tarkómat vakargatva elindulok a bejárat felé. Szememet alig tudom nyitva tartani, annyira elfog az álmosság. Talán valakit vártam mára? Nem, az nem lehet. Nem jelentkezett senki a házvezetőnői állásra, amit meghirdettem, pedig marha jó fizut ajánlottam érte - úgyhogy tuti nem abban az ügyben keresnek.
Ahogy kinyitom az ajtót, először csak foltokat látok. Az utcai lámpák fénye egy rövid időre megvakít, így pislognom kell párat, mielőtt sikerül kivennem az előttem álló alakot. Jaj, ne...
- Szervusz, Nick! Akarom mondani, Nicholas... Mr. Harden. - dadogja a szomszéd lány. Azt hiszem, Emmának hívják, de talán csak rosszul emlékszem.
- Csak Nick. - felelem fáradt hangon - Mit akarsz te itt, ilyen későn? - ráncolom a homlokom, miközben az ajtófélfának támaszkodok. Akcentusomon még mindig hallani, hogy nem vagyok vérbeli amerikai, és ez csak még inkább zavarba ejti az előttem álló hölgyeményt.
Ez a lány már az ideköltözésem óta teljesen belém van esve. Nem volt nehéz kiszúrni, miután folyton áthívott a házibulijaiba, és a családi sütögetésekre. Ráadásul kicsit se diszkréten beszélgetett rólam valamelyik barátnőjével a teraszon, még úgy három hete, és... Hadd ne mondjam, miről volt szó.
Mielőtt Beacon Hills beszippantott volna, az államok másik felében tengettem napjaimat. Ehhez hasonló szomszédságban volt részem, és a mellettem lakó lány szintén odavolt értem. A mai napig nem tudom, mitől van ekkora vonzerőm.
- Ó, én csak... Hallottam, hogy valami nagy utcai parádé van a közelben. - feleli zavartan.
- Igen...?
- És gondoltam megkérdezem, hogy nem lenne-e kedved eljönni. Velem. Na meg itt van Stacy is, a legjobb barátnőm. - az ajkába harap, hogy elrejtse idegességét.
A válla fölött átpillantva észre is veszem Stacyt, aki vidáman integet köszönésképp.
Egy darabig csak a két lányt figyelem, próbálom az összes lehetséges végkimenetelt eljátszani a fejemben. Mi lesz, ha igent mondok? És ha nemet? A harmadik opciót már számba se veszem, mert annál nem is lenne feltűnőbb, ha pont most tűnnének el. Itt, a lakásom előtt, miután beszéltek velem. A zsaruk egyből rám gyanakodnának.
- Legyen. - sóhajtom megadóan. Egyébként sincs jobb dolgom, ha pedig valamelyikük bepróbálkozna, csak óvatosan elsunnyognék tőlük. - Mindjárt jövök. - azzal be is csukom Emma orra előtt az ajtót.

Néhány méterrel odébb Stacy és a szomszéd lány illuminált állapotban táncolnak, mindkettejük kezében piros műanyag pohár éktelenkedik. Mivel hármunk közül én vagyok a legidősebb, ráadásul ismerem is őket egy bizonyos fokig, kénytelen vagyok rajtuk tartani a szememet. Nem tenne jót a hírnevemnek, ha valami bajuk esne, miközben velem vannak.
- Gyere már, Nick! - intenek nekem, de nem sokáig figyelnek rám. Egy pillanat alatt el is felejtik, hogy velük jöttem.
Nem mintha bánnám. Ha odamennék, Emma abban a percben rám mászna, az pedig egyikünknek sem hiányzik. Nem szívesen bántom meg azzal a béna szöveggel, hogy „nem vagy az esetem.” Ha pedig az igazat mondanám el neki, talán hülyének nézne vagy ilyesmi. Maradjon csak a boldog tudatlanságban.
Végül fülemet üti néhány barom hangja. „...Itt egy kislány mindjárt szomjan hal...” Ó, ha van valami, amit nagyon utálok az ilyen bulikban, az ez. Illedelmességnek nyoma sincs, csak beletuszkolják a piát egy lány kezébe, aztán hadd szóljon!
Pontosan ezért nem akarom szem elől téveszteni Emmát és Stacyt. Már így is elég sokat ittak, ha valaki nem figyelne rájuk, még a végén bajba kerülnének.
- Csak bámészkodsz, vagy el is kapod őket végre? - billeg mellém egy srác, két pohárral a kezében - Az a kis szőke elég jó bőr. - biccent Emma felé.
- Nem terveztem „elkapni” őket.
- Hát haver, ha te nem, akkor majd én! - és már indulna is feléjük, de megragadom a dzsekije ujját, és visszahúzom.
Ráncolt homlokkal megfordul, értetlenül bámul rám.
- Eszedbe se jusson. - vetek rá egy komoly pillantást - Kopj le róluk, ha jót akarsz magadnak.
Az egyik poharat a földre ejti, szóra nyitja a száját. Gondolom most jönne a szokásos szöveg, hogy ha én jót akarok magamnak, akkor marha gyorsan eltűzök innen. Vagy talán rám akar förmedni, hogy azonnal engedjem el?
Mielőtt még megtehetné, szemeimet fehéren felvillantom, hogy lássa, kivel van dolga. Úgyse fog erre emlékezni, a belőle áradó piaszag gondoskodik róla.
- Jesszus, te nem vagy normális! - meghökkenve kezd hátrálni, majd sebesen el is távozik.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Nicholas x Elesis - Külvárosi utcabál
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nicholas Jackoby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: