• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Játszótársat keresek!


Szer. Aug. 08, 2018 10:42 pm
☇ Vance & Tamera


Szer. Aug. 08, 2018 10:33 pm
☇ Hírek


Pént. Aug. 03, 2018 11:33 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Nicholas x Elesis - Külvárosi utcabál










avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Hétf. Jún. 04, 2018 11:03 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

~Előzmény~
Egy nevesincs poros kisváros, egy útszéli zsúfolt kis kocsma és egy sötét tekintetű férfi. Ott üldögél egymagában, az egyik félreeső sarokba a sokadik korsó sörével, mit sem sejtve arról, mi vár még ma rá. A halál. A halál sötét árnyéka vetül rá, de MÉG biztonságban van. Még a kocsma éjszakai nyüzsgése óvja, de amint feláll attól az asztaltól a sorsa megpecsételődik...általam. ÁLTALUNK.
Érzem az árulás szagát. A vérére vágyom. Itt van. Ott ül...Elesis...Elesis!!!! Mondd, mikor csapunk le rá? Hallom a fejemben megszállóm szavait. Hangjában izgatottság és türelmetlenség.
Türelem Balthier, türelem. Felelem gondolatban a kutyának, majd vállam felett hátravetek egy pillantást a gyanútlan idegenre. Az áldozatra. A bűnösre. A részegség épp csak megkörnyékezte, még lehúzza megmaradt italát, elvégre kifizette, majd feláll és miközben kabátját magához veszi csendesen távozik. Itt az idő!
Elesis!!! Elmegy!! Elesis!!!! A nyomát fogjuk veszteni!!! Gyerünk, kapjuk el!!! Szólnak újra a kutya sürgető, aggodalommal telt szavai.
Látom Balthier, nyugalom!!! Elkapjuk. Újra nyugalomra intem a "démont". Lassan lepattanok a bárszékről és a fogashoz lépek. Kényelmesen belebújok sötétszürke bélelt kabátomba. Elvégre odakint, az ajtón túl a hideg, ködös éjszaka vár. Lassú léptekkel a kijárat felé indulok biztos távolságból követve a célpontot. Kár minden perc a kapkodásra, a férfi nem siet. Megáll egy kisebb távolságra a kocsmától, mintha várna valakit.
Szép esténk van nem igaz? Megállok mellette és megszólítom, majd a sötét, csillagokkal teli égboltra emelem a tekintetem. Kicsit elrévedve az égi látványban.
Az, és kibaszottul hideg, lefagy a tököm is. Mordul fel barátságtalanul a férfi hangja jobbom felől. Egy szál bagó lóg ki a szájából és idegesen tapogatja kabátja zsebeit. A gyújtóját keresi heves szitkozódás közepette. Ránézek és mosoly költözik ajkaim szélére. Egy utolsó cigi? Még belefér.
Tüzet? Ajánlom fel segítségem és elé emelem az öngyújtómat.
Kösz. Nyögi felém és a láng fölé hajol, s közben meleg mézbarna szemeim izzó narancsszínbe fordulnak át. Balthier készen áll. A férfi felemeli a fejét és ledermed a mozdulatába. Hideg jégkék szemeibe rémület költözik. Mintha pontosan tudná mi várna rá. A hűvös szempár óriásira kerekedik és zihálva kapkodja a levegőt, amit a felismerés okozta félelem átjárja minden egyes porcikáját. A cigi anélkül esik ki a szájából, hogy akár egyetlen slukkot szívott belőle, majd hátrálni kezd.
Könyörgöm. Ne bánts. Szánalmas kérlelésbe kezd, de számára nincs bocsánat. A tettei miatt lakolnia kell. Életek hulltak el miatta. A döntései miatt. Ezt nem hagyhatjuk megtorlatlanul.
Fuss! Mondom hidegen a férfinak, aki előbb értetlenül néz, majd futásnak ered. Árkon bokron, be az erdő sűrűjébe menekül, biztonságot remélve az anyatermészettől. Hiába rajta már ez sem segít.
Balthier. Indulhat a hajsza. Mosolyogva adok zöldjelzést a pokolkutyának, hiszen csak erre várt. Üldözni, hajtani a prédát.
Ez az. Elkapom. Az ENYÉM lesz. Ördögi nevetés kíséretében veszi át az uralmat a testem felett. Üldözőbe vesszük a férfit, aki egy kevéske előnyhöz jutott. A bokrok ágai felsértették a bőrét, így úgy loholunk a levegőben terjengő vérszag után, mintha nyomkövető lenne rajta. Hosszú percekig gázolunk a sűrűben, és a férfi már karnyújtásnyira van, amikor az országúthoz érünk. A prédánk majdnem egy autó elé veti magát. Nem sokon múlik, hogy esztelen futása balesetet okozzon. Zaklatottan kér segítséget a sofőrtől, aki felveszi a következő városig.
A fenébe!!! Elmenekült! Mordul fel csalódottságában a kutya.
Nem Balthier. Csak nagyobb előnyhöz jutott. Javítom ki a társam. A következő városban elkapjuk, ebben biztos voltam.

~Beacon Hills~
A hajsza egy játék, amiben olykor benne van, hogy a prédára Fortuna rákcsint és meglóg üldözője elől. Ez történt most is. De eltökélt "vadászok" voltunk, igazi "vérebek", akik ha egyszer szagot fognak, a világ végére is elmennénk a "zsákmányért". A sorsát nem kerülhette el ez a férfi sem. Csak pár órányi időt nyert mielőtt lesújt a végzet.
BEACON HILLS. Ez állott az út melletti táblán, ami jelezte a következő város nevét. A helyet, ahol a férfi menedéket talált...
Beacon Hills külvárosának utcáit koptatom. Nyomasztó csend telepszik a környékre, a lámpák vibráló fényei sejtelmesen világítják meg a kihalt utcákat. Aztán hangok szűrődnek a sarkon túlról, és kíváncsian indulok meg a fény irányába.
Érzem az áruló szagát! Elesis!!! Érzem!!! Morogja a pokolkutya és érezem a felismerése örömét. A saroknál ünneplő jókedvű tömeg látványa fogad. Ital, zene, táncoló zajos emberek tömege. A szag, amit követtünk elhalványult, a bulizó sokaság szaga elnyomta a prédáét.
Nem baj Balthier, megtaláljuk. Felelem gondolatban és azon kapom magam, hogy már a tömegben állok. A kezembe csapolt vizezett sört nyomnak.
Hééééé, neked nincs piád...srácok itt egy kislány mindjárt szomjan hal, ide egy pohárral!!!! Hangoskodik mellettem egy megtermett férfiember. Komolyan legalább 2 és fél fejjel magasabb nálam, bár az én 150 centimhez képest nem volt nehéz magasabbnak lenni. Kicsit megilletődve állok és szorongatom az ingyen piám, elrebegek egy köszönömöt, majd belekortyolok a sörömbe, s közben szemeimmel a körülöttem bulizókat lesem. Keresem az üldözött férfit, de egyelőre nem vélem felfedezni őt.
BULI VAAAAAAAN! Üvölti pár megrészegült fiatal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Hétf. Jún. 18, 2018 2:24 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you
szószám: 921 • megjegyzés: bocsánat a késésért!


Az emberek primitív kis lények. Mást se csinálnak, csak pusztítanak, fogyasztanak, és úgy tesznek, mintha semmi nem lenne az ő hibájuk. Tele vannak felesleges vágyakkal, könnyen irányíthatóak és védtelenek. És mégis, mindezek ellenére jó érzés néha közéjük tartozni. Együtt ünnepelni velük, táncolni és belekeveredni egy utcai verekedésbe... Együtt falatozni velük, még ha utána néhány órán belül rohanhatok is kirókázni az egészet. Még ezt a kellemetlen részletet is képes vagyok félresöpörni, ha épp kedvem támad embert játszani.
Nem mondhatnám, hogy tényleg vágyom az életükre. Soha nem tartoztam közéjük, ahogy a családom sem, így csak látásból tudom, milyen tudatlan hangyaként élni egy hatalmas társadalomban. De azért... Néha kipróbálnám, milyen megenni egy marhasültet anélkül, hogy utána visszajönne az egész. Kíváncsi lennék, milyen íze van a bornak, vagy egy híres olasz pizzának. Lehet, hogy hülyén hangzik, és anyámat ki is kergetném a világból az ilyen ötleteimmel, de... Néha jó lenne csak egy órácskára kikapcsolni a kannibál szörnyet.
Miket is képzelek? Nem változtathatok azon, aki vagyok, egyszerűen haladnom kell az árral. A vágyakat pedig el kell felejtenem, és a túlélésre koncentrálni. Elvégre ez a tetves kis város tele van vadászokkal, nem igaz? Azonnal lebuknék, ha észrevennék, hogy nem tudom megenni azt, amit ők.

Valaki kopogtat az ajtón. Várok, hátha feladja, de csak nem marad abba, sőt, most már a csengőt is szanaszét nyomkodja az illető. A fenébe is, nem lehet békén hagyni a wendigót?
Lomhán feltápászkodok a kanapéról, majd tarkómat vakargatva elindulok a bejárat felé. Szememet alig tudom nyitva tartani, annyira elfog az álmosság. Talán valakit vártam mára? Nem, az nem lehet. Nem jelentkezett senki a házvezetőnői állásra, amit meghirdettem, pedig marha jó fizut ajánlottam érte - úgyhogy tuti nem abban az ügyben keresnek.
Ahogy kinyitom az ajtót, először csak foltokat látok. Az utcai lámpák fénye egy rövid időre megvakít, így pislognom kell párat, mielőtt sikerül kivennem az előttem álló alakot. Jaj, ne...
- Szervusz, Nick! Akarom mondani, Nicholas... Mr. Harden. - dadogja a szomszéd lány. Azt hiszem, Emmának hívják, de talán csak rosszul emlékszem.
- Csak Nick. - felelem fáradt hangon - Mit akarsz te itt, ilyen későn? - ráncolom a homlokom, miközben az ajtófélfának támaszkodok. Akcentusomon még mindig hallani, hogy nem vagyok vérbeli amerikai, és ez csak még inkább zavarba ejti az előttem álló hölgyeményt.
Ez a lány már az ideköltözésem óta teljesen belém van esve. Nem volt nehéz kiszúrni, miután folyton áthívott a házibulijaiba, és a családi sütögetésekre. Ráadásul kicsit se diszkréten beszélgetett rólam valamelyik barátnőjével a teraszon, még úgy három hete, és... Hadd ne mondjam, miről volt szó.
Mielőtt Beacon Hills beszippantott volna, az államok másik felében tengettem napjaimat. Ehhez hasonló szomszédságban volt részem, és a mellettem lakó lány szintén odavolt értem. A mai napig nem tudom, mitől van ekkora vonzerőm.
- Ó, én csak... Hallottam, hogy valami nagy utcai parádé van a közelben. - feleli zavartan.
- Igen...?
- És gondoltam megkérdezem, hogy nem lenne-e kedved eljönni. Velem. Na meg itt van Stacy is, a legjobb barátnőm. - az ajkába harap, hogy elrejtse idegességét.
A válla fölött átpillantva észre is veszem Stacyt, aki vidáman integet köszönésképp.
Egy darabig csak a két lányt figyelem, próbálom az összes lehetséges végkimenetelt eljátszani a fejemben. Mi lesz, ha igent mondok? És ha nemet? A harmadik opciót már számba se veszem, mert annál nem is lenne feltűnőbb, ha pont most tűnnének el. Itt, a lakásom előtt, miután beszéltek velem. A zsaruk egyből rám gyanakodnának.
- Legyen. - sóhajtom megadóan. Egyébként sincs jobb dolgom, ha pedig valamelyikük bepróbálkozna, csak óvatosan elsunnyognék tőlük. - Mindjárt jövök. - azzal be is csukom Emma orra előtt az ajtót.

Néhány méterrel odébb Stacy és a szomszéd lány illuminált állapotban táncolnak, mindkettejük kezében piros műanyag pohár éktelenkedik. Mivel hármunk közül én vagyok a legidősebb, ráadásul ismerem is őket egy bizonyos fokig, kénytelen vagyok rajtuk tartani a szememet. Nem tenne jót a hírnevemnek, ha valami bajuk esne, miközben velem vannak.
- Gyere már, Nick! - intenek nekem, de nem sokáig figyelnek rám. Egy pillanat alatt el is felejtik, hogy velük jöttem.
Nem mintha bánnám. Ha odamennék, Emma abban a percben rám mászna, az pedig egyikünknek sem hiányzik. Nem szívesen bántom meg azzal a béna szöveggel, hogy „nem vagy az esetem.” Ha pedig az igazat mondanám el neki, talán hülyének nézne vagy ilyesmi. Maradjon csak a boldog tudatlanságban.
Végül fülemet üti néhány barom hangja. „...Itt egy kislány mindjárt szomjan hal...” Ó, ha van valami, amit nagyon utálok az ilyen bulikban, az ez. Illedelmességnek nyoma sincs, csak beletuszkolják a piát egy lány kezébe, aztán hadd szóljon!
Pontosan ezért nem akarom szem elől téveszteni Emmát és Stacyt. Már így is elég sokat ittak, ha valaki nem figyelne rájuk, még a végén bajba kerülnének.
- Csak bámészkodsz, vagy el is kapod őket végre? - billeg mellém egy srác, két pohárral a kezében - Az a kis szőke elég jó bőr. - biccent Emma felé.
- Nem terveztem „elkapni” őket.
- Hát haver, ha te nem, akkor majd én! - és már indulna is feléjük, de megragadom a dzsekije ujját, és visszahúzom.
Ráncolt homlokkal megfordul, értetlenül bámul rám.
- Eszedbe se jusson. - vetek rá egy komoly pillantást - Kopj le róluk, ha jót akarsz magadnak.
Az egyik poharat a földre ejti, szóra nyitja a száját. Gondolom most jönne a szokásos szöveg, hogy ha én jót akarok magamnak, akkor marha gyorsan eltűzök innen. Vagy talán rám akar förmedni, hogy azonnal engedjem el?
Mielőtt még megtehetné, szemeimet fehéren felvillantom, hogy lássa, kivel van dolga. Úgyse fog erre emlékezni, a belőle áradó piaszag gondoskodik róla.
- Jesszus, te nem vagy normális! - meghökkenve kezd hátrálni, majd sebesen el is távozik.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Hétf. Júl. 02, 2018 12:35 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Az áruló nyoma Beacon Hills külvárosába vezetett, majd egy óvatlan pillanat, és mire észbe kaptam már egy bulizó tömeg közepén álldogáltam megilletődötten szorongatva egy piros papírpoharat.
Idd ki, idd ki! Skandálják a sörmámorban úszó srácok. Rájuk nézek, aztán a pohárra, elhúzom a számat, végül tekintetem visszatéved rájuk és zavartan elmosolyodom.
Elesis idd ki. Igyekezz. Nem érünk rá egész nap. Morogta a pokolkutya is. A számhoz emelem a poharat, mire páran biztatólag tapsban törnek ki.
Gyerünk kislány, toljad neki!!!! Üvöltik lelkesen, mintha valami ivóversenyen lennénk. Kelletlenül nyalok bele a pohárba, apró kortyként magamhoz véve a fura szagú alkoholos nedűt. Azt mondták hogy SÖR, de ez a lötty köszönő viszonyban sem volt a sörrel. A felvizezett langyos pisihez sokkal közelebb állt. Nem volt bajom az alkohollal, bár szó mi szó ritkán fogyasztok bármiféle szeszt. Mély levegőt veszek, elhatározom magam. Megcsinálom. Egy lendülettel kiiszom az egészet. De egyszeriben egy isteni csoda folytán a figyelem valami sokkal érdekesebb felé irányul, amire a legtöbb férfi szem élvezettel csillan. Feltámad a szél és egy lány szoknya nélkül marad. A virágos lenge anyagdarab tovaszáll és egy akácfa felsőbb ágaiban akad fenn, elérhetetlen magasságba. A lány meg ott áll paradicsomvörös fejjel, és a rózsaszín csipkés bugyiját takargatja apró kezeivel. Cikis helyzet. A lényeg, hogy én megúsztam. Gyorsan tovább is állnék, mielőtt a banda újra ki nem cépéz.
Elesis, érzem őt! Egészen közel van. Szólal meg a kutya váratlanul.
Merre van? Hová menjek? Kérdem ide-oda kapkodva a fejem.
Sok az ember, túl sok az ember. Hirtelen ötlettől vezérelve felmászok egy konténer tetejére, hogy nagyobb rálátásom legyen a térre.
Látom már, Balthier! A felismerésre szélesre nyúlik a mosolyom és vidáman vetem le magam a szemetesről egy mesteri előreszaltó kíséretében, majd célba veszem a férfit. Már csak pár méterre van. Az áruló szagát egyre erősebben érzem. Már csak pár lépés.
Elnézést. Bocsi. Ne haragudj. Bocsánat. Dúródom előre a tömegen át. Már látom a férfit, a hátát, az ismerős bőrkabátját.
Várjunk egy percet. Megtorpanok és egy hosszabb pillanatra gondolataimba mélyedek.
Mit csinálsz Elesis? Miért álltunk meg? Ott van, kapjuk el!!! Kislány, mire vársz? Balthier értetlen hangja csendül a fejemben.
Nem támadhatom csak úgy le. Túl sok az ember. Nem kelthetünk feltűnést. Emlékeztettem démoni társamat eme apróságra. Pörgött az agyam, kellett egy jó terv. Kiáltsam el magam, hogy héé, itt a rendőrség, és teperjem le a csávót? Nem jó, még a végén pánik törne ki, és a zűrzavart kihasználva könnyen nyomát veszhetnénk megint. Vagy adjam elő a részeg libát, aki rábök, hogy ő a nyertes egy könnyed menetre és csaljam a bokrok közé? Rizikós. Mi van ha a csávónak nem vagyok az esete, vagy esetleg meleg? A mai világban már soha nem lehet tudni. Valami jobb ötlet kell ide. Ekkor meglátok az asztalon pár szelet csokit és megszületik a terv. Felkapok egy Snickerst és nagy lendülettel a préda háta mögé lépek. Nem vesz észre, mert egy fiatal srác foglalja le, aki a kabátja ujját szorongatja. Látom, hogy valami nézeteltérésük van, ezért kicsit várok. Jobb nem belefolyni.
Héé, Elesis ne bambulj. Elindult. Figyelmeztet Balthier és a távozó férfi után surranok.
Megvagy végre. Csak nem hitted, hogy elfuthatsz előlem? Kérdezem halkan, suttogó hanggal, s közben a hátába nyomom a Snickerst, mintha egy fegyvert szegeznék rá. Nincs hátul szeme, hogy lássa, hogy egy mogyorós nasiszelet áldozatául esett. Elégedett büszke mosoly telepedik az arcomra, ami a következő másodpercben le is hervad. Valami nem stimmel. Ez a férfi alacsonyabb, mint a prédánk. Bár még így is szép magasságot tudhat magáénak, szabályosan eltörpülök mellette. Elé lépek, és végigmérem gyorsan.
Balthier, ez nem ő. De a dzsekije. Zavartan nézek fel a férfira, aki egyszerre értetlenül és dühösen tekint vissza rám.
Honnan van a kabát? Kiáltok rá mielőtt szóhoz juthatna és megragadom két kézzel az anyagot. Csak a nyomaték kedvéért.
Válaszolj nekem. Hol szerezted? Akaratosan faggatom, miközben érzem a kabátból áradó szagot. A prédánk szagát. A férfi dühe elszáll és csak az értetlen tekintet marad az ábrázatán. Fura látványt nyújthatunk. Egy alig több, mint másfél méter magas lány csimpaszkodik és dühösen vallat egy megtermett 180 centi körüli férfiembert.
Jézusom kislány, te sem vagy normális. Mi van ma az emberekkel? Kérdi költőien, majd elmondja, hogy egy férfi passzolta át, ha ma este hordja ezt a kabátot. Természetesen nem ingyen, az idegen a kis szívességért nem maradt hálátlan. Ilyen könnyen ennyi zsét, ritkán keres, így hát egy vállvonást követően bevállalta. Csalódottan eresztem el a csávókát. Nem tudom milyen választ reméltem, de amit kaptam teljesen lehangolt. Lerogyom a járda szélére, felhúzom a térdeimet és megsemmisülten döntöm a fejemet a térdeimnek. Hogyan tovább? Már azt hittem vége, elkaptam a férfit, erre csúnyán átvert. Hamis nyomot hagyott.
Gyere, ne búsulj. Gyere táncolj velünk. Szólít meg egy kedves hang.
A pasik szemetek. A legtöbb. Hagyd lógva, majd találsz másik palit. Biztatott a másik. Kikerekednek a szemeim. Ezek ketten azt hitték, hogy közöm van a férfihoz olyan értelemben. Már nyílik a szám, hogy megmondjam, félreértik, de nem hagynak időt a magyarázkodásra, elvégre buli van!
Stacy vagyok, ő itt Emma. Téged hogy hívnak? Új vagy a környéken? Még nem láttalak itt ezelőtt. Tuti most költöztél ide. Karol belém a csajszi és felránt a földről, én meg csak pislogok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Pént. Júl. 13, 2018 11:18 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you
szószám: 986 • megjegyzés: remélem tetszik :3:


Ezt aztán jól elszúrtam. A lányok eredetileg bulizni hívtak el, de ahelyett, hogy tényleg elengedném magam, inkább feszengve figyelem őket, nehogy valami bajuk essen. Az én felelősségem, hogy épségben hazajussanak, főleg, mivel az egyikük még a szomszédom is.  Szuper, játszhatom itt a bébiszittert, amíg mások jól érzik magukat.
Nem mintha bánnám a dolgot. Jobb ez így, én amúgy se vagyok az az utcán iszogató barom, akinek elég meghallania a „p” betűs szót, hogy azonnal lázba jöjjön. Fogadni mernék, hogy a körülöttem táncolók nagy része csak a pia meg a futó kalandok miatt van itt. Vagy ide keveredett valami csoda folytán.
A levegőben visszhangzik néhány lelkesítő szó - jobban mondva kiáltás, amit még a süket dédnagyanyám is meghallana a sírjából -, amire már kénytelen vagyok elfordulni Stacy és Emma felől.
Egy lányt nagyon biztatnak, hogy igya ki a pohara tartalmát. Gondolom nemrég került ide, és még nincs elég illuminált állapotban ahhoz, hogy rámozduljanak. Okos húzás, fiúk..! Bár, a csajszi egyáltalán nem tűnik lelkesnek, úgyhogy valszeg ezt is bebukták a nyomorékok.
Tekintetem ismét a szomszédom irányába fordul, kezemet közben zsebre teszem. Egyre jobban belemélyül a táncba, ahogy a barátnője is. Ezzel együtt pedig csak még sebezhetőbbé válnak, akár wendigo akár emberi szemmel nézem. Ilyen állapotban bármelyiküket elkaphatná egy perverz állat vagy valami természetfeletti. Még több ok, hogy ne veszítsem őket szem elől. Francba... Ez a nap nagyon el van cseszve.
Szemem sarkából valami egészen érdekeset szúrok ki, amin legszívesebben hangosan felröhögnék. Egy lány elhagyta a szoknyáját, és most eszeveszettül vörös fejjel próbálja takargatni magát. Persze a lovagiasság kiveszett már az emberekből, így szerencsétlenen senki nem akart segíteni. Még én se, de egyáltalán nem szégyellem magam érte. Hiába van tele a családom úriembert játszó sznobokkal, rám ebből semmi nem ragadt. Még a hercegnőnek is olyan könnyedén beszóltam kölyökként, mintha az öcsémmel beszéltem volna.
Ezért is utálom annyira ezt az egész szitut - teljesen meghazudtolom magam azzal, hogy voltaképp majdnem teljesen idegen lányokra vigyázok. Ez is csak azóta lehetséges, mióta kihúztam Charlotte-ot a bajból. Persze vele csak azért voltam akkora úriember, mert szabályosan kikövetelte magának. Azért így is belecsempésztem néhány beszólást a kis beszélgetéseinkbe, hogy felidegesíthessem.
Miután sikerül lekoptatnom a random faszit, aki Emmára akart hajtani, folytatom a házőrző szerepemet. Csak lesem, ahogy a lányok mit sem sejtve vonaglanak a zene ritmusára, piával a kezükben. Az ilyen bulikról mindig eszembe jutnak az indián sztorik, amiket olvasgattam régebben. Az a sok rituális tánc a tűz körül, miközben a sámán egy ősi szöveget kántál... Ami körülöttem történik, az pontosan ennek a huszonegyedik századi változata. Persze a bulizók célja már nem ugyanaz, mint anno az őslakosoké.
Figyelmem hamar elterelődik, mivel kiszúrom, hogy tőlem nem túl messze a korábbi lány épp azzal a fickóval beszél, akit korábban elküldtem a búsba. Fél füllel próbálom kihallgatni, vajon miről lehet szó, de sajnos nem rendelkezek olyan kiváló hallással, mint a vérfarkasok. A wendik érzékei ugyan jobbak egy emberénél, de meg se közelítik a többi természetfelettiét. Mi csak brutálisan erősek vagyunk, de nem kaptunk az erő mellé szuperhallást.
Csak a lány arcát látom, így az ő reakcióinál többet nem tudok kivenni a beszélgetésből. Hallgat, kérdez, dühösen kérdez, megdöbben, csalódik, elengedi. A pasi elballag, a csaj pedig lehuppan a földre. Meg se próbálom inkább kitalálni, mi történt az előbb, amúgy sincs közöm hozzá. Azt sem értem, egyáltalán minek kezdtem őket figyelni. Pláne, mivel van fontosabb dolgom is...
A büdös francba! Hová lettek?!
Épp csak néhány percre néztem félre, erre Stacy és Emma felszívódnak. Fogalmam sincs, merre lehetnek, így azonnal elkezdek körbepislogni, hátha megtalálom őket. Kérlek, csak azt ne mondd, hogy valami barommal vannak! Jó isten, már látom a lelki szemeim előtt, ahogy Emma anyja szépen feljelent a lánya eltűnéséért...
Idegállapotom már épp kezd kritikussá válni, amikor észreveszem, hogy nem is kerültek olyan messzire Emmáék. Az előbbi lányt próbálják vigasztalni, legalább is nekem úgy tűnik, mintha azt tennék. Ha léteznek véletlenek...
Elindulok feléjük, de a legkevésbé se feltűnően. Egy pillanatra végigfut az agyamon, hogy egy szál cigi rohadt jól esne, de aztán hamar észbe kapok, hogy egy buli kellős közepén vétek lenne elővenni a drága cigarettát. Ezek a rohadékok néhány másodperc alatt kifosztják a dohányosokat.
Sikerül elcsípnem Stacy nyomulásának felét. Kérdésekkel kezdi bombázni az idegent, próbálja kideríteni, hogy mégis ki ő, most jött-e... Annyiszor jöttek már ehhez hasonlókkal nekem is, hogy már külső szemmel nézve is felbosszant.
- Lányok, hagyjátok már kicsit lélegezni szegényt! - lépek közbe.
Ekkor sikerül kiszúrnom, hogy Emma az egyik kezében egy félig megtöltött pohárkát tart - pedig meg mernék esküdni, hogy az előbb még üres volt -, a másikban pedig egy frissen meggyújtott cigarettát. Na ne. Az anyja meg fog ölni, ha ezt megtudja...
- Hé, azt meg honnan szedted?! - förmedek rá. Még nem múlt el huszonegy, vagyis a cigi közelébe se kéne mennie. Még a pia oké, azt elnézzük, de a dohány már kicsit sok.
Persze én hülye ezzel csak jobban felvonom magamra Emma figyelmét. Amint leesik neki, ki is beszél hozzá, nagy lendülettel a nyakamba borul, a hátam mögött pedig már hallom is, ahogy kilöttyen a vizes sör. Szerencsére nem  lettem olyan, de nem sokon múlott.
- Niiiick!! - kiáltja elnyújtva, közben el is ejti a cigijét. Hála az égnek!
- Eh, izé... Emma, mennyit ittál? - nyögöm fel, miközben próbálok levegőhöz jutni. Egy emberlány hogy tud ilyen erősen szorítani?
- Baromi sokaaat! - feleli kissé kótyagosan. Francba, a végén még ide fog hányni nekem, aztán dobhatom ki a kedvenc pulóveremet!
Ha nem lennék olyan, amilyen, biztos élvezném ezt az egészet. Azt, hogy egy dögös csaj rajtam csimpaszkodik, és teljesen védtelen velem szemben. Vagy azt, hogy nem is egy nő van körülöttem, hanem mindjárt három. De én nem... Meh, nekem ez egyáltalán nem jön be.
Próbálom magamról finoman levakarni Emmát, de nem hagyja annyiban. Minél jobban el akarom magamtól tolni, annál inkább szorít. Tudom, hogy minden gond nélkül sikerülne, ha erősebben próbálkoznék, de azzal akár kárt is tehetek benne. Ha kicsit is erősebben lökném a kelleténél, abból semmi jó nem sülne ki.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Kedd Júl. 17, 2018 8:39 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Csalódás. Rohadt nagy csalódás. Nem erre a válaszra számítottam. Hirtelen nem is tudtam, hogy rá vagy magamra vagyok-e dühösebb. Átejtettek. Most először, mióta a Balthierrel szövetkeztem. Eddig minden prédánkat elkaptuk hol könnyedén, hol nehezebben, de mindig meg lett. Éppen ezért eszem ágában sem volt feladni. Az utolsó kis hézagba is benézek ha kell, de a fickó nem ússza meg.
A hír letaglóz, és a járdaszélre ülök. Kicsit talán magamba is roskadok. Most akkor hogyan is legyen az arra? Hogyan tovább?
Mi van? Most miért nem szólsz? Dorgálom meg a kutyát, szokatlan csendessége miatt.
Hol marad a gúnyos megjegyzés? Kérdezem tőle, mintha várnám a letolást, pedig a legkevésbé se vágyom rá. A démonom hosszasan hallgat. Bármit kérdek vagy mondok nem felel. Már kezdem azt hinni, hogy eltűnt a fejemből, mikor felmordul.
Nincs kedvem hozzá. Feleli végül mély morgó hangján, látván mennyire csalódott lettem. Most őt sem szórakoztatja a nyomorom. Ez a nyomor az ő nyomora is. Elgondolkodok, talán Balthier kezd együttérzést növeszteni? Balthier, akinek semmi nem számít csak a hajsza? De a következő percben bebizonyítja, hogy erről szó sincs. Két lány lép felém óriási kíváncsisággal és egy vagonnyi kérdéssel. Csak pislogok és kapkodom a fejem.
Ezek ketten azt hiszik hogy a csávó a pasim volt? Elképedek, mihelyt realizálódik benne, hogy az iménti vallatós jelenetem távolabbról szerelmi civódásnak tűnhetett. Balthier kegyetlenül kiröhög. Olyan hangosan nevet, hogy belecsendül a fülem is.
Szemét vagy! Nyögtem oda a kutyának, akinek hirtelen jött jókedve nem akart szűnni. A fejembe vele viaskodtam, miközben záporoztak rám a kérdések. Az "én" és az "öhm"-ön kívül nem sok minden hagyta el a számat.
Vajon józanul is ennyire cserfesek? Tűnődtem el a kérdések viharában. Vannak azok a fajta lányok, akik imádják hallani a saját hangjukat. Még a semmiről is képesek órákat fecsegni. Én nem voltam ilyen. Én az a fajta lány voltam, aki nem beszél sokat. Főleg nem magáról.
Elesis a nevem. Mutatkozok be egy levegővételnyi szünetet kihasználva. Mielőtt egy újabb adagnyi kérdés zúdulna rám egy srác lép közénk és nyugalomra inti a kíváncsi lányokat. Ahogy az egyik csaj cigivel és piával foglalt kezeire néz, látom a tekintetén a nemtetszést. A következő pillanatban ugyanez a lány már a srác nyakából csüng, mellettem pedig a barátnője vihorászik és mutogat, de addigra már annyira kész, hogy egy értelmes mondat nem jön ki belőle.
Gyere ülj le kicsit. Megfogom a Stacyként bemutatkozó lány kezét és lehúzom magam mellé a padkaszélre. A kezéből pedig kiveszem a piát és kiöntöm mellénk a fűre.
Mi a fenét csinálsz Elesis? Förmed rám a kutya, aki eddig vagy csak hallgatott, vagy gonoszul nevetett rajtam.
Nem látszik? Segítek a lánynak. Válaszolom egy vállrándítás kiséretében.
Elesis...nem azért vagyunk itt, hogy embereket istápoljunk. Rivall rám a démon emlékeztetve a küldetésünkre. Mintha azt akár egy pillanatra is el tudnám felejteni. Stacy lesápad.
Jól...? Kérdezném tőle, hogy jól van e, de a kérdésem félbe marad, mikor lecsuklik a lány feje és közénk érkezik a vukk. Szolidaritásból gyorsan a haja után nyúlok és elkapom. Ez rémes.
Lehet jobb lenne, ha hazamennétek. Javaslom a lánynak, aki egy újabb adagot ad ki magából.
Nick, ugye? Mintha a másik lány így szólította volna. Feltételeztem, hogy ismeri őket.
Tudod merre laknak? Segítek őket hazavinni. Reméltem a srác tudja, hol laknak és a két lány gyorsan ágyba kerül. Rajtuk jelenleg egy kiadós alvás segíthetett volna.
Azok ketten nálunk laknak. Támogolyog oda egy csávóka. Bűzlik az alkoholtól. Nem kevés pia lehet már benne.
Majd mi hazavisszük őket. Ajánlkozik a haverjával, majd hozzáteszi, nagy ágyuk van, menjek én is. A srácot, akin Emma lóg meg szabályosan levegőnek nézik.
Köszi, kihagynánk. Válaszolok a lányok nevében is, de a fiúkák nem fogadják el a nemleges választ.
Ne kéressétek magatokat, gyertek velünk. Próbálkozik be ismét és átöleli a vállamat, míg a barátja Stacyt környékezi be. Ez óriási hiba. Nem szeretem, ha ittas idegenek molesztálnak és Balthier sem veszi jó néven. Egy szempillantás alatt megragadom a csávó karját és egy laza mozdulattal kitekerem. A bunkókám a földre rogy, de még azelőtt elengedem, hogy eltörném a kezét. A pasi kicsit megrémül. Rájön, hogy a termetem ellenére mégsem vagyok olyan kis elveszett. Fél pillanat alatt kijózanódik és elkotor a társával.
Szörnyű emberek élnek erre. Jegyzem meg csalódottan, majd Nick felé fordulok miután újra összeszedtem Stacy-t.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Csüt. Júl. 19, 2018 12:52 am
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you


Kénytelen vagyok elfogadni a tényt, hogy engem csak gardedámnak hívtak meg. Ha eredetileg nem is ez volt a terv, sikerül rákényszerülnöm, hogy két fiatal lányra vigyázzak ahelyett, hogy én is élvezhetném a bulit. Teljesen ellentmondok önmagamnak, hiszen más esetben pont az ilyen csajokat kapnám el, hogy aztán vacsit csináljak belőlük. Erre tessék, előtör belőlem az angol úriember, és már nyoma sincs a wendinek.
Amikor egy pillanatra szem elől tévesztem Emmát és a kis barátnőjét, elfog a pánik. Te jó ég, mi lesz, ha valami bajuk esik? Isten óvjon mindenkit egy bajbajutott lány anyjától..!
Egy darabig csak kapkodom a fejem, hátha előbukkannak valahol, de kezd elfogyni a türelmem. Már épp idegösszeomlást akarnék kapni, mikor végre szemet szúr, hogy nem is mentek el olyan messzire. Persze már azon a néhány méteren is bárki betámadhatta volna őket, így összeteszem a két kezem, hogy mindenki el van foglalva magával.
A szerencsétlen harmadikat persze Stacy elkezdi bombázni mindenféle kérdésekkel, faggatja, mintha valami vallatáson lennének. Megfordul a fejemben, hogy közbelépek, így el is indulok feléjük.
Miután sikerül leállítanom őket, leteremtem Emmát, amiért cigi van nála. A kora miatt egyébként se dohányozhatna, de nem is csak emiatt zavar a dolog. Szerintem egyáltalán nem illik egy nőhöz az ilyesmi, pláne nem egy olyanhoz, mint Emma. Szeleburdi, de ártatlan. Mintha a Pindúr Pandúrokból az a szőke csaj bagózna... Nokedli, vagy mi a neve.
Amíg én Emmával szenvedek, Elesis - pont elcsíptem a nevét idefele - elrendezi Stacyt. Meg se tudja tőle kérdezni, jól van-e, a lány azonnal kidobja a taccsot, egyenesen kettejük közé. Ennek láttán homlokom ráncba szalad, de szerencsére nem leszek rosszul tőle. Őszintén megmondom, ennél durvább dolgokat is láttam már, wendilétem révén.
Emma hirtelen megszédül, és súlya nagy része rám nehezedik. A poharát elejti, a cigibe pedig próbálna beleszívni, mintha az segítene az állapotán. Csakhogy gyorsabb vagyok, így hamar ki is kapom a kezéből, és eldobom jó messzire. Ki tudja, kinél volt ezelőtt...
Elesis felé fordulok a nevemet hallva, közben Emma támasztékává avanzsálom magam.
- Nicholas. - felelem brites akcentussal - De nyugodtan hívj csak Nicknek. - küldök felé egy örülök a találkozásnak biccentést, és már épp mondanám, hogy csak azt tudom, Emma hol lakik, amikor megjelenik egy részeg melák a haverjával, hogy majd ők hazaviszik a lányokat, mert náluk laknak. Ezek totál hülyének néznek minket?
Áh nem. Kanosak. Annál jobb.
Mintha ott se lennék, elkezdenek azzal menőzni, hogy milyen ágyuk van, na meg hogy szívesen elviszik Elesist is, ha akar menni. A férfiak ezen típusát nagyon szívesen tárolom darabokra szedve a hűtőmben. A fejükkel kiválóan lehet bowlingozni a nappaliban...
Emmát kissé elengedem, de csak annyira, hogy az egyik kezem kiszabaduljon.
- Hé, vadbarom! Nem hallottad? Azt mondta, kiha... - be se tudom fejezni a mondókámat, ugyanis Elesis kapcsol, és már a földre is teríti az egyik tagot. A karját kitekeri, és csak később engedi el. Nem tudom, ki vagy, Elesis... De csíplek!
Mindkét fazon eltakarodik, Emma pedig konkrétan összeesik mellettem. Még épp sikerül reagálnom, így azonnal el is kapom, mielőtt földre érkezne.
- Ez egy amerikai kisváros. Mást nem is várhatunk tőle. - felelem, Emmát a karomba véve. Másnak nehéznek tűnne, de számomra olyan könnyű, mint egy tollpihe. Egy mozdulattal pedig könnyedén össze is roppanthatnám itt helyben... Eltűnődök, mennyire törékenyek tudnak lenni az emberek. Sokan ezt értékelik bennük igazán, a young adult könyvek milliói szerint ráadásul a magamfajták pontosan emiatt szeretnek beléjük. Hülyeség!
- Tudsz segíteni Stacynek? Talán ő nem fog beájulni. - pillantok Elesisre. Próbálok úgy tenni, mintha Emma megtartása nem lenne egyszerű feladat, hisz ki tudja, újdonsült barátunk kinek az oldalán áll. Vagy, hogy egyáltalán tisztában van-e az igazsággal... Se magyarázkodni, se menekülni nincs túlzottan sok kedvem, így óvatosnak kell lennem.
- Emma a szomszédom, úgyhogy vele nem lesz gond, de Stacy... Nem tudom, hova vigyük őt.
Egy kis időre elhallgatok. Most mégis mi a francot csináljunk? Talán az lenne a legjobb megoldás, ha mindkettőjüket Emmáékhoz vinnénk. Az anyja biztos boldog lesz... Még netán meg is vádol majd, hogy tuti én itattam le őket, én pernahajder, én suhanc, én semmirekellő...
- Tudtam, hogy otthon kellett volna maradnom..!



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Szomb. Júl. 21, 2018 5:43 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

A két tahó nem veszi az adást. Mintha a "NEM" nem is szerepelne a szótárukba. Borzasztó. De nem esek kétségbe, túl sok ilyet fazont láttam már az utazásaim során. Nincs gáz tudom, hogy kell bánni a fajtájukkal. Megragadom a nagymellényű pasi karját és csavarok rajta egy nagyot. Rögtön elmegy ettől a csajozós kedve és továbbáll a pajtásával. Talán haza kullognak, talán más préda utána, ez már nem a mi bajunk. Megkérdezem a Nick nevű srácot, tudja-e merre laknak a lányok, de csak az egyikük lakhelyét ismeri. Az elázott lány közvetlenül a szomszédságában él. Őt nem lesz nehéz hazaszállítani, de kérdés, mi legyen a másik csajjal? Átfut a fejecskémen, lehet jó volna mindkettőt egy helyen elszállásolni.
Hm...lássuk csak, mit tehetnénk? Tanakodom kicsit. Erre a kutya újabb morgásba kezd.
Elesis, most komolyan segíteni akarsz ezeknek? Kérdezi mintha nem akarná elhinni. Ismerhetne már. Ha valamit a fejembe veszek, véghez is viszem.
Reménytelen vagy Elesis. Csóválja a fejét lemondóan.
Drága Balthier, ilyen az emberi természet. Fogadd el! Öltöm rá a nyelvem pimaszul a gondolataimon keresztül.
Tégy amit akarsz! Morogja felém, és úgy tesz, mintha nem érdekelné mindaz, ami körülötte folyik. A fél szemét mégis rajtunk tartja.
Meg is van. Villan be egy remek ötlet. Magamhoz veszem Stacy tatyóját és a mobilja után kezdek kutakodni. Nem szokásom más holmijai között turkálni, de ez vészhelyzet!!!
Itt kell lennie valahol..hm.... Szerencsére gyorsan a kezem közé akad. Kikeresem a listájából az anyukáját és egy üzenetet kezdek írni Stacy nevében. Legalább tudni fogják hol van, és nem keresik reggelig.
"Szia anyu! Emmánál vagyok. Áthívott filmezni, ma náluk alszom. Holnap beszélünk. Puszi" *szívecskék és cuppanós smiley*
Szól az üzenet, amire gyorsan válasz is érkezik.
"Rendben drágám, érezd jól magad!" *kacsintó fejes smiley néhány piros szívecskével*
Aggódó szülők letudva.. Mondom és összeszedem Stacy-t, aki egy fokkal van csak jobb állapotban, mint Emma. Legalábbis mióta túl volt két rókázáson szemmel láthatóan jobb színben volt. Mihelyst két lábra sikerül állítanom a csajszit, indulhatunk is hazafelé. Mivel én nem tudom az utat, rábízom magam a srácra.
Elesis, légy óvatos! Figyelmeztet a kutya. Mindig megteszi, amikor úgy érzi egy aprónyi veszély is leselkedik rám.
Elindulunk az éjszakában. Lassan, kissé döcögősen távolodunk a bulizó tömegtől. Még nem halt el a zene teljesen, amikor Stacy harmadjára is lebukik és dob egy vukkot.
Jól vagyok! Emeli fel a kezét, majd letörli a száját és belém kapaszkodva csámpázik tovább Nick után. Egy ideig minden nyugodt és csendes. Már kezdem azt hinni, hogy innen sima út vezet a lányok házáig, de hirtelen elhalad mellettünk egy autó, amiből üvölt a zene. Több se kell Stacynek, azonnal feléled benne a bulihangulat.
Bárcsak ő is ki lenne ütve. Sóhajtozom, amikor énekelni kezd. Vagyis ha még énekelne, de ez kőkemény kornyikálás. A fülem is belefájdul.
Visítja teli torokból, rohadt hamisan. Közben nagyon sokat mozog, alig bírom tartani. Hajnali órákban járunk, a környéken már aludnának, ezért hangjára válaszként durva anyázások visszhangzanak. Épp be akarom fogni a száját, amikor minden előjel nélkül a vállamra borul és elalszik. Veszedelmes horkolásba kezd. Akár egy medve.
Nick, messze vagyunk még? Kérdezem kíváncsian.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Vas. Júl. 22, 2018 4:05 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you


Teljességgel meglep, Elesisben mekkora erő és bátorság van. Már-már emberfelettinek tűnik, így agyamon hamar végigfut, hogy talán tényleg van valami más is a dologban. Egy ilyen fiatal nő még kemény edzések mellett se biztos, hogy könnyedén le tudna szedni egy nála jóval nagyobb termetű pasast.
Legalább a tag elhúzott, a haverjával együtt. Így végre arra tudunk koncentrálni, hogy minél előbb hazajuttassuk a két lányt. Ha pedig egy újabb feromon túltengéses vadbarom tévedne erre, én is beszállok a buliba - abban pedig nem lesz köszönet.
Emma összevissza ingadozik egy darabig, majd megadja magát. Az izmai elernyednek, a teste összeesik mellettem, mint a zacskós tej. Még jó, hogy kiváló reflexekkel áldottak meg, épp sikerül elkapnom, mielőtt földet érne. Ejnye, ez így nem lesz jó!
A karjaim közé veszem Emmát. Hallom, ahogy szívverése egyenletessé és nyugodttá válik, ahogy légzése is. Innen úgy fest, mintha aludna, pedig valójában eszméletét vesztette. Tudom, hogy ilyenkor oda kell figyelni elég sok mindenre, ezért igyekszem úgy tartani, hogy még csak véletlenül se történjen vele semmi komoly.
Elesis felé fordulok, aki valami oknál fogva elkezdi feltúrni Stacy táskáját. Ha nem lenne ilyen ártalmatlan külseje, biztos azt hinném, ki akarja rabolni azt a szerencsétlent... Ehelyett viszont csak figyelem, hogy vajon mire készül.
Előkapja a lány telefonját, pötyög valamit, majd egy üzenetjelző hang szólal meg. „Aggódó szülők letudva.” Áh, már értem. Gondolom azt tervezi, hogy mindkét lányt hagyjuk Emmáéknál. Logikus, kár, hogy nem nekem jutott eszembe hamarabb.
- Remek, akkor húzzuk el innen a csíkot! - felelem megkönnyebbülten, majd el is indulok a megfelelő irányba, karomban a rongybaba állapotú Emmával. Ha magánál lenne, valószínűleg itt helyben nyomna egy cuppanóst az arcomra, vagy minimum úgy elvörösödne, mint egy jókora paradicsom. Aztán a következő egy hétben folyamatosan hálálkodna, amiért hazavittem.
Bele se merek gondolni, mi lesz, ha az anyja meglát minket. Az a nő félelmetes tud lenni, amikor előtör belőle a védelmi ösztöne. Éppen ezért reménykedek, hogy már alszik, vagy nincs otthon. Annál kevesebb gond lenne, nem kéne kimagyaráznom, hogy miért ájult el a lánya, na és mégis miért van pia- meg cigi szaga. A dohány miatt nyilván arra gondolna, hogy miattam került ilyen állapotba.
Gondolataimból Stacy újabb adag rókája rángat ki. Mintha magamat látnám, miután kényszerből befaltam valami emberi kaját. Igaz, a szervezetem már néhány órán át el tudja viselni a „normális” ételeket, de mégse tarthatom bent őket örökké. Előbb vagy utóbb kidobom a taccsot, nincs mese. Ezért is utasítom vissza a grillparti meghívásokat.
Egy darabig minden simán megy. Csendben bandukolunk, élvezzük a kihalt utcák nyugalmát, aztán... Stacy úgy dönt, átmegy kiabálós részegbe. Általában több fajta ittas állapot létezik; agresszív, nyomulós, „rosszul vagyok”, „fáradt vagyok”, és még sorolhatnám... Az egyik legidegesítőbb pedig az éjszaka közepén ordibáló. Ő az, akit legszívesebben agyonütnél, amikor a házad ablaka alatt elkezd kornyikálni, meg mindenhova kizuttyantani a piáját.
Sokan ránk is szólnak, de aztán a lány hirtelen elhallgat. Gyanakvóan fordulok Elesis felé, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e. Stacy is kidőlt, hála annak a magasságosnak!
- Nem, már nincs sok hátra. - csóválom a fejem azon tűnődve, vajon elhallatszódott-e a lakásomig a korábbi kiabálás. Azt hiszem, el kell mondanom néhány imát, mielőtt bekopogtatok Emmáékhoz egy seggrészeg lánnyal a karjaim közt.
Lelassítok, majd az említett házhoz érve megtorpanok. Em mocorogni kezd, és hamar magához is tér. Persze teljesen leszívta az energiáját a nagy bulizás, így épp csak ébren van.
- Itt is volnánk. - biccentek a kellemes hangulatú kertes ház felé, ahol minden villany le van oltva. Ha az anyja otthon lenne, valószínűleg egy percet nem aludna, amíg a lánya épségben haza nem ér, így merem azt hinni, hogy nincs odabent senki. Tekintetem a saját lakásom fel fordul, ami láthatóan valamivel nagyobb, mint Emmáéké. Modern építésű, de nem olyan mű, mint a futurisztikus, üvegfalú verziója. Mostanában nagyon divatossá váltak a tetőtől talpig üvegezett házak, amik egy kicsit se biztosítják a magánszféra élvezeteit.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Vas. Júl. 22, 2018 9:06 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Megkérdezem a srácot, messze vagyunk-e még, mire biztató választ kapok. Már nagyon közel járunk Emmáék házához. Az utolsó pár száz métert nyugodtan és csendben tesszük meg, révén hogy Stacey is kidől a sorból. Kicsit elzsibbad a karom, mire végre valahára célba érünk. Egy kellemes családi házikó előkertjében álldogálunk pár lépésnyire a lépcsősortól, ami egyenest a bejárati ajtóig vezet. A házban és a ház körül sötétség van. Az utcalámpa sem világít, ennyit a közvilágításról. Csak a hold és a csillagok fényei kímélnek meg minket, hogy vaksötétben kelljen kitapogatnunk az utat. Csend van. A háziak már rég nyugovóra tértek, vagy valahol máshol éjszakáznak ma éjjel. Legyünk őszinték, ez volna a legjobb, ha belépve minket üres ház fogadna. Ha nincs ember, nem kell magyarázkodni sem. Nickre pillantok. Látok rajta némi aggodalmat. Nem vagyok gondolatolvasó, de talán a lányok állapota miatt lehet. Ha neki kellett rájuk vigyázni, akkor most elég nagy kakiban van. Mert szemmel láthatóan ez nem sikerült, a lányok teljesen készek. Egy mérges szülőnél pedig nincs rosszabb. Nem tudtuk biztosra, hogy otthon vannak-e az ősök, ezért a legrosszabb eshetőségre számoltam.
Mit is tehetnénk? Tűnődöm el újra. Kellene valami menőötlet, ami megmenti a srác tökeit.
Talán ez javít a helyzeten. Turkálok, ezúttal a saját táskámban és előveszek pár női holmit, ami a segítségünkre lehet. Kezembe akad egy rózsaszín üvegcse és tudom is mit kell tennem.
Elesis, az mi? Kérdi aggódó és egyben gyanakvó tekintettel Balthier, de szavak helyet gonoszkás vigyort villantok válaszként. A terv az, hogy szagsemlegesítek. Könnyebb kimagyarázni a kábultságot ha nincs mellette alkohol és bagószag.
Bocsi Nick. Mély levegő. Szagelhárítás indul. Figyelmeztetem, majd erős, édes illatfelhőt szabadítok magunkra.
Jó ég Elesis, mi ez a borzalom? Ezt még a Pokolban is érzik.  Mordul fel a kutya és karjával eltakarja az arcát. De annyit ér, mint halottnak a csók.
Khm...khm...ez jóval erősebb, mint amire számítottam. Vallom be enyhe fulladozásom közepette. De a végeredmény számít nem? Piásbukénak nyoma sincs többé. Mielőtt bárki megkérdezné, mi a hétszentség ez és legfőképp miért tartok ilyen vegyi fegyvernek minősülő cuccokat magamnál, megelőzőm a kérdést.
Önvédelem esetére vettem. A parfüm mindenhol legális. Magyarázom aprókat köhintve. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még soha nem kellett bevetnem, így az aromája még rám is az újdonság erejével hat. Lassan eloszlik a parfümfelhő. Néhány mentolos szájspray is előkerül a táska mélyéről. Ezt az anyagot már szelídebb mennyiségben eresztem a lányokra, bele a szájukba. Amint a mentol és a citromfű keveréke átveszi az uralmat a bagó és szeszszagú leheletük felett, az előkészületekkel meg is volnánk. Most jön a dolgok oroszlánrésze. Be kell juttatnunk a lányokat az ágyukba méghozzá észrevétlenül.
Mit tervezel Elesis? Érdeklődik a kutya, de tudja a választ. Míg Nick a lányokkal a füvön illatozik, én önállósítom magam és pillanatok alatt felszökök a lépcsőn, majd a bejárati üveg ablakára tapadok. Nézek jobb, nézek balra.
Nem látok semmit. Mondom csalódottan, majd a kezem a kilincsre téved. Balthier kifejti, hogy mennyire nem jó ötlet, de akkora már lenyomom a kilincset. Meglepettségemre az ajtó nincs zárva, szinte magától kinyílik. Halkan beljebb lépek és valami különös, baljós érzés kerít hatalmába.
Veszélyt érzek Elesis. Morogja a démonom. Halk motozás hallatszik az emeletről. Elindulnék halkan az emeleti lépcső felé, mikor Stacy támolyog be az ajtón, félig már alszik.
Bakker, észre sem vettem, hogy utánam jött. Gyorsan mögé lépek és befogom a száját, mielőtt zajt csapna.
Nick. Jó hír: a szülők nincsenek itthon. De van egy rossz is, azt hiszem betörők vannak az emeleten. Suttogom a lépcső felé, figyelmeztetve a srácot. Remélem eszébe jut hívni a rendőrséget.
Ő az Elesis. Újra érzem a szagát! Morogja Balthier, mikor felismeri prédánk jelenlétét. A prédánk itt bújt el. Mégis mekkora esélye volt ennek, hogy pont itt, ilyen körülmények között találkozunk újra.
De nincs egyedül. Elesis. Három természetfeletti jelenlétét érzem fentről. Folytatja Balthier. Úgy tűnik kicsit nehezebb dolgunk lesz vele. Nehezebb lesz elcsípni úgy, hogy most betársultak mellé és az sem válik előnyünkre, hogy kábult emberek vannak mellettünk. Bár talán jól is jön ez az alkoholmámor, annál kevesebbet fognak majd fel, ami körülöttük történik. Léptek hallatszódnak újra. Felénk közelednek. Stacyvel megbújunk a kanapé mögött. A férfi nem jön le, csak a lépcsőfordulónál lehajol, hogy megnézze mi folyik idelent. Lehet, hogy túl hangosak voltunk?
Csak az ajtó nyílt ki! Jegyzi meg, majd visszafordul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Dec. 11.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Csüt. Júl. 26, 2018 1:43 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



nick & elesis
it's so nice to meet you


Miután tájékoztatom Elesist, hogy hamarosan megérkezünk, csendesen haladok tovább. Kimondottan örülök, hogy nem vagyok egyedül egy ilyen kínos helyzetben, hiszen segítség nélkül hazacipelni ezt a két jómadarat igazi kihívás lett volna. Az egyik összehányt volna mindent, üvöltözött volna, a másik pedig rongybaba módra váltva szétterült volna a karjaim közt. Ahhoz, hogy ebből ne legyen káosz, egy ember nem elég.
Hamar odaérünk a házhoz, ahol Em már nagyjából magához is tér. Persze az egyáltalán nem könnyíti meg az ébren maradását, hogy körülöttünk hatalmas a sötétség. Az utcalámpák - ismét - kiégtek, így nem csak Emmáék lakása, de az egész utca elhagyatottnak tűnik. Nem is baj, így legalább könnyen bedobhatjuk a lányokat az ágyikóba, hogy aztán mi is végre lepihenhessünk. Legalább is számomra ez a terv.
Valami mégis aggaszt. Ha a házisárkány mégis otthon van, nem csak az derül ki, hogy mekkorát tévedtem, hanem az is, hogy az a nő mekkora hisztit tud az éjszaka közepén kivágni. Márpedig ezt én egyáltalán nem akarom megtudni.
Leginkább akkor leszek nagy szarban, ha kiderül, hogy Emma bekamuzott valamit az anyjának. Valami tipikus szöveget, például „ma Stacynél alszom, mert együtt készülünk a jövőheti biosz dogára”, vagy hasonlót. Aztán a nagy tanulásból én hozom őket haza részegen, cigarettától és hányástól bűzölögve, egy idegen csaj segítségével. Nem csak az derülne ki, hogy Emma hazudott, de az is, hogy annyira nem voltam képes, hogy odafigyeljek rájuk. Pedig én igenis rajtuk tartottam a szememet, csak épp azt nem láttam, hogy mikor rúgtak be ennyire és kitől szerezték a cigit. De legalább nem rabolta el őket valami pedofil állat... Ez is valami, nem?
Elesis hangja riaszt fel a gondolataimból. Majdan egy nagy adag borzalom, ami a levegőbe kerül, és amitől mindjárt kidobom a taccsot.
- Mi a tosz volt ez?! - kérdezem két köhintés között, ügyelve arra, hogy Emma ne zúduljon ki a karjaim közül.
Jézus, gyere le és segíts! Ez borzalmas...
- Önvédelem? - próbálok levegőhöz jutni - Basszus, ezzel még a szottyadt vénasszonyok se fújnák be magukat!
A fejem is kezd megfájdulni. Mindig is érzékeny voltam az erős illatokra, ez azt hiszem nem a wendi részemhez tartozik. A fűszeres parfümöktől például egyenest hányingert kapok.
Ezek után Elesis még szájsprayt is bevet, hogy elfedje a lányok borzalmas szagát. Habár most már nem lehet érezni rajtuk a bulizás nyomait, akkor is felmerülhet a kérdés az aggódó szülőkben, hogy mitől lettek kiütve. Na ezt magyarázd ki valahogy, Nick!
Mielőtt még elkezdhetnék tervezgetni, Elesis egymaga kezd cselekedni. Először csak bekukkant a házba, majd a következő pillanatban, már bent is van. Franc, most komolyan itt hagyott?!
Na tessék. Egyedül kell vigyáznom két kipurcanás szélén álló csajra. Nem fordítva kellene történnie a dolgoknak? Én vagyok a férfi, nekem kellene bemennem szétnézni! Engem amúgy is ismernek már, tudják, hogy nem vagyok betörő vagy ilyesmi.
Egyszer csak Stacy elindul a bejárat felé, de mielőtt még sikerülne utána nyúlnom, Emma gondol egyet és ismét összeesik. Ezúttal viszont fáradtságból, szerencsére.
- Stacy, gyere vissza! Most! - suttogom felé, de nem hallgat rám. Hát ezt nem hiszem el. Maradtam volna otthon...
Mázli, hogy Elesis észreveszi, és befogja a lepénylesőjét, mielőtt még felzavarná a környéket. Ki tudja, mikor jut eszébe ismét kornyikálni egy sort.
- Ugye csak viccelsz? - suttogom vissza idegesen. Betörők? Ez komoly?
Talán hívnom kéne a zsarukat. Már nyúlok a telefonomhoz, amikor az orromat megcsapja valami egészen furcsa illatkeverék, ami miatt azonnal meggondolom magam. Természetfelettiek... Na ne már! Ha képesek voltak valakihez betörni, nem valószínű, hogy gondot okozna nekik néhány rendőr kiiktatása. Nincs sok kedvem összekaparni a hullájukat, úgyhogy nem fogom idehívni őket. Legalább is nem most... Vagy nem tudom. Fogalmam sincs, mi legyen.
Na jó, Nick, gondolkozz. Elesis és Stacy bent vannak, te kint egy rongybabával. Az emeleten egy adag betörő, na de persze van köztük természetfeletti, vagy talán mindannyian azok. Nagyon remek! Ki tudja, miféle fajta söpredékekről van szó, lehetnek vámpírok vagy hozzám hasonlóak is. Fogalmam sincs, mekkora erejük van és milyenek a szándékaik - bár biztosan nem haverkodni jöttek ide.
Annyi biztos, hogy nem hagyhatom Elesist ilyen fos helyzetben, egy részeg lánnyal az oldalán. De Emmát hova rakjam addig? Nem vihetem magammal, az csak lelassítana. Nem mintha mészárszéket akarnék csinálni a házból, de valahogy ki kell pakolnunk innen a fenti nyomoroncokat.
Amúgy tök hülye vagyok, mondtam már? Itt van néhány méterre a szuperbiztonságos lakásom, kiváló riasztórendszerrel, de annyi nem jutna eszembe, hogy odavigyem Stacyt és Emmát, amíg a betörőkkel bajlódok. Elesis meg... Hát ő csináljon, amit akar, bár láthatóan nem riasztja vissza a mostani helyzetünk. Valószínű, hogy itt maradna segíteni.
- Tegyük le a lányokat nálam! - suttogok felé - Itt csak bajuk esne.



mephobia
fear of becoming so awesome that the human race can't handle it and everyone dies.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Pént. Aug. 03, 2018 8:20 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Nicholas x Elesis

Az előkészületeket megtettem, talán túlságosan is túlbuzgó voltam. Főleg a parfümmel kapcsolatban. Icipicit éreztem, hogy túlzásba estem. Ki gondolta volna, hogy ennyire tömény egy aroma? Szegény srác. Már percek óta a házban vagyok, de még mindig látom magam előtt eltorzult arcát, amint a tömény illatfelhő orrba csapja. Az emeleten természetfelettiek járnak, vagy azok is. Köztük a prédánk, akit városok óta üldözünk.
"Farkasom" derítsük fel csendben a terepet. Játékra hívom a pokolpajtit egy újabb kis becenevet aggatva rá. Nem ellenkezik, érzem benne a tettvágyat, a vérszomjat. Elindulnánk a lépcső irányába, de Stacey támolyog be az ajtón. A legrosszabbkor. Jelenléte figyelmet kelt, bármilyen halkan is érkezik a szobába. Az egyik betolakodó kíváncsian tekint le a lépcsőfordulóból, de a kanapé mögött rejtőzködve nem vesz észre minket. Lentebb nem merészkedik és milyen jól teszi. Ha közelebb jött volna, egészen biztos lebukunk. Nem sokon múlt. A lustasága volt a pártfogónk. Képzeletbeli kőtömbök gurulnak le a vállaimról, mégsem örülhetek.
Stacey, te... Tekintetem a csajszi felé fordítom, de azon kapom magam, hogy nyitott szájjal, szája sarkán apró nyálcsíkkal mélyeket szuszog.
Ne. Nenenenneneene. Stacey...ne most aludj. Suttogom egy pillangó szárnycsapásával azonos hangerővel.
Esélytelen. Kidőlt. Észrevételezi fejemben Balthier a nyilvánvalót, mire rápuffogok. Nick hangját hallom. Azt mondja vigyük a lányokat hozzá. Remek ötlet hisz a srác egy köpésre, vagyis a szomszédban lakik.
Mindjárt megyünk. Felelem nagyon halkan a fiúnak, majd letolom az addigra fejjel vállamra dőlt, kiütött Staceyt és óvatosan a kanapé mögül kikukucskálok. Felmérem a terepet. A forduló falán árnyékok mozognak - egy, kettő, három is. Hangos párbeszéd hangjai szűrődnek le, de a szavak zavarosak, nem érteni őket. Stacey karját átvetem a nyakam felett, fél kézzel átölelem a derekét és nagyon halkan kiosonok vele a házból. A lépcső egy pillanatra megakaszt. Alig pár fokos mégis a kinti gyér fényviszonyok miatt óvatosra veszem a lépeim. Siker. Gurulás és esés nélkül leérek a lánnyal, majd odavonszolom Nickékhez. Amikor mind megvagyunk elindulunk a szomszéd ház felé.
Elesis, hátul! Valaki közeledik. Hátrakapom a fejem Balthier intő szavaira és egy árnyékot veszek észre mozgolódni a teraszon. Az egyik betolakodó kilép a tornácra. Csak egy pillanaton múlik, hogy ne vegyen észre minket, gyorsan egy bokor takarásában keresünk menedéket. Óvatosan kifigyelek a levelek közül. Tisztán látom, hogy egy férfi álldogál az ajtó előtt és kezében egy szál bagót tartva füstölög. Másik kezében a telefon, valakivel beszél.
A rohadék. Sziszegem a fogaim között, amikor a holdvilágba lépve a fény megvilágítja alakját. Arcvonásaiban ismerősre lelek. A prédán hesszel a ház előtt. Nick számára is ismerős lehet a buliról. Nem sokáig mutatkozik, idegesen teszi le a telefont, a kezét a magasba emeli, mintha a földhöz akarná vágni, de megtorpan. Ehelyett az ajtó melletti virágcserépen tölti ki elfojtott haragját. Hármat-négyet belerúg, majd visszatér társaihoz, maga mögött bevágva a bejárat ajtaját.
Gyorsan tegyük le őket. Fordulok a srác felé, jelezve hogy itt az alkalom a "szökésre". Amint Nick megindul a háza felé Emmával, én úgy követem hangtalanul, miközben Stacey-t támogatom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Nicholas x Elesis - Külvárosi utcabál
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nicholas Jackoby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: