• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avery x Elesis - Deep Forest


Kedd Júl. 17, 2018 10:16 am

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 May 2018. Charlotte and Mortdecai










avatar


: :

Join date :
2017. Aug. 15.

Age :
202

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Businessman


Hétf. Jún. 25, 2018 8:39 pm
vámpír: titokzatos, hátborzongató holt, kit az élők vére éltet




Could you forgive me?

To: Charlotte Rowndis

A múlt hónapban, hogy utoljára láttam Charlotte-ot. Azóta beköszöntött a tavasz vége. Épp csak elkezdődött a májusi időszak és a hosszú nappalok nem teszik egyszerűbbé az életemet. Az éjszakák keservesen rövidek, pedig ilyenkor a kellemes és lágy tavaszi időben különösen jól esik egy séta. Hmph. Talán régimódi vagyok. A szokások nem múlnak el egykönnyen, talán sosem szabadulunk meg tőlük, de bármi legyen is, tudom, hogy rengeteget köszönhetek immáron három ifjú, bájos hölgyeménynek az életemben. Ha ők csak egyszer is a hátukat fordították volna nekem már réges-rég letűntem volna e világról. Ebből kettő bátorított, hogy megtegyem azt, amit talán már napokkal ezelőtt kellett volna. Írtam egy levelet a számomra oly’ sok értelemben ám annál megfoghatatlanabbul fontos nőnek, ama ifjú vámpírhölgyeménynek, aki nélkül elveszettnek érzem magam. Mintha egy részem hiányozna, valami amit csak ő tölthet ki. De nem felelt. Nem válaszolt, nem üzent. Írtam hát én. De semmi. Újra és megint, mígnem feladtam. Nem volt bennük vallomás, se túl érzelmes dolog. Pusztán látni óhajtottam. Beszélni vele. Hívtam kedves szavakkal a parkba, az irodába, kértem tőle elnézést ám mindhiába. Ott hagyott a kétségek és reménytelenség gödrében, mígnem egy napon az én drága Molly-m rá nem csapott az asztalra.
— Mit mondasz neki? — kérdeztem a vörös hajú titkárnőmtől.
— Semmi olyasmit, ami ne lenne igaz. — fonta karba karjait mellkasa előtt — Ha ennyire nem akarna a maga közelében lenni rég elment volna a városból. Könnyedén megtehetné. Megkérdezem mi van vele.
— Nem gondolod, hogyha megbocsáthatna már megtette volna?
— Én tényleg kifogom hajítani magát az ablakon! — hitetlenkedve emelte karjait a magasba, majd leengedve őket a lendülettől combjain csattantak tenyerei miközben fejér ingatta — A Magasságosra! Nyugodjon meg. Holnap egyébként is találkozója lesz, William. Kapja össze magát, a tetőn fog vacsorázni az ügyfelével. Jó benyomást kell keltenie. Legyen nekem kész rögvest két órával sötétedés után. — szavai kedvesek voltak, mégis utasítónak tűntek. Ritkán szólít a keresztnevemen, az elsőn, amit kevesek ismernek és még kevesebbek használják is. Mindig nagy jelentés bújik meg pusztán e mögött a szó mögött. Határozottan parancsot adott a főnökének. Sóhajtottam és beleegyezőn nem boncoltam tovább a témát. Tudom, hogyha valami baj történne, akkor arról értesítene, hiszen rendszeresen látogatja Charlotte-ot. Legalábbis, bízom benne, nem titkolná el előlem ha gond lenne. Molly nagyon jól eltudja rejteni az érzéseit. Az összeset. Mindig energikus, mosolyog és pozitívan áll a dolgokhoz, bátorítja az embert holott most is láttam a szemei sarkában, egy pillanatra elkaptam a valóságot. Szomorú volt. Miattam? Oh, Molly.

— Most, hogy a témánál vagyunk. Van valaki, aki segíthetne neked ebben, Charlotte. Hogy jobban megismerd a többi képességedet. Én el is hozhatnám az össze feljegyzésünket a fajról, de az nem lenne ugyanaz. Úgyhogy, intéztem neked egy találkozót ezzel az alakkal. Még a ruhádat is elhoztam. Jól gondolod! Nem mondhatsz nemet. A városban alig van néhány vámpír, aki idősebb tíz évnél és még kevesebb, aki képes diszkréten kezelni a helyzetedet. Úgyhogy csinosnak kell lenned, elegáns, de szolid helyre mész. Épp ideális egy kis beszélgetésre. Szükséged van egy idősebb vérszívó segítségére, és ne merj nekem makacskodni! Megcsinálom a hajad.

Nyolckor sötétedik, ami azt jelentette, hogy teljesen elkészülve fenn kell lennem a tetőn legkésőbb fél tízkor, hogy az állítólagos és rejtélyes ügyfelem előtt megérkezzek. Asszisztensem mindent gondosan elintézett. Összekészítette a ruhám minden egyes apró darabját, a zoknin és nyakkendőtűn át a kölniig mindent. Sötétkék öltönyt választott mellénnyel, ezüst mandzsettagombokkal és nyakkendőtűvel. Az ingem fekete volt a nyakam körülölelő anyaggal együtt, melyen vékony, ferde ezüstcsíkozás emelte ki a többi sötét színből. A lift egyenesen felvitt az épület lapos tetejére. Nem számítottam arra, hogy hangulatvilágítás, egy terített asztal, mellette behűtve pezsgő vár. Egy félreeső asztalon különböző emberi fogások várakoztak egy kerek fedél alatt, nehogy kihűljenek. Egy másik bútordarabon egy régi gramofon várakozott, még néhány bakelit is volt kihelyezve. Amint megláttam a lemezek borítóit rögtön tudtam, hogy a lepukkant rejtekemen, azaz Arthur raktárként használt házából valók. Teljesen rongyosra hallgattam már ezeket a számokat, de attól még a legjobb darabok voltak. Igazi kincsek. Két személyes asztal, gyertyával, egy vázában egy szál sötétkék rózsa itta frissvizét. Hatalmas feje legalább akkora volt, mint a tenyerem ám nem volt túlnyílva, éppen tökéletes állapota csodálatossá tette a megbocsátást és együttérzést szimbolizáló növényt. Molly a rózsához öltöztetett volna engem? Vagy a hatalmas papírgömbök mögül áradó gyenge fények, a városra néző kilátás, a rengeteg bútor, a kárpitok… Ez t’án valaki másnak szólna? Odalépek az étkekhez, felemelem az egyik fedelet. Gondosan elkészített házias ízek elegánsan tálalva és… enyhe vér illat. Egyedi fűszerezés. Vámpíroknak készült ínyencségek. Egy ember észre sem venné a különbséget, ellenben egy magamfajta sokkal ízletesebbnek, sőt, már-már halandó módjára képes élvezni a régi gyönyöröket.
Tizenegy múlt három perccel. Több, mint egy órája késik az ügyfelem és titkárnőm se üzent. Mindettől függetlenül töretlen állok és várakozom, mígnem egy magas sarkú kopogását vélem felfedezni az épület másik végéből közeledni. A sötétből lép elő a fényre. Háttal álltam neki, egyenesen, mint mindig, de amint lassan feléje fordultam, hogy szemügyre vegyem a közeledő nőt a szavam is elállt. Nem tudom, hogy szépsége vagy puszta önmaga váltotta-e ki. Talán egy kicsit mind a kettő. Sejtelmem sem volt róla ő lesz az. Hosszú ruhája tökéletesen illet hozzá és talán egy kevéssé az én öltözetemhez is. Pislogni nem bírtam, pusztán ott álltam feléje fordulva, szüntelen bámulva a látképet, keresve a gyönyörű szemeket, amiket a sötét pillák kereteznek. Enyhén elnyílt ajkaimon nem jött ki szó, mely illett volna hozzá, mely felért volna a pillanathoz. Végül nyeltem egyet, súlyosnak, végtelennek tűnt másodpercekkel később és nevén szólítottam, elsuttogtam azt az édes, nyugodt éjszakába. Egy csodálatos teremtés jött el hozzám az épület titkos bejárata felől, melyet olykor még magam is alig találok meg, ismerek fel. Álmodom?
— Charlotte…

Molly, Molly, Molly. Alaposan rászedtél minket.

Mortdecai Wolsey tollából


House of the night creatures † 933 † Remélem tetszik. † @

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
May 2018. Charlotte and Mortdecai
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Charlotte Petrova
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: