Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



hugo & daniel ;; a reminder of the past

A new clan rises EmptyDaniel Nicholson
Today at 11:15 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

A new clan rises EmptyAaron Black
Today at 3:01 am



Oscar

A new clan rises EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 9:48 pm



Nariel Heighel

A new clan rises EmptyNariel Heighel
Yesterday at 4:54 pm



Viharfelhő

A new clan rises EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 4:04 pm



Én kis bárányom

A new clan rises EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 3:51 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Calcifer Belmont, Daniel Nicholson, Dorcas Irwin, Hugo Marlowe, Meadow Carrow, Nariel Heighel


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 A new clan rises

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Vas. Júl. 08, 2018 7:18 pm

Calcifer Belmont
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Calcifer Belmont
Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Amen.


Becenév:
Cal
Születési hely:
Roma
Kor:
38
Nemi beállítottság:
heteroszexuális
Faj:
vérfarkas
Play by:
Luke Evans
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:

15 évvel ezelőtt...

A nyári éjszakát teljesen megfeketítette a korom szín felhőzet. Hatalmas cseppekben szakadt az eső, úgy mintha az egész éves adagot próbálná kiadni magából, mint egy szerelmes nő kinek szívét összetörték és szüntelen ontja magából könnyeit. Hangosan törte meg az egyenletes hangokat a felordító, öblösen zengő dörgés. Villám kísérte nem sokkal és vaskos, nehéz felhődunyha alatt cikázva adott némi fényt. Újhold volt, de ha volt is égitest odafönn semmit sem lehetett látni belőle. Minden lény, ember s állat egyaránt menedéket keresett a zord idő elől. Alig néhány kilométerrel távolabb a városból semmit se lehetett érzékelni, így az szélcsendben felfelé törekedett fák, mint karók sűrűje emelkedett a magasba. Néhányukról úgy tűnt, mintha alig pár méter hiányozna, hogy a súlyos, sötétséget hozó felhőket elérje. Szinte tapintható távolság választotta el egymástól a földet és eget.
— Vrááárh! — hallatszott egy csata üvöltés épp egy felvillanó, elektromossággal telt pókháló után. A hangot egy mozdulat követte. Ökölbe szorult kéz csapódott bele a férfi arcába. Ama férfiéba, kiről e történet szól. Már négykézláb hevert a mély, csúszós sárban. De ellenfelét ez nem hatotta meg. Neki lendült, felugrott és testével ráfordulva vitt be még egy ütést. Ennek hangot adott karcosan rezzenő hangszálain át. Az ütés talált és egyenesen a dagonyába lökte célpontját. Iszappal, földel, mocsokkal telt vizet nyelt, melyet előtte önnön vére színezett barnáról vörösre.
— Add fel, Cal! Nem vagy más, csupán egy Senki! Nem győzhetsz le! ÉN vagyok az Alfa! — idegesen járt körbe körbe és már-már köpködve ejtette ki a szavakat. Állati mivoltuk az egyetlen, amiért úgy-ahogy önnön képességeikhez mérten tudtak tájékozódni ebben a sötétségben, melyben az ember nemhogy orra hegyéig nem látna, de az folyamatosan zuhogó eső is jelentősen megnehezíti dolgát mindentéren.
— Most még elmehetsz. Feladhatod! Ne légy bolond! Megöllek, ha nem tágítasz. Csak az apád miatti tiszteletből nem tettem még. Hallod? Megöllek! — teste felső része pucér volt. Izmos alakját régi hegek tarkították. Egykoron hosszúnadrágja elszakadt, így lett belőle térdnadrág, melynek végéből anyagfoszlányok csüngtek. Az utolsó szót még hangosabban üvöltötte ellenfelének földön fekvő teste felé épp mikor az ég is hangot adott. Ám, nem olyan válasz érkezett, amilyet a farkas várt.
Remegtek az izmok, ahogy erőt próbáltak kifejteni a felálláshoz. Az időközben szerzett különböző zúzódások, kisebb karcolások és helyenként mélyen felszakadt bőrt csípő langyos esővíz csak gyengítették a hústömeget. Erősen tiltakoztak a parancsnak, melyet makacs uruk adott nekik. Sajogtak, elfáradtak a hosszú percek, szinte órák óta tartó párbaj terhe alatt, de a konok elme nem hagyott békét számukra. Jobbja bizonytalanul rángatózott, míg nem elcsúszott a lucskos talajon és ismét bele hasalt… Cal.
Maga alá húzta jobbját, alkarjára támaszkodva próbált újabb kísérletet tenni a talpra állásra. Hátán több sebből vér folyt de a rengeteg kosztól nem lehetett volna megmondani mennyi és milyen súlyos sérülése van. Egy bizonyos, törött bordája bizton akadt.
— Nem… adom… fel. — erőlködve, szakadozva válaszolt remegő, tiltakozó testének mozgása ellenére. Ugyan itt még a földet bámulta, de ahogyan elhangzott, úgy is tett. Végül talpra állt. Mély levegőt véve, összeráncolt szemöldökkel bámult vissza az őket tökéletes körben körül álló falka vezérére, ki jogtalanul vette el a címet apjától. Egy tisztátalan korcs, ki egyszerűen kinevezte magát a csapat élére mikor az öreg alfa egyszerűen félre állt, harc nélkül adva át a helyet egy korcsnak, kiben se becsület, se hidegvér nem leledzett. Csupán düh, harag, gyűlölet és a vér ízére való áhítat. De túl erős volt ahhoz, hogy bárki kihívja. Míg nem… a tékozló fiú haza tért, hogy átvegye apja örökségét.
— Vrááárh! — üvöltött ökölbe szorított kezekkel bele az éjszakába, bele egyenesen Cal arcába épp mielőtt neki rontott volna.
Bal ökle lendült, de azt még épp karjával a húszas éveiben járó férfi elkapta, tenyerébe zárta azt és egyenesen belemeredt a feldühödött bitorló tekintetébe. Az felmordult. Egyre ingerültebb lett és már nem sok választotta el attól, hogy ha részlegesen is, de átváltozzon. Jobbjával próbált javítani helyzetén, ám abban a pillanatban, hogy mozdulni próbált az ifjú oldalra lépett, kifeszítette a fogva tartott bal kezet és jobb tenyerének élével olyan erővel vágta, nem, inkább tolta könyökön a végtagot, hogy a csont ellenétes irányba kiszakadt hús-bőr fogságából. Egy fájdalommal telt ordítás tölt elő, melyet épp egy felvillanó égi jelenség tett láthatóvá minden nézelődő számára. Az alfa fogai megváltoztak, állatiassá formálódtak, íriszei aranyozott szegélyt kaptak. Így fordította fejét kihívója irányába. Állkapcsát összeszorítva, balját még mindig ellenfele kezei közt tudva szorította ökölbe jobbját, hogy ütést vigyen be. Ezzel egy időben Cal elengedte a kézfejet, saját ujjait tenyere felé húzva emelte fel védekezőt arca elé karját. Hasonlóan egy bokszolóhoz, ám ő nem teljes alkarral próbált védeni, hanem egy kifejezett mozdulatot alkalmazott, melyet még tanítójától sajátított el. Az alfa ökle egyenesen a férfi alkarjának ütközött, alig feljebb könyöktől ahol legkeményebb a csont. Az ujjak azonnal eltörtek, a kar beleremegett és egy újabb fájdalmas kiáltás hagyta el az állatias torok öblét. Ezúttal nem hagyott időt cselekedni, itt volt az ideje, hogy ne védekezzen, hanem befejezze a harcot. Tudta, a bitorló sosem adná fel míg még mozogni képes ami nem adott számára más lehetőséget;
Jobbjával megragadta a férfi felkarját, baljával a másikat és megtartva őt kettejük erejét felhasználva találta meg az egyensúlyt, hogy valamivel szegycsont alatt erősen beletérdelhessen az illető felsőtestébe. Lábára húzva erősített mozdulatán, majd hagyta a dühöt elinalni, és térdeire rogyva hátra billentette fejét a vesztes. Cal mögé lépett. Terpeszben állt, lábfejei a másik combjai mellett vertek éket. Tenyerei a nyakhoz és a koponyához siklottak. Nem ért hozzá, míg kezei az izmokat követték csak mikor állkapcsa alá nyúlva egyetlen határozott mozdulattal eltörte a nyaki csigolyát. A fej oldalra fordult és a test előre zuhant a sárba. Nagyot placsant és noha az eső alább nem hagyott, véget érni nem látszott, valójában ma véget ért egy korszak… és új fejezet kezdődött a falka életében.

You're Still Have All Of Me:
Halk nyöszörgés hallatszik ki némi kevés víz csordogálása és egy férfi hangja mögül. Arcizmok rándulnak össze, fájdalommal telve válik a sima homlok dombokkal tarkítottá. Pillái lassan megemelkednek és a meggyötört férfi ismerős vonásokkal találja szembe magát. Egy munkától barázdált, érdes tenyér simul a nedves mosakodó szivacsra, mely kellemesen nyugtatja a megfáradt izmokat és kitisztítja a sebeket. A kézhez tartozó alak hangja mély, megnyugtató, olyan amit mindenki szívesen hallgat és bármikor képes lenne elaludni dallamára. Ám most nem egy altató vagy esti mesét formáltak a hangok, hanem egy imádságot.
— Krisztus lelke, szentelj meg engem, Krisztus teste, üdvözíts engem, Krisztus vére, ihless meg engem, Krisztus oldalából folyó víz, tisztíts meg engem, Ó édes Jézus hallgass meg engem! — a sötét papi ruhán egy hatalmas kereszt lógott füzéren. Újra és ismét visszamerült a vizes tálba, hogy a frissen magába szívott folyadékkal tovább gondoskodjon a sérült bőrről — Szent sebeidbe rejts el engem, Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled. A gonosz ellenségtől oltalmazz engem. Halálom óráján hívj magadhoz engem, és engedj Hozzád jutnom, hogy szentjeiddel dicsérjelek, mindörökkön örökké. — a tónus elhallgatott. Némán nézett barna íriszeivel a betegére, kinek mezítelen felsőtestét itt-ott hegek, bevérzések és pólya díszítette. A vaskos ajkak halvány mosollyá formálódtak amint észrevette az őt fürkésző megfáradt tekintetet.
— Ámen. — suttogva zárta le imáját. A beteg felhorkant — Az Úr vigyázz rád.
— Nekem inkább úgy tűnik, hogy te. — felelt erőtlenül.
— Három napig voltál eszméletlen. Belázasodtál és a nővér kezdte azt hinni el fog veszíteni. — az atya hangja továbbra is bizalomgerjesztő, lágy maradt, bár gyakran úgy tűnt amióta odaadta magát az ő Urának azóta nem lehet kihozni a sodrából, még egy hitetlen sem tudta felbőszíteni a jobb szemén függőlegesen megvágott férfit. Sebe mára csak egy heg, látását szerencsére nem veszítette el. Testét papi ruhája alatt rengeteg, harcban szerzett nyom torzítja el. Ha nem lenne szelíd hangja, egyházi viselete az ember tipikus rosszfiúnak gondolná akitől szerencsés esetben is egy hatalmas verést kaphatna, olyan tipikusan elkerülendő szerzet.
— De te nem.
— Egy percig sem ingott meg a hitem.
— Hmph. — húzta el száját egy kevés bosszúsággal — Hol vagyok?
— Az Úr házában.
— Hát persze. — megpróbált felülni, de teste ezzel erősen tiltakozott. Több helyen bele nyilallt a fájdalom ettől arcvonásai teljesen eltorzultak.
— Pihenned kellene, Fiam. Az a párbaj nem volt hétköznapi. Ám, még sok csata áll előtted.
— Most már én vagyok az alfa. Nem mutatkozhatok gyengének. — azzal lábra állt, noha jobbját hirtelen hasához kellett kapja, átölelni önnön testét mely a gyors regeneráció ellenére is alaposan megsínylette a hatalmi harcot. Az atya csak fejet csóvált.
— A sebeid ápolása nem tesz gyengévé. Ugyan tanítottam neked néhány fogást, de még mindig rengeteg dolog van amit el kell sajátítanod. — követte az ifjút, ki elindult a templom földszintje felé, ahová a hívők betérnek imádságra, majd a csarnokon át a főbejárat félfájának dőlve szemlélte az utca életét.
— Azt hiszem, sosem fogom megérteni, hogy lett belőled ekkora hívő. Régen te voltál a legveszélyesebb alak a környéken. Félő volt, hogy átveszed az alfa helyét. Rengeteg bajt okoztál. Mi történt, Marcus? Ennyire megváltoztatja az embert a börtön? — nem fordult meg, hogy megnézze valóban ott áll-e mögötte a pap, egyszerűen érezte, hogy így van.
— Nem vágytam arra, hogy tulajdon testvérem életét elvéve váljak vezetővé. Egy testvér megölésénél már csak az apa életének kiontása nagyobb bűn, Cal. Lehet, hogy régen sok időre eltűntem és mikor itt voltam akkor is csak bajt hoztam, de minden tettem ellenére szeretem apádat. Együtt nőttünk fel, közös a vérünk. — fekete arcszőrzetét és hajszálait őszes tincsek tarkítják. Kézfejét a farkas vállára tette — Bármerre is vezessen minket az utunk, bármilyen nehéz is legyen az, sosem szabad megfeledkeznünk a családról. S most, nem csupán a vér köt hozzá néhány emberhez. Új rangodhoz sokkal nagyobb felelősség társul, mint azt eddig hitted. Most már… ők is a családod.
— Ők az egyetlen családom. — pillantott végig az utcán járókon, akik többségükben a kisváros egyetlen falkájához tartozó vérfarkasok voltak — Az apám éppen olyan volt hozzám, mint a nagyapám hozzád. A falka az egyetlen családom. És persze te. — pillantott hátra a kar vonalát követve az atyára, aki mintha kételkedett volna a fiú szavainak eredetiségében.
— Ne aggódj Fiam. — veregette meg — Ahogyan eddig, úgy továbbra is segítek neked. Tanítalak, mintha az én fiam volnál.


you're still have all of me

When I Was Younger...


Két hónappal korábban...

— Üdvözlégy Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja! Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Amen.
A templom ajtaja lassan nyílt ki, hogy a kintről beszűrődő napfényben megálljon egy férfi tetőtől talpig felfegyverkezve miközben az atya menedékének oltára előtt térdepelve imára kulcsolva kezét a fenti szavakat ismételte. Kintről sikolyok, halálhörgések hallatszottak egy mészárlás foszlányai kúsztak be az épület falai közé, ami óvóhelyként kellene szolgálja azokat, kik bebocsátást kérnek, de ezúttal ez az építmény sem több egy siralomháznál.


Hosszúra nyújtott léptekkel eredt futásnak. Amilyen gyorsan csak tudott, minden erejét összeszedve sietett le az erdő által meghódított domboldalon. Ahogyan azt a helyzet engedte úgy rohant lefelé a völgybe, ahol kicsiny városa állt. A nagy sietségben a lendület egyenesen neki vitte egy fa törzsének, szó szerint belecsapódott és ez őt egyáltalán nem érdekelte. Tenyerével próbált tompítani rajta. Nem habozva indult meg ismét ami egy idő után úgy felgyorsította, hogy felbukva már csak bukfencezve jutott egyre lejjebb és lejjebb, míg pár méter után éppen úgy jött ki a lépés ami neki kedvezett, így újra talpra érkezve folytathatta útját. Járműbe szállni nem lett volna értelme, a sűrű erdőt és a meredek domboldalt úgy se tudta volna átszelni, a felfelé vezető út pedig túl lassú és kacskaringós lett volna természetesen végig földből állt, ami még jobban a terhére vált volna. Ezért döntött úgy, hogy nyíl egyenesen futva vág neki az útnak, holott torkában dobogó szíve mélyén tudta, minden egyes másodperc számít.
Nem volt ideje fellélegezni. Hosszú kabátja lobogott mögötte és amint egyenes talajt ért lába a lendülete nemhogy alább hagyott volna, de még inkább rá kezdett szapora, sprintelő lépteinek. Ám még így is… túl késő volt.
Ajkain át lihegett. Tekintete ide-oda járt a város főutcáján, melynek egyik végében hirtelen megtorpant. A vadászok eltűntek. Utoljára egy fehér lovat látott elvágtatni hátán idegen alakkal, kit nem tudott szemügyre venni a távolságtól, de tudta, hogy a gyilkosok egyike
A lakosok mind meghaltak. Nők, gyermekek még az emberek is holtan hevertek. Testek tucatjai feküdt az utakon, néhány áthajolva egy korláton, kitört ablakon. Berúgott ajtók, vér és csend. A lágy szél nem hozott hangokat csupán halált. Nem számított nekik senki. Egy jól szervezett rajtaütés volt, melynek célja nem csak a város farkasainak kiirtása, hanem az egész közösség eltörlése.
Néhány másodpercig döbbenten állt, próbálta feldolgozni amit szeme elé tárt a napfény mire ráeszmélt, hogy az idegen lovas nemhogy utolsóként távozott, de a templomból jött ki. Átvillant elméjén egy név: Marcus.
Neki lódulva szinte beesett az épület kétszárnyú, hatalmas ajtaján. Odabenn minden rendben volt, egyetlen dolgot kivéve. A folyosó végén az oltár előtt egy hatalmas vértócsában ott feküdt a tiszteletes. Cal odasietett és mikor látta, hogy nagybátyja még lélegzik gondolkodás nélkül esett térdre előtte, hogy karjaiba véve az egyre őszülő férfi arcát megemelje önnön véréből és felé fordítsa. Több sebből vérzett. Megkínozták és már nem volt sok hátra az életéből és még így is, hogy minden bizonnyal tudta mi vár rá nem védekezett, nem próbált ellenállni. Szívébe már rég beengedte az Urat. Az ezüst és a jó szaglásnak hála bizonyosra vehette Cal, hogy meg is mérgezték az öreg farkast. Tudta a regenerálódás szóba sem jöhet. Bármelyik másodpercben elveszítheti azt, aki apja helyett apja és tanítója volt. A mesterét, a város gyógyítóját és lelki támaszát. Neki köszönhetően még a legmakacsabbak is keresték az Urat, még Calcifer is. Szívében a keserűség haraggal vegyült, összeszorított foggal meredt az egyre élettelenebb szempárba.
— …és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól… — a szelíd hang erőtlenül idézett a Miatyánkból mint egy utolsó kérés, hogy a Fiú ne kezdjen bosszúhadjáratba. Még haldokolva is óvón inti őt, tanítja utolsó tanácsával miközben a nyakában függő tenyér nagyságú keresztért nyúl, mely díszes önmagában is és súlyos láncon lóg. Utolsó erejével leszakította azt és átnyújtotta az alfának, mint egy utolsó ajándékot, hagyatékot mely emlékezteti őt a helyes útra. S aztán keze elgyengülve aláhullott. Szeméből a végső fény is kihunyt. Feje hanyatt esett, hangja elhalt, ajkait nem a befejező szó hanem utolsó sóhaja hagyta el.
— Ámen. — zárta le Cal kiben egyre több érzelem gyűlt össze. Lassan leeresztette a testet és szorosan markába fogta a szimbólumot.
Maga temette el az összes holtat. Mindegyiküknek külön sírt ásott, egyedül az egy családba tartozókat temette ugyanazon gödörbe, hogy a túlvilágon együtt lehessenek. Mindegyikükért imát mondott, a templom temetője megtelt, sűrű erdővé nőttek a fejfák, de a férfi nem maradt egyedül. Miközben a testeket gyűjtötte össze és megbizonyosodott róla, valóban nem kíméltek senkit az idegenek, kik minden bizonnyal messzi földről jöttek elpusztítani egy kisvárost, mely sosem ártott senkinek és távol maradt a világtól és attól elzárt kis közösségben élt, úgy tűnt Marcus imája meghallgattatott és hárman túlélték a támadást.
Három farkas, egy nő és két férfi, kik az alfához csapódva egy hónappal később teljesen felépültek sérüléseikből és készen álltak új otthont keresni maguknak, ahol elfeledhetik mindazt ami történt. Calcifer nem maradt egyedül és mindennap viseli a keresztet, ő lett a vele együtt négy fős társaság lelke, a pásztor ki vigyázz rájuk, egyengeti útjukat és tudja, hogy bármilyen nehéz is legyen az út, Marcus Atya mindig vele lesz Odafentről és oltalmazza. Mutatja az irányt, ahogyan azt is megmutatta hová menjenek. A hatalmas kereszt hátulján egy régi, kopott véset állt. Innen tudta az alfa Beacon Hills ahová menniük kell.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test föltámadását és az örök életet.


Ámen.











Calcifer Belmont
A new clan rises Giphy
A new clan rises Tumblr_oua0r7R1Rx1upx418o7_250
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
alpha and priest

A new clan rises Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Júl. 22, 2018 8:44 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Cal!  úúú

Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire levettél a lábamról az írásoddal, a történettel, a pb alanyoddal mindennel!  *-*
Igazából már az ötleteddel megvettél kilóra (márpedig tudjuk, hogy elég súlyos egyéniség vagyok Rolling Eyes xd), elképzelni sem tudtam, hogyan tudnád az egészet fokozni, bár tudtam, hogy remek lapot fogok olvasni, te felül múltad az elképzeléseimet.  loveheart
Súlyos dolgokat hagytál a hátad mögött, értek nagy veszteségek, és nagy felelősséget vettél a nyakadba. Remélem megtalálod a helyed szerény kis városunkban, összetartod a falkádat és olyan alfa leszel, akinek a nevét jegyezni fogják a természetfelettiek történelmében. Kíváncsian fogom figyelni hogyan alakul nálunk a sorsod, szóval, ha már foglalóztál, futás játszani! Szottyongat



now i'm stained by you





Stella Argent
A new clan rises Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
A new clan rises Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

A new clan rises Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

A new clan rises

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Vérfarkas-
^
ˇ