• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avery x Elesis - Deep Forest


Kedd Júl. 17, 2018 10:16 am

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Raven & Ren - Smelly Cat Coffeehouse & Bar










avatar


: :


Join date :
2018. Jul. 02.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
bűnözőből lett beépített ügynök, informátor


Pént. Júl. 13, 2018 10:48 am
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötője




Raven x Ren
So don't mess with me, I'll shoot you down
Ma két éve, hogy alkut kötöttem a zsarukkal és kisétáltam a sittről. Még a korlátolt szabadság ellenére is jó üzletnek tartom mind a mai napig ezt a kis megállapodást. Az utóbbi hetekben ki sem látszottunk a melóból. A rendőrnyomozók elintézték, hogy ne unatkozzunk. Nem panaszkodom, mert jól fizettek.
Amikor nem a fakabátoknak ugráltunk, a lakrészünk alatti kávézóban töltöttük az időt. Volt, hogy munkával, volt hogy csak lengtünk. A forgalomtól függött. Ez amolyan fedőtevékenység volt nekünk. Azt mondták a rendőrök: kell valami tisztességes polgári állás. Én jobbat is el tudtam volna képzelni egy kávézó üzemeltetésénél, de a jelvényesek nem igazán voltak vevők az ötleteinkre. Szóval nem rég nyitott a Smelly Cat és nem volt valami felkapott hely. Lehet, hogy a rémes neve miatt. Mégis ki ad ilyen nevet egy vállalkozásnak? De könnyen meglehet, hogy a környék miatt volt gyér a forgalom. Az üzletvezető, aki amúgy az őrszem volt (figyelt ránk, hogy rendesen viselkedjünk), sem igazán törte magát az ügy érdekében. Maximálisan a minimumra törekedett és ez meg is látszott rajta. Annyi bevétel folyt be, hogy a rezsit fussa, meg annak a néhány külsős alkalmazottnak a bérét, akik néha beugrottak. Gyakran szidom ezt a kócerájt, de valójában nem olyan rossz hely ez. Van egy hangulata.
Mindenesetre ma végre szabadnapos voltam, ezért megragadtam az alkalmat, hogy a szokottnál tovább aludjak. Az utóbbi időben nem volt részem kiadós alvásban, legalább most pótolhattam. Délig ki sem akartam mászni az ágyból, de ez nem jött össze. Fél 11 környékén az apáca verte magát az ajtómon, hogy ébredjek, segítenem kell. Vészhelyzet van! No fene. Nagy nehézségek árán kimásztam az ágyból és félkómásan, kisgatyában vánszorogtam el a bejáratig.
-Mi van? - téptem fel az ajtót, közben fél kézzel a szememet dörzsöltem. Próbáltam észhez térni. Lehet kicsit durván szóltam, mert a lány szeme párásodni kezdett. A kedvességem az ágyban maradt. Épp ki akartam nyögni neki egy bocseszt, de paradicsomveres arccal a hajába takarózott és villámgyorsan fordított nekem hátat. Duzzadt a kérdőjel a fejem felett.
-Ezt a nőt meg mi lelte? - tűnődtem el egy másodpercig, aztán leesett, mi lehet a gond. Én és az alsóm. Egy száll boxerben álltam előtte, ő meg igaz ott hagyta a zárdát, de még mindig apáca volt és a Jézus szobron kívül sok félmeztelen férfival nem igen találkozott. Azt hiszem ezt nem is kell tovább magyaráznom, mi volt itt a gond.
-Mindjárt megyek. -  mondtam, majd visszaléptem felöltözni. Gyorsan összeszedtem magam, míg a nő odakint várakozott.
-Mi az a vészhelyzet? - érdeklődtem, miközben gyors léptekkel sétáltunk lefelé, aztán megláttam a melákot. Elég vacakul nézett ki. Holtra fehéredett az arca, az orra vörös volt és rojtos. Az orrából egy nagy zsebkendő állt ki. Valami nyavalyát összeszedett. Anélkül hogy egyetlen szót is mondtak volna, már sejtettem mi vár rám. Dolgoznom kell a helyette. Üsse kő, ennek a napnak már úgyis annyi volt.
-Köszönöm! - krákogta a férfi, majd eltüsszentette magát.
-Héé ember, legalább ne rám már! - hördültem fel. A végén még átragassza rám. Nem is értettem mi a fenét keres még itt. Kész bacilusfertő.
Még jóformán be sem álltam, már rám szóltak, hogy a 2-es asztalnál rendelnének. Morgolódva indultam meg a vendégtér felé. Még nem hangolódtam rá, hogy ma dolgozzak.
-Szép napot! Mit hozhatok? - kérdeztem semleges, színtelen hangon, miközben megálltam az asztal mellett a noteszommal, jegyzetelésre készen várva, hogy a vendég kinyögje mi az óhaja. Meglepődve láttam, hogy ezúttal nem egy vénlány tért be hozzánk a szemben lévő nyugdíjas otthonból. Az utóbbi időben a nyugdíjas mamákon és tatákon kívül más nem igen esett be azon az ajtón. Az üzletvezető szerint minden vendég egy kincs, meg kell becsülni. Ezzel az állítással tudtam volna vitatkozni. A fiatal lány viszont üdítő jelenség volt. Olyannyira, hogy még a munkára képtelen, a takonyból ki sem látszó kolléga is élénken leskelődött utána az ajtóból. Annyi energiája volt, hogy csajokat stíröljön, de hogy beálljon gályázni, na arra már nem futotta. Dühösen, olyan letépem mindjárt a fejed, ha szórakozol velem pillantással néztem rá. Vette az adást, mert gyorsan visszamászott a helyére.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 15.

Tartózkodási hely :
× BH ×

Foglalkozás :
× Student ×


Vas. Júl. 15, 2018 12:21 am
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesből támad





Ren & Raven
who are you?
Kezdett elfogyni a türelmem. Alig találtam néhány halovány nyomot, ami a bátyámhoz vezethet, vagy legalább az ő irányába terelheti az utamat. Az utolsó pár csepp reményem is fogyóban volt, így inkább egy időre elvetettem az ügyet. Gondoltam, ha nem kutakodok olyan hevesen, előbb vagy utóbb történni fog valami.
A döntésem óta legalább három hét eltelt, és még mindig síri csend volt. Pedig teljesen biztos voltam benne, hogy Alex járt a városban, sőt... Egy belső kis érzésem azt súgta, még mindig Beacon Hillsben van, csak bujkál valahol. Kinéztem belőle, hogy inkább elrejtőzött előlem, minthogy szembenézzen a bosszúmmal. Rá kellett jönnöm anno, hogy egy gyáva rohadék, semmi több.
Békére vágytam, messze a tömegtől, a korombéli lányok vásárlási lázától és a tipikus Starbucks ízektől. Őszintén? Még egy omladozó, piaszagú kocsma is jobban tetszett volna, mint valami puccos pláza. Sose voltam oda az ilyesmiért, és ez nem is változott bennem az évek során. A suliban persze mindig úgy tettem, mintha hű de lelkesednék a legújabb iPhone szériáért, a „menő”, kőbunkó sportolókért és a divatért.
Reményekkel telve kezdtem kutakodni a városban, hogy találjak magamnak valami csendes helyet. Persze otthon is maradhattam volna, de a váratlan antiszociális hajlamom ellenére ki akartam mozdulni egy kicsit.
Az utcákat járva néha összefutottam egy-két ismerős arccal, de szerencsére egyikük se állt le velem beszélgetni. Épp csak integettek, vagy hozzám vágtak egy halit, aztán már mentek is tovább. Ennyi épp elég volt, annál kevesebbszer kellett eljátszanom a mosolygós csajt. Persze ha valaki olyannal találkoztam volna, akit kedvelek, biztos őszintén felvidított volna.
- Hé, Raven! - fülemet ismerős hang ütötte, amire azonnal meg is torpantam, és tettem egy kilencven fokos fordulatot. De bár ne tettem volna!
A tipikus szőke fürtök, kék szemek és telt, rózsaszínre festett ajkak gazdája nem más volt, mint Maddie Cutler. Ez a lány afféle kamu-barátnőm volt. Az igazság az, hogy sose kedveltük egymást, mégis úgy tettünk, mintha annyira jóban lennénk. Ennek okát a mai napig nem tudom, de a mi kis barátságunk nagyhírű volt a gimiben. Mint a tipikus amerikai tinifilmekben, nem? Rémlik, hogy valamelyikben egy egészen hasonló lánypáros a főszereplő.
- Maddie... Szia! - köszöntöttem kicsit se lelkesen, közben nagyon erőlködtem, hogy sikerüljön valami mosolyhoz hasonlót produkálnom.
Mads vidáman lépett elém, és szorosan átölelt, majd kicsit távolabb húzódva végigmért. Sejtettem, mi következik. Azt fogja mondani, hogy nagyon csinos vagyok, de valójában ezzel a tudtomra akarja adni, hogy kettőnk közül ő néz ki jobban.
- Nahát, baromi csinos vagy ma! - visította, döbbentséget tettetve. Ó, ilyenkor annyira szívesen letéptem volna a fejét! Nem, Raven, nem ölünk meg senkit fényes nappal, az utca kellős közepén. Lehet, hogy Maddie maga volt a megtestesült önzőség, és nála már csak a bátyám volt nagyobb szemétláda, mégsem érdemelt halált.
- Köszi, te is! - feleltem mosolyogva - Viszont akármennyire is örülök neked, mennem kell! Ne haragudj, de sietek. - zártam rövidre, közben kigubancoltam magam a karjai közül.
Meg se vártam a válaszát, már baktattam is tovább, hogy esélye se legyen megállítani. Csak jó pár épülettel odébb lassítottam le, hogy ismét élvezhessem a gondolataim társaságát. Egy kósza tincset kifújtam az arcomból, az orrom alatt elmormoltam egy „hülye picsát”, és már el is felejtettem a korábbi jelenetet. Nem volt értelme több energiát pazarolni Maddie-re.
Séta közben megakadt a szemem valamin. Egy kávézóféleség elé értem, aminek neve láttán kis ráncok kezdték szépíteni a homlokomat. A Smelly Cat elnevezésről egyből egy öreg kalózkocsma jutott eszembe, élő zenével, fűzőt viselő nőkkel és részeg matrózokkal. Már szinte láttam is magam előtt, ahogy két piában úszó férfi összeverekszik ok nélkül, majd minden vendég egymásnak esik, a zene pedig hangosabb és gyorsabb lesz.
Kíváncsiságom egyenesen a bejárathoz vezetett. Habozás nélkül nyitottam be, majd félig felvont szemöldökkel pillantottam körbe. Nem volt se tömeg, se tizenéves visongó lányok, így hamar be is lopta magát a szívembe a hely. Kerestem magamnak egy üres asztalt, közben előkaptam a falatnyi táskámból egy könyvet, amit válogatás nélkül kaptam le a helyi könyvtár egyik polcáról. Ha van kávé, kell lennie egy regénynek is, ez nálam afféle alapszabály volt, ha ki akartam kapcsolódni. Ritka pillanataim egyike volt, de nagyon élveztem a hangulatát, így igyekeztem beszorítani a naptáramba néhány ilyen napot.
Mielőtt még elolvashattam volna a borítón szereplő címet, egy ismeretlen hang szólított meg, a rendelésemet kérve. Először csak meglepetten pislogtam fel az idegen férfira, aki az asztalom mellett állt. Arcizmaim lassan ellazultak, ahogy megfogalmaztam a fejemben a mondandómat.
- Üdv! Egy lattét kérnék, fahéjjal. - feleltem valamivel oldottabban. Már nem éreztem azt a görcsöt a gyomromban, amit Maddie korábban kiváltott belőlem, így még egy halvány mosolyt is megengedhettem magamnak.
Tekintetem kissé összeszűkült, amikor a férfi félrepillantott. Arckifejezése egészen érdekes volt, mintha dühös lett volna valakire. Követtem a pillantását a szememmel, de nem igazán láttam, mire vagy kire nézett így. Inkább úgy tettem, mintha nem vettem volna észre semmit.


789 × remélem tetszik :3 × @



The prey who became a predator.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Jul. 02.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
bűnözőből lett beépített ügynök, informátor


Kedd Júl. 17, 2018 5:28 pm
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötője




Raven x Ren
So don't mess with me, I'll shoot you down
Azért annyi jó volt, az egészben, ha már a szabadnapomat is munkával kellett töltenem, hogy nem egy nyanya esett be teázgatni. Hiába, nem bírok az öregekkel. Nincs türelmem hozzájuk.
A kishölgy egy lattét kért fahéjjal.
-Kis türelmet, máris hozom. - mondtam, majd eltűntem fél percre a függöny mögött. Ennyi idő bőven elég volt, hogy lerendezzem a Davidet és elkészítsem a vendégünk italát.
-Rohadt gyorsan elhúzol pihenni, vagy rásegítek, hogy ne csak szimuláld. - dühöngtem. Kicsit átverve éreztem magam. Oda a szabadnapom és még csak nem is élet halál között lebeg a tag, mint ahogy az apáca beadta nekem. Vészhelyzet, de azért annyi élet van benne, hogy csinos lányok után leskelődjön. Ha már a szentléleknél tartunk...
Míg a melákkal voltam elfoglalva, addig Patrizia, vagy ahogy néhányan itt nevezik "Patty", (csapatunk apácazárdájából szabadult félénk, csendes tagja) bekörnyékezte a vendégünket. Mint egy árnyék úgy suhant az asztalához és leült vele szembe, anélkül hogy helyet kért volna. Ha téríteni indult, otthon hagyta az illemet. Ráadásul mindezt apácaruhába, és nem csak a hatás kedvéért. Hihetetlen, de ezekben cuccokban kelt és feküdt. A hacuka szabályosan ránőtt erre a nőre. Nagy küzdelmek árán volt hajlandó hétköznapi viseletet hordani. Ha rajta múlott volna, még a küldetésekre is kereszttel a nyakában jött volna. Az apáca nem szólt semmit, csak nézte a lányt átható tekintettel. Próbálta felmérni, mennyire téríthető a kis drága. Észrevette, hogy a kis barnánál egy könyv is lapul, ez csak olaj volt a tűzre. Még a szeme is megcsillant.
-Látom szeretsz olvasni Gyermekem. - kezdett bele. És még egy angyali mosolyt is villantott felé. Engem ettől általában a hideg is kirázott. Mindig megkértem, hogy ezt azonnal hagyja abba. Fejébe vette, hogy engem is hívővé tesz. Na arra befizetek.
-Helyes. Az olvasás jó. - mondta az apáca, és elé tolt egy Bibliát. Nem gyenge célzás volt, hogy inkább ezt kéne olvasnia. Ekkor néztem ki a vendégtérre és pont elkaptam a pillanatot, ahogy a lány elé csusszan az üdvözítés vaskos története.
-Beszarás, ez a nő már megint kezdi. - csaptam a kezem a homlokomhoz. Szerencsétlen csaj, most biztos találgatja, hová keveredett. Gyanútlanul beül egy csésze kávéra és a következő pillanatban Teréz anya zaklatni kezdi. Patriziát elvileg azért csapták ki a zárdából, mert túlságosan szerette Jézust és ököllel próbált téríteni. Párszor le is tartóztatták. Egyszer világi könyvek égetéséért, máskor birtokháborításért, de olyan is volt, hogy valakit elvert egy feszülettel. Rajta a dühkezelési terápia sem vált be. Az egyház gyorsan megvált a problémás nőtől, Patrizia viszont erről nem akar tudomást venni. A mai napig nagyon élni a zárdalétet. Mondjuk az sem lendített a helyzetén, hogy kiderült róla hogy egy kitsune.
Mielőtt rátért volna arra a részre, hogy bekérdezi a lányt, szűz-e még, majd felveti, hogy csatlakozzon a rendhez, közbeléptem. A múltkori lány is könnyes szemmel, lófuttában távozott innen, bár akkor tele volt a hely nyugerekkel. Elég kínosan élte meg a kérdést.
-Elkészült a latte. Fahéjjal. - léptem a lány mellé.
-Patrizia, hátul történt egy kis baleset. - kezébe nyomtam a felmosót és intettem a fejemmel a konyha irányába némi célzással, jobb ha gyorsan elhúz innét. Másik kezemben a tálca volt rajta a kislány rendelésével.
-Elnézést a kellemetlenségért, ma a ház vendége. - tettem le elé a csészét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Jun. 15.

Tartózkodási hely :
× BH ×

Foglalkozás :
× Student ×


Yesterday at 1:34 am
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesből támad





Ren & Raven
who are you?
Valamiért ez a hely a bátyámat juttatta eszembe. Ő kimondottan utálta a csendesebb zugokat, mert ott kevesebb ember figyelmének volt a központjában. Ráadásul neki egy ilyen kávézó nem tűnt ideálisnak a csajozásra, ami újabb mínuszpontnak számított volna a Smelly Cat értékelésében. Persze nálam épp ellenkező irányba dőlt a mérleg, minden perccel egyre több pozitívumot írtam fel a fejemben összeállított kis listámba.
Ezek közül az egyik a gyors reakcióidő volt. Sok helyen fél órát kellett sorban állni egy jegeskávéért, itt viszont az érkezésem után néhány perccel már jöttek is felvenni a rendelésemet. Éppen ezért villantottam egy szép mosolyt köszönésképp, majd csak figyeltem, ahogy az ismeretlen arc távolodik. Életemben nem találkoztam még vele, pedig már jó ideje a városban vagyok.
Gondoltam most már adok egy esélyt a könyvemnek, így ismét a borítóra pillantottam. A címét kacskaringós betűkkel nyomtatták rá, így elsőre el se tudtam teljesen olvasni. Talán ez volt a cél? Bizonyára a történet is ilyen megfejthetetlen eseményekkel lesz tele...
Az első néhány oldalon az író néhány keresztnevet felsorolt, akiknek ajánlotta a regényét, valamint megköszönte Alice néninek, amiért mindig támogatta őt és ötletet adott neki az íráshoz. No meg Harold bácsinak, akit egy karakterként meg is formált a sztoriban.
Felvont szemöldökkel lapoztam tovább, míg el nem értem az első fejezetet. Két szót tudtam elolvasni, mielőtt a szemem sarkából kiszúrtam, hogy valaki a közelembe ért, majd helyet is foglalt velem szemben. A könyvet leeresztettem az asztalra, de néhány ujjamat rajta hagytam, hogy ne csukódjon össze. Homlokomon a ráncok elmélyültek, amint leesett, hogy egy apáca csücsül a túloldalt.
Rögvest az olvasást említette meg, majd elém tolta a Biblia egy példányát, nyilván arra célozva, hogy inkább ezt nézegessem. Próbáltam a lehető legkedvesebb arckifejezésemet felvenni, hogy még véletlenül se akarjon erőszakoskodni.
A könyv fölé hajoltam, amin egyszerű betűkkel szerepelt két szó: „Szent Biblia”. Már biztos voltam benne, hogy barátnőm nagyon szeretné, ha hozzá hasonló útra térnék, vagy legalább is ugyanabban hinnék, mint ő. Számomra a vallást kizárta a tény, hogy vérjaguárnak születtem. A fajtám alapjáraton sokkal közelebb állt az azték kultúrához, mint a keresztényhez, ráadásul a huszonegyedik században vagyunk. Mostanra már nagyon megfogyatkozott a hívők száma.
- Édesanyám gyakran olvasott nekem a Bibliából esténként. - feleltem mosolyogva. Persze az egész csak ámítás volt... Anya még kisebb koromban lelépett. Nem mintha erről bárkinek tudnia kellene.
Igyekeztem minél diplomatikusabb megoldást találni. Nem akartam úgy tenni, mintha valami Jézusőrült lennék, de azért azt se mutattam volna ki szívesen, hogy az egész téma hidegen hagy. Próbáltam az arany középúton haladni, hogy elkerüljem a bajt.
Szerencsére nem kellett újabb ötletekkel előállnom, ugyanis a korábbi férfi visszatért a lattémmal. Hála a magasságosnak! El is küldte az apácát, aki ezek szerint a Smelly Cat egyik dolgozója volt. Ez jobban meglepett, mint a váratlan térítő hadművelete, még ha nem is látszott rajtam túlságosan.
- Semmi gond, és... Hű, köszönöm. - ismét elmosolyodtam, bár ez valamivel kellemesebbnek hatott, mint a korábbi „mindent eltűrök” fejem - Annyira nem volt vészes, csak egy kicsit meglepődtem. - kuncogtam.
Visszagondolva egész viccesnek találtam a kis jelenetünket. Egy jaguár és egy apáca a kávézóban... Mint valami béna poén, amit valamelyik kétgyerekes apuka talált ki, miközben a kisebbikért ment az oviba.
- Szóval... - körbepillantottam, nehogy a közelben legyen Teréz anya - Errefelé gyakori az ilyesmi? - céloztam a hittérítő kísérletre.



<3 × @



The prey who became a predator.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Raven & Ren - Smelly Cat Coffeehouse & Bar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Varjak kódexe
» Raven előtörténete
» Raven Sutter feljegyzései

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
Ugrás: