• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Nem vagyok itt!


Hétf. Szept. 17, 2018 6:14 pm
☇ Kingsley Arts School

Vendég

Szer. Szept. 12, 2018 8:28 pm
☇ World of Witchers

Vendég

Hétf. Szept. 10, 2018 7:25 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Avery x Elesis - Deep Forest










avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Kedd Júl. 17, 2018 10:16 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Avery x Elesis

Hajsza, hajsza, hajsza...ez a gondolat jár folyton a társam fejébe. Nem egyszerű egy pokolkutyával együtt élni, egy testben, folyton hallani őt. Folyton együtt lenni fejben. Ráadásul még ha könnyű természet lenne, de nem az. Folyamat bírál, kioktat, megjegyzéseket tesz vagy ha nem ezt teszi, akkor kárörvend. De én is megérem a pénzem, mert én sem vagyok egyszerű eset. Maga vagyok a dac és az ellenkezés. Nem könnyítem meg neki. A különbözőségünk ellenére, remekül működünk csapatként, ha vadászatról van szó. Az elmúlt pár évben volt időnk összeszokni, mégis vannak napok, amikor nehéz vele. Ez a nap is ilyennek ígérkezett. Már reggel zavarta valami.
Balthier, mi a baj? Kérdeztem kíváncsian, mert éreztem, hogy valami nyomasztja, de ő csak annyit morgott rá, hogy "Semmi". Rendben, nem firtattam.

~Késő délután...~
Egy randira igyekszek éppen, egy vérfarkassal lesz találkozóm. A partnerem nem  is gyanítja, hogy a tali végén le lesz vadászva. Hosszú a gaztettei sora, amit a varázsvilág ellen vétett és mivel magától nem fog felhagyni tetteivel, kicsit rásegítünk Balthierrel. Hamar megérkezek a ligetbe, annak egy forgalmasabb, emberekkel teli pontjára. A srác nem néz ki rosszul, és az első negyed óra után kimondottan szimpatikusnak is tűnik. Kár, hogy nagy bajkeverő. Órák telnek el. Sétálunk a parkba távolodva az embertömegtől.
Uncsi! Elesis! Unatkozom! Intézzük már el!!! Kezd idegesítő nyűglődésbe Balthier. Ma kifejezetten türelmetlen volt. Pedig mindketten tudtuk, hogy a vadászathoz türelem kell.
Elhallgass! Szólok gondolataimon keresztül a kutyához.
De Elesis! Ellenkezik Balthier.
Pszt! Intem újból csendre és ő besértődve hallgat. Csak halkan hallom, ahogy magába tovább puffog. Közeleg az este. Várom, hogy az ég besötétedjen felettünk és a park távoli nyüzsgése is lecsendesüljön. Nem tart soká. A sétányt övező lámpák fényre gyúlnak és sejtelmes halványsárgás fénnyel világítják meg a sötétségbe borult parkot. Gyönyörű látványt nyújt. Egyszerre romantikus és hátborzongató. Kicsit feltámad a szél, mintha jelet adna: itt az idő! A férfi szelíd arcvonásai komorrá válnak és tekintete, ami korábban meleg kedvességet sugárzott, rideg és érzelemmentes lesz. A férfi testből egy pillanat leforgása alatt válik vérengző fenevad. Vicsorog rám, szemeiben gyilkos szándék lapul, majd szó nélkül az életemre tör. Rám veti magát és a földre teper, mielőtt átadhatnám a terepet Balthiernek.
Balthier! Szólok a démonomnak, miközben a felettem magasodó vérfarkassal hadakozom.
Balthier! Hallasz?! Balthier! Szólongatom a kutyát, de ő fittyet sem hány rám. Rám néz, de nem mozdul. Most nem segít? Mi a fene van már vele? Tűnődöm, majd hamar rájövök mi lehet a gond. Megsértettem.
Jól van, sajnálom! De tényleg, bocsánat! Kérek tőle elnézést az előbbi leszólásomért. Balthier olyan érzékeny mostanában, könnyen besértődik mindenen. A kutya rám néz átható pokoli pillantásával, majd hosszabb szótlanság után, nagy kegyesen csak ennyit mond: Bocsánatkérés elfogadva! Nyírjuk ki!
Balthierbe vissza tér a harci szellem. Egy villanásnyi idő alatt veszi át az irányítást a testem felett. Körülöttem lángok csapnak fel.
Csak diszkréten Balthier. Figyelmeztetem, hogy kerülje a feltűnést. Nem hiányzik, hogy felgyújtsuk a teljes erdőt. A pokolkutya leveti magáról a vérfarkast és messzire repíti, egy fának csapódva ér földet az egyik vastag törzsű tölgynél. A vérfarkas gyorsan megrázza magát, majd futásnak ered. Úgy gondolja, jobban jár, ha gyorsan elszelel. Balthier nem vesztegeti az időt, utána ered. Az erdő legnagyobb sűrűjén át üldözi a prédát, kitartóan, míg egy elhagyott tisztás közepén utol nem éri. A farkas elfárad, csak egy pillanatra lankad a figyelme, a kutya ezt kihasználva ráveti magát, és lángjaival borítja be. A vérfarkasnak nincs tovább, a pokoli lángok között elnyeri méltó jussát.
Ez jól esett! Közli elégedett vigyorral a démonom, majd öröme eltűnik arcáról és feszülten körbetekint.
Valaki a közelben van. Mondja, s közben éber tekintettel pásztázza a környéket. Keresi, kutatja a leskelődő rejtekhelyét. Sötét van, sűrű az aljnövényzet. Bárhol meglapulhat.
Micsoda? Lebuktunk? Kérdeztem vissza megrémülve. Soha. Ismétlem soha nem fordult még ilyen elő. Soha nem voltak szemtanúk. Hihetetlen, hogy itt az erdő mélyén, a kihalt semmi közepén valaki meglátott volna minket. De nem kételkedtem soha a társam képességeiben. Kiváló érzékei voltak és ha a megérzései azt súgják, hogy valaki a közelben jár, hiszek neki.
Elesis! Tudod mi következik? Kérdezte Balthier hűvös hangon. Kérdésére nem feleltem, nem volt rá szükség. Tudtam, hogy ha valaki meglátott, azzal is végeznünk kell. Nem kockáztathatunk.
Megvan! Mordul fel újra a kutya. Beazonosítja az illető helyzetét, de nem fordul felé. Még vár valamire. Feszülten és szótlanul várom, mi fog történni. Mikor dönt úgy Balthier, hogy rátámad a bokor mögött álló idegenre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2017. Apr. 14.

Tartózkodási hely :
♛ Hell and Earth ♛

Foglalkozás :
♛ Not want to know ♛


Vas. Aug. 26, 2018 8:00 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője






Avery & Elesis
The same other...
Nem volt velem. Nem tudom, hogy lehet ez... Elvileg, Illirya szerint én blokkolom, de semmi. Még annyira sem, mint régen. Ő sosem beszélt hozzám, nem adott instrukciókat, egyszerűen beleszőtte magát az elmémbe az én tudtom nélkül, majd pedig ha elege lett belőlem, egyszerűen átvette az irányítást. Olyan voltam, mint akinek a saját teste a börtöne, és alig voltak emlékeim, mert ő megtehette, de én sosem tudtam kizárni. Több volt ő, mint én valaha is képzeltem, majd pedig az évek alatt teljesen hozzászoktam, észre sem vettem a változást, ahogy a saját képére formált, akár egy gránit tömböt a szobrász. Ügyes volt, ravasz és a saját szabályai alapján játszott, hiszen mi hozzá képest egy ember?
Csak most jöttem rá, most, hogy nem volt velem. Blokkolom... Csettintenie kellene, hogy visszajöjjön, nem? Mindig erősebb volt, ezért rettegtem saját magamtól, mert nem tudtam, hogy mi az én gondolatom és mi az általa sugallt. Veszélyes volt, akit nem tudtam megkerülni. Leült az elmémben és ott uralkodott.
Miért nem adsz jelet?
Azt hinné az ember, hiánya sarkall valamire, de végképp úgy éreztem, hogy nem csak a szüleim hagytak magamra, hanem még Ő is. Kevés voltam, gyenge voltam...
Sheilahval való közös mezsgyénk volt az, ami éltetett, ami lassan épített bennem, ami szikrát adott Jack utáni vadászatomnak, hogy több legyek, hogy többet ne árthasson és előlem ne menekülhessen. Mert vége volt, a vesztés volt az, ami pontot tett az i-re, új fejezetet nyitott az életemben. Túl sokáig kerülgettem a dolgokat, miért nem ugrok le a szírtről? Miért féltem magam, hát nem mindegy? Hadd torzuljak, hadd lehessek egy szörnyeteg, mert tudom, úgy akkor meg tudom ölni. Már pedig saját kezűleg akartam, de úgy, hogy sehova se tudjon menekülni. A terv lassan rajzolódott, lassan fénylett fel előttem. Nem mintha annyira kapkodtam volna utána. De Illirya, Sheilah kellően rugdostak, kellően elég volt, hogy nem vagyok egyedül. Nem barátok, de ellenségem ellensége szövetséges, nem? Eszköz kezdtek lenni valamihez, ami még csak előttem is most rajzolódott, de hogy ha nincs a Blöki? Most, mikor a legjobban lenne rá szükségem, hogy segítsen testileg és lelkileg, pont most enyészett el... Gyűlöltem, utáltam, dühöngtem, valahányszor kijátszottam, de pont az ő erejére volt szükségem. Akkor szűnjek meg létezni, de az a rohadék ne élhesse meg a következő napját.
Az utcát járom szokás szerint, de csak botorkálok. Én, aki minden este vert egy balhét, most eltűntem, szertefoszlottam, csak jártam az árnyékok között, várva a csodát, várva az ébredést, várva a gyógyulást. De minden csak emberi időben vánszorgott. Ha akartam, ha nem... Annyi maradt nekem, amennyit Dimitri megtanított régen - a vadász tudásom és a megérzésem. Ami most sem csalt, de hogy szálljak bárkivel is szembe?
A hangok zavarták a fülemet, de az esélyeimet latolgattam? Mi lesz, ha átlépem a szakadékot? Nem tudok futni és egyelőre még harcolni sem... Beolvadtam az árnyékokba, a fák és bokrok adta sűrűbe, ahogy a kíváncsiság előrébb vitt és valami vágy... valami vágy a fájdalom után, mert hetek óta az tartott a földön. Az volt a mozgatórugóm, az emlékeztetett, arra voltam motivált. Jól esett magamat sanyargatnom. Tőle élőnek éreztem magamat és addig is telinek, nem pedig egy kongó bábunak.
A levelek között egy lányt látok meg, de az arcát nem, csak a tartása, magassága és súlya - amitől nem tűnt veszélyesnek, de semmi másnak sem. De ott volt a holttest, ami elég is volt, hogy átírjam a véleményemet róla. Ami pillanatok alatt elégett. Kitsune vagy... pokolkutyának volt ilyen képessége, hogy a tűzzel bánjon. Meg persze a boszorkák is, de azoknak kicsit más, aki elég boszorkánnyal találkozott, az tud különbséget tenni tűz és tűz között.
A felismerés a torkomra forrasztotta a szavakat is. Azonnal meglapultam. Hogy kerül ide? H-ban csak én... voltam. Ilyen hamar kiírnak a Pokolban? Itt a következő? Tényleg ennyi lettem volna?
Sosem láttam pokolkutyát, még magamat sem, de mégis tudtam, hogy egy magamhoz hasonlót látok. Mit tegyek? Hova fussak? Esélyem sincsen, még a futás is nehézkes... Szám elé teszem a kezemet, hogy még a lélegzetemet is eltompítsam. Most először képes lennék megfutamodni...
Számolni kezdtem a leülő csöndben a másodperceket, amivel csak ők jöhettek közelebb, de én nem mozdultam. Halottnak tettetni... nem is nagyon kellett, ugyan, dobogott a szívem, de nem éreztem magamat élőnek sem - a kettő között valahol leginkább.
Mennyi méter lehet? 3-2... Szívem majd ki tudott volna ugrani a mellkasomból, úgy verdesett. Fulladozni kezdtem, amitől mozdultam, de úgy tűnt, ő(k) is.
- Ölj meg! Égess el, ha te jöttél felváltani - harci hév egyáltalán nem mutatkozik meg bennem. Mint egy partra vetett hal, csak várom, hogy megérezzem a forrót. Le is hunyom a szemem. Oh Jack, ilyen rohadt mázlista vagy?!

 ♛ lesz ez jobb és kedvesebb is RazzMusic
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Pént. Aug. 31, 2018 7:13 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Avery x Elesis

A prédánk a karmunk között, testét már mardossák lángjaink, s pillanaton belül húsa, vére és csontjai, mind hamuvá lesznek. Egy bűnös élet, egy bűnös lélek ismét oda, mintha sohasem létezett volna. Vajon  hiányozni fog valakinek? Keresni fogja őt testvér, szerető, vagy jó barát? Egyre gyakrabban tűnődöm el ezeken a kérdéseken. Hiányuk hagy-e nyomott az ittmaradókban? Hagytak-e bármiféle nyomot életükben? Vagy elfelejtik őket, mint a csillaghullást, ami látványos égi játék, de csak egy pillanat műve, az aznapé, holnap lesz másik égi csoda és már senki nem emlékszik, mit történt odafent előző éjjel.
Mi baj Balthier? Kérdem démonom, érzem nyugtalan. Valaki a közelünkben lapul. A levelek sűrűjébe rejtőzik el. Lehet titkon azt reméli, hogy figyelmünket elkerüli jelenléte, hirtelen valami más dolgunk akad és továbbállunk szó nélkül, de Balthier nem így tervez.
Nem hagyhatjuk életbe Elesis! Eljárhat a szája! Nem tudhatjuk mit és mennyit látott! Aggodalmaskodik a kutya, mintha csak igazolni akarná nekem, miért szükséges kioltanunk egy ártatlan életet. Igaza van, megértem őt, a félelemeit, mégis ez annyira nem fair. Lassú léptekkel közeledünk felé. Lépteinket haláli csend kíséri, a természet mélyen hallgat. Csak cipőim kopogása visszhangoznak. Minden koppanás egyre erőteljesebb, egyre közelibb, mígnem az utolsó a leghangosabb, melyet hosszú csend követ. Megállunk a bokor előtt, ami mögött a szemtanúnk rejtőzködik. Hallani lélegzetvételét. Ujjaim lassan érintik a zöldes leveleket és ugyanilyen kínzó lassúsággal választom szét ágait, hogy bekukkanthassak az oltalmazó rejtek mögé. És ekkor valami különös érzés fog el. Meglátom a fiatal lányt a bokrok között. Olyan védtelennek és sebezhetőnek tűnik, démonibb felem pedig kész lenne őt fél kézzel elpusztítani. A vérszomj és a harci  kedv mellett valami másra is felfigyelek. Meglepettség. Balthier meglepődött. Ismerős érzés kerít hatalmába, mintha...
Balthier, ez a lány...olyan mint én?!! Kérdezem, de sokkal inkább hangzik ez kijelentésként. Vagy inkább felismerésként. A lány is egy pokolkutya. Mindig is tudtam, hogy nem Balthier az egyetlen pokolkutya és léteznek rajta kívül mások is. Mások, akik emberek, nők és férfiak testébe költözve hajtják végre küldetésüket. Az én kutyám viszont soha nem beszélt másokról. Csak néhány közhelyes mondattal szúrta ki a szemem. Mintha ez valami hatalmas titok lenne, amiről nem tudhatok. Azt hiszi, hogy néhány infómorzsát elhint, és azzal beérem? Pedig annyi kérdésem lenne, de nem hagyja, hogy belelássak. Évek óta járjuk a világot, és eddig a pillanatig egyetlen fajtámbélivel sem hozott össze a sors. Most pedig végezne vele? Na nem! Ezt nem fogom hagyni. Főleg, hogy érzem benne is a bizonytalanságot. Ha veszélyes lenne ránk, átgondolnám, de pont az ellenkezőjét érzem. Tőlünk tart. Lángoló vérvörös íriszem visszavált barátságos mézbarnás színbe. A kutyám újra a háttérbe kerül, amint visszaveszem magam felett az irányítást.
-Nyugi. Nem bántalak. - guggolok le hozzá.
-Elesis vagyok. Téged, hogy hívnak? -  kérdezem barátságosan, mindenféle ártó szándék nélkül. Persze érzem, a jó öreg Balthie nem ért velem egyet. Most is morog, mint mindig, amikor a saját fejem után megyek. De tudom jól, ha veszélyben leszek, úgysem hagyja, hogy bajom essen.
-Jól érzem, te is pokolkutya vagy?  - kérdezek rá, menjünk biztosra alapon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Avery x Elesis - Deep Forest
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Patkányok kódexe
» Thomas "Tom" Avery

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Silence tó-
Ugrás: