• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Játszótársat keresek!


Szer. Aug. 08, 2018 10:42 pm
☇ Vance & Tamera


Szer. Aug. 08, 2018 10:33 pm
☇ Hírek


Pént. Aug. 03, 2018 11:33 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Calcifer & Elesis - Nidnight Drink










avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Hétf. Júl. 23, 2018 11:02 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Calcifer x Elesis

Mióta a városba jöttem tanácsadóként dolgozom a rendőrségen. Jó kis meló, szeretem és sokszor nagyon hasznosnak is bizonyul már ami a mi kis magántevékenységünket illeti Balthierrel. A munkahelyem a belső infók melegágya. Infószerzés céljából jobb helyen nem is lehetnék. A kollégák nagyon kedvesek, befogadóak voltak az első perctől kezdve, mégis félve nyitok feléjük. Általában közvetlen vagyok és könnyen barátkozom. Hamar megtalálom a közös hangot az emberekkel, HA nem kell napi szinten találkoznom velük, mint a munkatársaimmal. Ez már egy másik szint.
Meg akarom őrizni a titkom. A TITKUNK. A szövetséget, ami köztem és a pokolkutya között kötettett. Vajon akkor is ilyen kedves mosollyal néznének rám, ha tudnák, hogy egy démon lakik bennem? Nem hiszem. Azt hinnék, hogy egy szörnyeteg vagyok, valami elcseszett mutáns. Félnének, tartanának tőlem és bár attól kevésbé tartok, de lehet, hogy még bántatának is. A barátságos ölelések helyét hűvös távolságtartás és bizalmatlan suttogás venné át.  Mintha a puszta tény, hogy természetfeletti vagyok, bármit változtatna. De ilyenek az emberek, amit nem ismernek, attól félnek. Megelőzve a bajt, igyekszek a napi találkozások sűrűjében emberszerű maradni, a tőlem telhető legbarátságosabban fogadni a közeledésüket, szigorúan ügyelve arra, hogy meg ne neszeljenek semmit.
Minden pénteken azzal válunk el, hogy ugorjak el velük italozni. A kis társaságnak volt egy törzshelye, ahol minden szombaton összegyűltek. Annyiszor mondtam nemet, hogy ezúttal már nem maradt több kifogás. Vonakodva bár, de beleegyeztem hát, hogy szombaton én is csatlakozom a bandához és megiszok velük pár italt.
Biztos vagy benne Elesis? Kérdezi a kutya, mint aki tart valamitől. Nyilván a lebukástól.
Tudod jól, hogy nem vonhatom ki magam örökké. Felelem igazgatva a blúzomat a tükör előtt. Voltak olyan szociális kötelezettségei egy halandónak, amit ő soha nem érthet meg. Amúgy is úgy voltam vele, hogy ha most elmegyek egy ideig leszállnak rólam. Egy estét kibírok.
Már majdnem menetre kész állapotban voltam. Az órára pillantok, még időben vagyok. Megigazgatom a hajam, majd felkapom a táskámat és a kabátomat és kényelmesen a talihely felé veszem az irányt. Már kezdett sötétedni, mire az utca végére értem a lámpák fényei felgyúltak. Onnan már nem volt messze a bár.
Jól van. Pár óra csak. Sugalltam magamnak, majd erőt véve magamon beléptem a helyiségbe.
Hangulatos. Állapítom meg orrom alatt, alig hallható motyogással. Épp csak végigfut a tekintetem a belső téren Mirka már ott áll mellettem, a hóna alá csap és megborzolja a fejem.
Nem hiszek a szememnek, kislány. Hát tényleg eljött. Tom, lógok neked 5 ronggyal. Szól nevetések közepette egy távolabbi asztalhoz, ahol néhány kolléga ül és cigarettázik. Egy fél pillanatra elképedek. Ezek fogadtak rám? Mirka úriember üzemmódba kapcsol, elveszi tőlem a kabátom és felakasztja az egyik ajtó mellett álló fogasra, majd a karját nyújtja, s amikor bizonytalanul belekarolok az asztalunkhoz vezet.
Szia Lézi! Tök jó, hogy eljöttél. Köszöntenek vidáman a kollégák. Gyorsan helyet szorítanak nekem és maguk közé ültetnek. Ravaszul azért, hogy nehogy hamar elszökjek, ha már rávitt a lélek, hogy betévedjek ide. Egy itallapot is a kezembe nyomnak, amin széles kínálat olvasható. Míg böngészem a választékot, feltűnik milyen közkedvelt a hely. Rengeteg fiatal, idős. Alig találni egy szabad ülőhelyet. Zsúfolásig megtelt a hely. 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jul. 08.

Age :
37

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
alpha and priest


Szomb. Júl. 28, 2018 3:07 pm
Tisztavérű: vérfarkas, kinek szíve a telihold rabja





Elesis & Calcifer

Ne az ellenségeidtől félj, akik megtámadnak,
hanem a barátaidtól, akik hízelegnek!

A
z Úr hatodik napja sem kevésbé mozgalmas Calcifer számára, mint az előtte való öt, melyen a legtöbb halandó szorgoskodik. Számára a szombatok ugyanolyanok, a vasárnapok mikor még a Teremtő is megpihent még annál is sűrűbbek. Sosem volt könnyű pásztornak lenni és még nehezebb azt helyesen tenni. Ezzel tisztában van és a legkevésbé sem bánja, hogy átvette nagybátyja helyét, sokkal inkább a hogyan nyomja lelkét. Alig néhány hete érkezett a városba kicsiny falkájával és rá pár napja a helyi templom papja eltűnt. Gyanúsnak találta ezt a középkorú vérfarkas, több kellett legyen véletlen egybeesésnél. Az atya befogadta őket. Pontosan tudta a vénember, hogy kicsoda volt Marcus, felismerte a keresztet. Állítólag még ő adta neki hosszú évekkel ezelőtt. S most ez a hagyaték ott lógott Cal nyakában. Sosem vette le csak mikor aludni vagy mosdani tért.
A Nap eltűnt, lebukott a horizont mögé és sötétség ült Beacon Hills köré. Különféle szórakozóhelyek fényei, utcák lámpái tették kevésbé hátborzongatóvá az utcákat. Hosszúra nyújtott, határozott léptekkel haladt előre egy bizonyos épület felé, ahol mindenféle lények húzták meg magukat baráti társalgásokat remélve. Ám, a farkas nem jól érezni magát indult oda, hanem öntörvényesen nyomozni, kutatni állt szándékában. Hosszú kabátja zsebébe rejtette kézfejeit. Sötét ruhája titokzatossá tette őt. Inge felett pisztolytáska simult hozzá benne egy lőfegyverrel, amit gondosan elrejtett a kíváncsi szemek elől. Amikor nem a templomban tartózkodott mindig nála volt, töltve fából készült golyókkal. Rövidre nyírt fekete haját nem védte semmi az éjszaka kellemes hűvösétől, elegáns cipője halkan kopogott a betonon. Az egyetlen dolog ami lerítt róla, hogy keménykötésű alak, kinek nyakában ennek ellenére jól láthatóan egy hosszú láncon tenyér nagyságú kereszt lóg. Szabadon lökve el magát a férfi felsőtestétől minden egyes lépésnél, majd ismét neki ütközött. Valamivel feljebb inge gallérja alatt szinte világított a fehér kolláré. Mikor belépett az épületbe alig állt meg egy pillanatra. Egyenesen a pulthoz lépdelt és rendelt. A csapos alig hitt a szemének, de kiszolgálta Calcifer-t, ki csak bizonyos alkalmakkor ivott alkoholt, ám erről a szokásáról is igyekezett leszokni. Alig két hónapja lépett rá a papi pályára, még csak nem is hivatalosan, hanem öntörvényesen. Lesz még elszámolnivalója az egyházzal, de nem most. Nagyobb gondjai vannak annál, hogy mit szól hozzá a többi szentfazék, akik még annyira sem élnek erényes és szelíd életet, mint ő. Pedig sokuk ember.
Miután megkapta a kért teát és leküldött belőle egy kortyot érdes torkán, lassan kabátja belső zsebébe nyúlt. Figyelt nehogy gyanút keltsen, és még inkább ne lássák a fegyverét. Egy gyűrött fényképet vett elő, amin egy férfi volt látható. Nem a korábbi pap, hanem valaki aki gyakran megfordult erre. Remélve, a pultos felismeri ad róla némi információt, de hiába fektette az asztalra a képet, olyan régi volt már, hogy a mára már minden bizonnyal megöregedett alak nem volt felismerhető rajta. Legalábbis, elég nagy valószínűséggel akkor se tudna segíteni a fiatalos alkalmazott, ha akarna. Vállat vonva felelet a kérdésre:
— Ismeri ezt az embert? — Cal hangja mélyen, érdesen csengett. Se játszadozós, se szelíd papi hangulatban nem volt.
— Nem én. Még sosem láttam. — törölgette az egyik poharat közben.
Enyhén összeráncolta szemöldökét a választ hallva, de nem szólt többet. Visszafordult a pohara felé miközben kifejlett érzékeivel a környezetét vizsgálta. A helyi pap eltűnése előtt egyszer volt szerencsére a megőszült férfit látni, kiről a jóval fiatalabb kép készült. Nem tudja ki ő, mi a neve és milyen kapcsolatban állt a tiszteletessel, de ez volt az egyetlen nyom amin elindulhatott. Valami volt az üggyel kapcsolatban, ami nem hagyta nyugodni lelkét.

Humming theme ▪️▫️ megjegyzés ▪️▫️ 569 ▪️▫️ made by

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Apr. 27.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
rendőrségi tanácsadó


Pént. Aug. 03, 2018 7:22 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője




"And everywhere Girl went...
...Hellhound was sure to follow."

Calcifer x Elesis

Nem világom az éjszakai élet, sosem volt az. Éjszakázni és megvárni a pirkadatot többedmagaddal, hol alig van levegő és, ahol a cigarettafüst és alkoholszag keveredik egy emberektől zsúfolt zárt térben. Ahol mozdulni sem lehet, mert test testtel szorosan összeér. Ahol csendes beszédnek nincs helye, mert a zenedoboz hangos üvöltése elnyom minden emberi szót. Ezek a helyek nem a normális kapcsolatteremtésre hivatottak. Nem szerettem őket. Kérdés, mit is keresek mégis itt, ha ennyire távol esik tőlem ez a világ? A válasz nagyon egyszerű. Kötelesség. Ez a kötelesség már másfél órája tart. Némán üldögélek a pad közepén vidám hangulatú kollégáim körében, miközben virágmintás szoknyám szélét gyűrögetem. Néha lopva emelem távolabbra a tekintetem, nézve az időt, amit a bejárat melletti falióra mutat. Ahogy múlnak a percek és vándorol az óramutató, egyre csak nő bennem a mehetnék. A talpam bizseregni kezd, jelezvén hogy indulni kéne már és ez a sürgető érzés lassan átsugárzik a lábszáramba is egészen a térdemig, de erőt parancsolok magamra és nyugton maradok mielőtt fészkelődésem a kollégáimnak szemet szúr. Hangos nevetés tör ki, mikor egy régi sztori a csattanóhoz ér. A jókedv kiül az arcokra, a szemekbe örömkönnyek szöknek, de én csak egy halovány zavart mosolyt villantok, mert nem értem a viccet. Emiliből kitör a röhögés. Kezeit az asztalra csapja és felborít egy poharat, amiből az ital az ölembe ömlik. Testem ösztönösen rezzen össze, a jéghideg folyadék nyomán.
Bocsánat... Felállok a helyemről és az illemhely felé veszem az irányt. A mosdó üres és nyugodt. A külvilág zaja a küszöb előtt véget ér. Csak egy lány üldögél a kézszárító alatt, háttal a hűvös csempének félig álomba merülve. Kezemet a csap felé emelem, mikor a tükörbe nézve meglátok egy apró ablakot.
Elesis, mondd, hogy nem akarsz kimászni rajta?! Morogja kérdését Balthier, de azt hiszem erre már tudja a választ.
Tennék egy próbát. Szabadulnál te is, vagy tévednék? Hangzik válaszul. Nem jön rá felelet, csak egy sokatmondó pillantás. Ezt igennek veszem. Elindulok a kabinok felé, ügyet sem vetve a szoknyámon lévő foltra. Reménykedve lépek fel a vécé tetejére, de amint az ujjam az ablakkerethez ér csalódás fogad. Zárva. Nem lehet kinyitni. Lassan visszaindulok az asztalunkhoz, de az ajtón túl durva embertömeg. Alig vagyok több 1,5 magas, a bározók hegyként, vagy sűrű fásként tornyosulnak előttem.
Bocsánat. Elnézést. Bocsi. Elnézést. Dulakszok át a tömegen, bújok át a hónok alatt, hogy visszajussak a székemig. A bárpult mellett kiejtem a zsebemből a telefonom, ami a padlóra esik. Nem hallom, hogy földet ér, mert a zsivajban elvész a hang. Leguggolok és érte nyúlok de egy láb utamat állja, egy másik belerúg és pörögve csusszan odébb a készülék a bárszékek közé.
Jaj ne. Letérdepelek és a párpult fala mellett szorosan négykézláb vetem magam a telóm után, a pultnál ülő lábak mellé.
Megvan. Úgy látom nem törött össze. Megsimítom a kijelzőt, s egyúttal meg is nyugszom. Fel akarok állni. Lábaim ösztönszerűen mozdulnak, de fejem beverem a pultba.
Auuu. Nyögök fel a pult alól és a fejemhez kapom a kezeim. Egy hosszabb lélegzetvételnyi ideig még lent vagyok, várom hogy elmúljon a hirtelen jött fájdalom, majd mihelyst a fejemből múlik a zsibbadás feltápászkodok. Belekapaszkodok egy üres bárszékbe és felhúzom magam. Majd meglátok egy férfit közvetlen mellettem. Zavartan mosolyodom el ezen az estén már sokadjára. A következő pillanatban meglátok egy keresztet lógni a nyakából, mire szemeim kikerekednek és a szemöldököm magasra emelkedik.
A papok alkoholizálnak? Szalad ki a mondat a számon minden ítélkezést mellőzve egy őszinte kérdésben. Csak ezután merül fel bennem, hogy mi van, ha nem is pap? Csak szeret nagy kereszt formájú fluxokat hordani. Mégis inkább az első gondolatomat érzem reálisnak, hogy a férfi az egyház kötelékében áll.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Calcifer & Elesis - Nidnight Drink
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros :: Evermore Kávézó-
Ugrás: