• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Emma Stone


Today at 4:38 pm
☇ Game - Nero &Ivy


Szer. Okt. 10, 2018 11:13 am
☇ touch of glory

Vendég

Szer. Okt. 03, 2018 11:25 pm
☇ Ivy Levan


Szer. Okt. 03, 2018 10:59 am

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Calcifer & Baby;; have mercy on my soul










avatar


: :

« I love being me »

« It pisses all of the right people »

Join date :
2017. Aug. 22.

Tartózkodási hely :
« Beacon Hills »


Csüt. Aug. 02, 2018 3:45 pm
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt



Cal & Baby
don't bless me Father for i have sinned
Nem tudod mit vártál. Az egész életed egy kiszámíthatatlan katyvasz volt, te magad pedig a káosz, ami az egészet így rendezte maga körül. Mióta újra szabadlábon jártál, csak keverted a bajt, tomboltál, ezzel próbálva kiadni magadból száz év felgyülemlett feszültségét. Száz év. Még mindig nem hitted el, hogy ennyi idő csak úgy a semmibe veszett, mikor a lovasok érted jöttek. Nem mintha bántad volna. Legalább megszabadultál attól a gusztustalan féregtől, aki az apádnak vallotta magát. Az egyetlen, amit sajnáltál, hogy anyádat nem menthetted meg tőle. Fájt belegondolni, hogy mi lett vele. Vajon boldogabb életet élt az eltűnésed után? Sikerült elhagynia apádat? Vagy terrorban élt, míg meg nem halt? Legalább fájdalom mentes halála volt? Ezt már nem tudhattad meg. De minden héten, legalább egyszer, megemlékeztél róla és fohászkodtál, hogy legalább a másvilágon jobb legyen neki. Erre készültél most is.
Régen, édesanyáddal sokat jártatok templomba, bár te már akkor sem éppen rajongtál érte, ez volt egyetlen módja, hogy valahogyan megszökjetek az apád haragja elől. Anyád minden alkalommal azért fohászkodott, hogy te kiszakadj ebből az életből és jobb sorsod legyen. Úgy tűnt, az imái meghallgattattak, kicsit megcsavarva ugyan, de teljesült a kérése. Hiszen itt voltál; ugyan nem épp a legjobb körülmények között, de legalább szabadon. Arra gondoltál, ha őt meghallgatta valaki odafent, talán rád is felfigyelnek. Ha másért nem is, azért biztosan, mert jóval az esti mise, valamint a templom zárta után settenkedtél ide, és próbáltál bejutni az épületbe.
Most biztosan arra gondoltok, miért nem nap közben próbálkozol? Vagy legalább miért nem olyankor, amikor a templom még nyitva áll mindenki előtt? A válasz egyszerű. Nem bírtad az embereket, nem akartad, hogy a tiszteletes véletlenül kiszúrjon magának a tömegből, és baromira zavarban érezted volna magad egy ennyire belsőséges dolgot nyilvánosan művelni. Arról már nem is beszélve, hogy még most sem bírtad a templomokat, de valahogy a sötétben, az oltáron és a többi helyen elhelyezett gyertya fényében, egészen kellemes volt.
Nem ez volt az első alkalom, hogy betörtél ide. Bár, igazából ez nem is nevezhető betörésnek, hiszen egy kis mágiával kinyitottad és be is zártad a kaput, mintha soha itt sem jártál volna. Mindig észrevétlen voltál és most is abban reménykedtél, hogy ezúttal se döntött a tiszteletes a túlóra mellett.
A kapu kitárult előtted, te pedig már bent is voltál rajta. Odabent ugyanaz a látvány fogadott, mint eddig. Szemben veled, az emelvényen ott állt az oltár, rajta pedig a halvány fénnyel pislákoló mécses hevert, mögötte a hatalmas orgona, előtte pedig üres padsorok. Két oldalt a falak mentén mécsesekkel teli asztalok sorakoztak, melyeket a többi látogató gyújtott meg szeretteik emlékére. A kapu mellett jobb kéz felé az adománygyűjtő ládát helyezték, bal kéz felé pedig azt a madáritatót, amit remekül hasznosítanak a szenteltvíz tárolására.
Mondani sem kell, ez utóbbit messziről elkerülted, semmi kedved nem volt a pancsikoláshoz, az adománygyűjtőt is üresen hagytad, mert neked se adakozott soha senki, így inkább egyenest a mécsesekkel teli asztalok egyikéhez siettél. Kiválasztottál egy neked leginkább tetsző mécsest, kézbe kaptad és egy már égő gyertya segítségével meggyújtottad.
- Hiányzol anya – suttogtad magad elé, ahogy továbbra is kezeid közt szorongattad azt. Egy pillanatra a szemeidet is lehunytad és magad elé képzelted mosolygós arcát, csillogó barna szemeit, s szinte hallottad, ahogy a neveden szólít. Elmosolyodtál. Vettél egy mély levegőt, majd lassan kifújtad. Egy pillanatig békét és nyugalmat éreztél, csakhogy utána a szíved majd kiugorjon a helyéről egy esetleges szívroham következtében.
Valaki köhintett mögötted, a szemeid hirtelen felpattantak és úgy ugrottál meg ijedtedben, elejtetted a kezedben lévő mécsest, ami végig gurult a padlón egyenest a hang forrása felé. Ha ez még nem lett volna elég, úgy pördültél meg a pillanat tört része alatt a saját tengelyed körül, hogy a karoddal sikerült még egy sor mécsest is a földre borítanod, amik csörömpölve érkeztek a földre.
- Jesszus! – Szaladt ki a szádon, ahogy megláttad a félhomályban egyelőre alig kivehető sziluettet. – A francba! – Ahogy ez is csak úgy kicsusszant, miközben letérdeltél és a földre hullott gyertyákat igyekeztél sorban összeszedegetni, mielőtt bármelyiknek esélye lenne lángba borítani az egész templomot. Aztán egyszerűen arcon csapott a felismerés; káromkodtál. Egy templomban. Halálra vált arccal fordultál az ismeretlen felé. – B-bocsánat – rebegted, magadhoz szorítva a mécseseket. Még mindig volt egy, ami távolabb esett a többiektől, így azt négykézláb nyújtózva próbáltad elérni és nagyon koncentráltál, hogy véletlenül se emeld a tekinteted az ismeretlenre. Nem akartad ennél is nagyobb zavarban érezni magad, márpedig ha valahogy találkozott volna most a pillantásotok, egész biztos, hogy belepusztulsz a szégyenbe, vagy ha azt talán nem is, az arcod minden kétséget kizáróan átszíneződne paradicsom vörösre.

ez vicces lesz  Vihogi × zene × 743 ×


Do you feel like a young god?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Jul. 08.

Age :
37

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
alpha and priest


Csüt. Aug. 02, 2018 5:20 pm
Tisztavérű: vérfarkas, kinek szíve a telihold rabja




Babyleen & Calcifer

Imájában az ember azt kéri az Istentől, hogy tegyen csodát. Csoda alatt azt érti, hogy lépjen át az Úr a kérlelhetetlen törvényeken, és változtassa át a nehéz valóságot. Könnyítsen a súlyos életterheken, lágyítson a fájdalmon, segítsen gondolatai, reményei és vágyai megvalósulásában. Keresztény szóval az imádság kegyelmet kér törvény helyett. A kegyelem pedig - ebben a kőkemény törvényvilágban - csoda.

S
osem tér nyugovóra ideje korán. Noha a templomiban kialakított rend szerint már réges-régen ágyban kellett volna lennie, a középkorú férfi még sem tett így. Mióta eltűnt előde szüntelen fenn marad hajnalig, hogy régi feljegyzések között kutasson. Illetve, az épület és annak látogatói iránt való kötelességét papírmunka formájában is elvégezze. Összeszámolja az aznapi adományt, dokumentálja az eseményeket és minden hivatalos formaság mellett jut ideje naplót is vezetni. Régen sosem tette aztán valahogy rá ragadt ez a szokás. Már nem tudná megmondani mi és mikor késztette arra, hogy először felcsapja a vaskos noteszt és tollával megejtse az első vonalat a tiszta lapon, de mióta rendszeresen napról napra műveli úgy érzi lelkének egy kis szeglete megnyugodott. Gondolatait tisztázza vele, önnön érzelmeit és segít hűnek maradni új elveinek, a maga által felállított elvárásoknak, azoknak a kötelességeknek melyek nyakába szakadtak egyik pillanatról a másikra. Egy pillanatra megállt kezében a toll, előrébb dőlve támaszkodott a vaskos könyvön, mígnem egy mély lélegzetet véve lassan kifújta a tüdejébe került levegőt. Letette az íróeszközt, majd hátradőlve egy égő gyertya lángjára pillantott. Figyelte világos szemeivel annak táncát. Hosszú perceken át leste, végül úgy döntött egy kise levegőre van szüksége. Felemelkedett székéről, reverendája kisimult ahogy kiegyenesedett tartása. Nyakában lógó hatalmas keresztje ellökte magát mellkasától. Mióta a falkáját ért hatalmas veszteség új otthon találására sarkallta, Calcifer levágatta hosszú haját. Fekete fürtjei alig néhány centissé váltak, ám arcszőrzetétől nem vált meg. Azt úgy hordta ahogyan épp kedve tartotta.
Csendesen járt a templom nagy csarnokában, ahol az emberek imádkozni, misét hallgatni, gyónni vagy csak elmenekülni térnek be önnön démonaik elől. Maga előtt összefogva kezét lépdelt, nézegette a gyertyák fényét a festményeket, szobrokat, domborműveket amiket már egy milliószor szemügyre vett és mégis akadtak részletek amik csak most fedték fel magukat szemei előtt. Halk suttogás ütötte meg füleit. Farkasként egyébként is könnyebben meghallja a halk suttogásokat, ám a templom akusztikájának hála minden egyes apró nesz sokkal erősebben jut el a hallókagylókba. Lassan, nyugodtan fordult hátra. A helyiség másik végében neki háttal álldogált egy ifjú nő. Legalábbis annak látszott. Mindenféle hang nélkül indult el irányába, mintha csak be akarná cserkészni, holott semmi ilyesféle szándék nem vezérelte a férfit. Mögé érve megköszörülte torkát mielőtt megszólalt volna, remélve így kevésbé hozza a frászt az illetőre akinek ezen a késői órán semmi keresnivalója nem lett volna. Természetesen, a templom mindenki előtt nyitva áll és minden rászorulónak otthont ad, menedéket legyen az fizikai vagy lelki, de jó okkal jön el az a pillanat mikor egy bizonyos időpont után nem várnak látogatókat az itt élők. Még pedig a fosztogatók miatt. Ódivatúnak hangzik, de Isten házaiban mindig akad valami, amit érdemes lehet elvinni. Legalábbis a kapzsik szemében biztosan.
Egy pillanatra kiült arcára a meglepetés, majd lehunyt pillákkal próbálta túltenni magát a kifejezetten éles, bántó hangok hallatán, amik végig söpörtek az épületen. A felerősödött hangok, különösen így, hogy szinte elhagyatott a hely még fülsértőbben törték meg a csendet. Belezengett minden. Szerencsére az épület alatti holtak nem kelnek fel szóvá tenni ezt, ahogyan az újdonsült pap reményei szerint egyetlen személy sem ébred meg hálótermében. Mikor kinyitotta szemeit a nő egy szitokszót is elmormogott és a földhöz közelebb kerülve próbált rendet tenni önnön ügyetlensége után.
— Előfordul. — felelt bocsánatkérésére egy mosollyal ajkain miközben leguggolva mellé még őelőtte sikerült elérnie a legmesszebb bukdácsolt mécsest. Ha nem kőből és másból lenne az épület nap része most aggódhatna Calcifer a tűzvésztől. Szerencséjére ez a veszély nem fenyegette őket — Nem égetted meg magad? — szólt kellemesen halk hangszínnel a nő tekintetét keresve.

Be true ▪️▫️ Az ám! ▪️▫️ 571 ▪️▫️ made by

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :

« I love being me »

« It pisses all of the right people »

Join date :
2017. Aug. 22.

Tartózkodási hely :
« Beacon Hills »


Vas. Szept. 23, 2018 5:09 pm
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt



Cal & Baby
don't bless me Father for i have sinned
Nem így tervezted ezt az estét. Nem akartál sokáig a templomban, vagy annak közelében időzni, nem akartál feltűnést kelteni. Csak az anyádról szerettél volna csendes magányodban megemlékezni, hogy senki le láthassa fájdalmadat. De hát nem is te lennél, ha ez a nyugodtnak elképzelt estén, valamilyen módon nem vonzanád magara a reflektorfényt. Vagy gyertyafényt... Ami most a földre hullva ragyogott körbe, sárgás ragyogásával.
Sokszor előfordult már veled, hogy kellemetlen szituációkba soroltad magad, mint például amikor pucéron kint rekedtél azon a nyamvadt erkélyen az utcabálozók legnagyobb örömére. De annál a helyzetnél ez legalább kétszer olyan ciki volt. Most ugyan volt rajtad ruha, mégis úgy érezted, hogy pőrén térdepelsz az ismeretlen érkező előtt, annyira zavarban érezted magad a káromkodásod és az ügyetlenséged miatt. Ha mind ez nem épp egy templomban történik, talán még viccesnek is találtad volna a dolgot, így viszont el tudtál volna süllyedni szégyenedben. Ha még innen is kitiltanak a végén, akkor komolyan el kell gondolkoznod az életeden.
Kinyúltál az utolsó elgurult mécsesért, de arra még éppen előtted tette rá a kezét az ismeretlen, a keze alapján férfi, akire még csak rá se merted emelni a tekinteted. A mozdulatod megakadt a levegőben és pár pillanatig, még a lélegzeted is visszafojtottad, mikor meghallottad a hangját.
Kellemes, mély, búgó hang, ami olyan szelíden szólt hozzád, hogy legszívesebben lekucorodtál volna a földre és megkérted volna, hogy mondjon neked egy esti mesét, vagy olvasson fel a bibliából, bánod is te melyik.
- Nem, én jól vagyok. - Megemberelted magad és felnéztél a férfire. Hiba volt. Mert amint a tekintetetek találkozott, és a földről felegyenesedve alkalmad nyílt jobban megnézned az idegent, a szád megint önálló életre kelt és hagyta, hogy minden szégyentelen gondolatod kibukjon rajta. - Te szentséges... - nyeltél egyet. - Atyám, maga az? Azt hiszem az ördög játszik az elmémmel, mert az nem létezhet, hogy angyalt látok?!
Ha ezek után még kérdés lenne, hogyan égesd le magad egy templomban (azon kívül, hogy magadra borítod a mécseseket... ugye), bátran kezdj el nyíltan nyálazni a jóképű tiszteletesre, az tuti megteszi a hatását...
Ahogy rájöttél, hogy tulajdonképpen mi is szaladt ki a szádon, érezted, hogy már nem csak a kezedben tartott mécsesek árasztanak hőt magukból, hanem az arcod is lángra kapott. Gyorsan hátat fordítottál papnak és elkezdted visszarakosgatni a mécseseket a helyükre, ahonnan korábban leverted őket.
Kínos. Pokolian kínos.
Magadban azon morfondíroztál, hogy talán bocsánatot kellene kérned, vagy egyszerűen csak mondanod kellene valamit, ami más irányba tereli a témát és nem kell tovább azon az egyértelmű tényen tovább lovagolni, hogy a tiszteletes borzasztóan vonzó férfi volt, te meg úgy néztél rá, mint valami szív szemű anime figura. Persze, ezen se kellene agyalni, ha nem lopakodott volna így mögéd... Szóval, ha figyelembe vesszük a körülményeket, igazából a pap hibája, hogy ilyen cikissé fordult a helyzet. Így minden jogod meg volt bosszúsnak lenni rá, már azon túl is, hogy a szart is kiijesztette belőled a felbukkanásával. Egyébként mit keresett itt még ilyen későn?
- Nem számítottam rá, hogy még itt lesz, Atyám... - halk, puhatolózó hangon szólaltál meg. Végtére is, az nem lett volna túl illedelmes, ha helyből rákérdezel mi a fenéért lopakodott mögéd. Bár szerinted tök jogos lett volna a kérdés.



remélem tetszik :3 × zene × 570 ×


Do you feel like a young god?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Calcifer & Baby;; have mercy on my soul
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Viccesnek szánt dolgok (viccek, vicces chat idézetek, vicces képek)
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie
» Ice, ice baby!
» [Event] Soul Eater!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Beacon Hills Nagy Templom-
Ugrás: