• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Nem vagyok itt!


Hétf. Szept. 17, 2018 6:14 pm
☇ Kingsley Arts School

Vendég

Szer. Szept. 12, 2018 8:28 pm
☇ World of Witchers

Vendég

Hétf. Szept. 10, 2018 7:25 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Stells & Ash










avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 05.

Age :
17

Tartózkodási hely :
békön hilsz


Vas. Aug. 19, 2018 1:00 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



stells & ash

Stella szekrényének vetve hátamat, szemeimmel látszólag a plafont, valójában azonban a periférián bármikor felbukkanható lányt vizslatva ácsorogtam a folyosón. Az utolsó órát ellógtam, és elmentem ebédelni.
Ebédelni.
Elképesztő milyen álszent faszfej módon vagyok képes ebédelésnek nevezni a hullazabálást. Ez majdnem olyan, mintha a hóhérok mondjuk „hivatásnak” vagy „mesterségnek” becéznék, hogy levágják valaki fejét. Mennyire álszent faszfej duma lenne már. Hivatásom hóhér. Mesterségem hóhér. Anyád, nem vagy normális.
Szóval ebédeltem, mert gondoltam jobb akkor elintézni az ilyesmit, amikor Stella a közös matekunkon ül és éppen agyfaszt kap, amiért én nem jelenek meg, pedig megígértem neki – vagy inkább megígértettem vele – hogy a ma délutánt együtt töltjük. Reméltem, hogy azért nem lesz annyira felpaprikázva, főleg azok után, hogy az elzáráson sem maradtam bent a békaboncolásos rosszalkodásunkat követően. (Hazugság, reméltem, hogy kibaszottul mérges lesz, mert valamiért szerettem, amikor kibaszottul mérges rám, és ez mostanában igencsak gyakori volt nála, főleg, ha a legelső találkozásunkat nézzük a nagy eltűnését követő visszatérése után.)
Akárhogyis legyen, nem állt szándékomban lefújni a mai találkozót. Vagyis most már nem állt szándékomban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ma nem kezdtem el már ötször sms-t pötyögni, hogy miért nem jó mégsem a ma délután, de a végeredmény minden esetben az lett, hogy töröltem az egészet a faszba, szóval mondhatjuk, hogy nem állt szándékomban lefújni a mai találkozót. Félreértés ne essék, nem csak azért, mert amúgy titokban én is két napja vártam, hogy legyen már péntek, és hadd legyek már vele, hanem azért is, mert valahol azt éreztem, hogy ennél nagyobb szarba már igazán nem tudom keverni magamat életem folyamán.
Az ok ugyanis, amiért meg-megfordult a fejemben a gondolat, hogy ezt az egészet jobb lenne halasztani, úgy nagyjából örök időkre, az az volt, hogy ha az ember vagy a nemember tüzetesebben megvizsgálja a helyzetünket, akkor rádöbben, hogy ennek az egésznek nagyjából semmi értelme nincsen, és ebből nagyjából semmi jó nem sülhet ki a jövőben sem. Stella és én két évvel ezelőtt ugyan gyerekek voltunk, a párosunk mégis valahogy sokkal életképesebbnek tűnt, mint most. Ha nem vesszük magát a tényt, hogy két év eltelt, amióta mindketten kurvasokat sérültünk, akkor vehetjük azt a tényt, hogy a természetben lényegében egymás ellenségei vagyunk. Úgyhogy ez a találkozgatás, meg ez a „borítsunk fátylat a múltra” dolog valami működésképtelen faszság, amit most mind a ketten megpróbálunk működésre bírni csöndes ki nem mondott megegyezés alapján. Egy régi gépezetet próbálunk beindítani, ami sosem működött. Király.
De annak ellenére, hogy ennyire erővel aztán apámat is elhívhattam volna magammal randizni, mert körülbelül ugyanennyi esélyünk lenne a jövőben – csak sokkal betegebb lenne, még ennél is betegebb –, egyszerűen nem tudtam rávenni magamat, hogy lefújjam. Egyszerűen nem. Mert kibaszottul gyenge jellem vagyok, és Stella még mindig a két szép szemével rá tudna venni, hogy ugorjak a vonat alá. Csessze meg magát, amiért nagyjából pontosan erre vesz rá, teljesen a tudata alatt.
- Na helló! – pislogtam rá, és engedtem felé egy cinkos mosolyt, amikor megpillantottam. Istenem, az a két szép szem. Hol a vonat? - Mehetünk? Elhoztam apám kocsiját – löktem el magamat a szekrényétől, kinyitottam neki, mert emlékeztem a kódjára, és kikaptam a kezéből a bepakolandó cuccokat, hogy a makulátlan rendbe csúnyán bebaszkodjam a tankönyveit. Becsaptam a szekrényt, és biccentettem a parkoló irányába. – Mehetünk? – kérdeztem ismét.
 coded by elena


(légyszi baba, ha találsz valami cuki gifet, ami illeni fog a tóparthoz, vagy csak neked tetszik, akkor küldd el hogy belerakhassam a kódba, mert nekem öngyilkosságot követ el a laptopom ha megnyitok egy tumblrt vagy akár csak egy GUGLI PIKCSÖRZ-t. Imádat <3 )
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖


Hétf. Aug. 20, 2018 12:38 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Ash & Stells
There's no one quite like you, You push all my buttons down
♡ I know life would suck without you ♡

Péntek. A hét legjobb és legutálatosabb napja egyben. Szeretted, mert azt jelentette, hogy itt a hétvége és két teljes napon keresztül a gimi közelébe se kellett menned, ugyanakkor gyűlölted, mert dupla matekod volt, ráadásul az utolsó két órában, utóbbin pedig együtt kellett volna szenvedned Ashley-vel, aki ennek ellenére mégsem volt melletted.
Tényleg. Hol a fenében van Ash?!
Ha nem lettél volna túlságosan elfoglalva azzal, hogy a teljes haragodat ennek a nyomorult harmadfokú egyenletnek szenteld, talán mérges is lettél volna a fiúra amiért felültetett. Vagy legalább is azért, mert egyedül hagyott Mr. Browning óráján. Ez ugyanis még nem jelentette azt, hogy a találkozótokra is elfelejtene megjelenni.
Görcsbe ugrott a gyomrod a gondolatra. Eddig nem aggódtál azon, hogy hosszú idő után, ez lesz első igazi alkalom, amikor csak ti ketten lesztek. De most valahogy nem bírtad kiverni a fejedből a negatív gondolatokat ezzel kapcsolatban. Mi lesz ha nem jön el? Ha megint vitatkozás lesz a végeredmény? Biztosan jó ötlet ez? Ugyanakkor meg Ash-ről van szó... Tudtad, hogy nem hagyna lógva, és abban is biztos voltál, hogy nem azért hívott el, hogy egymás torkának eshessetek. Bár, két év hosszú idő, pont elég volt ahhoz, hogy mindketten megváltozzatok, hogy az érzéseitek is változzanak, te még kapaszkodtál a régi énedhez, a múltad egy darabjához és hitted, hogy Ash-ben is ott él abból a fiúból egy darab, akiben valaha teljes szívvel megbíztál. De bízhatsz-e az újban? Ez volt a jelen állapot legnagyobb találóskérdése.
Megszólalt a csengő. Épp időben, még mielőtt a gondolataid teljes kétkedésbe taszíthattak volna a találkozótokkal kapcsolatban. Meg se vártad, míg a tanár úr elmondja a házi feladatot, vagy egyáltalán kijelenti az óra végét, felkaptad a könyveidet az asztalól, a táskádat a földről és valósággal kirohantál a teremből. Még hallottad, hogy Mr. Browning utánad kiabál valamit, de lejárt az órára kapott negyvenöt perce, innentől kezdve nem voltál hajlandó foglalkozni vele.
Végig siettél a folyosón, csak akkor lassítottál le egy kicsit, amikor már elég távol kerültél Browning termétől és nem tartottál tőle, hogy megpróbál elkapni a folyosón és visszarángatni külön órára.
Hülye matek.
Morgolódtál még egy kicsit magadban, míg a többi diáktársad között, szlalomozva próbáltál meg elnavigálni a szekrényedig, s csak akkor derült fel morcos ábrázatod valamelyest, amikor megpillantottad a szekrényed előtt ácsorgó fiút. Egy pillanatra talán még egy mosoly is odaköltözött az arcodra, de ahogy a közeledtél, szépen lassan eltűnt onnan, hogy helyet adjon bosszankodó arcvonásaidnak. Bár, azt magadban már rég megbocsátottad neki, hogy a múltkori elzáráson nem jelent meg, azt már nem, hogy hagyott kétségek között gyötrődni matekon egyedül kínlódni. Hiába idézett a mosolya pillangókat a gyomrodba, próbáltál legalább egy kicsit mérgesnek látszani.
- Nahát, sikerült felbukkannod! Fejlődsz, Wilkinson - céloztál az ellógott órákra, miközben finom, szarkasztikus mosolyra görbültek ajkaid. Közben mellé értél, figyelted, ahogy ellöki magát a szekrényedtől, és egy szó nélkül nézted, hogy kinyitja azt, volt valami megnyugtatóan természetes az egész mozdulatsorban, amitől minden bosszúságod elszállt és azonnal megbocsátottál neki, holott nem is haragudtál rá igazán.
- Nem tudom, be merjek-e szállni abba a kocsiba, ha te vezetsz... - vigyorogtál. Hagytad, hogy kivegye a kezedből a cuccaidat és a szekrénybe dobálja őket, vetettél rá egy szúrós pillantást, amiért gyakorlatilag mindent összeborogatott ezzel, de képtelen voltál megorrolni rá emiatt.
- Még mindig nem akarod elárulni, hová megyünk? - kíváncsiskodtál és elindultál a jelzett irányba. A kezdeti idegességed izgatottsággá változott, ahogy elhagytátok az épületet és elértétek az autót. Azt ugyan még mindig nem tudtad biztosra, vajon öngyilkossági kísérlet lesz-e beszállni az autóba, de azt igen, hogy megéri a kockázatot. 






then she began to breathe, and live,
AND NO ONE CAN STOP HER NOW




A hozzászólást Stella Argent összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 25, 2018 6:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 05.

Age :
17

Tartózkodási hely :
békön hilsz


Kedd Aug. 21, 2018 3:38 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



stells & ash

Halkan nevettem az engemet üdvözlő szarkasztikus szavakon, és bár még mindig életem legújabb legjobb szokásának éreztem, hogy nem kocsonyásítottam agyamat a feleslegesnek vélt órákon - mert tényleg szokásommá vált mostanság -, azért valamit realizáltam magamban. A lány hirtelen jelenléte csökkentett bennem valami kellemetlen, türelmetlen várakozást, valami általános unalmat, melyek napjaim minden percére lekaparhatatlan bélyeget nyomtak. Mint amikor a pangó tüdő újabb adag füsthöz jut. Lehetséges, hogy annak idején csak azért voltam értékes diák, mert a tanórákra folyton becsalogatott jelenlétének reménye. Még akkor is, ha akkoriban napokra eltűnt, minden újabb becsöngő egy lehetőség volt a megjelenésére.
Két év óta először volt kedvem valamihez.
És ezt persze egyszerre éreztem jó érzésnek, és egyszerre vártam, hogy derült égből arcon csapjon egy következő villámcsapás. Mert azok mindig elmaradhatatlan részei voltak az életünknek.
- Ugyan már, ne aggódj feleslegesen. A hetekben elvileg el is készül a jogosítványom - feleltem, miközben a másodperc törtrésze alatt rendeztem át szekrénye tartalmát valami egészen absztrakt felfogás szerint. Rásandítottam. - Ne nézz már így - vigyorodtam el, egyik tenyeremet a feje búbjára téve. - Hülyéskedek, fél éve vezetek.
Szorosan egymás mellett sétálva átgázoltunk a parkolón egészen apám régi land rover kocsijáig. Bár külsőleg egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő járgány, és a motorháztetőtől kezdve a felniig minden porcikája különböző történetekkel rukkolhatott volna elő, a működése kifogástalan volt. A sokat megélt külső tökéletesen működő belsőt rejtett. Éppen az inverze volt minden velünk egyidős, elbaszott életű diáknak Beacon Hillsben.
- Eltaláltad, nagyon okos. Ezt matekon tanítják? - nyitottam ki előtte az anyósülés ajtaját. - Nem árulom el, úgyhogy kénytelen leszel beszállni, ha ki akarod deríteni - vetettem rá kiskutya mosolyomat, és biccentettem, hogy üljön csak be a csodakocsiba, aztán irány vissza a jövőbe.
- Régi, kazettával működő rádió van, a kesztyűtartóban találsz egy halom zenét. Mindegyik a megfoganásunk előtti időből származik, és némelyikben már hallgathatatlanná nyúlt a szalag, de vannak egészen király darabok - magyaráztam, miközben kihajtottunk a parkolóból. - De ne, azt pont ne, az valami istentisztelet, szerintem a nagyanyámé volt, elfelejtettem felgyújtani.
Útközben még megálltam a Stells szerint sem "szemét szar" kategóriába tartozó kajáldák egyikénél, hogy vegyek neki valami ételt, amit kér, aztán lassan elhagytuk a belvárost, és a ritkábban lakott, nyugalmasabb környéken csordogáltunk tovább végállomásunkig. Jó, annyira nem voltam felkészült, hogy pikniket szervezzek, főleg, hogy két éve nem eszek emberi ételt, szóval igazából egy kiterített kockás pokrócon kívül nem sok minden várt ránk a tóparton, de azért igyekeztem kitenni magamért, a magam módján.
 coded by elena
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖


Szomb. Aug. 25, 2018 12:50 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Ash & Stells
There's no one quite like you, You push all my buttons down
♡ I know life would suck without you ♡

Rosszalló pillantást vetettél a fiúra, hogy ezt a szekrényed összeborogatásáért vagy inkább a jogsis poénjáért kapta, nem volt egyértelmű. Az viszont igen, hogy egyik dologért sem tudtál rá haragudni, de már csak azért is próbáltál úgy tenni.
Finoman megfogtad és eltoltad magadtól a kezét, ajkaidon pedig mosoly játszott, ahogy válaszoltál neki:
- Ennek kellene megnyugtatnia? - Megráztad a fejed, a mosolyod pedig kiszélesedett. Persze csak viccelődtél vele, valójában egyáltalán nem tartottál attól, hogy beszállj mellé az autóba. Ennek ékes bizonyítéka, hogy miután átvágtatok a parkolón az autóhoz, annak enyhén szólva lepukkant külseje sem tudott eltántorítani attól, hogy beszállj.
- Tudnád, ha bejárnál - vágtad rá a csipkelődésére, s halkan felkacagtál. - Ezek szerint teljesen rád kell bíznom magam... - gyengéden rámosolyogtál, megköszönted, hogy kinyitotta neked az ajtót és beszálltál az autóba.
Pillantásod körbeszaladt az autó belsején, eltöltött az otthonosság kellemes érzése. Hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy újra ebben a járműben ültél, utoljára akkor, amikor még gyerekek voltatok és Ash szülei fagyizni vittek benneteket. Emlékszel mennyit nevettetek aznap, bár a hazaút koronázta meg az egészet. Mindkettőtöket tetőtől talpig fagylalt borított, miután Ash összekente az orrodat az övével, te meg az arcába nyomtad a tiédet, míg végül már nem maradt fagyimentes övezet az autó hátsó ülésén. Utána együtt takaríthattátok ki az egész autót. Az emlék olyan erővel tört rád, hogy egy rövid időre teljesen ki is zökkentett, Ash hangját is csak valahonnan távolról hallottad, de a kezeid automatikusan eleget tettek a szavainak és kutatni kezdtek a kazetták között, míg találomra kiválasztottál egyet. De csak arra eszméltél fel, hogy Ash rád szól, hogy ezt az egyet pont nem kéne. Először értetlenkedve néztél rá, majd a pillantásod a kezedben szorongatott kazettára talált.
- Ó! - Először csak ennyi csúszott ki a szádon, zavartan elmosolyodtál és a füled mögé tűrtél egy arcodba lógó hajtincset. - Bocsi, csak egy kicsit elgondolkodtam - kezdtél magyarázkodni, holott tudtad, hogy semmi szükség nem lenne rá, de meg akartad osztani a fiúval, min járt az eszed. - Eszembe jutott, amikor itt fagylalt-csatáztunk a hátsó ülésen. - Hátrafordultál, mintha csak a huzaton örökre foltot hagyó nyomaitokat keresnéd, majd vissza Ash felé, egy mosollyal az arcodon.
- Szóval... istentiszteletes kazetta? - Úgy ejtetted ki a kezedből vissza a többi közé, mintha Ash szavaitól máris lángra kapott volna. Kuncogtál.
Valahogy találtál egy kazettát, amin egész klassz számok voltak, menet közben néha azon kaptad magad hogy doboltál rá a kezeddel, vagy épp a lábaddal.
Félúton megálltatok a kedvenc kajáldádnál, de azt nem akartad elmondani Ash-nek, hogy igazából annyira nem is voltál éhes, mert ettél az órák közti szünetben, mielőtt találkoztatok volna, hogy ne érezze rosszul magát a... nos, az új étrendje miatt. Szóval csak kértél egy acai tálat, ami lényegében egy smoothie szerűség, csak annál egészségesebb, ráadásul imádtad.
Ez után lassan elhagytátok a belvárost és az épületek, otthonok helyét a természetvédelmi terület fái vették át. A tájról a fiúra emelted pillantásodat, az arcáról próbáltad leolvasni, vajon mi járhat a fejében, hová akar vinni?
- Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? Ott vagyunk mááár? - Szamárnak érezted magad a Shrekből, és vadul vigyorogtál, ahogy a fiú reakcióit lested. És ezt nagyjából egészen addig csináltad, ameddig az autóval meg nem álltatok, vagy ameddig el nem hallgattatott valamilyen módon. Amikor viszont megláttad a tavat, valahogy magadtól is tudtad, hogy igen, ez a célállomás. Az már csak plusz, hogy ahogy közeledtetek a tóhoz, egyre inkább kivehetővé vált a part és annak területe a tárgyakkal együtt. Először a helyenként szétszórt, padokat és asztalokat láttad meg, a szemeteseket, egy-két kutat, az úthoz közelebb pedig a mosdók voltak. Ez a hely nyaranta strandként üzemelt, így volt itt néhány állandó fabódé is, plusz rendszeresen tartottak itt mindenféle városnapokat, meg egyéb rendezvényeket, olyankor az egész hely zsúfolásig volt az ilyen gyorsan felépíthető bódékkal, árusokkal, játékokkal, na meg az emberekkel. A pillantásod átsiklott az egész területen, nem különösebben ragadta meg semmi a figyelmedet, amit ne láttál volna korábban, egy dolog viszont mégis akadt. Közvetlenül a partnál, mintha egy piknik nyomait vélted volna felfedezni.
- Ez a te műved? - Izgatott csillogással a szemeidben néztél fel a fiúra, arcodon boldog mosoly ült, ahogy kezeddel egyenesen előre mutattál, a piknik irányába.






then she began to breathe, and live,
AND NO ONE CAN STOP HER NOW


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Stells & Ash
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Silence tó-
Ugrás: