• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Game - Nero &Ivy


Szer. Okt. 10, 2018 11:13 am
☇ touch of glory

Vendég

Szer. Okt. 03, 2018 11:25 pm
☇ Ivy Levan


Szer. Okt. 03, 2018 10:59 am
☇ Játszótársat keresek!


Kedd Okt. 02, 2018 2:30 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Arikan and Cal










avatar


: :



Join date :
2018. Jul. 08.

Age :
37

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
alpha and priest


Vas. Szept. 23, 2018 1:53 pm
Tisztavérű: vérfarkas, kinek szíve a telihold rabja




Arikan & Calcifer

Az ember mindig megérzi annak a hangulati rezdüléseit, akit szeret. Ha érzi, hogy nyomasztja valami, szeretné átvállalni a terheit, ha bántják, megvédené, ha öröme van, meg akarja osztani örömét. S a lányoknak ehhez valahogy nagyobb tehetségük van, mint a fiúknak.

A
délutáni napsütés kellemesen cirógatja a férfi arcát, ki jól öltözötten és meglehetősen ráérősen sétál Beacon Hills templomának kertjében. Nagy odafigyeléssel gondozott virágok árasztják magukból a különféle illatokat, melyek lágysága még egy meglehetősen jó szaglással megáldott lényt sem zavar meg. Calcifer jól esőn jár az apró kövek alkotta úton és világos íriszeivel a tájat kémleli. Óvón vizslatja környezetét, hogy azon kevés személyt ki éppen erre jár biztonságban tudhassa. Többnyire halandók és vérállatok keresik fel a helyet különféle okokból, ám van valami ami mindannyiukat összeköti legyenek bármifélék, különböző jelleműek más-más élettörténettel ez a kapocs elszakíthatatlan. Hit. Sokak észre sem veszik milyen fontos szerepet tölt be életükben ez a megfoghatatlan dolog, melyet gyakorta összetévesztenek a reménnyel.
Egy olyan személy számára, mint a város templomának vezetését átvett pap, a remény és hit szorosan összekapcsolódik. Sokat megélt, életében rengeteget küzdött és mégis rengeteg tanulni való áll még előtte. A jól ismert otthontól távol, idegen tájon járva ezernyi veszély les nem csak rá, de szeretett falkájára is és az út igencsak hosszú. Még nem érkeztek meg, noha helyileg nem utaznak már el, a történetük közel sem ért véget. Új nehézségek elé kell nézzenek, ismeretlen kihívások elé állnak és szembe kell nézzenek nem csupán az idegennel, de önnön magukkal is és ezt az ifjú farkas nagyon jól tudja. Érzi a közelgő változást és ez némi aggodalommal tölti el. Magányos perceiben elmélkedés útján keres válaszokat, olykor az Úrhoz imádkozva kér útmutatást és bízva egykori tanítója gondviselésében átadja magát hitének.
Léptek zaja zökkenti ki gondolataiból az immáron ücsörgő férfit. A rózsák között lévő padon foglalt helyet időközben. Tekintetét a hangok irányába fordítja és egy ismerős arcot vesz észre a bokrok között. Ajkaira halvány mosoly ül ki és szelíden fogadja a fiatal nőt. Egyik kezét felemeli combjáról és kinyújtja felé, majd egy intéssel közelebb hívja.
— Arikan. Jöjj, ülj le mellém! — bátorítja kedvesen társaságának csatlakozásához ezzel is jelezve a farkas felé, hogy nem zavarja semmiben pásztorát. Cal ennek megfelelően szorít is maga mellett némi helyet az egyébként nem túl széles ülőrésszel rendelkező padon.
— Mond csak, mit tehetek érted? — kérdezi törődőn, mint mindig. Rikan még fiatal volt, mikor Cal átvette az őt illető helyet a falkában, így tulajdonképpen a nő számára mindig is egy alfa létezett. A vallásos közösséget inkább az előző pap halála rázta meg, aki nem csupán szellemileg segített rajtuk, de valóban mindig ott állt a fiatalok mellett, mint bölcs tanácsadó és önzetlenül állt mindenki háta mögé amikor csak szükség volt rá. Akár belátta ezt az illető akár nem, Marcus mindig tudta ha valakinek szüksége volt rá. Nem tudni mi okozott nagyobb fájdalmat a falkának, az otthonuk, bajtársaik vagy Pásztoruk elvesztése. Egy bizonyos, azon a napon mind hármat elvették tőlük és eme tragédia után már csak ők négyen maradtak.
De meddig?

zene ▪️▫️ megjegyzés ▪️▫️ 454 ▪️▫️ made by

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :



Join date :
2018. Sep. 07.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Masseur


Kedd Szept. 25, 2018 2:52 pm
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye





Mindenkinek szüksége van egy kis pihenőre.
Calcifer & Arikan

A korház területét elhagytam egy munkatársam kíséretében. Meghívott egy kávéra, hogy kicsit jobban megismerhessen, hiszen nem töltök túl sok időt a korházi munkatársakkal. Nekem elsődleges a falkám nem az emberek. Ennek ellenére elfogadtam az invitálást, veszteni nem vesztek semmit. Még időm is van rá. Viszont... az nem annyira tetszik, hogy meg szeretnének ismerni. De nem lökhetek el mindenkit magamtól. Kisebb csacsogás kíséretében vezetett egy sarki kávézóhoz. Egy kinti asztalt pécéztünk ki magunknak és ott foglaltam helyet, míg ő leadta a rendelésünket.
-Kávé, három cukorral, tejjel és habbal... Ez az én adagom. Lehet nem kellene annyit kávéznom munka közben. Helyét foglalt előttem és mosollyal az arcán ecsetelte a mai napi teendőit és dolgait mik még rá várnak. Aranyos mosolyt varázsoltam arcomra, némi érdeklődést színleltem.
-Neked mi van hátra a nap folyamán? -szegezte nekem a kérdést, mire alig észrevehetően nagyot nyeltem. Fogalmam sincs... Nem emlékszem, hogy Cal adott volna valami feladatot, de ennek jobb lesz utána járnom. Ami biztos, hogy a mai vacsora az én reszortom.
-Háát... öm... azt hiszem, hogy a főzés rám hárul. Meg valószínűleg kicsit letakarítom a papucsom.  válaszolok és a lábamnál heverő sporttáskára mutatok. A kávémat egyhúzóra megiszom, miközben figyelek munkatársamra.
-Úgy iszod a kávét mint mások a gyors italokat.  - mosolyog miközben figyelemmel kíséri a koffein eltüntetését.
-Megesik. Köszi a kávét, de most rohannom kell. Elfelejtettem valami... nagyon fontosat. -mosolygom vissza és zsebemből előhúzom a kávé árát, saccolva. Leteszem elé, felveszem a táskám és indulnék, de még hátra nézek. -Köszi a kávét még egyszer és további szép napot!  - intek neki és már az utca forgatagával egyesülve indulok meg a templom fele. A délutáni órák ellenére egész sokan vannak a templom körül, de lehet csak képzelődőm. Vagy az új pap teszi. Egy pillanatra galád mosoly virít arcomon, de azonnal le is törlöm, ahogy belépek a templom kertbe és közelítem meg a hatalmas ajtót. ~Erre se szívesen csattanék neki, ahogy a konyhaajtónak szoktam.~ Ám mielőtt léphettem volna, egy barát lépett ki.
-Dicsértessék a Jézus Krisztus!  - köszön, kezeit továbbra is összekulcsolva és fejét enyhén meghajtva.
-Dicsértessék! Calciferl atyát keresem.  -mosolygom és igyekszem ezt szépen tenni.
-A kertben találja!  - válaszolja egy mosollyal az arcán. Illedelmesen elköszönők és a kert kövein lépkedve közelítem meg az illetőt. Egy rózsabokron keresztül figyelem egy darabig, mint valami kölyök állat, mikor próbálgatja erejét szülein. Beleértve az osonás művészetét, de a következő lépteimet már meghallja. Ő barátságosan fogad és mosolyom még szélesebb lesz.
-Szia Cal! Ó, maradj csak! Sok jó ember kis helyen is elfér!  - mosolygom rá és helyet foglalok mellette.
-Az igazat megvallva, azért, hogy kicsit faggassalak. Manapság feszült vagy. Érezni rajtad. Ezért arra gondoltam, hogy ma estére egy ici-picit tedd félre a gondjaidat és érezd jól magad, ezért... - mosolyom, ha lehet még szélesebb lett, majd folytatom - -Ma olyan vacsit készítek amit biztosan szeretsz, de ehhez az kell, hogy eláruld.  - nézek rá szépen, kérlelőn. Valóban ráférne egy kis pihenés. Számomra olyan fáradtnak tűnik. De akkor is ott áll mellettünk. Mindenki mellett.
-Támogatunk és segítünk, amiben csak tudunk. De ha nem szólsz, nem tudunk mit tenni, csak végig nézni, ahogy magadat őrlöd. - szólalok meg nem sokkal a kérésem után és bátorítón tekintek rá. Lehet apával mindent megoszt, lehet Louis is tud egy csomó dolgot, de én valahogy kimaradok ezekből. De ki tudja? A tudatlanság áldás is tud lenni olykor.

[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 559 ⁞ Megkésve bár, de törve nem Smile
×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Arikan and Cal
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Beacon Hills Nagy Templom-
Ugrás: