• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dominic Sherwood


Szomb. Május 25, 2019 6:45 pm
☇ Stories


Szer. Május 22, 2019 11:49 pm
☇ Nem vagyok itt!


Csüt. Május 16, 2019 1:37 pm
☇ @dan.nichols4


Hétf. Május 13, 2019 7:03 pm
☇ Benedetta Gargari


Vas. Május 12, 2019 3:23 pm
☇ Marie Avgeropoulos


Szomb. Május 11, 2019 4:09 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share
 
 Arikan and Cal










Calcifer Belmont


: :
Arikan and Cal 2883789-20180728-rY5rM4
Arikan and Cal Giphy

Age :
38

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
alpha and priest


Arikan and Cal Empty
Vas. Szept. 23, 2018 1:53 pm
Tisztavérű: vérfarkas, kinek szíve a telihold rabja




Arikan & Calcifer

Az ember mindig megérzi annak a hangulati rezdüléseit, akit szeret. Ha érzi, hogy nyomasztja valami, szeretné átvállalni a terheit, ha bántják, megvédené, ha öröme van, meg akarja osztani örömét. S a lányoknak ehhez valahogy nagyobb tehetségük van, mint a fiúknak.

A
délutáni napsütés kellemesen cirógatja a férfi arcát, ki jól öltözötten és meglehetősen ráérősen sétál Beacon Hills templomának kertjében. Nagy odafigyeléssel gondozott virágok árasztják magukból a különféle illatokat, melyek lágysága még egy meglehetősen jó szaglással megáldott lényt sem zavar meg. Calcifer jól esőn jár az apró kövek alkotta úton és világos íriszeivel a tájat kémleli. Óvón vizslatja környezetét, hogy azon kevés személyt ki éppen erre jár biztonságban tudhassa. Többnyire halandók és vérállatok keresik fel a helyet különféle okokból, ám van valami ami mindannyiukat összeköti legyenek bármifélék, különböző jelleműek más-más élettörténettel ez a kapocs elszakíthatatlan. Hit. Sokak észre sem veszik milyen fontos szerepet tölt be életükben ez a megfoghatatlan dolog, melyet gyakorta összetévesztenek a reménnyel.
Egy olyan személy számára, mint a város templomának vezetését átvett pap, a remény és hit szorosan összekapcsolódik. Sokat megélt, életében rengeteget küzdött és mégis rengeteg tanulni való áll még előtte. A jól ismert otthontól távol, idegen tájon járva ezernyi veszély les nem csak rá, de szeretett falkájára is és az út igencsak hosszú. Még nem érkeztek meg, noha helyileg nem utaznak már el, a történetük közel sem ért véget. Új nehézségek elé kell nézzenek, ismeretlen kihívások elé állnak és szembe kell nézzenek nem csupán az idegennel, de önnön magukkal is és ezt az ifjú farkas nagyon jól tudja. Érzi a közelgő változást és ez némi aggodalommal tölti el. Magányos perceiben elmélkedés útján keres válaszokat, olykor az Úrhoz imádkozva kér útmutatást és bízva egykori tanítója gondviselésében átadja magát hitének.
Léptek zaja zökkenti ki gondolataiból az immáron ücsörgő férfit. A rózsák között lévő padon foglalt helyet időközben. Tekintetét a hangok irányába fordítja és egy ismerős arcot vesz észre a bokrok között. Ajkaira halvány mosoly ül ki és szelíden fogadja a fiatal nőt. Egyik kezét felemeli combjáról és kinyújtja felé, majd egy intéssel közelebb hívja.
— Arikan. Jöjj, ülj le mellém! — bátorítja kedvesen társaságának csatlakozásához ezzel is jelezve a farkas felé, hogy nem zavarja semmiben pásztorát. Cal ennek megfelelően szorít is maga mellett némi helyet az egyébként nem túl széles ülőrésszel rendelkező padon.
— Mond csak, mit tehetek érted? — kérdezi törődőn, mint mindig. Rikan még fiatal volt, mikor Cal átvette az őt illető helyet a falkában, így tulajdonképpen a nő számára mindig is egy alfa létezett. A vallásos közösséget inkább az előző pap halála rázta meg, aki nem csupán szellemileg segített rajtuk, de valóban mindig ott állt a fiatalok mellett, mint bölcs tanácsadó és önzetlenül állt mindenki háta mögé amikor csak szükség volt rá. Akár belátta ezt az illető akár nem, Marcus mindig tudta ha valakinek szüksége volt rá. Nem tudni mi okozott nagyobb fájdalmat a falkának, az otthonuk, bajtársaik vagy Pásztoruk elvesztése. Egy bizonyos, azon a napon mind hármat elvették tőlük és eme tragédia után már csak ők négyen maradtak.
De meddig?

zene ▪️▫️ megjegyzés ▪️▫️ 454 ▪️▫️ made by

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Arikan Nox


: :
Arikan and Cal Original
Arikan and Cal Original

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Masseur


Arikan and Cal Empty
Kedd Szept. 25, 2018 2:52 pm
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye





Mindenkinek szüksége van egy kis pihenőre.
Calcifer & Arikan

A korház területét elhagytam egy munkatársam kíséretében. Meghívott egy kávéra, hogy kicsit jobban megismerhessen, hiszen nem töltök túl sok időt a korházi munkatársakkal. Nekem elsődleges a falkám nem az emberek. Ennek ellenére elfogadtam az invitálást, veszteni nem vesztek semmit. Még időm is van rá. Viszont... az nem annyira tetszik, hogy meg szeretnének ismerni. De nem lökhetek el mindenkit magamtól. Kisebb csacsogás kíséretében vezetett egy sarki kávézóhoz. Egy kinti asztalt pécéztünk ki magunknak és ott foglaltam helyet, míg ő leadta a rendelésünket.
-Kávé, három cukorral, tejjel és habbal... Ez az én adagom. Lehet nem kellene annyit kávéznom munka közben. Helyét foglalt előttem és mosollyal az arcán ecsetelte a mai napi teendőit és dolgait mik még rá várnak. Aranyos mosolyt varázsoltam arcomra, némi érdeklődést színleltem.
-Neked mi van hátra a nap folyamán? -szegezte nekem a kérdést, mire alig észrevehetően nagyot nyeltem. Fogalmam sincs... Nem emlékszem, hogy Cal adott volna valami feladatot, de ennek jobb lesz utána járnom. Ami biztos, hogy a mai vacsora az én reszortom.
-Háát... öm... azt hiszem, hogy a főzés rám hárul. Meg valószínűleg kicsit letakarítom a papucsom.  válaszolok és a lábamnál heverő sporttáskára mutatok. A kávémat egyhúzóra megiszom, miközben figyelek munkatársamra.
-Úgy iszod a kávét mint mások a gyors italokat.  - mosolyog miközben figyelemmel kíséri a koffein eltüntetését.
-Megesik. Köszi a kávét, de most rohannom kell. Elfelejtettem valami... nagyon fontosat. -mosolygom vissza és zsebemből előhúzom a kávé árát, saccolva. Leteszem elé, felveszem a táskám és indulnék, de még hátra nézek. -Köszi a kávét még egyszer és további szép napot!  - intek neki és már az utca forgatagával egyesülve indulok meg a templom fele. A délutáni órák ellenére egész sokan vannak a templom körül, de lehet csak képzelődőm. Vagy az új pap teszi. Egy pillanatra galád mosoly virít arcomon, de azonnal le is törlöm, ahogy belépek a templom kertbe és közelítem meg a hatalmas ajtót. ~Erre se szívesen csattanék neki, ahogy a konyhaajtónak szoktam.~ Ám mielőtt léphettem volna, egy barát lépett ki.
-Dicsértessék a Jézus Krisztus!  - köszön, kezeit továbbra is összekulcsolva és fejét enyhén meghajtva.
-Dicsértessék! Calciferl atyát keresem.  -mosolygom és igyekszem ezt szépen tenni.
-A kertben találja!  - válaszolja egy mosollyal az arcán. Illedelmesen elköszönők és a kert kövein lépkedve közelítem meg az illetőt. Egy rózsabokron keresztül figyelem egy darabig, mint valami kölyök állat, mikor próbálgatja erejét szülein. Beleértve az osonás művészetét, de a következő lépteimet már meghallja. Ő barátságosan fogad és mosolyom még szélesebb lesz.
-Szia Cal! Ó, maradj csak! Sok jó ember kis helyen is elfér!  - mosolygom rá és helyet foglalok mellette.
-Az igazat megvallva, azért, hogy kicsit faggassalak. Manapság feszült vagy. Érezni rajtad. Ezért arra gondoltam, hogy ma estére egy ici-picit tedd félre a gondjaidat és érezd jól magad, ezért... - mosolyom, ha lehet még szélesebb lett, majd folytatom - -Ma olyan vacsit készítek amit biztosan szeretsz, de ehhez az kell, hogy eláruld.  - nézek rá szépen, kérlelőn. Valóban ráférne egy kis pihenés. Számomra olyan fáradtnak tűnik. De akkor is ott áll mellettünk. Mindenki mellett.
-Támogatunk és segítünk, amiben csak tudunk. De ha nem szólsz, nem tudunk mit tenni, csak végig nézni, ahogy magadat őrlöd. - szólalok meg nem sokkal a kérésem után és bátorítón tekintek rá. Lehet apával mindent megoszt, lehet Louis is tud egy csomó dolgot, de én valahogy kimaradok ezekből. De ki tudja? A tudatlanság áldás is tud lenni olykor.

[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ 559 ⁞ Megkésve bár, de törve nem Smile
×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Calcifer Belmont


: :
Arikan and Cal 2883789-20180728-rY5rM4
Arikan and Cal Giphy

Age :
38

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
alpha and priest


Arikan and Cal Empty
Pént. Ápr. 12, 2019 4:51 pm
Tisztavérű: vérfarkas, kinek szíve a telihold rabja




Arikan & Calcifer

Az ember mindig megérzi annak a hangulati rezdüléseit, akit szeret. Ha érzi, hogy nyomasztja valami, szeretné átvállalni a terheit, ha bántják, megvédené, ha öröme van, meg akarja osztani örömét. S a lányoknak ehhez valahogy nagyobb tehetségük van, mint a fiúknak.

E
lmerülve gondolataiba, lassan a felszín alá bukva ásott mélyre és keresgélt. Kutatott egy jelért, egy útmutatásért, tanácsért, bármiért, ami segíthetett neki a következő lépés megtételében, ami jobbá tehette mind a falka, mind az emberek életét. Sosem vallaná be, de elveszett. Marcus olyan bölcsességekkel rendelkezett, amelyekről úgy hitte sosem fogja elsajátítani. Ráadásul ott ült elméjében egy figyelmeztetés, egy megérzés miszerint a látszólag nyugodt város fölébe borús felhők gyülekeznek, és sötét idők következnek mindahányuk számára. Nyugtalanná tették érzései és bárhogy fohászkodott az Úrhoz vagy nagybátyja szelleméhez, senkitől nem kapott útmutatást.
Mély levegőt véve sóhajtott fel hangosan, magányosan. Évekkel ezelőtt is sejtette, tudta, hogy el fog jönni azaz idő mikor már nem lesz velük a pásztoruk és valakinek át kell vennie a helyét, de nem számított rá, hogy ez ilyen korán esik meg. Próbált rájönni arra miért éppen akkor, miért úgy és próbált felelősöket keresni a történtekre, a kisváros pusztulására, ám egyre csak apja roppant idegesítő szavait hallotta fejében. Önmaga ellen szerette volna fordítani gyűlöletét, de a racionalitás visszarántotta a földre és arra sarkallta keressen megnyugvást és nézzen előre. A múltból tanulhatunk, bölcsebbek lehetünk általa és teteink súlyát magunkon cipeljük a jelenben, ám nem szabad hátra néznünk, mert nem arra megyünk. Tudta ezt nagyon is jól.
Csendes magányában léptek apró nesze zavarta meg. Egy számára kedves személy jött el hozzá, tett látogatást, melyet örömmel fogadott. Megmaradt aprócska falkájának minden tagját imádta, hiszen csakis egymásnak maradtak és ettől még szorosabb lett a közöttük lévő kötelék. Családdá lettek… nem. Mindig is az voltak.
— Hmph. — mosolyodik el a mellé ülő nő szavai hallatán — Kedves tőled, Arikan. — rá emeli világos íriszeit, majd a velük szemben lévő rózsabokrok csodás virágaira. Elgondolkodik egy pillanatra a válaszon, majdan így felel:
— Gulyás leves. — fordul ismét társa felé — Gulyás leves. Azt szeretem. — az igazat megvallva mindannyian szerették, amellyel Calcifer nagyon is tisztában volt. Európa egy olyan vidékéről származtak, ahol ezen fogás már-már hagyomány. Laktató és felmelegíti az ember belsejét, a kellemes ízéről nem is beszélve. Éppen tökéletes lesz. Igen, erre gondolt mikor megadta a választ. Még mikor őérte tennének is, valójában jó pásztor módjára ő tesz a nyájért.
Nem sok időbe telt és téma egy másik pontja lett megragadva és valami más felé kezdtek evezni a beszélgetések folyóján. Némán hallgatta Arikan szavait, majd ajkaira ismét kiült egy lágy mosoly. Maga elé pillantott mielőtt válaszolt volna, majd egy mély lélegzetvétel után reá emelve kedves tekintetét szólalt meg mély, de kellemes hangján.
— Tudom, hogy így van, Arikan. De hadd legyen az én dolgom vigyázni rátok. — hagyott egy kis szünetet mielőtt ő maga is témát váltott volna. Nem akart a benne rejlő dolgokról beszélni, mert még ő maga sem volt tisztában azzal mit is érez, mit is mondhatna el. S az ismeretlent nehéz megragadni.
— Mond, hogyan telt a napod! Kár lenne, ha ezt a szép napsütéses időt, mely kellemesen cirógatja lelkünket bármi is elrontaná. — nézett fel egy pillanatra a tiszta égboltra, majd a mellette ülő nőre.

zene ▪️▫️ ideje volt 00 ▪️▫️ 485 ▪️▫️ made by

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Arikan Nox


: :
Arikan and Cal Original
Arikan and Cal Original

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Masseur


Arikan and Cal Empty
Kedd Ápr. 23, 2019 6:42 am
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye





Calcifer & Arikan

Furcsa még mindig ez az új hely. Még nem érzem otthonomnak, nem érzem a területemnek. A sok idegen, a másik falka közelsége és ez a női intuíció, mely minden idegvégződésembe félelmet és aggódást generál. Falkám iránti aggodalmam talán nem is alaptalan. Calcifer a maga módján mindig ilyen volt... de most, mintha áradna belőle egyfajta bizonytalanság. De lehet neki is az új környezettel van baja. Vagy a helyi közösséggel, kik élére ő állt. Velünk is meglehet a gondja, hisz szeretjük egymást, de olykor házon belül akad marakodás. Természetesen csak játékosan s a vége, hogy mindenki megölel mindenkit.
De ez így van rendjén. Egy nagy kis család vagyunk hatalmas hűséggel és szeretettel a másik iránt.
-Gulyás leves? Esetleg valami másodikat mellé?- nézek rá kikerekedett szemeimmel. Jól tudom, hogy apró falkánkban mindenki oda és vissza van ezért a nem szokványos ételért. Persze a mi tájunkon igen is gyakori étek volt, havonta biztosan került az asztalra. Itt viszont elég furcsák a szokások. De a küszöbön kívül történhet akármi, bent megtartom azokat a szokásokat, amiket anyám hagyott rám örökül. Mert e is én vagyok. Nem csak a Nox család sarja, hanem egy erdélyi leány is. Egy vadócka leányka, ki a maga módján szerethető. A második pedig csak rutinból jött. Míg otthon éltünk anya vagy hat emberre főzött, de mindig elfogyott. Apa is tud rendesen bélpoklos lenni, engem sem kell e téren félteni. De ha jól emlékszem nagyapám házi főztjéből még van pár üveg az ágyam alatti reteszben. Lehet este felavatom.
-Rendben. Csak szeretném, hogy kicsit pihenj. Lehet mások vagyunk a többieknél, de nekünk is kell pihennünk. Az utóbbi időben pedig, mintha sokkal később feküdnél, de korábban kelsz a Napnál is. Szeretünk és ép ezért aggódunk is érted. - osztom meg vele aggodalmam kicsit jobban kifejtve. Szinte látni  a karikákat világos íriszei alatt, majd fejem vállára hajtom. Nem bújhatok hozzá annyira, hiszen mégis csak pap, meg templom kert. Ennyit azért megengedhetek magamnak. kérdésére lassan emelem el fejem, hogy nehogy megfejeljem. Kellemetlen lenne mind a kettőnknek.
-Hmmm... Reggel készítettem reggelit, aztán mentem csak dolgozni. Egyes emberekkel, viszont ki van a hócipőm.  A kezelő lapján az volt, hogy a combját kell átmasszíroznom, míg ő váltig állította, hogy a hátát. Visszaküldtem a orvoshoz, hogy akkor ezt beszéljék meg, mert a lapon a comb szerepel, nem a hát. - rázom meg fejem mérgesen. Az emberek mindig ilyen... buták és értetlenek?
-Utána elmentem egy kollégával kávézni és most melletted ülök. Ha gondolod este átmasszírozlak. Neked hogy telt a napod? - kérdezek vissza, miközben keresem kellemes, nyugtató világos íriszeit.

 Jegyzet:Remélem megfelel Zene: Gibu




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Calcifer Belmont


: :
Arikan and Cal 2883789-20180728-rY5rM4
Arikan and Cal Giphy

Age :
38

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
alpha and priest


Arikan and Cal Empty
Szer. Május 01, 2019 3:35 pm
Tisztavérű: vérfarkas, kinek szíve a telihold rabja




Arikan & Calcifer

Az ember mindig megérzi annak a hangulati rezdüléseit, akit szeret. Ha érzi, hogy nyomasztja valami, szeretné átvállalni a terheit, ha bántják, megvédené, ha öröme van, meg akarja osztani örömét. S a lányoknak ehhez valahogy nagyobb tehetségük van, mint a fiúknak.

H
osszúnak tűnnek a napok. Kimerítőek a teendők, jobban, mint máskor, de ez sosem zavarta. Mindig készen állt dolgozni, elvégezni a teendőket és sosem volt rest kicsit több időt fordítani valamire ha annak szükségét látta, még akkor sem, ha az a szabadidejéből ment rá. Tudta, amit tesz az fontos és hatással van másokra, a világra, a közösségre amelyben él és önmagára is. A vezetője eme kicsiny családnak, egyedül vannak egy idegen országban, ismeretlen földön és az a minimum, ha jó példát mutat nekik. Különösen ezekben az időkben.
A Nap sugarai kellemesen melengették bőrét, a kertben lévő virágok illata cirógatták orrát s miközben igyekezett egy aprócska szünetet tartani teendői sorában és élvezni a pillanatot egy rövid időre sem feledkezett meg társaságáról.
— Túrós palacsintát. — vágta rá gondolkodás nélkül, majd megeresztett mellé egy mosolyt. Ó, igen, azok a hazai ízek. Az alapanyagok, a némelyik saját kezűleg előállított hozzávaló és a sok éves tapasztalat mely generációról generációra szállt. Jóleső érzés kerítette hatalmába a nosztalgiázás gondolatára, ami kivételesen nem honvágyat vagy fájdalmat, hanem pozitív emlékeket csalt elő belőle. Sok mindenen mentek keresztül és az olyan pillanatok, mint ez is kifejezetten kellettek az életükbe, hogy ne veszítsék el magukat és továbbra is tudják tartani magukat, meg egymást is.
— Valóban, jók a megfigyeléseid. Jól esik, hogy foglalkozol ezzel, ám az aggódást hagyd rám. Te meg a többiek foglalkozzatok azzal, hogy ne keveredjetek bajba és beilleszkedjetek ebbe a kisvárosba. Minden más legyen az én gondom. — feleli Arikan szavaira, majd belátva azok igazságát hozzáteszi — Köszönöm. — hangja kellemesen zeng a maga mély tónusán, érezni benne a kedvességet és törődést, a szeretet melyet családja, a falka iránt érez. Miként a mellette ülő nő az ő vállaira hajtja fejét ajkain a mosoly kiszélesedik, tekintete az ölében összekulcsolt ujjaira téved. várt, hagyott némi szünetet és kiélvezte a pillanat legapróbb másodperceit is, annak boldogságát mielőtt kérdésével teret engedett volna némi baljóslatú feltételezésnek, egy megérzésnek, melyet jobb szeretet volna elhessegetni.
— Ennél nagyobb gondod ne legyen! — kívánta a mellette ülő számára miközben hallgatta beszámolóját a mai napjában történtekről. Örült, hogy nem volt semmi olyasmi, ami nagyobb kellemetlenséget okozott volna bármiknek is. Mi több, kissé mulatatta Arikan az elhivatottságából adódó bosszankodás, mérgelődés amit azaz apróság okozott a munkahelyén. Tényleg azt kívánta ne legyen ennél nagyobb gondjuk, ám sajnos meg volt benne azaz érzés, hogy ez hamarosan meg fog változni. Talán holnap, de lehet csak pár hónap múlva ám valami közeleg és nem fog tudni ellene mit tenni, csak túlélni benne. Alkalmazkodni, ahogyan eddig is. Ugyanakkor, jelenleg nem foglalkozott ezzel a gondolattal. Elhessegette, eltemette jó messzire, mélyre és csakis a mának, a pillanatnak és ennek az egészen aprónyi boldogságnak élt. Igen, így kellett legyen s így kellett tegyen.
— Kollégával? Bizonyos vagy benne, hogy erről van szó? — utalt arra, talán több is lehet a dologban. Nem mintha bánta volna. Sőt, talán jót is tett volna Arikan-nak ha nem a falka gondjaival van elfoglalva és kiépíti a maga kis életét a városban. Erre egy udvarló éppen tökéletes, még ha nem is marad hosszú távú a dolog, bár ezt nem kívánta volna. Csalódást nem, de valami pozitívat annál inkább.
— Eddig egészen kellemes. Bár, még nem ért véget. — felelt a feltett kérdésre miután szándékosan nem vette figyelembe az ajánlatot amit kapott, ugyanakkor elraktározta elméjében az információt. Talán él vele. Lehet még ma éjjel, de lehet majd csak egy másik alkalommal. Még ő maga sem tudja.

zene ▪▫megjegyzés ▪▫ 557 ▪▫ made by

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Arikan Nox


: :
Arikan and Cal Original
Arikan and Cal Original

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Masseur


Arikan and Cal Empty
Csüt. Május 02, 2019 8:33 am
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye





Calcifer & Arikan

Hiába vagyunk itt régóta nem tudom hova kellene tartoznom. Múltam, hogy egy kicsit "elfelejtsem", munkába temetkezem. Talán Cal is ezt teszi. Nekem ez túl idegen még. Nem akarok kötődni senkihez és semmihez, ami  a falka és közém állhat. A munka pedig kényszer cselekedet, hogy elvonjam a figyelmem.
-Rendben! - felelem hatalmas mosollyal, ugyanis egyik kedvenc étkem. Megint csak. Mondjuk inkább a hortobágyi palacsinta, mely pörkölttel van töltve. Anya nagyon finomra csinálta. Remélem-e téren is a nyomdokaiba tudok lépni és el tudom látni falkám azokkal az ételekkel, mik az otthont jelentették nekünk. Anya ágáról kicsit jobban kedvelem a zsíros, húsos kellemes magyaros ételeket. Kicsit fáj visszagondolni, hogy mennyire lelkesen ugrottam segíteni neki a fűszerek előkészítésében. Korohantam apró mezítelen lábaimmal és rohantam is be kezemben kakukkfűvel és rozmaringgal.
-Igazad van. De félek... sötét fellegek gyülekeznek felettünk. - nézek rá némi aggodalommal. Azok a bizonyos női megérzések, mik minden idegemet uralják. A farkaslét pedig mintha felerősítené ezeket. Mintha, minden ilyen belső hangom igazat mondana, mit sem törődve a többi dologgal a külvilággal. Nem csak arra gondolok, hogy egszer csak elkezdek rohanni s pont az orrom előtt vált zöldre a lámpa, hanem a többi emberrel kapcsolatban is. Nem kellene közel engednem magamhoz sokakat. A munkám viszont megköveteli.
-Igazán nincs mit. Azért vagyunk család, hogy figyeljünk egymásra és segítsük egymást. Köszönöm, hogy itt vagy és vigyázol ránk. Főleg rám. - mosolygom rá a  legutóbbi beszélgetésünkre utalva. Mit a templomban ejtettünk meg, megmutatva rémült énem.
-Igen. Mióta itt vagyunk nem igazán beszélgetek másokkal, csak a kötelező beszélgetéseket. Mint a köszönés és érdeklődés hogy léte felől. - felelem kérdésére, bár kicsit bánt, hogy ezt feltételezi. Tudom, hogy csak jót akar, de akkor sem esik túl jól. Egy valakim volt, ki ott maradt. Földel hantolva.
-Remélem azért tudtam némi kedvességet és gondoskodást csempészni bele. - vigyorgom rá szeretet teljesen. Kék szemeim virgoncan csillog, mint akármelyik élettel teli kölyök.

 Jegyzet:Remélem megfelel Zene: Gibu

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Arikan and Cal Empty
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Arikan and Cal
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Beacon Hills Nagy Templom-
Ugrás: