• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Game - Nero &Ivy


Szer. Okt. 10, 2018 11:13 am
☇ touch of glory

Vendég

Szer. Okt. 03, 2018 11:25 pm
☇ Ivy Levan


Szer. Okt. 03, 2018 10:59 am
☇ Játszótársat keresek!


Kedd Okt. 02, 2018 2:30 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Game - Nero &Ivy










avatar


: :


Join date :
2018. Jan. 17.

Tartózkodási hely :
☣ Unknown

Foglalkozás :
☣ Destroyer


Hétf. Okt. 08, 2018 12:25 pm
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt



Ivana & Neron
Masks on the face
Az élet nem több, mint játszmák sokasága, összemérések, ahol teljesíteni kell, ahol fel kell emelkedni a másikon, ahol nyerni kell, mert a veszteseket a földbe tiporják. Mindig is éreztem ezt a fajta húzást, amit apám folyamatosan mutatott, ahogy aztán a Szekcióba kerültem. Az élet másoknak szól a karrierről, családról, nekünk maga a szerkezet, amit folyamatosan tökéletesíteni kell, hogy használható lehessen. Életeket tartottunk a kezünkben és ezt a szokást megtartottam továbbra is. Oroszország, most pedig szépen lassan kiléptem a komfortzónámból, ahogy az utam először vitt el Párizsba, majd Londonba, végül pedig Beacon Hillsbe. Nem csaptam zajt érkezésemmel, hanem csúszómászóként másztam be a szövetek közé, hogy felismerjem a város struktúráját, ahol elég erős volt a természetfeletti aktivitás és természetesen a gyilkost, kivel London szép közös múltunk volt.
De hogy ne toporogjak egy helyben, akcióba léptem, Azaleán keresztül vitt az utam tovább a politika felé, melynek egyik érdekes színfoltja volt Neron Forsythe. Mit keres egy ilyen korú ilyen körökbe? Nem mintha látszólagos korom oly sokra dobott volna, de nem 22-t írtam azért be. Mi van a gyerekben? Család? De a nyomok nem vezettek sokra, ámbár anyja tehetős férjecskéket fogott magának, de egyik sem jelentette azt, hogy Neron útját kikövezzék volna ilyen komolyan. Miért? Mi lappang a felszín alatt? Mitől lenne több?
Még varázslat sem kellett, ahogy valami díszvacsorát ültek a tehetős személyek. Tudtam, hogy ott lesz ő is. Miért ne lenne? Stabilan kell tartania a pozícióját, hisz bármikor kibillenthetik fiatalsága miatt. Legalább, remélhetőleg ez azt jelenti, hogy van benne küzdésszellem. Sosem baj, és nekem is be kéne mutatkoznom végre...
Feltekintettem a szemüvegem mögül az épületre, meghagytam Kirillnek, hogy foglalja le magát, de egyedül intézkedem.
Minden lépésem kopogott, mosolyogtam, de eltűntem a szemek elől, mielőtt igazán megnézhettek volna. Nem kell felesleges vizsgálódás, nem kell, hogy emlékezzenek rám, majd csak akkor, ha én is azt szeretném.
Elkapott az izgalom, reméltem, hogy méltán nem lesz unalmas a délután és az est, mert az időmet nem szeretem pazarolni... Nagyon nem.
A tömeg színtelen volt, a hangok, mik elhallatszottak hozzám érdektelenek, kacaj itt, pohár csilingelés ott. Nem egy esten voltam már, hogy tudjam, hogyan is szűrjem a felesleges elemeket.
A tömött sorok között nem sokáig szlalomoztam, ahogy kiszúrtam
a célszemélyt. Átlagos volt, vagy legalábbis annak nagyszerű mintapéldánya. Nem volt benne semmi feltűnő első pillanatra, de ahogy a levegőt vette, ahogy figyelt, ahogy hallgatott, valami körbelengte. Nem, nem természetfeletti energia, azt már tudnám...
De mindjárt kiderül, ahogy az álarc majd megreped az arcán. De ha nem is lesz ígéretes, hosszú az este és sok itt a befolyásos, hogy azzá tegyem. Sosem volt üres járatom, hiába nem ténykedtem, mindennek volt oka és okozata.
- Ms. Mozorova?! - délceg hang ütötte meg a fülemet, mire bájos mosollyal fordultam meg. - Nem hittem, hogy valóban eljön a meghívásra!
- Oh, Mr. Perkins! Eszébe ne jusson ilyet feltételezni! - Alkalmazkodtam, belelendültem a játékba és léptem. Elcseverésztünk, ezzel meg is volt a stabil pontom az estére. Egy pipa, jöjjön a következő...
Forshyte pedig el nem tudott tűnni, ahogy hirtelen mellé kerültem. - A hihetetlen tehetség, Mr. Forshyte. Mindenki majd meghal a kíváncsiságtól, hogy ennyi évvel a háta mögött, mégis itt van! - a szavak csöpögtek a negédességtől, ahogy a vonásain csüngtem, hogy megfejtsem. - Veszett brigád, kik egy falat szón is elcsámcsognak. De unalmas lenne, ha nem tennék. Valahogy meg kell vezetni mindenkit , hogy magunknak legyen terünk - neki mondtam? Magamnak, inkább csak hangos gondolkodás volt, amit egy teli mosollyal zártam. Mennyire különbözünk? Lehet, nem is annyira, mint kellene? Lehet nem is veszi a lapot, vagy végre ellenfelemre is leletem? Nem a kor teszi az embert. Nos?
☣️ - ☣️ Ehh, kezdők nem az erősségeim, de szólj, ha javítsak ^^ ☣️ The dame says ☣️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :




Join date :
2018. Apr. 23.

Tartózkodási hely :
⌠ beacon hills ⌡

Foglalkozás :
⌠ councilman ⌡


Kedd Okt. 09, 2018 1:15 am
ember: erőtlen személy, köztünk mégis a legerősebb



Ivana & Nero
• we can't change the cards we are dealt,
just how we play the game.  •
Két napja már annak, hogy Emily kikerült a képből - pontosabban (édes)anyám, akit nem bírok többé ezzel a jelzővel illetni. Meg sem érdemli. Az undorom erősebb az éveken át tartó szeretetemnél, és nem vagyok hajlandó "anyaként" emlegetni, hacsak a szükség meg nem kívánja.
Azt hiszem éreznem kéne valamit. Valami mardosó szomorúságot, fájdalmat, gyászt, vagy bármi ezekhez hasonlót. De nem érzek az ég világon semmit. Ez egy kissé megrémiszt, azonban egyfajta megmagyarázhatatlan örömöt is okoz, ami izgatott bizsgergető érzésként fut át rajtam, ahogy elmémbe kúszik a múlt eseményeinek gondolata arról a sötét éjszakáról. Mert tudom, hogy ez azt jelenti, hogy legyőzhetetlen vagyok.
A nevelőapám és a mostoha húgom természetesen semmit sem sejtenek a történtekről, én pedig előadom az árván maradt, zavart fiút, aki bár próbál erősnek látszani, össze van törve és foggal-körömmel küzd azért, hogy előkerüljön a szülőanyja. Közben pedig csak azon jár az eszem, hogy takaríthatnám el az útból Nathanielt is.
Figyeltem, ahogy a folyton feszengő, s aggódó férfi szerepét félretéve próbál bájcsevejt folytatni mindenkivel, aki fontos. Én is ugyanezt tettem, azonban nekem nem volt mit megjátszanom végre. A mosolyom őszintébb már nem is lehetett volna, miközben a poharam szorongatva előadtam a jobbnál jobb ötleteim a városunkra tekintve. Úgy tűnt az ostoba barmok be is kajálták, amit kellett, de sajnos voltak olyanok is, akik még mindig kételkedtek bennem, mert úgy hitték, nincs még akkora tapasztalat és tudás mögöttem, ami szükséges lenne ahhoz, hogy mindent tökéletesen átlássak. Hülyeség. Mindig is gyűlöltem, mikor valaki azért alacsonyított le, mert pár évtizeddel fiatalabb voltam. De ha igazuk is lenne, miért tartanék most ott, ahol? Mert bár volt protekcióm, az kevés ahhoz, hogy olyan pozíciót tölthessek be, mint amit megszereztem magamnak. Csak némi lökésre volt szükségem, onnantól pedig a puszta személyiségemmel és észjárásommal küzdöttem fel magam oda, ahol most tartok. De ez még csak a kezdet.
Lassan kezdtem felmérni a terepet, amíg hagytam, hogy a körülöttem állók belemerüljenek egy téma fejtegetésébe egymás közt. Tekintetem aztán megakadt egy dekoratív nőn, akit eddig még sosem láttam az ilyen eseményeken. Csak fél szemmel pillantottam felé párszor, amíg Mr. Perkinsszel beszélgetett. Végigmértem, hátha eszembe jut valamilyen emlékfoszlány róla, azonban hiába kutakodtam elmém legapróbb zugaiban. Bár biztosra vettem, hogy egy hozzá hasonló nőt nem tudnék egykönnyen elfelejteni, elvégre a vonásai téveszthetetlenek voltak, arról nem is beszélve, milyen természetesen adta elő magát, mintha ő maga lenne a közénk szállt angyal vállára omló, hosszú szőke hajával, közben a szemei a pokol éjszakai egére emlékeztettek. Volt benne valami, amitől azonnal kiszúrtam, hogy mindez csupán megjátszás. A jó emberismerő képességem volt az egyik legnagyobb előnyöm, ami hozzájárult ahhoz az úthoz, amin elindulhattam. Kicsit most mégis meginogtam. Talán tévedhetek is most az egyszer.
Beleittam a kezemben lévő italba, majd a poharat a mellettünk lévő asztalra helyeztem, s bár mindez csak pár pillanat töredéke volt, mire ismét felnéztem, ott termett mellettem az, aki az utóbbi néhány percben lekötötte a gondolataim.
Szavaira egy félmosoly húzódott arcomra. Szinte tudtam, hogy valami ilyesmivel fog indítani. Mindenki ezt teszi. Csendesen  és illedelmesen végighallgattam, mielőtt bármit is reagáltam volna.  - Nem gondolom, hogy a kor túl sokat számítana. Vegyük például történelmünk kiemelkedő alakjait, sok uralkodó került trónra tizenévesen. Az emberek változtak, a világ nem. Miért ne bizonyíthatnám ezt be? - kissé széttártam a kezeim, miközben kérdőn felvontam szemöldökeim, ahogy a mosolyom csak szélesedett.
- Az emberek azt beszélnek, amit akarnak. A szavak és a tettek elegendőek ahhoz, hogy bebizonyítsam, meg van az oka annak, amiért itt tartok most, és gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, ez még csak a kezdet... - zártam le végül, miközben alaposan szemügyre vettem a vonásait, és próbáltam megfejteni őt.
- Ez azonban egy merész kijelentés volt. Szintén ezekben a körökben mozog, Ms... ? - kezdtem bele, de csak közben jöttem rá, hogy nem tudom beszélgetőpartnerem nevét. - Úgy hiszem, még nem találkoztunk. Legalábbis arra emlékeznék - tettem hozzá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Jan. 17.

Tartózkodási hely :
☣ Unknown

Foglalkozás :
☣ Destroyer


Szer. Okt. 10, 2018 11:13 am
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt



Ivana & Neron
Masks on the face
Egyszerű est, egyszerű emberekkel. BH nem ígért annyit, amennyit, azonban nem jelentette azt, hogy ne lehessen építkezni belőle. Minden csak idők kérdése, és egyszer lekerül a lepel az egész városról és Jack édesemről. Azonban előfordulhat, hogy nem Ő az egyetlen csillogás ebben a természetfeletti fészekben. Lassan tapasztalni lehet... Már pedig sosem lehet semmit sem lebecsülni, nagy hiba lenne tőlem, és párszor már hibáztam, újra nem kéne. Nem tehetem meg ezt a luxust.
Mosolyogtatnivaló az ambiciózusa és a tettvágya, a komplexitása kora ellenére. Bár mit beszélek itt korról? Az csak egy szám, a zsenialitásnak nem a mértékegysége, bár azt meg kell hagyni, a legtöbb korabeli nem itt ácsorog. A végén kiderül, hogy nem is Ő a leggyengébbik láncszem, de akkor mesélj... Mesél, ahogy a kezét tartja, a poharat fogja, ahogy fel van öltözve, ahogy fürkészi a maga körüli világot, ahogy a tekintetünk összeakad és elmélyedek az Ő rejtélyében. Falat akar építeni, távol akar tartani, miközben hátha olvashat bennem, pont ugyanúgy tekint vissza rám, ahogy én is rá. Hmm, meghozza egészen a kedvemet. legalábbis jobban, mint Mr. Perkins. Persze, mindenki maga életének kovácsa, a saját játszmáinkat is mi szervezzük, már aki ennyire képes építeni és szervezni, nem pedig csak az árral úszni.
- Ha képes vagy bizonyítani, tiéd a színpad - intettem egyet, hogy bizonyítani nem nekem kell. Én csak ezt a vágyát fogom kihasználni, mint mindent, amit adhat, vagy ha már nem, akkor cserélem. - De egyetértünk, hogy a kor ebben a kérdésben lényegtelen. - Elég csak körbenézni, hisz azok, akik mögött pár évtizeddel több van, pont ugyanott helyezkednek el, mint Neron. Ízlelgetnivaló a neve, és biztos vagyok, hogy nem véletlenül. Ki adna a gyerekének minden ok nélkül egy őrült nevét? Érdekes kis színfolt a történések folyamában.
- Természetesen, csakis kezdet - bólintottam elismerően. Nagy szavak, melyeknek csak akkor van jelentőségük, ha nem csak elvesznek a szélben. - És akkor mégis milyen célhoz az első lépcsőfokok? - Mindenki jól tudja, az ilyen kérdésre nem fog senki sem válaszolni, minek dobja be az összes kártyáját? Szimplán csak érdekelt a Neron Forshyte nevezetű szerkezet, hogy reagál, hogy moccan, hogy vesz levegőt, pupillája miképpen tágul és szűkül. Az emberi test megannyi csalfa reakciója képes összképet adni, és én ezekbe szívesen merültem el. Évek jártassága, hogy körülbelül tudtam, hogy mit is kéne keresnem, ahogy igyekeztem ráhangolódni. De olybá tűnt, mintha csak tükörbe néznék. Mintha mindketten ugyanazt csinálnánk... Hmm... Porszem került a gépezetbe?
- Merész? Inkább csak valódi. Képesek vagyunk elsikkadni a dolgok felett, mert nem akarjuk felnyitni igazán a szemünket, meglátni a valót. - Az őszintét és a valódit! Őszinte is voltam? - Valóban nem találkoztunk eddig még, Mr. Forshyte - mosolyogtam rá mindenttudóan. Nem találkoztunk, mégis a TAJ számát is tudom. De egy rakat fekete-fehér adathalom előrébb visz? - Ivana Morozova - nyújtottam neki a kezemet egy bájos mosollyal, mintha a legkisebb rossz is távol állna tőlem. De persze, mint minden ilyen baba, a legtöbb belülről rothad. És a mimika nem fagyott le rólam továbbra sem, hisz végre egy érdekes partnerbe ütköztem, aminek egyik pikantériája, hogy szimpla ember. - Nem rég érkeztem a városban, eddig inkább ismerkedtem vele, hisz oly más az orosz vidékhez képest! Az első estém, de garantáltan nem az utolsó. - Nyúltam le egy közeli tálcáról egy poharat, noha az ital íze messze távol állt az orosz valóságtól, mely tömény és kíméletlen. De hasonló módon ízlelgettem Nerot is, mindig csak egy keveset, hogy több ízképet, karaktert adhasson.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Game - Nero &Ivy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Game of Thrones szerepjáték
» [Küldetés] Liar game 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
Ugrás: