• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.


 

oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 51 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
3
Ember
8
Diclonius
0
Daimon
1
Hellhound
1
Vadász
10
Hibrid
5
Incubus
1
Kitsune
4
Vámpír
4
Warlock
6
Wendigo
4
Vérjaguár
4
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Charlie Hunnam


Szer. Jan. 09, 2019 7:52 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Jan. 09, 2019 7:45 pm
☇ Bae Suzy


Szer. Jan. 09, 2019 7:34 pm
☇ Chris Wood


Szer. Jan. 09, 2019 7:29 pm
☇ Selena Gomez


Szer. Jan. 09, 2019 7:18 pm
☇ Eiza González


Szer. Jan. 09, 2019 7:07 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Daniel & Stella; PE goes wrong










avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖


Vas. Nov. 11, 2018 2:09 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Göndi & Stells
it's a beginning of a beautiful friendship

Az iskolapadon fetrengve vártad, hogy végre kicsöngessenek. Ha volt óra, amit alig bírtál ki ébren, akkor Mr. Morrison történelemórája vitte a pálmát. Ennél még a soron következő tesi óra is nagyobb érdeklődést váltott ki belőled azzal a begyöpösödött diktátorral, Mr. Crosby-val, akivel fél éve mást se csináltátok csak futottátok ugyanazokat a köröket. Szó szerint. A lacross pálya körül. Újra, meg újra.
Máskor nem váltott ki lelkesedést belőled ennek az órának a gondolata, de egy ilyen töri óra után, kell valami, ami megint felpörget a nap hátralévő részére. Ráadásul volt még egy különleges dolog ebben a mai testnevelés órában, mintha a többiek pusmogtak volna valamit egy új tanárról. Nem tudtad, hogy ez bármiben is érintett-e téged, de a többi lány indokolatlan izgatottsága rád is átragadt.
Abban a pillanatban, ahogy megszólalt a csengő, már pattantál fel a helyedről és minden holmiddal menekülőre fogtad, mielőtt Mr. Morrisonnak esélye lehetett volna visszaparancsolni a helyedre. Azonnal az öltözőkhöz indultál és még az előtt, hogy az egész helyet feltöltötték volna az osztálytársaid, átöltöztél. Nem mintha bármi bajod lett volna azzal, hogy a többi lánnyal együtt készülődj az órára, egyszerűen csak szerettél hamar elkészülni és a becsöngő előtti szabad perceket nyugiban eltölteni. Már csak a cipődet kötötted, amikor beözönlöttek a lányok, nevetgélésük pedig visszhangot vert az öltözőszekrények sorai között. Az egyikőjük kivált közülük és hozzád lépett.
- Stella! Hallottad a jó hírt? – Vicki, aki mindig naprakész volt a suli összes pletykájából, most sem okozott csalódást.
- Melyiket?
- Crosby edző repült! Az igazgató az óra elején mutatja be az új tanárt. – csiripelte nagy lelkesen és most először örültél annak, hogy meghallgattad a mondanivalóját.
- Na és tudni bármit is erről az új edzőről? – Őszintén? Cseppet sem érdekelt, biztos voltál benne, hogy ezt is megint a seregből szalajtották, ha nem rosszabb. Ugyanakkor Vicki így is, úgyis beavatott volna mindenbe, amit csak megtudott, láttad az izgatott várakozást a tekintetében, alig várta, hogy valaki ezt megkérdezze tőle, tettél neki egy szívességet.
- Azon kívül, hogy fiatal és szuperszexi? – a lány úgy mosolyodott el, mint akinek rengeteg piszkos dolog fordult meg a buksijában egyszerre, te pedig vigyorogva csóváltad a fejed, ahogy a lány tovább haladt, hogy másnak is tovább adhassa, amit megtudott.
Még mindig volt 5 perc az óra kezdetéig, szóval úgy döntöttél előre mész, és dobálsz egy kicsit kosárra relaxálásként. A folyosón haladtál előre, amikor hirtelen kivágódott az edző irodájának ajtaja és egy ismeretlen srác lépett ki rajta. Sosem láttad még őt itt ez előtt, bár nem fordítottál rá túl nagy figyelmet, hogy jobban megnézd, azonban pillantásod alulról felfelé, gyorsan végig siklott rajta, miközben próbáltad elkerülni az ajtót, így jól láttad a kilincset szorongató nagy kezét, fentebb pedig a smaragdként világító szemeit és az enyhén kunkorodó barna fürtjeit. Ahhoz viszont épp eleget láttál, hogy tudd, a szemeivel simán észrevehette volna az üvegen keresztül, hogy ott vagy, a nagy mancsával, meg könnyedén megtarthatta volna az ajtót… ez pedig elég indoknak szolgált rá, hogy dühödten mordulj rá.
- Nem látsz a szemedtől?! – Még egy mérges nézést is társítottál indulatos szavaid mellé, ahogy elhaladtál mellette, meg se várva, hogy esetleg elnézést kérjen, vagy akármi.
A teremben a pálya széli szertárhoz mentél, szereztél egy labdát, majd elkezdted kosárra dobálni. Most már bármelyik percben megjelenhet az igazgató, oldalán az új tanárral, hogy aztán kezdetét vegye az óra.





then she began to breathe, and live,
AND NO ONE CAN STOP HER NOW


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Nov. 02.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Vas. Nov. 11, 2018 4:59 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



Stella & Danny
friendship?

background music ፤ jó lesz ez, érzem xdd

Első nap. Azt hittem, halálosan izgulni fogok és egy percet se fogok aludni az éjjel, de legnagyobb meglepetésemre még a nyálam is kicsordult, úgy kiütöttem magam. Talán a blöki tehet róla, mert ő még az egyetemi vizsgaidőszakot is simán kihúzta volna ép idegrendszerrel. Őt aztán nem kell félteni, ha lazításról van szó. El tudtam képzelni, hogy ebből adott át nekem egy adagnyit, hogy ne legyek stresszes az első igazi tesiórám miatt.
El se hiszem, hogy tényleg kölyköket fogsz tanítani. - kezdett bele Kutyuli, mikor beléptem a gimi területére. Erre a kijelentésére diszkréten körbepillantottam, és próbáltam nem foglalkozni a sok tinilány rám vetülő tekintetével. Úgy bámultak, mintha egy Dávid-szobor lennék.
Tiniket, haver. Tiniket. - húztam a számat.
Tökmindegy. De azt meg kell hagyni, hogy van itt egy-két jó csaj... És nem is olyan nagy a korkülönbség, szóval nem hiszem, hogy lecsuknának érte.
Fogaim egymásnak feszültek. Még mindig nem voltam teljesen hozzászokva, hogy a pokolkutya minden nőt kielemez magának, hogy aztán egész nap velük csesztessen. Kezdett nagyon idegesítővé válni.
Miután nagy nehezen megtaláltam az igazgatói irodát, végighallgattam a szokásos tájékoztatót a gimi szabályairól és a beosztásomról, de a felét alig értettem, mivel a blöki megállás nélkül óbégatta, hogy „DÖ-GU-NA-LOM!”, vagy épp kifigurázta az igazgatót. Ez utóbbin még nevettem is volna, de nem akartam már az első napon elszúrni mindent. Jóban kellett lennem a kollégákkal, hogy a lehető legtöbb konfliktust elkerülhessem.
Ezek után megnéztük a saját irodámat is, ami egyelőre a korábbi edző hátrahagyott plakátjaival volt tele. A kedvenc lacrosse csapatától kezdve az iskolai győzelmeken át mindenféle képek fel voltak ragasztgatva a falra, a mellettük lévő polcokon sorakoztak a díjak és érmek, amiket nyertek. Úgy tűnt, ezeket is maga mögött hagyta, nem csak a gimit.
Egy darabig ismerkedtem a hellyel, majd az igazgató kitessékelt. Viszont legnagyobb meglepetésemre, ahogy kiléptem az ajtón épp csak sikerült lefékeznem, mielőtt egy fiatal lányka ügyesen belém csattant volna. Olyan mérgesen pislogott rám, hogy azt hittem, menten lekiabálja a hajat a fejemről. Alig volt időm megjegyezni az arcát, máris ott hagyott, egy igazán kedves üdvözlés kíséretében.
Várj már, ezt a csajt szerintem ismerem...
- Na de... - nyögtem fel. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
- Aggodalomra semmi ok, majd megszokják magát. - szólalt meg mögöttem az igazgató. Hinni akartam neki, de a tény, hogy alig voltam idősebb ennél a társaságnál nem igazán segített a helyzetemen. Ilyen fiatalon tanítani elég necces lesz.
- Remélem. - csak ennyit tettem hozzá, mielőtt magam elé engedtem. A diákok nagy része már bent volt a teremben, néhányan dobálóztak valamelyik labdával, vagy nyújtottak, kisebb-nagyobb lelkesedéssel. Ahogy hallottam, a korábbi edző keményen megnyúzta őket, minden órán csak futás volt. Ez az, amit el akartam kerülni.
Követtem az igazgatót, és igyekeztem összeszedni magamat. Ki kellett vívnom az itteniek tiszteletét, de azt is szerettem volna, ha kedvelnek, mint edzőjüket. Nem akartam pokollá tenni a gimnáziumi éveiket, hisz tudom, milyen az, amikor egy tanár elveszi az életkedvemet is.
- Osztály, bemutatom Mr. Nicholsont, az új edzőtöket. - kezdett bele, mikor végre a diákok többsége ránk figyelt. Kényelmes terpeszbe helyezkedtem, és a többieket kezdtem figyelgetni. Kíváncsi voltam, mi lehetett az első benyomásuk rólam. Remélhetőleg nem lesznek olyan „bájosak”, mint az a lány korábban.

× × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × ×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖


Vas. Nov. 18, 2018 11:19 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Göndi & Stells
it's a beginning of a beautiful friendship

Cipőtalpak súrlódtak a terem padlózatán, ahogy egyre több lány érkezett meg az óra kezdete előtt és kezdett bele ki-ki a maga tevékenységébe. Voltak, akik letelepedtek a benti lelátó soraiban, kiélvezték az utolsó perceket, mielőtt csengettek volna, akadtak olyanok is, akik azonnal nyújtani kezdtek, tanulva Crosby edző korábbi óráiból, biztos nem akarták megkockáztatni, hogy esetleg egy új diktátort kapunk az előző helyére, és voltál te, meg még néhány lány, akik a kosárlabdát választották bemelegítésnek.
Nálad volt a labda és cselezgettél a többiek között, amikor a szemed sarkából észrevetted az igazgató jól ismert sziluettjét felétek közelíteni, láttad azt is, hogy volt a nyomában valaki, azonban te a játékkal voltál elfoglalva, így mondhatni semmit sem láttál belőle, de biztosan tudtad, hogy az új edző lesz az.  És talán pont ezen okból kifolyólag akartál egy tökéletes támadást kivitelezni a másik csapat kosarára és pontot szerezni. Valószínűleg ez lehetett a bekövetkezett katasztrófa oka is, aminek következtét senki sem láthatta előre.
Éppen egy passz közepén voltál, amikor az igazgató úgy döntött, hogy hivatalosan is bemutatja az új sanyargatótokat, te meg elkövetted azt a hibát, hogy hagytad a figyelmed a játékon kívülre kalandozni, és a szavakra koncentráltál, amik elhagyták a száját. Ez még önmagában nem lett volna baj, ha közben odafigyeltél volna arra, mégis melyik irányba készülsz dobni a labdát, amivel ugyan csak egy kicsi irányt tévesztettél, de a csapattársad helyett így egyenesen Mr. Nicholson irányába repült.
„Vigyázat!” - kiáltotta valaki a lányok közül, de már késő volt. A labda nem sokkal a fiatal edző előtt csapódott a földnek és ahogy visszapattant, egyenesen annak gyomorszája felé közelített.
Két kézzel takartad el a szemeidet, pár pillanat erejéig, látni se bírtad szerencsétlenséged következményeit. Aztán összeszedted magad és odafutottál a két tanárhoz.
- Ms. Argent… - kezdte volna az igazgató, de félbeszakítottad heves bocsánatkéréseddel.
- Nagyon sajnálom, Mr. Nicholson… Jól van? – aggodalmasan mérted végig újdonsült edződet, és ahogy próbáltál meggyőződni róla, hogy nem okoztál neki nagyobb sérülést észrevetted, hogy van benne valami nagyon ismerős. Pillantásod rátalált az ő zöldjére és abban a pillanatban már tudtad. – Te? – épphogy csak suttogtad, de ha nem is hallotta volna, döbbent ábrázatodról könnyen olvashatott.  
Ez volt az a pont, amikor már tudtad, hogy megszívtad. Lélekben amúgy is egy újabb zsarnok edzőre készítetted magad, most, hogy így elintézted szerencsétlen srácot rögtön az első napján, biztos lehettél benne, hogy nem fogja megkönnyíteni a helyzetedet.
Annyira zavarban érezted magad, hogy nem tudtál tovább ott állni, így gyorsan felkaptad a bűnös kosárlabdát a földről és magadhoz szorítottad, miközben hátrálni kezdtél.
- Azt hiszem, ezt visszaviszem inkább a helyére – és már sarkon fordulva futottál is a szertárba.
Odabent a kis helységben hamar visszatetted a labdát a helyére, aztán háttal levágtad magad az egymásra pakolt matracok tetejére. Kínodban elnevetted magad. Nem is te lettél volna, ha nem történik veled valami hasonló. Az élet mostanában ellened játszott, és abban a pillanatban, hogy volt egy jobb időszakod, biztos lehettél benne, hogy valamivel belerondít. Úgy tűnt, csak erre az alkalomra várt, hogy elkezdhesse az újabb hadjáratát ellened.







then she began to breathe, and live,
AND NO ONE CAN STOP HER NOW


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Nov. 02.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Hétf. Nov. 19, 2018 12:20 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



Stella & Danny
friendship?

background music ፤ ez már most fáj..xd

Minden szuper jól indult. Az igazgató normális volt, a diákok nem támadtak le és nem robbant fel semmi. Még saját irodát is kaptam, ami hab volt a tortán. Csakhogy... Hátravolt még az a fránya cseresznye a tetejéről. Az a kis agresszív, babaarcú cseresznye, aki szépen lekiabált, amiért majdnem rányitottam az ajtót. Talán meggy volt, és azért volt olyan savanyú velem. Bár ki tudja, lehet, hogy csak szimplán azt hitte, valami idétlen diák vagyok, akinek aztán tényleg nem tűnik fel, ha valaki útban van.
Amikor az igazgatóval bementünk a terembe, a bent lévők többsége ránk figyelt. Természetesen akadtak kivételek, mint például az a lánycsapat a kosárpalánknál. Egész ügyesen játszottak, bár nem volt alkalmam sokáig őket figyelni. Az igazgató ugyanis úgy döntött, bemutat végre, majd rám pillantott és várta, hogy mondjak valamit. Szóra nyitottam a számat, de fülemet hirtelen kiáltás érte. Vigyázat? Mégis mire vigyázzak?
A hang irányába fordultam, és abban a pillanatban a felém repülő kosárlabda ügyesen beletaposott a gyomromba, amitől még össze is görnyedtem. Fájt. Nagyon, de nagyon fájt. A hiperszuper érzékeim cserbenhagytak, de meglepő módon a blökinek eszébe se jutott nevetni. Gondoltam azért, mert neki is ugyanolyan kellemetlen érzés volt, mint nekem.
Melyik kis szuka volt ez? - kiabált a fejemben. Kérdésére azonnal keresni kezdtem szememmel a bűnöst, aki hamar fel is fedte magát. Ki más lett volna, ha nem az előbbi lány? - Te kis görcs, ezért kapni fogsz..! Egy pillanat. Argent? - elnevette magát - Ohohó, hát ez érdekes lesz! Dannyboy, ha rám hallgatsz, jól megrángatod ezt a kiscsajt!
Volt benne valami. Ha nem lett volna az első napom, biztos kapott volna ezért. Már másodjára szúrt ki velem, és kezdett nagyon idegesíteni a dolog. Ráadásul az egész osztály előtt!
Kérdésére kihúztam magam, és vettem egy mély levegőt. Próbáltam visszatartani a blöki agresszióját, amennyire csak lehetett. Aztán a tekintetem összetalálkozott a lánykáéval, aki abban a szent szúrásban ismert fel. Úgy ledöbbent, mint aki szellemet látott, és hirtelen azt se tudta, milyen évet írunk.
- Mhmm, az lesz a legjobb. - feleltem halkan, hogy épp csak ő hallja. Hozzá párosítottam egy nem túl vidám arckifejezést, csak hogy érezze, mekkora bajban van. Mert bizony abban volt, és nem igazán akartam ezt elnézni neki. Oké, oké, első nap. Legyünk jófejek. De jobb, ha érzékeltetem a többiekkel, hogy ha nem is vagyok egy diktátor, azért a tiszteletet megkövetelem.
Egészen addig nem tévesztettem szem elől, míg ki nem szaladt a szertárba. Csak eztán fordultam vissza az igazgatóhoz, aki együtt érzőn megveregette a vállamat, és még hozzátette, hogy „sok sikert”, mielőtt elment.
Franc... Na most mi lesz?
Röpi. Az mindig beválik.
Megköszörültem a torkomat. Ha korábban nem is izgultam, lassacskán kezdett elfogni a lámpaláz. Elvégre nem csak, hogy meg kell fegyelmeznem egy egész osztályt, még tanítanom is kéne nekik valamit, vagy legalább elérni, hogy ne utálják annyira a tesit. Lehetetlen feladat...
- Khmm... Azt hiszem, hagyjuk a kosarazást mára. - kezdtem bele a nagyszerűnek nem nevezhető beszédembe. Bár úgy tűnt, akadt némi sikerem, mert egy páran nevetni kezdtek. De lehet, hogy csak a szégyenletes jelenet végett, amit korábban lerendeztünk azzal a kis méregzsákkal. - Ti ketten - mutattam két random diákra -, hozzátok be a röplabdahálót és tegyétek fel, addig a többieknek öt perc bemelegítő. Hajrá!

× × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × ×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖


Hétf. Nov. 19, 2018 2:11 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Göndi & Stells
it's a beginning of a beautiful friendship

Ha szemmel ölni lehetne, minden bizonnyal már halott lennél. Bár nem valószínű, hogy két "kis" bakiért már a halálodat kívánná bárki is. Úgyhogy mondjuk inkább, hogy minden bizonnyal csak keserves kínok között szenvednél. Legalább is, az amit azokból a mélyzöld szemekből és méregtől eltorzult arcról ki tudtál olvasni erről árulkodott. Nem csoda, hogy olyan gyorsan húztad fel a nyúlcipőt és menekültél a szertár relytekébe. Még oda tartva is érezted a hátadat égető tekintetet, melynek forrósága még az ajtón túlra is veled tartott. Érezted, hogy nagy bajban vagy.
A matracokon fekve bámultad a plafont és merengtél a semmin. Próbáltál nem arra összpontosítani, hogy most szúrtad el minden esélyedet arra, hogy egy laza évben legyen részed, már ami a tesi órát illeti. Bár, igazából alapból rosszra számítottál, így akkora terhet ez nem helyezhetett a vállaidra. Különben is, ennél te sokkal durvább edzéseken, gyakorlatokon vettél részt életed során, míg vadásznak képeztek, mégis mit tudna tenni veled ez az ember, ami annál rosszabb lehetne?
Azért a biztonság kedvéért ezt háromszor lekopogtad az álladon.
Nem tudod mióta fetrenghettél már ott a matracokon, igazából úgy voltál vele, hogy egész órán inkább itt maradnál, addig se kell téged az edzőnek látnia, vagy neked őt, mindegy. Ez a terved azonban meghiúsul abban a minutumban, ahogy két osztálytársad, viháncolva rohan be a szertár ajtaján.
Az egyikőjük Vicki volt, a mai napon már másodjára vigyorgott úgy, mint aki elmélyült a piszkos gondolatok tengerében, és elég volt elkapnod az utolsó szavát, hogy tudd, tényleg ilyesmiken járt az esze.
- ... hátsóját. – Nevettek. Aztán, ahogy észrevették a jelenléted hirtelen még szélesebb lett a mosolyuk, főleg Vickié, aki a te szégyenteljes leszereplésedben is csak a pletykát látta. – Szép volt odakint, Stella. Neked hála ma inkább röplabdázunk… - Nem tudtad eldönteni, hogy most gúnyolódni akart-e, vagy tényleg hálás volt érte, amiért kevésbé agresszív sportot játszhat, úgy döntöttél, még csak nem is reagálsz. – Segítenél kipakolni? Ki kell vinnünk a hálót és a labdát, de ez utóbbit majd inkább én viszem. – Kacsintott. Vicces akart lenni? Mert jelenleg úgy érezted az egyetlen, amin nevetni tudnál, ha őt is gyomorszájba találná valami…
- Nem, köszi. Inkább fekszem még itt egy darabig. – Édesdeden mosolyogtál, Vicki pedig szemét forgatva megkereste amiért jöttek, a hálót a társa kezébe nyomta, a labdát meg ő vitte, kifelé menet pedig szándékosan hagyta tárva nyitva az ajtót, hogy jól lehessen látni, ki heverészik éppen a matracokon. Tipikus.
Úgy döntöttél néhány pillanatig még fekve maradsz, de aztán csak feltápászkodtál, nehogy Nicholson edző mérgében a hajadnál fogva rángasson ki a többiek közé. S az orrod alatt morogva ugyan, de végül elhagytad a szertárat és magadra erőltetted a legártatlanabb arckifejezésedet, csak azért, hogy az egész helyébe egy sokat eláruló grimasz költözzön, ahogy megláttad az osztálytársaidat az edző előtt fetrengeni nyújtani. Olyanok voltak, mint az éhes kutyák egy nagy kolbász láttán, épp csak a nyáluk nem csorgott. Azt kívántad bárcsak nálad lett volna a mobilod, hogy megörökítsd ezt a jelenetet, de azt sajnos ide nem hoztad magaddal.
Eszed ágában sem volt csatlakozni a csaholó lányok tömegéhez, akik épp arról próbálták meggyőzni Nicholson edzőt, hogy pontozza a hajlékonyságukat, vagy, hogy csatlakozzon ő is a röpi meccshez és ugyan nyugodtan vegye le a felsőjét, mert az itt senkit sem zavar.  Ha most ezt csinálták, mit csinálhattak vele addig, amíg a szertárban rejtőztél? Nem tudtad, hogy most sajnálnod kéne-e a fickót ennyi kiéhezett diáklány között, vagy inkább egy nagyon jót nevetned az egészen.
Köhintettél. S ha sikeresen felhívtad magadra a figyelmet, bosszantóan kedves mosollyal az arcodon, végig néztél a társaságon, míg végül pillantásod megállapodott Mr. Nicholsonon.
- Ha befejezte a flörtölést a diákjaival, akkor akár megtarthatná az órát is, elvégre ezért van itt. - Fogalmad sem volt, mégis mi mondatta ki veled ezeket a szavakat, vagy egyáltalán ez honnan jött, de már esélyed sem volt visszaszívni őket, pedig érezted, ha eddig nem is voltál akkora bajban, most nyakig ültél benne.





then she began to breathe, and live,
AND NO ONE CAN STOP HER NOW


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Nov. 02.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Hétf. Nov. 19, 2018 3:19 am
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



Stella & Danny
friendship?


Sikerült a kis Argent lány tudtára adnom, hogy nem jó emberrel kezdett ki. A blöki valósággal elröhögte magát, amikor elspurizott a szertár felé, és nem győzte hajtogatni nekem, hogy „de jó lesz ez az év.” Nem igazán értettem, mire mondta ezt, de bíztam benne, hogy nem fog megint bajba keverni. Szép is lett volna, ha a munkahelyemen kezd el balhézni.
Miután az igazgató eltávozott, szépen elküldtem két leányzót a röplabda felszerelésért, a többiek pedig nekiláttak a bemelegítésnek... Akarom mondani a vonaglásnak. Néhány lány nagyon határozottan nekikezdett a nyújtásnak, feltűnően közel hozzám. Volt olyan is, aki konkrétan a lábaim előtt heverészett, én meg már éreztem, hogy lángba borul a fejem a viselkedésüktől.
Ó, Danny... El ne merj innen költözni, hallod? Ez a hely maga a paradicsom! - nyálzott a blöki a fejemben.
Beteg vagy, haver.
Eközben megjelent a korábbi két tanuló, és elkezdték felszerelni a hálót, szerencsére abban nem kellett segítség nekik. Nem volt minden elveszve, bár ennyi éhes tekintet láttán nem éreztem magam túlzottan biztonságban. Ennyi nő még akkor se volt körülöttem, mikor hagytam, hogy Kutyuli összeszedjen nekem valakit az egyik bárban. Pedig aztán ott is akadt pár kíváncsi hölgyemény, akik mindenáron a közelembe akartak férkőzni.
Persze nem okozott gondot, hogy jól kezeljem a szituációt. Azon kívül, hogy a másik tag a fejemben folyamatosan noszogatott, hogy valamelyiket szedjem fel tanítás után, semmi problémám nem volt. Simán tudattam velük, hogy a tanáruk vagyok. Legalább is akartam, de igazán. Az már más kérdés, hogy el is jutott-e a tudatukig, vagy csak friss húsnak néztek, akire rá lehet akaszkodni.
- Köhm, hölgyeim, azt hiszem, kicsit túlzásba viszik a bemelegítő gyakorlatokat. - hátrébb léptem - Elég lett volna, ha futnak pár kört, vagy...
Időm se volt befejezni, páran azonnal letámadtak, hogy pontozzam a hajlékonyságukat, vegyem le a pólómat meg még ezer hasonló cukiságot kértek tőlem, amitől a türelmem pengeélen kezdett táncolni. Életemben nem találkoztam még ilyen diákokkal, pedig azért én is jártam gimibe. Homlokom ráncba szaladt, és épp valami frappánssal készültem előállni, amikor...
Megjelent az az ördögi kis teremtmény, hogy ismételten megalázhasson. Meg is tette. Ott helyben, mindenki előtt. Nekem meg lassan elgurult a gyógyszerem tőle. Anélkül, hogy vetettem volna rá egyetlen pillantást is, elmosolyodtam. Abban a mosolyban bizony nem volt semmi köszönet.
- Értékelem a lelkesedését, Ms. Argent, igazán inspiráló. - fordultam felé, majd megfújtam a szent és sérthetetlen sípomat, ami így kimondva baromira hülyén hangzik - Elég lesz, látom mindenki formában van. Három csapatot alkotunk, az egyik csapatkapitány Ms. Argent lesz, a másik... - körülnéztem, igyekeztem egy szimpatikusabb diákot kifogni magamnak. Végül Kutyuli folyamatos könyörgésének eleget téve mutattam rá az egyik vöröskére, aki nem tűnt olyan butának, mint a mellette álló szőke. - Maga, a harmadik pedig én. - ismét az ördögfióka felé fordultam, hogy lássam, mit szól ehhez - Akár ki is választhatja az első csapattársát. Hacsak nem akar ismét hozzám vágni egy labdát.
Ez az, mondd meg neki... Várj, ez komoly? - igen, a blöki jóval durvábban neki akart menni az Argent lánynak. Még jó, hogy nem nála volt a kormány. El tudtam volna képzelni, ahogy direkt kicsesz vele, és csak azért is olyan feladatokat talál ki neki, amiket még egy edzett fiú se tudott volna megcsinálni. Vagy, ha ennél viccesebb kedvében volt, még direkt fejbe is vágta volna szerencsétlent valamivel. Egyébként nem értettem, miért volt úgy rácuppanva, de színtisztán éreztem, amikor meghallotta a nevét, hogy nagyon nem szimpatizál vele. Mintha már pusztán a vezetéknevét is utálta volna. Arra nem mertem volna felesküdni, hogy ismeri a családját, de már azon se lepődtem volna meg, ha mégis.

× × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × ×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖


Szer. Nov. 21, 2018 12:54 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Göndi & Stells
it's a beginning of a beautiful friendship

Elképzelésed sincs róla, hogy mi szállt meg hirtelen, honnan jött a bátorság ahhoz, hogy nyíltan provokálni kezd a tanárodat, ráadásul az egész osztály előtt. Egyszerűen csak volt valami az egész fickó lényében, ami már most ellenszenvet váltott ki belőled, és annak ellenére, hogy általában te voltál a „jó diák”, egyáltalán nem okozott neked gondot, hogy most az egyszer te legyél a lázadó. Az, ahogy rád nézett, azokkal a zöld szemekkel, láttál bennük valamit, ami azt sugallta, te sem vagy épp a kedvence, és ez több volt, mint némi sértettség amiatt, hogy lemorogtad a folyosón, vagy, hogy gyomron találtad a labdával. Ez mélyebbről jött, te pedig kihívást láttál benne. S ahogy az a mosoly szétterült az ő arcán, biztos voltál benne, hogy ugyan ezt látta ő is benned.
Önelégülten bólintottál, arra, hogy inspiráló lennél, mintha csak azt akartad volna ezzel jelezni, hogy „igen, ez már csak természetes”, vagy éppen azt, hogy „szívesen, máskor is”, még a kezed is a szívedre tetted, a nagyobb hatás érdekében. Egyértelmű volt, hogy bosszantani akartad.
Az éles sípszóra mindenki nyavalyogva kaparta össze magát a földről, a lányok morcosan néztek rád, egyértelmű, hogy nem tetszett nekik, hogy abba kell hagyniuk a tekergést az új edző előtt, de te csak megvontad a vállad, ennyire nem foglalkoztatott a véleményük.
Aprót rándult a szemöldököd és összepréselt ajkakkal próbáltad elfojtani azt a grimaszt, ami az arcodra akart költözni annak hallatán, hogy Nicholson edző csapatkapitányt csinált belőled. Kíváncsi voltál, mégis mit akar kihozni ebből. Egy békés röplabdamérkőzést? Pláne úgy, hogy magát tette meg harmadik kapitánynak? Szemmel tartottad őt és próbáltál olvasni a vonásaiból, a testbeszédéből, de azon kívül, hogy egyértelműen erődemonstrációt akart ezzel tartani, mást nem sikerült olvasni belőle. De érezted, hogy egy ilyen meccsben semmi békesség nem lenne, ha szembe kerülnétek egymással. És mintha csak szavaival ezt akarta volna igazolni, akaratlanul is magas labdát dobott fel, amit te ezer örömmel csaptál le.
- Ha szeretné, hogy célba vegyem, csak kérnie kell… - Hagytad, hogy komisz mosoly üljön az arcodra, míg körülötted a lányok kuncogni kezdtek. Még Vicki is, aki pedig eddig serényen azzal volt elfoglalva, hogy minél közelebb helyezkedjen el Nicholson edzőhöz, hátha beválasztja őt a csapatába, te pedig voltál olyan nagylelkű, hogy ne rontsd el az esélyeit. – Visszautasítom a választás lehetőségét, beérem azokkal, akik utoljára maradnak – mondtad és lazán félre álltál, hogy a többi lány, oda tudjon furakodni Mr. Göndörke elé és foggal-körömmel harcolhasson azért, hogy egy csapatba kerülhessen vele. Vágtál egy pofát, ahogy végig néztél a lányokon, szánalmasak. De hogy miért is nem akartál választani? Egyszerű. Szimplán csak nem érdekelt a meccs végkimenetele, ráadásul ezek a lányok mind jól értettek a labdajátékokhoz, azok meg, akik mindenért nyafogtak, már rég a kispadon ültek az aktuális felmentésükkel, vagy meg se jelentek.
Miután mindenki kiválasztásra került, és megalakult a te csapatod is, lepacsiztál a lányokkal és összesugdolózva megegyeztetek benne, hogy szétrúgjátok mindenki hátsóját. Ugyan nem mondtad el nekik, hogy ennél érdektelenebb nem is lehetnél igazából, a csapat szellemet erősíteni akartad, ráadásul külön öröm lett volna, ha Göndörke alfelét mégis csak szétrúgjátok.  
- Kezdhetjük? – kérdezted a két másik kapitánytól, és ahogy a vörös lány, Sarah bólintott, úgy emelted kihívó pillantásod a fürtösre. Végtére is, rajta, meg a szent sípján múlott az egész.





then she began to breathe, and live,
AND NO ONE CAN STOP HER NOW


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Nov. 02.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Szer. Nov. 21, 2018 6:31 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



Stella & Danny
friendship?


Én mondom neked, Dannyboy, az az Argent lány még sok bajt fog okozni! - nyűglődött a blöki a fejemben - Jobb lesz, ha gyorsan megmutatod neki, ki a főnök. És ha lehet, rúgd is seggbe egy párszor, jó? - tette még hozzá, majd megállás nélkül morogni kezdett az említett hölgyre. Ahányszor csak fél szemmel ránéztem, mindig hallottam, hogy a drága „szobatársam” mennyire ellenszenvesnek találja őt. Istenigazából én se rajongtam érte. Még az az ajtós dolog hagyján. A labdát pedig nyilván véletlenül vágta hozzám, így még azt is el tudtam volna nézni neki. No de az, hogy utána szánt szándékkal próbál megalázni a többi diák előtt! Na ez már több a soknál. Adtam volna neki esélyt, lettem volna olyan jó arc, hogy megbékélek a történtekkel... De mintha az a lány a legkevésbé se vágyott volna rá, hogy jó viszonyban legyen velem. Talán úgy döntött, a világ összes edzőjét elássa egy gödör mélyére és nem is próbál jól kijönni velük?
Ennél már csak az volt idegesítőbb, hogy még a korábbi akciói után is kihúzta magát és olyan elégedett fejjel pislogott rám, mintha valamit ügyesen csinált volna. Látszott rajta, hogy élvezte, ha produkálhatott. Volt egy sejtésem, hogy nagyon szívesen megkeseríti majd az itt töltött időmet, ha úgy tartja kedve. Egy izgi hobbi, amit felírhatott a kis listájára.
Hiába próbált felbosszantani, megfegyelmeztem magam. Tartottam a korábbi mosolyt az arcomon, és úgy tettem, mintha nem tűnt volna fel az az önelégült kép, amit vágott. Nem, kislány, ennél nehezebb dolgod lesz velem!
Jöttek a nyavalygások, amikor megfújtam a sípot. A többiek nyilván szívesen mutatták volna még nekem a hátsójukat, vagy a hajlékonyságukat - bár nem mintha meghatott volna. Az viszont feltűnt, hogy berágtak a kis méregzsákra és úgy gondolták, miatta kellett abbahagyniuk a „bemelegítést.” Hát, volt benne valami, bár inkább már nekem nem volt kedvem figyelgetni a csodás előadásukat.
Azon kívül, hogy próbáltam mindenkivel felvenni legalább egy kis időre a szemkontaktust, odafigyeltem Ms. Argent reakciójára is. Kíváncsi voltam, mit gondol majd a legújabb húzásomhoz, de a beszédem végén megint csak mit kaptam? Hehe, újabb oltás.
Legközelebb ne add alá a lovat, ha lehet.
Az állkapcsom akaratlanul is megfeszült egy pillanatra. Még hogy célba vesz... Adok én neki olyat...
- Nem élnék a lehetőséggel, de ha már ilyen kedvesen felajánlotta, a meccs után akár célba is veheti a szertárat, hogy kitakarítsa. Feltéve, ha szeretné még hasonló megjegyzésekkel szépíteni az órámat. - mosolyogtam rá jókedvűen. A diákok utálnak pakolászni, pláne, ha az az iskola javára szolgál. Tapasztalat, én se díjaztam, amikor engem bíztak meg ilyesmivel.
Mivel Ms. Argent nem volt hajlandó választani, átadtam a lehetőséget a másik lánynak. Amikor azonban felé fordultam, megakadt a szemem az egyik hölgyeményen, aki valami rejtélyes módon mellém került. Korábban jóval messzebb állt tőlem, de mialatt én a szócsatázással voltam elfoglalva, ő ügyesen odasunnyogott hozzám. A blöki kérésére pedig be is választottam a csapatomba, legyen jó napja. Ha már nekem ennyire pocsékra sikeredett.
Persze szinte mindenki velem akart lenni, így nem volt egyszerű döntenem. Inkább csak véletlenszerűen mutogattam egy-egy diákra, míg végül ki nem alakult a három brigád.
Az elhangzott kérdésre magam is egy bólintással feleltem, és gyorsan felvázoltam a játék menetét.
- Ms. Argent csapata kezd az enyém ellen. A vesztest a harmadik váltja fel, a meccs tizenöt pontig megy. Maga pedig - biccentettem a vöröskének - számolja a pontokat. Mindenki ért mindent? Remek! - meg se várva a válaszokat, beálltam a csapatommal a háló egyik oldalára - Maguké a szerva, adok ennyi előnyt. - tettem hozzá, az ördögfiókának címezve. Ha mindenki készen állt, a fogaim közé vettem a sípot, és összedörzsöltem a tenyeremet. Egy rövid fújással el is indítottam a meccset.

× × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × ×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖


Szomb. Nov. 24, 2018 4:55 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Göndi & Stells
it's a beginning of a beautiful friendship

Azt mondják, ha az ember túl sokat grimaszol, előbb, vagy utóbb, úgy marad az arca. Amikor kislány voltál, gyakran vágtál arcokat a felnőtteknek, vagy azok háta mögött és mindig volt valaki, aki előszeretettel ijesztgetett vele, hogy így fog maradni az a csinos pofid. Akkor még hittél benne, hogy ez igaz lehet, ezért igyekeztél leszokni erről rossz tulajdonságodról. Évekkel később, újra csak azon kaptad magad, hogy arcokat vágsz az emberekre, de soha eszedbe sem jutott, hogy lassan úgy fog maradni az arcod. Egészen mostanáig.
Az elmúlt percekben annyit grimaszoltál, hogy szinte már úgy érezted, belezsibbad az arcod. Ráadásul, ha akartad volna se tudtad volna abbahagyni, mert ha nem a lányok elfogadhatatlan viselkedése, akkor Mr. Göndiböndi késztetett nemtetszést kifejező arcot magadra ölteni. Pont úgy mint most.
Méghogy te, szertárat takarítani? Már a gondolat is mély felháborodást váltott ki belőled, de nagyon remélted, hogy azért nen hány szikrákat felé a tekinteted. Még csak az kéne, hogy ezt a büntetést fokozni tudja, mondjuk egész hétre. Egy elzárást, órák utáni büntetést még kibírnál, de ha ez egész hétre kiterjedne, otthon nem bírnád elviselni Chris dühös és csalódott pillantását, amiért azt a kis időt se tudjátok egy nap igazi családként eltölteni, mégpedig a te hibádból. A nagybátyád nagyon sokat volt távol, ha épp nem utazott el, akkor késő délután, csak pár óra erejéig volt otthon, azt az időt is a pincétekben töltötte, hogy felkészüljön az éjszakai vadászatra, délelőtt pedig többnyire aludt, kipihente magát. Te akkor szoktál hozzá csatlakozni, amikor éppen edzett, fegyvereket készített elő, vagy tanulmányozott valamit (ha szerencséd volt, a vadászatra is vele tarthattál egy időre), csak ennyi jutott kettőtöknek. Te pedig nem akartad kockáztatni, hogy ezt is elveszítsd, még ha csak egy rövid időre is.
Inkább nem szóltál vissza egy szót sem, és hagytad, hogy a lányok most ezen kuncogjanak. Nem mintha foglalkoztatott volna, hogy mit gondolnak rólad jelenleg.
Ahogy megalakultak a csapatok, már csak a kezdés volt hátra. Valamiért sejtetted, hogy a te csapatod lesz a kezdő, ráadásul mindjárt Bongyorka csapata ellen. Vajon miért érezted úgy, hogy ez is része a köztetek kirobbant ellenséges csatározásnak?!
- Ne kíméljen - tekinteted összekapcsolódott az ő zöldjével, és pillanatokig nem is eresztette. Ezúttal semmi kihívó jelleg, semmi ellenségeskedés, erre a rövid időre őszinte, kíváncsisággal nézted őt, aztán hátat fordítottál neki.
Intettél a lányoknak, hogy foglalják el a helyüket a hálóval szemben, az egyikőjük közben a kezedbe nyomta a labdát, te pedig beálltál a nyitáshoz megfelelő helyre. Megvártad a sípszót.
- Hát akkor... győzzön a jobbik - megvillantottad játékos mosolyaid egyikét és elütötted a labdát.
Alsó szervával kezdtél, mert azt jobban kontroll alatt tudtad tartani és képes voltál úgy tartani a kezeidet, hogy azok megtévesztő irányba mutassanak, így a másik csapat nem tudhatta, hová fogod ütni a labdát. Te pedig pontosan tudtad, hogy az ellenfél csapatában kik a gyengébb láncszemek, így elsőként a neked jobb kézre eső oldal széléhez küldted a labdát. És ahogy arra számítottál a két lánynak fogalma sem volt, melyiküknek is kéne a labdáért mozdulnia és mire megtehették volna, a labda a vonalon belül földet ért.
Mosolyogtál az orrod alatt, na nem csak a sikeres kezdés miatt, hanem mert ezzel Göndike számára is világossá válhatott, hogy tényleg nagy kezdeti előnyhöz juttatott.
Még három ilyen ütést véghez vittél, mire a negyediknél váltottál és felső nyitást alkalmaztál. Ez az ütés már sokkal kiszámíthatóbb volt, és ezt tudtad jól, de abban mi lett volna az érdekes, ha a pontokat csak a nyitásaidból összeszeded? És hogy egy fokkal még szórakoztatóbb legyen, ezt a labdát egyenest Mr. Zöldszeműnek címezted.





then she began to breathe, and live,
AND NO ONE CAN STOP HER NOW


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2018. Nov. 02.

Tartózkodási hely :
Beacon Hills


Vas. Nov. 25, 2018 3:54 pm
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló őrzője



Stella & Danny
friendship?


Amikor először küldtek el szertárat takarítani, azt hittem, könnyű dolgom lesz. Csak a helyére kell pakolnom a labdákat, leporolni a polcokat... Egy óra alatt meg is van. Belesétáltam az edzőm csapdájába, és amikor végre valahára leesett, hogy mennyire megszívtam, már menekülési terveket kezdtem kieszelni magamnak. Egyik se vált be, mert Mr. Fredricks mindenre fel volt készülve. A közelben lévő összes ablakot bezárta, a szertár ajtajához mindig állított valakit, hogy felügyeljen, ha ő éppen nem ért rá. Nagyon utáltam, amiért ennyire komolyan vette a büntetésemet. A focicsapat kapitánya voltam, átlagban nekem volt a legtöbb gólom az egész szezonban, ráadásul még a mezemet is tisztán tartottam. De nem, nekem is ugyanúgy végig kellett csinálnom a büntetést, mint mindenki másnak. Pedig csak merő véletlenségből találtam fejbe Ms. Bonnert - a legalattomosabb, ugyanakkor legcsinosabb matektanárt, akivel valaha találkoztam. Ezzel akkora probléma nem lett volna, előfordul az ilyesmi, ha egy edzés kellős közepén flangál valaki a pályán. Mr. Fredricksnek sem kellett volna ennyire kiakadnia miatta, csakhogy már egy ideje nagyon, de nagyon csapta a szelet a tanárnőnek. És az, hogy az egyik focistája - aki történetesen Ms. Bonner tanítványa is egyben - fejbe rúgta a labdával a nőt, aki tetszett neki... Nem bueno. Egyáltalán nem. És mivel is lehetne jobban imponálni a kiválasztott hölgynek, ha nem azzal, hogy keményen megbüntetjük a bűnöst még annak ellenére is, hogy amúgy a kedvenc diákunkról van szó?
Eme kedves emléknek köszönhetően tudtam, hogy a kis megjegyzésem nyomot fog hagyni a drága Ms. Argentben. Az arckifejezését látva elégedett mosolyom kiszélesedett, az meg még nagyobb örömömre szolgált, hogy nem vágott vissza semmit. Elkönyveltem magamban, hogy ha eléggé kiismerem a lányt, már tudni fogom, mivel lehet őt kordában tartani. Szerencsére a többiekkel nem nagyon lesznek ilyen gondok.
Miután felvázoltam a játék menetét, a két ellenséges csapat felállt egymással szemben. Az ördögfióka pedig néhány pillanat erejéig engem figyelt, kíváncsi volt, mi lesz a vége ennek a baráti mérkőzésnek. Merthogy baráti volt... Azt hiszem.
Hát, ha neked ez annak számít, akkor nagy a gond a fejedben... Keressek egy jó terapeutát?
Ó, fogd be. Örülj neki, hogy nem te tartod az órát. - vágtam vissza, amiből kívülről csak annyit lehetett érzékelni, hogy a homlokom egy fél pillanatra ráncba szaladt.
Úgy alakult, hogy a hátsó sor közepére kerültem, ahonnan az egész pályát beláttam. Ezzel együtt pedig tökéletes szögből tudtam végignézni, ahogy az Argent lány szerváiból egyet se tudtak eltalálni a csapatom tagjai. Kiszámíthatatlan volt, hova fog érkezni, legalább is nem tudták időben észrevenni. Fogtam is a fejemet, hiszen azért nem lett volna lehetetlen feladat eltalálni azt a labdát. Még egy párszor ezt eljátszották, mire a következő szerva már felső nyitással indult, és egyenesen felém tartott.
Alkar érintéssel felütöttem a többiek fölé, és nagy szerencsémre az egyikük épp időben reagált, hogy szintén feladja a mellette lévőnek. Ő pedig ügyesen átütötte a túloldalra. Meglesz az, csak egy kicsit bele kell rázódniuk a játékba. Nem tudom, mit tanított nekik az előző edző, de volt egy olyan érzésem, hogy nem nagyon adott lehetőséget a labdajátékok gyakorlására.
Legalább azt mondd meg, hogy miért nem szívattad még meg az Argent kölköt... - mormogta Kutyuli, reszelős hangon. Mint akinek nagyon nem tetszett, hogy nem váltottam át Hitlerbe, amikor az a lány beszólt nekem.
Nem válaszoltam. Ha nekiláttam volna vitázni a blökivel, nagy valószínűséggel elvesztettük volna a meccset miattam. Ha egy röpke pillanatra nem figyelek, már az is elég lenne ahhoz, hogy lemossanak minket a pályáról. Ilyenkor minden játékosnak beszámíthatónak kell lennie.

× × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × × ×

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


: :


Join date :
2016. Dec. 06.

Tartózkodási hely :
❖ beacon hills ❖


Csüt. Dec. 20, 2018 4:24 am
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




Göndi & Stells
it's a beginning of a beautiful friendship


Kettős érzések kavarogtad benned a röplabdamérkőzést illetően. Nem tudtad eldönteni, hogy ez most tulajdonképpen mi célt szolgált a Göndörke elképzelésében. Kihívás volt? Erőfitogtatás? Vagy nem kellene túlgondolnod, mert szimplán csak egy barátságos megmérettetésként szolgált?
Bármelyik is legyen, neked nem állt szándékodban jelét adni annak, hogy egy kicsit is foglalkoztatott volna a dolog. Ahogy pedig a játék előre haladt, szinte teljesen meg is feledkeztél róla. Magával ragadott az egész; a csapat munka, a pontok, az ellenfelek közit játékos hergelés. Arra a rövid időre, amíg a vezetésért vívtatok küzdelmet, úgy tűnt szünetet tarottatok Mr. Zöldszeművel az utálkozásban.
Aha… úgy tűnt.
Ahogy a meccs egyre inkább a vége felé közeledett, magával ragadta mindkét csapatot az adrenalin, meg a győzni akarás és a játék érezhetően feszültebbé vált. Különösen közted és Bongyorka között. Eleinte fel sem tűnt, mi több, még csak nem is szándékosan csináltad, de minden felé irányuló labdát erősebben ütöttél meg, főleg mikor szemtől-szemben álltatok egymással a háló előtt, a lecsapások erősekre sikeredtek, még ha nem is másik eltalálása volt az igazi cél.
Merthogy nem vetted célba a tanárodat. Bár ez nem jelenti, hogy az utolsó, győztes pontok megszerzéséért nem ütöttél oda neki erősebben a kelleténél, hogy azért érezzen egy kis törődést. Persze nem csak neki, a csapattársai is kaptak kisebb-nagyobb erejű labdákat a fejük felé közeledni, de ez már csak így szokott lenni, ráadásul oda-vissza működött.
Akkor mégis mikor érezted meg, hogy a játék mégis csak átfordult és mégis csak egyfajta csatát vívtatok Mr. Mindenlányodavanértemmel? Talán akkor, amikor a háló előtt farkas szemet néztél vele és az átlőni készült labdáját egy lecsapással egyenesen visszaküldted az arca felé. Persze, próbáltad nem eltalálni, de azért elég közel kerültél hozzá. Igen… egész biztos ekkor.
Persze a többi lánynak fel sem tűnt, miféle ádáz küzdelem zajlott valójában a játék békességének álcája mögé rejtőzve. Mindenki csak azzal volt elfoglalva, hogy minél több pontot szerezzen a csapatának, vagy éppen azzal, hogy minél nagyobb részt bámuljon meg az edző fiúcska hátsójából. Főként a hátsó sor, Vickivel az élen. Komolyan kezdtél aggódni a lány elméjének épségéért.
A győztes pontért folyt már a küzdelem, te pedig ahelyett, hogy a mérkőzésre koncentráltál volna teljesen, azzal voltál elfoglalva, hogy lesújtó, egyben szánakozó pillantásokkal méregetted az ellenfél csapatának női tagjait. S bár ez csupán néhány pillanatot vett igénybe, épp elegendőnek bizonyult, hogy valaki alaposan fejbe találjon a labdával. Feljajdultál, de inkább csak a meglepettségtől, mintsem a fájdalomtól, és zavarodottan pislogtál körbe a felelőst keresve. Persze a labda meg rólad lepattanva kirepült a pályáról, a másik csapatnak szolgáltatva a győztes pontot. Ezért magadban elátkoztad  még a születendő gyerekeit is a bűnösnek.
A nyertes fél lányai boldog sikongatásba kezdtek és körbeugrálták Göndörkét, mialatt te sajgó fejed masszírozásával foglalatoskodtál és gyilkos pillantással méregetted a körülötted lévőket, remélve, hogy aki fejbe talált a labdával, már csak a puszta tekintetedtől lángra kap. Bár azt se bántad volna, ha az összes nyálcsorgató hormonbomba és a nyálcsorgatás tárgya is egyszerre begyullad.
A többi lány legalább nem örömködött ennyire, viszont igazi mosollyal az arcukon gratuláltak a győzteseknek, néhányuknak még az is eszébe jutott, hogy közben megkérdezze jól vagy-e. Persze kutya bajod nem volt, ennél azért kaptál már sokkal, de sokkal rosszabb ütéseket is, táncoltál már a halál szélén is, nem egy röplabdától fogsz összeesni.
Hamar befejezted az önsajnálkozást és csatlakoztál a többiekhez a gratulacióban.
- Szép játék volt - ölelted sorra a lányokat, míg végül odaértél Mr. Gödröcskéhez, számára már csak egy biccentésre és egy nem túl barátságos mosolyra szájrándításra futotta.
Ekkor szólalt meg az óra végét jelző csengő, megmentve téged az edző társaságától. Legalább is ebben reménykedtél, mikor azon nyomban sarkon fordultál és a többiekkel együtt indultál el az öltözők irányába...





then she began to breathe, and live,
AND NO ONE CAN STOP HER NOW


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése





Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 
Daniel & Stella; PE goes wrong
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Beacon Hills High School-
Ugrás: