Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Drew Lamarck/Masanori

Rachel EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

Rachel EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

Rachel EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Elkészültem!

Rachel EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 4:27 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Rachel EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

Rachel EmptyVale Pedersen
Yesterday at 12:31 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Ethan Wayne, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Kedd Nov. 20, 2018 7:17 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von
Rachel Harris
Régen naiv voltam, most már az igazat sem hiszem el.


Becenév:
Rach
Születési hely:
Ismeretlen
Kor:
29
Nemi beállítottság:
Hetero
Faj:
Diclonius (Félig diclonius, félig ember. Vektorok: 6  Távolság: 4 méter)
Play by:
Bae Suzy
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Alig 5 éves lehettem, mikor a játszótéren voltunk. Mamám a padon ülve figyelt, míg én a homokozó szélén ülve játszottam  babámmal, amit ő vart nekem. Neki is volt szarva és azt mondta nekem a papám, olyan mint én. Négyen voltunk a játszótéren, egy lány az anyjával, a mamám és én. Nem igen foglalkoztam semmivel csak játszottam azt képzelve a baba, amit minden hova magammal vittem él és ő az egyetlen barátom. Az idő számomra megszűnt létezni és csak vele foglalkoztam. Egyszer csak megszólalt a nő a mamám felé fordulva.
- Elnézést! Alma levet kell vennem a lányomnak, tudna rá figyelni míg ide a boltba elmegyek? - biccentett az út túloldalán lévő üzletre. Mamám örömmel el vállalta, de belegondolva ostoba nő volt, hogy csak úgy egy idegenre bízta gyermekét. Mikor felállt a nő és elment én mamámra néztem, mert persze hallottam mindent. Nem is telt el sok idő és az említett lány hozzám jött.
- Hé! Ad ide a babád! - mordult rám. Nem lepet meg, hogy akarta elvégre ezt nem lehet kapni sehol és az elkényeztetett kölkök mindent akarnak, ami másé. Lassan rá néztem és alaposan végig mértem.
- Nem! - válaszoltam neki tömören. Tekintetemet a babámra szegeztem mikor egy enyhe fájdalmat kezdtem érezni az oldalamon. Elterültem a homokban, ami befedte fél arcomat. Megrúgót, hogy elvehesse a babámat. Ez volt az első alkalom, hogy valaki bántott volna. Elkezdte szidalmazni, hogy milyen ronda, földhöz vágta és taposni kezdte. Csendben felálltam, de valójában mérges voltam. Az a játék az, ami kedves nekem és ezt is próbálja elvenni tőlem?
Hosszasan néztem rá, mire valamit tettem. Kettészeltem. Felső teste pár lépésnyire esett arrébb, míg az alsó felém dőlt. Akkor láttam először vért. Mélyen bele néztem a pocsolyába, ami szépen lassan elérte cipőmet és egyre jobban meglátszott rajta a tükörképem. Érzelem mentes arcom nézett vissza rám semmi nem látszott már szemeimen. Levettem a két masnit fejemről, mik eddig a szarvaimat takarták.
- Rachel! - megéreztem kezemen mamám érintését. Észre sem vettem, hogy eddig szólongatott. Elkezdett maga után húzni nekem meg esélyem sem volt, Ruth-ot visszavenni magamhoz.
Hazáig rángatott és csak akkor engedett el mikor kulcsra zárta az ajtót. Papám otthon volt és megkérdezte mi történt. Mama elmondott mindent, majd felém fordult.
- Rachel! Ezt nem szabadott volna, ez nagyon csúnya dolog! - nem értettem miért volt rossz, amit tettem. Igaz okot akkor nem tudtam volna rá mondani, de nem éreztem, hogy baj lenne ebből.
- Miért? Hiszen az emberek gyengék és a gyengéknek nem szabadna élniük csak meggyengítik az erősebbeket. - mondtam a szemébe nézve és olyas valamit láttam, amit eddig nem. Félelmet. Félt tőlem és nem értettem miért. Én sosem tudnám őket bántani ők nevelnek engem, jók hozzám, amiért hálás is vagyok.
- Cs..csak ígérd meg, hogy nem ölsz több embert. - szólalt meg végül. Én megígértem, de tudtam, hogy nem lesz egyszerű ehhez tartanom magam. Hogy megnyugtassam egy apró mosolyt küldtem felé és megöleltem, ami el is érte a kívánt eredményt és már kevésbé félt. Nem sokkal később megint elköltöztünk hátra hagyva mindent és, hogy tiszta lappal kezdhessünk nekem hátra kellett hagynom Ruth-ot és már a játszótéren tudtam, hogy többé nem fogom visszakapni az egyetlen barátomat.

You're Still Have All Of Me:
Hosszú és fárasztó nap után térek be a vaskapun és  szapora léptekkel közeledtem az ajtóhoz. Alig vártam, hogy letehessem iskola táskámat és lazíthassak. De mikor beléptem és lehajítottam a földre cuccaimat szokatlan kép tárult elém. Nagyszüleim egymás mellett ülve bámultak a semmibe, gondterhelt arccal, majd lassan felém fordultak.
- Mi történt? - kérdeztem kissé unottan. Már vártam, hogy azt mondják, hogy csak egy semmiség miatt feszülnek, én meg vállat vonva bezárkózhatok a szobámba.
- Gyere, ülj ide! - szólt papám először. Nem akartam ellenkezni így helyet foglaltam velük szembe. Egy ideig csendben voltak, majd ismét megszólalt.
- Most már 16 éves vagy. És te is tudod jól nem leszünk mi itt veled örökké. És úgy gondoltuk jogod van tudni az igazságot... - elhallgatott és éreztem erőt próbál gyűjteni, hogy folytassa mondandóját.
- Az igazságot? Miről? - türelmetlenkedtem. Tudni akartam mi az, amit így felfújnak, hogy elakad a hangja még a papámnak is, aki egy igen erős jellem és ő nem fél taslit adni, ha valaki rászolgál.
- Az igazságot a szüleidről. - hallottam meg most mamám hangját. A szüleim... Sosem kérdeztem mi lett velük, hogy miért nincsenek velem, de ők sem mondtak semmit. De úgy látszik ez egy kivételes alkalom. Szótlanul ültem és vártam mit fognak mondani. Egymásra néztek, hogy ki mondja el. Végül papám emberelte meg magát és kiegyenesedve sóhajtott egyet.
- A fiunk azaz a te apád...- kezdte - Egy jó fiú volt, kinézetre rá hasonlítasz, de nem ez a lényeg... Mi nem tudtuk a születésedig, hogy mivel is foglalkozik valójában. Nekünk azt mondta, hogy egy laborban dolgozik nem is láttuk sokszor. De egyik éjszaka beállított egy csecsemővel, ez voltál te. Ekkor mondta el az igazságot. Hogy valójában egy intézetben dolgozik, ahol valamiféle vírussal foglalkoznak és embereken kísérleteztek. Először nem akartuk elhinni, de ő folytatta... Elmondta, hogy az anyád ennek a kísérletnek az alanya volt és tőle is vannak a szarvaid. Elmondta...elmondta...
- Elmondta, hogy bele szeretett és így jöttél te a képbe. - fejezte be mamám könnyeivel küszködve.  Megértettem, hogy fáj neki felidézni ezt az egészet.
- Igen... Rád is az a sor várt volna, mint az anyádra, de az apád elhozott ide és azt mondta, hogy menjünk olyan messzire, amennyire csak lehet. Így is tettünk. Így biztosítva neked egy normális életet... - elcsöndesedtek mindketten. Én csak ott ültem és bámultam a földet. Gondolataimat rendeztem és éreztem ez nekem most sok információ volt egyszerre. Eddig nem igen érdekelt, kik is a szüleim, de így, hogy tudom az igazságot. Elgondolkodtam. Tényleg jó ez így nekem? Nem tudtam eldönteni melyik a jobb: tudni az igazat, vagy tudatlan ként járni a világot azt gondolva minden milyen jó.
Nem tudom meddig ülhettem így, mert már kezdtek aggódva nézni rám. Végül felálltam és bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Ledőltem az ágyra és a plafont néztem. Kellett egy kis idő mire felfogtam mindent és megértettem. Másnap sem mentem ki a szobámból csak dél felé. Mivel iskolába már nem mehettem így a boltba mentem besegíteni nekik és úgy tettem, mint ha semmi nem történt volna. Belegondolva nem is történt. Csak egy olyan dologról beszéltek nekem, amiről eddig nem. Nem váltott ki belőlem semmit, nem lettek új gondolataim, személyiségem sem változott. Nem értem miért fújják ezt fel ennyire.

When I Was Younger...

Itt állok a tükör előtt feketébe öltözve a számomra már ismerős tekintet néz vissza rám. Mély levegőt veszek és kifújom. Utolsó alkalom, hogy most masnit teszek a szarvaimhoz, hiszen ez a mai egy különleges alkalom. Kilépek a házból és elsétálok a temetőbe, ott már gyűltek az emberek, hogy elbúcsúzzanak mamámtól és végleg nyugalomra tehessük őt. Oda álltam a koporsóhoz és mélyen elgondolkodtam. Felidéztem emlékeimet, ami vele kapcsolatosak. A sütiket, amikkel elhalmozott, a szeretetére, a mosolyára. Ismerősök, barátok jöttek oda, hogy részvétet mondjanak. Én csak egy köszönöm öt mondtam és másokkal ellentétben én nem sírtam, amit furcsálltak. Miért kéne könnyeket ejtenem, ha az, aki született annak halnia is kell? Tudtam, hogy nem lesznek velem sokáig és volt rá időm felkészülni.
Mivel papámat a kérésére elhamvasztottuk és szét szórtuk, így nem tudtuk volna megoldani, hogy közös sírba tegyük őket. De az urnát, amiben a hamvak voltak megtartottam és mikor leeresztették a földbe oda tettem a koporsó mellé. Végig néztem ahogy a földet rálapátolják, majd megveregetik, hogy lapos legyen. Már mindenki elment, de én csak ott álltam és bámultam a barna anyagot.
Nem tudom meddig állhattam ott mert megjelent egy férfi, aki engem keresett. Elmondta, hogy a nagyszüleim rám hagytak valamit, majd átadva egy levelet és a névjegykártyáját elment. Lassan kinyitottam és olvasni kezdtem. Mama remegő kézírását véltem felfedezni ahogy elmondja, hogy tudja milyen nehezen jövök ki másokkal és nem is lenne munkám, ha nem adja nekem az üzletet. Röviden szólva megkaptam a boltot és a házat. Legbelül kezdtem már aggódni, hogy hol fogok lakni, ha kilakoltatnak, mert a nagyszüleimé volt minden. De úgy látszik gondoltak rám és ez boldoggá tett. Hiába tudom az igazságot a szüleimről valahogy mégis őket tekintettem annak. Visszasétáltam a régi házba, amit most már magaménak tudhatók és elkezdtem elintézni, hogy hivatalosan is az enyém lehessen. Úgy tűnik maradok itt: Beacon Hills-ben.  



Rachel Harris
Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 12, 2018 9:34 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Rachel!  úúú

Privátban már volt alkalmam megdicsérni téged a lapod miatt, örömömre szolgál, hogy ezt itt is megtehetem. Messze ez a legjobban sikerült lapod az eddig megírtak közül, történetileg és írásilag.  *-*
Örülök neki, hogy újra alkottad a karaktered, ezen látszik, hogy sokkal közelebb áll hozzád, mint a másik, valahogy sokkal inkább természetesnek tűnik nálad, ami jó dolog.  :3:
Az írásodon látszik, hogy mennyi energiát fektettél a lapba, hogy sokkal jobban odafigyeltél, látom a fejlődést is, amiért meg büszke vagyok rád. Csak így tovább!  yey
Nem is húznám tovább a drága idődet, így is várnod kellett rám, szóval utadra engedlek; nyomás foglalózni, aztán játszani!  Szottyongat



now i'm stained by you





Stella Argent
Rachel Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Rachel Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Diclonius-
^
ˇ