Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Daniel & Stella ;; Family reunion

Scott Henderson EmptyStella Argent
Today at 6:54 pm



Elkészültem!

Scott Henderson EmptyDrew Lamarck
Today at 1:09 pm



Drew Lamarck/Masanori

Scott Henderson EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

Scott Henderson EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

Scott Henderson EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Scott Henderson EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég

Daniel Nicholson, Elisha Grant, Ethan Wayne, Hugo Marlowe, Julia Hunt-Kozma, Stella Argent


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Scott Henderson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Csüt. Márc. 14, 2019 8:47 pm

Scott Henderson
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet
Scott Patrick Henderson
my two natures have only memories in common


Becenév:
Scottie inkbb hanyagoljuk
Születési hely:
New York
Kor:
29 (a kitsune benne kb 1700 lehet)
Nemi beállítottság:
biszexuális
Faj:
energia kitsune, Rokubi (a benne lévő kitsunet tekintve, ő maga elég gyenge)
Play by:
Hale Appleman
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Scott Henderson egy bunkó, beképzelt, elkényeztetett fasz. Már ha csak röviden és finoman akarunk fogalmazni. Ezt én persze sosem hittem el magamról, mint minden pénzes ember gyereke. Eleve ezeket a jelzőket is csak azoktól hallottam, akiket magamra haragítottam.  Aki a közelembe került, az csak nyalni tudott. Jaj, mennyire vicces vagy Scott! Te mindig olyan jó fej vagy! Csak a pénzem kellett nekik, nem érdekelte őket, hogy szinte halálra iszom, és dohányzom magam mellettük. Mondjuk erről én is tehettem. Egy szemétláda voltam, aki mindent kihasznált, és azt hittem az élet mindig is nekem lesz a legjobb, mert gazdag vagyok.
Aztán seggbe harapott szépen a karma, ráadásul nem is kicsit.  Belém raktak egy kitsune szellemet, akinek esze ágában sincs megegyezni velem, ő azt csinál, amit akar. Amúgy az a vicces, hogy kb olyan ő, mint a régi énem. Egy rohadt nagy köcsög, aki mellette még írtja ki azokat, akiket túl gyengének talál, vagy, aki az útjába esik, vagy, ha csak épp olyan kedve van. Ilyenkor néha engedi, hogy lássam mi történik, ne csak a sötétben ücsörögjek. Ezzel akar kínozni ő is, de főleg szerintem az élet.
Most már nincs a régi Scott bennem. Megtört ez a 3 hét is. Most már csak egy gyenge, összetört lélek vagyok, aki próbál valahogy túlélni ebben a nagy őrületben. De persze emellett a legtöbbször muszáj játszanom az egykori Scott szerepét, már csak akkor, ha az irányítóm így kéri. Sose tudhatom, hogy éppen mit fog kérni tőlem, én mit tegyek, és én se tudom hol lesz az, ahol megfogok állni.

You're Still Have All Of Me:
- Hmm... Család. Neked már nincs olyanod, ugye tudod? - hangzott a fejemben a kitsune hangja, ahogy végre lezártam a telefonom a képernyőjét. Túl sokáig bámultam a húgomtól kapott sms-t. Bár így is a szembe vésődtek a szavak. Ez volt az egyetlen kedvesség, amit kaptam az elmúlt három hétben. Bár nem is értettem miért keresett, hiszen mindig is mocsokul bántam vele. De úgy tűnt rá szerencsére nem ragadt rá semmi a családi érzéketlenségből.
- Tudom. - válaszoltam vissza halkan, ahogy mélyen kifújtam a levegőt. Szinte fura volt rendesen beszélgetni a hanggal a fejemben, viszont most nem voltak mások, és így valamennyivel normálisabbnak éreztem a helyzetet. Csak valamennyivel...
- Helyes, mert, ha bármit is csinálsz ellenem, ő lesz az első, akit halálra fogok kínozni a szemed láttára. - tudta, hogy ez fájt volna nekem, nem is tudtam volna előre elrejteni mit érzek már csak a gondolattal kapcsolatban is. Újra megnyitottam az sms-t és bámultam a szövegre: Szia! Tudom, nem igazán szoktunk beszélni, de aggódom érted. Nem hallatunk semmit felőled már egy ideje. Írj, ha bármi gond van! Egy család vagyunk, bármibe is keveredj! Mia. Ujjam a szövegdobozra nyomtam és hosszan ott tartottam, míg fel nem tűnt az az opció, hogy törlés. Nem kellett nekem emlékeztető arra, hogy lehetne hova hazamenni, ahol olyan szívesen újrakezdeném az életem a húgom mellett. Tudtam, hogy a kitsune elől nincs menekvés. Bár vicces, kis koromban pont ugyan ezt hittem a szüleimről. De nézzenek ide, semmi hatalmuk nincs fölöttem jelenleg, bár se így, se úgy érdekli őket mi van velem.
- Elég a kesergésből, dolgom van. - jelentette be hidegen, majd sötétség fogadott.

When I Was Younger...

- Az utolsó körömet kérném. - léptem oda a pulthoz unottan, és már alig vártam, hogy megszabaduljak a hülye libáktól, akik körülöttem legyeskedtek. Már őszintén untattak a visításukkal körülöttem. Menekülni akartam minden áron. Amikor kikaptam az italt azonnal lehúztam, és élveztem, ahogyan marja a torkomat lefele. Ez és a cigi volt az egyetlen dolog, ami mellett élőnek éreztem magam.
- Kösz az estét Mike! - vetettem oda unottan, majd kiindultam a francba. Nem érdekelt, hogy sipítottak utánam, csak mentem a ruhatár felé. Szerencsére akkora tömeg volt a szórakozó helyen, hogy el is vesztettem őket kifele. Kikértem a kabátomat, aztán csak lecsaptam a csajnak két darab húszast mielőtt még megszólalt volna. Kilépve az ajtón magamra vettem a kabátomat, és elkezdtem a zsebeimben kutatni a cigim után. Tudtam, hogy valamelyikben lapulnia kell egy doboznak még pár szállal, csak azt nem tudtam melyik is lesz a szerencsés nyertes most éjszaka. Befordultam a legközelebbi sikátorba, bár hirtelen a testem úgy döntött érzékeli az alkohol hatását így kissé dülöngélve tettem ezt.
- Azt hitted ilyen könnyen lerázhatsz? - hallottam magam mögül a legnagyobb meglepetésemre. Nagyszerű. Vajon melyik idegesítő ribi találta meg a hozzám vezető utat. Szép lassan megfordultam, ahogy abbahagytam a keresgélést. Végignéztem a csajon, még csak nem is volt ismerős a benti tömegből. Bár, nem mintha annyira megnéztem volna bármelyiküket is. Szűkítettem a szemeimen, ahogy csak néztem rá. Igazából még egy gyors dugásra meg is tette volna.
- Engem nem lehet csak úgy otthagyni egy pultnál... - indult meg felém, arcán egy kacér mosoly jelent meg. Tekintetével szinte levetkőztetett engem, ahogy odalépett hozzám, kezeit a mellkasomra téve.
- Nem tudtam, hogy ennyire kitartó lennél, Cica... - mosolyogtam le rá, ahogy a derekánál megfogva közelebb húztam őt magamhoz. Mosolya csak szélesebbre vált, majd kissé felnevetett.
- Nem igazán volt más választásom. - jelentette ki hirtelen. Minden eddigi csábos pillantás ki lett cserélve egy hideg, közömbös tekintetre. Nem tudtam hova tenni a dolgot, egészen addig, amíg valaki hátulról fejbe nem ütött. Nem vesztettem el az eszméletemet, de nagyon szédültem, és így is alig láttam mi történik körülöttem.
- Itt a fizetséged. - szólalt meg hirtelen egy férfi. Valószínűleg az, aki épp az imént leüthetett. A csaj egyre távolodott, majd eltűnt az este sötétjében.
- Apám nem fog értem fizetni semmit... - nyögtem ki nagy nehezen a férfit keresve. Majd abban a szent pillanatban egy zsákot húztak a fejemre.
- Nem is kell nekünk pénzt. - mondta, majd valamit beadott a kezembe és elsötétült az egész világ.

Amire a legközelebb emlékszem az egy nagy katasztrófa volt. Egy székhez voltam kötözve. Körülöttem rengeteg ember volt, bár ki tudja, lehetett az kettő is. Bármit is adtak be nekem, még mindig hatással volt a testemre.
Valami idegen szöveget kántáltak, aztán az egyik felém lépett, egy késsel a kezében. Próbáltam használni az erőmet, vagy egyszerűen csak kiszabadítani a kezemet, de minden hiába volt. Túl gyenge voltam. A nő, aki elém lépett tovább kántálva valamit a bőrömbe kezdett karcolni. Viszont ez nem egyszerűen csak úgy fájt, mint amikor megvágnak, valamiért sokkal rosszabb volt. Égetett, és felüvöltettem a fájdalomtól, ami csak egyre nagyobb és nagyobb lett.
- A világ megérett a pusztulásra, és te fogsz nekem segíteni a pusztításban. - szólalt meg a fejemben egy hang, amit még sosem hallottam ezelőtt. Majd megint sötétség fogadott.

Úgy pattantam fel az ágyamban, mint aki a legrosszabb rémálmából ébredt. Teljesen kivert a verejték, és rázott a hideg. Magam elé bámulva próbáltam lenyugodni, és értelmet keresni a foszlányokból. Vajon tényleg megtörtént volna mindez, vagy csak álmodtam az egészet? Ennyit ihat egyáltalán valaki, hogy ilyeneket képzeljen? Ezt rögtön megtudhattam, amint meglátom, hogy a jel rajtam van-e, vagy sem. Egyenesen az előttem lévő falra néztem, ahol egy tükörnek kellett volna fogadni, de nem volt semmi, csak ronda virágok néztek velem szemben. Nem is otthon voltam, hanem egy poros hotel szobában.
- Mi történ velem tegnap este? - hangzott a fejemben a kérdés, ahogy szép lassan leszálltam az ágyról.
- Végre fent vagy. - hangzott a fejemben ismét az az idegen hang. Először akaratlanul is felpattanva az ágyról körbenéztem a szobában, de sehol se volt senki. A szívverésem és a légzésem egyre gyorsult. Szóval tényleg megtörtént minden.
- Ki vagy te? - ejtettem ki akaratlanul is hangosan ki a szavakat. Egyszerűen túl furcsa lett volna valakivel a fejemben beszélgetni.
- Mindjárt megtudod... - mondta és körülöttem sötétség lett. Nem úgy, mint amikor elájul az ember, egyszerűen csak mintha már nem látnék semmit annak ellenére, hogy nézek előre. Aztán hirtelen megjelent előttem a hotel szoba képe, bár nem úgy, mintha én lennék ott, de valahogy mégis.

Legalább tényleg egy erős testet találtak nekem. Végre eltávolíthatom azokat, akik nem érdemlik meg az életet. Annyi természetfeletti van, aki nem használja ki a képességeit, aki csak játszadozik. Az ilyenek nem érdemelnek mást, csak pusztulást. Keresni is kellene már valakit ebben a városban. Újra hozzá kell szoknom az erőmhöz. Bárki megteszi próbababának jelenleg.
- Mi történik itt? - hallottam a kis földi üvöltését a fejemben. Mi is volt a neve? Ja igen. Scott valami. Ő is tökéletes áldozat lehetne, ha nem lenne szükségem a testére. Bár már így is neki kezdhetek a kínzásának.
- Ne félj fiú, hamarosan megértesz mindent. Azt is, miért küzdünk. - léptem ki a szobából és indultam neki a városnak, hogy megkeressem az első áldozatomat.


Pár órával később

Zilálva hajoltam a csap fölött, amiből már öt perce csak ömlött a víz. Kezeim és egész testem vérrel volt beborítva, még szerencse, hogy tudok teleportálni, különben nagy gondban lettem volna. Mit beszélek én itt? Így is a lehető legnagyobb szarban vagyok. Egy kitsune szellemét rakták belém, aki megakarja tisztítani a földet.  Nekem meg végig kell néznem, akár akarom, akár nem.
Tekintetemet a tükörre emeltem, és csak akkor vettem észre, hogy pár könnycsepp legördült az arcomon. Ki gondolta volna, hogy még ennyi érzelem szorult belém, hogy egy megcsonkítás meghat?
- Csak nem vagyunk túl gyengék? - nevetett fel a fejemben. Irtózatos düh telített el hirtelen, kezeim ökölbe szorultak, és a következő pillanatban betörtem a tükröt egy nagy üvöltés kíséretében. Majd hátraléptem egy lépést és térdre rogytam.
Van ebből valahogy menekvés?





Will you help me escape this living nightmare?
I’m not here to play.



Scott Henderson
Scott Henderson 5ba003c3ffd2ef341d0e7deeba4749af53bda43a
Scott Henderson D2424a37fc0e3b0884d59562a8736e5f65325304
Age :
29
Tartózkodási hely :
─ Leave me alone
Foglalkozás :
─ money from the parents... counts as a job, right?

Scott Henderson Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Ápr. 26, 2019 11:24 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Scott úúú

Hát, barátom, te aztán nem vagy semmi! Azt írtad, hogy nem a legjobb alkotásod, pedig szerintem zseniális.  luv Na de térjünk is rá a lapodra.
A jellem első sorától már dobtam egy hátast, igazán jó bevezető volt a karakter megismeréséhez. XD Azt pedig külön meg tudom érteni (ugyebár Rolling Eyes), hogy a kitsune miatt kicsit megváltoztak a dolgok az életedben, a viselkedésedben... Hidd el, pontosan tudom, mit érzel. De annyit mondhatok, hogy ezeket a szemeteket is meg lehet valahogy fegyelmezni, csak időbe telik, mire megtanulod elnyomni őket. Legalább is nálam működik néha. O.O
Hát, ahogy látom, család terén nem túl egyszerű az élet, pláne így, hogy már teljesen meg is változtál. A húgod lehet talán az egyetlen, aki tudna támogatni valamelyest, bár nem vagyok biztos benne, hogy ilyen körülmények között érdemes lenne túlságosan közel kerülnöd hozzá. A kitsune biztos nem kímélné, amilyen kegyetlen. rukiddin
Tudom, sokat dumálok, de annyira tetszik ez az egész, hogy muszáj leírnom mindent.  puppyeyes A történetet nagyon jól összeraktad, megfogtál azzal, hogy épp csak néhány percnyi töredékeket mutattál be abból, mi is történt valójában.
Na most már abbahagyom, mert így is hosszabbra sikerült ez a kis szösszenet, mint terveztem... xd Tudod, mit kell tenned, foglalózz, aztán pusztíts a játéktéren! És ha netán besokallnál a rókucitól, szólj, és megiszunk egy sört a bennünk lakozó természetfeletti idiótákra.  Scott Henderson 4293698534



red is the color of extremes; of love and lust,
seduction, violence, danger...


Daniel Nicholson
Scott Henderson Original
Scott Henderson Tumblr_pz84heFQKG1u96lrwo3_540
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Scott Henderson Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 

Scott Henderson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Kitsune-
^
ˇ