Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Dylan Hicks

Avery & Rachel EmptyDylan Hicks
Today at 12:45 am



Lettie & Silas ▪ Wow, I didn't expect to see you

Avery & Rachel EmptyScarlett Atkins
Today at 12:42 am



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Avery & Rachel EmptyEthan Wayne
Today at 12:30 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

Avery & Rachel EmptyJulia Hunt-Kozma
Today at 12:07 am



Julia & Hugo

Avery & Rachel EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 11:28 pm



Meadow Carmilla Carrow

Avery & Rachel EmptyDaniel Nicholson
Yesterday at 8:58 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Meadow Carrow


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Avery & Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szomb. Márc. 16, 2019 8:16 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von
To: Avery

A szürkeség az, ami képes az embereket az őrületbe kergetni. De egy olyannak, mint én, akit nem érdekli mi történik körülötte és csak magával képes foglalkozni és az se érdekli, ha leszúrnak mellette valakit, arra nem hat az egyszínűség. Most is így volt. Csörög az ébresztő, kikapcs, felkelés, készülődés, majd irány a bolt. Mivel közel lakom így mindig gyalog megyek. Kinyitom a rácsot, majd az ajtót. Végül a riasztót csipogását is megszüntetem. Nem értettem sose, hogy miért izgultak mindig a nagyszüleim a biztonsággal kapcsolatba. Mintha lenne bárki is, aki lopni akarna innen. Főleg, hogy a mogorvaságommal elijesztek mindenkit.
A megmaradt árut átellenőrzöm mi az, amit még ellehet adni. Ránézek az órára és van még egy fél órám míg jön a futár. Felmosok addig legalább csinálok valamit. Mikor végeztem halottam a kocsi hangját. Kimentem és segítettem, hogy előbb végezzünk. Ezzel kész volnánk a srác is elment én meg kinyithatok. Bár mivel nagyon nem szoktak vendégek jönni kora reggel így a kassza mögé beültem csináltam pop-cont és elkezdtem a telefonomon filmet nézni. Rá se hederítettem, ha jött valaki. Kifizették, amit kikellett én meg visszaburkolóztam. Hamar eltelt az a 2 óra nekem meg semmi kedvem se volt a vevőkkel foglalkozni így beraktam még egy filmet. Nem érdekelt, ha a többi ember hallotta mit nézek úgy se mernek szólni, hogy legalább halkabban nézzem, ha már lese szarom őket. Én nem vagyok a nagyszüleim. Ők foglalkoztak a vevőkkel és mit kaptak? Semmit. Néhány vendég még vissza is szólt nekik és öregen már nehezen viselték. Emlékszem mikor elmondtam nekik gyerekként, mit gondolok a világról. "...A gyengéknek nem kéne létezniük." Ez némileg igaz és most is így gondolom, de eddig nem vetemedtem rá, hogy meg is öljek valakit. Jó csak egyszer fordult elő, de ha akarnám se tenném meg. Az nekem lenne rossz. Rendőrség, elvennék a boltot, börtön. Nem lenne szerencsés, ha nincstelenül maradnék.

From: Rachel
Remélem tetszik <3

Rachel Harris
Avery & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Márc. 16, 2019 10:30 pm

Avery Sardothien
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre



Ave & Rachel
Friend or enemy?
Kora reggel van, de úgy nézek ki, mint aki már nem aludt napok óta. Végül is, ez nincs messze az igazságtól.
Raven, a lakótársam még az álmok legszebbikét járja, mikor is én már kivetődtem az ágyból és a házból is. Mint valami zombie, úgy járkálok napok óta, mintha az agyam nem dolgozna, de a szerveim életben tartanának. Valami transz, valami üresség. Valami hiány. Érzem a hiányát, amihez hozzászoktam több éven át, most mégis... hol van? Nem találom, nem tudom, merre keressem. Erőtlenül, ügyetlenül botladozom, mintha vissza akarnék kerülni a saját utamra. Vissza akarok? Több éve, hogy minden, ami voltam és amit tanultam, hátrahagytam. Egy pokolkutyára kellett támaszkodnom, most még... még az sincs. Egyedül maradtam a nagy világban. Egyes egyedül, mikor nincs  diplomám, nincs semmim, amivel boldogulhatnék. Mihez értek? A természetfeletti levadászáshoz, de már elszoktam attól, hogy emberként tegyem...
Az első nyitott boltba betévedek, a hűtött dolgok között megtalálom a jeges kávét, amiből azonnal hármat emelik ki, hogy valahogy ébren maradjak. Igazából nem a fáradtsággal van gondom, hanem önön gondolataimmal. Eddig nem voltak kétségeim, de legutóbb, mikor találkoztam hasfelmetszővel... azóta sem gyógyult be teljesen a lábam, a hosszú heg csúnyán csúfítja el testemet a bokámtól a combomig. Valami csoda folytán nem haltam meg, nem vesztettem el a lábamat. Miért? MIÉRT? MIÉRT KELL ÍGY ÉLNEM? Vesztesen, erőtlenül...
A futószalagra teszem a hajnali gyűjteményem majd a lányra nézek. Kesernyés illata megcsap, amitől összevonom a szemöldökömet. Még csak rám sem néz, hozzá van tapadva ahhoz a kijelzőhöz, pedig kisanyám, a szörnyek nem onnan jönnek.
- Nézz fel - dünnyögtem jótanácsként csak a nem éppen embernek. - Ki tudja, hogy ki fogja kihasználni az alkalmat, hogy eltegyen lábalól. Hidd el, nem kell ahhoz ok - mosolyodtam el fásultan. Begolyóztam volna? Nagyon reméltem, hogy nem... Felszedtem az első lehúzott kávét és azonnal fel is nyitottam egy megkönnyebbült sóhajjal. - Mi vagy? - tettem fel végül a kérdést. A Blökivel felismertem volna, emberként... esélyem sem volt csak az illatok. Illatok? Miért érzem?
Ráemeltem fürkészően a tekintetem.



× remélem tetszik, ígérem lesz jobb is :3×
[/b]


beautiful kind of the chaos
✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧

We're killing strangers, so we don't kill the ones that we love

Avery Sardothien
Avery & Rachel Tumblr_inline_p7r3s0NB6f1sccn28_250
Avery & Rachel Tumblr_mvl1vsBhEc1slwsvjo1_500
destroying is easier than creating.
Tartózkodási hely :
♛ in the Hell of BH
Foglalkozás :
♛ not want to know

Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Márc. 16, 2019 11:20 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von
To: Avery

Unottan ülök a kasszában, lábam föl van véve és térdemen tatom kezem, hogy ne zsibbadjon el. Lassan eszegetem alamizsnám, de nem pillantok rá tekintetem csak a kijelzőn van.  A film legjobb részénél megcsapja az orromat egy enyhe...nos kandallóra emlékeztető illat mikor ég benne a tűz és a fa árasztja szagát. Nem foglalkoztam vele elvégre szentségtörésnek számít, ha megállítunk egy filmet...legalább is nekem az.
Meghallva a hangot a lányra nézek lassan. A 3 kávéra tekintek. Wow...ha 2 többet vett volna akkor a függő energia italos tinédzserekre emlékeztetne. Ha mázlijuk van és jó kedvemben vagyok akkor még az alkoholt is kiadnám nekik simán.
- De vannak olyan örültek, akik képesek egy vadidegent is megmenteni még, ha az életük be is kerül. Nekik sem kell ok. - szólok vissza. Valóban, nem egy ilyen őrült ember van.
Lassan leveszem a lábam és elkezdem unottan csipogtatni a 3 kávét. Rá se nézek a lányra. Meg van a magam dolgom, ahogy neki is. Minek fecséreljem az időnket? Jó, mondjuk én nem csinálok semmit csak kasszázok meg feltakarítok, ha valamelyik balfácán elejt valamit.
- 10 dollár lesz. - nyitom ki a kasszát. Nem panaszkodhat ezek még olcsóbbak is, mint a nagy áruházakban. A szendvicsek na azok már drágábbak. Mikor megtörténik a kifizetés visszahelyezkedem eredeti pozíciómba. Nézném tovább a filmet, de meghallom megint a hangját. Ránézek a lányra és végig mérem. Ha észre vette, hogy nem teljesen vagyok ember, akkor ő sem lehet az...
De sikerült feltennie egy olyan kérdést, amire még én sem tudom a választ.
- Azt én magam sem tudom... - fordulok vissza a kijelzőhöz. Nem igen foglalkoztam azzal, mi is vagyok félig. Bár a szarvaim árulkodnak mi vagyok a hajammal eltakarom őket így teljesen embernek látszódóm. Játszhatnék az emberekkel, hogy a karjaimmal az őrületbe kergetem őket és egyszerűbb is lenne a kasszázás, ha használhatnám őket. De, ha meglátnák mire vagyok képes anyám sorsára jutnék. Egy szobába bezárva. Tűk, csövek, orvosok. Kísérleti patkányként élni a napfénytől távol. Lassan elvész minden remény és a halált várod már csak, hogy vége legyen mindennek.
From: Rachel

Rachel Harris
Avery & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Márc. 17, 2019 9:11 pm

Avery Sardothien
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre



Ave & Rachel
Friend or enemy?
Elismerően néztem rá a riposzt után. Valóban, vannak olyan hülyék, akik megmentik ezeknek az életét.... minek is? Magamat is idesoroltam régen, bár azt hiszem, egy ilyen képernyőtapogató után nem fájna senki lelke sem. Mivelhogy a valóság körülvesz, a monitor csak illúziót ad.
De van az a helyzet, mikor az ember nem gondolkodik, csak cselekszik, mert egyszerűen nem akarja, hogy bármi megváltozzon körülötte, nehogy valaki életét veszítse. Régen küldetésnek vettem, hogy megmentsem őket, Pokolkutya ide vagy oda... Keserű szájíz töltötte el a számat, őket menteni? Minek? Lehet az a halál ki is járna nekik, de sosem fogják ezt megtudni, eszükbe sem jutna, hogy valaki azért küzd, hogy ők élhessenek. Természetfelettiért a pokolkutya, vadász az emberekért...
- Remélem, téged is megment valami "őrült" mikor eljön az ideje, különben koporsót rendelhetsz hamar - nevettem ki. Lerítt róla a tudatlanság, ahogy bután a képernyőre tapadt, pedig ha egy kis tapasztalata lenne, tudná, hogy a hozzám hasonlókat nem hogy kiszolgálni, beengedni sem érdemes. Ezzel megmutattam a zsebembe tűrt tőrt, csakhogy tudja, bármikor megtehetném és észre sem veszi... csakhogy... ha vadász szól is bennem, most éppen nincs bennem semmi. Ki ő?
Én ki vagyok? Napok óta teszem fel magamnak a kérdést. Keresem a válaszokat, amik nem bújnak elő. Jack, mit tettél velem? Mi vagyok én? Mire kellek? Minek kellek?
Előkotortam egy tízest, miközben felnyaláboltam a másik kettő kávémat.
- Akkor jobb lesz hamar megtudnod - mosolyogtam rá türelmesen. Micsoda jótékonykodó vagyok... Csak előrejelzés, hogy valami sokkal nagyobb készülődik, ami ellen nem csak az emberek, de lehet a természetfelettieknek is fel kéne készülniük, hisz Jack... Ő nem garancia senkire sem, ember vagy lény, számára oly mindegy, míg élvezkedhet.
- Tudatlanság csak átok és az erő is csak akkor erő, ha ismerjük.
Milyen igaz... hisz én magam sem ismerem a Blökit. Kreáltam magamnak egy arcot, de sosem voltam az és elvesztettem Őt.



× remélem tetszik, ígérem lesz jobb is :3×


beautiful kind of the chaos
✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧

We're killing strangers, so we don't kill the ones that we love

Avery Sardothien
Avery & Rachel Tumblr_inline_p7r3s0NB6f1sccn28_250
Avery & Rachel Tumblr_mvl1vsBhEc1slwsvjo1_500
destroying is easier than creating.
Tartózkodási hely :
♛ in the Hell of BH
Foglalkozás :
♛ not want to know

Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Márc. 30, 2019 4:34 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von
To: Avery

Az én átkom nem más, mint az, hogy nem tud érdekelni semmi. Nem érdekel az sem, ha valakit leszúrnak előttem. Nem az én dolgom, ki mit csinál. Észreveszem elfogyott a pop-con. Remek! Összegyűröm a zacskót és a mögöttem lévő kukába dobom. Feltekintve meglátom a kést a kezében. Csak elmosolyodom az orrom alatt. Addig, amíg nem próbálja meg használni nem töröm el a nyakát, vagy szelem ketté. Pedig milyen egyszerű lenne.
Nem törődöm vele tovább várom, hogy elmejen és zavartalanul nézhessem a filmemet. De ő nem hagy inkább feltesz egy kérdést, amire még én sem tudom a választ. Leteszem a telefont és nagyot nyújtózkodok. Hátra dőlve gondolkodom el, hogy mi mindent úsztam meg apámnak köszönhetően. Tűk, kísérletek, kínzás ez mind az, amitől az ember a legjobban fél.
- Nem tudom, hogy az emberek adtak e nekünk nevet egyáltalán. Vagy élőknek sem tekintenek minket csak kísérleti alanyoknak, akiknek nincsenek érzéseik. - mondom kicsit unottan. A lányra nézek és a plusz kezem lassan felé egy. Négy méteren belül van így simán eltudom érni. Óvatosan megérintem vállát, de ügyelek nehogy megszorítsam. Nem áll szándékomban eltörni a csontját csak megmutatóm neki, miért nem félek a haláltól.
- Lehet, hogy a tudatlanság a legnagyobb átok, de az, hogy nem tud érdekelni a világon semmi azaz én átkom. Az a legnagyobb szerencséd, hogy a fajtám agressziója nem mutatkozik rajtam. Elvégre én csak egy korcs vagyok. - mondom neki, majd elengedve vállát a plafont kezdem el nézni. Nem várok semmilyen reakciót csak azt akarom, hogy vége legyen ennek a napnak és minden kezdődjön előröl.
- De ahogy elnézem a te átkod nem más, mint hogy magányos vagy. Elvesztettél valamit, amit vissza akarsz kapni, de bárhogy próbálkozol nem történik semmi. - mondom és ismét felé nézek szemeimmel. Sokféle ember megfordult már itt. Ha egy kicsit is képes vagy megfigyelni az arcukat. Rájössz mit is éreznek. Bármennyire is próbáljuk elrejteni mit is gondolunk azaz arcunkon meglátszik.

From: Rachel

Rachel Harris
Avery & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Ápr. 01, 2019 7:10 pm

Avery Sardothien
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre



Ave & Rachel
Friend or enemy?
Akár ő is lehetnék. Olyan mások lennénk? Csak más a prioritási sorrendünk, ha ennyire lekötne a valótlanság, belemerülnék, de addig mííg Jack és a hozzájuk hasonlók vannak kinn az utcákon... Ha csak engem bántanának... Csakhogy minden, amit szeretek, lerombolnák. Valahol irigylem az érdektelenségét, valahol pedig borzalmasan megvetem érte, hisz ez nem élet. Minek él? Hogy sötét szemekkel nézzen a vakvilágra? Bár olyan lenne, ahogy ő látja...
Összehúztam tekintetemet, hisz nem tudtam hova sorolni egészen addig míg a vállamat meg nem érintette láthatatlanul. Volt már dolgom dicloniussal. Vajon hány vektorral rendelkezik? Ha jól emlékszem, az utolsó találkozásom velük nem volt annyira kellemes.
- Legalább tiszta vagy, vannak hibridek, akiket még jobban ötvöznek, mint a ti fajtátokat, így a korcs költői túlzás - vontam vállat. Nem kell ahhoz természetfelettinek lenni, hogy szörnyeteg legyen az ember. Sokkal rosszabbak is vannak nála. Ácsi, minek védem őket?
- Ha kimutatkozna sem zavarna, azt hiszem ezerszer rosszabbal is találkoztam már, mint te - ejtettem csak meg a dolgot. Szinte égni kezdtek a hegeim, ahogy Jack eszembe jutott, akinek a gyilkosság és a képességeinek kihasználása nem érdek vagy cél volt, szimpla élvezet. Világokat épített ki, mesterien rakosgatta a bábukat, mert szórakozni akart, miközben megannyi életet tett tönkre. És ez csak egy... akkor a többi hét milliárd között?
Komplexusos?
- Oh, tehát nem csak a sík képernyők érdekelnek.
Volt valami biztonság abban, hogy eddig csak azok kötötték le, így nem tudtam, hogy mit várjak tőle, bizalmatlanságom nem enyhült meg. De ettől még lehet forgatni a lapokat.
- Tudom mi vagy, tudom mi lehetnél. - Támasztottam meg a pultot, ahogy én is elfordítottam róla a tekintetemet és felmértem a boltot, annak elrendezését. Nem akartam én lenni a beszédtéma, nem akartam kivesézni önön posványomat. Könnyebb volt így... - Dicloniusok nem régi faj. Nem nyúlnak évezredekbe visszamenően történetük. - Idéztem fel az egyik vadászkönyvet, mely róluk szólt. Rég volt, megkopott tudásom, de nem eléggé ahhoz.




× remélem tetszik, ígérem lesz jobb is :3×


beautiful kind of the chaos
✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧

We're killing strangers, so we don't kill the ones that we love

Avery Sardothien
Avery & Rachel Tumblr_inline_p7r3s0NB6f1sccn28_250
Avery & Rachel Tumblr_mvl1vsBhEc1slwsvjo1_500
destroying is easier than creating.
Tartózkodási hely :
♛ in the Hell of BH
Foglalkozás :
♛ not want to know

Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Ápr. 25, 2019 5:25 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von
To: Avery

Sokat töprengtem miért vonok csak vállat, ha valaki elmeséli nekem mi történik az utcán. Tisztában vagyok azzal a gyilkossal, ki rettegésben tartja a várost. Az emberek róla beszélnek főleg a nők. Látszik rajta, hogy csak szórakozik. Elvégre legalábbis ahogy én vettem észre nincs semmilyen célja. Nem látszik rajta a düh, a kíváncsiság csupán, hogy eljátssza az őrültet és nagyot nevet ott hagyva a testet. Igaz csak egyszer tapadt vér a kezemhez ez bőven elég volt ahhoz, hogy megértsem. Bár régen erre csak azt mondtam mamámnak "a gyengéknek nem szabadna létezniük".  Igen ez az, amiért képes lennék újra bemocskolni a kezem, de nem teszem. Nem tehetem. Megvan kötve a kezem az ígéretnek hála. E miatt hiába keltem fel úgy, hogy az első embert, aki hozzám szól azt kibelezem nem tehettem.
- Tiszta? Az azért kicsit túlzás. - szólalok meg. Megvakarva fejem eszmélek fel mennyire irritálnak a csattok a hajamban. Szóval beletúrva koronámba ki is esnek a helyükről és megrázva fejem megkönnyebbülve csúszok lejjebb a széken.
- Áh csak eltörtem volna a nyakad nemes egyszerűséggel mielőtt hozzám szólhattál volna. - teszem a megjegyzést arra, hogy nem zavarná az agresszióm. Van egy olyan érzésem, mintha kezdenék megnyílni előtte... Ez nem jó! Hol egy film?
- Nem. Csupán, ha egyszerre több vevőt kell kiszolgálnom nem nézhetek filmet  és akkor néha megnézem az arcukat. És minél inkább többször nézem őket rájövök mi is lapul mögötte. - árulom el, hogy nem kell tehetség ahhoz, hogy egy puszta ránézéssel megállapíts dolgokat. Lehet ők beveszik, hogy boldogok, de a test mindig igazat mond. Látszik rajta, ha szomorú az illető, vagy éppen azon agyal, hogy öljön meg téged.
Rátekintek mikor elmondja tudja mi vagyok. Na erre kíváncsi vagyok! Türelmesen kivárom, majd ízlelgetem a nevet. Diclonius...a dic szó eléggé vélemény kifejtő az emberek számára, de ki vagyok én, hogy balhézzak e miatt?
- Érdekes. - szólalok meg egy kis csend után.

From: Rachel

Rachel Harris
Avery & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Ápr. 28, 2019 2:06 pm

Avery Sardothien
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre



Ave & Rachel
Friend or enemy?
Szépen felépített felszíne van, külső, hogy érdektelen mindenfelé, de belül csak történik valami. A pszichológusok biztos imádnák, hogy megoldják, hogy feltörjék, akár egy diót. Én nem ez vagyok, sosem voltam, én adok esélyt arra, hogy ki akar megnyílni, ki nem, magam is tudom, milyen nehéz az, ha nem tudod mi vagy éppen ki is vagy... Ha magad nem tudod, hogy mutass arcot a külvilág felé?
- Mmm - ingattam a fejemet csak. Az ilyen beszólások már nem mozgatnak meg bennem semmit. Régen nem akartam meghalni, azért is tűntem el, de hogy most mi van? A halál gondolata nem rémiszt meg, sőt néha vágyom rá. Ez rossz? - Sajnos, nem vagyok benne biztos, hogy sikerült volna - tényleg csendül egy vékonyka szomorúság a hangomban. Blöki... vajon tényleg elhagyott? Hagyná, hogy meghaljon a gazdateste?
- Oh, valóban? - szaladt fel a szemöldököm. - És miért baj, ha meglátod mögötte a valódi énjüket? - komolyan érdekelt. Furcsa egy egyén volt, olyan ambivalens.
- A dicloniusok emberkísérletek eredménye. Nem emlékszem már, hogyan is zajlottak ezek - vontam vállat. Sok tudásom megkopott, de volt, ami annyira az elmém szövetébe ivódott, hgy máig fel tudnám idézni. Végül is vadásznak készültem anno, sokat tanultam, hogy az lehessek, de ez már csak egy illúzió. - Viszonylag felszaporodtak aztán, nem csak a kísérletek, és fertőzések, hanem kiderült, hogy a gének öröklődnek. Bár az utódok az erőszakos hajlamot nem mindig veszik át a szülőktől, ha csak az egyik az. Gondolom a képességeidet ismered: telekinetika a láthatatlan karokkal. Hány van neked? Életemben eggyel találkoztam rajtad kívül - fintorogtam. - De az volt inkább szörnyeteg, mint ember, bármennyire is úgy nézett ki. - Igazából jól esett beszélnem, mostanában pár szónál többet senkivel sem traccsolok, kivéve Ryát, de vele is csak azért, mert valamiért nem akar békén hagyni.




× :3×


beautiful kind of the chaos
✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧ ✧

We're killing strangers, so we don't kill the ones that we love

Avery Sardothien
Avery & Rachel Tumblr_inline_p7r3s0NB6f1sccn28_250
Avery & Rachel Tumblr_mvl1vsBhEc1slwsvjo1_500
destroying is easier than creating.
Tartózkodási hely :
♛ in the Hell of BH
Foglalkozás :
♛ not want to know

Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Jún. 08, 2019 10:53 am

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von
To: Avery

Valóban nem egy egyszerű ember az, aki most itt áll előttem. Ő az első, akinek hajlandó vagyok beszélgetni és elmondani magamról dolgokat. Eddig meg voltam a saját kis burkomban, úgy téve mintha nem érdekelne semmi se ezen a világon és céltalan az életem, nincs miért élnem. A napok többségében így is érzem. De néha felmerül bennem a kérdés, tényleg nincs miért élnem? Tényleg nincs semmi, ami érdekelne ezen a világon?
- Próbálkozni még szabad. - szólalok meg kicsit már vidámabban. Ez szokott lenni a reakcióm, ha valaki többször is megpróbál tenni velem valamit eredménytelenül. Most ez rám lenne igaz, ha valóban nem tudtam volna eltörni a nyakát. Bár a vékony szomorúság a hangjában arra késztet, hogy felé fordítsam fejem és az arcát nézzem. Nem szoktam foglalkozni mások lelki világával, de ő más. Mást vált ki belőlem, mint a többi ember.
- Nem baj. Elvégre így is kitudom szűrni kinél van egy fegyver, hogy kiraboljon, vagy az életemre törjön. Csak szimplán nem szokott érdekelni és feleslegesnek tartom, hogy ránézzek az emberekre és némileg megismerjem őket. - felelem nyugodtan. Tény, hogy azokat, akik az életemre törték, vagy a pénzre fájt a foguk azokat eltettem láb alól és eltüntettem a tetemeket. De nem hiányoznak senkinek úgy, hogy miért aggódnék e miatt.
Mikor elkezd kicsit mesélni a fajtámról akkor tartom vele a szemkontaktust. Ezeket tudtam elvégre apám elmondott pár dolgot a nagyszüleimnek, akik nekem mondták.
- 6. - válaszolok a kérdésére. Nem érzem úgy, hogy nem kéne elmondanom neki. Nem tűnik olyannak, aki bántana engem így a kérdéseire lehet válaszolok feltéve, ha tudok.


From: Rachel

Rachel Harris
Avery & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Avery & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
 

Avery & Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
^
ˇ