Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Dylan Hicks

Chaos is the only answer EmptyDylan Hicks
Today at 12:45 am



Lettie & Silas ▪ Wow, I didn't expect to see you

Chaos is the only answer EmptyScarlett Atkins
Today at 12:42 am



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Chaos is the only answer EmptyEthan Wayne
Today at 12:30 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

Chaos is the only answer EmptyJulia Hunt-Kozma
Today at 12:07 am



Julia & Hugo

Chaos is the only answer EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 11:28 pm



Meadow Carmilla Carrow

Chaos is the only answer EmptyDaniel Nicholson
Yesterday at 8:58 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Meadow Carrow


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Chaos is the only answer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Kedd Ápr. 09, 2019 10:01 pm

Michael Reid
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Dr. Michael Reid
chaos, chaos is everywhere... that's how I like it


Becenév:
Mike, Dr. Reid
Születési hely:
ide
Kor:
35 év
Nemi beállítottság:
heteroszexuális
Faj:
ember - vadász
Play by:
Zane Holtz
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
7 évvel korábban...
Elgyengülten feküdtek a padlón. Egyikük tekintetén jól láthatóvá váltak a hallucinációk jelei, ám a rémületet nem ez váltotta ki belőle, hanem a párja felett guggoló öltönybe burkolódzott férfi. A vonzó külső ocsmány bensőt takart az ő olvasatában és egyre csak bámulta az alakot ki éppen vért, majd csontvelőt vett a kimelegedett, izzadó társától.
— Ez a dózis igencsak kegyes volt hozzátok. Ki fog ürülni a szervezetetekből mire végzünk és eltűnünk a tásammal, ám addig gyengének fogjátok érezni magatokat és meglehet… — pillantott a másikra — …hogy olyat fogtok látni ami nincs is ott. A sisakvirág némi extra hozzávalóval éppen… — különféle zajokat hallott a ház másik végéből, mely megzavarta egy röpke pillanatra, aztán folytatta gondolatát valahol máshol.
— Ha rajtam múlna nem úsznátok meg ennyivel. Ketrecben lenne a helyetek, láncra verve egy koszos pincében, ahol addig éheztek amíg végül saját magatokat nem faljátok fel, vagy egymást. A bundátokból csinálnék szőnyeget, de előtte meg tanulnátok visítani, mint a disznók. — felegyenesedett dolga végeztével — Rohadt vérfarkasok. — zárta le gyűlölködését, mely mindössze ebből az egy rövid mondatból volt kihallható. Előtte minden egyes szava ridegen csengett, már-már mániákusan, ördögien, mint aki kísérleti patkányokat akar és mindenféle állatot összekeresztezve szörnyetegeket teremtene. Tekintete ellentmondást nem tűrőn, valamint fenyegetőn vándorolt végig a földön heverőkön, ám nem szólt hozzájuk csupán sarkon fordulva elindult megkeresni a másik férfit, azt, akivel idejött.
— Meg vannak a minták. Indulhatunk. — szólt előre, közben egyik helyiségről a másikra ment — Ember, neked mekkora prosztatád van?! Azt mondtad hugyozni mész, de ez húsz perce volt! — kitárta a mosdó ajtaját, ám odabenn nem volt senki. Szemeit forgatva sóhajtott fel és állt neki megkeresni a semmirekellőt, akit végül a család lányának szobájában talált meg félreérthetetlen helyzetben amint épp eljátszadozott volna a legyengült tizenéves liliomszirmával.
— Mi a fasz? — arcának vonásain undor keveredett némi döbbenettel — Elment az eszed?
— Te ebbe ne szólj bele! Úgy se tehet ellene semmit a kis kurva. — önelégülten fordult vissza az ágyon heverő leány felé. Mike-nak ennyi bőven elég volt. Nem habozott, hogy megállítsa a kollégáját, akit eleve megvetett. Mindennek van egy határa és most nem csupán egy kiskorú bántalmazásáról van szó, hanem egy ember és farkas keveredéséről is, még ha csak ilyen módon is, de ez az ügy mindentéren hergelte, elborzasztotta és több ízben megvetést váltott ki belőle mind a két fél iránt.
A verekedés addig fajult míg a perverz le nem lőtte a sötétlovagot. Hátratántorodva esett neki a nyitott ajtónak és csúszott le annak mentén. Szemüvege mögül még látta a könnyekben úszó szemeket amelyek őt bámulták. Kikerekedett pillantással meredt fel a férfira s mielőtt az még hozzáérhetett volna a szakadt ruhákat viselő fiatalhoz megemberelte magát és arcán elszánt vonásokkal emelkedett fel a földről.
— Meglőttél… — suttogta. Abban a pillanatban megszűnt létezni elméjében az oldalából előbugyogó vér, elővette saját lőfegyverét és rezzenéstelen arccal a férfi fejére célzott vele.
— A jó kurva anyádat! — meghúzta a ravaszt. Hangos dörrenést mindenfelé fröcsögő vér követett, amazt egy elterülő test és egy lány ijedt tekintete.
Nem szólt semmit, mindössze visszabotorkált a mintákat tartalmazó táskához, szabad kezébe vette és elindult a kocsi felé.

You're Still Have All Of Me:
5 évvel korábban...
— Te jó ég, Michael! Neked nincs családod? Az istenért, Karácsony éjjel van! Menj haza. — azzal kilépett a szobából meg sem várva mit felel kollégája ki éppen egy mikroszkóp előtt üldögélt és dolgozott. Előre meredve hallgatta a neki címzett szavakat. Ízlelgette őket, alsó ajkát mozgatta miközben tekintete egy cseppet sem volt kellemes látvány. Már-már egyre növekvő dühöt lehetett volna észrevenni a sötétben egyedül hagyott férfi vonásain, valami fenyegető ellenérzést… majd némi csend után így felelt a magányos labornak:
— Nincs.
Lehunyva szemeit látta maga előtt:
Akkoriban máshol élt, másik vállalatnak dolgozott és még egészen fiatal volt és kevésbé… radikális. Munkából tért haza késő éjjel, hajnali egy lehetett mikor belépve az előszobába fényt pillantott meg. A konyhából szűrődött ki és ettől hümmögve húzódtak ajkai mosolyra. Biztosan éhes volt a pici. Gondolhatta magában és elindult a lépcső melletti folyosón, át az előszobán a világosságban és bűnben úszó helyiségig. Alig lépte át a küszöböt arcának izmai torz formát öltöttek. Ajkai elnyíltak, talán mondott volna valamit, ha torkán nem akad meg hangja. Vállával az ajtófélfának dőlve vesztette el egyensúlyát a látványtól midőn hőn szeretett és betegeskedő felesége könnyek és vér áztatta arccal felé fordult, ám vonásain nem bánat hanem féktelen élvezet üldögélt ahogyan ott guggolt egy szál hálóingében egy tetem fölött mely aznap reggel még az alig pár hónapos kislányuk volt.
— Mike… Mike… annyira… Mike… én annyira éhes voltam. — suttogta feléje a nő — Szükségem… Mike… többet akarok! — lassan emelkedett fel és indult el nagyra nyílt szemekkel férje felé.
Bódító illat keveredett vérrel, halállal és bűnnel.
Pislogni sem tudott, ahogy egyre csak bámulta a felé közeledő lényt. Igen. Az volt. Többé már nem ember. Hátrált, lomha keringőt jártak, míg végül az a bizonyos teremtmény nagy fogakkal és teljesen fehér szemekkel felé nem vetette testét. Dulakodni kezdtek. A férfi próbálta védeni magát, minden létező tárgyat, ami a keze ügyébe került, azt használni ellene, eltorlaszolni az útját, de Azt valami nagyobb vágy irányította, melynek nemet parancsolni már-már lehetetlen vállalkozásnak bizonyult: az éhség.
Az emeleten tartott fegyver hasztalan volt ellene. Tudta, hogy a túléléséért küzd és ez csak tovább hajtotta bármennyire is kilátástalannak tűnt a helyzete. Elindult a lépcső felé, vissza akart jutni a földszintre, de akkor a lény megragadta. Nem most először ejtett rajta sebet, több karmolás is éktelenkedtet bőrén, ám ezúttal egy kellemetlen és fájdalmas harapásnak lehetett részese. Amint kivágta magát a kezek közül elvesztette egyensúlyát és lebukfencezett a lépcsőn. Nehézkesen állt fel, már alig tudta engedelmességre inteni testét, de tartotta magát és a nappali felé vette az irányt. Az adott neki előnyt, hogy a belőle kitépett húscafat és vér íze egyenesen megbolondította támadóját. Eufórikus érzés lett rajta úrrá ami épp elég időt biztosított a férfinak.
Az emlékek homályossá válnak az idők folyamán és még egy ilyen meghatározó estét is képes elmosni. A következő amire emlékezett, hogy a földön fekszik, felette ama nő élettelen tekintete meredt rá kit egykoron kedvesének gondolt, kit saját kezűleg nyársalt fel egy ezüst gyertyatartóval, de ekkora már nem volt más mintsem egy szörnyeteg aki felfalta a saját gyermekét ahelyett, hogy uralkodott volna magán. Undorító. Ezen az éjjelen született meg benne a gyűlölet. Ez az éjszaka formálta őt olyanná, amilyen manapság. Legalábbis egyesek így hiszik… ám az igazság az, hogy Michael sohasem volt egy jótét lélek.
Miután a mentők ellátták sebeit, a rendőrség felvette a vallomását és ő rezzenéstelen, semmitmondó arccal csinálta végig a kötelező procedúrát — néhányan a sokkra fogták — még egyszer először és utoljára belenézett egy távolban, sötétben meghúzódó idegen tekintetébe.
Odabenn nem fogadta más csupán romok. Nem csak a háza, de az egész addigi élete szétesett. Apró darabokra tört az idilli kép s mikor minden elcsendesült körülötte ő akkor először végre kiadta magából az indulatot. Összetört mindent, amit csak tudott. Ordított, míg a felgyülemlett feszültséget ki nem adta magából.
A következő napok gyötrelmesen teltek. Nem mozdult ki otthonról. A rémülettől kezdve a haragon át az undorig egészen sokszínű skálán megnyúzták őt az érzelmek és gondolatok. Rémképekben ugrottak be neki az azon az estén történtek és a szörnyeteg suttogó, vágyakozó, kiéhezett szavai. Kezdett beleőrülni mindabba, ami testében és elméjében lejátszódott, míg végül egy napon egyszer csak megszűnt. Meglepetten — mint aki nem tudja hol van, hogyan került oda, mennyi idő telhetett el — ült a földön és lassan leengedte az egészen eddig fülére tapasztott kezeit.

Hirtelen nyitotta ki szemeit. Igen. Eszébe jutottak az évekkel ezelőtt történtek. Látta maga előtt mindazt, amit akkor, szinte érezte éppen úgy, mint azon az éjjelen. Kézfejét óvatosan az asztal lapjára tette, mély levegőt vett, majd hirtelen félre söpörte azt, amit csak tudott. Tombolni kezdett, őrjöngeni, hangot adott dühének és éppen ez volt az, ami sikerre vitte a kutatást:
…42-11-a minta. Negatív. Sikertelen…
…43-75-f minta. Negatív. Sikertelen…
…44-29-c minta. Negatív. Sikertelen…
…44-36-k minta. Pozitív. Sikeres…

Válla felett pillantott hátra a gépre, mely tesztelte a keverékeket. Különféle folyadékok elegyedtek, csöpögtek a padlóra, terültek szét az asztallapokon, üvegek között kúsztak és semmi sem volt a helyén vagy épen. Minden addigi hatóanyag, kutatás, munka oda lett. Ám, éppen ez tette lehetővé a 44-36-k minta megszületését. A Program új előre lépést tehet.
Dr. Reid egy sejtelmes mosoly kíséretében feljebb tolta szemüvegét.



When I Was Younger...

8 évvel korábban...
— Mit akar?
— Egy ideje figyeljük már magát, Dr. Reid. — mély hangja volt és az asztal túloldalán állt — Egészen pontosan a családját ért incidens óta. Két évvel ezelőtt a feleségét és magát is megfertőzte egy kór. Önnek sikerült legyőznie, ami felettébb figyelemre méltó. De, nem csak ez. A genetikával kapcsolatos kutatásai, az elért eredményei és a szaktudása is mind-mind nagyon érdekes. Mondja csak… mivel is töltötte az elmúlt időt?
— Nem azt mondta, hogy figyelnek? Elég szar munkát végeztek az emberei ha nem tudja a választ. — hangjából megvetés csengett.
— Hmph. A pimaszságával nálam semmire sem megy. — kinyitotta az eddig előttük leverő dossziét — Lenyűgöző milyen hévvel és sikerrel vadászott a természetfelettire, Dr. Reid. A leglenyűgözőbb a kutatásai kiterjesztése volt az egyes egyedek felé. Mondja csak… — hajolt közelebb — …nem dolgozna inkább nekünk? A célunk nem különbözik az Önétől. Létrehoznánk valamit, ami képes minden egyes fenevadat eltörölni a föld színéről. Sikerre vihetné az elméleteit, kísérletezhetne rajtuk. Gondoskodhatna arról, hogy az, ami a maga családjával történt az ne essen meg mással.
— Azt mondja… — hajolt közelebb olyan vonásokkal melyre más azt mondaná, hogy elmebeteg és őrült az illető és bármelyik pillanatban megölheti, mindezt megspékelték szavai, halk hangvétele és a mosoly melyre azután húzódtak ajkai, hogy befejezte a mondatot:
— …szörnyeket kell ölni?! Hol írjam alá?


Valamivel korábban...
Hosszú faasztalt ültek körbe és tanácskoztak, tárgyaltak, a következő lépésüket fejtegették. Közöttük ült Ő is. Amikor kérdezték, felelt. Ám többnyire csak figyelt. Hallgatta a sok okos tojást, akik Beacon Hills átformálásán vitatkoztak. A különféle vegyi anyagok alkalmazhatóságát, a vadászaik bevethetőségét és taktikáit ecsetelték egymásnak és igyekeztek minél hasznosabbnak, fontosabbnak tűnni a többiek szemében. A kisebb vezetőkön át egészen a nagykutyákig mindenki jelen volt, ugyanis a háború előtti csendben ültek és tervezgettek. Finomítottak egyes részleteken, míg másokat teljesen átírtak. A morajlás zajjá fejlődött, a professzionalizmus pedig káoszba torkollott a teremben.
— Káosz. — illesztette a vita közepébe teljes nyugalomban, melytől a felek elhallgattak és felé fordultak.
— Kifejtené?!
— A megoldás, amit keresnek: káosz. — az emberek összenéztek, ő pedig fojtatta — Jól ismerjük az ellenség észjárását, a módszereiket. Használjuk ezt ellenük. Küldjük a vadászokat azzal az utasítással, hogy amikor végeznek egy helyen azt valami más munkájának állítsák be. A fajok egymásnak esnek, különféle csoportokba fognak rendeződni és amíg ők egymást marják, addig mi nem csupán felügyelhetjük őket, de kezünkben tarthatjuk az irányítást, és a legvégén nem marad más csak egy marék megfáradt bestia akiket könnyű lesz likvidálni. Mi leszünk az egyetlenek, akik átlátják a várost uraló káoszt és a legvégén a romokból fog újjászületni valami dicsőbb és fényesebb. Éppen úgy, ahogyan egy nagy tűzvész után a hamvak alól kinő egy zöld hajtás. A pusztítás után kezdődik az igazi élet.






chaos is so gorgeous, so pure but nothing as heavenly as
dying in the arms of a beautiful woman



Michael Reid
Chaos is the only answer Tumblr_pwyu0z0rJr1yrvbewo5_r1_250
Chaos is the only answer Tumblr_pwyu0z0rJr1yrvbewo6_250
Look at the world around you.
It's coming apart.

Age :
35
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
hunter

Chaos is the only answer Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Ápr. 15, 2019 3:56 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Dr. Reid! úúú

Azt se tudom, hirtelen hol kezdjem az értékelésedet, mert már nagyon jól tudod, mit gondolok a lapodról, és nehezen találok jobb szavakat annál, hogy kicseszett baromi jó lett az egész.  <3
Már amikor megszületett az ötlet erre a karakterre, akkor tudtam, hogy megint valami olyasmit fogsz alkotni, amitől az ember eldobja az agyát. A helyzet az, nemhogy nem kellett csalódnom, egyenesen túlszárnyaltál minden lehetséges elvárást, ami csak felmerülhetett az őrült zsenivel kapcsolatban.  *-*
Nagyon tetszik, hogy különböző pillanatokon keresztül mutattad be az élete fontosabb momentumait, ami azt illeti, személyes kedvencem a családjának története. Talán ez lehet az egyik, hanem a legsötétebb folt a múltjában, egy gyermek ilyen brutális módon való elvesztése, és a wendigo feleségé... olvasás közben még bele is borzongtam.  Para   95 A legérdekesebb az egészben, hogy ezen háttér információk ismeretében, még meg is értem, hogy miért utálja ennyire a természetfeletti lényeket, de az empátiám nem homályosítja el az ítélő képességemet, tudom, hogy rosszban sántikál...  rukiddin
Nem is húzom tovább az idődet, a járást ismered, ha végeztél a foglalókkal, alig várom, hogy összeakadjunk mi is a játéktéren!  Szottyongat  



now i'm stained by you





Stella Argent
Chaos is the only answer Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Chaos is the only answer Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Chaos is the only answer Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Chaos is the only answer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Vadász-
^
ˇ