Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 55 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
3
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
6
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
5
Warlock
5
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Apró civakodás/ Danny & Rachel

Dodo and Stella; we are up to no good  EmptyDaniel Nicholson
Today at 8:43 am



Tesi bá' akcióba lendül - Danny & Lara

Dodo and Stella; we are up to no good  EmptyDaniel Nicholson
Today at 8:17 am



Scott & Daniel; Game of Survival

Dodo and Stella; we are up to no good  EmptyScott Henderson
Today at 2:31 am



Meadow Carmilla Carrow

Dodo and Stella; we are up to no good  EmptyMeadow Carrow
Today at 1:36 am



Robin & Fawn;; Prank wars

Dodo and Stella; we are up to no good  EmptyRobin Atterberry
Today at 12:24 am



Elisha

Dodo and Stella; we are up to no good  EmptyElisha Grant
Yesterday at 9:28 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Dorcas Irwin, Ethan Wayne, Stella Argent, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Dodo and Stella; we are up to no good

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szer. Ápr. 24, 2019 1:16 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Dodo & Stells
good girls are bad girls that haven't been caught

Nem állt tőled távol, hogy olyan dolgokat csinálj, amiket baromira nem kellene. Sosem állítottak meg holmi figyelmeztetések, vagy épp a nagybátyád, esetleg a barátaid intő szavai, világ életedben mentél a fejed után. Emiatt többször keveredtél már bajba, többek között a seriff előtt is, de ez nem gátolt meg abban, hogy legközelebb ne ugyanígy cselekedj. Általában mindig egyedül voltál, mert nem akartál mást is belekeverni a nem túl etikus ténykedéseidbe, ez az a mostani alkalom viszont különleges volt, és az egyik legmegbízhatóbb barátodat készültél teljes súllyal belerángatni. Na, nem mintha annyira nagyon noszogatni kellett volna érte, Dodo gyakorlatilag meg se várta, míg felvezeted neki a tervedet, de már egyenesen fejest is ugrott bele. Ezen mondjuk egyáltalán nem is lepődtél meg, évekkel ez előtt is pont ilyen egyszerűen rángattátok bele egymást mindenféle rosszaságba, most mitől lett volna más?
Egy egész héten keresztül készítetted elő a terepet a tökéletes csínytevéshez, amit az idióta Göndörke ellen készültél elkövetni. Ahányszor átgondoltad az elmúlt hetek eseményeit, az Ash-el való balhétok kiváltó okait, minden egyes alkalommal arra jutottál, hogy egyetlen személy tehető felelőssé mindenért, mégpedig Nicholson edző, így kijárt neki, hogy egy gondosan megszervezett és kivitelezett lidércnyomás szakadjon a nyakába. Beszivárogtál a Valentin napi sulibuli szervezői csapatába is, segítettél a díszekkel, ó és persze nagylelkesen foglalkoztál a hagyományos párkereső játékkal is, a matchmakerrel. Mind ezt csak azért, hogy a vasárnap estét azzal tölthesd, hogy megpróbáltok betörni éjszaka a gimibe, hogy meghamisíthasd a játék eredményeit, abban reménykedve, hogy másnap, a bál estéjén, ez majd jól ki fog cseszni azzal a zöldszemű pokolfajzattal.
Dodoval azt beszélted meg, hogy olyan tizenegy óra magasságában találkoztok a suli parkolójában, talpig feketében, nehogy az éjszakai portás, vagy valaki meglásson benneteket. Ahogy haladtál előre a kihalt utcákon, izgatott görcsbe rándult a gyomrod, amit minden lépésednél egyre jobban és jobban éreztél. Nem igazán értetted mire fel akar kiugrani a szíved a mellkasodból, hiszen nem ez lenne az első eset, hogy betörtél valahova. Legutóbb éppen a Seriff hivatalába, ott is az irodájába, hogy megszerezd a bűnöző apád aktáját. Igaz, hogy annak lebukás lett a vége és Chris egy hónapra szobafogságra ítélt miatta, de jelen helyzetben nagyon minimális volt annak az esélye, hogy ez megismétlődjön. Kilencvenkilenc százalékig biztos voltál benne, hogy gond nélkül megússzátok ezt az éjszakát.
Hamarabb értél a parkolóba, legalább is Dodo alakját egyelőre sehol nem láttad, de az is lehet, hogy elővigyázatosságból esetleg megbújt az egyik ott parkoló jármű takarásában. Belegondolva abba, hogy amúgy mi minden más is megbújhatna az elhagyatott parkolóban ebben az órában, elővigyázatosságból inkább előkaptad a telefonodat és írtál egy üzenetet arról, hogy te már ideértél. Ez után kinézted magadnak a biciklitárolót, amiben most egyetlen bringa sem árválkodott, odasétáltál és megtámaszkodtál annak magas korlátjában, miközben folyamatosan a környezetedet pásztáztad Dodo alakját keresve a sötétben.
Várakozás közben eszedbe jutott, hogy még azt sem árultad el neki, miért akartál igazából ennyire bosszút állni a tanárotokon. Futólag csak annyit említettél neki, hogy az elmúlt órai szemétkedései miatt, aminek a híre amúgy is megállíthatatlanul végig söpört az egész gimin, természetesen kiszínezve, kicsit sem a valóságnak megfelelően, így valószínűleg Dodo is kívülről fújta már a mesét, a Mr. Nicholsonnal folytatott románcotokról. Még jó, hogy annak senki sem volt szemtanúja, amikor múlt hétvégén egymás karjaiban ébredtetek, ki tudja az miféle pletykaáradatot indított volna útnak kettőtökről.
Amíg ezen gondolkoztál, meg azon, hogy talán részletesebben be kellene avatnod őt a történtekbe, hogy kiadhatnád neki, mi nyomta valójában a szívedet, teljesen elbambultál és megfeledkeztél a körülötted lévő világról. Ha most lopózna valaki a hátad mögé, minden bizonnyal a sikítófrászt hozná rád, magára meg egy erős orrbavágást.  




now i'm stained by you





Stella Argent
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Pént. Ápr. 26, 2019 9:41 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb


stella & dorcas
Be kell valljam, hogy sose voltam egy nagy szent. Bár nem mintha ezt valaha is állítottam volna, vagy titkoltam volna, nem vagyok az, de néha jó tisztázni a tényeket. Főleg, mert most megint egy eszméletlen hülye dolgot fogok csinálni. Persze annyival nyugtattam magam, hogy egy barátomért fogom csinálni. Értük akár még tűzbe is mennék, csak szerintem nem hiszik el nekem soha. De mélyen valahogy tudták, mert ismét hozzám fordult az egyikük segítséggel, méghozzá Stella. Nagyjából tudtam mit akar csinálni, és, hogy a tesi tanáros sráccal akar bosszút állni a felvilágosító óra miatt. Jaj, várjunk. Mr Nicholson edzőnek kellene nevezni, nem? Bár kit érdekel, előtte úgy hívom, az nekem bőven elég. Szóval drága tesi bá miatt drága Stellamról és róla irtózatos pletykák futottak végig az iskolán, amiken csak forgattam a szemem. Azon meg röhögtem, amikor valaki hozzám próbált meg "részletekért" jönni a kettejük kapcsolatáról. Hihetetlen mennyi mindent elhisznek az emberek manapság. Bár nem lepett meg túlságosan. Rólam is felbukkantak néha dolgok, csak én már annyira hozzá voltam szokva, hogy egy hétig se tartottak ki a dolgok.
Azt beszéltük meg tizenegykor találkozunk a parkolóban, bár félúton rájöttem, hogy nem én leszek az első. Momo összeszedte azt a hülye srácot, és folyamatosan csak róla tud áradozni. Most is azt tette, és nem mondhattam neki, hogy Bocs, épp betörni készülök a suliba Stellaval, hogy segítsek neki megzavarna a Valentin napi eredményeket. Ugyan azt mondhattam volna, hogy épp valami dolgom van, de holnap beszélünk, de olyan édes volt a kis hangüzeneteivel, hogy nem bírtam neki megmondani, hogy nem érek most rá. Bunkónak éreztem volna magam, ha ilyet mondanék neki. Így nem is tettem.
Mosolyogva hallgattam a fülesen keresztül az üzeneteit, és alig kellett szinte visszaválaszolnom neki, csak mondta és mondta. Bár közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy szegény Stella már ott vár rám, én meg csak szépen ballagok itt az út szélén. Bár az se tűnhetett valami szép dolognak, hiszen teljesen feketében voltam, kapucnival a fejemben. Akár egy betörő. Ha nem jön be a suli, még meg is gondolom ezt a jövőmnek. Annyi szent, hogy jól áll a fekete, főleg egy szép vörös rúzzsal párosítva. Na igen, még egy ilyen komoly feladatra is rúzzsal a számon érkeztem. Nem is én lennék.
Amikor már alig voltam öt percre az épülettől, készültem elköszönni Momotól, bármi is legyen az ára. De mintha csak ráérzett volna, pont akkor mondta, hogy megy beszélni a drága szerelmével. Én pedig csak jó éjt kívántam neki, kihúztam a fülhallgatót, zsebre vágtam, majd lehúztam a kapucnit a fejemről. Most már nem kellett attól félnem, hogy valaki meglát, errefelé ilyen későn már a halál se járt.
A telefonom váratlanul megrezzent, így még azt elővettem egy pillanatra. A bűntársam már rám várt a helyszínen. Tudtam, hogy ez lesz, de nem zavartattam magam, hiszen mindjárt ott is voltam és úgy se fog megfojtani, ha egy vagy két percet váratom. El is dugtam a telefonomat a hátsó zsebembe, és kissé azért belegyorsítottam. Hamar meg is pillantottam Stella alakját, amint a bicikli tárolónál támaszkodott. Pont háttal volt nekem, amiről akaratlanul is egy gonosz ötlet jutott az eszembe. Én se értékelném mondjuk, hogy megijesztenének, meg halálra használt dolog ez, de akkor is kihagyhatatlan. A lehető legóvatosabban mögé osontam, majd finoman megböktem két oldalról, hogy tudja, valaki megérkezett. Mondjuk csak reménykedni tudtam, hogy egy kis ijedésen túl semmi más nem fog történni, se egy szívroham nem jött volna jól, se az, ha képen töröl. De azért mindkettővel számoltam lélekben.

Dodo and Stella; we are up to no good  1777463755 ● ◯ Maneater ● ◯  made by



we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto1_r1_400
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto4_400
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Kedd Ápr. 30, 2019 10:59 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Dodo & Stells
good girls are bad girls that haven't been caught

Egyáltalán nem voltál büszke arra, amire készültél, valahogy mégis a káröröm jóleső érzése fogott el, ha csak arra gondoltál, micsoda következményei lehetnek annak, ha sikerül véghezvinned a tervedet. Előre láttad magad előtt a káoszt, a nyálcsorgató lányok és fiúk hadát, akik valami röhejes oknál fogva hittek benne, hogy bármi esélyük is lehetne a Göndör démonnál, akit ha elűzni nem is sikerül ezzel az akcióddal, legalább rendesen megszivathattad. Ráadásul nem ő volt az egyetlen, akivel egy kicsit szívózni akartál, rajta kívül elhatároztad, hogy revansot veszel néhány rosszmájú pletykafészken is, ha már úgyis tiétek lesz az éjszaka, hogy elszórakozzatok a gimi falai között.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kergetőztek a fejedben, miközben arra vártál, hogy Dodo végre megérkezzen. Csakhogy annyira sikerült elveszned bennük, hogy arról teljességgel sikerült megfeledkezned, hogy egyedül ácsorogtál a sötét parkolóban, abszolút fittyet hányva a vadászok legelső szabályára, miszerint mindig résen kellene lenned. És ez az aprócska baki a részedről nagyszerű lehetőséget szolgáltatott arra, hogy a hátad mögé settenkedő, marhavicces kedvében levő halálvágyó a lelket is kiijessze belőled.
Épp csak nem sikítottál fel az oldaladat váratlanul ért bökéstől, viszont jó nagyot ugrottál, és már azon voltál, hogy egy nagyot odavágj az érkezőnek, de még időben emlékeztetted magad, hogy csak Dodo az, és nem igazán kellene eltörnöd az orrát, bár megérdemelné.
- Megőrültél? Majdnem intéztem neked egy orrműtétet… - próbáltál csúnyán nézni rá, de mosoly kívánkozott az arcodra, amit sehogy se tudtál elfojtani. –Köszi, hogy eljöttél. – Gyorsan megölelted üdvözlésképpen, érezted, ahogy lassan megkönnyebbülsz. Na, nem mintha aggódtál volna, hogy az utolsó pillanatban talán mégis lógva hagyna, ő nem ilyen volt, egyszerűen csak megnyugodtál a jelenlététől és még biztosabbá váltál benne, hogy ketten irtó könnyű dolgotok lesz.
Ettől pedig hirtelen feltámadt benned a bűntudat is, amiért nem avattad be őt a teljes igazságba. Már korábban el kellett volna mondanod neki, hogy miért akartad ezt csinálni. Mert itt többről volt szó, mint kicsinyes bosszúról a sok szivatás miatt, az amúgy sem vallott volna rád. Nem törtél volna be csak azért a suliba, hogy bárkiből is hülyét csinálhass, hacsak nem volt rá nagyon nyomós okod, márpedig ahhoz elég nyomós ok kellett, hogy pont az egyik tanárotokkal akarj szórakozni. Nem tudtál volna úgy belevágni ebbe az egészbe, hogy nem bököd ki neki, mi nyomta a lelked igazából, szóval mielőtt elindultatok volna, hogy valahogy bejussatok, úgy döntöttél, beavatod. Mondjuk arról fogalmad sem volt, hogyan foghatnál bele a magyarázkodásba.
- Ash meg én szünetet tartunk – nyögted ki végül, csak úgy a semmiből. Aztán mielőtt még kérdezősködhetett volna, vettél egy mély levegőt, hogy gyorsan ledarálhasd neki, mi történt köztetek és mi köze van ennek a betöréshez. – A hét elején csúnyán összevesztünk, enyhén szólva besokallt a terjengő pletykáktól és kell neki egy kis idő, míg megnyugszik – hadartad egy levegővel. És igen, pont olyan rossz, mint amilyennek hangzik, hogy Valentin nap előtt kellett így alakulnia a dolgoknak, ennek tudatában valószínűleg Dodo sem csodálhatta, hogy pont ezt a holnapi jeles ünnepet választottad arra, hogy kicsessz egy kicsit Mr. Nicholsonnal, végtére is, lényegében ő tehetett róla, hogy ez történt.
– Ezért döntöttem úgy, hogy olyan remek Valentin napot varázsolok az edzőbának, mint amilyen nekem is kijutott. – Gúnyos kifejezés ült az arcodra, csakhogy a valódi szívfájdalmadat ezzel sem igazán tudtad palástolni. Nagyon bántott, ami Ash és közted történt, ezen pedig semmi sem tudott igazán javítani, de szeretted volna elhitetni magaddal, hogy ez a kis csíny legalább érni fog valamit. De ha nem is, ennyi igazán kijárt annak az idiótának azok után, amiket művelt, ébren és álmában is…
Tényleg, valahogy még azt is el kellett volna mondanod Dodonak, hogy Nicholson betört hozzátok a hétvégén és együtt aludtatok. Ezzel azóta sem tudtál megbékélni hiába tudta megmagyarázni az alvajárással, és hiába teázgattatok nyugiban, miután minden létező tárgyat hozzávágtál ébredés után. Úgy gondoltad, valami nem volt teljesen százas Göndörkével és alig vártad, hogy ezt a megérzésedet megoszthasd valakivel.  




now i'm stained by you





Stella Argent
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Csüt. Május 02, 2019 9:30 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb


stella & dorcas
Tudom, a legtöbb ember nem szereti a meglepetéseket, főleg ha este egy sötét parkolóban történik, de egyszerűen túl tökéletes volt a lehetőség. Háttal volt nekem, és még úgy is tűnt, hogy éppen nem figyel a környezetére. Mögé osonva egy kis bökéssel lettem meg az oldalán. Aztán csak feszülten vártam a reakcióját, hiszen tudtam, hogy akár egy felém célzott ütést is kaphattam. Amikor az ember megijed, ki tudja hogyan reagál.
Stella a váratlan érintésre ugrott egyet, majd láttam, hogy ütne is, amiért már készültem a tanult védésre, de szerencsémre hamar észrevette, hogy csak én vagyok az. Szavaira akaratlanul is felnevettem. Tudtam jól, hogy tényleg kijöhetett valami borzasztó is ebből, viszont ez még se történt meg. Akkor meg miért aggódjunk? Úgyse esz erre lehetőségem soha többé, meg nem is akarnám még egyszer eljátszani. Az ilyen kis "viccek" egyszer eljátszhatóak, többször már csak frusztráló. Bár igaz, aki kapja az először se a legboldogabb, de hát egy kis humorérzékkel már túlélhető ez a kis támadás.
- Ugyan! Tudod te is, hogy megtudom védeni magam. - játszottam el neki, hogy mennyire erős vagyok, és játékosan ütöttem is felé párat, majd csak mosolyogtam. Viszonoztam az ölelését, és kuncogtam egy kicsit. - Tudod jól, hogy nem kell köszönni. Értetek mindent megcsinálnék! - húzogattam meg a szemöldökömet biztatóan. Alig vártam, hogy végre belelendüljünk az ügyletbe. A hülye tesi bá a hülye pletykákkal együtt el lesz  tángálva egy kicsit legalább. Bár nem értettem Stella miért akarta feltétlenül megcélozni, de elengedtem. Nekem valahogy nem volt szimpi az alak, és ennyi pont elég volt.
Pont kérdezni akartam tőle, hogy akkor belevágunk-e a dolgokba, amikor elkezdte a nagy vallomását, én meg csak néztem rá tátott szájjal. Bár így, hogy halottam a dolgokat, pár dolog leesett. Láttam már, hogy valahogy nem minden oké, de ezt persze csak most láthattam igazán át. Lehet még napokig tartott volna magamtól ráébredni a valóságra. Mondjuk nem kissé meglepett. Ash meg Stella. Pont róluk nem gondoltam volna, hogy lesz bármi gond, de hát mégis itt volt. Azt se tudtam hirtelen mit érezzek. Persze inkább ezt Stellara nézve. Megöleljem, vicceljek, legyek dühös? Nem akartam neki rosszat okozni. Bár kissé Ash-re dühös voltam, azt be kell, hogy valljam. Hogy nem tudod hinni a saját párjának?! Értem én, hogy nehéz ilyeneket hallani, de ő is ismeri a barátnőjét, és azt is láthatja, hogy mi, a barátai se hisszük el ezt a hülyeséget, ami az iskolában megy. Mondjuk így már meg is érettem miért akart Nicholsonnal ennyire kicseszni. Meg is érdemli az a köcsög, most már biztos.
Közelebb léptem hozzá, és egyik kezét megfogva egyenesen a szemébe néztem, teljes komoly tekintettel. Még egy pillanatra se akartam, hogy a vicces részét vegye a legfontosabbnak.
- Ha szeretnéd megverem. Kétszer is. - jelentettem ki, majd rájöttem, hogy igazából utoljára a hülye tesi bára volt utalás és nem Ashre, és én inkább ráértettem, szóval gyorsan kijavítottam magam. - Mármint Ashleyre gondoltam, de Nicholsont is szívesen kékké teszem. Úgyse lesz nehéz, mert kis vézna. Kettétöröm egy ütéssel. - vigyorodtam el, de csak egy pillanatra. Aztán egy gyengéd mosoly kíséretében elengedtem a kezét, és au arcát fürkésztem.
- De azért meg vagy? Mármint... Tudod, hogy értem. - néztem rá kíváncsian. Nem akartam benne felkavarni semmit, ha nem akart róla beszélni, de inkább megkérdeztem, hogy hogyan is van. Végül is erre valók a barátok, nem? Mindig melletted állnak és érdeklődnek felőled. Ha meg rólam van szó, ezt tessék megszorozni 6 millióval, és kilyukadunk ott, ahogy én érdeklődöm a barátaim iránt. Na igen, nekem ők a mindeneim, bár ez talán az én koromban így is kell, hogy legyen. Ha meg nem, akkor is maradhat, mint az a plusz 3 deka sajt a boltban.

Dodo and Stella; we are up to no good  1777463755 ● ◯ Maneater ● ◯  made by



we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto1_r1_400
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto4_400
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Pént. Május 10, 2019 10:44 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Dodo & Stells
good girls are bad girls that haven't been caught

Elnevetted magad Dodo játékos önvédelmi bemutatójára, hamar el is múlt tőle az a pillanatnyi bosszúságod, amit az ijesztgetése váltott ki belőled. Lehetetlen volt erre a lányra pár másodpercnél tovább haragudni, főleg, hogy amúgy sem haragudtál igazán.
- Jól van, győztél! - Megadóan rávigyorogtál, aztán egy gyors öleléssel megköszönted neki, hogy eljött. Persze mindjárt sejtetted, hogy ezt a választ fogod kapni tőle, hisz ő már csak ilyen volt, ha a barátairól volt szó; nem ismert lehetetlent.
Éppen ezért érezted úgy, hogy be kell őt avatnod a részletekbe, hogy tudja, miért fogjátok azt tenni, amit. Előbb-utóbb amúgy is elárultad volna neki, hogy Ash és közted nem éppen voltak a legfényesebbek a dolgok, eddig is csak azért titkoltad el előle, mert úgy gondoltad, ha elkerülöd, hogy beszélned kelljen róla, akkor kevésbé fog fájni. Csakhogy pont ugyanolyan rossz volt ez így is, hiába tettél meg mindent, hogy kizárd az érzést. Akkor most meg már igazán mindegy volt, mikor nyílsz meg a történtekről.
Jólesett, hogy Dodo a támogatása jeleként megfogta a kezed, hálás mosolyt küldtél felé, és megszorítottad az övét. Jobban érezted tőle magad, hogy ő melletted állt és nem vetette a szemedre, hogy eddig elhallgattad ezt előle. Kicsit felkuncogtál arra, hogy szívesen leverné neked mindkét fiút, és megráztad a fejed bolondozására.
- Értékelem a felajánlást, de Nicholson majd most megkapja, ami jár neki, Ash meg... - sóhajtottál - Neki igaza van - vallottad be. – Ha abbahagytam volna a csatározást az edzővel és nem ugrottam volna neki többször is nyilvánosan, akkor most nem ez lenne a helyzet. De mindegy is – legyintettél a szabad kezeddel, és még utoljára megsimogattad hüvelykujjaddal a kézfejét, mielőtt eleresztettétek volna egymást.
Megvoltál? Ez egy rövid pillanatra elgondolkoztatott, nem tudtad, hogyan válaszolhatnál erre a kérdésre igazából. Nem voltál jó abba, hogy szavakba öntsd az érzéseidet és igazából ezt a mostanit nem is nagyon akartad, féltél tőle, ha kimondanád, akkor csak az elevenedbe hasítana.
- Túlélem – ez volt az egyetlen, amit ezzel kapcsolatban biztosan mertél állítani. – De a ma este után garantáltan jobban fogom érezni magam… - villantottál rá egy nagy vigyort, ahogy bele gondoltál, mekkorát fog szólni holnap ez a kis meglepetésed. Ó, jut is erről eszedbe… - El kell mondanom neked még valamit, ki fogsz rajta égni. De előbb menjünk be, nem akarom, hogy bárki meglásson minket és a portást is el kéne kerülni. – Intettél a bejárat felé és lassan elindultál, vélhetőleg bűntársaddal a nyomodban.
Odaérve az ajtóhoz lenyomtad a kart és lassan benyitottál az épületbe, egy percig se kételkedve abban, hogy nyitva lesz, hiszen a portás pasasnak valahol ki kellett járnia bagózni, mikor már nagyon unta magát odabent. Először bekukucskáltál a résen, alaposan megfigyelve a folyosót, hallgatózva néhány pillanatig, és amikor biztossá vált, hogy a fickó nem volt a közelben, beterelgetted Dodot magad előtt, majd halkan becsuktad magatok mögött az ajtót.
- Be kell jutnunk a tanáriba, az ottani gépre töltötték fel a matchmaker eredményeit – suttogtad, miközben elindultál a folyosón előre, a lépcső felé. Ügyeltél rá, hogy a mozgásod minél kevesebb zajjal járjon, bár nem mintha attól kellett volna tartanod, hogy a portásnak bármi is feltűnne a settenkedésetekből. Ha ő valami szuper riasztórendszer szerepét töltötte volna be a munkakörében, akkor nem hagyta volna nyitva azt a rohadt ajtót se. Innentől kezdve, lehet, ha most nekiálltál volna kiabálni és csapkodni a fémszekrényeket, akkor az se tűnt volna fel neki. Vagy mégis, csak bátorsága nem lenne megnézni, hogy mi okozza a zajt. Végtére is, ez Beacon Hills, és nem ez lenne az első eset, hogy valami „vadállat” beszabadul a gimibe éjszaka. Csodáltad, hogy egyáltalán volt ember, aki ennek tudatában is bevállalta, hogy itt marad éjszakára.
- Mit gondolsz, megkeressük a jövőheti matekdogát is? – vigyorogva emelgetted a szemöldököd, ahogy odapillantottál a lányra, miközben felkapaszkodtál a lépcsőn és megtetted az első pár lépcsőfokot. Persze te sosem tartoztál a csalni próbáló diákok közé, szóval ez csak egy vicc volt, de most azért eljátszadoztál a gondolattal, milyen lenne…  




now i'm stained by you





Stella Argent
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Szept. 01, 2019 1:55 am

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb


stella & dorcas
Nem is emlékszem olyan időkre, amikor nekem nem a barátaim jelentették a mindenemet. Bár sokan úgy gondolják, hogy ez csak egy remek anyai ösztönnek köszönhető, ami nekem biztos van. Hát, a franc se tudja. Gyerekek? Azt se tudom mit kell velük csinálni, hogyan tartsam őket, mit ehetnek, mit nem. A barátaim? Tegyél fel bármilyen kérdést, tudni fogom mi a válasz minden helyzetre.
Csak kívánom, hogy a dühömmel is úgy tudnék kezdeni valamit, mint mások problémájával. Először azt hittem, csak a tesi bát fogom lélekben fojtogatni, de úgy tűnik már Asht is kellett. Bár, mivel ő nem tanár, lehet a való életben is kap valamit, mondjuk egy fejmosást.
Egy pillanatra csak pislogtam Stella szavai után. Hogy tessék? Hogy igaza lenne? Na ezt azért márt nem.
- Tudod, hogy szeretlek, de... - vettem egy mély levegőt, és most már keményebben néztem rá. Tipikus anya nézés, ahogy Monica mondja mindig. - Dehogy van igaza! Jó, nyilván, így utólag nézve jobb lett volna, ha nem civakodsz vele ennyit, de ki a jó élet tudja ezt előre?! Senki! Igazából meg nem történt semmi azon kívül, hogy az iskola háromnegyede hülye, és azt is elhinné, hogy az egyik férfitanár terhes. Bár nem gondoltam volna, hogy ebbe a részbe Ash is beletartozik. Azt ha valaki egy kicsit is  törődik valakivel, az hisz neki. Basszus... - fogytam ki hirtelen a szavakból, meg a levegőből is. Vettem pár mély levegőt, lenéztem a földre, majd vissza Stellara. - De tényleg mindegy, az ő kára a dolog igazából. - engedtem el inkább a dühömet, főleg azért, mert nem a barátomon akartam kivezetni. Inkább majd máson, vagy legalább, amikor edzésre megyek, akkor odaképzelek pár fejet a zsákra, és megadom nekik azt, amit megérdemelnek.
Túléli. Csak reméltem is, hogy ez az igazság, bár tudtam jól, hogy erős személyiség. Azért sok kell ahhoz, hogy valaki igazán megtörje. Szavain kissé elmosolyodtam.
- Az biztos. - erősítettem meg. Ezek után lehet hetekig fogunk szórakozni, nem csak amíg tart. Következő szavaira kissé összehúztam a szemeim. - Okééé. - válaszoltam halkan, ahogy elindult Stella. Egy pár másodpercig csak álltam, majd követni kezdtem gondolkodva. Szinte pörögtek az agyamban a lehetőségek, ahogy azt próbáltam megfejteni min fogok kiégni. Hallottam én már sok mindent, így nem tudtam nála ez most mit fog takarni.
Hamar elértük az egyik ajtót, ami szerencsére nyitva is volt. Amíg ő bent leselkedett, én kint néztem körbe egy kicsit. Nem igazán féltem rajtakapástól, de ebben a városban éjszaka mindig olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Nem igazán szerettem csak úgy lenni kint ilyenkor. Ha már valami lefoglal, akkor jó, amúgy meg tiszta para az egész.
Stella szépen beterelgetett az ajtón, majd a tanárinak vettük az irányt. Kissé fura volt itt lenni ilyen későn. Nappal annyi élettel volt tele a hely, most meg kb azon is elgondolkoznék, hogy mennyi pénzt kellene fizetni nekem, hogy itt töltsem egyedül az éjszakát. Kicsit ki is rázott ettől a gondolattól hideg.
- Inkább a fizikát, kérlek. - nevettem fel halkan. Jól tudta Stella mekkora genyó tanárom volt abból a tantárgyból. A nő egy kész rémálom volt.
- Egyébként... - gyorsítottam lépteimen, hogy teljesen mellé érjek. - Nem úgy volt, hogy valamit elakarsz mondani nekem? - fürkésztem az arcát, figyelve minden apró reakciót.
- Vagy szeretnél vele addig várni, amíg az osztálytalálkozón leszünk megint a suliban? - viccelődtem egy kicsit vele, bár ezzel próbáltam éreztetni, hogy nincs a most-nál jobb idő. Nem jó a dolgokat bent tartani. Már csak két dolog miatt sem. Az egyik az volt, hogy, ha valamit el akarsz mondani, de mégse vagy benne biztos, és tartogatod, túl gondolod a lehetséges reakciót, és a végén magadban tartod. A másik dolog az volt, hogy a tanári már nem volt olyan messze, és nem hiszem, hogy annyira fontos dolgokról akar majd velem beszélgetni, miközben átírjuk a matchmaker eredményeit.

loves ● ◯ the magic ● ◯  made by



we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto1_r1_400
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto4_400
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szer. Szept. 18, 2019 9:07 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Dodo & Stells
good girls are bad girls that haven't been caught

Jobban kellene értékelned a barátaidat. Főleg az olyanokat, mint amilyen Dodo volt. Ő nem csak melletted volt és meghallgatott, hanem kész volt szemrebbenés nélkül helyre tenni, ha hülyeséget beszéltél. Márpedig most erre volt szükséged. Hogy valaki egy kicsit felnyissa a szemed, hogy azért mégsem teljesen csak a te hibád, hogy fasírtba kerültetek Ashel; mert a fiú is igazán lehetett volna megértőbb veled szemben és talán még támogathatott is volna egy kicsit a Göndör démon ellen folytatott hadjáratodba. Bár, ez utóbbi igazából annyira nem is volt fontos kritériuma a kapcsolatotoknak.
- Igazad van – ismerted be, búslakodva billentve előre a fejed. – De nem teljesen erről van szó. Ash hisz nekem és bízik bennem, őt nem a pletykák tartalma aggasztja, hanem alapvetően a létezésük, meg a tény, hogy „táplálom” ezeket. Azon vesztünk össze, hogy szerinte egyszerűen csak abba kéne hagynom az acsarkodást Nicholsonnal és a békésebb utat választva, csak tűrnöm kellene, hogy szemétkedjen velem, mint azt életvitel órán is tette például. Tőle idézem; hátha az edző is megunja a dolgot – macskakarmokat rajzoltál a levegőbe a kezeiddel és mélyítettél a hangoson, mintha csak Asht akartad volna kifigurázni vele - Ebben persze igaza lenne, csakhogy nekem eszemben sincs engedni, hogy az a seggfej csak úgy szórakozzon velem. Szóval ez egyelőre patthelyzet. - Széttártad a karod és megvontad a vállad, azt jelezve, hogy ezzel nem tudsz mit tenni. De biztos voltál benne, hogy csak egy kis idő kell neki, hogy a dolgok rendbe jöjjenek. - Majd minden megoldódik - fűzted hozzá, hogy ezzel biztosítsd róla Dodot is és magadat is, hogy ez az összetűzés még nem a világ vége. Túl fogod élni te is, meg a kapcsolatod is.
Addig viszont volt valaki, aki megérdemelte, hogy rajta vezesd le a frusztrációdat és alig vártad, hogy végre rendesen megszívathasd. Azaz, voltak többen is, de az első számú célpont egyértelműen Mr. Alvajáró-Perverz volt. Azóta se tudtad magad túltenni rajta, hogy tényleg együtt aludtál vele, erről pedig még be kell valahogy számolnod a cinkos társadnak is, csak előbb jussatok be az épületbe, aztán majd mindent elmesélsz neki. Kíváncsi voltál rá, mit fog szólni hozzá.
Ügyelve rá, hogy az éjjeli portásnak véletlenül se tűnjön fel a jelenlétetek, csendben belopakodtatok az épületbe, te pedig odabent is egy macska hangtalan lépteivel közelítetted meg a lépcsőket, hogy a tanári felé vegyétek az irányt. Nem ez volt az első alkalom, hogy éjszaka tartózkodtál a gimi falain belül, szóval kicsit sem volt "idegen" számodra a környezet és már egyáltalán nem tartottad hátborzongatónak, hogy a nappali élettel ellentétben, hogy milyen kísértetiesnek hatott az üres épület.
- Ugh, tényleg... Részvétem - nevetgéltél vele, ahogy eszedbe jutott, mennyit szokott panaszkodni arra a rémes nőre, akihez a fizikát sikerült felvennie. Téged szerencsére egyszer sem nem tanított még, de volt vele egy helyettesítő órád, az is elég volt, hogy egy életre megutált, szóval képzelted, Dodo mit érezhetett.
Miközben a lépcsőn felfelé másztatok, kis híján kiment a fejedből, amit még el akartál mondani a barátnődnek, szerencsére, ő emlékeztetett erre. A viccelődésére drámaian csaptad a tenyered a homlokodra, miközben olyan fejet vágtál, mint aki el sem hiszi, hogy felejthetett el ilyesmit, aztán elvigyorodtál.
- Baszki, nem is tudom, hogy mondjam el, mert még nekem se sikerült teljesen feldolgozni - fogtál bele, hátul a tarkódat vakarászva, miközben próbáltad valahogy összeszedni a gondolataidat. - Talán az lesz a legegyszerűbb, ha csak egyszerűen... - vettél egy levegőt, aztán egy szuszra kinyögted végre, amit akartál - Egyik este Nicholson betört a házunkba és együtt aludtunk - hadartad, miközben végre elérted az utolsó lépcsőfokot is. Itt aztán megtorpantál, valamiért félve pillantva Dodora, amíg arra vártál, hogy reagáljon valamit. S csak ekkor jöttél rá, hogy ez tulajdonképpen milyen félreérthetően is hangzott, szóval nagyra kerekedett szemekkel, mielőtt megszólalhatott volna, csendre intve tartottad fel a mutatóujjad és fogtál bele a magyarázkodásba:
- Mármint, nekem fogalmam se volt róla, hogy bejutott a házba, nemhogy arról, hogy az ágyamba mászott!




now i'm stained by you





Stella Argent
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Hétf. Szept. 23, 2019 6:58 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

{ stella & dorcas }


Ez az egész Ash helyzet egyszerre szomorított el, és tett dühössé. Nem tudtam eldönteni, hogy az zavar, hogy csalódtam benne, vagy csak szimplán az, hogy hogyan lehet valaki ennyire vad barom. Stella szavait is csak egy sóhajjal, és egy fejrázással tudtam lereagálni. Egyszerűen ilyen nincs. Mintha megírták volna az idiótaságát.
Patthelyzet volt az egész valóban, ahogy mondta. Bár ha a fiú egy kicsit is használta volna az eszét, akkor rájön, hogy Stella milyen, és, hogy akkora idiótaságokhoz ragaszkodik, hogy lassan elviszik és kísérletezni fognak rajta, hogy megnézzék, hogyan létezhet egyáltalán ilyen. Bár nem tudtam hogyan oldódhatna meg ez a helyzet, hiszen ez nem csak egy sima kis vita volt, aminél csak bocsánatot kell kérni, vagy csak rájönni mit értettünk máshogy, ez annál sokkal több volt. De nem akartam, hogy ez menjen.
- Reméljük. - válaszoltam neki egy biztató mosollyal. Tudtam, hogy valami előbb vagy utóbb kifog jönni ebből is. Csak reménykedtem, hogy bármi is legyen, csak jó legyen a vége. Nem akartam azt látni, hog Stella szenved egy hülye kapcsolat miatt, mert igen, bármennyire is szerettem őket együtt, hacsak ilyen hülyeségek fognak jönni, meg veszekedések, egy lezárás sokkal értelmesebb lenne. De igazából nem is akartam már az egészre gondolni. Túlságosan felbosszantott.
- Köszönöm. - mosolyodtam el, bár szerintem csak a kín bolondított meg, és úgy sikerült bármi boldog érzelemre hasonlítót imitálnom az arcomon. Esküszöm imádtam a fizikát egészen addig, amíg ez a nő meg nem jelent az életemben.
Aztán végre szóba hoztam, hogy valamit elakart mondani. Igazából gyűlöltem az ilyet. "A valamit mondanom kell neked" és "A beszélnünk kell" két olyan mondat volt, amitől megvesztem. A hülye agyam mindig azt hitte, hogy valami rosszat csináltam, és én vagyok a szarban. Ráadásul elkezdi pörgetni az összes legrosszabb kimenetelt az agyam, és csak végképp odahalok. A végén pedig csak olyanok szoktak lenni, hogy "Valaki elhívott randira" vagy "Jön a bácsikánk vacsira, és nem akarok egyedül szenvedni a viccein, nem jönnél el te is?". Ó, bárcsak most is csak valami ilyen semmiséget hallottam volna.
Ahogy kiejtette a szavakat Stella, majdnem visszaestem a lépcső tetejéről. Az állam leesett, és csak pislogtam egy párat, amíg még magyarázott is nekem. Szóval tesi bá betört Stelláékhoz és az ágyában aludt vele???? Mi a fasz.
- Hogy mi?! - csattantam fel akaratlanul is túl hangosan. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy nem kellene lebuknunk, most az egyszer nem. A szám elé kaptam a kezemet, majd gyorsan megragadtam Stellat, és majdhogy nem futólépésben indultam meg az első szabad teremhez. Ott behúztam magam után, és egy szekrény mögé mentem, ahol nem láthatott minket a drága éjjeli őr, ha csak benézett a terembe.
- Mi az, hogy betört a házatokba? Miért nem jelentetted fel? Mi az, hogy veled aludt? Mi a jó édes életem volt reggel? - kezdtem el hadarni a kérdéseket szegénynek, majd csak hirtelen lefagytam a sok bennem kavargó kérdőjel és értetlenség miatt. Egyszerűen annyira részlet kérdéses volt az egészben, hogy nem tudtam mit kellene megtudnom, hogy ne legyen ennyire sokkoló ez az egész.
- Meg egyet mondj, amiért ne tekerjem ki most azonnal Nicholsonnak a nyakát! - tettem még hozzá gyorsan, ahogy a falnak dőltem. Csak reméltem, hogy valahogy a válaszai, vagy a magyarázata értelmet ad az egész helyzetnek, mert esküszöm ennyire még semmi nem zavart fel az egész életemben. Tényleg annyi kérdés lebegett a szituáció körül, hogy úgy éreztem hiába tudok meg dolgokat, évekkel később is csak kérdőjelek fognak lebegni körülötte.

lovesthe magic ● made by



we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto1_r1_400
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto4_400
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szomb. Okt. 19, 2019 2:16 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Dodo & Stells
good girls are bad girls that haven't been caught

Így utólag belegondolva, már nem voltál benne biztos annyira, hogy a megfelelő alkalmat találtad meg arra, hogy mesélj Dodonak arról az ominózus együtt-alvásról. Nem éppen egy betöréses settenkedés közben kellett volna olyan információt megosztani vele, ami hangos felháborodást válthat ki belőle. De már késő, ugye.
Az arcán lévő sokkos meglepődésből, már sejtetted, hogy ehhez lesz mit hozzászólnia, de még azért reménykedtél benne, hogy a reakciója valamivel visszafogottabb lesz, mint amilyen a tiéd volt azon a bizonyos másnap reggelen. Hát, nem épp így történt.
Dorcas kifakadására elkerekedtek a szemeid és ijedten pislogtál körbe, hogy megbizonyosodj róla, nem hallott meg titeket az épületben bóklászó éjjeli őr. Nem lett volna jó, ha már ennyire közel a célhoz kapnak rajta titeket, még mielőtt beteljesíthetted volna a kis bosszúdat.
Szerencsére, Dodo még időben észrevette magát és hamar elhallgatott, mielőtt további sipítozott volna a lépcső tetején. Aztán nemes egyszerűséggel megragadott és még mielőtt megkérdezhetted volna, mire készül, magával vonszolt az egyik közeli tanterembe.
Odabent aztán okosan magával húzott az egyik szekrény rejtekébe, hogyha esetleg a zajongás miatt erre járőrözött volna az őrszemek gyöngye, akkor ne fedezhessen fel benneteket azzal, ha csak kíváncsiságból bekukkant a biosz terembe. Egy gyors körbepillantás után ugyanis feltűnt, hogy Samu, a csontváz ott ácsorgott az egyik sarokban, a szekrények pedig, amik mellé elbújtatok, tele voltak különböző formájú és méretű üvegekkel, amikben állati tetemeket tartósítottak, így könnyen beazonosítottad, melyik teremben rejtőzködtetek éppen.
- Azért lélegezz is! - szúrtad közbe, amíg Dodo elhadarta minden kérdését, ami hirtelen felötlött benne a hallottakkal kapcsolatban. Attól tartottál, ha ezt mind egy levegővel préselte ki magából, még a végén megfullad neked. És akkor aztán tényleg annyi lett volna az utolsó dodónak.
Megvártad, míg kiad magából mindent, amit csak szeretett volna, aztán még kíváncsian fürkészted az arcát néhány pillanatig, hátha hozzáfűzne még valamit Nicholson nyakának kitekeréséhez, majd mivel úgy tűnt, nincs több mondandója, belefogtál a válaszadásba.
- Először is, ha lehet, addig ne öld meg, amíg jól meg nem szivattam, aztán majd később visszatérhetünk a kinyírására, megígérem. – Halványan elmosolyodtál és ezzel lezártnak tekintetted a téma ezen részét. Ami viszont a másik felét illeti, hát…
Nagyon össze kellett szedned a gondolataidat, mert fogalmad sem volt, mennyi mindent kellene vele megosztanod abból, ami történt. Például azt a részét nem biztos, hogy el kellene neki árulnod, hogy álmodban totál hozzábújtál és ő meg átölelt, szóval úgy döntöttél, hogy ezt a részletet inkább kihagyod a történetből.
- Oké… - vettél egy mély levegőt – Gőzöm sincs, hogy csinálta, de valószínűleg akkor jött, amikor már aludtam és így feküdhetett mellém is anélkül, hogy észrevettem volna. Reggel pedig arra keltem, hogy az ágyamban aludt, majdhogynem meztelenül – ez utóbbi szót olyan felháborodott hangsúllyal ejtetted ki, mintha ez lett volna az egészben a legrosszabb, pedig visszagondolva… - Én meg sikítozva ütlegeltem a párnámmal, meg hozzávágtam gyakorlatilag mindent, ami a kezembe akadt. Még az olvasólámpámat is! – Emiatt borzasztóan büszke voltál magadra, valószínűleg láthatta is rajtad. Tartottál egy kis szünetet, átgondolva a folytatást – Aztán, megpróbáltam kideríteni mi a francot keresett nálam, de állította, hogy nem tudja és nem emlékszik semmire – tanácstalanul emelted meg a kezeidet, mint akinek elképzelése sincs róla, mint szóljon ehhez. És igazából azóta se tudtad, mit gondolj erről, mert valami nem volt oké, erre a nyakad tetted volna, ugyanakkor meg, hittél Göndörkének, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva. – Azt fogod gondolni, hogy megőrültem, deeee én hiszek neki. Ezért nem jelentettem fel, még a nagybátyámnak se mondtam el, te vagy az első, akinek beszéltem erről – vallottad be, s elbújtattad arcod a kezeid takarásába, mindössze az ujjaid közötti apró résen keresztül átkukucskálva mertél csak ránézni Dodora. Pedig azt még nem is mondtad neki, hogy:
- Végül meghívtam egy teára – csúszott ki a szádon motyogás formájában, de azért így is biztos voltál benne, hogy tökéletesen értette.  




now i'm stained by you





Stella Argent
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szer. Nov. 20, 2019 10:44 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

{ stella & dorcas }


Őszintén nem számítottam volna arra, hogy mennyire nem csak a tervezett betörésről fog szólni a kalandunk. Egyszerűen sorra sokkolt Stella a tényekkel. Először Ash és a hülyeségek, majd ez a dolog az edzővel. Így is csodáltam, hogy nem mentem falnak az üvöltés mellett, vagy nem indultam el azonnal megverni azt a nyomorékot. De szerencsére ilyen gondolatok mellett is volt erőm behúzni magam után Stellat egy jó búvóhelyre. Bár igazából az se volt biztos, hogy hallott minket a csávó, de biztosra mentem inkább. Nem hiányzott, hogy elkapjanak minket, mondjuk főleg azért, mert ezt most azonnal meg kell beszélnünk. Ha pedig beültettek volna valami irodába, akkor a biztonsági őr előtt biztos nem csevegtünk volta arról, hogy Nicholson milyen perverz dög.
- Majd lélegzek amint nem kell az egyik tanárunk fura szokásai miatt aggódnom. Vagy már igazából az bőven megfelelő lenne, ha már nem veled kapcsolatosak lennének a dolgai. - morogtam az orrom alatt. Na igen, igazából nem csak az zavart a dologban, hogy nyilván ezek a dolgok eleve se éppen okésak, hanem azért is, hogy ezt az egyik barátommal játszotta el. Komolyan ha még valami ilyen történik esküszöm megkérdőjelezem az életemet, és rejtett kamerák után fogok kutatni, mert ilyen csakis valami hülye műsorban lehet. Mondjuk ez legalább sok dolgot megmagyarázna.
Azért kicsit engedtem a dühömből, amikor megengedte, hogy majd később kinyírhatom. Egy halvány mosoly kíséretében néztem rá, és csak reméltem, hogy mindaz, ami most bennem lezajlik csakis drága tesi tanárunk irányába szánom, rá nem haragszom.
Figyeltem minden egyes szavára, és csak rosszabb volt a helyzet, mint gondoltam. A meztelen szót meghallva szerintem kiment az arcomból a vér. Azt hittem a részletek nem lehetnek rosszabbak magánál a ténynél, hogy Nicholson betört hozzájuk és befeküdt Stella ágyába, de úgy tűnik tévedtem.
- Nagyon helyes! - mondtam egy halk nevetés kíséretében a csapkodásra reagálva. Meg is érdemelte a köcsögje. Lassan tényleg nem hittem el, hogy ez tényleg megtörtént. Annyira abszurd volt egyszerűen a helyzet. Már szinte lehetetlennek tűnt, de néha a leglehetetlenebb dolgok történnek meg.
Egy darabig csak némán néztem Stellara, ahogy elmagyarázta a végét a sztorinak. Bár azt mondtam volna full kamu az egész, de emellett tudtam, vagyis hát tapasztaltam, hogy mennyire jó ember ismerő. A bennem dúló utálat az edző iránt azt sugallta, hogy biztos hazudik. Ezzel viszont semmit nem tudtam kezdeni, hiszen ha Stella elhitte neki, akkor meg kellett bíznom az ítéletébe. Meg különben is eléggé furcsa helyzet lett volna ezt bárkinek is elmondani, ezt én is bevallom. Legjobb esetben a tanárt rúgnák ki, de ha éppen hülyék a felnőttek, akkor az esetleges hazugságokra hallgatnak a másik oldalról, és csak neki lenne a legrosszabb. Nehéz eset volt ez, de így már végképp kezdett világossá válni miért is akar ennyire bosszút állni.
- Nyilván, ha te így érzed, én ezt elfogadom. - nem biztos, hogy kitudtam magamat fejezni rendesen a szavaimmal, de tekintetemmel mindenképp jeleztem neki, hogy igaz, nem a legoptimálisabb a helyzet, de még talán a legjobbat választotta ki, és megtudtam érteni. Viszont következő szavaira kicsit olyan fejem lett, mint pár osztálytársamnak, amikor koszinusz és szinusz tételeket kell megoldania.
- Én elvesztem... - ejtettem ki a szavakat. Csak értetlenül pislogtam rá egy darabig, majd egy mély levegő után összeszedtem a gondolataimat.
- Mi vezetett el odáig, hogy meghívd teára? Mindezek után? És utána megint hogyan jutottunk el idáig, hogy az iskolában vagyunk és megakarjuk szívatni? - fürkésztem arcát értetlenül. Kezdett teljesen összezavarni ez az egész történet. Komolyan olyanok voltak ezek ketten, mint valami szappanopera, vagy én nem tudom. Csak a nagy szerelem maradt ki belőle még, hiszen Ashley drága kivonta magát a képből.
- Vagy várj, először had nézzem meg kutat-e utánunk valaki, mert ha itt állunk le megbeszélni a dolgokat reggelig itt leszünk. - tettem gyorsan hozzá még, és rögtön el is osontam az ajtóig. Azt a lehető leghalkabban nyitottam ki, lestem ki, majd hallgatóztam. Vagy egy percig vártam, de semmi zajt nem hallottam. Úgy tűnt szerencsénkre pont megúsztuk. Kissé megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, amit addig észre se vettem, hogy magamban tartottam a figyelés alatt. Kitártam az ajtót, és Stella irányába néztem.
- Gyere, menjünk az iroda felé, úgy mesélj. Had üvöltsek még párat a folyóson. - mosolyogtam rá szélesen. Persze nem terveztem kiabálni többet, de ki tudja még ezek között mi történt meg.




we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto1_r1_400
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_poh44q7ejh1s8gndto4_400
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Dec. 22, 2019 12:49 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Dodo & Stells
good girls are bad girls that haven't been caught

Féltél tőle, hogy Dodo le fogja szedni a fejed, amint tudomást szerez róla, hogy mindannak ellenére, hogy Nicholson betört hozzátok és az ágyadban aludt, te nem jelentetted fel, sőt! Még el is hitted, hogy nem emlékszik rá, hogy keveredett hozzád az éjszaka. Szinte biztosra vetted, hogy ha nem is kiabálja le a hajat a fejedről felháborodásában, akkor legalább azt kifejezi majd, hogy mekkora idiótának tart, amiért bedőltél Göndörkének, bármilyen remeknek tűnő kifogással is állt elő – főleg, hogy igazából abszolút hihetetlen volt az emlékezet kiesése. Csakhogy nem ez történt. Helyette egész jól fogadta a dolgot és úgy tűnt, megértett téged. Még ha egyet nem is értett veled ebben az ügyben, elfogadta az álláspontod. Arra mondjuk a nyakad merted volna tenni, ha esetleg kiderülne valahogyan, hogy a Zöldszemű démon hazudott, akkor Dodo lesz az első, aki az arcodba vágja, hogy; ő bizony végig tudta, hogy kamu! De ezt csak az után tenné meg, hogy szétrúgta az edző seggét helyetted is. Minden esetre, egy kicsit megkönnyebbültél, így nyugodtan előbújtál a kezeid takarásából, de még így is azt érezted, hogy magyarázkodnod kell neki.
- Te nem láttad őt akkor. Az, ahogyan viselkedett, amiket mondott és, ahogy rám nézett... Nem is tudom, egyszerűen csak úgy érzem, ha tényleg illetlen, vagy egyenesen rossz szándékai lettek volna, akkor nem úgy reagál, ahogy. – A hajadba túrtál, mert neked is totálisan zavaros volt az egész, de bíztál a megérzéseidben. Azt pedig nem vártad el, hogy erre Dorcas mondjon bármit is, beérnéd azzal is, ha csak megvillantja rád a híres pillantásai egyikét, de ezt még ki kellett adnod magadból.
Ez után viszonylag könnyebben kicsúszott az az aprócska tény is, hogy marasztaltad az edzőt még egy teára is. És baromira nem csodálkoztál rajta, hogy Dodo immár teljesen elvesztette a fonalat, mert te sem találtad a logikát a saját tetteidben. Akkor és ott jó ötletnek tűnt, hogy a borzalmas ébresztőt egy jó teával kompenzáld, mert azon a ponton annyira nem tudtad hová tenni az egész szituációt, hogy inkább a szőnyeg alá söpörted. Ráadásul még csak nem is sült el rosszul a dolog, de ez nem jelentette, hogy Nicholson egy kis békés teázgatás után a szíved csücske lett. Egy fenét! Erről szó sem volt. Egyetlen rövid fegyverszünet nem volt elegendő ahhoz, hogy félre tedd az iránta érzett ellenszenvedet.
Kész voltál választ adni a lány kérdésére, hogy valamennyire kibogozd előtte az indulatból hozott döntéseid kusza hálóját, de mielőtt belefoghattál volna, leállított, hogy megnézhesse, tiszta-e a terep. Erre a rövid időre teljesen meg is feledkeztél róla, hogy épp bujkáltatok és lassan amúgy ideje lenne tovább haladnotok, mielőtt tényleg itt éjszakáztok.
Figyelted, ahogy hallgatózik, aztán amikor jelzett, hogy induljatok tovább, jót vigyorogva a viccelődésén, követted őt kifelé. Aztán miközben gyorsan átosontatok a tanárihoz, belefogtál a válaszadásba:
- Először is, fogalmam sincs, miért hívtam meg teára. Azt hiszem, hogy csak reggel volt, nyűgös voltam és csak félre akartam az egészet söpörni – sóhajtottad, mintha már csak az emléke is fájna az egész incidensnek. Bár tény, hogy a nagyrészét te is szeretted volna varázslatosan elfelejteni, azért annyira nem volt borzalmas. Közben elértetek az iroda ajtajához, ahová megpróbáltál óvatosan benyitni, csakhogy – ahogy az várható volt – az ajtó zárva volt. Kész szerencse, hogy nem ez volt az első betöréses ügyed, így fel voltál erre is készülve.  
– Figyelj az őrszemünkre, nehogy véletlen erre mászkáljon és meglásson minket, amíg kipiszkálom a zárat. – A zsebedbe nyúltál és elővetted a két hajtűhöz hasonló eszköz, amit direkt arra találtak ki, hogy könnyedén kinyisson bármit, ha ügyesen használják. Te pedig elég jól értettél a dologhoz. – Egyébként azért akarom megszivatni, mert ennyitől még nem lettünk puszipajtások. Nem felejtettem el neki a sok szemétséget, amit előtte csinált – folytattad a válaszadást, miközben a záron dolgoztál – És azért is, mert magamon kívül ő az egyetlen, akit hibáztathatok – harag és fájdalom keveredett a hangodba, s bár nem mondtad ki, de így is egyértelmű volt, hogy a megbicsaklott kapcsolatodra céloztál. A zár pedig ezt a pillanatot választotta, hogy egy kattanással jelezze a zöld utat. – Bent vagyunk! – jelentetted ki győzedelmesen és kitártad az ajtót. - Varázsoljunk emlékezetes Valentin napot annak a seggfejnek - Hatalmas vigyorral fordultál Dodo felé, miközben előre engedted. Nicholson, neked annyi...




now i'm stained by you





Stella Argent
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Dodo and Stella; we are up to no good  Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Ajánlott tartalom


Dodo and Stella; we are up to no good  Empty
Vissza az elejére Go down
 

Dodo and Stella; we are up to no good

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Beacon Hills High School-
^
ˇ