Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Daniel & Stella ;; Family reunion

Fawn Olossë EmptyStella Argent
Today at 6:54 pm



Elkészültem!

Fawn Olossë EmptyDrew Lamarck
Today at 1:09 pm



Drew Lamarck/Masanori

Fawn Olossë EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

Fawn Olossë EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

Fawn Olossë EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Fawn Olossë EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég

Daniel Nicholson, Elisha Grant, Ethan Wayne, Hugo Marlowe, Julia Hunt-Kozma, Leora Keen


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Fawn Olossë

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Csüt. Ápr. 25, 2019 8:25 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz
Fawn Olossë
don't play pranks with me, i'm the best at that


Becenév:
Van, aki Őzikének hív, a nagynéném Gidának, de... Inkább ne.
Születési hely:
Ottawa, Canada
Kor:
18
Nemi beállítottság:
Heteroszexuális
Faj:
Lidérc
Play by:
Josephine Langford
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Fáradtan kapaszkodtam a korlátba, amin végül átvetve magam, elértem a hideg móló szélét. Alig fél méterrel lejjebb hullámzott a várost kettéválasztó csatorna vize. Tiszta volt és őszinte, a felületéről visszaverődő utcai fények által pedig különösen szép látványt nyújtott az arra járóknak. Már ha hajlandóak lettek volna az orruknál távolabbra nézni és észrevenni, milyen gyönyörűen fest Ottawa az est közeledtét jelentő félhomályban.

Kétféle tükör létezik a világon. Az egyik csak a felszínt mutatja, a burkot, ami a valódi énünket rejtegeti. Ez a tükör azonban lehet torz, hazug és csapdába csalhatja a mit sem sejtő embereket. Megbabonázza őket, játszadozik az elméjükkel és képes az ő személyes drogjukká válni. S ha nem vigyáznak eléggé, akár az őrületbe is kergetheti a gyengébbeket. Mégis... Ezzel élünk minden nap. Lehetetlen lenne elkerülnünk, hiszen megjelenhet bárhol; egy ablak üvegében, az autók visszapillantójában, vagy egy ártalmatlan folyó vízében.

Az egyik kezemmel továbbra is fogtam a vasat, és így hajoltam előre. Minél jobban közelítettem a hullámok felé, annál nagyobbnak láttam sötét képmásomat. Az aranybarna, enyhén kunkorodó fürtöket, a lágy vonásokat, az apró szeplőket és a telt ajkakat, amelyek elnyíltak a csodálattól; a kékesen derengő fényt, amely glóriaként vette körül a rám visszatekintő lány karcsú alakját. Egy dalt dúdolgattam, amit aznap reggel hallottam a rádióban. Mindeközben pedig azon tűnődtem, kitől örökölhettem azt a meghatározhatatlan színű szempárt, amely ezúttal aligha tűnt fel a sötétben.

S íme, a másik fajta tükör. A legerősebb. Az igazmondó. Az, amelyből sosincs két egyforma. Úgy tartják, aki belenéz, meglátja a tulajdonosa lelkét, és megismeri az illető valódi érzéseit. Sőt, talán még annál is többet. Az emlékeit, a vágyait és a gondolatait. Mindent, ami őt azzá teszi, aki.

Visszahúztam magam, és elindultam a betonozott járda mellett. Az utcák kiürültek, s mivel lassan mindenki nyugovóra tért, nem volt, aki észrevehette volna, hogy a korlát rossz oldalán tartózkodtam. Ha valaki mégis arra járt volna, nem biztos, hogy kedve lett volna rám szólni. Vagy már ismert és tudta, hogy nem hittem a szabályok tökéletességében, így ha valamelyik nem tetszett, bátran megszegtem azt. Pusztán kalandvágyból, vagy az unalmas esti séták feldobásaképp. Abban reménykedtem, hogy ettől majd izgalmasabb lesz a játék. Vagy, hogy netán valaki olyan kerül a közelembe, akit bevonhatok a szórakozásomba, esetleg őt nevezhetem ki az unaloműzés tárgyának. Elég volt, ha rámosolyogtam és kedvesen nevettem a viccein - ami sok esetben még csak nem is volt hazugság -, máris a rabommá vált. S amint ez megtörtént, azt tehettem, amihez csak kedvem szottyant. Egy darabig legalább is jó móka volt rávenni mindenféle kínos dolgokra az embereket. Vagy bárhogy eljátszadozni velük, megleckéztetni őket, ha valamit rosszul csináltak. De előbb, vagy utóbb minden apróságra rá lehet unni.

Ha mindkét tükröt ismered és tudod, hogy használd ki, semmi nem maradhat előtted rejtve. A titkok feltárulnak, a személy gondosan összecsomózott leple lehullik. Te pedig rájössz majd, hogy semmi sem fekete vagy fehér.

Halk nyávogást hallottam a közelből. Egészen vékonyka volt, és alig ütötte fülemet a szél süvítése mellett. Mégis, a sors úgy akarta, hogy észrevegyem. Kíváncsian pillantottam körbe, közben lassítva a tempómon. Ugyanaz a hang érkezett, ezúttal valamivel közelebbről. Az egyik betonoszlopba kapaszkodva visszamásztam a móló biztonságos részére, s tekintetemmel a sorba ültetett, mélyzöld levelű fákat és bokrokat pásztáztam. Az egyik tövében mozgolódott valami, így puha léptekkel, a lehető legóvatosabban közelítettem. Újabb nyávogást hallatott, ami sűrű, keserves sírássá vált, amikor felemeltem a kis lényt takargató ágakat. Először mindössze egy hófehér szőrcsomót fedeztem fel, s csak aztán találtam meg a lábait, majd a fejecskéjét, ami abban a pillanatban fordult felém. Ragyogó kék szemeivel engem fürkészett, majd felegyenesedett, és remegve nyújtóztatta ki végtagjait, tovább folytatva a sírást. Tett néhány bénácska lépést felém, én pedig a másik kezemmel óvatosan a mellső lábai alá nyúltam, és kiemeltem a sötétből. Ezután eleresztettem az ágat, hogy megtámaszthassam a kis fenekét is. Abbahagyta a panaszkodást, és heves dorombolásba kezdett. A kabátom melegéhez bújt, ami őszinte mosolyt csalt az arcomra. Már tudtam, hol lesz neki a legjobb, így utam végül az otthonomnak aligha nevezhető régi emeletes ház felé vezetett.

You're Still Have All Of Me:
- Tudod, hogy nagyon szívesen látlak itt, Fawn, de azért szólhattál volna, hogy eljössz. - magyarázta a nagynéném, miközben próbált velem lépést tartani a folyosón. Meg sem álltam egészen addig, míg biztonságos távolságba nem kerültem a kijárattól.
Körbepillantottam a mézbarnára festett nappaliban. A középre helyezett dohányzóasztalon egy félig meghagyott pizza heverészett a dobozában, mellette két üres pohár, az egyik szélét száraz hab maradványa csúfította. A kanapé karfájáról egy nem női méretű pulóver lógott le, és közvetlenül a bútor lábánál egy bontott üveg fehérbor, és egy sörös doboz is éktelenkedett.
- Ha tudtam volna, hogy meglátogatsz, rendet raktam volna. - sóhajtotta Elaine, majd gyorsan elkezdte felkapkodni az ételmaradékot - Tegnap este itt volt egy barátom, és Star Wars maratont tartottunk. - tette hozzá gyorsan.
Persze, Star Wars...
- Nem látogatóba jöttem. - vallottam be végül, magamhoz ölelve az állathordozót, amiben Winter összegubózva aludt, a kedvenc nyúl alakú játékát őrizve. Ekkor a nagynéném felvont szemöldökökkel fordult felém, és sokat mondó pillantást vetve rám próbált rájönni, mégis mit akarok ezzel mondani. - Szeretnék itt maradni egy darabig, ha nem baj. Már leadtam a jelentkezésemet a helyi gimiben, és diákmunkát is keresek majd, hogy semmit ne kelljen fizetned helyettem. - hadartam, abban reménykedve, hogy ennyi elég lesz a meggyőzéséhez.
Elaine gyanakvón mért végig, majd a pizzás dobozba belepakolta a sörös dobozt, és elindult vele a konyha felé. Hallottam a kuka fedelének csapódását, miközben kikiabált hozzám.
- És a szüleid ebbe beleegyeztek? - kérdezte, csörömpölő hangokat hallatva. Valószínűleg épp abban a pillanatban ütközött neki a szárító tálcának, a már jól ismert ügyetlenségét bizonygatva.
- Úgy döntöttek, jobb, ha külön utakon járunk. - vontam vállat, s pillantásommal végigkövettem, ahogy a nagynéném besuhant, felkapta a poharakat és a bort, majd ismét elszivárgott. Nagyon szélvész volt, ami nem mindig vált előnyére - főleg nem akkor, ha a közelben törékeny tárgyak is voltak.
Először csak hümmögött, majd újabb csörömpölés után lassú léptekkel, csípőre tett kézzel került ismét elő.
- Ez jellemző arra az idióta Johnra. - csóválta a fejét - Csodálom, hogy anyád mellett legalább kitart.
Akár a testvére volt, akár nem, Elaine képtelen volt egyetérteni apa hozzáállásával, amit a család felé mutatott. Ahányszor eljöttem hozzá a szokásos két hetes nyaralásra, mindig őt szidta, amiért nem volt elég felelősségtudatos velem kapcsolatban. Azok után, hogy egyszer gond nélkül otthagyott a folyosón egy plázában, és csak hazafele vette észre, hogy nem vagyok vele a kocsiban... Nem volt meglepő Elaine felháborodása. Anya pedig... Hát róla ne is beszéljünk inkább. Ő vagy épp levegőnek nézett, vagy úgy tett, mintha én lettem volna az egyetlen kis Barbie-babája. Ezek után örömmel egyeztem meg velük abban, hogy én élem a magam életét, ők is a sajátjukat.
- Úgy volt, hogy üzennek neked majd... De ezek szerint elfelejtettek szólni. Ne haragudj, hogy csak így beállítottam. - szabadkoztam - És azért is bocsánat, hogy nem egyedül jöttem.
Miközben ez utóbbit mondtam, kicsit megemeltem Winter hordozóját. Szerencsére Elaine nem volt allergiás a macskákra, különben nagyon nagy bajban lettem volna.
- Nem kell bocsánatot kérned, Gidám, egyáltalán nem zavar, hogy itt vagy. Sőt, kimondottan örülök neked, csak... Meglepődtem. Ami pedig a macskát illeti... - húzta a száját, majd a korábbinál is nagyobbat sóhajtott - Ha a gondját viseled és ügyelsz rá, hogy ne piszkítson a padlóra, maradhat. - mosolygott rám végül. Olyan megértő volt velem, és mindig is ő állt a szívemhez a legközelebb.
Megkönnyebbülten hajoltam le, hogy aztán kiengedhessem a hófehér szőrcsomót a kis börtönéből. Már majdnem olyan nagy volt, mint egy felnőtt cica, de szerencsére az „őrült játékos” időszakát már kinőtte. Úgy viselkedik, mint egy igazi úrinő, és teljesen szobatiszta. Megtanulta már, hogy csak az utcán szabad elvégeznie a dolgát, vagy egy alomban, ha épp akad. Sőt, ha nem volt nyitva az ablak, még jelezte is, hogy ki szeretne menni. Arra se volt hajlamos, hogy kaparja az ajtókat vagy a bútorokat. Jó kislányt neveltem belőle, ha már én nem voltam épp a legfegyelmezettebb személy a világon.
Winter először csak nagyokat pislogva nyújtózott ki a hordozójában, majd kíváncsian, csiga tempóban indult felfedezőútra a házban. Mindent megszaglászott, és a legkisebb zajtól is összehúzta magát. De tudtam, hogy később még boldogan fog heverészni a kanapén, vagy a szőnyeg kellős közepén. Akkor majd nem csak ő, de én is végre úgy fogom érezni, hogy hazaérkeztem.



When I Was Younger...

Mire sikerült elfogadniuk a beiratkozásomat, már javában zajlott a második szemeszter. Eleinte folyamatosan azt mantrázgattam magamnak, hogy lazára kell vennem a dolgokat, különben lőttek a beilleszkedés esélyének. Nem stresszeltem túl, csupán emlékeztettem magam arra, hogy minden sokkal egyszerűbb lesz, ha nem feltűnősködöm. Aztán...
Aztán beültem az első történelem órámra. Fogalmam se volt, melyik tananyagot vettük épp, mivel a kopottas zakóban feszítő fickó - aki magát jól képzett tanárnak vallotta, és a polgárháborúk szakértőjének -, olyan unalmas, monoton hangon magyarázkodott, hogy lehetetlen volt odafigyelnem rá. Először csak kifelé bámészkodtam az ablakon, és a füzetemen kopogtattam a tollamat, de ez nem túl sokáig foglalt le. Elérkezett az a pillanat, amikor már túlságosan is eluralkodott rajtam az unalom. Ami általában egy hangya méretű katasztrófához vezetett.
Ahogy meghallottam a kréta nyikorgását a táblán, előrefordultam. Néhány dátum került fel a zöld felületre, valamint egy név, macskakaparásra hasonlító írásképpel. Kiolvasni ugyan nem tudtam, de sejtettem, hogy ez még fontos lehet a közeljövőben. Eztán Mr... „Hogyishívják” elbattyogott a tábla mellé helyezett kézmosóhoz, hogy lesikálja a kis kacsóiról a krétaport.
Bizonyára nem csak nekem ismerős az érzés, amikor olyan hirtelen ugrik be egy zseniális ötlet, hogy azt azonnal meg kell valósítani, nehogy elvesszen később... Ha mégis, hát sajnálom, mert az ilyenekből születnek a legjobb emlékek. Az olyanok, mint a pillanat, amikor Szakértő tanár úr keze a csaphoz nyúlt, a víz pedig abban a szúrásban kitört a csőből, és egyenesen az arcába spriccelt. Úgy megugrott, mintha tűzhöz ért volna, majd kiáltozás közben, bőrig ázva próbálta eltömni a törülközővel a nyílást, amiből megállás nélkül, sugárban csapott le rá a jéghideg folyadék. Az egész osztály felnevetett, de egyikük se tudta, mi történt valójában.
Ugorjunk vissza arra a momentumra, amikor a tanárok gyöngye ujjait a csap tekerőjére emelte. Az volt ugyanis az a kis másodperc, amikor a pad alatt egy apró csuklómozdulatot tettem, miközben erősen szuggeráltam a kézmosót. Ez a kis semmiség volt ugyanis minden probléma legfőbb forrása.
Még legalább tízszer eljátszottam ezt, mielőtt a nyári szünet elérkezett volna. Hol a folyosóra kihelyezett ivóhelyeknél szívattam meg Mr. Okoskát, hol a tanáriban, amikor épp láttam, hogy bármiféle vízforrás volt a közelében. Senki se tudta, kinek a műve mindez, de emiatt volt olyan élvezetes az egész. Hiszen ki is gyanakodott volna Fawnra, amikor ő annyira bájos és ártatlan? És olyan édesen nevet, hogy mellette még a legfinomabb francia krémes is ízetlennek tűnik... Miért tett volna ő ilyesmit a tanára ellen? Vagy a bunkó lacrosse-os fiúkkal, netán azzal a szőke lánnyal, aki folyton a műkörmével kopogott a telefonján, miközben mások próbáltak odafigyelni a matekpéldára, amit kikaptak. Ugyan már. Fawn Olossë túl jó volt, hogy ilyenre vetemedjen. Még a neve is kedvesen csengett, pedig azt nem ő választotta magának.
Már alig vártam a következő év kezdetét. Munka mellett az egész nyarat azzal töltöttem, hogy újabb és újabb ötleteket gyűjtögettem össze, amiket már nagyon szívesen megvalósítottam volna. Néha még gyakoroltam is őket a kávézóban, amikor valaki túlságosan udvariatlanul beszélt velem, vagy a munkatársaimmal. Azok is vicces történetek voltak, és még annak ellenére se bántam meg semmit, hogy végül engem küldtek ki a végeredmény feltakarítására. Mert tudtam, hogy sikerült ezzel valaki arcára mosolyt csalnom, a szemétkedőt pedig kicsit gatyába ráznom.
Úgyhogy vigyázz, ha a környékemen jársz... Nehogy téged találjalak meg legközelebb.





Fawn Olossë
Fawn Olossë Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
Fawn Olossë B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

Fawn Olossë Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Ápr. 25, 2019 9:51 pm

Scott Henderson
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Fawn *-*

Először is egy nagy problémát hoztál az életembe, mert a Gida becenév miatt Robert Gida jut eszembe, de téged még sem lehet Robert-nek hívni Rolling Eyes Szóval még a Robertinán gondolkozom, de most nem ez a lényeg Razz
Igazán érdekes teremtményt hoztál nekünk, aki már csak az írásból és igazi lidércnek tűnt. Egy látszólag ártatlan lányka, aki azért okoz egy kis zűrzavart, főleg, ha valaki nem szimpatikus neki, vagy bunkó vele. Azért kíváncsi lennék meddig mennél el, ha valaki olyan istenigazán megbántana téged. Úgy érzem ettől az ártatlan arctól még félnénk kell :00:
Bár a szüleid úgy tűnik kevésbé fontosak, de azért remélem többet megtudhatunk az eddigi életedről is. Na meg kíváncsi leszek mit tervezel még, amivel felfogod zargatni a suli nyugalmát.
De nem tartalak fel, fuss foglalózni, keress játékra valakit és csak óvatosan a vízcsapokkal Wink Kíváncsian várom a fejleményeket drága Gida hmm




Will you help me escape this living nightmare?
I’m not here to play.



Scott Henderson
Fawn Olossë 5ba003c3ffd2ef341d0e7deeba4749af53bda43a
Fawn Olossë D2424a37fc0e3b0884d59562a8736e5f65325304
Age :
29
Tartózkodási hely :
─ Leave me alone
Foglalkozás :
─ money from the parents... counts as a job, right?

Fawn Olossë Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Fawn Olossë

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Lidérc-
^
ˇ