Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 39 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
5
Ember
2
Diclonius
1
Daimon
4
Pokolkutya
3
Vadász
3
Hibrid
6
Lidérc
2
Kitsune
4
Vámpír
1
Warlock
4
Wendigo
2
Vérjaguár
2

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



So it begins - Zara × Scar

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? EmptyScarlett Atkins
Yesterday at 7:35 pm



Arikan and Cal

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? EmptyCalcifer Belmont
Yesterday at 6:20 pm



My other (blood-thirsty?) half

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? EmptyJonathan Cross
Yesterday at 3:41 pm



Késő esti testedzés// Scarlett & Jack

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? EmptyScarlett Atkins
Yesterday at 3:11 pm



Rya & Scarlett - who are you?

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? EmptyScarlett Atkins
Yesterday at 2:52 pm



What's happening?! - Nick & Dorcas

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? EmptyDorcas Irwin
Szer. Nov. 20, 2019 10:44 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Aaron Black, Aneira Llewellyn


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Pént. Ápr. 26, 2019 11:45 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

{ fawn & dorcas }


Ha egy ismeretlen az iskolában felém közeledik, abból általában semmi jó nem szokott kijönni. Vagy valami idióta megpróbál rám mozdulni, vagy valami csaj hisztizni akar. Max még a srácok is balfaszkodni jönnek, de szerencsére egyre ritkább. Lassan megtanulják, hogy vagy elengedem a hülyeségeiket, vagy úgyis én kerekedek felül.
Most az egyszer viszont, amikor a szőke lány odajött hozzám, csak egy pillanatig hittem azt, hogy valami gond lesz. De valahogy olyan ártatlannak tűnt, és kedvesnek, hogy megbíztam benne és félrementünk kettesben. Azt mondta, hogy Stellával és a tesi bával kapcsolatban akar beszélni, mert hallott dolgokat, de pontosan akarja tudni, hogy én mit tudok. Meg azt is mondta, hogy ő is tájékoztat azokról a részletekről, amiket ő tud. Mondjuk legszívesebben azt mondtam volna, hogy menjen innen, és ne a napi pletyit hallgassa, viszont már borzalmasan furdalta az oldalamat mi is ez az egész. Azt ugyan tudtam, hogy a pletyi csak pletyi, és, hogy Stella bosszút állt Nicholsonon, de akkor este se adott sok választ. Hiába volt a barátom, tudnom kellett mit rejteget. Sajnálom Stella...
Végül megbeszéltük a csajjal, akiről kiderült, hogy Fawnnak hívják, hogy pénteken délután ötkor találkozunk valami burgeres helyen. Valahogy sikerült egy negyed órával előbb odaérnem, de nem akartam kint várni, mint akit felültettek egy randin, így inkább bementem. Egy kb 50 év körüli, barátságos férfi fogadott, akinek visszaköszöntem egy mosoly kíséretében, aztán kerestem egy asztalt. Elég közel ültem a kiszolgáló pulthoz. Valahogy sose voltam az a csaj, aki a legtávolabbi sarokba ül be. Az nekem mindig is úgy tűnt, mintha csak jobban figyelnének, mert olyan hülye helyre ültem.
- Mit hozhatok neked? - rántott ki a gondolatomból valami szőke nő. Aki kissé türelmetlenül nézett le rám.
- Csak egy barackos jeges teát kérnék egyelőre, köszönöm. - lassan kibújtam a kabátomból, ahogy válaszoltam neki, majd követtem a szememmel, ahogy minden reagálás nélkül elment tőlem. Kissé összehúztam a szemöldökeimet, de inkább elengedtem. Lehet csak rossz napja volt a csajnak, nem volt érdemes ezen rágódnom.
Magam elé kiraktam a telefonomat, hátha kapok valami üzenet, amíg várok. Bár ma szokatlanul csendes volt mindenki. A csaj végül hamar visszajött, és lerakta elém a poharat, és megint szó nélkül távozott. Azért elmotyogtam egy köszönömöt, és a szívoszállat a számba véve belekortyoltam az italba. Jól esett a hideg, főleg, hogy kezdett megint meleg lenni. Bár nem bántam túlzottan a jó időt, de már láttam, hogy nyáron párszor megint majdnem megfogok halni a melegben. A Dodo madarak igazán nem szeretik a hőséget. Ezt, hogy nem tudja az időjárás?!
Unalmamban megnyitottam a telefonon az Instagramot, és elkezdtem nézegetni mindenkinek a sztoriját, meg a posztolt képeit. Közben persze csak vártam, hogy megjöjjön Fawn, és végre ehessek is valami vacsora félét.

Robertinám *-*poker face ● made by



we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_plw6u97UJu1tmufrno7_r1_400
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_inline_pa6j8bUR4x1rqmlml_540
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Ápr. 28, 2019 5:07 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ dodo & fawn ▿
wanna team up for a little destruction?
▾ dodómadárkám *-*

Általában egyedül szoktam intézni a dolgaimat. Főleg, ha valami szívatásról van szó, vagy olyasmiről, amit jobb, ha nem kötök mások orrára. Aztán elkezdtek terjedni a pletykák egy bizonyos Stella Argentről és az új edzőről - akiből simán kinéztem volna, hogy hozzám hasonló, mivel az első másodperctől fogva minden lányt az ujja köré csavart, pedig semmit nem tett igazából. Később persze szembesültem a nagy igazsággal, miszerint ennek a jómadárnak semmi köze a lidércekhez, de még csak a közelükbe sem ér. Az viszont nagyon aggasztott, hogy a hallottak alapján erősen ingadozó a fickó viselkedése, mint aki valami mentális zavarban szenved. Egyelőre betudtam annak, hogy nagyon gyorsan változik a hangulata.
Mindenesetre kezdett sok lenni a mindenféle-fajta szóbeszéd, ami terjengett a folyosókon, így elhatároztam magamban, hogy utána fogok járni az igazságnak. Leginkább azért, mert kíváncsi voltam, mire fel kezdték őket egy párként emlegetni, na meg láttam a helyzetben némi potenciált valami ütős kis szívatásra. Hogy ki ellen irányuljon, azt azután akartam eldönteni, ha már mindent tisztán láttam.
Éppen ezért kerestem meg Stella egyik barátnőjét - feltételeztem, hogy azok, mivel sokat láttam őket együtt -, és meggyőztem, hogy találkozzunk valahol, és öntsünk tiszta vizet a pohárba. Főleg a Valentin napos dolog miatt... Mert az a kép róluk az újságban mindent felkavart. Még bennem is, pedig én aztán nagyon is kételkedtem abban, hogy a két jómadár közt gyűlöletnél pozitívabb dolog legyen alakulóban. A hallottak és a látottak alapján ezek ketten még azt se tudták elviselni, ha a másikkal egy légtérben kellett maradniuk. Bezzeg az a fotó... Nem épp úgy pillantottak egymásra, mintha épp valami gyilkossági kísérleten törték volna a fejüket. Ez elég sok kérdőjelet szült a fejemben, amiket már nem volt erőm tovább elviselni.
Nagyjából két perccel öt után értem oda a burgereshez, amit kitűztünk találkahelyként. Fél úton lehetett a belváros és a lakónegyed között, és látszólag elég házias hangulata volt, így jobbat nem is találhattunk volna magunknak. Tervezgetés közben amúgy sem árt, ha valami van előttem az asztalon, úgy tisztábban tudok gondolkodni, ha nem vagyok az éhhalál szélén.
Amint beléptem a helyiségbe, valóban barátságos környezet fogadott. A beljebb sütögető fickó elég jó arcnak tűnt, így először hozzá lépkedtem, mielőtt tekintetemmel Dorcast kezdtem volna keresni.
- Helló. - vetettem a pasasra egy bájos mosolyt - Kérhetnék egy csirkés burgert, ketchuppal, majonéz nélkül? Ó, és egy kis narancslevet, meg egy olyan fincsi brownie-t is... - mutattam az egyik kis üveg mögött őrzött süteményekre, csillogó szemekkel.
- Szervusz, kedves. Természetesen, addig nyugodtan keress magadnak egy szabad helyet. - vigyorgott rám újdonsült legjobb barátom, én pedig egy hasonlóan vidám arckifejezéssel fordultam sarkon. Azonnal kiszúrtam Dorcast, úgyhogy egyenesen az asztalához tipegtem.
- Szia. Régóta vársz? - mosolyogtam rá, közben lehuppantam vele szemben.
A szívem sebesebben kezdett verdesni az izgalomtól. Már nagyon kíváncsi voltam, mit fogunk kihozni ebből a kis találkozóból.
- Na akkor... - helyezkedtem kicsit, közben az arcom kisimult, mintha valami véresen komoly dologról készültünk volna beszélni. Nos, ami azt illeti, tényleg kezdett azzá válni ez az ügy. Különben nem mentem volna olyan messzire, hogy valakivel szövetségre akarjak lépni miatta.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Ápr. 29, 2019 8:50 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

{ fawn & dorcas }


Tudtam, hogy nem késik, és én voltam korai, de nem bírtam már várni. Főleg nem a hülye képeket nézegetve. Letettem a telefont és a helyet kezdtem el nézni. Kis otthonos volt, biztos sokkal többet járnék ide, ha lenne sokszor pénzem arra, hogy ne otthon főzzek. Bár talán egyszer havonta befogom tervezni a lányokkal, hogy ide jöjjünk. Persze csak akkor, ha a kaja is jó, de mondjuk abban nem igazán kételkedtem. Egy ilyen helyen, mint Beacon Hills nem igazán maradnak meg olyan helyek, ahova nem járnak, mert nem jó a szolgáltatás. Belehelyeztem a bizalmam a helybe.
A nagy gondolkodás közepette a hasam kissé felkordult, és gyorsan az ott lévőkre pillantottam. Szerencsére úgy tűnt csak én hallottam, így nem kínos a szituáció. Sóhajtottam egyet, ahogy megint kortyoltam párat a teámból, aztán azt kívántam jöjjön már meg a lány. Túlságosan tudni akarom a dolgokat Stellával kapcsolatban. Még sose akartam valamit ennyire tudni. Általában megbírtam várni, amíg az illető elmondja az igazat, vagy, hogy egyáltalán ne tudjam meg a dolgokat, de most ez a szituáció egyszerűen kikészített.
Aztán szerencsémre belépett az ajtón az emberem. A sütögető férfihoz lépett, és kért tőle enni. Talán nekem is ezt kellett volna tennem? Áh, most már mindegy. Szürcsöltem inkább még párat az italomból, amíg egy sunyi mosollyal figyeltem, ahogy leül hozzám végre Fawn.
- Szia! Igazából csak túl korai voltam. - szélesedett a mosolyom. Közben elsüllyesztettem a telefonomat a kabát zsebembe. Rezgőre volt állítva, ha valami gáz lett volna úgyis hallottam volna, hogy túl sokat rezeg.
- Akkor... Én gyors elosonok rendelni kaját, mert éhen halok, csak eddig rád vártam.- vigyorogtam rá, aztán el is surrantam a fickóig. Akinél egy széles mosollyal kezdtem. Mennyire jó kedvem lett ma!
- Szia! Kérhetnék egy ugyan olyan burgert, mint amit ő kért? - pillantottam Fawn felé, aztán vissza a férfira.
- Azonnal készül az is! - viszonozta a mosolyomat.
- Köszönöm szépen. - fejeztem ki hálámat, aztán pár pillanat alatt máris Fawnnal együtt ücsörögtem. Kényelembe helyzetem magam megint, az innivalómat kissé félretolva. Nem igazán tudtam hol is kezdhetnénk, főleg, hogy ennyire idegenek vagyunk egymásnak.
- Mit szólnál ahhoz, ha te kezdenéd? Szerintem te olyanokat is észrevehettél, amit én Stella barátjaként nem igazán... - húztam el kissé a számat. Már csak azért, mert tudtam, hogy úgy se vennék észre dolgomat a szeretetem miatt. Akárcsak egy anya. Mondjuk a csoportban nem hiába voltam sokszor hülyeségben annak becézve. Mindenki fölött anyáskodtam, akár kérték, akár nem. Most is valahogy azt tettem, legalábbis úgy éreztem. Hiszen segíteni akartam ezzel Stellanak igazából. Ha tudtam a teljes igazságot, akkor valami értelmeset is tudnék hozzászólni a témához, nem csak a tesi báról hallgatnám a dolgokat.
- Aztán persze én is hozzáadok minden információt. Csak nyilván megérted, hogy tök zavaros a kép, hogy most mi is van velük. De ketten szerintem összetudjuk rakni a kirakós darabjait. - néztem rá bizalommal teli tekintettel. Éreztem, hogy ebből a kis összeruccanásból még valami zseniális fog kijönni.
- Meg aztán, ha úgy érezzük, kicsit közbe is avatkozhatunk a kettejük dolgába. - forgattam meg a szemeimet ártatlanul, egy kis mosoly kíséretében, aztán persze rögtön sunyiba váltottam át. Tele töltött élettel már csak a dolgok gondolata is. De rég volt már valami ilyen az életemben! Hiányzott már.

Robertinám *-*poker face ● made by



we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_plw6u97UJu1tmufrno7_r1_400
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_inline_pa6j8bUR4x1rqmlml_540
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Ápr. 30, 2019 5:25 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ dodo & fawn ▿
wanna team up for a little destruction?
▾ dodómadárkám *-*

Volt egy megérzésem. Leginkább ez a kis hang, ez az idegesítő, bennem motoszkáló gonosz manó volt az, ami miatt minden lehetséges módon próbáltam utána járni a suliban terjedő pletykáknak. Egyszerűen... Bosszantott, hogy nem ismertem az igazságot, csupán azt, amit ide-oda sugdolóztak egymásnak a diákok. A szurkolólány csapat tagjaként pedig végképp nem tudtam elkerülni, hogy hozzám is eljussanak a hamis információk, amiket egyik lány ferdített a másik után. Mikor először hallottam az edző és Stella közt lezajló eseményekről, még úgy tudtam, Mr. Nicholson kezdett ki a lánnyal, de alig néhány napon belül már azzal támadott le az egyik csapattársam, hogy Stella direkt provokálta Nicholsont, ráadásul még melltartót is villantott neki. Ez már tényleg több volt a soknál. Még nekem is, pedig hallottam már rosszabbakról.
Így hát egyáltalán nem bántam, hogy sikerült megtalálnom Dorcast, aki, mint Stella bizalmasa, valószínűleg az igazság egy jelentős töredékével rendelkezett - azaz mindenképpen többel, mint a tanulók nagy része a suliban, beleértve engem is. Szerencsére nem is kellett sokáig győzködnöm, hogy beszéljünk össze ez ügyben.
Amint beléptem a megbeszélt találkahelyre, elsőként beálltam a pulthoz, hogy rendelhessek magamnak valami harapnivalót. Nem tudtam volna végigülni a következő pár órát úgy, hogy semmi nincs a gyomromban. Végül egy szép nagy adagot kértem ki a barátságos arcú férfitól, aki azonnal neki is látott a munkának. Ezután megkerestem Dorcast, és nem is haboztam odamenni hozzá, hogy végre megkezdhessük a közös agyalást.
- Huh, akkor jó. - szusszantam megkönnyebbülten. Nem lett volna túl jó második benyomás a részemről, ha sokat késtem volna. - Rendi, menj csak. - vigyorogtam vissza, mikor a kaját említette. Ezek szerint nem csak nekem volt szükségem rá, hogy gondolkodás közben falatozgassak. Egy darabig figyeltem, ahogy a pult felé suhant, majd elővettem a mobilomat a zsebemből, és azt kezdtem birizgálni. Mindösszesen egyetlen olvasatlan üzenetem volt: a szurkolócsapat közös csoportja, ami miatt folyamatosan érkeztek az értesítők a kijelzőn. Amikor megnyitottam, legalább száz kisebb-nagyobb szövegbuborék várakozott, amiket vissza kellett volna olvasnom. Kedvem persze nem volt ehhez, így csak a legutolsót futottam át gyorsan, hogy legalább a beszélgetés témájának fontosságát megállapíthassam.
”Még legalább hat új csajt össze kellene szednünk. A válogatást pár héten belül el kell kezdenünk, különben az újoncok nem tudják behozni a lemaradást a Portland-Beacon Hills meccsig.” - írta a csapat vezetője, Madison. A neve is annyira tipikus volt, hogy már meg se lepett a tökéletes, játék babára hasonlító külseje, mikor először találkoztam vele. A haja mindig fényes loknikba volt hullámosítva, és a sminkje sose folyt el.
Aztán érkezett egy másik, a kis szárnysegédjétől.
”Akárkit hívhattok a válogatásra, de mindenképpen legyen csini!”
A szemeimet forgatva zártam le a képernyőt, és lefordítva tettem az asztalra a mobilt. Semmi kedvem nem volt ezt tovább nézegetni. Főleg, mivel bunkóságnak tartottam, hogy csak szép lányokat akartak bevenni. Ha nem születtem volna annak, aminek, talán engem is figyelmen kívül hagytak volna? Égetett a kíváncsiság.
Dorcas szerencsére nem hagyta, hogy belesüllyedjek a bosszankodásba. Amikor megérkezett, végre belevágtunk a dolgok sűrűjébe.
- Mhm, akkor legyen így. - mosolyogtam rá - Ha nem is az egészet, de legalább a nagy részét biztos összeszedjük majd. Több szem többet lát, nem igaz? - tettem hozzá jókedvűen. Már csak a tény is, hogy végre valami izgalmas történik körülöttem, egészen felvidított.
Az meg pláne nagyon nagy vigyort csalt az arcomra, hogy Dorcas szívesen beleavatkozott volna a dolgokba, ha úgy alakul. Már láttam előre, hogy nagyon jól fogok szórakozni.
- Benne vagyok. - pillantottam rá csillogó szemekkel - Akkor elmondom, én mit tudok.
Először beszámoltam neki arról, amikor a fülembe jutottak a szertárban történtekről szóló mindenféle sztorik. Hogy nekem azt mondták, véletlenül estek egymásra, majd később már variáltak rajta, és egészen biztosan állították egyesek, hogy direkt volt, és Stella kezdte. Mivel ő volt felül a hírek szerint, egész logikusnak hangzott volna - ha nem láttam volna a gyilkos pillantásokat, amiket ezek ketten váltottak a folyosón.
Egy pillanatra el kellett hallgatnom, mert a pincérnő megjelent, és lepakolta elém a narancslevet. Elmotyogtam valami „köszönöm” szerűséget, bár a szőkeség unszimpatikus arckifejezése miatt nem sok kedvem volt hozzá. Szerencsére hamar lelépett.
- ...Egyébként nekem teljesen úgy tűnt akkor, hogy utálják egymást. - jegyeztem meg, mielőtt áttértem volna a későbbiekre.
Már alig vártam, hogy összedolgozzunk. Volt egy sejtésem, hogy Dorcas mellett nem fogok unatkozni, főleg nem, ha Mr. Csáberőt vehettem célba. Már egy ideje terveztem, hogy valamit kezdek vele is, de még fogalmam se volt, mit. Aztán jöttek a pletykák... És úgy éreztem, az igazság talán közelebb vezethet a tökéletes szívatáshoz. Persze egy idő után már azt is megkérdőjeleztem, hogy kit kellene megpiszkálnom. Nicholsont? Stellát? Netán mindkettőjüket? Vagy a rosszindulatú dumásokat?
Na majd most kiderül...





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Szept. 01, 2019 1:55 am

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

{ fawn & dorcas }


Szerintem fejben vagy milliószor bocsánatot kértem Stellától azért, hogy most mit fogok csinálni. Szegény, még lehet csuklik is, bár nem tudom, hogy a fejben emlegetés is számít-e. Igazából nem is számított. Egyszer legalább kicsit önzőnek kellett lennem, és nem csak másokra gondolni mindig. Az én lelkemet is meg kellett nyugtatni, hogy minden rendben lesz az egyik barátommal, és, ha már ő nem beszélt, muszáj volt máshogy megtudnom a dolgokat. Igen, azt hiszem akkor ez tényleg helyes amit csinálok.
Bár igazából nem is számított, mert amint megérkezett a bajtársam, ezek a gondolatok, és a bűntudatom hátra lett tolva. Az addig nem fog zavarni, míg ki nem teszem erről a helyről a lábamat, az meg még azért szerencsémre nem volt túl közel. Főleg, hogy még kaját is rendeltünk, meg a fél életet végig kellett beszélnünk. Tisztára úgy éreztem magam, mint valami detektív, aki egy másikkal egyezteti a jegyzeteit, és egy táblán kötögetik össze a vonalakat. Persze éreztem, hogy vannak olyan dolgok, amikről egyikünk se tud, vagy vannak, amikről tudunk, de csak nem jövünk rá, hogy ide illik az is. Majd meglátjuk mi lesz az egészből.
Mosolyogva hallgattam mit válaszol nekem. Nagyon örültem, hogy beleegyezett, így mire a sorom lesz, már kényelmesebb leszek a helyzettel. Igaz, mindig is megtaláltam a helyemet, és mindenkivel letudtam állni beszélgetni, lehet az akár egy idegen, de jobban szeretem kissé ismerni az embereket. Az, hogy beszél pedig erre tökéletes volt. Ugyan nem mond az el mindent, de rengeteget elárul mindenkiről hogyan beszél.
Amikor el kezdte mesélni a tesis dolgot, kissé előrébb dőltem, fejemet az asztalon könyöklő kezem tenyerében tartottam meg. Úgy tűnt erről ugyan annyit tudunk, jó, mondjuk én személyesen voltam tanúja a pletykálkodásnak, a beszólogatásnak, meg minden hülyeségnek, amit ez hozott. Bár sose értettem az emberek az iskolában miért hajlamosak ennyire hinni bárminek.
A pincérnőre szinte nem is figyeltem, csak szépen megvártam, míg elmegy, és Fawn folytatja a történetet.
- Ó, ha tudnád mennyire. Amikor a folyosón mentünk, konkrétan azt hittem az egyik megfojtja a másikat csupán a tekintetével. - kuncogtam, hiszen mégiscsak vicces volt látni, hogy Nicholson, akiért majdnem minden lány oda van a suliban, extrém farkas szemet játszott Stellával. Biztos fájt neki, hogy egy csaj nem akadt rá azonnal.
- Szerintem innen én folytatom. Bár, kissé személyes infók is jönnek, de nem hiszem, hogy pont te lennél az, aki tovább ad bármit is. - néztem rá egy bizalmas mosoly kíséretében. Ő maga is hülyeségnek tartotta a pletykákat a suliban, legalábbis nagyon úgy éreztem. Tudtam, hogy nem fog továbbadni semmit.
Kivettem a fejemet a kezemből, majd egy mély levegő után mesélni kezdtem a kis betörésünkről Stellaval. Elmondtam neki, hogy bosszút akart állni az edzőn, és ezért megkavartuk a Valentin napi matchmaker eredményét. Na meg persze azt is megemlítettem, hogy akkor tudtam meg a "szünetes" dolgot.
- Szóval ezért is akart bosszút állni azon a barmon, mert lényegében miatta volt ez az egész Ashel. - tettem hozzá mérgesen. Ráadásul a mérgem nem csak az edzőre irányult, hanem Ashre is. Ez a szünetes dolog mindig is akkora hülyeség volt, de most le se tudnám írni szavakkal.
Persze azt nem tudtam eldönteni, hogy elmerjem-e mondani, amit Stella elmondott még, amikor bementünk az iskolába azon az estén. Bár úgy éreztem muszáj lesz, de még kicsit húztam az időt azzal, hogy viccelődtem a betörős esténkről.

Robertinám *-* amúgy remélem nem lett borzalmas zacsithe magic ● made by



we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_plw6u97UJu1tmufrno7_r1_400
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_inline_pa6j8bUR4x1rqmlml_540
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Szept. 17, 2019 8:22 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ dodo & fawn ▿
wanna team up for a little destruction?
▾ dodómadárkám *-*

Ez az egész Stella-Nicholson ügy nagyon homályos volt. Úgy éreztem, rengeteg darab hiányzott a kirakósból, és csak idő kérdése volt, hogy ezek a részletek valami egészen más, elferdített verzióban kerüljenek a napvilágra. Így hát, mielőtt még a mások által kitalált verziót hallottam volna a suliban, szerettem volna letisztázni a dolgokat egyszer, s mindenkorra. Erre hamar meg is találtam a megfelelő személyt; Dorcast, Stella egyik barátnőjét. Mint kiderült, az ő csőrét is bökdöste már a sok pletyka, mivel készségesen beleegyezett egy találkozóba, hogy összedughassuk a fejünket, és kitaláljunk valami megoldást. Talán még nem is sejtette, de emberére talált velem, hiszen ha volt valaki, aki mesterien bele tudott avatkozni mások dolgába lebukás nélkül, az én voltam. Ott volt az a vizes dolog a történelem tanárral. Senkinek nem jutott volna eszébe, hogy az ártatlan kis Fawn tehet arról, hogy mindig megvadultak a csapok és a vizes palackok Mr. Hogyishívják közelében.
Miután mindketten megrendeltük a rágcsálni valókat, belefogtunk a megbeszélésbe. Először én mondtam el mindent, amit hallottam, illetve láttam Delláékkal kapcsolatban - úgy döntöttem, így fogok rájuk hivatkozni, mert a Stella-Nicholson páros túl hosszú megnevezés lett volna.
- Kár, hogy nem fotóztam le őket egyszer sem, azok a gyilkos pillantások megértek volna egy kiállítást - vigyorogtam, elképzelve, ahogy mindenki az én béna kis telefonos képeimet csodálja, nagy keretben, egy széles falra kiakasztva. Igazság szerint volt valami szikra annak a kettőnek a tekintetében, ami milliókat ért volna, ha lencsevégre kapja valaki. És talán egy kis részem, egy egészen picike kis töredéke a lelkemnek nagyon is megihletődött, amikor ebbe belegondoltam.
- Bízhatsz bennem - tettem hozzá, egy szép mosollyal az arcomon. Igazat mondtam, nem állt szándékomban szétkürtölni mindazt, amit Dorcas el akart mondani. Amúgy se csíptem a pletykásokat, főleg emiatt jutottam végül oda, hogy ki akarjam deríteni az igazságot. Az már más kérdés, hogy utána mi mindent szerettem volna kezdeni a megszerzett információkkal; például összeállítani életem egyik legnagyobb szívatását, vagy összeboronálni Nicholson edzőt Stellával. Utóbbi épp csak átfutott az agyamon, de ez se hangzott rossz ötletnek. És amilyen zseniálisan diszkrét módon vittem végbe a trükkjeimet, esélytelen lett volna, hogy bárki is hozzám kösse az egészet.
Ahogy azt sejtettem is, újdonsült bűntársamnak sokkal több információja volt, mint nekem. Így talán egyszerűbb is volt a helyzet, hogy legalább az egyik fél sztoriját ismertük. Persze ennyi alapján még mindig nehéz lett volna megítélni, hogy pontosan mi is a kettejük helyzete jelenleg, mivel azt csak ők tudhatták igazán. Habár az is lehet, hogy mi külső szemmel sokkal tisztábban átlátjuk majd az egészet, miután mindent alaposan átbeszéltünk.
- Szóval Stella fiúja elhiszi azt a sok marhaságot? - pislogtam a lányra, miközben a szívószálat a számhoz emeltem. Majd néhány másodpercnyi néma agyalás után ismét megszólaltam, magam elé meredve. - Van rá oka, hogy elhiggye?
Ha az a szikra, amit korábban megemlítettem magamnak, nem is volt annyira gyűlöletes... Nem, helyesbítek: ha az a szikra köztük tényleg annyira gyűlöletes volt, talán Ashnek minden oka megvolt arra, hogy aggódjon. Hiszen a rengeteg béna sztereotípia között pont van egy, ami szerint az utálat és a vonzalom közti határ cérna vékony; és ha ez a mostani esetben is érvényes volt, elég lett volna egyetlen apró fordulat, hogy az a bizonyos cérna elszakadjon, és egészen új irányba terelődjenek a dolgok. De talán csak túlgondoltam, és ennek semmi köze a jelenlegi helyzethez.
Mindenesetre próbáltam összekötögetni a szálakat valahogy, de nem igazán tudtam még mindenre ésszerű magyarázatot találni. Biztos voltam benne, hogy vannak még hiányzó láncszemek, és csak idő kérdése volt, hogy ezek is szép sorjában előkerüljenek, teljessé téve a képet. Ha pedig már mindent tisztán láttunk, elkezdhettünk agyalni a megoldáson is.
- Azt viszont még mindig alig hiszem el, hogy betörtetek a suliba! - kuncogtam, mindezt nem túl hangosan mondva, nehogy valaki más is meghallja. - Zseniális húzás volt, kár, hogy nem vittetek magatokkal - csóváltam a fejem. Ha aznap éjjel én is velük tartottam volna, garantáltan felejthetetlenné tettem volna a Valentin napot mindenki számára... Bár nem biztos, hogy a legjobb értelemben.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Szept. 23, 2019 6:57 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

{ fawn & dorcas }


Az elején még ugyan kissé bűntudatom volt, amiért így intézkedek Stella háta mögött, na meg beszélek olyanokról is, amikről talán nem kellene, de ahogy belekezdtünk az események mesélésébe, elfeledkeztem erről. Szinte már jó is volt valakivel megosztani a gondolataimat. Sőt, igazából azt is nagyon élveztem, hogy egy új emberrel ismerkedek meg közben. Legbelül valahol reméltem, hogy Fawnnal még sok közös kalandunk lesz a mostanin kívül. Talán pont tökéletesek lennénk ilyen emberek közötti kapcsolat megfejtésre. Mi lennék a város csipet csapata, aki kideríti mi zajlik, és megteszi a megfelelő lépéseket. Még pénzt is kérhetnénk érte, esküszöm.
A képek hallatán halkan felnevettem. Ó, ha nem csak a memóriámra kellene hagyatkoznom, hanem lennének képeim is róluk! Ha valamikor rossz kedvem lenne, csak nézegetném őket, és rögtön felvidulnék. Nem mintha két ember gyűlölködése feltudna vidítani annyira, de ezek ketten úgy tudtak egymásra nézni, hogy azon csak nevetni tudtam már. Komolyan, mint valami rossz film, olyan volt az egész.
- Tudom. - mosolyogtam vissza rá. Éreztem, hogy tényleg meglehet benne bízni. A megérzéseim 99%-a pedig mindig beválik, és most csak nem hagynak cserben.
Miközben meséltem, néha ittam az italomból, hogy nehogy kiszáradjon a torkom, bár annyira nem tudtam belelendülni, hiszen egy fontos részletet még annak ellenére is nehéz volt kiejteni a számom, hogy tudtam, Fawn nem fogja tovább adni senkinek. Csak hát, nekem se igazán kellene tovább adni, de ha egy kis esélyt is szeretnék arra, hogy átlássam a dolgokat, és ő is megbízzon bennem, őszintének kellett lennem mindenről.
- Fú, hát igazából ez bonyolult dolog. Nem is az, hogy elhitte, amiket mondtak, hanem zavarta, hogy mennyire fűti tovább Stella a dolgokat az edzővel. Bár ez is tök hülyeség, mert igazából ha az ember ismeri Stellst, tudja, hogy nem fogja magát hagyni ilyen helyzetben. Sőt, szerintem sokan nem hagynák annyiban az egészet. - sóhajtottam egy kicsit a végén. Úgy idegesített Ashley hülyesége is. Megértem, hogy nyilván nem a legjobb dolog ilyenekkel élni egy kapcsolatban, de azért igazán tűrhette volna a dolgokat legalább.
- De hagyjuk is ezt a dolgot, mert a végén még megyek és megverem a gyereket. - nevettem fel fájdalmamban. Azóta szinte rá se tudok nézni a fejére a folyosón. Tényleg kész csoda, hogy legalább nem olvastam be neki, pedig megérdemelné. Bár lehet utána meg nekem lenne belőle gondom. Miért ilyen bonyolultak ezek az emberi kapcsolatok?!
- Eskü, ha ismertelek volna akkor, vittelek volna magammal. - nevettem fel, majd megint megjelent a pincérnő, most már a kajákkal. Csillogó szemekkel néztem az előttem gőzölgő kaját, de közben két dolog nagyon motoszkált a fejemben. Az egyik, hogy vicces lesz hamburgert enni, amikor azt szinte lehetetlen szépen enni. Bár azt szokták mondani jó első randis kaja, legalább megismeri az igazi énedet a partnered. Remélem Fawn se fog elijedni.
A másik viszont már nem csak ilyen kis hülyeség volt. Ideje volt bevallanom mit tudok még, ami az eddigi eseményekhez tartozik. Bár reméltem Gida halkan letudja kezelni, bár meg tudom érteni azt is, ha nem sikerül neki. Végül is az én reakcióm se volt a legszebb a suli kellős közepén. Csoda, hogy nem buktunk le.
- Két dolog, mielőtt eszünk. Eskü betörök csak a te kedvedért még egyszer a suliba, és akkor te is megtapasztalod milyen. Másodszor pedig, de ígérd meg, hogy tényleg nem adod tovább... - húzódtam közelebb az asztalhoz, és Fawnhoz is, majd egy mély levegőt vettem.
- Stella és Nicholson együtt aludtak még a betöréses dolog előtt. Mármint nem úgy együtt együtt, meg Stella állítja, hogy nem tudja az edző hogyan jutott be a házba, meg, hogy együtt aludt vele. Egy elég szép reggel lehetett... - képzeltem el azokat a reakciókat. Bár a mai napig nem értem azt a helyzetet. Mondjuk az tény, hogy én is alszok olyan mélyen néha, hogy egy háború is kitörhetne mellettem, azt se venném észre, de az edző. Hát azt nem értem. Olyan sok kérdés volt a fejemben, és még ha Stellatól kaptam is rá választ, nem voltam benne biztos, hogy tényleg az a megfejtés. Kész káosz ez a kettő, az biztos.

Robertinám  16  ● ◯ megint zenét váltottam xd ● ◯  made by



we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_plw6u97UJu1tmufrno7_r1_400
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_inline_pa6j8bUR4x1rqmlml_540
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Okt. 14, 2019 10:38 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ dodo & fawn ▿
wanna team up for a little destruction?
▾ dodómadárkám *-*

Jó bulinak tűnt kibeszélni Delláék helyzetét, az pedig még viccesebbnek bizonyult, hogy talán közbe is fogunk avatkozni egy kicsit. Nagyon vágytam már valami igazán ütős prankre, hát tessék, megkaptam! Csak ennek talán lesz is majd valami haszna, ha egyszer úgy döntünk, megvalósítjuk. Ha jól sejtettem, Dorcas szívesen részt vett volna ilyesmikben, a nevetése, és a tény, hogy belement a találkozóba erről árulkodott. Én pedig már az első perctől nagyon szimpatikusnak találtam őt emiatt.
Persze a közös munkálatokhoz elkél némi bizalom is, amit próbáltam megteremteni néhány szóval. Szerencsére nem kellett nagyon megerőltetnem magam, mert Dorcas igenis megbízott bennem, vagy legalább is abban, hogy nem fogom elpletykálni a fél sulinak azokat, amiket most átbeszéltünk. Mármint... Talán másnak ez nem volt olyan egyértelmű, de én tisztában voltam vele, hogy semmi haszna nem lett volna annak, ha tovább adom az infókat, amiket hallottam. Ugyanúgy átalakították volna az egész sztorit, és a végére már ufók meg szexuális zaklatás miatti börtönbüntetés is szóba került volna. Eszetlen bagázs...
Mialatt Dorcas magyarázott, néha-néha követtem a példáját, és a narancslevemet szürcsölgettem, le se véve a tekintetemet a lány arcáról. Közben bólogattam is, hümmögtem és minden egyéb jelét adtam annak, hogy nagyon is figyelek rá, és szívom magamba a sok-sok újdonságot. Aztán persze megragadtam a lényeget, és rákérdeztem Stella fiújára, aki hallásból egy igazi gyökérnek tűnt, de lehet, hogy csak én gondoltam rosszul. Az enyhén feminista lelkem egyből megharagudott erre a bizonyos Ashre.
- Értem - sóhajtottam fel. - Hát én biztos nem hagynám annyiban, szóval teljesen megértem Stellát, amiért visszavág. Ash pedig egy idióta, amiért nem képes segíteni a barátnőjének. - forgattam a szemem. Számomra teljesen alap dolognak tűnt, hogy ha egy szeretett személy ilyen szituációba kerül, támogatom őt, vagy legalább nem fordulok ellene ilyen apróságok miatt.
Bűntársam szinte a fejemben olvasott, amikor Stella fiújának megverését szóba hozta. Elképzeltem, ahogy lányosan hátba vágja a táskájával, és azonnal elnevettem magam.
- Támogatom az ötletet - kuncogtam. - De sajnos mindig a harmadik fél szívja meg az ilyen helyzetekben, úgyhogy egyelőre ne ess neki, ha lehet - tettem hozzá vigyorogva, rosszasággal a tekintetemben. Általában lepleztem ezt az oldalamat, mert akkor senki nem gyanakodott rám, de Dorcas társaságában valamiért eszembe se jutott adni a szokásos ártatlankát. Legszívesebben elmeséltem volna neki, hogy az összes vizes eset a töri tanárral az én művem volt, bizonyára értékelte volna ezt a húzásomat. Vagy azt, amikor még az előző sulimban egy keménykedő srác miattam villantotta a Mickey egeres alsóját az ebédlőben, mindenki szeme láttára. Vagy a másik esetet, amikor...
- Hidd el, nem bántad volna meg - nevettem, aztán alig néhány percen belül már a frissen gőzölgő burgeremmel, a hozzá járó sült krumplival és azzal a csodás brownie-val szemezgettem, amit ügyesen megrendeltem, amikor megérkeztem. Egyáltalán nem aggódtam amiatt, hogy ilyenekkel kell tömnöm magam egy - voltaképpen idegen - lány előtt, hiszen akik együtt törik a fejüket valami rosszaságon, azoknak nem kell úri hölgy módjára falatozgatni. És amúgy is; a burgereket nem lehet szépen enni, ez afféle alapszabály.
Mielőtt még a számhoz emeltem volna egy krumpli darabot, kíváncsian pislogtam fel Dorcasra, aki ezt a pillanatot választotta egy jól hangzó ígéret tételére. Hogy együtt törjünk be a suliba? Miért nem ezzel kezdte?!
Erre csak bólintani tudtam, mert szinte azonnal folytatta a mondókáját. A következő néhány mondat pedig olyan hirtelen sokként ért, hogy úgy, ahogy volt, le is ejtettem a tálcámra a krumplit, a szám pedig tátva maradt a meglepetéstől.
- Hogy mit..? - pislogtam értetlenül. - Szóval azt mondod, hogy Nicholson betört Stelláékhoz, és az ágyába mászott?! - kérdeztem halkan, majd rögtön a számra szorítottam a kezemet, nehogy kicsusszanjon egy kisebb kiáltás. - Perverz..! - háborogtam, a tenyeremtől tompán. Nem akartam ilyen hamar elítélni Nicholson edzőt, de ha ez tényleg így történt, és nincs rá valami igazán remek magyarázat, akkor az a fickó egy igazi disznó, és kiérdemel egy alapos seggbe rúgást. Nem azért, mert ez már felért egy zaklatással, hanem mert ilyen bénán bepróbálkozni egy lánynál... Hát ez tényleg katasztrófa.
Félreértés ne essék, én is úgy éreztem, hogy ez nem valami kedves kis románc kezdete - bár az a kép a suliújságban másról árulkodott -, de azért ha már Mr. Nicholson úgy döntött, akar valamit Stellától, csinálhatta volna diszkrétebben is.
Igen, egy kis részemnek nagyon tetszett ez a Della-dolog. De az a részem túl kicsi volt ahhoz, hogy elveszítsem a józan gondolkodásmódomat.
- Csodálom, hogy Stella még nem nyírta ki az edzőt... - csóváltam a fejem, valahogy csak beküzdve azt az egy szem krumplit a számba. Ennek az egésznek semmi értelme nem volt. Valami még mindig hiányzott a képből, de sehogy se tudtam rájönni, mi lehetett az. Egyetlen apró részlet kellett volna, ami teljessé teszi az egész történetet. És szinte biztos voltam benne, hogy az az egy minden kérdésünkre megadta volna a megfelelő választ.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Nov. 20, 2019 10:44 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

{ fawn & dorcas }


Az Ashes dologról annyira rossz volt még mindig beszélni. Nyilván főleg azért, mert Stellat azért azért ezzel az egésszel egész szépen megbántotta, de azért jóban is voltam vele, és ezek után nehéz volt egyáltalán ránéznem is. Nem bírtam visszatartani magamban a gondolatokat, amint megláttam. Legszívesebben már a fejének vágtam volna, hogy mekkora barom, hogy ilyeneket beszél. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mekkora hibát követ el ezzel. Nyilván a barátaimat nagyon szeretem, és kicsit ugyan elfogult voltam velük kapcsolatban, de azért az tény volt, hogy Stellat csak egy hülye engedné el. Mondjuk inkább hagytam már szótlanul a mondatait elszállni Fawnnak, nem volt kedvem még ezzel a történettel szórakozni. Egyrészt ugye bosszantott az egész, és másrészt az első ok miatt napokig tudtam volna szidni a helyzetet, és akkor a lényegig sose jutottunk volna el.
- Jóóóóó, még visszatartom magam. De csak azért, mert szépen kértél. - játszottam a sértődöttet, majd egy széles mosoly kíséretében néztem fel rá. Olyan jó volt végre egyébként beszélgetni. Nem csak erről az Stella, Danny ügyről, hanem csak általában is. A többiek mostanában kicsit elfoglaltak voltak, meg igazából örültem, hogy megismerhettem egy új embert. Főleg, hogy új a városban, és reméltem, hogy bennem is tud esetleg kapaszkodót találni, már, ha szüksége van rá.
Amíg Fawn reagált a sztorira szépen falatoztam kicsit, és bólogattam a mondatait hallva. Egyszerűen kész őrület volt a helyzet, meg úgy minden drága párosunkkal kapcsolatban. De jó volt végre valakin is ezt a meglepődöttségest látni a tények kapcsán.
- De ráadásul az egészben a legdurvább, hogy Nicholson váltig állítja, ő nem emlékszik arra, hogyan került Stella ágyába. Ő pedig hisz neki, amit nem azt mondom, hogy megértek, de eltudom fogadni. Azért már ismerem egy ideje, és tudom, hogy nem olyan könnyű becsapni. - néztem cinkostársam szemeibe. Reméltem legalább ő is eltudja fogadni ezt a tényt. Bár nyilván könnyebb volt ezt úgy néznie, hogy ő a meztelenes dologról nem tudott. Azt már csak azért se akartam elmondani, mert kiejteni a tesi bá nevét, és a pucérságot egy mondatban nem igazán esett volna jól a lelkemnek.
- Hát ugye utána azért jól megcsapdosta, meg a Valentin napi dolog is már annak a része volt, hogy megszívatja, de most egyszerűen nem tudom mi van. Mondjuk jó, az is igaz, hogy mindezek után még meghívta teára. Azóta igaz, hogy nem puszipajtások, de nem is az van, ami még a legelején volt... - sóhajtottam egy nagyot, majd egy tanácstalan pillantás után inkább csak ettem egy darabig. Olyan érthetetlen volt az egész, vagy lehet pont tipikusan az lesz a válasz mindenre, ami amúgy a legegyszerűbb válasz, csak még épp kutakodunk a legbonyolultabbak között.
- Nem tudom Fawn, neked van ötleted, hogy ezekkel mit lehet kezdeni? Mert szerintem hiába beszéljük végig a dolgokat, bennem csak a kérdőjelek maradnak meg, hogy most mit is tehetnénk akkor. Bár, ha te nem így érzed, csak szólj, nem akarok semmit beléd fojtani, de remélem érted mire gondolok.... - néztem egyenesen a szemeibe. Szerintem teljesen kiült az arcomra az elveszettség, és az, hogy nem tudtam mi lehetne a következő lépés, hogy mivel tudnánk beavatkozni ennek a kettőnek a dolgaiba. De nagyon reméltem, hogy Fawn valamit ki tud találni. Megvolt benne a bajkeverő szellem, és a lelkesedés is, csak reméltem őt nem temeti el a sok kérdőjel, hanem tisztán tud látni ebben az őrületben.

Robertinám  16  ● dance monkey ●  made by



we are human after all
and we don't stay for long

{                    }


Dorcas Irwin
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_plw6u97UJu1tmufrno7_r1_400
Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Tumblr_inline_pa6j8bUR4x1rqmlml_540
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds? Empty
Vissza az elejére Go down
 

Gida & Dodo - So, what's up with the lovebirds?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
^
ˇ