Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Drew Lamarck/Masanori

Stella & Jasper; The truth hunts us down EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

Stella & Jasper; The truth hunts us down EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

Stella & Jasper; The truth hunts us down EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Elkészültem!

Stella & Jasper; The truth hunts us down EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 4:27 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Stella & Jasper; The truth hunts us down EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

Stella & Jasper; The truth hunts us down EmptyVale Pedersen
Yesterday at 12:31 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Delsin Aver, Drew Lamarck, Elisha Grant, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Stella & Jasper; The truth hunts us down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szomb. Május 04, 2019 10:59 pm

Jasper Riggs
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt


Stella & Jasper
this war will kill all of us


Hiába a képzés, meg a sokéves tapasztalat, minden egyes alkalommal, amikor valamit titokban kellett csinálnom, ideges voltam. Pedig annyiszor követtem már lényeket az éjszakában, annyi vadászgyűlést hallgattam ki, hogy a két kezemen nem tudnám megszámolni... Mégis, folyton ugyanúgy elkap a lebukástól való félelem. Igaz, ezt az érzést nagyjából sikerült legyőznöm a programban töltött éveim során, teljesen mégse múlt el. Ezért is feszengtem az árnyékban úgy, mint aki életveszélyben van, mikor ismét besurrantam az egyik megbeszélésre. Ez zártkörű volt, szóval tényleg semmi keresnivalóm nem lett volna ott, és még csak kimagyarázni se tudtam volna magam, ha valaki elkap. Mégis odamentem, mert tudtam, hogy most sokkal fontosabb infókat fogok szerezni, mint máskor.
Egy ideje már megkezdődtek a városban a gyanús gyilkosságok. Elsőre talán úgy tűnt, természetfelettiek tették, és sokan ebben a hitben is vannak, de... Volt egy olyan érzésem, hogy ennél itt jóval többről van szó. Pontosan ezért kapcsoltam át James Bond üzemmódba, és indultam neki egymagam a nyomozásnak.
Először nehéznek tűnt bejutnom a vadászok rejtett gyülekezőhelyére. Külsőre talán úgy tűnt, mintha valami elhagyatott, összeomlóban lévő gyárépület lett volna... Aztán, ahogy az őrködőkön, meg az arra flangálókon átjutottam, egy kibaszott sci-fi filmbe kerültem, ahol az emberek fel vannak szerelve mindenféle modern kütyükkel, meg olyan titkos központtal, hogy az áll is leesik tőle. Hirtelen azt se tudtam, jobbra vagy balra pislogjak-e.
Végül kénytelen voltam visszatérni a jelenbe, mivel a kiváló fényviszonyokban akárki kiszúrhatott volna, ha tovább ácsorgok ott. Nagy nehezen átvergődtem pár jól megfigyelt folyosón, kihasználva az árnyakat és a nagy sürgölődést, amit a közeledő gyűlés váltott ki az ottaniakból. Először úgy terveztem, keresek valami biztonságos helyet, ahonnan megfigyelhetek mindent anélkül, hogy észrevennének, de aztán úgy adódott, hogy az egyik kis csoportosulás elsodort magával, és egyenesen a terembe vezetett. Szerencsére a közepén rengeteg fény volt, de az ajtók és a falak környékén szinte semennyi, így bátran leválhattam a csapattól, és el tudtam osonni a lépcsők felé, amik valami felsőbb szintre vezettek. Onnan fentről szintén meg lehetett figyelni az eseményeket, bár valamiért ezt a helyet senki nem vette igénybe. Ez volt az én mázlim, így egészen nyugodtan leereszkedhettem a korlát mögé, hogy abba kapaszkodva, a sötétségben hallgassam végig, miről dumálnak a fejesek.
Sajnáltam, hogy már nem lehettem ennek a közösségnek a része. Ezért leginkább az Árész-programot hibáztattam, na meg saját magamat, amiért bedőltem a hülyeségeiknek.  Ha az nem történt volna meg, tudtam volna, melyik oldalhoz tartozom. Nem lettek volna kétségeim minden reggel, amikor felkeltem, és minden este, amikor egy újabb vércseppes pólót dobtam ki a kukába. És nem kellett volna bujkálnom, ha részt akartam venni a vadászok gyűlésén. Talán még a tanácstagok közül valakivel jóban is lettem volna, és hivatkozhattam volna a fateromra, mint nagymenő vadászra.
Ébredj fel, te balfasz. Egy hibrid vadállat vagy, és még olyan hülye is, hogy az életedet kockáztatod pár hasznos infóért. Milyen közösségi életről karattyolsz?
Halkan felsóhajtva támasztottam az állam a karjaimra, amikkel a korlátnak dőltem. Az egyik kezemben egy ezüst tőrt szorongattam, aminek a nyelére rákarcoltam a Brettel közösen kitalált kígyós jelünket. Ezt mindig magammal vittem, mert ennél jobb és könnyebben elrejthető fegyvert nem nagyon ismertem. Maximum a két Glock G19-es pisztolyt, amik meg a farmerom övébe csúsztatva várakoztak, a bőrdzsekim takarásában.
Amikor elkezdődött a tárgyalás, síri csendben, összeszűkült pillantással figyeltem minden elhangzó szót, gyűjtöttem az információkat, amiket fontosnak tartottam. Egyelőre csak összegezték, milyen jellegű, és hányféle gyilkosság történt az elmúlt hónapban. Plusz számba vették a természetfelettiek összes feljegyzett tevékenységét.
Már épp kezdett izgalmas irányba terelődni a téma, amikor valami hideg és éles a nyakamhoz szorult. Az állkapcsom megfeszült, amikor leesett, hogy ez egy tőr, és egy kéz is tartozik hozzá. Remek...
Miért nem hallottam a szívverését? Vagy azt, hogy egyáltalán közeledik? Franc essen bele!
- Meg tudom magyarázni... - kezdtem bele a lehető leghalkabban, nehogy odalent bárki is meghallja. Persze kamuztam, mert a helyzet az, hogy marhára nem tudtam mit kitalálni elfogadható magyarázatként.


into the shadows × izgiiii


Jasper Riggs
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pq089vCqbO1y2xn6po2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Hunter

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Május 19, 2019 7:10 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Jasper & Stells
when war begins, then hell openeth

Valami furcsa dolog történt a városban az utóbbi időben. Chris ugyan nem említett semmit, de a megszokottnál is kevesebbszer járt haza és akkor is több időt töltött a pincébe lezárkózva, ráadásul hiába kérted tőle, hogy mesélje el, van-e bármi új hír, mindig csak a fejét rázta. Ebből már könnyű szerrel kitaláltad, hogy valami nem teljesen volt rendben és a nagybátyád azért nem volt hajlandó beavatni téged, mert féltett. Pedig egy jó ideje már úgy kezelt téged, mintha egyenrangú vadászpartnerek lettetek volna, az, hogy most így visszaküldött a kispadra, csak egy valamit jelenthetett. Nagy volt a baj.
Mivel arra nem számíthattál, hogy a nagybátyád bármilyen információ morzsát is csepegtet a számodra, az elmúlt két napot azzal töltötted, hogy napközben feltúrtad a pincéteket Chris feljegyzései után kutatva, éjszaka pedig mindenhová követted őt titokban. A nyamvadt feljegyzéseit nem találtad meg, de az feltűnt, hogy akárhányszor csak hazajött, vagy éppen elindult itthonról, állandóan a kezében voltak. Ebből adódóan úgy gondoltad, a legegyszerűbb módja az lesz annak, hogy információkat szerezz, ha elbújsz az autóban és ott próbálod meg elolvasni a jegyzeteket, vagy, ha belopódzol Chris után a zártkörű tanácsgyűlésre, amit a város vadász vezetői tartottak. Persze miért is érted volna be csak az egyik megoldással? Úgy döntöttél, két legyet ütsz egy csapásra.
Az egész napodat azzal töltötted, hogy halálra idegesítsd a nagybátyádat a kérdéseiddel, a sok megjátszott próbálkozással, amit arra tettél, hogy bármit is kihúzz belőle, bár akkor már rég tudtad, hogyan fogod megtuni, amit akarsz. De persze Chris nem sejthetett meg semmit a tervedből, még egy pillanatra sem gyaníthatta meg, hogy készültél valamire, szóval úgy kellett tenned, mint aki teljesen ártatlan szandékkal érdeklődik és baromira nem tervezi azt, hogy kémkedni fog a kedvenc nagybácsija után.
Vacsora után pedig kezdetét vette az információ szerzési terved végrehajtása. Chris levonult a pincébe, te pedig egy darabig még pakolásztál a konyhában, direkt csörömpölve az edényekkel, hogy úgy tűnjön, nagyon elfoglaltad magad. Egy idő után viszont fogtad magad és a pincébe vezető lépcső tetejéről lekiabálva kívántál jó éjszakát a nagybátyádnak, hogy utána felvágtatva a szobádba nekikezdhess a készülődésnek. Először átöltöztél, sötétszínű ruhákat rángatva magadra, aztán magadhoz vetted a tőröd már csak megszokásból is, majd az ablakon keresztül kiosontál a házból.
A furgonjához osontál és olyan halkan másztál be annak rakterébe, hogy a nagybátyád is egész biztos büszke lett volna a lopakodási képességeidre, ha épp nem rajta tesztelted volna őket. Szerencsére ez egy kisebb fajta furgon volt, a csomagtér rögtön az ülések után következett, nem volt semmiféle válasz fal, így bárki aki elöl utazott, lazán hozzáférhetett a hátra bepakolt fegyverekhez. Most is dugig volt tömve mindenfélével, a fegyvereken kívül voltak itt védőfelszerelések, különböző kütyük, valamint egymás hegyén álltak a lőszerekkel teletömött dobozok. Bebújtál a dobozok mögé, ha netán Chrisnek eszébe jutott volna megnézni valamit a cuccai között, nehogy észrevegyen, aztán csak vártad, hogy végre ő is megérkezzen.
Perceken belül meg is jelent, lélegzetvisszafojtva vártad, hogy belessen hátra, de nem tette meg, csak lazán bevágta magát a kormány mögé, a táskáját és a jegyzeteit ledobta maga mellé az anyósra. Ahogy a motor felbőgött, fellélegeztél. Vártál pár percet, míg kiértek a lakóövezetből, hogy Chrisnek minden figyelmét az esti forgalomra kelljen fókuszálnia, aztán óvatosan mocorogni kezdtél. Közelebb húzódtál az anyósüléshez, a kezedet pedig óvatosan csúsztattad előre a két ülés között, hogy megszerezd a papírokat. Volt egy pillanat, amikor azt hitted, hogy le fogsz bukni, amikor Chris a váltóhoz nyúlt, de végül nem vett észre, így egy gyors mozdulattal húztad vissza a kezeidet, a megszerzett jegyzetekkel együtt.
Gyorsan átfutottad a lapokat, egészen elszörnyedve azokon, amiket megtudtál abból a néhány mondatból, amit sikerült megragadnod. Gyilkosságok. A természetfelettiek lemészárolták egymást. Miért volt e mögé kérdőjel rajzolva? Ebből úgy tűnt, Chris nem egészen biztos ebben a dologban. Szívesen tanulmányoztad volna tovább a papírokat, de nem volt időd, kikukucskálva az ablakon láttad, hogy már a külvárosba értetek, ezért készítettél néhány képet a jegyetekről a telefonoddal, aztán visszacsempészted őket oda, ahonnan elvetted.
Ha erre a nagybátyád egyszer rájön… ki fog csinálni. Ebben biztos voltál. Szóval baromira óvatosnak kellett lenned a továbbiakban, ha nem akartál csúnyán lebukni előtte.  Lassan meg is érkeztetek a célállomáshoz, amit már úgy ismertél, mint a tenyeredet. Chris korábban gyakran engedte, hogy elkísérd a nyilvános gyűlésekre, körbe is vezetett az egész bázison, be is mutatott a vezető arcoknak, meg az őröknek is, akik éjjel-nappal figyeltek rá, hogy illetéktelenek ne tehessék be ide a lábukat. Tudtad, hogy merre kell majd mozognod, hogy gyorsan és remélhetőleg teljesen észrevétlen bejuthass és jó helyet találhass a vadásztanács kihallgatására.
Megvártad, míg a nagybátyád lelép, hallottad, ahogy a kocsitól távolodva sorba odaköszön az embereknek és beszélgetésbe leegyedk velük, így ezt az alkalmat választottad arra, hogy kikászálódj az autóból és félig futva, félig osonva besurranj az épületbe, mindenki orra előtt.
Odabent nagy volt a sürgölődés, mindenki a hamarosan kezdődő tanácskozásra készült, vagy egyéb fontos teendőket látott el, nagyon oda kellett figyelned, hogy elkerüld a lebukást, valahogy mégis sikerült megúsznod, és még épp időbe találtál rá a lépcsősorra, ami felvezetett arra a szintre, ahonnan biztonságból megfigyelhetted volna a tanácskozást. A nyílt gyűléseken gyakran gubbasztottál itt, és a korlátba csimpaszkodva figyelted, ahogy a „nagyon” beszéltek, most is ugyanez volt a terved.
Eddig minden szépen az elképzeléseid szerint haladt, senki sem vett észre, így nyugodt szívvel foglalhattad el a megszokott helyedet, a fenti sötétségnek hála pedig amiatt sem kellett aggódnod, hogy bárki meglátna. Legalább is, ezt hitted.
Csak hogy aztán, éppen amikor a lenti gyűlés kezdett az igazán lényeges dolgokra rátérni, megakadt a szemed egy alakon, tőled nem is olyan messze. Abból kiindulva, hogy te is épp bujkáltál idefenn, arra következtetésre jutottál, hogy neki sem lett volna éppen itt a helye, s mivel nem tudtad, hogy ki az és miféle, elővigyázatosságból úgy láttad a legjobbnak, ha te buktatod le őt, és nem ő téged.
Ezért mögé osontál, nagyon odafigyelve, hogy se a lépteid, se mozdulataid ne csapjanak zajt, amíg megközelítetted és mögé lépve előrántottad a tőröd, hogy azt a torkának szegezd.
- Hallgatlak – sziszegted, továbbra se eresztve le a tőrödet. – Ki vagy te? – kérdezted, miközben próbáltad szemügyre venni a vonásait, ebben a kevéske fényben nem túl nagy sikerrel, bár azt így is sikerült megállapítanod, hogy volt valami baromira ismerős benne. Talán már láttad itt korábban? Vagy valahonnan máshonnan volt ismerős az arca? Egyszerűen nem tudtál rájönni.
– Ez egy zártkörű gyűlés. Miért vagy idefent? – szigorúan méregetted. Persze megvolt róla az elképzelésed mit csinált itt, pontosan azt, amit te, és képmutatás volt tőled vagy sem, el kellett vele hitetned, hogy neked minden jogod megvolt idefent lenni, ha nem akartál bajba keveredni.  




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Május 20, 2019 6:30 pm

Jasper Riggs
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt


Stella & Jasper
this war will kill all of us


Ebben az egészben az volt a legrosszabb, hogy titokban kellett csinálnom. Nem mehettem be a nyitott ajtón, mint vadász, akiben megbíznak, és szívesen adnak a kezébe fegyvert. Úgy kellett belopódznom, mint valami átkozott tolvajnak. Vagy mint az ellenség egyik kis kémjének. Bár senkitől nem lett volna túl okos húzás pont engem kiküldeni egy ilyen feladatra, mert hát... Elég feltűnő jelenség vagyok. A majd’ két méteres termetemmel, a kígyós tetkómmal, meg a goromba képemmel. Így is kész csoda, hogy nem buktam le, miközben a tárgyalásra kijelölt teremhez próbáltam eljutni.
Annyi szerencsém volt, hogy elég jó képzést kaptam ezen a téren is. A programban tényleg minden lehetséges módszert és szokást be kellett seggelnünk, amivel előrébb juthattunk a vadászataink során, ezeket pedig simán alkalmazni tudtam az élet más területein is, így nem okozott különösebb gondot, hogy egy kisebb csapattal összeolvadva bejussak a terembe. Az árnyakat kihasználva ezek után le is váltam tőlük, és az egyik lépcsősoron felosontam valami emelet szerűségre, ahonnan kiválóan meg lehetett figyelni mindent, úgy, hogy továbbra is a sötétség takarásában maradjak.
Természetesen a megbeszélés eleje dög unalom volt, csupa olyan dolgokat mondtak el, amiket már én is tudtam nagyjából. A gyilkosságok száma, jellege, és a többi. Ezeket akármikor össze tudtam szedni magamtól is, úgyhogy itt nem is igazán tudtam koncentrálni a témára. Csak lestem körbe, figyelgettem a hely felépítését, az arckifejezéseket és a különböző ábrákat, feljegyzéseket, amiket mutogattak egymásnak a fejesek.
Aztán, ahogy telt az idő, kezdett érdekessé válni a dolog. Mindenki sorra elmondta a maga feltételezéseit arról, mi is történhet valójában, és ezek közül néhány egészen elfogadhatónak is tűnt, ám nem sokáig tudtam ezen agyalni. Mert a következő pillanatban egy tőr szorult a torkomhoz, de olyan váratlanul, hogy tényleg sikerült meglepnie. Se a lépteit, se a szívverését nem hallottam a támadómnak, de még a légzését se. Túlságosan belemerülhettem a kémkedésbe, vagy... Akármibe, az illető pedig ezt kihasználva sikeresen becserkészett. És le is sikerült csapnia rám, amit csak nagyon kevesen mondhattak el magukról. Az utolsó, aki ilyen ügyesen felül tudta múlni a képességeimet, most épp egy hullaházban feküdhet. Vagy akárhol, ahova a félresikerült kísérleti patkányaikat temették azok a rohadékok...
Sheilah. Csak ő tudott volna így elkapni. És elég volt hallanom az ezután elhangzó szavakat, hogy annak a veszedelmes lánynak az emléke bekússzon a gondolataim közé; ennek hatására pedig azonnal bekapcsoltak a túlélő ösztöneim, na meg az a híres neves logikám, amit szintén a program nevelt belém. Nem sokat kellett agyalnom rajta, hogy vajon olyasvalaki buktatott-e le, akinek joga van itt lenni...
Ahogy a pillantásunk az idegennel összetalálkozott, valami ismerőset véltem felfedezni azokban a barna szemekben. De túl távoli volt ez az érzés ahhoz, hogy sikerüljön az illetőt emlékekhez kötnöm. Egyelőre.
- Ugyanezt kérdezhetném én is - vontam fel a szemöldökömet, majd tekintetemet a még mindig rám szegeződő tőrre emeltem. - Megtennéd, hogy..? - céloztam ezzel arra, hogy igazán elvehette volna a nyakamtól azt a fegyvert. Nem lett volna túl jó, ha balesettel végződik ez a kis összetűzés.
Csak ezután döntöttem úgy, hogy legalább a keresztnevemet elárulom a kiscsajnak, hátha attól megnyugszik, vagy ilyesmi. Nem volt túl profi húzás tőlem, de egy ilyen kényes szituban nem sok választási lehetőségem maradt. Minél békésebb megoldást találunk erre a nézeteltérésre, annál jobb lesz mindkettőnknek. Mert hát... Gondoltam, ő se szívesen bukott volna le. Hiszen teljesen egyértelmű volt, hogy ő is tilosban járt odafent.
- Amúgy Jasper vagyok - vontam vállat, mintha olyat mondtam volna, amit mindenkinek tudnia kellett volna. - És nekem is van ilyenem, szóval lejátsszuk odakint, vaaagy..? - mutattam fel az ezüst tőrömet, rajta a kígyós vésettel. Persze csak vicceltem, igazából semmi kedvem nem volt ezzel a lánnyal tőrharcot vívni, vagy akármi mást. Nem azért voltam a vadászok központjában, hogy ilyen babaarcú kiscsajokkal verekedjek.
Na várj csak... Babaarcú?
Kire is mondtam ezt mindig? A franc essen bele, tudtam, hogy ismerős valahonnan, de sehogy se voltam képes összerakni a kirakós hiányzó darabjait. Pedig szinte már a nyelvem hegyén volt a neve, és egy hajszál választott el attól, hogy a vele kapcsolatos emlékképeim lavinaként tóduljanak a gondolataim közé, de... Az a rohadék hajszál túl erős volt ahhoz, hogy tényleg sikerüljön felismernem őt.
- Találkoztunk már? - kérdeztem végül, gyanakvón méregetve a lány vonásait.
Volt egy megérzésem, hogy a válasz igen lesz. Ahogy azt is sejtettem, hogy az Árész-programnak köze van ehhez az egészhez. De hogy miképpen, arra egyelőre nem jöttem rá.


into the shadows × izgiiii


Jasper Riggs
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pq089vCqbO1y2xn6po2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Hunter

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Május 24, 2019 12:33 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Jasper & Stells
when war begins, then hell openeth

Ha valamihez, akkor ahhoz remekül értettél, hogyan bosszants fel másokat, főleg a nagybátyádat olyan módon, hogy igazából még csak haragudni se tudjanak rád. Ezt a szuperképességedet használtad ki arra, hogy eltereld a figyelmet az eredeti célodról, még evés közben is.
- Olyan keveset vagy itthon mostanában... - kezdtél bele a mondókádba egy nagyot harapva az isteni hamburgeredből, amit Billy burgerezőjéből szereztél, abban reménykedve, hogy majd Chris is hátast dob az övétől és kevésbé lesz elővigyázatos, amikor a közös vacsitok után majd lelép itthonról, remélhetőleg veled együtt.
- Stella, ezt inkább ne is folytasd - förmedt rád vagy századjára a mai napon, kék szemeivel úgy nézve rád, mint akinek már kezd nagyon elege lenni a nyaggatásodból. Ha nem ismerted volna jobban, még azt hinnéd, zavarta, hogy az orra alá dörgölted, mennyire nem foglalkozott veled mostanában, de valójában nagyon is örült neki, hogy hiányoltad itthonról. Ha nem így lett volna, már rég felpattant volna az asztaltól, hogy bezárkózzon a pincébe, vagy épp téged zárt volna be valahova. Szóval ezen felbátorodva csak azért is folytattad:
- Ma este is elmész, igaz? - pislogtál rá nagy bociszemeklel, mert tudtad, hogy ettől majd meglágyul a szíve, ettől mindenki elpuhult.
- Igen - bólintott, majd harapott egy nagyot a burgeréből, elégedetten hümmögve hozzá. - Te jó ég! Ezt új helyről hoztad? Nagyon jó - nyammogta és rögtön betolt egy újabb falatot belőle. Elvigyorodtál. Úgy látszik meg lett az Argentek kedvenc gyorsétterme, ezért hálával tartoztál Göndörkének, hogy megmutatta neked. Igaz, hogy ma sajnos nem találkoztál össze a kedvenc szőke pincérnőddel, de ha mostantól a nagybátyáddal rendszeresen odajártok, garantáltan összefutsz még vele.
- Aha, egy bará... izé... ismerősöm mutatta. Klassz hely. - Úgy tettél, mintha a pillanatnyi nyelvbotlásod elő se fordult volna és hiába nézett rád a nagybátyád kíváncsian fürkésző szemekkel, inkább lebámultál a burgeredre és faltál belőle egy keveset. Az kéne még, hogy faggatni kezdjen Göndiről... nem valószínű, hogy tudtál volna neki válaszolni elvörösödés nélkül. Azt azért mégsem mondhattad neki, hogy csak egy srác, aki nem a fiúd, de vele töltötted a Valentin nap estét, a suli falain kívül, ráadásul amúgy ő az új edzőtök is. A-a. Chris kitért volna a hitéből, ha ezt megtudja.
Szerencsére nem állt szándékában további kérdéseket feltenni, egész másról kezdtetek el beszélni, arról, hogy ment a suli, mik a terveid a hétvégére, ilyesmi. Átlagos dolgokról, amik arra a fél órára, míg elfogyasztottátok a hambikat, teljesen átlagos családi légkört varázsolt körétek.
Annak ellenére, hogy baromira vártad már, hogy több infóhoz juthass, kicsit sajnáltad, hogy be kellett fejeznetek a vacsorát, mert egyre ritkábban fordult elő, hogy ilyen nyugodtan elbeszélgettetek kettesben, bár mostanában már az is csodának számított, hogy egyáltalán volt egy szabad órátok – na jó, csak egy fél – arra, hogy leellenőrizzétek, ugyan élt-e még a másik. Részben pont ezért is érdekelt annyira, mi tartja távol tőled a nagybátyádat, mi az, ami nem engedi őt haza hozzád.
Később szinte gyerekjáték volt kiosonni az autójához és megbújni annak a csomagjai között, Chris egyáltalán nem fedezett fel még akkor sem, amikor lenyúltad mellőle a papírjait, hogy gyorsan átfusd őket és miután készítettél róluk néhány képet, visszatedd őket a helyükre. Ezt mondjuk hatalmas mázlinak tartottad, mert a nagybátyád általában mindent észrevett. Most biztosan lefoglalták a gondolatait a megbeszéléssel kapcsolatos dolgok, ezért fordított mindenre kevesebb figyelmet. Mit meg nem adtál volna érte, ha képes lettél volna a gondolataiban olvasni, akkor talán nem kellene kémkedned utána, bár ez ugyancsak elkerülhető lett volna, ha hajlandó lett volna legalább egy kis részben beavatni… Mivel nem tette, nem hagyott más választást.
Mire megérkeztetek a titkos központba, egészen felvillanyozódtál és teljesen rákészültél arra, hogy minden tudásod bevetve lopakodj be valahogy az épületbe. Hatalmas szerencsédre, egyáltalán nem volt idegen számodra a hely és pontosan tudtad, merre kell menned, mire kell figyelned és honnan várhatóak emberek. Némi türelemmel és egy kis szerencsével, pikk-pakk feljutottál az emeleti lelátóra, ahonnan a tanácsteremben folytatott megbeszéléseket lehetett figyelni.
Egy ideig teljes nyugalomban gubbasztottál a sötét takarásában, hallgatva az odalent zajló általános információk felvezetését, aztán amikor innen-onnan elkezdtek célzások érkezni arra, hogy valami komolyabb problémával áll szemben a város, aggodalom és izgatottság lett úrrá rajtad. Feszült figyelemmel hallgattad, a lenti beszélgetést, amiből még mindig nem derült ki, hogy pontosan miről is van szó, de Chris jegyzeteiből te már tudtad, hogy hamarosan részletezve ki fogják tárgyalni azokat a gyilkosságokat.
Óvatosan, az árnyékban mozogva pozíciót váltottál, hogy kényelmesebb szögből láthasd, mi folyik odalent, aminek köszönhetően feltűnt, hogy nem te voltál az egyetlen, aki hasonló célokkal bujkált idefent. Tartva a lebukástól, felbátorodva inkább a dolgok elébe siettél, hogy te legyél az, aki rajta kapja a másikat, miközben tilosban járkál. Egész jól sült el a dolog, leszámítva persze, hogy a fiú azonnal kapcsolt és leesett neki, te sem éppen azért voltál itt, mert több jogod lett volna, mint neki. Ettől pedig cseppet sem lett szimpatikusabb számodra.
- Oké, nagyokos… - szemforgatva ismerted el az igazát, a kérését viszont csak vonakodva teljesítetted. Lassan elhúztad a nyakától a fegyvert, de azt továbbra is készenlétben a kezedben tartottad, gyanakvó pillantásod végig az ismerős ismeretlenen tartva.
A nevétől egy pillanatra összeszaladtak a szemöldökeid. Régen ismertél egy fiút, akit így hívtak, de egy közös ismerősötöktől azóta megtudtad, hogy az a fiú halott. Pedig így elnézve ezt az idegent, mintha felfedezni vélted volna benne a vonásait, na és a stílusa… El kellett ismerni, hogy hasonlítottak. De az nem lehetett, hogy egy és ugyanaz a személy legyenek. Ugye?
- Hogy te milyen humoros vagy, de tényleg – gúnyolódtál és talán még te is bemutatkoztál volna, ha a pillantásod nem siklik rá a felmutatott tőrre és nem látja meg a nyelén, az ujjai alatt, hogy valami véset van rajta. Csodálkozva pislogtál párat, hátha csak képzelődsz, mert az nem lehet, hogy a két srác még ebben is hasonlítson. Azt hitted az elméd szórakozik veled, míg nem Jasper ismét megszólalt és ezzel a helyére tett mindent.
- Én… azt hiszem… - hitetlenkedve néztél rá, jobban megfigyelve a vonásait. – De ez hogy lehet? Te nem vagy..? – nem tudtad kimondani, hogy halott, ezért újra nekifutottál – Azt hittem, meghaltál – suttogtad a halkabbnál is halkabban. – Stella vagyok. Emlékszel rám? 




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Május 24, 2019 5:09 pm

Jasper Riggs
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt


Stella & Jasper
this war will kill all of us


A program... Visszataszító teremtménye volt az emberiségnek, amiről úgy gondolták, majd segít a mi oldalunkra billenteni a mérleget ebben a természetfelettiek ellen szóló örökös háborúskodásban. Azt hitték, ha szörnyek ellen szörnyeket vetnek be, annak jó vége lehet. Ostoba meggondolás volt, amit egy csapat zseniális személy állított elő. Az egyenlet majdnem tökéletes volt, azonban elfeledkeztek egy nagyon fontos dologról: hogy az emberi mivoltukat nem szabad kiirtani a harcosaikból. Mármint... A lelkükben lakó embert. Mert anélkül hozzám hasonló vadállatokká válnak, akik alig tudják féken tartani a belső szörnyetegüket. Még ennyi idő elteltével is folyamatosan küzdök, hogy kontroll alatt tartsam az agressziómat. Persze az Árészban pont ez volt az, amit mindenáron az előnyükre akartak fordítani, pechükre sikertelenül. Azon kívül, hogy a háromból két kísérleti alanyuk odalett, az utolsó fennmaradt példányuk elszökött, darabokra szaggatta a szüleit, aztán ügyesen lemosta magát a térképről, hála a jó mentális képességeinek, amiket szintén azok az idióták tömtek a fejébe. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a húga jelenleg hol lehet, ha már tizenhárom éves létére végig kellett néznie, ahogy a szeretett testvérkéje anyucit és apucit a másvilágra küldi.
Még a tetteim, és hibrid mivoltom ellenére is folyamatosan tartottam magam a vadászok életmódjához. A képességeimet csak minimális szinten vetettem be, mindössze akkor, ha nagyon szükséges volt. Máskülönben mindent a képzés alatt szerzett közel- és távolharci, valamint nyomozói tudásomra bíztam. Ezekkel pedig bőven elég jó vadász hírében álltam volna, ha hagytam volna magam után valamiféle névjegyet. Egy tipikus, Jasper Riggs-féle jelet, amit akárki felismert volna. De nem tettem, mert ha a többi vadász rábukkan, megtalálják az Árészosok is. Annak pedig nem lett volna túl jó vége, ha felbukkannak, és megpróbálnak elkapni. Vagy ők döglöttek volna bele, vagy mindenki a környezetükben, beleértve engem is. Azok a rohadékok még a civileknek se kegyelmeztek volna, ha a kis háziállatukról van szó...
Még így is könnyen lenyomozhattak volna, hiszen bőven akadtak sajátos ismertetőjegyeim, kezdve a Brettel kitalált kígyós hülyeségünkkel. Ha a dzsekit el is engedtem volna, a tetoválásom és a tőröm továbbra is árulkodó jel lett volna. Ha meg úgy döntöttem volna, mégis megpróbálkozom, és minden nyomot eltűntetek, ami rám utalna... Ezeknek tökmindegy, még úgy is utánam eredtek volna, ha saját kezűleg szabadulok meg a tetoválástól, és elégetek mindent, ami ahhoz kapcsolódik. A képemet pedig amúgy se tudtam volna kicserélni; nincs az az isten, hogy csak ezért átműttessem magam vagy ilyesmi. Mi több... Műtőasztalok közelébe se akarok kerülni soha, de soha többet.
Persze voltak bizonyos dolgok, amikért hálás voltam a programnak. A sok edzés, és a kínkeserves éjszakázások a holt nyelven írt könyvek fölött meghozták az eredményüket. Igaz, a latinom kicsit berozsdásodott, de vadászként kiválóan megálltam a helyem a nagyvilágban. Még a termetem ellenére is képes voltam beosonni egy jól képzett harcosokkal tömött, tökéletesen őrzött területre, hogy kihallgathassam a városban zajló sorozatos gyilkosságokról szóló megbeszéléseket. Más, az én majd’ két méteremmel még a bejáratig se jutott volna el, hiába volt már sötét odakint.
Egészen addig minden a legnagyobb rendben ment, míg az emeleten gubbasztva valaki rajta nem kapott, hogy leskelődök. Nem értettem, hogy volt ez lehetséges, hiszen a tervem tökéletes volt. Ráadásul az érzékeim végett mindent hallottam magam körül... Ezek szerint csak azt nem, amit igazán kellett volna. Hogy nem voltam egyedül.
Mégis, minden nyugalmamat bevetve néztem szembe a lánnyal, aki lebuktatott, nem sokat agyalva azon, vajon neki mennyire volt engedélye a gyűlésen részt venni. Elég volt ránéznem, a kora épp eleget elárult. Na meg a testtartása, a szívverése, a szavai... Temérdek ehhez hasonló jelből ki tudtam volna még olvasni, hogy ő is tilosban járt. És ezt be is ismerte, majd lassacskán elvette a nyakamtól a tőrét.
Mivel nem láttam sok értelmét a titkolózásnak, elárultam a nevemet. Ezzel is csak azt akartam bizonyítani neki, hogy nem vagyunk ellenségek, legalább is engem nem az a szándék vezérelt, hogy a kihallgatott infókat valami vadász-ellenes szemétládának leadjam. Csupán személyes célokra használtam volna őket; mondjuk arra, hogy kiderítsem, van-e bármi köze az Árészosoknak ehhez az egészhez. Vagy, hogy tényleg a természetfelettiek vadultak-e meg annyira, hogy összevissza irtsák egymást.
Végül egy kis viccelődéssel próbáltam oldani a hangulatot, többé-kevésbé sikertelenül. A lányka elég morcos volt, ám nem sokáig. A pillantása ugyanis a tőrömre tévedt, amit követően az arckifejezése egészen megváltozott. Mint akinek valami hirtelen átsuhant az agyán, és ettől megvilágosodott. Miközben az arcát fürkésztem, egyetlen szó ugrott be róla: babaarcú. És ezzel együtt temérdek sok emlék, amik egy hozzá hasonlóan lágy vonásokkal bíró személyről szóltak. Kénytelen voltam rákérdezni, hogy találkoztunk-e már valahol, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mi ketten nem ismerjük egymást.
A válasz hallatán a tőrömet lassacskán leeresztettem magam mellé, és ráncolt homlokkal kezdtem összekötni az elhangzott nevet a múltammal. A kicsi Stella... A kis vakarcs, aki mindig a húgomra emlékeztetett. Folyton piszkáltam, de ha jobban belegondolok, csupán nagytesós szeretetből. Aztán ő lelépett a programból, én meg maradtam, és nézd meg, mi lett belőlem...
- Hát... - kezdtem bele komor képpel, úgy téve, mint akinek egyáltalán nem rémlik semmi vele kapcsolatban.- Hogy is felejthetném el ezt az édi babaarcot? - vigyorodtam el végül. - Amúgy élek és virulok, de kösz az aggodalmat - tettem hozzá, egy aprót boxolva a vállába.
Fura volt így látni. Lehet, hogy azt mondtam neki, semmit nem változott, de valójában kész nő lett belőle. Hát ja, azért pár év eltelt már, amióta utoljára találkoztunk. Na de ha már itt tartunk..!
Mégis honnan szedte, hogy meghaltam? Ez elég sok gyanús kérdőjelet hozott fel, többek között azt, hogy vajon ki a franc terjesztette a halálhíremet..?
- De miért hitted azt, hogy...? - be se fejeztem a kérdést, annyira lekötött, hogy lehetséges neveket keressek. Bár eszembe jutott volna legalább egy értelmes válasz! De nem, inkább csak nyűglődtem magamban, csupa olyan személy arcát látva magam előtt, akik ténylegesen halottak voltak. Egy olyan élőre se tudtam gondolni, aki azt hihette volna, hogy kinyiffantam.


into the shadows × izgiiii


Jasper Riggs
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pq089vCqbO1y2xn6po2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Hunter

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Szept. 04, 2019 12:33 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Jasper & Stells
when war begins, then hell openeth

Nem egészen így képzelted el ezt az estét. Az volt az elképzelésed, hogy igazi kemény, belevaló vadász módjára fogsz beosonni a bázisra és informálódsz mindarról, ami a városban folyik. Ez gyakorlatilag majdnem így is történt; lebukás nélkül utaztál el idáig a nagybátyád kocsijában bujkálva, még a jegyzeteit is sikerült elolvasnod, majd pedig gond nélkül lopakodtál végig az épületen, hogy aztán kihallgathasd a tanácskozást. És ez volt az a pont, ahol a dolgok vettek egy nem várt fordulatot.
Társaságod akadt. Egy olyan ember személyében, akinek hozzád hasonlóan baromira nem kellett volna a helyszínen tartózkodnia, pláne nem lebuktatnia. Ezért, mielőtt ő sodorhatott volna bajba téged, inkább úgy döntöttél, te fogod bajba keverni őt. Vagy legalább is, úgy fogsz tenni, mint aki igazi nagy gondot jelenthetne számára azzal, hogy lebuktatja a kémkedésben. Mintha ez súlyos következményeket jelentene a számára. Csakhogy a srác nem volt ostoba, gyorsan felmérte a helyzetet és rájött, hogy ti ketten tulajdonképpen ugyanabban a cipőben jártatok. Ezt kénytelen voltál neki be is ismerni és leereszteni a tőrödet.
Jobban szemügyre vetted a fiút, s rá kellett jönnöd, hogy volt valami pokolian ismerős a vonásaiban. Eleinte hiába próbáltál rájönni, hogy mégis hol láthattad, vagy kire emlékeztethet, nem sikerült megfejtened. De aztán… ahogy bemutatkozott és feltűnt a kezében tartott tőrre vésett jel is, valamint az, hogy ő is ismerősnek talált téged, mind egyetlen irányba mutatott. Hirtelen beugrott. Jasper… Ő az a Jasper volt.
Az a fiú, akivel éveket töltöttél együtt az árészosok között. A fiú, akivel soha egy békés pillanatotok nem volt, mert neki mindig piszkálódnia kellett, de te mindig is tudtad, hogy ezt nem gonoszkodásból teszi. Olyan volt ő neked, mint egy idegesítő nagytestvér; sose hagyott békén, de bevédte a hátsód és segített, ha rászorultál.
Nem akartad elhinni, hogy tényleg életben volt. Az után, amit Sheilah mondott, hosszú napokat töltöttél a meggyászolásával, most nehezedre esett felfogni, hogy itt állt előtted. Épségben. Életben. Ennek a hitetlenkedésednek hangot is adtál, mielőtt elmondtad volna neki, hogy kivagy.
Vajon emlékszik rád? Felismer? Annyi idő eltelt azóta, hogy egyáltalán nem csodálkoztál volna, ha nem teszi. Mindketten változtatok, ő egyenesen a halálból tért vissza, te meg egészen kivirágoztál a pubertás alatt, nem lepne meg, ha gőze nem lenne róla, hogy ki a fene vagy. Épp ezért egy pillanatra be is dőltél neki, mikor csak komor ábrázattal nézett rád, aztán ahogy abbahagyta a szórakozást és elvigyorodott, úgy a te arcodra is hatalmas mosoly költözött.
- Lökött! – Ahogy ő a válladba boxolt, úgy te is meglökted őt a karjánál, ezzel kifejezve, mennyire értékelted a kis poénkodását. Pont, mint a régi időkben. – Látom a kölyökképeden kívül semmi nem változott. Nézzenek oda! Már majdnem úgy nézel ki, mint egy pasi… - csipkelődtél vele. Mi tagadás, ő is felnőtt, többé már nem volt az a babaképű kisfiúcska, akit te ismertél. Helyette itt volt az a Jasper, akit a program felnevelt. Apropó...
Hirtelen annyi kérdés jutott eszedbe, amit fel szerettél volna tenni neki. A programról. Arról, hogy mi lett vele. Hogyan élte túl? Vagy, hogy Sheilah miért hihette azt, hogy meghalt? Na és ha ő is életben volt, akkor az is lehet, hogy a nagy cimborája, Brett is az élők sorát erősítette? Vagy az már túl nagy csodának számítana? Mielőtt azonban lebombázhattad volna a kérdéseiddel, ő megelőzött, neked pedig ötleted sem volt, hogy erre mit kéne mondanod. Átfutott az agyadon, hogy be kellene neki számolnod Sheilah felbukkanásáról, de aztán eszedbe jutott, hogy mekkora riválisok voltak ők ketten, így elvetetted ezt az ötletet. Majd talán máskor.
- Nem fontos – legyintettél – Amúgy is tévedett a forrásom. Még mindig nem hiszem, el, hogy itt vagy. – Megbökdösted a karját és a mellkasát, azt ellenőrizve, hogy tényleg itt volt-e és nem csak képzelted. De hát az ujjaid nem hatoltak át rajta, szóval csak valóságosnak kellett lennie. Ettől valamiért mélyen egy kis megkönnyebbülést éreztél magadban. – Hogy kerülsz egyáltalán ide? – szegezted neki a kérdést végül. Hiszen ha sikeres volt a műtét, amin átesett, az azt jelentette, hogy most ő is Árészos volt, nem? Akkor meg mi a fenét keresett itt a ti bázisotokon? Vagy az ő kapcsolata a programmal szintén olyan rosszul végződött, mint a közös ismerősötöké? Létezhetett, hogy mindkét sikeres alanyuk a teljes Árész-program ellen forduljon?
Odalentről a tanácskozás eközben töretlenül haladt előre, s végre elértek ahhoz a ponthoz, amire eddig vártál. Épp csak megütötte a füledet a nagybátyád hangja, aki végre arról kezdett el beszélni, hogy arra gyanakszik, nem a lények ölik egymást odakint az utcákon.
Mutató ujjad a szád elé emelve jelezted Jasper számára, hogy hallgasson el egy kicsit, aztán lekuporodtál a földre, a korlátba kapaszkodva hallgattad, ahogy Chris előadja az elméletét az idegenkezűségről. Azt fejtegette, hogy szerinte valaki, vagy valakik csak úgy próbálták beállítani a természetfelettiek lemészárlását, mintha azt egymással tették volna, csakhogy talált olyan nyomokat, amik inkább utaltak arra, hogy jól képzett vadászok álltak a dolog hátterében. Miféle szörnyetegnek kell ahhoz lenni, hogy ilyen szintű pusztítást végezzen valaki, ráadásul még az egészet másra kenve, egymás ellen fordítsa a város lény lakosságát? Még az ereidben is meghűlt a vér, ahogy ebbe belegondoltál.
Elborzadva fordultál Jasper felé, hogy az arcáról le tudd olvasni, neki mik a gondolatai ezzel kapcsolatban. Neki is eszébe jutott-e, ami a te fejedbe azonnal befészkelte magát?
- Te is úgy gondolod..? – kezdtél bele, de nem tudtad, hogyan tedd fel a kérdést. Nagyon remélted, hogy tévedsz, és nem az a helyzet, ami elsőnek az eszedbe jutott. – Kérlek, mondd, hogy szerinted nem A program áll emögött. – Nagy szemekkel fürkészted a fiút, szinte könyörögve a pillantásoddal, hogy erősítsen meg a tévedésedben. Mert tévedni akartál. Nem akartad, hogy igazad legyen. Nem akartad, hogy az Árészosoknak bármi köze legyen ehhez.




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Szept. 18, 2019 4:31 pm

Jasper Riggs
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt


Stella & Jasper
this war will kill all of us


A fene se gondolta volna, hogy ilyen irányba fordulnak majd a dolgok. Arra még talán számíthattam, hogy lesznek apró meglepetések a bázison; majdnem lebukok, vagy ilyesmi. Na de az, hogy a múltam egyik árnya pont most fog megtalálni...! Igen, ez olyasmi, ami még az agyam legeldugottabb szegletében se merült fel. Előbb jutott volna eszembe, hogy talán összefutok a titokban vadász életet élő Lady Gaga-val, mint az, hogy Stella Argent fog majd egy tőrrel fenyegetőzni, ráadásul ő is épp annyira volt odafent engedéllyel, mint én. Ez az egész nagyon sorsszagú volt, pedig már rég elvesztettem a hitemet a sorsban.
Ahogy az arcát fürkésztem, ezer és ezer emlék sorozta meg a tudatomat, árvízként rombadöntve minden elképzelésemet arról, mi is történhetett ezzel a lánnyal, miután eltűnt a programból. Már mindenféle ötleteim voltak arra, hogyan hallgattathatták el őt az Árészosok, és minél tovább gondoltam erre, annál több dühöt keltettem magamban, amit aztán vadászat közben, vagy elhagyatott helyeken vezettem le, meg szutyok kolesz bulikon. Erre tessék... Ott volt előttem, kutya baja nem volt, és még fel is ismert. Pedig azért valljuk be, elég meggyötört lett a képem, tekintve, hogy... Eh.
Azért a jó öreg humoromat valahogy sikerült előásnom a mélyből, amikor Stella rákérdezett, hogy emlékszem-e rá. Hát hogyne emlékeztem volna! De azért eljátszottam, hogy nem rémlik semmi vele kapcsolatban, és úgy tűnt, sikeres volt az alakításom, amíg egy vigyorral le nem buktattam magam. A poénnak így is nagy sikere lett, amit Babapofi egy gyengéd lökéssel értékelt.
- Ugyanez elmondható rólad is, Argent - pillantottam végig rajta, várva, mikor esik le neki a tantusz. Valamiért marhára hiányoztak az életemből az ilyen jellegű piszkálódások, meg ez a tesós szeretet, és ez egészen addig fel se tűnt, míg mi nem találkoztunk ismét. Brett hiányában az elmúlt időszak ezektől mentesen telt, telis tele olyan dolgokkal, amikről nem szívesen meséltem volna. Meg az a pár halott fickó sem, akik az Árészosokhoz tartoztak.
Arról viszont szívesen meghallgattam volna egy beszámolót, hogy mégis ki terjesztette a halálhíremet. Ez a rejtélyes személy ugyanis sehogy se illett a képbe, hiszen az összes lehetséges informátor már a sírjában forgolódott. Vagy épp nem mozdult, mikor mi. Szóval akárhogy is igyekeztem valaki arcát ehhez az egészhez hozzákötni, nem sikerült. Ha előszedtem volna a programtól tanult híres-neves logikai képességeimet, azt mondtam volna, hogy valaki mégis csak életben maradt, és ő adta le a drótot Stellának. Erre ugyan nem sok esélyt láttam, de azért nem hangzott akkora hülyeségnek ahhoz, hogy azonnal elengedjem. Így, amíg Babapofi elhárította a dolgot, én szépen elraktároztam magamban ezt a gondolatfoszlányt, egy jól őrzött ládika mélyére.
- Pedig itt vagyok - mosolyogtam a lányra, a homlokom azonban egészen ráncos lett, ahogy elkezdett bökdösni. Tán azt hitte, kísértet vagyok? Mondjuk, ma már semmi se lenne nagy meglepetés, egy szellem pláne nem. Amennyi őrültség történt mostanában, az se lett volna újdonság, ha kiderült volna, hogy Stella a progam nevelése ellenére természetfelettiekkel lóg, vagy beállt valami vámpír szektába. Utóbbit erősen kétlem.
Hogy kerültem ide? Hmm, hol is kezdjem? Miután a program szörnyet csinált belőlem, kinyírtam a szüleimet, a húgom elmegyógyba került - zárt osztály, ha jól sejtettem -, lepuffanfottam pár kisebb Árészos vadászt, folytattam a családi bizniszt, aztán valahogy bevonzott a város, és épp infókat akartam gyűjteni arról, hogy mi a fene folyik itt pontosan, hogy aztán közbeavatkozhassak. Vagy röviden...
- Meg akartam tudni, ki áll a gyilkosságok mögött - vontam vállat. - Vagy inkább kik - javítottam ki magam, mivel az teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy valaki művelte azt a sok szörnyűséget. - Gondolom te is ezért vagy itt - tettem hozzá végül, egyelőre azt szóba se hozva, hogy nekem már volt egy nagyon jó tippem is arra, hogy melyik rohadék szervezet menne el ilyen messzire. Számomra valahogy nagyon is egyértelmű volt, hogy az Árészosok vannak emögött, de most még eszemben se volt a nevüket felhozni. Egy kis részem még remélte, hogy tévedek.
A tanács közben érdekesebb irányba terelte a dolgokat, Stella pedig azonnal jelzett, hogy most be kéne fognom egy kis időre, így a példáját követve én is összehúztam magam, és a korlátot átkarolva kezdtem figyelni. A fickó, aki magyarázott, voltaképpen ráerősített az elméletemre, ennek tudatában pedig akaratlanul ökölbe szorítottam a kezemet, de úgy, hogy a körmöm belevájt a tenyerembe. A szemem sarkából láttam, hogy Stella felém fordult, a kérdése hallatán még az állkapcsom is megfeszült. Ennyi talán elég is volt válasznak, mindenesetre rávettem magam, hogy ismét felvegyem vele a szemkontaktust, és a lehető legnyugodtabban elmagyarázzam, miért tippelek a programra.
- Gondold végig logikusan. Azok a rohadékok imádják a drámát. - egy kissé közelebb helyezkedtem hozzá, hogy minél kisebb hangerővel folytathassam. - A francba is, a szervezetet a háború istenéről nevezték el, szerinted ez véletlen lenne? - néhány rövid pillanatig elhallgattam, hogy legyen ideje összerakni, amit épp közölni akartam vele. - Direkt feszkót akarnak kelteni, annak meg tudjuk, mi lesz a vége...
Háború. A háború pedig mindig rengeteg halottal jár. Még akkor is, ha egyelőre csak egy eldugott csodavárosról van szó, tele vérszomjas és kevésbé vérszomjas lénnyel, na meg ezek szerint egy jó nagy adag vadásszal.
- Tedd fel magadnak a kérdést: vajon mit nyer az Árész-program, ha a természetfelettiek egymásnak esnek? - fürkésztem Stella pillantását, remélve, hogy ezzel sikerül majd rávezetnem az elméletem csúcspontjára. Igaz, egy nagyon apró, proton méretű részem még mindig remélte, hogy nincs igazam, de annyi minden bizonyította már az ellenkezőjét, hogy erre csekély esélyt láttam.


into the shadows × izgiiii


Jasper Riggs
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pq089vCqbO1y2xn6po2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Hunter

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Nov. 13, 2019 5:46 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Jasper & Stells
when war begins, then hell openeth

Hiányzott. Nem is sejtetted, mennyire, míg a halottnak hitt fiú, váratlanul újra meg nem jelent. Túl jó voltál az érzelmeid elnyomásában, mert túl sok számodra fontos embert veszítettél már el viszonylag rövid életed alatt ahhoz, hogy megtanuld a veszteség fájdalmát olyan mélyre temetni magadban, hogy az emléke is elhalványuljon. Ám a múlttól közel sem volt ilyen egyszerű megszabadulni, ennek ékes bizonyítéka volt, hogy előbb Sheilah, majd az Árész-program, most pedig Jasper toppant be ismét az életedbe, visszahozva minden utálatos és kevésbé utálatos (igazából már-már kedves) emléket, valamint érzést, a közös régi időből.
Utóbbiba tartozott ez a játékos piszkálódás, ami úgy tűnt, ennyi év után is nagyszerűen ment nektek. Bár, azért kellett egy pillanat, míg a vicces beszólása realizálódott benned; akkor ütött meg igazán, amikor őt utánozva, végigpillantottál magadon.
- Naaa! - visszafogtad a hangszíned, hogy odalent senki se hallhasson meg benneteket, s közben tettetett sértődöttséggel néztél rá. Pár másodpercig ki is tartottál a megbántott pofi mellett, de aztán elvigyorodva, mellkas magasságba emelted a kezeidet és az érintett terület felett gesztikulálva hozzátetted:
- Esküszöm, az ikrek itt bujkál valahol a bő pulcsi alatt...
Na nem mintha bármit is bizonygatni kellett volna, vagy akartál volna neki, ez csak poén volt és te teljes nyugodtsággal szórakoztál vele ezen. És sokkal szívesebben hülyéskedtél volna még tovább, de nem ez volt a megfelelő hely, meg az idő, pedig bármi jobb lett volna, minthogy arról kezdj el beszámolni neki, hogy nem csak ő, de Sheilah is életben maradt, ráadásul mindketten ebben a nyomorult városban tartózkodtak. A-a, ezt semmiképpen nem akartad még az orrára kötni, hiszen még azt is nehezen hitted el, hogy Jasper tényleg itt állt előtted. Szóval inkább megbökdösted, hogy meggyőződj róla, nem csak valami szellemmel társalogsz, és mikor bebizonyosodott, hogy a fiú nem csak káprázat, azonnal tudni akartad, mégis mit keresett itt a bázison.
Kíváncsian figyelted őt, miközben hallgattad a válaszát. Analizáltad a vonásait, mintha csak arra vártál volna, hogy esetleg hazugságon kapod. Kicsit szégyellted magad érte, de megfordult a fejedben a gondolat, pedig teljesen logikusnak tűnt, amit mondott, plusz még igaza is volt, mert te is ezért voltál itt. Csakhogy nem ismerted az ő történetét, nem tudtad, milyen kapcsolatban állhat most a program embereivel, ezért gyanakodtál rá. Biztos voltál benne, hogy a helyedben ő is így lett volna ezzel, ezért merted remélni, hogy nem veszi magára a bizalmatlanságot és megérti a hozzáállásod. Persze rá is kérdezhettél volna a dologra, ahelyett, hogy bármi olyan jel után kutatsz, ami afelé mutatna, hogy tisztességtelenek a szándékai - már azt a gyanús tényt leszámítva, hogy ő is tilosban volt itt ma este -, de nem akartál beletenyerelni egy esetleges érzékeny témába. Sheilah meséje után, nem lepődtél volna meg, ha valami hasonló, vagy még rosszabbról hallanál. Ezért úgy döntöttél, csak hallgatsz és figyelsz. Hiszen jelenleg úgyis egy oldalon álltatok, mindketten ugyanazt akartátok tudni.
- Igen, észrevettem, hogy valami gáz van a városban, de Chris, a nagybátyám - kezeddel automatikusan felé intettél az odalent ácsorgó többi vadász közül; természetesen nagyon komoly és nagyon morcos képet vágott, miközben lassacskán elkezdte felvezetni azt a témát, ami leginkább érdekelt benneteket. - nem volt hajlandó elárulni, miért halnak meg sorra ennyien a lények közül, szóval úgy döntöttem, hogy ha ő nem mondja meg, akkor kiderítem én magam. - És mindketten jól tudtátok, hogy az információszerzéshez mennyire értettél, rengeteg időd volt ezt gyakorolni az árészosok között. A pillantását keresve próbáltál rájönni, neki is egyből eszébe jutott-e, hogy igazából mit kerestél te anno a programban. Ami pedig még egy kérdést felvetett: vajon a szervezet azóta is bosszúra szomjazott-e? Ugyanis nem úgy ismerted őket, mint akik könnyen felejtenek, vagy épp megbocsájtanak.
Pillanatnyi elderengésedből a nagybátyád hangja riasztott vissza, végre belefogott az ülés lényegi kérdéskörébe és elkezdett beszélni a különös halálesetekről, támadásokról, amik a város lényei között történtek.
Egyáltalán nem tetszett, amit hallottál, nem csak azért, mert ez azt jelentené, néhány vadász túlzásba esett az önkényes igazságosztással, hanem azért mert ez egy bizonyos szervezeti egység munkájára utalt. Baromira szeretted volna, ha Chris nem arra akar majd a végén kilyukadni, amire te is gondoltál, ezért abban a reményben, hogy esetleg Jasper megcáfolja az elméleted, hozzá fordultál.
Remélted, hogy ő majd mást fog mondani, vagy legalább tudomása van még egy velejéig romlott vadász alakulatról, akik képesek lennének ilyen dolgokat véghez vinni, de ahogy az arcát nézted, már az előtt tudtad, mit fog mondani, mielőtt beszédbe fogott volna. A megfeszülő állkapcsa és az a hűvös szempár, bőven árulkodott róla; ebből pedig már azt is biztosan tudhattad, hogy ő is száz százalékban A program ellen volt.
Türelmesen végighallgattad, minden szavát jól fontolóra véve, magadban emésztgetted a hallottakat. Még az után is csak némán néztél rá, egyenesen a szemébe, miután ő elhallgatott. Kellett egy-két pillanat, míg feldolgoztad ezt az egészet és, hogy ez mit is jelent... Háborút.
Nem csak a városotokra kiterjedő véres harcot, hanem, ha sikerrel járnak, ez a világ minden pontján elterjedő csatározáshoz vezethet. És hogy ezzel mit nyer a program?
- Lelepleződik a természetfeletti világ, az emberek félni fognak. A félelem meg erőszakot szül. A program pedig támogatókat kap - motyogtad magad elé, észre sem véve, hogy a gondolataidnak hangot adtál. Ekkor azonban a pillantásod hirtelen félre kaptad róla és gyorsan felegyenesedtél, mint aki azon nyomban tenni akar valamit. Valami fontosat, hogy megakadályozhassa ezt a katasztrófát. Beszélni akartál a nagybátyáddal, pontosan ezt akartad tenni. Csak előbb juss le innét és érj haza valahogyan előtte, mert azt nem tudhatja meg, hogy kémkedtél utána egész este.
Chris pedig ezt a pillanatot választotta arra, hogy odalent felfedje a vadász-tanács többi tagja előtt is, hogy az Árészosokra gyanakszik. Most már hivatalos volt. Szembe kell szállnotok ezekkel a rohadékokkal valahogy.
- Egész véletlenül nincs kocsid, vagy ilyesmi, ugye? - fordultál végül hozzá, cinkos kifejezéssel az arcodon, ami erősen arról árulkodott, hogy forgattál valamit a fejedben.




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Nov. 17, 2019 2:26 am

Jasper Riggs
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt


Stella & Jasper
this war will kill all of us


Amíg meg nem történt, nem is sejtettem, mennyire szükségem volt erre. Stella csípős szavaira, a régi piszkálódásra, vagy egyáltalán arra, hogy valaki olyannal osztozzak néhány közös pillanaton, aki jobban ismert engem bárkinél. Mert nem nagyon tudtam volna még egy olyan embert felhozni példának, aki annyira kiigazodott volna rajtam, mint ő. Igaz, nem volt teljesen felhőtlen a kapcsolatunk, de számomra mondhatni húgom helyett húgom volt. Néha még emlékeztetett is az igazira, és csak remélni mertem, hogy tényleg hasonlítottak.
Amikor leesett neki, hogy valójában mit is mondtam, elvigyorodtam. Vicces volt látni azt a kamu sértődöttséget az arcán, aztán meg az idétlen vigyort, amit még ennyi év után is a magáénak tudhatott. A remek humoráról ne is beszéljünk, az mindent felülmúlt.
- Megtennéd, hogy... - kezdtem bele, eljátszva, hogy baromira lesokkoltak a szavai. - ...Hogy nem nevezed őket ikreknek? Rémálmaim lesznek - hebegtem, közben kör alakot rajzoltam a mutatóujjammal a levegőbe, pont az „ikrei” felé mutatva. Egyáltalán honnan az istenből jutott eszébe így hivatkozni rájuk? - Mondd rájuk inkább, hogy pattanások, talán az hihetőbben is hangzik - tettem hozzá, majd beharaptam az alsó ajkamat, nehogy elröhögjem magam. Mert már elég közel álltam hozzá a körülmények ellenére.
Ez is elég szórakoztató volt, hogy eleinte el se akarta hinni, hogy tényleg ott voltam. Lélegeztem. Meg minden ilyen lehetetlenség. Még meg is bökdösött, hátha csak valami kísérteties kivetülés voltam, erre pedig pár ránc össze is szaladt a homlokomon. Annyira mondjuk nem lepett meg, hogy halottnak hitt, hiszen rólam is, meg a többiekről is ez a hír terjengett. Csak épp rám nem volt igaz, én nagyon is éltem. Szerencsére nem volt hiábavaló, hogy megúsztam a műtéteket, így legalább adódott lehetőségem tenni valamit a rohadék program ellen. Rettentően bántam, hogy valaha egyáltalán hittem a működésében...
Miközben magyarázkodtam, figyeltem ám Stella reakcióját. Nem volt nehéz észrevenni, hogy úgy elemezte minden szavamat és rezdülésemet, mint egy hazugságvizsgáló; de ez egyáltalán nem zavart, a helyében én is így tettem volna. Talán nekem is hasonlóan kellett volna eljárnom, de a vele kapcsolatos emlékeim túlságosan elvakítottak. Nem lett volna kedvem elrontani őket azzal, hogy most nekiállok bizalmatlankodni.
Szerencsére a céljaink látszólag azonosak voltak, a magyarázatát hallva erről hamar meg is bizonyosodtam. Ahogy lefelé mutatott, pillantásommal követtem a mozdulatát, majd ismét felé fordultam, miközben beszélt. Azt már elkönyveltem magamban, hogy így biztos nem leszünk egymás útjában, sőt! Reméltem, hogy akár össze is tudunk dolgozni a közeljövőben. Mert aki az Árészos szemetek ellen van, azzal nagyon szívesen barátkozok. Ugyan ez nem épp egy hajfonogatós, barátságkarkötős kapcsolat lett volna, de mindenképpen erős és bizalmas. Pont, amire nekem szükségem lett volna ebben a mocsok városban.
Később végre rátértek odalent a lényegre, az elhangzottak pedig egyre csak erősítették bennem azt az érzést, hogy tényleg a múltam legsötétebb szereplői állnak a sorozatos gyilkosságok mögött. A belső állatom erősen morgott, minél több jel utalt rájuk. Ezt meg se próbáltam elrejteni; amikor Stella nálam kereste az utolsó csepp reményt, a válaszomból és a hűvös, komor arckifejezésemből könnyedén kiolvashatta a valódi érzéseimet. Még arra is sikerült rávezetnem, hogy valószínűleg ezeknek a fura haláleseteknek egy csúnya háború lehetett a célja, amivel azok a szemetek könnyedén elintézhették az összes természetfelettit.
- Akkor pedig végünk van - fejeztem be helyette, ezúttal az éjszaka lényeinek nevében szólva. Lassan csak elfogadtam, hogy közéjük tartoztam, de a vadász életmódról így se sikerült lemondanom. Pusztán annyi változott, hogy elkezdtem megfontolni, kiket kapok el. - Mindenkinek vége van - tettem hozzá valamivel halkabban, hiszen egy ilyen jellegű pusztítás az egész világra kihatott volna, nem csak egy bizonyos részére.
Nagyon felcseszett ez az egész. Főleg azért, mert egymagam semmit nem tehettem ellene, és még csak nem is voltak ismerőseim, akiket bevonhattam volna. Önzőnek hangzik, de már az se érdekelt, ha másokat is le kellett húznom magammal ebbe a harcba. Már nem csak az én érdekem volt a program pusztulása, hanem voltaképpen minden épeszű emberé vagy lényé.
Gondolatmenetemből Stella rángatott ki, amikor hirtelen felpattant, és elkezdett valamin agyalni. Én is automatikusan feltápászkodtam, és kérdőn pislogtam rá egészen addig, míg meg nem szólalt. Közben azt észre se vettem, hogy a gyűlésen hivatalossá tették a feltételezéseimet.
- Motorral jöttem - vetettem oda végül. A mosolyát látva csak ellazultak az amúgy feszengő arcizmaim, és még egy, az övéhez hasonló görbét is megengedtem magamnak. - Ha nem parázol tőle, állok rendelkezésedre. De az ikreid biztonságáért nem vállalok felelősséget..!
Tudtam, hogy ő nem az a bátortalan fajta, így ezt csak poénból fűztem hozzá. Egy részem pedig már nagyon kíváncsi volt, mit alkotott a kis fejében, így alig vártam, hogy elárulja és a részesévé tegyen a hirtelen jött ötletének.





you made me promise to be on my
best behavior


Jasper Riggs
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pq089vCqbO1y2xn6po2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Hunter

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Nov. 20, 2019 8:18 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Jasper & Stells
when war begins, then hell openeth

Nem is az igazi Jasper lett volna, ha az újra egymásra találásotokat követően nem kezd el azonnal játkosan csipkelődni veled valami miatt. Te pedig nem is te lettél volna, ha nem mész bele a hülyeségébe és kezdesz el vele szórakozni, mintha nem épp a lebukásotokat kockáztattátok volna a bohóckodásotokkal.
- Hé! – finoman rácsaptál a mutogató ujjára - Ne beszélj így a lányaimról! – színleltél felháborodást, miközben kezeiddel átölelted magadat, mintha ezzel megóvhattad volna a szóban forgó részeidet a további piszkálódástól. Aztán nem bírtad megállni, nagyon halkan elnevetted magad.
Egy kis viccelődésre mindig szükség van. Úgy gondoltad, ennyi szórakozás bőven belefér még egy ilyen komoly, információszerző hadműveletbe is, ha már a sors volt olyan szíves és összehozott egy régi ismerőssel. Ez még nem jelentette azt, hogy megfeledkeztél volna róla, miért is voltál itt, és Jaspert sem úgy ismerted, mint akit ennyivel könnyen el lehet terelni a prioritásától.
Mondjuk, az kissé aggasztott, hogy ő mégis mi célból döntött úgy, hogy a tilosban járva kihallgatja a nagybátyád tanácskozását a többi vezetővel, szóval miután az tisztázódott, hogy nem csak egy kísértettel van dolgod, kiderítetted azt is, milyen indíttatás állt a jelenléte mögött.
Azt követően pedig, hogy sikerült meggyőződnöd róla, hogy ugyanazon az oldalon álltatok, azonnal félre is tetted minden gyanakvásod és ugyanolyan bizalommal a szemedben tekintettél rá, amilyennel évekkel ezelőtt is tetted, minden szemétkedése ellenére.
Hirtelen remény ébredt benned, hogy bármi is tizedelte a város lény lakosait, a fiú talán a segítségetekre lehet, hogy véget vessetek neki, mielőtt még káosz lenne belőle és a város igazi csatatérré változna. Ha pedig a nagybátyád elmélete valóban helyes volt és tényleg jól képzett vadászok álltak a gyilkosságok mögött, az azt jelentette, hogy pláne jól jött volna egy olyan hozzáértő személy segítsége, mint amilyen Jasper is volt. Főleg, ha a legrosszabb sejtéseitek beigazolódnak és kiderül, hogy valóban az Árészosok állnak az egész dolog hátterében. Akkor aztán tényleg minden segítségre szükség lesz; még az olyan kölykökére is, amilyenek ti voltatok. Pláne, hogy ti ismertétek a legjobban a program módszereit.
Nem mellesleg pedig, amúgy sem hagytad volna, hogy Chris, meg az idősebb vadászok egyedül kezeljék ezt a helyzetet, mert az Árész-programmal olyan heves gyűlölet hajtott, ami megkívánta, hogy személyesen vegyél részt az egész szervezet megbuktatásában és történetesen ismertél két olyan személyt, akikkel osztoztál ezen az érzésen. Ebből az egyik mindössze egy hívásra volt tőled, a másik pedig itt gubbasztott melletted.
- Nem, ezt nem hagyjuk nekik! – Kijelentésed olyan harciasan csengett, hogy az még téged is meglepett. Egyben fel is rázott. Magadban pedig elhatároztad, hogy bármibe is kerül, nem hagyod, hogy a program nyerjen. – Elegem van ezekből a rohadékokból. Nem veszítek el még több embert miattuk.
Meglehet, hogy túl személyesen vetted ezt az ügyet, de miattuk egyszer már Jaspert is meggyászoltad, s csak mert róla éppen kiderült, hogy mégis életben maradt, mások nem voltak ilyen szerencsések. Vagy ott van Ash is, akit ezért kellett elküldened, hogy megóvd ezektől a gyilkosoktól. Sokan a szeretteid közül viszont még mindig a városban voltak, veszélyben.
Nem voltál hajlandó tovább ölbe tett kézzel ülni és várakozni, eleget hallottál odalentről; számodra már úgyis egyértelművé vált, ki az ellenség. Most már csak cselekedni akartál. Arról ugyan még nem volt kerek egész elképzelésed, hogy mihez fogsz kezdeni, csak azt tudtad biztosra, hogy beszélned kellene a nagybátyáddal és, hogy eszed ágában sem volt tovább itt maradni.
Megörültél, ahogy kiderült, hogy Jaspernek volt járgánya, mindjárt egy motor ráadásul. Talán még a szemed is felcsillant, ahogy ezt meghallottad. Mindig is szeretted a száguldozást, de talán összesen kétszer ültél motoron életedben, így most teljesen felcsigázott, hogy itt volt rá egy újabb lehetőség.
A kis poénkodásra grimaszba szökött az arcod, nagyon nehezen álltad meg, hogy el ne nevesd magad.
- Rendes hogy aggódsz értük, de tuti biztonságban lesznek mögötted. Majd jól hozzád simulok… - szórakoztál vele. Mindketten nagyon jól tudtátok, hogy nincs az a pénz, amiért a kelleténél jobban belé kapaszkodnál, bár… Most eljátszottál a gondolattal, hogy megteszed, csak azért, hogy tovább piszkáld. Erről az ötletedről, még lehet az a nagy vigyorod is árulkodott.
– Egyébként köszi, megmentenél egy fuvarral. Szuper lenne, ha Chris előtt haza tudnál vinni. – Hálás pillantást vetettél rá, ami egy pillanattal később riadttá változott, ahogy megütötte a füled, hogy odalent berekesztésre került a tanácskozás. – A francba… – sziszegted – Sietnünk kell! Még ki is kell jutnunk innen valahogy – körbeszaladt a pillantásod az egész helységben, azt fontolgatva, merre lenne a legegyszerűbb észrevétlenül kiosonni mindenki mellett, de rá kellett jönnöd, hogy innen minden ajtó - még a hátsó folyosóra nyíló is – visszacsatlakozott a fő folyosóra. Esélytelen volt, hogy lebukás nélkül előbb érjetek ki az épületből. Hacsak Jasper nem áll elő valami szuper ötlettel, ezt megszívtad.




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 03, 2020 1:52 pm

Jasper Riggs
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt


Stella & Jasper
this war will kill all of us


Kezdett egyértelművé válni, hogy ténylegesen az Árész-program követte el azokat a gyilkosságokat, és ennek az okát is lassacskán összeraktam magamban. Ezt később meg is osztottam Stellával, aki teljes harckészültségbe váltott, ahogy rávilágítottam egy lehetséges háború közelgésére. Háború természetfelettiek és emberek között. De akár nevezhettük volna tömegmészárlásnak is a dolgot, hiszen mindkét félnek voltak erősebb láncszemei, akik pillanatok alatt képesek lettek volna egész városokat a föld alá küldeni. Annak mondjuk nagyon örültem volna, ha egy ilyen hatalmú lényt tudhattam volna a szövetségeseim között, de egyelőre még az ismerőseim száma is csekély volt, nemhogy a társaimé. Magányos farkasként pedig aztán várhattam, hogy valaki kipusztítsa velem a programot...
- Ohó, lassíts tigris! - ráncoltam a homlokom, közben magam elé tartottam mindkét kezem, hogy leintsem vele Stella hirtelen támadó lelkesedését. - Nagyon örülök, hogy egyetértünk ebben, de még mindig nem tudunk róluk szinte semmit. Mármint, így is bőven több tudásunk van velük kapcsolatban, mint azoknak odalent - böktem állammal a tanácskozók felé. - De nevetségesen kevesen vagyunk ahhoz, hogy legyőzzük őket, ráadásul ki tudja, azóta mennyi hibridet gyártottak le ellenünk - fűztem hozzá valamivel halkabban. Nem tetszett, hogy ezt be kellett látnom, szívesebben maradtam volna abban a hitben, hogy kettecskén elég erősek leszünk a program ellen.
Azt meg már inkább hozzá se tettem, hogy bennem a kutya se bízott volna meg csak úgy, ha kijelentem, hogy anno végigcsináltam a kiképzést, és az utolsó fázist is túléltem. Talán azt hinnék, hogy Árészos vagyok, vagy ilyesmi. Nem lepett volna meg, félreértés ne essék, és még csak meg se sértődtem volna rajta, de így szövetségeseket gyűjteni a részemről nagy baromság lett volna. Ki az a hülye, aki fejvesztve indulna harcba velem, amikor anno én is csak egy voltam az ellenség tagjai közül?
Viszont abba hajlandó voltam belemenni, hogy Stellát kisegítsem a... Tervében? Bármit is talált ki, én szívesen részt vettem benne, mert tudtam jól, hogy okos lány ő; és ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt végre is hajtja. Kérdésére így hamar rávágtam, hogy nem két lábon értem ide, és fel is ajánlottam, hogy elvihetem őt oda, ahova épp menni készült. Persze nem bírtam ki, hogy ne vicceljem el, ezzel oldva a saját feszkómat és az övét is remélhetőleg.
- Tudod, még akármikor itt hagyhatlak... - vigyorogtam rá válaszképp, holott a hideg futkosott a hátamon, ha arra gondoltam, hogy tényleg hozzá nyomná a hátamhoz a cickó kezdeményeit. Mármint félreértés ne essék, nem volt nekem semmi gondom a női idomokkal, de az, hogy a személy, aki húgom helyett húgom volt, hozzám préselje az övéit... Na nem. Fúj. Soha. Jesszus.
Már épp rávágtam volna, hogy „ötezer lesz” vagy valami hasonló, amikor Stella tekintete hirtelen száznyolcvan fokos fordulattal váltott kedvesről egészen ijedtté. Először nem értettem, mi baja van, de ahogy jobban elkezdtem hallgatózni a lentiek felé, feltűnt, hogy lezárták a témát és épp be akarták fejezni a megbeszélést.
- Megoldjuk - feleltem halkabban, közben a fogaskerekeim már sebes pörgésbe kezdtek, hogy összehozzanak valami ésszerű tervet a kijutásra. Végig kellett gondolnom, hogy is sikerült bejutnom a csodás magasságom, és az itteniek számára idegen vonásaim ellenére. Kihasználtam, hogy mindenki sürgölődött, és egyik csoportosulásról a másikra váltva mentem végig a folyosókon. Aztán amikor ideértem, az árnyékok közt mozogtam, pontosan azzal a csendességgel, amit a program tanított nekem. Eszembe jutott a nap, amikor Drake minden kételyemet a szó szoros értelmében kipüfölte belőlem, miután arról veszekedtem vele, hogy a kurva majd’ százkilencven centimmel nem leszek képes észrevétlenül mozogni a sötétségben. Azt hiszem, aznap még Stella is ott volt és látta az egészet, a többiek meg isten tudja, mit csináltak éppen.
- Hé, emlékszel, amikor Drake a szart is kiverte belőlem, mert nem hittem el, hogy tudok olyan jól osonni, mint Sheilah? - kérdeztem a lányt, abban a reményben, hogy nem felejtette el azt a napot. - Mit mondott az a balfasz, mit csinálj, ha nincs hova rejtőznöd?
„Hát ne rejtőzz el. Olvadj be. Takard az arcod. És a rohadt életbe, ne legyél hisztis picsa! Harcos vagy, Jasper!” - vagy valami ilyesmi. Nem volt kedves, az tuti. De megértettem a lényeget, és erre igyekeztem Stellát is rávezetni.





you made me promise to be on my
best behavior


Jasper Riggs
Stella & Jasper; The truth hunts us down Tumblr_pq089vCqbO1y2xn6po2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Hunter

Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Stella & Jasper; The truth hunts us down Empty
Vissza az elejére Go down
 

Stella & Jasper; The truth hunts us down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
^
ˇ