Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 31 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
4
Ember
2
Diclonius
1
Daimon
2
Pokolkutya
3
Vadász
3
Hibrid
5
Lidérc
2
Kitsune
2
Vámpír
1
Warlock
3
Wendigo
2
Vérjaguár
1

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Gyilkos és a tettető - Jack & Arikan

Stella & Daniel; A little party never killed nobody EmptyArikan Nox
Yesterday at 5:17 pm



Robin & Fawn;; Prank wars

Stella & Daniel; A little party never killed nobody EmptyRobin Atterberry
Yesterday at 4:08 pm



Késő esti testedzés// Scarlett & Jack

Stella & Daniel; A little party never killed nobody EmptyJack Longshadow
Yesterday at 11:42 am



Nem vagyok itt!

Stella & Daniel; A little party never killed nobody EmptyMathias Powell
Yesterday at 6:13 am



World of Shadowhunters

Stella & Daniel; A little party never killed nobody EmptyVendég
Vas. Okt. 20, 2019 7:38 pm



Dodo and Stella; we are up to no good

Stella & Daniel; A little party never killed nobody EmptyStella Argent
Szomb. Okt. 19, 2019 2:16 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

Scarlett Atkins, Stella Argent, Zara Meth


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share
 

 Stella & Daniel; A little party never killed nobody

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
Hétf. Aug. 05, 2019 9:36 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Evan egész úton Eminem, Kanye West és Post Malone számokat üvöltetett az első sorból. Mindnek kívülről fújta a szövegét, és úgy óbégatta őket, mintha valami vallási szertartás része lett volna ez a folyamat. Kezdtem azt hinni, hogy ő és Blöki rejtélyes rokonságban állnak, vagy talán a két személy egy és ugyanaz, csak valami boszi rituálisan kétfelé választotta őket. Az egyik ember lett, a másik meg egy idegesítő seggfej, vagy más néven pokolkutya. Mindenesetre a démonom nagyon díjazta Evan rap tudását, és arra kényszerített, hogy még én is vigyorogva hallgassam, ahogy minden haverját lekörözte a versengésben. Hirtelen úgy éreztem, én is csak egy vagyok a többi diák közül, akiket az edző bá’ elvisz a szezonnyitó lacrosse meccsre Portlandbe.
A busz első felét elfoglalták a fiúk; ezen a részen ment a nagy bulizás, a hülyéskedések, és a Rockstar teljes egésze legalább hússzor, mintha ezzel akarták volna az esti mérkőzés végkimenetelét jó irányba erősíteni. Velük együtt tombolt néhány szurkolólány is - többnyire valamelyikük barátnője, vagy alkalmi partija, de az ellenkező nem tagjainak többsége a busz hátsó részét töltötte ki, ahol valamivel csendesebb, nyugodtabb beszélgetés ment. Igaz, ott is akadtak hangoskodók, de nem lehetett őket hibáztatni; mindenki tele volt izgalommal, ugyanis ezen a meccsen múlott, hogy tovább juthattunk-e, egészen az országos döntőig.
A csapat jó volt. Alaposan felkészítettem őket, így szinte ezer százalékban biztos voltam a győzelmükben. Pontosan ezért nem foglalkoztam azzal, hogy átismételjem a megbeszélt taktikát a fiúkkal, és épp emiatt volt alkalmam valami sokkal fontosabbal törődni.
Alig három napom maradt az egy hetes próbaidőből. Alig három nap, és el kellett dőlnie, hogy az útjaink Stellával elválnak-e, vagy sem. Alig három nap, és talán megint egyedül maradok; azok után, amin keresztül mentünk, ez még rosszabbul hangzott, mint gondoltam. Azt kívántam, bárcsak több időm lenne. Legalább annyi, hogy meg tudjam győzni Stellát, hogy maradjon.
Az egész út alatt csak kevésszer volt alkalmam a pillantását keresni, de amikor csak sikerült, egy alig észrevehető mosollyal próbáltam üzenni neki. Hogy mit, az jó kérdés. Egyszerűen csak jeleztem valamit. Persze nem tartott sokáig, Evan ugyanis azonnal vállba vágott, ahányszor rajtakapott, hogy nem figyelek rá. Ha még az is leesett neki, hogy Stella felé pislogtam, nagyobbat ütött, és alig hallhatóan megjegyezte, hogy „rám figyelj, Rómeó.”
Amikor végre elértük Portlandet, egy nagyjából öt perces út után elértük az ellentétes csapat gimnáziumát, ahol a meccsre sor került. Próbáltam a lehető legnagyobb fegyelemben terelgetni a srácokat, de olyan lázban voltak már, hogy csoda, ha nem ütöttek le izgalmukban. Mindegy, épségben bejutottunk, és csak ez számított.
- Maverick, indulás! - biccentettem az emlegetett jómadárnak, amikor a meccs utolsó tíz percében cserét kért az egyik játékosunk. Egyetlen pontra lett volna szükségünk, hogy felülkerekedjünk a másik csapaton, és tovább jussunk. Egyetlen szaros pontra, ennek tudatában pedig úgy üvöltöttem a fiúknak az utasításokat, mint még egyetlen edzésen sem. Feltöltődtem adrenalinnal, és csak a győzelem járt a fejemben.
Egészen az utolsó egy percig nem változott az állás. Akárhogy is próbálkoztunk, az ellenfél nagyon erős és felkészült volt. Szinte verhetetlenek voltak, és már a reményem is elszállt, amikor az egyik játékosunk megrohamozta a kaput. Hirtelen levegőt venni is elfelejtettem, csak fogtam a fejem és figyeltem, ahogy fut a labdával az ellenfél kapusa felé. A legutolsó centiméteren felugrott, és lőtt.
A labda majdnem átszelte a hálót, akkora erővel csapódott be, tökéletesen elkerülve a kapus ütőjét. A Beacon Hills szurkolótábor kiáltása bezengte a pályát, a fiúk pedig őrülten rohanták le a társukat, aki bevitte azt a mindent megváltó gólt. Tőlem csak egy megkönnyebbült sóhajra tellett, de még meg is fordultam, néhány lépést téve előre, miközben a levegőbe boxoltam. De mire visszafordultam volna, valami nagy és kemény ütközött nekem, letarolva a földre, aztán egyre több ilyen súly borult rám, belelapítva a friss fűbe. Levegőt ugyan nem kaptam, de röhögni még valamennyire tudtam, miközben Evan és az egész csürhe rajtam tehénkedett és kiabáltak. Nagyon reméltem, hogy a lányok nem akarnak csatlakozni, azért húsz-harminc embert már én is nehezen viseltem volna el magamon.
- Fiúk, az istenért, szálljatok le róla! Meg fog fulladni, idióták! - szólalt meg a szurkoló csapat kapitánya, Madison. Úgy sipított, mint akinek csipogót raktak a torkába, mikor megszületett, de ennyi elég is volt Evannek ahhoz, hogy magával együtt mindenki mást is leborítson rólam. Az egyikük majdnem nekigurult az ellenséges csapat „rajongójának”, de ennél nagyobb baleset szerencsére nem történt.
Evan ezután segített ülőhelyzetbe kerülni, de csak azért, hogy utána jól vállba vágjon - ismét -, nagy vigyorral a képén. Felszisszentem, és egyből masszírozni kezdtem az ütés helyét, mivel ez a barom még átlagemberhez képest is nagy erővel bírt. Nem lepett volna meg, ha kiderül, hogy természetfeletti.
- Nyertünk, elhiszed ezt? - nevetett fel, majd oldalra pislogott a lányok közé, pontosabban egy személyre. A következőt már csak nagyon halkan tette hozzá, hogy más még véletlenül se hallja meg. - Innentől mindig hoznod kell a kiscsajt, jó hatással van rád.
Ha épp ittam volna valamit, tuti az arcába köptem volna meglepetésemben. Mégis hogy..? Meg mikor..?
Egy szót se szóltam, csak valami zavart nevetés szerűséget hallattam, majd talpra álltam, és gratuláltam a srácoknak. Persze emellett a szurkolólányokat is elismerésben részesítettem, elvégre ők adták az erőt a csapatnak.
Ezek után már csak arra vágytam, hogy végre a tábortűz mellett ücsörögjek, és hallgassam a többiek béna csajozós sztorijait.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Aug. 06, 2019 10:00 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Szurkolólányhoz képest, egyáltalán nem lelkesedtél azért a tényért, hogy egy tizenkét órás busz utat kellett megtenned, összezárva a szezonnyitó lacrosse mérkőzéstől felpörgött csapattársaiddal. Félre értés ne essék, nem a társasággal volt bajod, hiszen a fiúk többségével jól kijöttél, a lányok a klisés, filmes változatukkal ellentétben tényleg jófejek voltak, egyszerűen csak nem voltál felkészülve és hozzászokva ahhoz a zsongáshoz, ami a meccseket kísérte. Alig néhány napja még azt se tudtad elképzelni, hogy valaha is pomponokkal a kezedbe fogsz ugrándozni, erre az utolsó pillanatban sikerült rávenniük, hogy csatlakozz a csapathoz és most úton voltál az első meccsedre, amin szurkolólányként fogsz részt venni.
Jobban izgultál emiatt, mint az első vadászatod előtti néhány percben. Arra ugyanis évekig keményen készültél, arra meg alig volt pár napod, hogy begyakorold a rutint a többi lánnyal. Nem akartad elbénázni, magad miatt, a társaid és a csapat miatt se, valamint egy részed szeretett volna lenyűgözni egy bizonyos személyt azzal, hogy még ebben is képes vagy megállni a helyed.
Apropó... Dannyvel nem igazán kommunikáltatok túl sokat az egész út alatt. Talán egy-egy szót váltottatok és néha egymásra mosolyogtatok, ő ugyanis el volt foglalva a busz elejében a srácokkal, te pedig a busz végében szórakoztál a lányokkal. Talán jobb is volt így, mert amúgy sem tudtad, hogyan viselkedj vele a többi diáktársad előtt, mióta pedig együtt laktatok, még nehezebb volt tanárként tekinteni rá, mint előtte. Aki pedig ismert téged, mint mondjuk Megan, vagy olyan rohadtul szemfüles volt, mint Fawn, és látta azokat a pillantásokat, amiket Göndörkével váltottatok, azonnal levágta, hogy volt köztetek valami. Hogy mi, azt mondjuk te sem tudtad behatárolni, de szerencsére ott voltak neked a barátaid, hogy később a motelban mindenféle elméleteket kezdjenek el erről gyártani.
Elméleteket, amik jól beágyazták magukat az elmédbe és csak újabb kérdéseket vetettek fel benned magaddal és Göndivel kapcsolatban. Olyan kérdéseket, amiknek a gondolatától is szédelgés kapott el és inkább elhessegetted őket, mielőtt teljesen összekavartak volna mindent a fejedben. Márpedig azt nem engedhetted meg magadnak, hogy a mérkőzés napján emiatt dekoncentrált legyél, ezért, úgy, ahogy volt, igyekeztél Dannynek még a létezését is elfelejteni az elkövetkező pár órára, míg elértétek Portlandet és földbe nem döngöltétek az ellenfél csapatát a pályán.
- Gyerünk Beacon Hills Gimi! Mutassátok meg nekik, kik vagyunk!
Az egész meccs alatt olyan hangosan kiabáltátok a biztató szavaitokat a fiúknak, hogy biztosra vetted, holnapra szemernyi hangod sem marad majd. Akárhányszor pontot szerezett a csapat, örömittasan kiáltottál fel, de ha épp az ellenfél szerzett előnyt, akkor talán még annál is hangosabban biztattad a srácaitokat. Mire félidőhöz érkeztetek, már egyértelmű volt, hogy ez egy baromi szoros mérkőzés lesz és a fiúknak nagyon oda kell tenniük magukat, ha ki akartak jutni az országos döntőre. Az alatt pedig, amíg ők szusszantak egyet, addig te a szurkolócsapattal előadtátok a betanult rutint, még a nyamvadt piramis tetejére is felmásztál és le is ugrottál onnan, előadtál különböző ugrásokat, miközben teli torokból, nagy mosollyal buzdítottátok a csapatot.
Büszke voltál magadra, mert nem szúrtál el semmit, még ha kicsit meg is inogtál alkalomadtán, nem volt gond belőle. Pedig volt egy pillanat, amikor kitekintettél a csapatra a piramis tetejéről és a pillantásod Dannyre esett, ott azt hitted, menten le fogsz pottyanni, úgy remegett a térded. Ennyit arról, hogy elfelejted...
Lassan pedig elérkeztetek a meccs utolsó tíz percéhez, ez idő alatt pedig végig olyan volt, mintha az állás egyáltalán nem is változott volna. Mindkét csapat remekül helytállt és megtett mindent a győzelemért, nektek pedig mindössze egyetlen egy pontra lett volna szükségetek, hogy győzedelmeskedjetek. A pálya széléről, fel-alá járkálva figyelted az eseményeket, végig izgulva minden egyes rohamot, amit a srácok indítottak az ellenfél kapuja felé. Az ereidben tombolt az adrenalin, teljesen felpörgetett és arra késztetett, hogy minden alkalommal annak a fiúnak a nevét kántáld a csapatotokból, akinél éppen a labda volt. Melletted a többi lány is pont ugyanezt csinálta, Megan és a csapat kapitánya, Madison talán mindenkinél hangosabban, de Dannyt még együttes erővel sem sikerült túlharsogniuk. Göndörkét is annyira magával ragadta a játék heve, hogy olyan hangosan kiabált és osztogatta az utasításokat, amit még egyszer sem hallottál tőle korábban. Nem bírtad megállni, hogy ezen el ne mosolyodj, főleg mert láttad az arcán, menyire akarta ezt a győzelmet. Ez utóbbira természetesen azért nyílt annyira remek rálátásod, mert idő közben valahogy mellé keveredtél, miközben oda-vissza rohangáltál az oldalvonal mögött.
Egészen az utolsó percig ott is maradtál, aztán amikor megláttad, hogy az egyik játékosotok megszerezte a labdát és remekül manőverezve keresztül rohant vele a pályán, a te lábaid is nyomban megindultak, hogy a vonal mentén rohanva a többi lánnyal együtt, kiabálhass neki.
- MEGCSINÁLOD!
És sikerült is neki. Az utolsó pillanatban felugrott a kapu előtt és egyenesen a hálóba lőtte a labdát. A kapusnak esélye sem volt ellene. Győztetek. A szurkoló közönség, a lányok és a csapattársak egy emberként törtek ki örömteljes kiáltásban. A magasba hajítottad a pomponjaidat és büszkeséggel töltve néztél végig a nézőtéren, elégedetten mosolyogva, jól az orra alá dörgölve mindenkinek milyen jól teljesített a csapatod. Aztán többieket követve rohantál be a pályára, hogy gratulálhass a srácoknak a győzelemhez, valamint az ellenfél játékosainak is a szép játékhoz.
Sorba ölelted végig a fiúkat, akik ez után rögtön a pálya széléhez rohantak, hogy letarolhassák Göndörkét a nagy örömködésben, te pedig mielőtt odamentél volna, hogy megnézd, mennyire lapították ki szegényt, még összeölelkeztél a lányokkal is, hogy aztán ugrálva és vihorászva csatlakozzatok a többiekhez.
Még épp időben értetek oda, így Madison még az előtt leparancsolhatta a fiúkat Dannyről, hogy azok minden levegőt kiszorítottak volna belőle, bár ahogy elnézted azt a vigyort az arcán, úgy gondoltad jelenleg egy cseppet sem bánta a helyzetet.
- El se hiszem, hogy tényleg győztünk… - Megan hitetlenkedve nézett körül az örvendező társaitokon.
- Nem is emlékszem, mikor nyertünk utoljára szezonnyitó meccset – tetted hozzá, elgondolkozva. Hiába próbáltál visszagondolni Crosby edzővel sikerült-e valaha ilyet nyernetek, egy alkalmat sem tudtál felidézni hirtelen.
- Biztos Nicholson edző varázsa. Tud valamit, nem igaz, Stella? – Meg hiába halkított a hangján, úgy érezted az egész pályán visszhangzott a kérdése, ráadásul olyan vigyort vágott hozzá, amitől helyből olyan zavarba jöttél, mintha rajta kapott volna valamin. Bár próbáltál lazának tűnni és egyszerűen leinteni, ő tovább vigyorgott.
- Nem tudom, miről beszélsz. – Ezzel otthagytad és inkább folytattad a gratulációt a többieknek.
Miután mindenki megdicsért mindenkit, és biztosan a nyakába csimpaszkodtál mindenkinek, rávetted magad, hogy végre odamenj ahhoz a személyhez is, akit egész idő alatt próbáltál valamennyire elkerülni.
- Nem is rossz egy zöldfülű edzőtől – vigyorogtál rá, ahogy elé léptél. – Milyen érzés megnyerni a szezon első meccsét? Szépen összekaptad a srácokat, nem hiszem, hogy valaha is láttam őket ennyire jól játszani. – Oldalra pillantottál, hogy szemügyre vedd a boldog és büszke arcokat, aztán visszafordultál Göndi tekintetét keresve. – Gondolom, jössz a tábortűzhöz…? – kérdezted, de már hátráltál is pár lépést, annak jelenként, hogy bizony itt fogod hagyni. Mielőtt pedig válaszolhatott volna, Megan melléd lépett és beléd karolva félre is húzott onnét, de te azért még egy utolsó pillantást vetettél a fiúra és egy mozdulattal vállat vontál, mintha ezzel csak azt akartad volna mondani, hogy „bocsesz, ez van”, nem tudsz mit tenni, ha menni kell, hát menni kell. Amúgy is biztos voltál benne, hogy látni fogod a tűznél, ebben egy másodpercig sem kételkedtél. És már alig vártad, hogy ott bolondozzatok mindannyian.




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Kedd Aug. 06, 2019 11:57 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Életem első győztes meccse edzőként olyan érzéssel töltött el, mintha Oscar-díjra jelöltek volna. Még az a borzalmasan hosszú út is semmiségnek tűnt abban a pillanatban, hogy az utolsó gólt bevittük, és ezzel legyőztük a portlandi csapatot; sőt, hirtelen az egész világ, az összes problémám és gondolatom apróra zsugorodott, és a helyüket teljes büszkeség vette át. Nyertünk. És ezzel egy lépéssel közelebb kerültünk az országos döntőhöz, ahová csak a legjobbak juthattak be. Ha sikerül odáig elvinnem a fiúkat, az... Az leírhatatlan lesz.
Először aligha sikerült felfognom, mi történt, amikor hirtelen letarolt egy rakás kimelegedett lacrosse játékos, s egészen addig nem is értettem, míg Evan fel nem kiáltott, a többiekkel együtt. Tehát én lettem a „kicsi a rakás” legújabb áldozata. Ennek gondolatára, és a srácok örömteli óbégatásának hatására elnevettem magam, minden összespórolt levegőmet elhasználva. Szerencsére Madison megmentett a fulladásos haláltól, bár nem teljesen, ugyanis Evan egy kis megjegyzéssel ismét majdnem előidézte azt, Stellára pislogva a lányok között. Követtem a pillantását, és... Te szentséges jó isten...
Először a félidőben tűnt fel, hogy ő is teljes erőbedobással, szurkolólány szerelésben buzdította a fiúkat. Ott volt a piramis formáció tetején, nekem meg még az állam is leesett, ahogy kiszúrtam a kis szoknyában. De szó szerint, épp csak időben csuktam be a számat, mielőtt bárkinek is feltűnt volna. Pedig már láttam abban a nem sokat takaró ruhában is Valentin napkor, na meg abban a férfigyilkos cicanadrágban a jógaórán... De talán így, hogy már egészen más szemmel néztem rá, az a szoknya könnyedén előidézett bennem egy kisebb atomrobbanást. Hmm... Egy óriási, Hiroshima méretű robbanást.
És most, hogy Evan ismét felhívta a figyelmemet Stella jelenlétére, újra megéreztem azt a zavart az arcomon, ami lassan a nyugalmi állapotom részévé vált. De tényleg, amióta megszűnt köztünk az állandó utálat - esélyes volt, hogy alkalmanként ismét elő fog bukkanni -, egyre többször kerültem ebbe a kellemetlen helyzetbe.
Igyekeztem figyelmen kívül hagyni Evan igencsak egyértelmű utalását, és egy nem túl magabiztos, halk nevetés kíséretében feltápászkodtam, hogy gratuláljak a többieknek, elvégre ez az ő érdemük volt. Maverick persze megjegyezte, hogy ha így folytatom, talán megtartanak az év további részére is, amin jót vigyorogtam; majd megkaptam az egyik szurkolólánytól, hogy nagyszerű voltam ma, egy másiktól pedig, hogy nélkülem biztosan nem sikerült volna nyernünk. Még egy pár hasonló érkezett a többitől is, és már kezdtem egészen furán érezni magam a sok elismeréstől, amikor a látószögembe érkezett az egyetlen szoknya... Ehem, személy, akinek a véleménye igazán sokat jelentett nekem.
- Zöldfülű? Kezdem úgy érezni, hogy erre születtem - vigyorogtam Stellára. - Nem tudom, hogy sikerült, de... Találtam valamit, ami elég sokat inspirált, talán ennek köszönhetem. - feleltem lazán, egy kisebb vállrándítással. Mintha nem lett volna olyan nagy dolog, pedig az volt, és ezt mindketten tudtuk. Sőt, az egész csapat tudta.
A következő kérdésre csak egy „Őőő”-vel tudtam válaszolni, mielőtt megjelent volna Stella egyik barátnője, hogy elvigye őt valahova. A kis jelzését egy vicces vigyorral nyugtáztam, majd ebben a pillanatban egy erős kar vetődött át a vállamon, teljesen odaszorítva a gazdája mellkasához. Ezzel együtt pedig az illető a szabad kezével szanaszét borzolta a hajamat, és hangosan felnevetett.
- Igen, ott lesz, ne aggódj!! - kiáltott Barnácska után, egy pillanatra se lazítva a szorításán. Próbáltam kiszabadulni a karjai közül, viszont természetfeletti erő nélkül sehogy se sikerült volna, így csak vergődtem, mint béka az út szélén; de azért nevettem, mert abban a néhány percben semmi nem tudta volna lelohasztani a kedvemet.
Amíg visszamentünk a buszhoz - valamivel később, mint a szurkolócsapat -,  elmagyaráztam a fiúknak, hogy semmi pénzért se hagyják rá a lányokra a sátrak felállítását, különben egyesével vágom őket tarkón, pusztán edzői szeretetből. Amellett, hogy jó játékosokat szerettem volna faragni belőlük, némi jó modort is tanítani akartam nekik, ami sokkal nehezebb feladat volt, mint gondoltam. De megértették, és heves bólogatással értettek egyet velem.
A várostól nem túl messze találtam egy jó táborhelyet, ami biztonságosnak látszott, de azért kellően távol is volt a civilizációtól és a zajoktól. Megfelelőnek bizonyult egy ünnepi tábortűz rakáshoz; ezt az ötletet egyébként nagy lelkesedéssel fogadták, mikor felvetettem. Éppen ezért, ahogy megérkeztünk, a srácok már ugrottak is le, hogy előszedjék a felszereléseket a busz csomagszállító részéből. Mire én is lejutottam, csak a személyes holmik maradtak ott, minden más ki volt téve, összeállításra készen. Jó volt látni, hogy ennyire tetszett nekik a dolog, azt hittem, majd unalmasnak és bénának fogják tartani, hogy táborozzunk le a meccs után. De nem, az ellenkezője sült el, ami kellemes csalódásként ért. És ahogy azt kértem, a fiúk nem hagyták, hogy a lányok kemény munkát végezzenek, legfeljebb annyit engedtek nekik, hogy a székeket kipakolják, vagy előkészítsék a nasikat, amiket közös költségből dobtunk össze.
Mivel a legtöbben ezekkel voltak elfoglalva, rászántam magam, hogy a tábortüzet összerakjam. Mily’ meglepő, hogy pont én vállaltam el, nem igaz?
Maverick, és egy másik srác később csatlakoztak hozzám a fa összeszedésében, majd valahogy sikeresen fel is állítottuk őket egy piramis szerű alakzatban, pont, mint a filmekben. Remekül festett, már csak meg kellett gyújtani.
- Edző! - szólalt meg az utolsó gólt lövő játékosunk, Logan. Felé fordultam, mire egy gyújtóval találtam szembe magam. - Tiéd a megtiszteltetés.
Meglepetten pislogtam rá, hiszen pont, hogy miatta nyertük meg a meccset, az ő érdeme volt az a mindent megváltó gól. Épp ezért kissé tétován vettem el tőle az eszközt, és csak ekkor tűnt fel, hogy a kis társaság egy része engem figyel.
Nagy levegőt véve guggoltam le a farakáshoz, és meggyújtottam a kupac alsó részét. Mivel a kis tűzkezdemény elég lassan akarta megkapni a többi fadarabot, diszkréten rásegítettem Blöki erejével, anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna. Így fél percen belül már nagyon szép magasságban táncoltak a lángok, az ég pedig teljes sötétségbe borult, ahogy beesteledett. Már a meccs is elég későn kezdődött, így nem meglepő, hogy a táborra csak ekkor került sor.
Páran lelkes tapsolásba kezdtek, ujjongtak, és azonnal körbeülték a tüzet. Volt, aki már hozta is a nyársalni való mályvacukrokat, a chipset és minden egyebet, amit összeszedtünk. Egész tipikusra sikeredett ez a kis buli, ahhoz képest, mennyire átlagon felüli csapat voltunk.
Végül én is helyet foglaltam az egyik széken, és hallgattam, ahogy Dylan nekikezdett a kedvenc sztorijának arról, hogyan került összetűzésbe egy borzzal, amikor két éve a szüleivel Kanadában táboroztak. Ugyan minden részletre figyeltem, a tekintetem egészen másfelé járt. Egy bizonyos barna szempárt keresett, a lehető legvisszafogottabban, természetesen.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Aug. 07, 2019 4:48 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Reménykedtél benne, de nem gondoltad volna, hogy a szezon első mérkőzése tényleg győzelemmel fog végződni a számotokra. Nem mintha nem hittél volna a csapatban és Danny edzői képességeiben, egyszerűen csak az előző évekből kiindulva, nem erre számítottál. Pozitív csalódás volt a számodra, aminek rettenetesen örültél. Kezdted végre átérezni azt a csapatszellemet, amiről korábban Megan is beszélt, akárhányszor arról mesélt neked, milyenek voltak a pompon edzések, vagy a mérkőzések, amikre nem mentél el. Hát most érezted a felpezsdítő örömöt, a büszkeséget és azt a kirobbanó energiát, ami rávett, hogy ujjongva és kacarászva adj hangot ennek az érzésnek, valamint, hogy sorra végig ölelgesd az összes fiút, akik keményen megdolgoztak ezért a győzelemért, na meg, hogy együtt ugrabugrálj a lányokkal.
Furcsa, de kellemes érzés volt, ennek az egésznek a részévé válni, egy ilyen átlagos hétköznapi dolognak örülni a többiekkel. Már annyira hozzá voltál szokva, hogy te nem éppen egy szokványos életet éltél, hogy ez az egyszerűség szinte az újdonság varázsával hatott rád. Hozzá tudtál volna szokni ehhez az érzéshez és most jött el az a pont, hogy úgy gondoltad, végül csak megérte engedni Fawn nyüstölésének és csatlakozni a csapathoz.
Bár abba nem gondoltál bele, hogy ez több közös elfoglaltságot fog jelenteni Dannyvel, ami pedig annál is több őrült teóriát fog eredményezni kettőtökről a barátnőid körében. Kész mázli, hogy mindig akadt valaki, aki emlékeztetett rá, hogy te és Göndi milyen elképesztően jó párost alkotnátok. Még ha nem is ennyire nyíltan fejezték ezt ki, valahogy mindig megtalálták rá a módját, hogy utaljanak rá. De nem is ez volt az egészben a legrosszabb, hanem az, hogy néha már te magad is elbizonytalanodtál benne, hogy valóban csak hülyeséget beszélnek-e. Pont mint az imént.
Megan épp csak enyhe célzást tett a dologra, mire úgy zavarba jöttél, hogy hirtelen faképnél kellett hagynod őt, nehogy észrevegye, hogy talán ezúttal rátapintott a lényegre.
Mialatt mindenki más is azzal volt elfoglalva, hogy még nagyban egymásnak gratuláltak a győzelemhez, megragadtad az alkalmat és te is kiosztottál még pár ölelést és dicséretet, mielőtt ahhoz a személyhez mentél volna, aki a leginkább foglalkoztatott. Figyelted, hogyan ugrálják őt körül fiúk is és lányok is, mindannyian az elismerésüket kifejezve és nem tudtál mást tenni, csak mosolyogni a jeleneten. Jó volt látni, hogy Göndörke végre igazából boldog volt, még ha csak erre a rövid időre is, megmelengette a szíved, hogy azok után, amin keresztül mentetek, sikerült kicsit összeszednie magát és legalább erre a pár napra a háta mögött tudta hagyni a rossz dolgokat. Legalább is, úgy tűnt, hogy ezt tette. Ennek pedig őszintén örültél.
Mikor végre elfogytak mellőle a többiek, éltél a kínálkozó alkalommal és te is odamentél hozzá, hogy gratulálhass neki… vagy valami olyasmi.
- Vagy inkább csak a kezdők szerencséje… - szokásosan húztad egy kicsit, mielőtt igazából megdicsérted volna. – Bármit is találtál, javaslom, tartsd meg, ha ennyire jó hatással van rád. Remek munkát végeztél a csapattal, tényleg. – Az ezer wattos mosoly még most is ott csücsült az arcodon és még azután sem tűnt el, sőt, ha lehet csak még nagyobb lett, hogy Dannynek szegezted azt az ártatlan kérdést is, miközben azon voltál, hogy lassan elhátrálj tőle.
Az első reakcióját aranyosnak találtad, legszívesebben meg is kérdezted volna tőle, hogy elvitte-e a cica – vagy talán inkább Blöki – a nyelvét, de mielőtt megtehetted volna, Megan megjelent és elkormányzott magával. Visszanézve még láttad Göndi vigyorát és azt is, hogy Evan hogy ejtette a karja fogságába, már önmagában ezen is nevetni tudtál volna, de az csak az után szakadt ki belőled, ahogy meghallottad, mit kiabált utánad.
Megan visszavonszolt a buszhoz, ahol a többi lány már javarészt arról csacsogott, hogy mennyire jók voltak a srácok a mai mérkőzésen, és hogy, ha ezt így folytatják, akkor kijuthatunk az országos döntőbe is. Mikor végre elfoglaltad a helyedet a busz hátsó üléseinek egyikén, Madison magához ragadta a szót és megdicsérte mindegyikőtök teljesítményét, kiváltképp a tiédet, mivel te voltál az újonc, valamint Fawnét, amiért megzsarolt beszervezett téged.
Nem sokkal később a fiúk is visszaérkeztek a buszhoz és perceken belül már úton is voltatok a táborhelyetek felé. A buli pedig már abban a pillanatban kezdetét vette, hogy a busz kigördült a suli parkolójából. Evan idióta rap zenéje milliomodjára is felcsendült, most azonban senkit nem kergetett vele az őrületbe, mi több, a legtöbben csatlakoztatok hozzá az éneklésben. Ez pedig így ment egészen addig, míg meg nem érkeztetek az úti célhoz.
Be kell vallanod, eleinte voltak kétes érzéseid azzal kapcsolatban, mennyire lesz jó ötlet pont táborozni vinni egy csapat zabolázatlan tinit, főleg úgy, hogy az egyetlen tanár, aki veletek tartott, maga is inkább közétek való volt. De a mai napon már elég bizonyosságot szereztél róla, hogy Danny kora azért nem tévesztette meg a többieket sem, mindegyikük megadta a neki kijáró tiszteletet és mindamellett, hogy lazán elszórakozgattak vele, minden szavára odafigyeltek. Ráadásul kész felüdülés volt, hogy a jelenlévő lányok közül egyik sem óhajtotta a lábai elé vetni magát, ami vicces, mert határozottan emlékeztél rá, hogy korábban igenis akadt egy-két leányzó a szurkolók között, akik nem bírtak betelni Göndörke látványával. Úgy néz ki, biztos pont ezek a lányok lettek kirakva a csapatból és a helyükre pont téged vettek fel. Mi ez, ha nem a sors?
Mikor a busz végre megállt, a srácok villámsebességgel pattantak fel a helyükről és rohamozták meg a csomagtartót, hogy kipakolásszák az összes holmit, amire a táborveréshez szükség lesz. Nektek lányoknak mindössze a könnyebb dolgokat és a személyes csomagokat hagyták ott kipakolásra. Hasznosítani akartad magad, ezért segítették a székek kihordásával, valamint rágcsálnivalókkal és üdítőkkel, majd ezek után ragaszkodtál hozzá, hogy összeállítod a saját sátradat magadnak, meg a lányok egy részének, akik osztoztak veled rajta. Persze valósággal meg kellett küzdened a sátor építés jogáért, mert a fiúk egyszerűen nem akarták hagyni, hogy egyedül intézd a dolgot, aztán vetettél egy csúnya pillantást feléjük, amit vagy nagyon félelmetesnek találhattak, vagy valószínűleg csak megeshetett rajtad a szívük, így végül a segítségükkel, de végül is, mégis csak te magad állítottad fel a sátrat.
Amint a sátrakat mind felállítottátok, visszamentetek a buszhoz a személyes csomagokért, hogy aztán elfoglaljátok velük a helyeteket. Ahogy ezzel megvoltatok, a lányokkal együtt visszavonultatok a sátrakba, hogy végre megszabaduljatok az egyenruhától és valami alkalomhoz illőbb göncöt vegyetek magatokra. Arra az esetre, ha bárkinek is az eszébe jutott volna fejest ugrani a tóba, felkaptad magadra a fürdőruhádat, arra pedig nagyon lazán ráhúztál egy pólót, amit Danny cuccai közül kölcsönöztél magadnak, anélkül, hogy neki egy szóval is megemlítetted volna. A sok zenekaros felsője közül pont az AC/DC logóval ellátott darabra esett a választásod, amit a legnagyobb valószínűséggel soha a büdös életben nem fogsz visszaadni neki, mert már most a szívedhez nőtt. Azzal már nem fáradtál, hogy ennél több ruhát vegyél magadra és ahogy láttad, a többiek is hasonlóan lengén terveztek csatlakozni a többiekhez, szóval nem érezted kényelmetlenül magad emiatt.
Pont abban a pillanatban sikerült odaérned a tábortűzhöz, amikor a lángok a magasba kaptak, így a társaiddal együtt tapsolhattál ennek örömére, hogy aztán velük együtt, te is lehuppanj valamelyik helyre a tűz körül. Lehetőleg arra, ami a lehető legtávolabb esett Göndörkétől. Na, nem mintha kerülni akartad volna – oké, talán egy kicsit -, csak nem szeretted volna ha Meganék megint előállnak valamelyik nagyszerű elméletükkel és az olyan fülekbe is eljut, amelyekbe nagyon nem kéne.
S milyen jól tetted, hogy minél távolabb foglaltál helyet, ugyanis ahogy Meg észrevett, a száját is eltátotta és becélozva a melletted lévő helyet, kicsit sem visszafogottan rámutatott a felsődre, miközben fojtott hangon azt kérdezte:
- Az ott…? Csak nem?!
- Hallgass már! – pirítottál rá, de a szád sarkában mosoly játszott, miközben hozzá vágtál egy kezed ügyébe akadó törülközőt, bárkié is legyen az, ő pedig kuncogva foglalt helyet melletted, miközben cseppet sem feltűnően körülnézett a többiek között, mintha keresett volna valakit. Volt is egy nagyon erős sejtésed róla, mégis ki után kutathatott és nem is kellett sokat várnod, hogy ez kiderüljön, mert a következő pillanatban meglökte a lábad az övével, aztán amikor rápillantottál, a fejével egy bizonyos irányba biccentett.
Már az előtt érezted, hogy mit, vagy inkább kit fogsz látni, mielőtt arra fordítottad volna a figyelmed, de annak még így is sikerült meglepnie, hogy az a zöld szempár egyenesen rád nézett. Néhány pillanatig tartottad vele a szemkontaktust, úgy téve, mintha cseppet sem érdekelne és inkább visszafordultál a barátnődhöz. Csakhogy ő áruló módjára a fejét rázta és valami hülye indokkal, mint "hallani akarja a borzos sztorit", ott hagyott téged egyedül. Ennél aztán egyértelműbb célzást nem is tehetett volna… 




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szer. Aug. 07, 2019 7:08 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Tényleg találtam valamit, ami inspirált az elmúlt hetekben. Eleinte azt hittem, csak egy béna gondolat volt, vagy inkább a sikerélmény, amit akkor szereztem, mikor egy este erejéig megtörtem a jégpáncélt, ami mögött Stella szíve rejtőzött. Aztán, idővel ráeszméltem, hogy ennél többről volt szó. Nem csak a nyereség érzete adott erőt, hanem minden apró emlék, ami hozzá kötött. Igen, még azok is, amikre korábban fintorral gondoltam vissza. Az első pillanat, amikor találkoztunk. Rám kiabált és mogorva volt. Aztán a röplabda meccs végén jól fejbekólintottam a labdával, ezzel megkezdve a kettőnk közti kis háborút. Összeverekedtünk a szertárban, ezt látva pedig két lány azonnal elindított néhány szaftos pletykát rólunk. Emiatt a felvilágosító óra még gázabbra sikeresett, mint vártam; Blöki a végén kapott is a nyakába egy adag kólát. Majdan ezt úgy bosszulta meg, hogy betört Stelláékhoz, és egy ágyba rakott minket. Majdnem az arcomon tört össze egy üvegpohár, valamint egy lámpa is, de valamiért mindig nevetnem kellett, ha ez eszembe jutott. Ezután jött a Valentin napi őrület, ami végül egészen kellemesre sikeredett - és ekkor láttam meg Barnácska egy olyan oldalát, ami melegséget árasztott, és szerethető volt. Valamiért nagyon kíváncsi lettem erre az új, idegen lányra, aki átvette a kis fúria helyét. És szinte negyedik látásra beleestem. A jógaóra csak rátett egy lapáttal, ott már némileg más téren is felfedeztem Stella vonzerejét, és egyre közelebb álltam a felismeréshez, hogy bizony teljes mértékben, visszavonhatatlanul ellopott egy darabot a szívemből. Majd jött az a tragikus éjszaka, amikor Blöki megelégelte a dolgok alakulását, és gyorsan ki akarta őt vonni a képből. Két hétre sikerült is kitépnie Stellát a világomból, de egy részeges döntésemnek hála visszatért, és azóta is mellettem volt, még ha nem is egészen úgy, ahogy a lelkem mélyén szerettem volna. De a történtek után már azért is hálás voltam, hogy nem kellett magányosan töltenem a mindennapjaimat egy barom démon hangját hallgatva.
Összességében ezek adtak erőt ahhoz, hogy egyre jobban és jobban odategyem magam az edzéseken; és ezeknek hála sikerült megnyernünk a meccset. Ezek az emlékek voltak a győzelmünk kulcsai. Engem meg túlságosan sűrű rózsaszín köd vett körül ahhoz, hogy ne gondoljak rájuk eképp.
- Még az is lehet - nevettem fel, majd egy rövid bólogatással jeleztem, hogy bizony nem tervezem elengedni az inspirációm forrását. - Köszönöm. De ha már itt tartunk, te se voltál olyan rossz ma. Jól tetted, hogy végül beléptél a csapatba, illik hozzád - ismertem be, továbbra is megőrizve a vigyoromat.
Több csevegésre viszont nem maradt időnk, ugyanis a következő kérdés elhangzása után megjelent Stella egyik barátnője, hogy lerombolja ezt a kellemes pillanatot, és elragadja Barnácskát. Idétlen vigyorral néztem, ahogy távolodtak, egészen addig, míg Evan el nem kapott, hogy újabb kísérletet tegyen a megfojtásomra. Közben még a lányok után kiabált, ha nem lett volna épp elég kínos a jelenet.
Visszatértünk a buszhoz, és csodás rap számokat hallgatva vágtunk neki a táborhelynek, amit kinéztem a városon kívül. A hangulat az egekben volt, így még nekem is könnyebb volt elviselnem azokat a dalokat, amik egyébként ijesztően passzoltak Blöki ízléskörébe. Tagadhatatlan rokonságban állhattak Evannel, ebben már ezer százalékosan biztos voltam.
Mikor megérkeztünk, mindenki kivétel nélkül nekiállt a tábor felállításának. Ahogy azt kértem, a fiúk végezték a munka nehezebb részét, kivéve egy bizonyos sátor összerakását. Nem volt nehéz kitalálnom, mi lehetett az oka annak, hogy azon lányok is dolgoztak, elég volt kiszúrnom Stella alakját a többiek között. A fejemet csóválva kezdtem neki a tábortűz előkészítésének, amiben ketten is a segítségemre voltak, így ezzel is hamar végeztünk. Mire besötétedett, már minden készen állt, és a friss lángok tökéletes hangulatot varázsoltak egy béna borzos sztori elmeséléséhez. Ekkorra már a lányok is előkerültek, én pedig a pillantásommal azonnal Barnácska után kutattam. Kellett néhány másodperc, mire megtaláltam, a tőlem majdhogynem legmesszebbi helyen. De nem is ez tűnt fel igazán... Hanem az, amit viselt. Na meg az is, amit nem.
Amint megláttam, hogy az én zenekaros pólóm virított rajta, ugrott egyet a szemöldököm, amit még pont láthatott, mielőtt visszafordult volna a barátnőjéhez. Aztán, ahogy a tekintetem lejjebb siklott, észrevettem, hogy bizony nadrágra már nemigen futotta neki, így a hosszú combja, meg úgy voltaképp az egész lába csupaszon maradt. Ez a felismerés villámcsapásként szaladt végig minden agysejtemen, megfűszerezve a ténnyel, hogy iszonyatosan jól mutatott rajta a felsőm. Olyan érzésem támadt, mintha ezzel egy kicsit a magaménak tudhattam volna őt, ami fizikai képtelenség volt, mégis feltüzelte a gondolataimat. Röviden összefoglalva: A rohadt életbe...
Hirtelen annyira kényelmetlennek éreztem a székemet, hogy mindenképp ülőpózt kellett váltanom. Miközben ezen dolgoztam, megköszörültem a torkomat, és próbáltam ismét Dylanre figyelni, aki épp a történet borztámadásos részénél tartott.
- Hé, az nem a te...? - szólalt meg Evan mellettem, szerencsére elég halkan ahhoz, hogy más ne hallja meg.
Nem válaszoltam, csak ismét vetettem egy rövid pillantást Stella felé, majd odafordultam az idióta haveromhoz, aki valami rohadt gondolatolvasó lehetett, mert mindig tudta, mi jár a fejemben.
- Nicholson, te aztán nem szarozol! - tette hozzá, nagyot vigyorogva rám.
Csak egy kérdésem volt: hogy az istenbe rakta össze, hogy az ott az én pólóm Stellán?
- Végre rámozdultál? Büszke vagyok rád, őszintén!
- Csak kölcsön adtam neki, nem történt semmi! - hitetlenkedtem, majd merő véletlenségből ismét Barnácskát kezdtem figyelni.
- Ó! És miért is nem? - vonta fel a szemöldökét Evan. - Tudod, mit? Ne is válaszolj. Beszari vagy, értem én!
Kezdtem felháborodni. Én, beszari? Miféle hülyeség ez?
Valójában hatalmas igazság volt. De minden okom megvolt rá, hogy ne akarjak rámozdulni Stellára. Többek közt az is, hogy...
- A tanára vagyok.
- Na és? Hány év van köztetek, kettő? Három?
Ebben volt valami. Új stratégiához kellett folyamodnom.
- Barátja van, eszelős.
Erre Evan felnevetett, és olyan képet vágott, mint aki valamit jobban tud, mint én.
- Jah, igen. Barátja - ismételte utánam, szarkasztikus hangon. - Szerintem inkább még mindig csak beszari vagy.
Megfeszült az állkapcsom ennek hallatán, és még mielőtt kétszer is meggondoltam volna, mit teszek, felpattantam a helyemről.
- Azt mondod? Csak figyelj...
Azzal meg is indultam Stella felé, aki ekkorra már teljesen egyedül ücsörgött, még mindig szédítően mutatva a pólómban. Ezt a megállapítást már sokadjára fedeztem fel pár perc leforgása alatt.
Amikor odaértem hozzá, lehuppantam a mellette lévő üres helyre, a lángokon tartva a tekintetemet.
- Tetszik a pólód. Rémlik, hogy nekem is van otthon egy hasonló - szólaltam meg végül, úgy téve, mint aki nagyon gondolkozik azon, hová keverhette el azt a bizonyos felsőt. Hülye versenyszellem... Evan pontosan tudta, hogy csak azért is ide fogok jönni, ha piszkál.
Kellemesnek indult ez a tábortüzes kaland. Még ha Evan megállás nélkül kereste is a bajt, Maverick pedig követte a példáját, valahogy az egész olyan békés volt és hangulatos, hogy legszívesebben soha nem szakadtam volna ki belőle.
Nem voltam biztos benne, hogy fél óráig, vagy mindössze fél percig ücsörögtem-e ott Stella mellett, mielőtt csobbanás hangja ütötte a fülemet. Kíváncsian fordultam hátra; pont abban a pillanatban, amikor egy újabb diák vetette be magát a tábor melletti tó vizébe. Egyre többen követték a példáját. Nekem nem sok kedvem volt hozzá, de alig néhány másodperc múlva megéreztem egy kéz szorítását a karomon, a tulajdonosa pedig azonnal felhúzott a székről.
- Te sem úszod meg, Nicholson! - vigyorgott, természetesen ki más, ha nem Evan..? - Bocs, Stella, majd legközelebb! - kacsintott Barnácskára, aztán elkezdett a tó felé vonszolni. Mielőtt azonban alkalma lett volna elérni velem a partig, valahogy kiszabadítottam magam a fogságából, és röhögve váltam meg a pólómtól. Sötétben úgyse látták volna a heget a hátamon, meg amúgy sem igazán érdekelt, ha mégis kiszúrták volna. Evan azonnal kapcsolt, és velem együtt eredt futásnak, versenyezve a következő ugrás jogáért. Természetesen én nyertem. A víz pedig olyan hideg volt, hogy azt hittem, menten összepisilem magam.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Aug. 09, 2019 1:09 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Sosem voltál az a fajta lány, aki valaha is el tudta volna képzelni magát, mint a pálya széléről lelkesen kiabáló szurkolólány, főleg nem azokban a rövid szoknyákban ugrabugrálva, de rá kellett jönnöd, hogy ennek is megvolt a maga varázsa. Abban mondjuk nem teljesen voltál biztos, hogy illett volna hozzád, de ha Danny így látta, hajlottál rá, hogy elhidd neki.
- Úgy gondolod? - félszegen elmosolyodtál a dicsérete hallatán - Köszi. Nem éppen az az edzési forma, amihez hozzá vagyok szokva, de... igazából kellemes valami teljesen átlagos dologgal foglalkozni tanítás után - vallottad be, aztán gyorsan elterelted a beszélgetést a későbbi tábortüzes ünneplés irányába, amit aztán a barátnőd felbukkanása zárt igen rövidre azzal, hogy elvonszolt onnan. De Evan kiáltása még messzire elkísért benneteket, megnevettetve mindkettőtöket.
Ez után hamar a buszon találtatok magatokat és miután a fiúk is feltömörültek mellétek, meg sem álltatok a táborhelyig. Ott aztán, ahogy végeztetek a tábor felállításával, minden készen állt rá, hogy végre a tűz köré tömörüljetek, de mielőtt még ez megtörtént volna, gyorsan átöltöztél, mondjuk ezt nem vitted túlzásba. Egyetlen pólót vettél magadra a fürdőruha fölé, az is Göndié volt.  
Még időben értél oda a többiekhez, hogy láthasd a tűz belobbanását, aztán nagyon hamar le is csaptál az egyik székre, amiről úgy ítélted meg, hogy elég messze esett Göndörkétől.  
Továbbra se tudtad, hogyan kellene viselkedned vele a többiek előtt, így is mindenki meg volt tőle zavarodva, hogy már nem ellenségeskedtetek egymással. Sokan nem tudták hová tenni a kapcsolatotok átalakulását, volt aki úgy vélte, akkor kötöttetek békét egymással, amikor Danny kimentett az égő házatokból, mások meg szentül hitték, hogy a rólatok szóló pletykák végig igazak voltak és titokban biztos összejöttetek. Ez utóbbiak miatt érezted úgy, hogy nyilvánosan talán egy kis távolságot kellene tartanod Gönditől, arról már nem is beszélve, hogy egy ideje te magad is teljesen össze voltál zavarodva miatta. Mióta rájöttél mennyire megijeszt annak a gondolata, hogy elveszítheted, egyre többször kaptad magad azon, hogy lopva őt figyelted, vagy ösztönösen a társaságát kerested, még ha nem is volt igazán mit mondanod neki. Ez pedig bosszantott. Legalább annyira, mint az, hogy úgy tűnt, a barátaid mintha pontosan tudták volna, mi zajlik le benned igazából, amire nem győztek különböző utalásokat tenni, csak te éppen nem voltál hajlandó ezeket komolyan venni és csípőből igyekeztél ellenkezni velük.
Pontosan ezért próbáltad olyan nagyon elhallgattatni Megant is, akinek még szavak nélkül is sikerült megoldani, hogy a figyelmed Dannyre terelődjön.
Abban a pillanatban, hogy a tekinteted találkozott a fiúéval, nagyon koncentrálnod kellett rá, hogy legalább annyira érdektelennek tűnj, mint amennyire nem voltál az. Van ennek egyáltalán értelme? Minden esetre nem akartál engedni a zavarnak, ami kezdett rád telepedni attól az egyszerű ténytől, hogy azok a zöld szemek csak rád fókuszáltak. Hogy azt az apróságot már ne is említsük, hogy Danny tudta; az ő fölsőjét viselted. Az arcára volt írva.
Egy ideig álltad a pillantását, aztán elfordultál, abban reménykedve, hogy Megan társasága majd megment attól a beszélgetéstől, ami várt volna rád a lenyúlt póló miatt. De persze a barátnődnek más járt a fejében, elég egyértelmű célzást tett rá, hogy nem áll szándékában kisegíteni téged, mi több! Fogalmad sincs, mit láthatott, miközben megállás nélkül Göndörke irányába leselkedett, de elég egyértelművé tette, hogy most csak magadra számíthatsz, mikor otthagyott.
- Ezt ugye te most nem...? Meg? Megan?! - szóltál utána, de ő csak visszanézett rád a válla fölött és sunyin elvigyorodott. Szúrós pillantással néztél rá és eltátogtad neki, mennyire utálod, mire ő szívecskét rajzolt a levegőbe, aztán nevetve letelepedett Dylan mellé.
Fejcsóválva fordultál vissza a tűz felé, enyhén oldalt helyezkedve a széken, úgy, hogy mindkét térded a mellkasodhoz húztad és átölelted a karjaiddal. Néhány pillanatig figyelted a pattogó tüzet, aztán a pillantásod keresztül vándorolt rajta és Göndin landolt. Feltűnt, hogy épp Evannel beszélgetett és amikor véletlenül ő is éppen feléd pislogott, gyorsan elkaptad róla a tekinteted és inkább a táncoló lángnyelveket kezdted alaposan szemügyre venni. De a szemed sarkából még így is észrevetted, hogy Danny felpattant a helyéről és egyenesen feléd közeledett.
Valamiért kisebb fajta pánik fogott el, de nem a rossz fajtából, inkább olyasmi volt, mint a vadászat előtti izgalom, amikor még nem tudod, hogy az estének vajon milyen végkimenetele lesz. Ezt érezted ebben a pillanatban és elképzelésed sem volt róla, mi lesz ebből a beszélgetésből.
Csak akkor fordultál felé, amikor elfoglalta a melletted lévő széket és megszólalt. Hirtelen nem tudtad, hogy zavarodban nevetned kellene-e vagy inkább belevetni magad a tűzbe, szóval inkább megpróbáltad lazára venni a dolgot, mintha egy cseppet sem lenne ciki, hogy lenyúltad a pólóját és még fel is vetted úgy, hogy száz százalék volt az esélye a lebukásodnak. Bár, ha őszinte akartál lenni magadhoz; egy kis részed élvezte ezt.
- Ó, tényleg? - úgy csináltál, mint aki meglepődik ezen az egybeesésen. - Szerintem rosszul rémlik, az már egészen biztosan nincs ott - elvigyorodtál, azt figyelve, vajon Göndi erre mit reagál. Remélted, hogy azért nem haragszik meg és nem azért jött ide hozzád, hogy leharapja érte a fejed.
- Bocsi, hogy csak így elvettem, de nem igazán maradtak olyan felsőim, amiket elhozhattam volna erre az útra. Ezt pedig megláttam a szekrényben és szerelem volt első látásra - magyarázkodtál, zavartan az arcodhoz emelve a kezed, kissé a hajadba is beletúrva, aztán bűnbánóan lesütötted a szemeidet. - Egyébként nagyon jó zenei ízlésed van, majdnem a többi pólódat is elhoztam - tetted hozzá viccelődve, ismét rápillantva.
Mondjuk, ez tényleg pont így történt, ahogy elmondtad. Ahogy pakolászás közben felfedezted milyen klassz zenekaros felsőket rejtegetett a szekrényben, gyakorlatilag helyből eldöntötted, hogy egyet mindenképp a magadénak fogsz kikiáltani, ugyanakkor eljátszadoztál a gondolattal, hogy a többit is magaddal hozod, ne árválkodjanak a szekrény mélyén.
Nem tudtad pontosan, mennyi ideig ücsörögtél kettesben Dannyvel, a többiek időközben felszívódtak mellőletek és a hangjukat már csak távolabbról hallottad. Egy idő után pedig fiúk és lányok kiáltozása ütötte meg a füled, és a víznek a hangja, amibe minden bizonnyal a többiek beleugrálgattak, vagy éppen egymásra fröcskölték azt. Göndörke példáját követve, te is hátra pillantottál, hogy megnézd, mi folyik ott és pontosan azt láttad, amire számítottál; lányok-fiúk, egymás után szaladtak neki a stégen, hogy belevessék magukat a tóba. Néhányuk már bent is volt, egymást kergették, fröcskölték, vagy éppen próbálták lenyomni a víz alá.
Halkan elnevetted magad, ahogy kiszúrtad Fawnt és Megant a vízben, utóbbi éppen azt próbálta bemutatni, milyen jól megy neki a kézenállás, csakhogy valahogy az egyensúlyát vesztve, átfordult és a vízbe borult.
A figyelmedet róluk Evan vonta magára, aki idő közben valahogy hozzátok szublimált és azon volt, hogy Dannyt is a vízbe vonszolja.
- Figyelj rá, hogy egyben maradjon. Nem lenne jó, ha egy ilyen győzelem után, már most új edzőt kellene nektek keresnünk… - forgattad a szemed vigyorogva és figyelted, ahogy a fiúk egyre csak a víz felé távolodtak. Még a székből is kikeltél és néhány méterrel mögöttük lemaradva, lassan a stégre sétáltál, hogy onnan nézelődj, a szemedet félig a többieken, félig ezen a két lükén tartva.
Ahogy Göndi megszabadult a felsőjétől páran lelkesen kiáltozni, meg fütyülni kezdtek a fiúk közül, a lányok pedig viszonylag diszkréten méricskélték őt, kuncogva sugdolózva róla valamit. Ez utóbbi, nem igazán volt ínyedre és túlságosan lefoglalt, hogy magadban ezen morfondírozz, így azt se vetted észre, hogy Madison és Megan mikor közelített meg téged, ennek hála pedig, könnyűszerrel ragadták meg egy-egy karod és kezdtek nevetve a stég széléhez húzni.
- Ne, ne, ne, ne! – próbáltál ellenkezni és valahogy sikerült is lefékezni a lábaiddal, épp időben.
- Gyerünk, Stella, ne is gondolj a menekülésre… - kezdte Madison.
- Ha nem jössz be magadtól, akkor bedobunk! – fenyegetőzött Megan, s biztosra vetted, hogy véletlenül sem viccelt.
- Oké, oké! Csak had vegyem ezt le… - kibújtál a pólóból és Madison kezébe nyomtad, aki egy elégedett vigyorral az arcán, hátat is fordított neked, hogy biztos helyre vigye a víztől. – Most örülsz? – fordultál Megan felé, bosszúsnak tettetett arckifejezéssel.
- Nagyon. Mély levegő! – Mielőtt felfoghattad volna egyáltalán a szavait, nemes egyszerűséggel meglökött, te pedig egyenesen a jéghideg vízbe pottyantál, Meg nevetése pedig még a víz alá is elkísért.
A víz alatt arrébb úsztál a becsapódásod pontjától, mert nem akartál útban lenni, ha netán más is úgy döntött volna, hogy éppen ugrani támad kedve. Aztán amikor végre a felszínre evickéltél, háttal nekiúsztál valakinek.
- Jaj! Ne ha… - beléd akadt a szó, ahogy megfordultál és megint csak azokba a zöld szemekbe ütköztél, amik még ebben a hideg vízben is megmelengették a szívedet. 




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Pént. Aug. 09, 2019 2:41 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Igen, tényleg úgy gondoltam, hogy ez a szurkolólányosdi passzol Stellához. Legalább is egy átlagos, vadász-mentes életet élő változatához, aki egy alternatív univerzumban él, és az ilyesmik foglalkoztatják. Abban az univerzumban biztosan ezt csinálta volna, már az első évtől... Nem. Még akkor se vállalta volna el. Most is csak azért tehette, mert már idegesítettem az állandó unszolásával. De nem tehettem mást, az a lány... Fawn, azt hiszem így hívják. Megfenyegetett, hogy ha nem győzöm meg Stellát, hogy csatlakozzon a csapathoz, sose fog békén hagyni. Ennek nem igazán kellett volna meghatnia, de volt valami rettentően ijesztő abban, ahogy nézett rám, miközben ezt közölte. Így hát nem haboztam megfogadni a "kedves" tanácsát.
Mielőtt még bármi egyebet hozzáfűzhettem volna a témához, Stella gyorsan átterelte a beszélgetést a tábortűzre, ám ez se tartott túlzottan sokáig. Az egyik pillanatban még előttem állt, a másikban már egy barátnőjével sétált vissza a buszhoz, engem meg Evan próbált megölni a szorításával.
Ezután mindenki felszállt arra a tipikus öreg, sárga csotrogányra, és egyenesen a táborhely felé vettük az irányt. Minden remekül ment, a hangulat az egekben volt, és kivétel nélkül mindenki kivette a részét a munkában, mikor elkezdtük felállítani a sátrakat, meg miegyebet. Sötétedésre már a tábortűz is táncolva világította meg a hangulatos kis helyet, és megkezdődtek a béna sztorimesélések, kezdve Dylan borzos élményével. Bizonyára nagyon vicces lehetett, mert sokan nevetgéltek rajta, de engem egyáltalán nem tudott lekötni. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy Stellát keressem a tekintetemmel, viszont amikor megtaláltam, már kezdtem bánni, hogy észrevettem. Ugyanis az a látvány, ami fogadott, egy életre a tudatomba égett, és hirtelenjében vagy húsz fokkal melegebbnek éreztem a levegőt. Helyezkedni kezdtem, hátha egy másik ülőpóz majd segít javítani a helyzeten, de nem. A tény, hogy az én zenekaros pólómat viselte, nadrág pedig egyáltalán nem volt rajta, túl sok fogaskereket indított be a fejemben, és egészen addig nem is tudtam szabadulni tőlük, míg Evan meg nem zavart a... Zavarodottságban. Persze ő egyből kiszúrta, mi a helyzet, csak épp teljesen félreértette - amikor pedig közöltem vele, hogy csak "kölcsön adtam" Stellának a felsőt, valósággal felháborodott. És rátett egy lapáttal a beszélgetésünkre, hogy attól teljesen elveszítsem a józan gondolkodásomat, és egyenesen Stellához vonuljak. Hogy mit akartam ezzel bizonyítani, az még nekem se volt tiszta.
Zavart, hogy már Evan és Billy is folyamatosan ezzel piszkáltak. Stella meg én, én meg Stella. Valamiért hármunk közül csak én láttam kilátástalannak ezt a helyzetet - Blökit nem számoltam bele, mivel az ő véleménye egyáltalán nem érdekelt -, és ez nem csak engem, de őket is frusztrálta. Folyton azzal jöttek mindketten, hogy lépnem kellett volna már réges rég, pedig nem is ismerték egymást. Talán gondolatátvitellel beszélték meg, anélkül, hogy tudtam volna róla?
Tehát, Evan addig hajtogatta, hogy gyáva vagyok tenni bármit is, mígnem úgy döntöttem, csak azért is oda fogok menni Stellához, akárki is lesz ennek szemtanúja. Na nem mintha terveztem volna bármit is tenni, hiszen barátja volt, és ezt tiszteletben tartottam; de legalább Evan végre leszállt rólam egy kicsit. Vagyis naivan ebben reménykedtem.
- Igen, van egy gyanúm, hogy azt a pólót soha többé nem látom viszont. - vigyorogtam én is, egyenesen a szemeibe pillantva. Nem igazán tudtam, hogy ezért most haragudnom kellett volna-e vagy sem; mindenesetre egyáltalán nem zavart, mert hát... Hadd ne ismételjem el immáron huszadjára, milyen szívdöglesztően festett Stella abban az AC/DC logós felsőben. Az én felsőmben. - Semmi gond. Áldásomat adom rátok, legalább is ma estére - viccelődtem, ami nagyon nagyon mélyen belegondolva lehetett volna egy eléggé kétértelmű beszólás is. De csak ha nagyon túlgondolom. - Óh, tényleg? Azért ne ess túlzásba, nem illik visszaélni mások vendégszeretetével! - nevettem fel, utóbbit csak halkabban hozzátéve, nehogy az illetéktelenek meghallják. Közben a tekintetem ismét találkozott az övével, és minden erőmmel azon voltam, hogy ott is tartsam, és nem... Lejjebb. Pedig déli irányban is akadtak érdekes dolgok, amiknek elég lett volna egyetlen apró szélfuvallat, hogy még jobban a szem elé kerüljenek. Na nem mintha annak annyira örültem volna, mert azt nem csak én láttam volna, hanem mindenki más is. - És pont az AC/DC-set nyúltad le? - hitetlenkedtem, némileg rájátszva. - Épp a kedvencemet, hát ez kész!
Nem kamuztam, tényleg az volt az egyik kedvencem. Két másikkal versenyben; bár Barnácskán díszelegve gyorsan megszerezte magának a dobogó legfelső fokát.
Nem tudom, pontosan mikor, de egy idő után a többiek elkezdtek a közeli tó felé szivárogni. Ahogy hátrafordultam, láttam, hogy sorra vetették be magukat a vízbe, sikongatva, röhögcsélve, majd egymást kezdték fröcskölni, mint az ovisok. Jó bulinak tűnt, így annyira nem lepett meg, amikor Evan felhúzott a székemről, és ellenállást nem tűrve kezdett a partra vonszolni.
- Vigyázok a hercegedre, nyugi - tette még hozzá Stellának, majd miután kiszabadultam a szorításából, már póló nélkül rohantunk egyenesen a tó felé, azon versenyezve, melyikünk fog előbb beugrani.
Természetesen én nyertem, de arra nem számítottam, hogy olyan hideg lesz a víz, hogy az életem is lepörgött előttem, mikor becsobbantam. Mindenki más olyan kényelmesen mozgott benne, hogy azt hittem, kellemes lesz így kora tavasszal; tévedtem, de hát ezen nincs miért csodálkozni, a földrajz tudásom nem igazán volt toppon.
Amikor felértem a felszínre, kissé megráztam a fejem, hogy a hajamról ne folyjon a víz az arcomba, és csak ezután vettem a fáradtságot, hogy a stég felé forduljak. Stella pedig pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy a pólómtól megszabaduljon, engem pedig azzal a gyilkos fürdőruhájával másodpercek alatt az őrületbe kergessen. Tátva maradt a szám. Megint.
- Csukd be - szólalt meg mellettem egy ismerős női hang, majd ugyanebben a pillanatban egy apró nyomást éreztem az államon, ami arra késztetett, hogy engedelmeskedjek a parancsnak. A szemem sarkából láttam, hogy az a rémisztő lány az, aki megfenyegetett korábban, de képtelen voltam elszakítani a pillantásomat Stella bikinis alakjától. Így még azt is aligha vettem észre, hogy Fawn szinte rögtön felszívódott mellőlem, ahogy Barnácska bevetette magát a vízbe. Akarom mondani, belökték.
Eltelt néhány másodperc, mire visszatértem a valóságba. Az egyetlen, aminek sikerült kizökkentenie az eufórikus ködömből, egy nekem ütköző valami volt, aminek mindkét karját automatikusan megfogtam, nehogy a nagy lendülettől felboruljon. Meglepetten pislogtam le rá, és még annál is nagyobb csodálkozással állapítottam meg, hogy az illető nem más, mint Stella. Ahogy szembe kerültünk egymással, még a lélegzetem is megakadt. Mert hogy rettentően közel volt hozzám. Bikiniben. A vízben. Elázott hajjal; mindez iszonyúan nehézzé tette számomra a koncentrációt. Én meg ott virítottam egy szál fürdőgatyában, amit már nem is emlékszem, mikor vettem fel. Vagy az nem is fürdőnadrág volt? Hirtelen semmiben nem találtam értelmet, csak ennek az őrületesen dögös lánynak a közelségében. Amit mindenki láthatott, ha épp arra figyelt.
- Jól vagy? - kérdeztem végül, valamiért olyan gyengéd hangon, hogy arra már nem volt megfelelő magyarázat, közben egy hajtincset Stella füle mögé tűrtem, hogy ne lógjon a szemébe. Nagyon hamar elfelejtettem, hogy mások is vannak a közelben.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Aug. 10, 2019 2:19 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Csatlakozni a pomponlányokhoz igazából nem teljesen a saját döntésed volt, Fawn és Danny egyszerűen csak addig táncoltak az idegeiden miatta, hogy kénytelen voltál belemenni a dologba. Eleinte haragudtál rájuk amiért ilyen ostoba dologgal nyaggattak, amikor volt neked már elég bajod így is a vadászosdival, nem kellett még ez a hajcihő is a nyakadba. De aztán az első edzések után kezdtél rájönni, hogy ez egészen jól eltereli a figyelmed a gondjaidról, mostanra pedig, tényleg csak pozitívan tudtál gondolni erre az egészre. Talán nem te leszel az év pomponlánya, mert azt már most tudod, hogy rengeteg edzést ki fogsz hagyni, ha úgy döntesz, hogy végleg a csapatban maradsz, de bárhogy is lesz, nem bántad meg, hogy végül beadtad a derekad. Ha nem tetted volna, most nem lehettél volna részese a mai mérkőzésnek, az első győzelemnek, egyben Danny első nyertes meccsének és nem ücsöröghettél volna a tábortűz mellett az ő pólójában.
- Ugyan már, biztosra veszem, hogy néha majd azért szembe jön veled valahol... - nevetgélve céloztál ezzel arra, hogy rajtad mindenféleképpen láthatja még, ha már ő maga nem biztos, hogy valaha is újra felveheti. Egyszerűen beleszerettél ebbe a fölsőbe és ezt nem is titkoltad el előle, bíztál benne, hogy ezért csak nem haragszik meg majd rád annyira. A viccelődését hallva meg is könnyebbültél és oldalra döntve a fejed, elmosolyodtál. - Igazán lekötelezel. De miért csak ma estére? Mi lesz, ha holnap is ebben leszek? Átöltöztetsz? - incselkedő hangnemedhez ártatlan arckifejezés párosult, egyedül a szád sarkában bujkáló görbület jelezte, hogy csak húzni próbáltad az agyát, valahogy úgy, mint azt a jógaórán is tetted a kétértelmű fogalmazásmódoddal. - Áh! Tudod, ha ilyeneket mondasz, ettől csak még csábítóbb a gondolat - halkan kacarásztál, ahogy elképzelted, milyen vicces lenne, ha az összes zenekaros pólóját kisajátítanád magadnak, aztán még neki kéne visszakönyörögni tőled a saját cuccait.
Göndörke túldramatizált kiakadására leeresztetted a lábaidat, egyiket átvetetted a másikon és kihúztad magad, hogy látványosan megszemlélhesd magadon a felsőt, mintha csak azt néznéd, tényleg az említett logóval volt-e ellátva. - Hmm... Úgy tűnik - nyugtáztad a tényeket némi bólogatással, aztán visszapillantottál a szemeibe. - A kedvenced? - Túljátszott csodálkozással néztél rá. - Hát most már nekem is - tetted hozzá, hatalmas mosollyal. - Szívesen mondanám, hogy te meg vedd magadra az én egyik kedvenc felsőmet, de nem hiszem, hogy a szűk, hasvillantós fazon annyira bejönne neked. Plusz, ha elszakítanád, kénytelen lennék magamhoz venni egy másik zenekaros pólód is.
Bár, csak viccelődtél, ha jobban belegondoltál, lehet megérte volna megnézni, Danny hogyan szorul bele a sok számmal kisebb toppodba és aztán tépi le magáról...
Nem, Stella! Ne is fantáziálj róla!
Valamivel később, Göndi is, meg te is arra lettél figyelmes, hogy a többiek a szórakozást a tűz mellől áttelepítették a vízbe; mindegyikük azzal volt elfoglalva, hogy a vízbe ugráljon, a másikat fröcskölje, vagy egyéb módon bolondozzon. Őket nézve, arra gondoltál, lehet később neked is csatlakoznod kellene hozzájuk, ha már korábban pont ebből az apropóból öltöztél át, egyelőre azonban szívesebben ücsörögtél volna még itt a parton. Talán még Göndörkét is megkérdezted volna róla, hogy mi erről a véleménye, bemenne-e a vízbe, vagy inkább maradna, de Evan felbukkanása ezt egy az egyben eltörölte, mert innentől kezdve nem is volt kérdéses, hogy mi fog következni.
Szórakozott mosollyal figyelted, ahogy ők ketten megindultak a vízhez és valamiért csak akkor esett le, hogy nem javítottad ki Evant azzal kapcsolatban, hogy Dannyt a hercegednek nevezte, amikor már a stégről figyelted, hogyan versenyeztek az első beugrás jogáért. Oké, ez kamu. Az egy kicsit sem kötött le, hogy melyikőjük fog hamarabb vizet érni, a pillantásod egyszerűen csak fixálódott Göndi felsőtestén. Hiába láttad már többször is, nem bírtad megállni, hogy ne bámuld. Ezzel mondjuk nem voltál egyedül; pár másik lány is ezzel a látvánnyal volt elfoglalva, ami most minden diszkréciójuk ellenére jobban idegesített téged, mint bármikor ez előtt. Ennek köszönhetően óvatlan lettél és egyáltalán nem vetted észre, mi készült éppen ellened.
Mire felismerted a helyzetet, az ellenkezésed ellenére, Megan és Madison már kivonszolt a stég végébe, alig egy lépésnyire attól, hogy egyenesen a vízbe ess, ha netán úgy döntenek, hogy együttes erővel beleborítanak. Egy pillanat erejéig elhitted, hogy a pólód levételével talán sikerült egy kis időt nyerned magadnak és valahogy megúszhatod, hogy ugranod kelljen, de ennél nagyobbat nem is tévedhettél volna. Megan túl jól ismert már téged, valószínűleg pontosan tudta, hogy menekülni fogsz, így mielőtt bármi esélyed is adódhatott volna megpróbálni, egyszerűen csak bele lökött a tóba.
A hideg víz érintésétől szinte azonnal libabőr borította be az egész testedet, s bár, kedved lett volna rögtön kifelé úszni, előbb a víz alól nem tudtad behatárolni, pontosan merre kellene ahhoz indulnod, így csak találomra választottál egy irányt, hogy legalább útba ne legyél annak, aki esetleg még a stégről szeretett volna ugrabugrálni.
Olyan ügyesen sikerült felszínre bukkannod, hogy alig sikerült kipislognod a vizet a szemedből, máris beleütköztél valakibe. Azonnal meg is fordultál, hogy bocsánatot kérj az illetőtől, de amikor felfedezted, hogy Danny kezei tartottak stabilan és az ő meglepett tekintete tartotta fogva a tiédet, hirtelen elakadt a szavad és levegőt venni is elfelejtettél.
- Én izé… Ööö… Uh. - És úgy tűnt, gyengéd tónusú kérdésétől, még az emberi nyelvről is megfeledkeztél, amikor elsőre csak ennyit sikerült kinyögnöd. Arról nem is beszélve, az miféle folyamatot indított el benned, hogy csak eltűrte a hajadat az arcodból. Fogalmazzunk úgy; nem a víz hőmérséklete volt az egyetlen oka annak, hogy borzongás járt át. – Jól vagyok. Csak azt hiszem, hogy talán ki kellene mennem, mert egy kissé fázok. – Második nekifutásra csak sikerült értelmes választ adnod neki, miközben a hátad mögé mutogattál a kezeiddel és hátráltál egy keveset. Ez gyorsan meg is bántad, amikor mögötted újabb emberek ugrottak a vízbe, a csobbanásukkal vizet fröcskölve mindenfelé, többek között a hátadra, ami nem csak a hidegsége, de a váratlansága miatt is ugrásra késztetett, egy nagyon gáz, kisebb sikkantás kíséretében. És hát hova ugorhattál volna, ha nem egyenesen Göndörke karjaiba…?
Na jó, nem egészen a karjaiba. Csak épp annyira közel kerültél hozzá, hogy egyedül a kezeid pozícionálása választott el attól, hogy teljesen a mellkasához simulj. A tenyered alatt érezted a szívének lüktetését, a testének minden apró rezzenését, ettől pedig annyira zavarba jöttél, hogy fel se mertél rá nézni.
- Esküszöm, hogy ezt nem direkt csinálom! - Értetted ezt arra, hogy nem kész akarva másztál bele az aurájába kétszer is egymás után. Olyan cikinek érezted ezt a helyzetet, hogy kínodban halkan elnevetted magad, miközben elemelted róla a kezeidet és megkockáztattál egy pillantást az arcára.




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szomb. Aug. 10, 2019 4:00 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Jó ötlet volt táborozást szervezni a meccs után. Úgy tűnt, mindenkinek bevált a közös ücsörgés a tűz körül, Dylan borzos sztorija, na meg a sok nasi - kivéve Blökinek, ő felszívódott; nekem mégis hiányzott valami. Valami, ami ott gubbasztott a tőlem legtávolabbi széken, és ami azonnal magához vonzotta a tekintetemet, ahogy észrevettem, hogy az én pólómat viselte. Nem tudtam szó nélkül hagyni, így amint odamentem hozzá, tettem rá egy vicces kis megjegyzést.
- Meglehet. Mindenesetre hiányozni fog - forgattam a szememet, már előre látva azt az aprócska jövőképet, amiben Stella a zenekaros pólóimban mászkál... Akárhol. Egy kicsit tetszett ez az elképzelés, úgyhogy egy poénnal el is hintettem, hogy felőlem hordhatja a felsőmet, persze csak átmenetileg. Nem voltam hajlandó örökre megválni azoktól a pólóktól, túl értékesek voltak ahhoz, hogy végleg Barnácska birtokába kerüljenek. Legalább is elég fontosak egy gyűjtőnek, aki tényleg szerette azokat az együtteseket. - És ha igen? Mit fogsz csinálni? - vontam fel a szemöldökömet, cinkos mosollyal a képemen, leplezve a zavart, ami belül tombolt Stella átöltöztetésének gondolatára. Persze az más kérdés, hogy a zavar mellett mi mindent éreztem még egy ilyen beszólást hallva, de nagyon ügyesen sikerült elrejtenem, hogy legszívesebben... - Csak nehogy pórul járj - jegyeztem meg, szüntelen jókedvvel az arcomon. Fejben már láttam magam, ahogy könyörgök Barnácskának a pólóimért, győzködve őt arról, hogy hordhatjuk őket mindketten, csak ne sajátítsa ki az összeset. Természetesen mindhiába, ő már csak azért se adná be a derekát, hogy tovább szívathasson.
A pózváltását igyekeztem a lehető legkevésbé látványosan figyelni. Igaz, nem volt túl egyszerű dolgom, tekintve, hogy nem volt rajta nadrág, az istenit... - de valahogy megálltam, hogy ne bámuljak végig rajta. Inkább gyorsan a lángokra pislogtam, amíg meg nem állt a mocorgásban; és csak eztán fordultam ismét felé, követve a pillantását a méretes AC/DC logóra, ami ott virított a pólómon.
- Akkor majd felváltva hordjuk, mit szólsz? Nem szívesen válok meg tőle, de hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. - jelentettem ki, közben igyekeztem minél komolyabbnak tűnni. A szám sarkában megbújó mosoly nem tette túl meggyőzővé az alakításomat. - Még csak az kéne! Megtarthatod a hasvillantós, szűk felsőidet, rajtad amúgy is jobban állnak. Na nem mintha azt figyelném... - legyintettem, de szinte azonnal megbántam, amint ezt kimondtam, így ismét a tábortűz felé fordítottam a tekintetemet, hogy még véletlenül se kelljen látnom, Stella miképp reagál.
Egyre nehezebben tudtam visszatartani az ilyesféle gondolataimat. Folyton csak kicsusszantak a számon, vagy az arcomon látszódtak meg, pedig nem voltak túl helyénvalóak, és amúgy se kellett volna Stella tudtára adnom őket. Volt neki elég gondja, nem akartam még a kiismerhetetlen érzelmi világommal is letarolni őt.
Szerencsére ettől a veszélytől megmentett a tóban viháncolók hangja, és Evan, aki azon ügyködött, hogy berángasson a vízbe. Nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy nem lenne értelme; ráadásul egy részem nagyon is be akart vetődni a többiek közé, hátha attól egy kicsit emberibbnek érzem majd magam. Így hát ledobtam a pólómat, és sebesen rohantam végig a stégen, hogy aztán a köverkező ugrás jogát megnyerve szétfagyjak. Nem számítottam rá, hogy ilyen hideg lesz, pedig ez tavasz elején, Portland környékén nem kellett volna, hogy meglepő legyen.
Alig, hogy felértem a felszínre, a pillantásom valami olyasmin akadt meg, amitől még a szám is tátva maradt, mint korábban a félidőben, mikor Stella abban a kis szoknyában tartott bemutatót a szurkolócsapattal. Leblokkolásom tárgya ismét ő volt, ezúttal bikiniben, épp arra készülve, hogy bevesse magát a vízbe. Szerencsére Fawn segítségemre volt, neki hála pedig senkinek nem tűnt fel, hogy leesett az állam Barnácskától. Ehelyett ő esett le a stégről, az ijesztő csaj pedig elszublimált mellőlem, mint aki soha nem is volt ott.
Arra tértem magamhoz, hogy valaki nekem ütközött. Automatikusan elkaptam az illetőt, nehogy elcsússzon vagy valami, de amint felém fordult, és rájöttem, kivel hozott össze a sors ismét, még levegőt venni is elfelejtettem. Stella... Extra férfigyilkos kiadásban. Nagyon, de nagyon büszke voltam magamra, amiért ilyen kiváló önkontrollal bírtam, és minden illetlen dolog helyett mindössze annyit tettem, hogy eltűrtem egy hajtincset az arcából. Pedig annyi, de annyi minden eszembe jutott, amit művelhettem volna vele abban a másodpercben...
Válaszképp egy mosolyra futotta, majd elengedtem őt egy bólintás kíséretében, hogy el tudjon mozdulni, de alig, hogy megtette, újabb ugrók csobbantak a vízbe, lefröcskölve őt is, engem is, mindenkit. Ami ezután következett, olyan gyorsan történt, hogy fel se fogtam; csak annyit érzékeltem, hogy Barnácska a mellkasomhoz préselte magát, én pedig erősen fogtam, nehogy elessen. De hogy miképp, vagy mikor került oda, azt nem tudtam volna megmondani. A szívem mindenesetre a váratlan támadástól - na meg mástól is - szaporább tempóra váltott, amit ő nagyon jól érezhetett a tenyere alatt. A francos életbe... Hát így tényleg nagyon nehéz volt türtőztetnem magam, már a lelki erőm utolsó cseppjeivel kellett küzdenem a csábítás ellen.
Stella szavai megnevettettek; az a lányos zavar az arcán rettentően aranyos volt, legszívesebben megölelgettem volna. Mondjuk, már így is félig azt tettem... Aztán az ő ártatlan, barna pillantása találkozott az én zöldemmel, ami azonnal eszembe juttatta, hogy miért is indult a partra az előbb.
- Bízol bennem? - kérdeztem, miközben lassan lejjebb ereszkedtem, hogy egy szinten lehessek vele. Majd ha válaszolt, ha nem, kissé elkezdtem odébb húzni a többiektől, hogy senkinek se legyünk teljesen a szeme előtt. Amikor már egy-két méter elválasztott minket a zsibongástól, lefékeztem, ismét közelebb kerülve Stellához, mindeközben egyszer sem eresztve a tekintetét. - Ne mozdulj - utasítottam, továbbra is megtartva a lágyságot a hangomban, majd lehunytam a szemem. Éreztem, ahogy a Blökitől kapott erő feléled bennem, és végigjárja minden porcikámat. Ha felpillantottam volna Barnácskára, bizonyára tűzszín íriszekkel találta volna szembe magát; ám nem tettem, különben valaki kiszúrhatta volna. Meg talán egy kicsit... Szégyelltem is.
Nem sokkal ezután már az egész testem, de legfőképp a Stella karjain nyugvó tenyerem árasztotta magából a kellemes hőt, legyőzve a víz hidegét. Ez volt az első alkalom, hogy végre valami igazán jó és hasznos dolgot tehettem a képességeimmel; nem is akárkiért.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Aug. 11, 2019 3:32 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Kérdés nélkül kölcsön venni Danny pólóját nem éppen tartozott a legmegfontoltabb döntéseid közé. Viszont, teljes mértékben megérte, hiszen a bandát szeretted, Göndörkét meg úgy tűnt egy kicsit sem zavarta ez a dolog, abból kiindulva milyen jól elviccelődtetek rajta.
Mókás volt elképzelni, milyen lenne, ha tényleg elcsakliznád a pólóját és csak azért, hogy piszkáld vele, még a suliba is abba járnál. Ezt mondjuk nehéz lenne kivitelezni, ha tényleg képes lenne átöltöztetni, amint kiszúrná rajtad az említett ruhadarabot.
Azzal a cinkos mosollyal, amivel visszakérdezett, arra késztetett, hogy az alsó ajkad beharapva, lassan végig pillants rajta, tetőtől talpig, mintha cseppet sem helyénvaló dolgokon járna az eszed és egy pillanatra talán tényleg az eszedbe is jutott egy-két ilyen ötlet, de valójában csak azt próbáltad felmérni, milyen lehetőségeid lehetnének vele szemben.
- Az attól függ. Meg kell próbálkoznod vele ahhoz, hogy kiderüljön. - Egy fél pillanatra az övébe fúrtad a tekinteted, aztán egy kaján vigyor kíséretében rákacsintottál és fejcsóválva a tűz felé fordultál. Magadban eldöntötted, hogy holnap, csak azért is megint az ő felsőjét veszed fel. - Ismersz már, szeretek kockáztatni - felelted, továbbra is mosollyal az arcodon.
Egy ideje már hozzászokhattál volna, de valamiért minden alkalommal meglepett, mennyire sokat tudtál mosolyogni és viccelődni Danny társaságában, eddig nem értetted, miért volt ez így, miért volt rád ez a fiú ilyen hatással, azonban az elmúlt napok eseményei kezdtek ráébreszteni a válaszra. A válaszra, ami végig ott lebegett a szemeid előtt, épp csak ki nem szúrta azt, mégsem akartad észrevenni.
Bezzeg az AC/DC feliratot azt azonnal kiszúrtad egy kupacnyi fiúpóló között és arról azonnal tudtad, hogy az lesz az új szerelmed... Mint kiderült, jól belenyúltál a választásba, mert ez volt Göndi kedvence is, meg most már a tiéd is. És hogy hajlandó voltál-e viselésének jogáért kompromisszumot kötni vele? Igazából már az is baromira meglepett, hogy Danny előállt ezzel az ötlettel. Nem is maga az ötlet volt meglepő, hanem a tény, hogy csak így hagyta volna, hogy elhord a kedvenc zenekaros felsőjét.
- Túl kedves vagy hozzám, Daniel. Még a végén el fogsz kényeztetni - mondtad, anélkül, hogy bármiféle konkrét választ adtál volna neki az ajánlatára, bár a sejtelmes kis mosolyod egy nagyon erős "talánról" árulkodhatott. Aztán persze viccből megemlítetted neki, hogy akár ő is felvehetné a te egyik felsődet, ennek a gondolata pedig annyira tetszett, hogy félig-meddig még fantáziálni is elkezdtél róla, amiből aztán a reakciója rántott vissza a valóságba. Egy pillanatra még a szemeid is kikerekedtek, ahogy eljutott a tudatodig mit is mondott tulajdonképpen, de ezt valamiért annyira aranyosnak találtad, hogy muszáj volt lányosan kuncognod rajta. - Pedig a nyakamat tenném rá, hogy fantasztikusan festenél benne... - nevetgéltél tovább jókedvűen, aztán elcsendesedve te is a tűz felé fordítottad a tekinteted.
Kellemes volt csak így itt ücsörögni egy darabig és csak élvezni a nyugis pillanatot. Nem sokkal ezt követően pedig a nyugalomnak hűlt helye sem maradt, ahogy felfedeztétek, mivel szórakoztak a többiek, és Evannak hála, Göndi is, a bolond barátnőid miatt, meg te is elég hamar a vízben kötöttetek ki.
Ott meg aztán pláne semmi esélyed nem volt a nyugodtságra, mert egymás után kétszer is sikerült Danny kezei között találnod magad. Először azért, mert nem vetted észre őt és nekiütköztél. Másodjára meg azért, mert a tudatalattid egy kretén és ösztönösen nála keresett védelmet a hideg víz támadása elől.
Olyan közel kerültél hozzá, hogy tökéletesen érezted az izmainak rezdülését a bőrödön, a mellkasának emelkedését és szívének dobolását a tenyered alatt. Ez utóbbi legalább olyan hevesen vert, mint a tiéd, valószínűleg azért, mert nem kicsit sikerült meglepned azzal, hogy gyakorlatilag rávetetted magad. A te szíved viszont egész más okokból szeretett volna kiszakadni a mellkasodból.
Például azért, mert konkrétan alig maradt távolság köztetek, ami kevésbé lett volna zavarba ejtő, ha mondjuk valamivel több ruha lett volna rajtatok és nem a fedetlen bőrötök simul egymáshoz.  Ez pedig adta a másik dolgot, ami miatt úgy érezted, hogy lángra fog kapni az arcod; csak most realizálódott benned, hogy ilyen kevés ruhában sem álltál még Danny előtt.
Legszívesebben szerettél volna elsüllyedni, annyira zavarban voltál, de valószínűleg onnan is Göndinek kellett volna megmentenie, nehogy megfulladj, így meg elveszett volna az egésznek az értelme. Szóval ahelyett, hogy a saját vízbefulladásod tervezgetted volna, elrebegtél valami mentegetőzés félét, miközben próbáltad megnövelni köztetek a távolságot. Annyira kínos volt az egész, hogy az már vicces volt és el is nevetted magad rajta, aztán mikor Göndörke is csatlakozott ehhez, játékosan felé fröcsköltél egy kis vizet.
A következő kérdése meglepett és pár pillanatig nem is válaszoltál neki, de nem azért, mert ne tudtad volna a választ azonnal, hanem mert elképzelésed sem volt róla, miért kérdezte ezt most tőled. Csak egy kíváncsi pillantást vetettél rá, őt viszont ez nem állította meg abban, hogy távolabb kezdjen terelgetni a többiektől.
- Bízom benned. De elárulnád, miért fontos most ez? – kérdezted, miközben engedtél a húzásának és követted őt, még néhány méterrel odébb meg nem álltatok. Amikor azt mondta ne mozdulj, még mindig nem volt rá ötleted, mire készülhet, de azért engedelmeskedtél neki, talán csak azért, mert ezt olyan gyengéd hangon mondta, hogy nem éreztél késztetést ellenkezni vele.
 – Mire készülsz? – kíváncsiskodtál tovább, az arcát figyelve.
Alighogy az utolsó hang elhagyta az ajkaidat, már meg is kaptad a választ. Megérezted a meleget, amit Danny árasztott, azt is először a karodon, ahol hozzád ért. Az érintése nyomán pedig libabőr borította be az egész testedet, ami csak akkor tűnt el, mikor már a körülöttetek lévő víz is kezdte átvenni ezt a kellemes hőt.
- Hű..! - Elmosolyodtál, bár, ezt Göndi nem láthatta a csukott szemei miatt, a hangodon hallhatta. Nem gondoltad, hogy csak azért, mert megemlítetted neki, hogy fázol, majd termálfürdőt varázsol neked, ez a figyelmes gesztus pedig megérintett.
Mielőtt bármi mást mondtál volna, kihasználtad azt a kis időt, míg nem láthatta, hogy őt figyeled és jobban szemügyre vetted a vonásait. A vizes hajától kezdve, az arccsontján keresztül, az állkapcsa ívén át, az ajka vonaláig minden négyzetcentiméterét. Csak egyetlen dolgot hiányoltál a teljes képből. Ezért gyengéden megfogtad őt a karjánál fogva és úgy helyezkedtél vele, hogy mindenki másnak háttal legyen rajtad kívül.
- Nézz rám – kérted őt lágy hangon. – Látni szeretném a szemed.
Ez volt az, amit annyira hiányoltál. Tudtad, hogy nem az ismerős zöld szempár fog rád visszanézni, ha kinyitja a szemét és pont ezért szeretted volna, ha most rád tekint. Eddig még sosem láttad a tűzszínben játszó íriszeit anélkül, hogy ne az a másik fickó pislogott volna rád mögüle és most borzasztóan kíváncsi voltál rá, vajon meglátod-e benne Dannyt. Hogy vajon tudsz-e különbséget tenni közte és Blöki között, az alapján, ha egyszerűen csak a szemükbe nézel?




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Aug. 11, 2019 5:36 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Nem tudom, mikor kezdtek új irányba haladni a dolgok köztünk. Azzal tisztában voltam, számomra mikor került Stella mínuszból nullába, majd onnan egyre feljebb és feljebb, de... Az a rész kimaradt, amikor már flörtöket és vicceket vágtunk egymás fejéhez, minden zavartól mentesen, mint akiknél ez megszokott; sőt, majdhogynem elvárt dolog. Ennek ellenére nagyon is élveztem, és azt kívántam, bár mindig így viselkedhetnénk egymással. De az időm fogytán volt, és egyelőre megmaradt bennem az érzés, hogy ezek lesznek az utolsó ilyen napjaink együtt. Hogy utána mi lesz, azt még nem láttam előre, mindenesetre félő volt, hogy ez a laza kapcsolat köztünk meg fog szűnni.
Pontosan ez volt az oka, hogy amikor csak lehetőségem adódott, és épp senki nem figyelt, Barnácska körül legyeskedtem. Akárcsak ott, a tábortűznél, miután Evan elérte, hogy odamenjek hozzá. Szerencsére jó kedvében találtam őt, így olyan könnyedén belement a viccelődésbe, mintha csak le kellett volna csúsznia egy vízicsúszdán. Ezután az se volt meglepő, hogy az idő múlása érzékelhetetlenné vált számomra; kivéve azt a pillanatot, amikor Stella látványosan végigmért, mint aki ki tudja, miféle piszkos dolgokon agyal velem kapcsolatban. Ó, nem... Ebbe a csapdába nem eshettem bele. Meg kellett őriznem a magabiztos rosszfiú szerepét, különben oda a játék.
- Kihívás elfogadva - vigyorogtam rá, majd a nyelvem hegyét kidugtam a fogaim között, hirtelen olyan illetlen gondolatokat szülve magamban, amiket még kimondani is szégyelltem volna. Végül én is a tábortűzre szegeztem a tekintetem, hátha akkor nem látszik meg rajtam, hogy mocskosul beindult a fantáziám. Blöki büszke lett volna rám, az biztos..! - Igen, tudom - feleltem valamivel halkabban, őszinte jókedvvel a hangomban. Tényleg jól ismertem már Stellát, így egyáltalán nem lepett meg, mikor azt mondta, szeret kockáztatni. Hiszen már az elejétől fogva pengeélen táncolt, és minden egyes alkalommal magával rántott erre a veszélyes keringőre. Az biztos, hogy amióta először találkoztunk, már el is felejtettem, milyen érzés unatkozni...
Pláne így, hogy most már a ruhatáramra is vigyáznom kellett Barnácska jelenlétében. Ahogy elnéztem, nagyon lelkes volt a zenekaros pólóimat illetően, ami nem kis veszélyt jelentett, tekintve, hogy az iskolai dolgokon kívül leginkább ezekben szerettem mászkálni. Csak és kizárólag azért hagytam őket a szekrényben, mert már nem volt helyük a nappaliban, és amúgy sem akadt túl sok nap, amikor nem a testnevelő tanáros szerkómban kellett megjelennem valahol.
De mégis... Elnézve, milyen jól mutatott Stellán az a póló, valamiért megenyhült bennem a védelmi ösztön, és hajlandó voltam megegyezni vele ahelyett, hogy visszaköveteltem volna a felsőt. Meg amúgy is, inkább az én cuccaimat hordja, mint valaki másét, de ez már csak egy kósza megjegyzés.
- De csak mert látom, hogy nagyon tetszik. Amúgy már rég visszakértem volna. - vontam vállat, játszva a nemtörődöm keménylegényt, ámbár továbbra se sikerült teljesen lepleznem azt a hülye mosolyt, ami folyamatosan utat akart törni magának. - Ó, tényleg? Ennyire nőiesnek találsz? - pillogtam rá, aztán némileg átváltottam dívába, kissé háttal fordultam neki, és a vállam fölött néztem vissza rá, hajdobálást imitálva. De még mielőtt ennek a végére értem volna, elnevettem magam, és visszafordultam.
Ezután nem sokkal azonban a buli áttelepedett a közeli tóba, aminek következtében mindketten a vízben kötöttünk ki, hála Evannek, és Stella barátnőinek. Na nem mintha ezzel gond lett volna, de pillanatok alatt szétfagytam odabent, és ez egy magamfajta tudjukminek pláne nem volt olyan kellemes meglepetés, nemhogy egy átlag embernek. Így hát nem volt nagy újdonság, hogy Barnácska is fázni kezdett; amire mellesleg egy nagyon jó megoldás jutott eszembe, és ezt hamar be is akartam vetni, mielőtt még a lány elkapott volna egy csúnya megfázást.
A közelsége hirtelen még a lélegzetemet is elakasztotta, a szívverésem ritmusa is nyugtalanná vált tőle. Mégis, kiválóan megőriztem az önuralmamat, sőt, még egy nevetésre is futotta, amire köszönetképp kaptam egy kis vizet az arcomba. Végül ezt a pillanatot választottam arra, hogy megkezdjem a hideg elleni hadműveletemet, így a kérdésemet követően elkezdtem odébb húzni Stellát, hogy ne legyünk annyira a tömeg sűrűjében. Közben rámosolyogtam, és még hozzátettem, hogy:
- Majd meglátod.
Mikor elég távol kerültünk a többiektől, megálltam, és arra kértem Barnácskát, hogy ne mozduljon. Azt persze nem árultam el neki a kíváncsisága ellenére sem, hogy mire készültem épp, de egyébként is szükségtelen volt, mert szinte azonnal megadtam neki a választ azzal, hogy előhívtam a démonom erejét. A víz körülöttünk pillanatok alatt elkezdett felmelegedni, egy egészen kellemes hőmérsékletre.
Egy pillanatra elmosolyodtam Stella meglepettségén, de továbbra is csukva tartottam a szemem. Nem akartam, hogy bárkinek is feltűnjön, ráadásul annyi rossz emlék kötött ezekhez a tűzben izzó szemekhez, hogy inkább elrejtettem őket még Stella elől is. De talán ő nem így vélekedett róluk. Ezt akkor sejtettem meg, mikor puha ujjai felkúsztak a karomra, és valahogy úgy fordítottak, hogy még csukott szemmel is tudjam, senki nem látja az arcomat. Aztán elhangzott a kérés, ami biztosított a korábbi gondolatom igazáról. Kételkedtem benne, hogy jó ötlet lett volna így ránéztem Stellára, de... Képtelen voltam ellenállni neki. Mintha megbabonázott volna a hangjával, meg azzal a néhány egyszerű szóval.
Lassan kinyitottam a szemem, ám először csak magam elé pislogtam, a vízről visszatükröződő, világító íriszekre. Rémisztőnek találtam őket, mégis vettem a bátorságot, hogy ezekkel nézzek az előttem álló gyönyörű lányra. Próbáltam olvasni a vonásaiban, hátha rájövök, mi járhatott a fejében abban a pillanatban, de valamiért annyira nehezen ment, hogy rá kellett kérdeznem.
- Áruld el, mire gondolsz most - kérleltem, némileg szégyenkezve. Utáltam, hogy ezek a szemek az enyémek voltak, mert annyi rémtettet rejtettek magukban, hogy azt elviselni már szinte lehetetlenségnek tűnt. És mert az egyik bűnüket Stella ellen követték el... Ezt gyűlöltem a legjobban.
Ez a pillanat... Túl erős volt bennem a vágy, hogy végre lépjek valamit, túl sok érzést kavart fel az, hogy ott voltunk ketten, a saját kis világunkban, vészesen közel egymáshoz... Tudtam, hogy nem fogom már sokáig bírni, mégsem akartam eltávolodni tőle. Egyszerűen szükségem volt rá, mindennél és mindenkinél jobban.
Pillantásom az ajkaira tévedt, s csak ekkor vettem észre, hogy valahogy még a korábbinál is közelebb kerültem hozzá. Minden lehetséges értelemben, ami azt illeti; s ez olyasfajta bizsergést indított el bennem, ami fölött nem volt irányításom. Csak megtörtént és kész. Próbáltam csillapítani mindezt, de nem sikerült, már a lélegzetem is akadozott, olyannyira szerettem volna...
- Gyerekek, akkora buli van a városban, hogy már a net is ezzel van tele! - Evan hangja süvített keresztül a levegőn, teljesen kiszakítva abból a... Nem is tudom, milyen állapotból, amiben voltam. Meglepetten pislogtam a stég irányába, ekkorra már visszaváltva emberi formába. - Oda kell mennünk, úgyhogy vonszoljátok ki a seggeteket a vízből, és szedjétek össze magatokat! Öt perc múlva indulunk!
Ömm...
Ebbe mikor egyeztem bele?

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Aug. 12, 2019 7:15 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Rizikós dolgokat művelni az életed része volt. Ha csak a családi vállalkozásról volt szó, vagy a barátaidról, bármi újdonságról, az egyre ment. Azzal is kockázatot vállaltál, hogy most egyáltalán itt voltál, mint a szurkolócsapat legújabb tagja, ahogy azzal is, hogy a tábortüzes ünneplésre egy bizonyos zenekaros pólót húztál magadra. Annyiféleképpen elsülhetett volna a mai nap, te mégis olyan döntések sorozatát hoztad meg, amik ahhoz vezettek, hogy szemérmetlenül viccelődj Dannyvel és egy pillanatra se bánd meg, hogy elcsórtad a felsőjét, mi több! A többit is le akartad nyúlni, pláne így, hogy fennállt a valószínűsége annak, hogy Göndörke talán megpróbálja leszedni őket rólad, ha meglát bennük, ezt a gondolatot pedig igencsak izgalmasnak találtad ahhoz, hogy akár ezt a következményt is be merd vállalni. Göndi pedig ismert már annyira, hogy ezzel pontosan tisztában legyen.
Talán pont ez volt annak az oka, hogy a végén mégis inkább kompromisszumot kötött volna veled legalább az AC/DC logós póló viselésének jogáért, amivel egyébként nem kicsit lepett meg. A tény, hogy mennyire szerette ezt a felsőt és mégis képes lett volna veled osztozni rajta, megmozgatott benned valamit, ami végül nem hagyta, hogy egzakt válasszal szolgálj neki, de azért sejthette, hogy mi lett volna az.
- Óóó, értem. Egyébként, a kocsid is nagyon tetszik – tetted hozzá, csak így mellékesen – Gondolom azon már nem szeretnél osztozkodni? – próbálkoztál be nála viccesen, de a választ úgyis tudtad. Már a Valentin napi bál estéjén láttad rajta, mennyire szereti az autóját, aztán amikor az Árészosok tanyájára azzal mentél a megmentésére, megint csak az arcára volt írva, hogy jobban féltette a Camaroja épségét, mint a sajátját. Nyilván nem fog rajta közösködni veled, főleg úgy, hogy hivatalosan nem is vezethetted volna már akkor éjjel sem, ugyanis nem volt jogsid. S, ha eddig nem vigyorogtál, meg kacarásztál volna annyit, hogy az arcizmaid belefájduljanak, Danny dívákat magasan leköröző előadása garantáltan megtette a hatását.
Próbáltad visszafogni magad, de így is valósággal kirobbant belőled a nevetés. Megtapsoltad az alakítását, majd hasadat ölelve görnyedtél előre a székben a nevetés további hullámaival küzdve. Ez volt az első alkalom, hogy hosszú napok után, végre megint igazán tudtál nevetni.
Nem csak neked volt ám ilyen kicsattanó örömöd; a többiek is remekül érezték magukat a vízben hülyéskedve. Ráadásul valamiért úgy gondolták, hogy nektek is feltétlenül be kell csobbanni a jegyes tóba, ezt pedig ilyen, vagy olyan módon, de sikerült elérniük. A véletlennek köszönhetően pedig úgy alakult, hogy Göndörkével igen közel sodródtatok egymáshoz, ezzel olyan folyamatokat indítva el benned, amik teljesen megzavarták zakatoló szívedet, így az teljesen össze-vissza verdesett, már csak attól, hogy így ácsorogtatok.
Már éppen tettél volna annak érdekében, hogy tisztes távolságra kerüljetek egymástól, ugyanis a víz olyan hideg volt, hogy semmi kedved nem volt tovább ázni benne, de Danny keresztülhúzta azt a terved, hogy kiússz a partra és felmelegítsd magad a tábortűz mellet. Neki egészen más ötlete támadt, amit hiába próbáltál kiszedni belőle, nem akart neked elárulni. Csak mosolygott, miközben odébb húzott a többiektől és azt szerette volna, ha megbízol benne. Te pedig ezt tetted, és miután megálltatok, kíváncsian vártad, hogy végre kiderüljön, mit akart csinálni.
Amikor aztán megérezted magadon a kezének melegét és a testéből áradó hőt, ami a vizet is kellemesen felmelegítette körülöttetek, azzal választ is kaptál minden kérdésedre. Korábban már tanúbizonyságot nyert, hogy Göndiben valahol egy úriember veszett el, mikor a bál estéjén is nagyon odafigyelt rá, hogy meg ne fázz a kinti hidegben, most egyszerre lepett meg és vett le a lábadról azzal, hogy még egy tóban lubickolva is csak a te jólléted foglalkoztatta, ezt pedig nem is leplezted, bár az arckifejezésedet nem láthatta.
Te viszont az övének minden miniméterét alaposan szemügyre vetted abból az őrjítő közelségből, ami a légzésedet is szabálytalanná változtatta. Magadba ittad a látványát, pont úgy, mintha életeben most láttad volna őt először, pedig valójában azért igyekeztél jól az eszedbe vésni a vonásait, mert ez volt az első alkalom, hogy úgy néztél rá, mint soha ez előtt; a fiúra, aki megdobogtatta a szíved.
Alig akartad elhinni a saját felismerésed, ami olyan erősséggel kólintott fejbe, hogy még bele is szédültél egy pillanatra. Most, hogy már nem vakított el a saját makacsságod, hirtelen minden korábbi megfejthetetlen érzésed értelmet kapott, a mostaniak meg egy csapásra felerősödtek.
Szerettél volna a szemébe nézni, ezért megkérted, hogy nézzen rád. Most mindennél jobban szükséged volt rá, hogy láthasd Őt. Mindegy volt, hogy a saját zöld íriszei, vagy a pokolfajzattól kölcsönzött színben világító tekintete mögött, de látnod kellett. Meg kellett tudnod, képes vagy-e felismerni a pillantását.
Mikor lassan kinyitotta a szemeit, kíváncsi, ám gyengédséget árasztó pillantásoddal azonnal a tekintetét kerested, kis bíztatásul pedig ujjaiddal megcirógattad a karjait, amit valamiért még mindig fogtál. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre rád nézett és összefonódott a pillantásotok.
Ezeket a világító szemeket eddig még sosem láttad úgy, hogy ne Blöki gyilkos indulataitól lettek volna fűtve, ami nem mellesleg rád irányult. Most különös látványt nyújtottak; nyomát se láttad benne annak a majdnem elpusztíthatatlan lénynek, ami elvette az otthonodat, helyette sebezhetőséget láttál, egy ember esendőségét. Valakiét, aki küzdött, mert nem akart szörnyeteg lenni.
Erre pedig a kérésében megbújó negatív tónus – ami talán szégyen lehetett – teljes egészében ráerősített. Hogy mire gondoltál? Annyi minden kavargott vele kapcsolatban a fejedben, hogy kellett pár hosszúra nyújtott pillanat, míg rendezted magadban a cikázó gondolatokat és a hozzájuk társuló érzéseket. Végül lágyan elmosolyodtál, barna szemeiddel továbbra is az övét kutatva.
- Arra, hogy a szem a lélek tükre. - Tartottál egy kis szünetet mielőtt jobban kifejtetted volna. - Nem számít, hogy milyen színe van, hogy világít-e. Az a fontos, ami mögötte van. Ami itt van. - Jobb kezedet a mellkasához emelted és egyenesen annak közepére fektetted. Az ő lelkét ezer közül is felismerted volna, mert a tiéd azt súgta, hogy hozzá tartoztál.
Remélted, hogy megértette, mit akartál mondani ezzel; hogy nem kell szégyenkeznie. Előtted meg aztán főleg nem. Egy darabig még tartottad vele a szemkontaktust, aztán...
Nem tudnád megmondani, hogy idő közben te, vagy éppen ő tűntette el a távolságot köztetek, hogy a közelség valósággal kínzóvá váljon, meg azt se, hogy ez mégis mikor történt. Te már csak azt vetted észre, hogy a pillantásod, nem találta Göndiét, mert ő éppen az enyhén elnyílt ajkaiddal szemezett. A te tekinteted is lesiklott a szájára, a szíved pedig rögtön dobbant egy nagyot a rádtörő vágytól, hogy megcsókold. Ez a tény pedig egyszerre ijesztett meg és töltött el izgalommal, ami arra ösztökélt, hogy enyhén hátrabillentsd a fejed, felkínálva számára az ajkaidat. Már csak lábujjhegyre kellett volna emelkedned, hogy akár te magad...
Evan kiabálása törte meg a pillanat varázsát, arra késztetve, hogy gyorsan hátrébb ugorj Dannytől, mielőtt bárki felfedezhette volna, mi történt köztetek az imént. Bár ezt még te sem tudtad biztosra.
Olyan volt, mint egy éber álom, amiben nem létezett kettőtökön kívül senki és semmi a világon, Evan pedig a vekker volt, amit a legszíveseben agyon csaptál volna.
- Buli a városban? - Nem voltál benne biztos, hogy mennyire lenne jó ötlet. Ugyanakkor úgy érezted, most nagy szükséged lett volna valami italra. A többiek meg egyértelműen remek ötletnek tarották, az alapján, hogy ujjongni kezdtek és nevetve, meg izgatottan sutyorogva indultak ki a vízből, hogy készülődjenek. - Azt hiszem jobb, ha mi is készülődünk - jegyezted meg Göndörkének, azzal te is elindultál a part felé, amilyen sebesen csak tudtál.
Menet közben Megan is odacsapódott melléd, lelkendezve áradozott arról, mennyire jó lesz együtt vadulni, meg még valamit arról, hogy mennyire kell jól kinéznetek, te meg csak hamiskásan mosolyogtál és bólogattál, azt remélve, hogy nem szúrja ki, mennyire nem volt kedved ehhez az egészhez. A sátor felé haladva, elmentetek Evan mellett is, te pedig nem bírtad megállni és muszáj voltál oda szólni neki:
- Hogy neked mekkora ötleteid vannak..! - A jó isten se tudta volna megmondani a hanghordozásodból, hogy ezt szarkasztikusan mondtad-e, vagy sem.




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szer. Aug. 14, 2019 1:10 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka


Még életemben nem éreztem így senki iránt. Soha, de soha; és egy ideje már úgy gondoltam, nem is fog rá sor kerülni ebben az életben. Aztán Stella hurrikánként robbant be a lelkemhez vezető kapun, mindent felforgatva, ami addig kényelmesen megvolt ott, békében. Hacsak visszagondolok, milyen hirtelen hajlottak át a dolgok utálatból valami egészen másba, hogy a lányt, akit először ki nem állhattam, most hajlandó lettem volna a saját káromra védelmezni... Még mindig hihetetlennek tűnt az egész. Pedig nagyon is valódi volt, különben nem egyezkedtem volna vele arról, hogy megosztozhatunk a kedvenc zenekaros pólómon, az egyik féltve őrzött kincsemen. Ez már azért elég sok mindent elárult arról, mennyire fontos volt számomra ez az idegesítő lány. Ha már az AC/DC-s felsőmet is képes voltam odaadni neki...
- Na, na. Mindennek van egy határa, Stella. - ráncoltam a homlokom, de a hangomban érezhető volt a humor, hiába próbáltam elrejteni. Persze azt hozzá kell tennem, hogy a kocsimtól tényleg nem voltam hajlandó megválni, akármennyire is tudott megbűvölni Stella azzal az édes barna pillantásával. A Camaro nem jöhet számításba, nincs vita.
Később bevetettem a legjobb díva-imitáló tudásomat, aminek szerencsére hatalmas sikere lett, így pillanatokon belül mindketten olyan hangosan nevettünk, hogy csoda lett volna, ha senkinek nem tűnik fel.
Hát... Csodák márpedig vannak, ugyanis tényleg nem figyelt ránk senki; sokkal jobban foglalkoztatta őket a tóba való ugrálás, na meg az, hogy minket is beerőszakoljanak a fagyos vízbe. Végül Stellával addig idétlenkedtünk, míg valahogy egymásba nem gabalyodtunk, aminek az lett a vége, hogy elhúztam magammal tisztes távolságba a többiektől, egy egész kellemes ötlettel a fejemben. Ezt igyekeztem titokban tartani Barnácska előtt, gondoltam a meglepetés erejével sokkal hatásosabb lesz majd. Így is volt; amikor előhívtam Blöki erejét, és a víz kezdett kellemesen felmelegedni, ki se kellett nyitnom a szemem, hogy tudjam, sikerült meglepnem őt ezzel a kis akciómmal.
Korábban még sose próbáltam finoman kezelni a képességeimet. Nem volt rá szükségem, hogy ilyen apróságokra használjam, mivel azelőtt sose láttam benne mást, csak a pusztítást. Ráadásul a lelki állapotom se volt olyan szinten, hogy teljes önkontrollban tartsam magam. De Stella valahogy... Valahogy elérte, hogy meg akarjam tanulni irányítani ezt az erőt. Nem kellett kérnie rá, elég volt a puszta jelenléte, és a tény, hogy az épsége a fontossági listám elejére került. Ennél jobb indokot keresve se találhattam volna. Most végre volt valami, amiért érdemes volt küzdenem; és az, hogy ez a valami - vagyis inkább valaki - elfogadott engem, nem rettent el tőlem és megértett...Nem csak reményt adott. Valósággal felvillanyozott, elvette a józan eszemet és olyan érzéseket keltett bennem, amiket korábban nem ismertem.
És mégis, mindezek ellenére nehéznek éreztem, hogy Stella szemébe nézzek. Pedig ismert már, tudta, hogy mire kell számítania, és nem gyűlölt a szörnyeteg miatt, ami bennem lakozott.
Valahogy végül csak rávettem magam, hogy teljesítsem a kérését, annak ellenére, hogy attól féltem... Nem is tudom, mitől rettegtem ennyire. Talán attól, hogy mégiscsak elítél? De nem tett volna ilyesmit, hiszen ismerte a történetemet. Akkor mi tartott vissza arra a fél másodpercre?
S mintha ezt a kétségemet akarta volna elűzni, Stella gyengéden megcirógatta a karomat, ennek hatására pedig egy kellemes borzongás futott végig minden egyes kis sejtemen. Egy részem már ennyiből tudta, hogy nincs mitől tartanom, így csak-csak sikerült megtalálnom a kíváncsi barna szempárt, ami mindvégig engem figyelt.
Nem tudtam, mégis mi járhatott Stella fejében. Hiába próbáltam kiolvasni a pillantásából, képtelen voltam bármiféle árulkodó jelet találni, így inkább rákérdeztem, mire gondolt épp. Az, hogy néhány másodpercig semmi válasz nem érkezett, nagyon aggasztott, hiába társult hozzá az a kellemes, gyengédséget árasztó pillantás. Egy részem még a történtek után is rettegett attól, hogy ismét ellenségesek leszünk egymással, ha lejár az egy hetes határidő, bár ezt igyekeztem elrejteni Stella elől. Mint minden mást, amit éreztem vele kapcsolatban... Ami marhára nehéz feladat volt.
Végül csak megadta a választ, ezzel együtt pedig sikerült meglepnie, mivel egyáltalán nem erre számítottam. A tekintetem egy pillanatra lesiklott a mellkasomon pihenő kezére, majd ismét azokat a gyönyörű, barna íriszeket kutatta, amik őszinteségről árulkodtak. Talán ezek a szavak, és ez az apró érintés volt az, ami egy meghatódott mosolyt követően arra késztetett, hogy megszüntessem köztünk a távolságot - de talán nem is én tettem, hanem Stella. Vagy mindketten egyszerre. Fogalmam sincs. Az az egy pillanat teljesen kiesett. Csak azon kaptam magam, hogy a telt ajkaival szemeztem, és mindennél jobban vágytam rá, hogy megcsókoljam őket. Mindennél, de tényleg mindennél jobban. A mellkasom megremegett ettől a kínzó izgalomtól, a szívem ki akart robbanni a helyéről, s ez csak erősebbé vált bennem, amikor felfigyeltem azokra a kisebb-nagyobb visszajelzésekre, amiket Stella felől kaptam. Egy pillanatra úgy éreztem, talán neki is hasonló dolog járt a fejében, így már csak le kellett volna hajolnom, és...
És Evan úgy dózerolta le az egész momentumot, mint kisgyerek a kártyavárat. Stella hirtelen eltávolodott tőlem, vele egy időben pedig én is hasonlóan cselekedtem, szinte azonnal a stég felé fordítva a tekintetemet. Abban a pillanatban nagyon szívesen vízbe fojtottam volna az idióta haveromat.
Ismét Barnácska felé pislogtam, mikor elhangzott a kérdése, de az előbbi dolog után annyira furán éreztem magam a közelében, hogy meg kellett köszörülnöm a torkom, hogy képes legyek válaszolni neki.
- Úgy tűnik... - húztam a számat. Nem tetszett a buli gondolata, de nem akartam ünneprontó lenni, így inkább úgy döntöttem, nem fogom emlékeztetni Evant, hogy jelenleg én vagyok a főnök. - Menj csak előre, majd... - de mire befejezhettem volna, Stella már el is húzta a csíkot. Mivel mindenki más a part felé igyekezett, nem zavartattam magam, csak leereszkedtem a víz alá, hogy felébresszem magam a korábbi bűvöletből. Odalent annyival csendesebb volt minden...
- Hát ennek meg mi baja? - tanakodott Evan, miután Stella odaszúrt neki valamit, amit nem igazán értettem. Túlságosan el voltam foglalva a tóban haldoklással, hogy azt figyeljem, ki mit beszél a parton. - Mássz ki a vízből, Nicholson, ne kelljen rád várni! - hallottam végül a tompa kiáltást, amire kénytelen voltam visszatérni az élők közé. Mikor felértem a felszínre, megláttam Evant, aki már a kezét nyújtotta, hogy kivonszoljon a stégre. Amint odaértem, belekapaszkodtam, és felmásztam mellé; a hajamból, a nadrágomból, összességében mindenemből csöpögött a víz. Mégis, a legjobban nem az ázott seggem bosszantott, hanem az a gyökér előttem, aki úgy vigyorgott, mintha megnyerte volna a lottót. - Na, mi ez a búbánatos fej? - kérdezte, jót röhögve a szenvedős arcomon.
Szó nélkül feltápászkodtam, és megvártam, míg ő is hasonlóan tett. Csak ezután szántam rá magam, hogy odavessek egy szúrós pillantást, majd...
- Evan... Szép munka - jelentettem ki némi iróniával a hangomban, közben összefontam a karomat a mellkasom előtt.
- Kösz! - húzta ki magát Evan, aztán tartott egy kis szünetet, mint akinek épp kezdett leesni, mire gondoltam valójában. - Várjunk, ezt hogy ér...? - nem tudta befejezni, ugyanis egy jól célzott, az átlagnál valamivel erősebb ütést küldtem a vállába, ami akkorára sikerült, hogy elvesztette az egyensúlyát, és beborult a tóba. Maaaajd, amíg ő ott lubickolt, én szépen ott hagytam a francba, menet közben felszedve a pólómat a földről.
Nem tudtam, miféle bulira kell számítanom, így nem vittem túlzásba az öltözködést; egy fekete ing mellett döntöttem - amit a mellkasom közepéig szétgomboltam, az ujját kissé feltűrtem... Rossz szokás, Blöki hibája. Ehhez egy ugyanilyen színű farmert vettem fel, meg valami hozzá passzoló cipőt, és a szokásos ezüstkeresztes láncomat. A hajamat nagyjából belőttem, amennyire az emberileg lehetséges volt, de igazából majdnem ugyanúgy állt, ahogy szokott. Csak talán egy fokkal jobban.
Végül felerőszakoltam magam a buszra, ahol már jó páran kezdtek átváltani buli hangulatba; köztük volt Evan is, aki valami csoda folytán képes volt áram nélkül megszáradni öt percen belül. Amikor találkozott a pillantásunk, egyből elvigyorodott, mint akit nem az előbb löktem be a jéghideg vízbe.
- Nézzenek oda, Nicholson! - tapsolt néhányat, majd visszafordult a többiekhez. Nem sok kedvem volt csatlakozni, de inkább ők, mint a lányok, úgyhogy csak-csak odavánszorogtam hozzájuk.
Miután mindenki megérkezett, elindultunk a helyre, amit Evan készségesen megmutatott a buszsofőrnek a telefonján. Menet közben nem volt merszem keresni Stellát a szurkolócsapat tagjai közt. Annyira zavaros volt minden a fejemben, hogy ha csak egy pillanatra ránéztem volna, az arcom paradicsommá változott volna, ezt pedig jobbnak láttam, ha inkább elkerülöm. Hirtelen nagyon megkívántam a vodkát...
Nagyjából huszonöt percen belül a busz leparkolt az egyik utca szélén, egy Mojito nevezetű épület előtt. Az ott terpeszkedő biztonsági őr látványából ítélve ez volt az úticélunk, ami akkor vált száz százalékban biztossá, amikor kinyílt az ajtó, és Evan valami hatalmas nagy baromságot ordibálva leugrott a járdára.
- Remek... - morgolódtam, majd megfordultam, hogy mindenki rám figyeljen, mielőtt követték volna a példáját. - Nem vállalok felelősséget senkiért, úgyhogy csak ésszel! - jelentettem be, majd intettem egyet, amolyan "viszlát" gyanánt, és elindultam a kijárat felé. - Legkésőbb négyre érjen mindenki vissza! Aki lemarad, az itt tölti az éjszakát - tettem hozzá. Persze senkit nem hagytam volna ott, de így talán hajlandóak voltak betartani a négy órai gyülekezőt.
Mojito... Volt egy érzésem, hogy erre a névre mindig emlékezni fogok.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Aug. 17, 2019 3:06 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Mégis mi a fene ütött beléd?! Hogy lehettél ennyire meggondolatlan? - rikácsolt a belső hangod, miközben azon voltál, hogy a lehető leggyorsabban elhagyd a vizet, meg se várva, hogy Danny bármit is reagáljon a szavaidra.
Az egy dolog volt, hogy néhány perce még együtt nevetgéltél és ártalmatlanul flörtölgettél Dannyvel a parton, mert abban semmi komoly nem volt, csak elszórakoztatok. Az viszont egy egészen más szintre emelte a dolgokat, hogy komolyan az járt a fejedben, hogy megcsókolod.  Elég volt a víz, a figyelmessége, a közelsége, az a kis mosoly, na meg az, ahogy rád nézett és a melegség már nem csak kívülről, de belülről is átjárt, olyan érzéseket keltve benned, amiről azt hitted, hogy még jó hosszú ideig nem fogod érezni senki iránt. Olyan érzéseket, amik már éppen arra ösztönöztek, hogy lábujjhegyre emelkedve megszüntesd azt a maradék távolságot is kettőtök között, és valószínűleg meg is tetted volna, ha Evan hangja nem zavarja meg ezt a pillanatot.
Tudtad, hogy a hangnak a fejedben igaza volt, épp ezért valahol még jobbnak is láttad, hogy ez így alakult, ettől függetlenül meg bírtad volna fojtani a diáktársadat egy kiskanál vízben az időzítése miatt.
- Hát ez meg mi volt? - Megan csak úgy pillázott Evan irányába, miután olyan kedvesen odaszóltál neki. Láthatóan gőze sem volt róla, hogy mit akadályozott meg a fiú alig egy perccel ez előtt, pedig azt hitted, hogy majd első sorból fogja végignézni, mit műveltek Göndivel kettesben, ha már annyiszor célzott rá, de ezek szerint semmit nem vett észre az egészből, te meg örültél volna, ha ez így is marad.
- Semmi - legyintettél hanyagul. - Alig várom a bulit! - próbáltad ezt olyan hihetően előadni, amiért Oscar díjra is jelölhettek volna.
Megnek persze ennyi bőven elég volt, hogy visszatérjen ahhoz a témához, hogy milyen ruhát kellene felvennetek, na és, hogy végre használatba kerül az a dögös vörös rúzs, amit direkt az ilyen alkalmakra tartogatott.
Bármennyire is ódzkodtál jelenleg a bulinak még csak a gondolatától is, nem akartál hangulatromboló lenni, ezért színleltél némi lelkesedést az egész készülődési procedúra közben, ez alatt pedig annak a gondolatnak is sikerült megszilárdulnia a fejedben, hogy alkoholra lesz szükséged. Lehetőleg vodkára, naranccsal vagy valamivel felöntve.   
Ahhoz képest, hogy nem volt túl sok időtök elkészülni, ti lányok, baromi gyorsan összeválogattátok a szettjeiteket, meg megcsináltátok a hajatokat – már amennyire az vizes hajból lehetséges volt – és elkészítettétek a sminketeket. Mondjuk, te ezek közül egyiket sem csináltad igazán… A barátnőid nyomták a kezedbe a fekete rövidnadrágot és falatnyi toppot, amiből kint volt az egész hasad, amit egy kockás inggel dobtak fel, te pedig nem ellenkeztél, szépen magadra is vetted mindet. A hajaddal volt a legegyszerűbb dolgod, szárazra törölted a törülközővel amennyire csak tudtad, aztán hagytad, hogy úgy álljon, ahogy akar és abban bíztál, hogy hamarosan azért megszárad. A smink az megint egy külön történet volt, te visszafogott akartál maradni, Megan meg hallani sem akart erről, így végül egy kis civakodás után, rád is került, abból a vörös rúzsból, amiről állította, hogy az összes srác fejét el fogod tekerni vele, és ez kilencvenkilenc százalékkal több hímnemű egyed lenne, mint akin ezt a hatást esetleg el szeretted volna érni.
Miután mindannyian menetre készek voltatok, a lányok többsége izgatottan nevetgélve közelítette meg buszt, ügyelve rá, hogy felhívják magukra a srácok figyelmét, te meg inkább az voltál, aki kerülni próbálta, hogy bárki is észrevegye, hogy egy bizonyos valaki észrevegye. A tóban történtek után nem mertél még csak a szemei elé sem kerülni, mert tudtad; elég lenne, ha csak rád nézne, és máris vöröslene az egész arcod. Ezért gondod volt rá, hogy szorosan Meg mögött kapaszkodj fel a buszra és végig az ő nyomában maradj, míg a busz hátuljában le nem ültök, arra az esetre, ha Göndörke netalán már a buszon lett volna. De nem volt ott, szóval egy megkönnyebbül sóhajjal huppantál le a helyedre és figyelted onnan a többieket, akiknek többsége kezdett teljesen hangulatba jönni.
Valahonnan előkerült egy ásványvizes üveg is, amiben színes folyadék lötykölődött és kézről kézre járt a társaid között; valamiért erősen emlékeztetett téged a Valentin napi puncsra, aminek ugyan majdnem sikerült kinyírnia, végül segített valamennyire ellazulni. Abban bízva, hogy ez a csodalötty majd valahogy most is segít rajtad, elkérted Megtől az üveget és ittál belőle egy nagy kortyot. Danny pedig ezt a pillanatot választotta arra, hogy végre ő is felkászálódjon a buszra, te meg majdnem félrenyeltél a látványától. Megan még a hátadat is megütögette, meg ne fulladj mellette.
- Jól vagy? – kérdezte, mire gyorsan a kezedben lévő üveget kezdted bámulni, nehogy feltűnjön neki, min, vagyis inkább kin akadt meg a szemed igazából.
- Abszolút! – Túl gyorsan válaszoltál, így gyanakodva kezdett méregetni, mire te gyorsan a szádhoz emelted az üveget és újra meghúztad. – Tök jól vagyok! Miért ne lennék? – Újabb és újabb kortyok következtek, mire a barátnőd lassan elmosolyodott.
- Ezt nevezem alapozásnak! Azért hagyj a többieknek is!
Bármi is volt az, amit ittál, megtette a hatását; mire megérkeztetek a helyre, amiről Evan beszélt, már neked is legalább annyira volt kedved ehhez az egészhez, mint a többieknek. Már csak azért is, mert valamikor az út folyamán, kiokoskodtad magadban, hogy az lesz a legegyszerűbb módja Göndörke és az iránta fellángolt érzéseid figyelmen kívül hagyásának, ha jót bulizol a többiekkel és közben jól leiszod magad. Igen, ez a tökéletes taktika.
Danny beszédét követően, jókedvűen vigyorogva pattantál le a többiek után a buszról és már előre dobáltad a hajad, meg táncoltál az utcára szűrődő zene ütemére, mint aki már nem bír magával, annyira bulizhatnékja van. Volt ebben némi igazság, bár te inkább azért csináltad ezt, hogy lefoglald magad valamivel, amíg mindenki kimászott a buszból, hogy utána végre bemenjetek az épületbe, ami a Mojito nevet viselte.
Nem tudod, hogy sikerült összehozni, de valamelyik társadnak sikerült bedumálnia magatokat a biztonsági őrnél, utána a lányok többsége azonnal bevetette magát a táncolók közé, a fiúk meg követték őket és, aki éppen nem vonaglott valamerre a zenére, az vagy félre húzódott a táncparkettről és a lüktető zenétől valamerre, ahol lehet dumálni is, vagy egyenesen a bárhoz vette az irányt. Te ez utóbbi kategóriába tartoztál, ahogy beszabadultál, egyből pia után kutattál, Megan pedig készségesen állt a szolgálatodra és húzott keresztül az embereken a pultig. Ott aztán, amíg ő sorban állt, hogy italt rendeljen mindkettőtöknek, te körbe néztél a teremben.
Addig-addig vándorolt a tekinteted, míg meg nem akadt az egyetlen személyen, akire pont, hogy nem szerettél volna most véletlenül se felfigyelni. De valamiért mindig magára vonzotta a tekinteted és most is azon kaptad magad, hogy méregetni kezdted. Amikor erre ráeszméltél, azonnal hátat fordítottál neki és reménykedtél benne, hogy ő még csak véletlenül se látott meg.
Hol van már az a vodkanarancs?    




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szomb. Aug. 17, 2019 4:32 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Nem így terveztem ezt a kiruccanást. Úgy volt, hogy a meccs után szépen elleszünk a táborban, mindenki csinálja a maga dolgát, de nem. Valaminek máshogy kellett alakulnia, ez már akkor el volt döntve, mikor Stella csatlakozott a szurkolócsapathoz. Onnantól kezdve bátran számíthattam volna rá, hogy bármelyik pillanatban fura irányba kanyarodhatnak az események, főleg így, hogy már elég nehéz feladat volt kordában tartanom az érzéseimet. Túl sok volt belőlük. Talán ezért kezdtek kicsúszni a kezemből a dolgok, mikor Stellával olyan közel kerültünk egymáshoz a tóban. Ha Evan nem jelent volna meg... Gőzöm sincs, mi lett volna akkor. De talán az a rohadék Sors nem akarta, hogy ez összejöjjön Barnácskával. Vagy csak szórakozni akart velünk.
Evan. Annyira szerettem volna megfojtani, hogy pillanatok alatt a vízbe varázsoltam őt, mikor rám vigyorgott azzal az önelégült képével. Marhára megérdemelte, még ha nem is igazán értette, miért kapta a büntit. Nem állt szándékomban beavatni, bár amilyen eszes volt, úgyis rájött volna magától. Sőt, talán már sokkal régebb óta tisztában volt bizonyos dolgokkal, mint én magam.
A rövid készülődést követően felvonszoltam magam a buszra, és becsapódtam a fiúk társaságába. Hallottam valaki köhögését, de oda se mertem nézni, nehogy a tekintetem rátaláljon egy bizonyos barna szempárra. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne vonjam fel a figyelmet arra a káoszra, ami a fejemben lezajlott; próbáltam együtt nevetni a többiekkel a béna poénokon, közben fél szemmel azt figyeltem, mégis mi az istent adtak körbe egymás közt. Nem tartott sokáig rájönnöm, hogy valami baromi erős pia az. Talán nem tanárhoz illő reakció volt tőlem, hogy elfogadtam és meg is húztam az üveget, mikor odanyújtották, de... Máshogy nem éltem volna túl ezt az éjszakát. Meg ezt a rengeteg szarságot, ami folyamatában keringett a gondolataim közt.
Direkt kerültem Stellát még a pillantásommal is, hiszen... A francba is, az előbb majdnem lekaptam! Hogy jutott egyáltalán ilyesmi az eszembe? De mi mást tehettem volna? Az a pillanat, a közelsége, a mellkasomban zakatoló szívem; minden oda vezetett, hogy meg akarjam csókolni. Jobban, mint bármikor. És ezúttal nem engedtem volna el csak úgy.
Ehelyett ott punnyadtam a buszban, kamu vigyorral a képemen - ami az alkohol hatására félúton már nem is volt annyira megjátszva -, miközben egy csapat majdnem velem egyidős diák épp a tanári karrieremmel játszott. Ennél szánalmasabb pozícióban nem is lehettem volna, megmondom őszintén. Vagyis... Várjuk ki a végét.
Mikor megérkeztünk, egy kis figyelmeztetéssel próbáltam megóvni mindenkit a bulizás veszélyeitől, aminek láthatóan nem volt nagy hatása, ugyanis mindenki olyan nagy vidámságban hagyta el a buszt, hogy az semmi jóról nem árulkodott. A pillantásom akkor tévedt Stellára, amikor ő is lepattant a béna járgányról. Sikerült magába szívnia a többiek hangulatát, ezt messziről meg tudtam volna állapítani, hiszen már elég jól ismertem; de az a riszálás... És az a falatnyi kis ruha, amit olyan könnyen le tudtam volna... Ne, ne, ne, már megint itt tartunk!
Nagyot nyeltem, és épp ahhoz gyűjtöttem erőt, hogy elforduljak, amikor Evan átvetette a karját a vállam felett, és jókora erővel magához szorított, hatalmasat röhögve. Ez könnyen kizökkentett a korábbi állapotomból, bár nem biztos, hogy tényleg szerettem volna kilépni belőle.
- Józannak tűnsz, Nicholson! Ez nem maradhat így, ugye fiúk? - kiáltott fel az az idióta, majd a többi srác felé fordult velem együtt. Válaszul ők hangosan óbégatni kezdtek, meg tapsolni. Nem tudnám megmondani pontosan, hogy erre elnevettem  magam, vagy inkább vergődtem tovább. Azt hiszem, mindkettőt tettem egyszerre.
Valamelyik okostojás bedumált minket a biztonsági őrnél, így mire Evan végre elengedett, már csak két lacrosse játékos választott el a benti ricsajtól. Mire bejutottam, már a diákjaim felét se láttam, és a többit is csak azért, mert Evan és Dylan nem hagyták, hogy lerázzam őket. Valószínűleg így kerültem a táncparkett szélére, ahol még valamennyire érteni lehetett, ha valaki hozzám szólt; és talán miattuk találtam egy nagy adag fura löttyöt a kezemben, ami messziről árasztotta magából az alkohoz jellegzetes aromáját. Igaz, nem is olyan rég két héten át voltam folyamatosan illuminált állapotban, valamiért egyáltalán nem undorodtam el a pia gondolatától, sőt!
- Mi ez? - kérdeztem az ital beszállítómtól, aki természetesen nem más volt, mint Evan.
- Vodka van benne, meg valami anyám kínja. Nem tökmindegy? Húzd le! - kiabálta a választ, keresztül a lüktető, tüdőszaggató zenén. A mellkasomban éreztem a monoton ütemet, ami máskor az agyamra ment volna, de most egész tűrhetőnek találtam. Ha nem egy buliban lettünk volna, a kifinomult zenei ízlésem végett azonnal füldugót kerestem volna magamnak.
Gondolkodás nélkül döntöttem le az izét a torkomon, ami úgy mart végig, egészen a gyomromig, mintha életemben először ittam volna ilyesmit. Az arcomra egy pillanat erejéig fintor ült ki, majd egy köhintést követően visszanyertem a maradék méltóságomat.
- Azt a rohadt...! - ráncoltam a homlokom, szemügyre véve a poharat, amiben az előbb még ott volt az a gyilkos lötty. - Evan, te meg akarsz ölni!
A fiúk elnevették magukat. Pont, mint Valentin napkor...
Néhányan leváltak tőlünk, és inkább elmentek a lányokat zargatni, vagy tudja franc, mit csinálni. Mi viszont maradtunk a buli nyugisabb részén, legalább is ott, ahol nem lökdöstek az emberek jobbra-balra, mint valami billiárd golyót.
- Na mesélj csak, edző, mi van veled meg az Argent csajjal? - vetette fel a kérdést Dylan, közben finoman a bárpult felé biccentve. Követtem a pillantását, egészen addig, míg ki nem szúrtam Stella alakját. Épp háttal volt nekem, de még így is alig tudtam levenni róla  a szemem.
- Semmi. Mégis mi lenne? - vontam  vállat, életem második legnagyobb hazugságát vágva oda. Az elsőt inkább ne is említsük.
- Dylan, inkább tedd magad hasznossá, és hozz még egy kört ebből a szarból! - szólt közbe Evan, megmentve attól a kínos beszélgetéstől, amit el akartam kerülni. Dylan - mivel az egyik fiatalabb játékosunk volt -, szó nélkül kikapta a kezünkből a poharakat, és a szemeit forgatva indult el a pult felé. Még pont láttam, hogy Stella közelében állt meg, mielőtt Evan ismét magára vonta volna a figyelmemet. - Szóval?
Meglepetten fordultam felé. Azt hittem, meg akart menteni, erre...
- Mondtam már, nincs semmi! - csóváltam a fejem, és abban a pillanatban meg is éreztem, hogy az a marha erős cucc keverve ezzel a vodkás izével nem volt túl okos döntés. - Miért hiszi mindenki azt, hogy van valami?
Erre már nagyon régóta kerestem a választ, de még sehogy se sikerült rájönnöm.
- Ember, ne engem próbálj beetetni ezzel a dumával! Van két szemem, látom, hogy bejön a bige!
Jaj ne. Kezdődik. Elég volt az a kevéske pia hozzá, hogy elfeledkezzek magamról, és...
- Azt bezzeg nem láttad, hogy a tóban... - még időben a számra tapasztottam a kezem, mielőtt kimondtam volna, amit akartam.
- A tóban mi? - vonta fel a szemöldökét Evan, de mielőtt erre felelni tudtam volna, egy kéz szorítását éreztem meg a csuklómon, és a következő pillanatban a nem túl józan állapotú Madison cibált a táncoló tömeg közepe felé. Esélyem se volt ellenkezni.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Aug. 17, 2019 7:57 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Fogalmad sem volt róla, milyen méreg volt abban az üvegben, amiből az ötödik nagy korty után már nem számoltad mennyit ittál, de az biztos, hogy elég erős volt hozzá, hogy rajtad is kifejtse a hatását. Ugyan ez még nem szállt a fejedbe, sokat dobott a hangulatodon és elnyomta benned azt az idegességet, amit Danny puszta jelenléte váltott ki belőled.
Ha csak egy pillanatra is ránéztél, azonnal az jutott az eszedbe, hogy mi történt volna a tóban, ha Evan nem zavar meg benneteket. Vagy, hogy annak milyen következménye lett volna rátok nézve. És, hogy igazából mennyire akartad, hogy megtörténjen. Ezektől a gondolatoktól pedig nagyon, de nagyon szerettél volna megszabadulni, azt pedig csak úgy érhetted el, ha valamivel távol tartod a figyelmedet Göndörkétől, erre meg csak egy jó módszer jutott az eszedbe; az ivászat.
Így nem meglepő egyáltalán, hogy amint valami csodának köszönhetően bejutottatok a szórakozóhelyre, te azon nyomban a bárpult felé vetted az irányt. Pedig komoly kétségeid voltak a bejutást illetően, esküdni mertél volna rá, hogy a biztonsági őr el fog titeket kergetni azért, mert a többségetek ránézésre se tűnt huszonegy évesnek, bár lehet, hogy ezt csak te láttad így. Vagy, bármelyik srác is beszélt az őrrel, nagyon jó meggyőzési képességekkel rendelkezett. Akárhogy is, örültél, hogy végül gond nélkül beengedett titeket és, hogy idebent valószínűleg már senki nem fogja elkérni a személyiteket, bár le merted volna fogadni, hogy jó néhányotoknak volt kamu igazolványa. Neked is volt, még a nagybátyád csináltatta neked, de ez már egy egészen más történet.
Mialatt arra vártál, hogy Megan végre megszerezze az italaitokat, volt időd nézelődni és amilyen a te szerencséd, a pillantásoddal mindjárt rá is találtál Dannyre a sok ember között. Bármennyire is tudtad, hogy nem kellene és próbáltad benne megállítani magad, nem tudtál ellenállni a késztetésnek, hogy rajta legeltesd a tekinteted. Már a buszon is fullasztónak találtad a megjelenését, abban a fekete, félig kigombolt ingben, meg azzal rakoncátlan, de valahogy mégis tökéletesen belőtt hajával, és most, hogy jobban megnézted, újra rád tört ez az érzés, hirtelen nagyon szárazzá változtatva a torkodat is.
Na, most borzasztóan nagy szükséged lett volna arra az italra. Gyorsan elfordultál, abban a reményben, hogy sem ő, sem a körülötte lévő srácok nem láttak meg. De ha talán mégis kiszúrták volna a bámészkodásod, akkor most nagyon erősen próbáltál úgy tenni, mint akinek nem jutottak eszébe illetlen dolgok az edzőjével, mi több..! Lakótársával kapcsolatban.
Te jó ég! Hogy a francba fogsz ezek után megmaradni vele egy lakásban? KETTESBEN? Ez olyasmi volt, amibe eddig baromira nem gondoltál bele és most összeugrott a gyomrod, ahogy ez átszaladt a fejeden.
Hol a francba vagy már a piával, Megan?!
Pillantásoddal azonnal a pultos irányába kezdtél nézelődni, aki előtt úgy tűnt, megcsappant a korábbi nagy sor, már láttad azt is, ahogy Meg a pultra hajolva, bűbájosan mosolyogva mondott valamit a pasasnak, aki közben elkészült az italokkal és vigyorral a képén át is nyújtotta őket. Alig néhány másodpercen belül, Meg már melletted volt és feléd nyújtotta a nagyobb poharat.
- Na végre! Köszi. – Azzal a lendülettel, ahogy átvetted tőle, meg is húztad az italt. A folyadék végig marta a nyelőcsövedet és grimaszba rántotta az arcodat. – Ugh! Ebbe meg mi a fene van? – kérdezted, enyhén eltartva magadtól a poharat.
- Vodka és egy kis narancs – nevetett rád.
- Aha, akkor gondolom a narancs csak a színe miatt van benne...
- Valahogy úgy.
Szörnyülködve néztél a kezedben tartott pohár tartalmára. Meglötyögtetted az italt, aztán amolyan „lesz ami lesz” mozdulattal rántottá egyet a válladon és ledöntötted az egészet. Másodjára is pont olyan piszok erős volt, mint elsőre, de most a szemed se rebbent tőle. Megan az egészet egyre nagyobbra kerekedő szemekkel nézte végig, talán még a szája is tátva maradt néhány pillanatra, mielőtt mindent tudó mosolyra húzta volna azt.
- Oké, ki vele! – Valószínűleg nagyon értetlen fejet vághattál, amiért úgy érezte, hogy elő kell vennie a vallató nézését. – Ugyan már, Stella. Te sosem iszol ennyit. Valami van, ne is próbáld meg tagadni. – Olyan fejet vágtál, mint akinek fogalma sincs, hogy miről beszél.
- Csak jól akarom érezni magam, ennyi. – Mintha ezt akarnád igazolni, lassan elkezdtél mozogni a titeket körül ölelő zenére.  Ahogy a fejeddel is enyhén bólogattál, felfedezted, hogy az mintha könnyebb lenne a megszokottnál. Egy fokkal közelebb a boldog gondtalansághoz.
- Nem Nicholsonról van szó, ugye? Azóta vagy ilyen fura, hogy kimásztál a tóból, ahol egyébként vele láttalak utoljára. Történt valami? – Akkora felháborodással néztél rá, amilyennel talán még sose. Na persze nem azért, mert ne lett volna baromira igaza, inkább azért, mert már megint felhozta őt, amikor te minden erőddel azon voltál, hogy az eszedbe se jusson.
- Nem – eltartott egy hosszú pillanatig mire válaszoltál.
- Haboztál!
- Nem is! – ezt bezzeg azonnal rávágtad.
- Ezek szerint nem is érdekel, hogy épp Madisonnal táncol? – biccentett valahová mögéd, a táncolók közé, te pedig nemlegesen a fejedet ráztad, de azért automatikusan arrafelé fordultál. Azt hitted, hogy Meg csak viccel, de amikor megláttad, Dannyt a tömeg közepén…
- Hogy mi van?!
Megan azonnal nevetésben tört ki melletted, bár a kezével igyekezett befogni a száját és visszatartani a kacaját, nem nagyon akart neki összejönni. Aztán egyik pillanatról a másikra mégis csak elhallgatott, ami arra késztetett, hogy Göndörkéről megint rá figyelj.
- Szerinted mennyit hallott? – Alig észrevehetően egy távolodó alak felé mutatott, akiben Dylant vélted felfedezni, amint épp Evan felé tartott.
Bosszúsan morrantál egyet, de nem válaszoltál a kérdésre, csak kivetted Meg kezéből az italát és bármi is volt az, bedöntötted az egészet. Ez után leraktad a kiürült poharakat a pultra, és mielőtt kétszer átgondolhattad volna, karon ragadtad a barátnődet és magad után húztad a táncolók közé.
Egyenesen oda vezetted, ahol a többi diáktársad tömörült egy kupacba, nevetgélve bohóckodtak, önfeledten ringatva magukat a zene ütemére. Tudat alatt is úgy helyezkedtél el köztük, hogyha akartad volna, tökéletes rálátásod nyílt Madisonra és Göndire, miközben a lehető legmesszebb voltál tőlük.
Hagytad, hogy a tested magától mozduljon a zenére, próbáltad teljesen átadni magad a ritmusnak, miközben hol Megannal, hol egy másik barátnőddel, hol valamelyik fiúval keveredtél párba egy rövid időre. Perceken belül meg is feledkeztél minden másról, ami körülötted zajlott, csak a dübörgő zene létezett és az a szédítő érzés, ami kezdett eluralkodni rajtad.
Nem tudod mennyi ideje táncolhattál a többiekkel, az időérzéked úgy ahogy volt elvesztetted, annyira sikerült eleresztened magad. Körbe nézve a társaidon, rajtuk is azt láttad, hogy eléggé feloldódtak és jól érezték magukat. Főleg Madison, aki még most is minden erejével azon volt, hogy maga mellett tartsa valahogyan Dannyt. Megfordult a fejedben, hogy talán oda kellene menned és megmenteni szerencsétlent, még el is indultál feléjük, de aztán egyetlen rövid pillanatra szembe találtad magad azokkal a zöld szemekkel, ennyi pedig elég is volt neked, hogy gyorsan meggondold magad, s nem foglalkozva azzal, hogy mennyire volt látványos mozzanat, szinte azonnal sarkon fordultál és menedéket kerestél a barátaid takarásában.
A fények pedig ezt a pillanatot választották arra, hogy egy szemhunyásnyi idő alatt teljesen megváltozzanak, halvány kékes derengéssel borítva be mindent, miközben a falakra festett minták, az emberek ruhái és kiegészítői az UV fényben világítani kezdtek. Úgy érezted, a buli még csak most fog elkezdődni igazán.  




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szomb. Aug. 17, 2019 11:03 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Hatalmas csoda volt, hogy beengedtek minket a klubba. Egyetlen épeszű magyarázatom akadt rá: nem volt elég ember odabent, így egy csapat piára szomjas, bulizhatnékban égő fiatal pont jól jött nekik. Ez a teóriám azonban elég hamar megdőlt, tekintve, hogy dugig volt a terem, amikor beléptünk. Olyannyira, hogy szinte azonnal el is vesztettem néhány diákot, akik sebesen bevetették magukat a táncoló tömegbe, vagy épp a bárnál kerestek maguknak egy szabad helyet. Nekem persze Evanék társasága jutott, akik egy percre se voltak hajlandóak szem elől téveszteni. Volt egy sejtésem, hogy le akartak itatni, és ez meg is bizonyosodott, amint a kezembe került az a gyilkos lötty.
Kételkedve ugyan, de lehúztam az egészet, ami így savként marta végig a torkomat, majd voltaképpen mindent, ami az útjába került odabent. A reakciómért jól kiröhögtek; de nem nevettek volna ennyire, ha láttak volna néhány hete... Sőt, talán elvittek volna elvonóra, vagy ilyesmi. Szerencsére volt bennem annyi büszkeség, hogy az átmeneti alkoholizmusomat még csak meg se említsem senki előtt. A méltóságommal együtt a tanári karrieremet is lehúzhattam volna a vécén, na meg ki tudja, mi egyebet még. A hivatalos, kizárólag szakmai kapcsolatomat Stellával. A majdnem barátit szintén. Meg...
Ebből a gondolatmenetből Dylan rántott vissza a valóságba, a jelenlegi helyzetben legkínosabbnak mondható kérdéssel, ami csak eszébe juthatott. Próbáltam hárítani, de nem volt túl sikeres próbálkozás, hiszen a hülye is láthatta, hogy valamit elhallgattam. Viszont Evan hamar közbeszólt, így megúsztam a faggatósdit. Legalább is azt hittem... De nem, a haverom csak azért küldte el Dylant, hogy utána ő kérdezhessen ki Stellával kapcsolatban. Őt már annál nehezebb volt levakarni, mert valami oknál fogva egy pillanat alatt ki tudta olvasni a fejemből az összes létező gondolatot, ezt kihasználva pedig elég hamar össze tudta rakni a képet, ha nagyon akarta. Így hát annyira nem volt meglepő, hogy nem fogadta el a válaszomat.
Kezdett felidegesíteni a dolog, főleg, mivel mindenki másnak annyival egyszerűbb volt ez a szituáció, mint nekem; mintha ők pontosan tudták volna, mi van, és csak én voltam olyan vak, hogy ne vegyem észre. Ez, és a korábban ledöntött ital hatására majdnem ki is csúszott a számon, hogy mi történt a tónál pontosan, és Evan szinte azonnal rá is kapott a horogra, csak aztán időm nem maradt, hogy kimagyarázzam magam, ugyanis Madison - nem túlzottan beszámítható állapotban - elkapott, és elkezdett a táncolók közé rángatni. Valószínűleg egyáltalán nem volt kíváncsi a remek ellenérveimre a közös táncot illetően, és ezért nem kérdezett meg, mielőtt elragadott volna a társaságomtól.
Neki hála tehát, pillanatokon belül a táncparkett közepén találtam magam, egy olyan lány társaságában, aki soha, még csak minimális szinten se vonzotta a figyelmemet. Míg ő azon volt, hogy valahogy megpörgesse magát a karom alatt, én semmit mondó fejjel, nagyot sóhajtva próbáltam elkapni a zene - ricsaj - ütemét, de... Áh, ehhez nem ittam eleget.
Aztán valami csoda folytán elindult egy régebbi szám remix változata, amit elég jól ismertem ahhoz, hogy hirtelen kedvet kapjak a mocorgáshoz, ráadásul az agyam egy bizonyos szeglete elkezdett lezsibbadni a gyilkos alkoholtól, ami szintén oldotta bennem a felesleges feszkót. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy kezdem élvezni a dolgot, így Madisonnak már nem kellett kénytelenkednie, hogy megpörgessem. Még a szám széle is elkezdett felfelé görbülni, ahogy azt figyeltem, milyen magabiztosan mozgott ez a lány a tömegben. Persze közel se érdekelt annyira, mint az, hogy Stella merre csámboroghatott éppen...
És milyen érdekes, amint eszembe jutott a neve, vagy az az egyszerű tény, hogy milyen gatyafeszítően festett abban a fekete szerelésben, sikerült észrevennem őt a táncolók között. Épp az egyik barátnőjével ropta, de alig, hogy felfigyeltem rá, Madison ismét a látószögembe került. Egy másodperc alatt elment a kedvem a bulitól, pláne, amikor a szemem sarkából nem sokkal később egy hímnemű egyedet szúrtam ki Stella körül legyeskedni. Annyira szívesen odamentem volna, hogy...
De alig, hogy feléjük lendültem, a partnerem elkapott, és visszahúzott magához. A retkes élet essen bele abba a...
Morogtam az orrom alatt valami nem túl illendőt, közben igyekeztem lehámozni Madison vékonyka karjait a nyakamról, de akárhogy próbálkoztam, nem engedett el. A pillantásom Evanék felé siklott, és egyből könyörgővé vált, mikor sikerült felvennem a szemkontaktust azzal az idiótával.
- Segíts...! - tátogtam neki, de ő csak röhögött, majd Dylan felé fordult, és átvette tőle az italt, amit eredetileg nekem szánt volna. Látványosan meglötykölte a poharat, miközben ismét rám nézett, aztán lehúzta az egészet. Valamit még sugdolóztak, de a szuperhallásom egy ilyen helyen egyáltalán nem funkcionált olyan jól, mint azt szerettem volna.
- Talán le kéne ülnöd néhány percre! - próbálkoztam Madisonnál, átkiabálva a hangos zenét.
- He? - hajolt közelebb, én meg automatikusan hátrébb húztam a fejemet.
- Mondom le kéne ülnöd egy kicsit! - kiáltottam ismét, megint csak sikertelenül. A tekintetem ezúttal Barnácskát kutatta, aki ezt a pillanatot választotta arra, hogy meginduljon felénk. Ám amint összetalálkozott a pillantásunk, tett egy hirtelen kanyart, és elindult másfele.
Értetlenül pislogtam, észre se véve, hogy Madison hozzám beszélt.
- Hahóó!
Ez a "hahó" olyan élesen kólintott fejbe, hogy egy pillanatra meg is szédültem.
- Mi?
A lány már épp szóra nyitotta a száját, amikor a fények váratlanul megváltoztak, és az egész hely egy fél másodpercen belül UV partivá alakult át. Azonnal az üvegház jutott eszembe, na meg minden, ami ott történt Valentin napkor. A dj valami festékről kezdett hadoválni, de a felét se értettem, annyira lekötött a nagy váltás utáni meglepettségem. Még a zene stílusa is más lett, ebbe több dallamot tettek, némi elektronikus beütéssel.
- Mads, miért nem mész, és pingáltatod ki magad egy rakás pillangóval? - vágott be közénk Evan, megragadva a partnerem vállát, hogy irányba állítsa. Ő pedig csak nagy vigyorral bólogatott, és már nyúlt volna értem, hogy magával rángasson, de a haverom ismét megmentett a katasztrófától. A vigyora ebben a fényben még feltűnőbb volt, mint általában. - Nem, nem, az edző marad! Menj szépen!
Lezárásképp Evan elhúzott az ellenkező irányba, ahol a srácok már egy rakás ecsettel, meg világító, színes löttyökkel vártak. Ja, és újabb adag piával, amit azonnal a kezembe is adtak, amikor odaértem. Ezúttal gondolkodás nélkül ledöntöttem, meg se kérdezve, mi volt az.
- Ez igen, Nicholson bekeményít! - gúnyolódott Maverick, de minden jó szándék érezhető volt a hangjában.
- Úgy ám! Hát még ha úgy nézne ki, mint aki tényleg bulizni jött..! - szólalt meg Dylan, majd megragadta a vállamat, a fülemhez hajolt, és valamivel halkabban hozzátette, hogy: - Az Argent csaj majdnem idegbajt kapott, amikor meglátott Madisonnal. Csak mondom.
De még mielőtt erre reagálhattam volna, valami hideg és nyálkás került az arcomra, és ugyanebben a másodpercben Evan nevetése harsogott fel. Eltátottam a számat, mikor Dylan nagy vigyorral távolabb lépett tőlem, és azonnal odanyúltam az arcomhoz, hogy megtudjam, mégis mi az istent kent rám. Az ujjamon kék festék világított, mikor magam elé tartottam.
- Ó, szóval így állunk? - hitetlenkedtem, majd kikaptam Maverick kezéből az egyik ecsetet, amit pont akkor mártott bele a zöld festékbe, és egyenesen Dylan felé lendítettem, aki így egy csodás csíkot kapott az orrára. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a fiúkkal elkezdjünk csatázni, na meg közben még többet inni; a végére mindannyian úgy néztünk ki, mint akiket megtámadott egy részeg absztrakt festőművész. Nagyon, de nagyon részeg festőművész.
Annyira viszont csak nem lehetett katasztrofális a végeredmény, mivel a srácok olyan kerek szemmel pislogtak rám, mintha én lettem volna a megváltó.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Hogy lehet az, hogy te még most se nézel ki szarul? - háborgott Dylan. - Evan úgy fest, mint akit lehányt egy rohadt unikornis, te meg simán mehetnél így a Rolling Stone magazin címlapjára!
Ezt nehezen tudtam elképzelni. Ráadásul Dylan láthatóan nem volt józan állapotban, így nem nagyon akartam elhinni, amit mondott. Aztán a többiek bólogatni kezdtek...
- Na jó, most akkor bulizunk, vagy inkább csodáltok még egy kicsit? - kérdeztem végül, kissé nehezen forgó nyelvvel. A fenébe, mennyit ittam abból a vodkás átokból?
Elég volt ezt kimondanom, a többiek azonnal észhez tértek, és szétszéledtek. Végre volt egy kevés időm egyedül, bár... Annyira mégse volt jó ötlet, mert azonnal eszembe jutottak Dylan szavai. És villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy ha tényleg úgy történt, ahogy állította, akkor ezek szerint Stella féltékeny lett Madisonra... Megszomjaztam. Határozottan szükségem volt még egy adagra abból a vodkás borzalomból.
Azonnal megindultam a bár felé, ahol mázlimra pont sikerült elkapnom a pultost. Nagy nehezen elmagyaráztam neki, mit kérek, majd ahogy ő elment, hogy összedobja, letámaszkodtam, és a hajamba túrtam. Néhány tincsem szintén festékes lett, így voltaképp a szivárvány majdnem minden színe rajtam díszelgett. Remekül passzolt a fekete öltözékemhez, bár így esélyem se volt elrejtőzni a kíváncsi tekintetek elől.
Nagyot sóhajtva emeltem fel a fejem, hogy körbepillantsak a teremben. Ebben a világításban nem nagyon volt esélyem megtalálni az egyetlen érdekes személyt, akit egyébként kerülni akartam; de nem is kellett, mivel ott volt mellettem. Vagyis, nem közvetlenül mellettem, csak tőlem nagyjából egy méterre. A tekintetem azonnal megakadt rajta, hiszen még ebben a kékes fényáradatban, az üvegházas kalandunk emlékében úszva se láttam nála szebbet.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Aug. 18, 2019 4:43 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Megtippelni sem tudtad volna, Dylan vajon mennyi ideje állhatott a közeletekben és mit, na meg mennyit hallott abból a beszélgetésből, ami közted és Megan között lezajlott, hiszen egyáltalán nem vetted észre még csak azt se, hogy mikor parkolt le melletted, de ha valamit fixen tudtál, akkor az az, hogy ma este nem létezett olyan probléma, amit az alkohol ne oldott volna meg. Ezért ahelyett, hogy tovább bosszankodtál volna azon, hogy Dylan mennyire pletykás és milyen hírekkel fog visszatérni Evan cimborájához, vagy, hogy Madison teljesen Dannyre csimpaszkodott, inkább elvetted Megan italát és egy levegővel megittad az egészet. Szükséged volt erre. Arra, hogy az alkoholos mámor átmenetileg megszabadítson a gondjaidtól és egyetlen éjszaka erejéig felszabadítson.
Egészen jól is működött a dolog, miután bevezetted Megant a táncolók közé és megtaláltad a tökéletes helyet a többiek között, percek alatt képes voltál elengedni magad. Kiürítetted a fejed és hagytad, hogy azt a zene töltse ki, miközben a tested önálló életet élve mozdult a dübörgő ütemre. Ez okozta, hogy az egyik pillanatban még lányokkal simultál össze nevetgélve, a következőben meg a fiúk előtt tekerted meg a csípőd, ez utóbbit természetesen tisztes távolságból, már amennyire lehetett azt annak nevezni. Egyedül Logannel kerültél közelebbi kontaktba tánc közben, mert ő volt, akinek a csapat a győzelmet köszönhette az utolsó pillanatban szerzett ponttal és a többiekkel úgy gondoltátok, hogy megérdemel egy öltáncot. Persze, semmi komoly nem volt az egészben, mert csak poénból az ölébe ugrottál, ő pedig néhányszor körbefordult veled, mielőtt nevetve eleresztettétek egymást és külön folytattátok tovább a bolondozást. Mondjuk, hazudnál, ha azt állítanád, titkon nem remélted, hogy Göndörke majd megpukkad, ha meglátja, te milyen jól szórakozol a többiekkel, míg ő a teljesen ráakaszkodó Madisonnal volt elfoglalva.
Egy pillanatra ki is tekintettél rájuk, miközben újra a barátnőiddel táncoltál egy kupacban és bármilyen gonoszul is hangozzék, baromira jól esett a lelkednek, hogy azt láttad, Danny legszívesebben elmenekülne a lány elől. Talán ez volt a kiváltó oka annak, hogy felmerüljön benned, hogy odamenj hozzájuk és valahogy leszereld a részeg pomponlányt. Még magabiztosan el is indultál feléjük, de aztán alig pár lépés után, ahogy a tekinteted találkozott Göndiével, mindjárt meg is fordultál, hogy a táncoló testek között eltűnj a szeme elől.
Nem, nem. Nem dolgozott még benned annyi pia, hogy odamenj beszélgetni vele. Szóval sürgősen szerezned kellett még. Na, nem ám csak azért, hogy esetleg bátorságot meríts belőle, hanem azért, mert abban reménykedtél, ha eleget iszol, akkor el is felejted, ezt a remek ötletet. Meg amúgy is, ennyi táncolás után kijárt neked még egy pohár vodka-valami.
Már épp elindultál, hogy keresztül fúrd magad a tömegen, amikor a terem világítása hirtelen megváltozott és körülötted minden UV színekben kezdett fényleni, kísértetiesen emlékeztetve arra az estére, amelyen először láttál mesebeli ragyogó virágokat. Még a zene is megváltozott, miután a dj felhívta mindenki figyelmét a festékekre, amelyek a terem széleihez voltak bekészítve arra az esetre, ha szándékában állt volna a bulizóknak magukat kipingálni vele. Mondani se kell; mindnek szándékában állt.
Amíg a bámészkodással voltál elfoglalva, valaki karon ragadott, te pedig meglepetten pislogtál Meganre, aki nagy vigyorral az arcán kezdett húzni a világító festékes kupacok egyikéhez.
- Gyere már, nekünk is kell szereznünk belőlük! Majd meglátod, milyen jó mintákat fogunk rád festeni! – lelkendezett, te pedig nem tudtad, hogy az a bizsergés a gyomrodban az izgalomtól volt-e, vagy inkább a félelemtől.
Végül bármiféle ellenkezés nélkül követted a barátnődet a többi lányhoz, akik már maguk köré gyűjtöttek minden színű festékből és mindenféle ecsetből, meg egyéb kellékből egyet. Fawn is köztük volt, rámosolyogtál, amikor észrevetted. Fura, most láttad őt először mióta megérkeztetek erre a helyre, kíváncsi lettél volna rá, hogy eddig merrefelé volt és mit csinált. Talán rá is kérdeztél volna, ha Madison nem kezd el mindenféle összevisszaságot motyogni arról, hogy fessetek rá pillangókat, mert Evan ezt tanácsolta neki és még valamit arról is, hogy mert ez Nicholson edzőnek tuti tetszene. A semmiből valamiért elfogott a késztetés, hogy egy egész vödörnyi festéket boríts a képébe.
- Madison, biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte tőle Lily, aggodalmasan méregetve őt. A vak is látta rajta, hogy Madison nem igazán volt már tudatában annak miket beszél vagy csinál, de ettől nem idegesített kevésbé, hogy Danny körül próbált repdesni.
- Hát persze, hogy ezt akarja! Ugye, Madison? – Megerősítést várva pillantottál rá, miközben folyamatosan bólogattál, ezzel őt is arra ösztönözve, hogy hülyén vigyorogva bólogatni kezdjen. – Ha pillangókat szeretne, fessünk neki. Csináljunk belőle egy pillangóhercegnőt!
A kijelentésedre a lányok munkához láttak, ecsetet ragadtak, meg festéket és aprócska pillangókat kezdtek festegetni a lány szabad bőrfelületeire. Te pedig ezt a jelentet elnézve azon gondolkoztál, vajon mekkorát fog nevetni ezen Evan és Göndi, ha meglátják.
Megan melléd lépett és alig észrevehetően felemelte az öklét, mire te hozzáérintetted a tiédet és cinkosan egymásra vigyorogtatok. Ő volt talán az egyetlen, aki értette, miért támogattad Madison kívánságának teljesítését, de mintha Fawn szemében is a mindent-értés szikrája csillant volna meg.
Végül minden lánytól kapott magára egy-egy pillangót, még te is valami egész szépet rajzoltál a kezére, valaki más viszont egy hernyóval is megörvendeztette őt, és akárki rajzolta is azt, egy életre a szívedbe zártad érte. Már csak az utolsó nagy pillangót kellett rárajzolni az arcára, mintha csak egy maszk lett volna, azt pedig Lily intézte neki, addig a többiek meg elkezdték egymást kipingálgatni.
- Akarod, hogy téged is kifesselek, Stella? – kérdezte Madison, épp egy másik lánynak az arcát festegetve, valami eszméletlenül klassz kacskaringós mintákat rajzolva az arca két oldalára.
- Naná! Csak előbb hozok még inni a csapatnak, úgy látom, hogy rátok fér – válaszoltad vigyorogva, aztán már ott se voltál.
Szépen a pulthoz nyomultál és gond nélkül kikértél egy tálcányi vodka shotot. Most a korábbinál kevesebben ácsorogtak ott, úgy tűnt, mindenki a festegetéssel volt elfoglalva. Körbe nézve, már láttad is, hogy jó pár ember bőrét díszítette színes motívum; voltak akik elég extra és igényes dolgokat festettek magukra, volt aki csontváznak festette magát, megint mások minimalista dolgokkal dobták fel a kinézetüket, és voltak akik csak össze vissza kenték magukat festékkel…
Az ott Evan és Dylan?
A két srác épp egymástól ellentétes irányba tartott és úgy néztek ki, mint akiken átment egy szivárvány. Tetőtől talpig festékesek voltak, a nyakadat tetted volna rá, hogy valamiféle festék-csatában tettek szert erre a kinézetre. Megmosolyogtad őket. Aztán a tekinteted visszafordítottad a pult felé, ahonnét meg is kaptad a kért italokat, mindegyik kék színűen világított. Már a tálcával együtt meg is fordultál volna, hogy visszamenj a lányokhoz, amikor valamiért, egy belső megérzés hatására úgy döntöttél, hogy vetsz még egy pillantást a körülötted lévő emberekre. Alig egy fél pillanaton belül, sikerült is kiszúrnod Dannyt. Pontosan úgy nézett ki, mint az a másik kettő, de valahogy még ez is jól állt neki.
Ő is éppen feléd nézett, te pedig kivételesen nem rohantál el. Bár gondoltál rá, nem tetted meg. Egyszer bejátszani ezt egy dolog volt, másodjára már ciki lett volna. Helyette fogtad az egyik poharat a tálcáról és felhajtottad a tartalmát és az ebből nyert bátorságból odamentél a fiúhoz.
- Jó kis buli, mi? – kérdezted, halványan rámosolyogva. – Ezt Evan és Dylan tette veled? Az előbb láttam őket is valamerre, szépen néztek ki mindhárman. Bár, rajtad talán még lehet segíteni, a másik kettő menthetetlen – kuncogva ingattad a fejed, ahogy végigpillantottál a festékes ábrázatán. – Kérsz egyet? – kínáltad felé a tálcán lévő italokat. – A lányoknak viszem, de nyugodtan vegyél, Madison már épp eleget ivott, nem kell még innia…
- Stella! – Megan hangja szakított félbe a beszédben, s te meglepetten pislogtál az irányába. – Mindenki rád vár, nem tudtuk elképzelni hol maradtál már. De már mindent értek… - sejtelmesen elvigyorodott és közben beléd karolt, te meg anélkül, hogy mérgedben egy arcizmod is rezdült volna, megtapostad az egyik lábát, mire grimaszba szaladt az arca.
- Hát, ha mindenki engem vár, akkor azt hiszem, mennem kell. - Göndire mosolyogtál, aztán amint hátat fordítottatok neki, felhajtottál még egyet a kék folyadékból, mert ezek után Megnek sem jár több pia.
Ahogy visszaértetek a lányokhoz, ők megrohamozták a tálcát, amit valamelyiknek sikerült átadnod, mielőtt Meg félrevonszolt volna, hogy elkezdjen téged is kifesteni. Nem vitte túlzásba a dolgokat, csinos, minimalista mintákat rajzolt az arcodra; fehérből kifelé induló, pirosba áthajló, átmenetes kis pöttyöket a szemöldököd fölé, amik annak vonalát követték, a szemöldökeid közé pedig egy halványkék cseppformát festett, az orrnyergedre pedig ugyanebből a színből három pettyet, az álladra meg két függőleges vonalat. A szemhéjadat fehérre kente, a tusvonaladat is ezzel húzva meg. A szemed alá, hasonló színű, csak annál apróbb pettyek kerültek, mint amilyen a szemöldöködnél díszelgett. Az alapjáraton vörös ajkaidra, pedig vékonyan piros réteget kent. Az egészet pedig azzal koronázta meg, hogy a hajadba is fehéren világító tincseket festett. Már azt hitted, elkészültél, amikor felhívta rá a figyelmet, hogy sok rajtad a szabad bőrfelület, szóval mindkét combodra rajzolt egy-egy masnis harisnyakötőt, kék-fehér színben, a karjaidra meg nemes egyszerűséggel mindenféle színű vonalakat húzott, össze-vissza.
Amint végre elkészültél, a lányokkal egyszerre rohamoztátok meg a táncparkettet, és bolondozva, egymásba csimpaszkodva, nevetgélve csatlakoztatok a táncolók tömegéhez.  




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Aug. 18, 2019 6:18 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Kezdtek kicsúszni a kezemből a dolgok. Először Stella a tónál, aztán az a borzasztó pia, amit a buszon adtak körbe, majd Madison... Az egész egy hatalmas káoszhoz vezetett, a zsigereimben éreztem. Persze nem tartott sokáig a feszültségem, Evan gondoskodott róla, hogy az alkoholszintem elég magas legyen a lazult állapot eléréséhez. Folyamatosan hozatta az újabb adag vodka izéket, amik valami oknál fogva minden alkalommal egyre erősebbek voltak, és kevésbé hasonlítottak egy frissítő üdítőre. Na nem mintha annyira bántam volna, a történtek után bőven szükségem volt rá, hogy valamivel lezsibbasszam magam egy kis időre. Vagy mondjuk az egész éjszakára. Pláne, hogy ott égett a lelki szemeim előtt a kép, ahogy Stella Logannel táncolt... Meg fogom ölni. Pillanatok alatt elfelejtettem, hogy neki köszönhettük a győzelmünket, egyszerűen csak ki akartam őt vonni az egyenletből. Jó, nem állt szándékomban tényleg kinyírni őt, csak... Valahogy eltávolítani. Minél messzebb Stellától.
Szerencsére nem kellett sokáig rágnom magam emiatt, a fiúk ugyanis gondoskodtak róla, hogy egy kis festék csatával elterelődjön a figyelmem a féltékenységi rohamomról. Aztán mindannyian úgy lestek rám, mintha valami adonisz lettem volna, pedig száz százalékig biztos voltam benne, hogy ugyanolyan pocsékul festettem, mint ők. De talán anno Eliotnak igaza volt, és tényleg minden jól áll rajtam, amit csak el tud képzelni az ember. Meg esetleg az is, amit nem.
Végül sikerült eloszlatnom a leskelődőket, felhívva a figyelmüket a körülöttünk zajló bulira. Míg ők szépen elindultak a parkett felé, én a bárpult mellett döntöttem, és kikértem magamnak egy újabb adagot abból a gyilkos löttyből, amivel egész este itatott az a két hülye. Úgy éreztem, nem lesz elég az a mennyiség, amit addig magamba döntöttem, de lehet, hogy csak várnom kellett volna, amíg beüt a cucc. Bár már így is éreztem, hogy kezd hatni rám, mivel az utóbbi néhány percben már néhány szó összeakadt a számban, és a fények is elég érdekesen mosódtak össze. De nem eléggé ahhoz, hogy ne kattogjak folyamatosan egyetlen személyen... Aki nem mellesleg valahogy mellém tévedt menet közben. Abban a pillanatban, hogy kiszúrtam őt, felém fordult, és ezúttal nem húzta el a csíkot az ellenkező irányba. Mi több; az előtte heverő kis shotok egyikét gyorsan lehúzta, majd odalépett hozzám. És még meg is szólalt, ami az előbbi elkerülő-hadműveletéhez képest nagyon nagy fejlődésnek számított. Na nem mintha én annyira kerestem volna a társaságát korábban...
A kérdésre csak egy halvány mosollyal bólogattam, meg valami "aha" szerűséget hallattam, hátha akkor nem kell bevallanom, hogy valami nagyon hiányzott a képből.
- Ó, igen. Valamiért nem is számítottam másra tőlük - nevettem fel zavartan, az ujjaimat végigfuttatva néhány tincsemen. Fenébe, mindig ezt csinálom... - Többet nem engedem őket festék közelébe, az biztos - tettem hozzá jókedvűen. Egy kicsit úgy éreztem, ez a beszélgetés kezdett erőltetett irányba haladni, legalább is számomra olyan volt, mintha kínpadra fektettek volna. Egyszerűen nem találtam a megfelelő szavakat, de legnagyobb szerencsémre Stella kezében volt a kormány, így nem kellett azon is agyalnom, mit hozzak fel következő témának.
Amikor elém kerültek a shotok, legalább ötven lehetséges válasz felmerült bennem a kérdésre. Ezek nagyobb része a "naná!" felé hajlott, a többi pedig a talán irányába, ám egyiket se tudtam ezek közül megvalósítani, ugyanis ahogy szóra nyitottam volna a számat, megjelent Stella egyik barátnője - akit túl sokszor láttam már egyébként a nap folyamán -, és ismételten félbeszakította a beszélgetésünket. Olyan fejet vágott, mint aki mindent ért, és ennek hangot is adott, majd hirtelen az arcára grimasz ült ki, mint akinek fáj valamije. A szemöldököm erre automatikusan ugrott egyet, aztán visszamosolyogtam Stellára, aki olyan gyorsan távozni is készült, amilyen sebességgel megjelent a közelemben.
- Menj csak, ne várasd őket tovább - értettem egyet, bár szívem szerint marasztaltam volna, hogy tovább csodálhassam még ebben a homályban is, ha már ennél többet nem tehettem.
Amint kikerültek a látószögemből, a helyükre egy újabb adag halálos ital került, amit alig, hogy a pultos letett elém, azonnal a kezembe kaptam, és hezitálás nélkül lehúztam. Közben Stella hűlt helyét lestem, várva valami csodára, ami visszavarázsolta volna őt. De nem, ehelyett Evan képe került oda, nekitámaszkodva a pult szélének.
- Edző, ha nem szeded össze magad fél percen belül, én foglak berángatni a tömegbe! Mi van veled ma? Ki vagy készülve, ember! - hadoválta, számonkérő arckifejezéssel.
- Ki, a rohadt életbe! - erősítettem meg. - Itt van ez a gyönyörű lány, én meg egy hatalmas barom vagyok és már beszélgetni se tudok vele rendesen - vallottam be végül, őszinteségi rohamot kapva a bennem felgyülemlett alkoholtól.
- De mi a francért nem nyomultál még rá? És most nehogy azt mondd, hogy azért, mert a tanára vagy, mert akkor itt és most seggbe rúglak!
Jó kérdés. Mi is tartott vissza pontosan? Áh, hát persze...!
- Már ezerszer elmondtam, hogy barátja van, Evan. Ha nem ezeregyszer... - utóbbi már nem hangzott túl tisztán, pedig a fejemben nagyon szépen összeraktam.
- Nicholson, te méretes idióta! A bige hetekkel ezelőtt dobta a srácot, hogy nem vetted még észre?!
Hogy...
- Micsoda? - döbbentem le, hirtelen akkora sokkot kapva, hogy már nem is igazán a piától forgott a terem körülöttem.
Evan a homlokára csapott, mintha ez annyira egyértelmű dolog lett volna, hogy még nekem is tudnom kellett volna róla. Pedig tényleg akkor hallottam erről először, ugyanis Stella elfelejtette közölni velem ezt az apróságot. Na nem mintha kötelező lett volna beszámolnia a szerelmi életéről, de...
- Szóval? - vonta fel a szemöldökét a haverom, mintha csak arra várt volna, hogy felpattanjak, és azonnal nekiessek Barnácskának. Egy másodperc alatt megfordult a fejemben, hogy talán ezt kellene tennem, de még voltam annyira ép állapotban, hogy félretegyem az ötletet.
Válasz helyett átnyúltam előtte, és egyenesen a mellette álló lány italáért kaptam, amit épp abban a másodpercben tett elé a pultos. Nem tudtam, mi az, csak elvettem, és lehajtottam az egészet. Ez is retkesül erős volt, de szükséges. Ezután hátrébb léptem, kivettem a zsebemből valamennyi pénzt, és levágtam a csajnak kártérítésképp. Végül megfordultam, és Evan meglepett tekintetével az emlékeimben vágódtam be a táncolók közé, olyan fényeket látva, amik korábban biztosan nem voltak ott.
Stella... Már tényleg nem maradt semmi kifogás, amivel előállhattam volna. Csak a bátorságom hiánya, ámbár ezt is lassacskán megoldotta az a rengeteg ital, ami kezdte kifejteni a hatását a melegben, arról nem is beszélve, hogy kellő gyorsasággal húztam le őket ahhoz, hogy jól fejbe is kólintsanak később.
Egy darabig keringtem az emberek között, folyamatosan szkennelve a tömeget, hátha megtalálom, akit annyira kerestem. De nem, annyi szín és mozgó minta vett körbe, hogy esélyem se volt kiszúrni az egyetlen fontos személyt, hiába szerettem volna. Már meg se próbáltam az illata alapján nyomára bukkanni, mivel mindent elborított a füstgép gyümölcsös aromája, keveredve az alkohol keserű szagával. Az ezerféle női és férfi parfümről már nem is beszélve. Szédítő egyveleg volt, és egyáltalán nem tetszett.
Már épp fel akartam adni, amikor egy ismerős nevetés szelte át a zene megállíthatatlan erejét. Hirtelen megfordultam, és ebben a pillanatban sikerült is rábukkannom Stellára - megint vészesen közel hozzám. Voltaképpen majdnem nekiütköztem, épp csak sikerült lefékeznem, mielőtt baleset lett volna a vége. A dj pont ekkor kapcsolt valami lassabb számra, elektronikus mélynyomóval, és erősen intim érzetet keltő dalszöveggel. Ezzel együtt pedig mintha a világ is tempót váltott volna, és kettőnkön kívül minden mást elhomályosított; a bulizókat, a fényeket, a teret...
Ezúttal már Stella is ki volt pingálva, mint a többiek, de valahogy rajta egészen máshogy mutattak azok a minták. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szememet, és akaratlanul is végigpásztáztam rajta a pillantásommal. Egészen addig, míg ki nem szúrtam azokat a harisnyakötős ábrákat a combjain... Szinte azonnal kiszáradt a torkom, így nagyot kellett nyelnem, hogy kinyögjek valamit, mikor sikerült elszakítanom a tekintetemet a lábaitól.
- Hű... - ez volt a remek gondolat, aminek sikerült hangot adnom. De ez talán pont elég kifejező volt ahhoz, hogy másodperceken belül lebuktassam magam Stella előtt.
Ennyi. Kész. Az egyetlen, ami visszatartott attól, hogy azon nyomban neki akarjak esni az ajkainak - vagy a ruháinak, esetleg mindkettőnek -, az volt, hogy még nem ütött be teljes mértékben az ital. Attól pedig csak néhány vészes perc választott el, hogy ez megtörténjen...

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Aug. 19, 2019 2:55 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Életed egyik legjobb döntése volt, hogy elmentél még vodka shotokat szerezni, mert nélkülük elképzelésed sem volt, hogyan kezelted volna az újabb találkozást Dannyvel. Eddig egész végig azon voltál, hogy elkerüld őt, hogy a létezéséről is megfeledkezz egy időre, de valahogy mindig úgy alakult, hogy ha csak a pillantásoddal is, de rátaláltál a tömegben, minden alkalommal emlékeztetve rá magadat, hogy valójában mennyire hiányoltad magad mellől a jelenlétét. Vicces, hogy hiába tettél meg minden annak érdekében, hogy távolt tartsd tőle magad még gondolatban is, az első adandó alkalommal, majdnem mégis odamentél hozzá és csak azért futamodtál meg tőle, mert még pislákolt benned valami a józan eszedből, ami ezt nem tartotta jó ötletnek. Ebből pedig azonnal tudtad, hogy még annyi alkoholra lesz szükséged, ami után már nem létezik jó vagy rossz ötlet, szimplán csak ötlet.
Hála annak az egy világító vodka csodának, amit ledöntöttél, az az ötleted támadt, hogy az elmenekülés helyett, inkább beszélgetni fogsz Göndörkével.
Azt hitted, majd nehezen jönnek szádra a szavak az után, hogy milyen kínosan érezted magad a tóban történtek miatt, de még magadat is meglepted azzal, milyen cserfessé és közvetlenné váltál, minden bizonnyal a megivott alkohol mennyiségének köszönhetően. Lehet, hogy ezzel Göndit is sikerült meglepned, főleg az után, milyen látványosan elkerülted őt korábban. Ez megmagyarázta volna, miért tűnt olyan zavartnak számodra.
- Hát tény, hogy a festési képességeiken lenne mit csiszolni, de igazából nem is végeztek annyira rossz munkát. - Végig pillantottál rajta, alaposan szemügyre véve a két lökött absztrakt alkotását. - Kellene még rád egy-két minta. Ha gondolod, én rajzolhatok rád valamit... - ajánlottad fel, megvillantva rá legszebb mosolyaid egyikét. Aztán mielőtt innen esélye lett volna a dolgoknak valahogy kínosra fordulni, megkínáltad egy itallal. Amúgy is úgy tűnt, neki épp annyira szüksége lett volna rá, mint amennyire neked volt.
Válaszolni azonban már esélye se maradt, mert Megan ismét megtalálta a remek alkalmat arra, hogy a semmiből megjelenjen és elrángasson magával, de mielőtt ez teljesen sikerült volna neki, menet közben még hátra néztél a vállad felett és rámosolyogtál Dannyre. Ezt Meg is biztos észrevette, mert amint újra előre fordultál, a füledbe sipított:
- Annyira bejön neked! – Azonnal egy pohárért nyúltál és kivégezted a tartalmát, ez adott erőt ahhoz, hogy ne üsd őt agyon.
- Bele se kezdjünk ebbe a beszélgetésbe, ha kérhetem – morrantál rá és gyorsítottál. Abban reménykedtél, ha hamar visszaértek a többi lányhoz, akkor esélye sem lesz jobban belemerülni a témába. Hiába.
- És még csak nem is tagadod - olyan vadul vigyorgott rád, hogy kezdted azt hinni, úgy fog maradni az arca.
- Meg... - kezdtél volna bele, hogy megfogalmazd miért beszél teljesen hülyeségeket, de ő közbevágott.
- De hát ő is odáig van érted!
- Befog… Mit mondtál? – meglepetten pislogtál rá, most először fontolgatva, hogy komolyan kellene venned a szavait.
- O-DA-VAN ÉR-TED – tagolta, te pedig úgy néztél rá, mintha teljesen bolond lenne. Annak is tartottad. Ennyit a komolyságról.
- Ezt meg honnan veszed?
- Látom, hogyan néz rád. Nem is hiszem el, hogy te eddig komolyan nem vetted észre..! – Már majdhogynem felháborodottan nézett rád, mintha a te hibád lenne, hogy nem tudsz meglátni egy ilyen „egyértelmű” dolgot. Be kell vallanod, kissé szórakoztatott, milyen beleéléssel kampányolt azért, hogy végre összejöjjetek Göndivel. Egy fél pillanat alatt el is döntötted, hogy emiatt húzni fogod egy kicsit.
- Miért? Hogy néz rám? – kérdezted, nagyokat pillázva rá.
- Tudod… Nagy, csillogó, ábrándos szemekkel. – Annyira lelkendezve beszélt, hogy csak kicsin múlott, hogy el ne nevesd magad.
- Honnan tudod, hogy csillogni szokott a szeme?
- Hát… izé… Várjunk! – elhallgatott egy pillanatra és gyanakodva méregetni kezdett. – Te most szórakozol velem?
Nem válaszoltál, csak elnevetted magad, mire ő finoman meglökte a karod és még bele is bokszolt a válladba.
- Hékás! Óvatosan, értékes alkohol szállítmány van nálam! – Mindketten nevetésben törtetek ki.
Amint a lányokhoz értetek, nem telt bele sok időbe, hogy a rakományod úgy ahogy volt megsemmisüljön általuk és amíg ők azzal voltak elfoglalva, hogy az utolsó simításokat elvégezzék egymás festegetésével, vagy, hogy újabb adag piát hozzanak, addig Meg téged is kifestett. Éppen csak befejezte az utolsó harisnyakötő felrajzolását, amikor a kis Pillangócska mellétek rebbent egy új tálcával, rajta mindenféle méretű és színű poharakkal, amikről még ő se tudta megmondani, hogy melyikben milyen méreg keveredett. Szinte gondolkoznod sem kellett rajta, hogy melyiket akarod, ahogy megláttad, tudtad, hogy az az egy kell neked; Nagy volt. Zöld volt. Csillogott. Véletlenül sem Megan definíciója Danny szemeiről, ugyebár.
Ahogy ledöntöttétek az italaitokat, felfokozódott a hangulat. Alig telt bele két percbe, érezted, hogy az ital teljesen a fejedbe szállt. Egyszerre lehullottak rólad a józan ész láncai és felszabadultál. Zsongást éreztél az egész testedben és a késztetést, hogy kitombold magad.
Átvonultatok a lányokkal a táncparkettre, egymásba kellett kapaszkodnotok, mert a lépteitek, a koordinációs képességeitekkel együtt, egy kissé bizonytalanná váltak, de ez titeket egy cseppet sem zavart. Nevetve mozdultatok a zenére, odafigyelve rá, hogy lehetőleg egyikőtök se taknyoljon el tánc közben. Azzal szórakoztatok, hogy egy kis kört alkottatok, aminek a közepén mindig egy valaki táncolt közületek, vagy éppen párban, aztán váltottátok egymást.
Most épp te voltál középen, teljesen átadtad magad a zenének, abszolút nem foglalkozva vele, hogy ki figyelhetett még rád a lányokon kívül, akik mindenféle ujjongó meg füttyögő hangot adtak ki, miközben megtekerted a csípőd és dobáltad a hajad. Csak nevetgéltél, aztán átadtad a helyed valaki másnak. Odaléptél a barátnőidhez és háttal a karjaikba dőltél, mint aki már lépni is alig bír, annyira sokat ivott. Ebben mondjuk volt némi igazság, de te csak azért dőltél rájuk, hogy utána hozzájuk simulva, bohóckodhass tánc gyanánt.
Egy idő után aztán újra rajtad volt a sor, hogy produkáld magad a kör közepén, de ezúttal behúztad magaddal Megant is, hogy poénból kiparodizáljátok azokat a lányokat, akikből minden buliban volt egy legalább; a cicababákat. Annyira jól sikerült ez a dolog, hogy a végén alig kaptál levegőt a nevetéstől és a hasadat fogva kibotladoztál a körből. Nem is figyelted, hogy merre mentél, ráadásul tényleg meg is botlottál valamiben, de hogy az a saját magad lába volt-e, vagy valami egészen más, azt nem tudtad volna megmondani. De még épp időben nyerted vissza az egyensúlyod, hogy ne ess neki, az előtted toporgó alaknak.
Felnéztél rá, a homályban először a világító festéket szúrtad ki rajta, ami mindenféle rendszer nélkül, össze-vissza volt szétkenve rajta. Aztán a zöld szemeket láttad meg és a felismeréstől, boldog, ittas mosolyra húztad az ajkaidat, ami egyre szélesebbé változott, ahogy feltűnt, hogy Danny épp a lábaidat díszítő harisnyakötőket fixírozta. De csak akkor teljesedett ki igazán, amikor meg is szólalt, vagy legalább is jelezte, hogy nem blokkolt le teljesen a látványodtól.
- Ne felejts el azért levegőt is venni… - nevettél rá, a kezeddel finoman meglökve a karját, hogy magához térítsd.
Táncolni jöttél te is?  – kérdezted és csak ekkor tűnt fel, hogy közben megváltozott a zene. Egy pillanatra lehunytad a szemed, ahogy felvetted az új ritmust és mozgatni kezdted rá magad. Aztán amikor újra ránéztél, azt vetted észre, mintha valahogy megint nagyon közel kerültél volna hozzá, ráadásul a zene szövegével a fejedben ez egészen új jelentést adott a „közelnek”. De eszed ágában sem volt elhátrálni. Egy valami viszont bökte a csőrödet azzal a gondolattal kapcsolatban, hogy épp táncolni készült-e, mégpedig az, hogy kivel… - Madison ott van a többiekkel, ha őt keresnéd. Biztos hamar megtalálod, pillangókat festettünk rá, hogy tetsszen neked… – tetted hozzá, hanyag mozdulattal mutatva a hátad mögé, és közben igyekeztél fenntartani a semmitmondó arckifejezésed, mintha egyáltalán nem érdekelne a dolog, de persze ez mind hiába, ha a hangszíned elárulta az igazságot. – De ha a Pillangóhercegnő mégse jön be, én és a harisnyakötőim arra leszünk – biccentettél a terem széle felé - néhány festékes doboz közelében, így most javíthatnék az arcodon, ha szeretnéd. – Elvigyorodtál, ahogy a jobb kezeddel végig mutattál a képén, ott, ahol Evan és Dylan összefestette.  




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Hétf. Aug. 19, 2019 4:50 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Hetekkel ezelőtt eszembe se jutott volna, hogy egy nap majd egy csapat korombelivel fogok egy klubban időzni, UV fényre reagáló festékkel összekenve, miközben a valaha még esküdt ellenségemnek hitt lány - aki nem mellesleg ellopta az utolsó darabot is a szívemből - épp azzal viccelődött, milyen csodásan mutattam a szivárvány összes árnyalatában. Ezt vehettem volna bóknak is, de inkább annyiban hagytam a dolgot. Maradtam a jó öreg tartsuk-fent-valahogy-a-beszélgetést technikánál, hátha azzal valahogy el tudtam hárítani a figyelmet a zavaromról. Persze ez nem volt olyan egyszerű feladat, amikor Stella látványosan végigmért, a diszkréció fogalmát hallásból sem ismerve. Igyekeztem állni a pillantását, semmi mélyebb jelentést nem kreálni ennek a fura helyzetnek, de az agytekervényeim folyamatosan újabb és újabb lehetetlen gondolatokat szültek arról, mégis miért bámult így végig rajtam. Annyit elárulok, hogy nem az volt a legjobb magyarázatom, hogy Evanék remekművét nézegette ilyen alaposan. Túlkomplikáltam az egészet.
- Ó? Hát ez kedves tőled, talán fontolóra is veszem az ajánlatot... - feleltem végül, egy vigyorral leplezve azt az egyszerű kis tényt, hogy épp atomháború dúlt a fejemben. Hatalmas, mindent elpusztító atomháború.
Erre a zűrre pedig csak egyetlen megoldás létezett: alkohol; amivel Barnácska meg is kínált, mentőövet ajánlva a fulladás veszélyében, ám mielőtt élhettem volna a lehetőséggel, megjelent az Átkozott Barátnő, és egy rövid szóváltás után elcsórta tőlem Stellát. A helyére pedig pár percen belül Evan került, hogy aztán jól tarkón vágjon a hírrel, miszerint az egyetlen lány, aki felkeltette a figyelmemet, már egy ideje szabad préda. Ahogy ez eljutott a tudatomba, az agyamban valami sürgősen átkapcsolt, és az atomháború helyét egy rakás természeti katasztrófa vette át: hurrikánok, cunamik, erdőtüzek és földrengések egyvelege, beindítva minden belső vészjelzőmet, amit csak be lehetett kapcsolni. És ha ez még nem lett volna elég, a sejtjeimet azonnal elöntötte az adrenalin, azok pedig ennek hatására egyesével kezdtek megbolondulni, mígnem a forgatag végeredményeképp elloptam egy vadidegen csaj italát, aztán bevetettem magam a táncolók közé, a káosz kiváltó okát keresve. Nem tudtam, hogy fogom kiszúrni őt ennyi ember között, de bíztam benne, hogy a sors majd az oldalamra áll ebben és segít. Hát... Valami ilyesmi történt, igen.
A tömegben kószálva ugyanis egy ismerős hangot követve hirtelen megfordultam, mintha még az ösztöneim is Stella felé csaltak volna, és lám; a lány ebben a pillanatban botladozott elém, majd ahogy meglátott, el is vigyorodott. Messziről sütött róla, hogy az alkoholszintje megütött egy bizonyos mércét, bár ezért nem hibáztathattam. És egyébként sem ez foglalt le igazán, a rá festett minták sokkal érdekesebbnek tűntek. Főleg az, ami a combjára lett pingálva...
Barnácska valahogy kizökkentett a bámészkodásomból, aminek hála megpróbáltam valami igazán kedveset kipréselni az ajkaim közül, habár ez nem volt túl sikeres művelet, tekintve, hogy már én se voltam elég tiszta az ilyesmihez.
- Nagyon jól... Ömm... - nyögdécseltem, de nem igazán tudtam összeszedni azt a bókot, amit akartam, így inkább csak haladtam az árral és nevettem, ahogy Stella tette.
A következő kérdés egy valóságos csapdával ért fel. Fontolgatni kezdtem, mégis mi lenne a legmegfelelőbb válasz, amivel valahogy kikerülhettem volna, hogy bevalljam; mindvégig őt kerestem. De talán most az egyszer tényleg elmondhattam volna neki az igazat..!
- O-olyasmi - vontam vállat, úgy téve, mint aki a ritmus próbálja felvenni épp. Mondjuk a zene nem épp olyasmi volt, amire egyedül lehetett volna táncolni, és ezt a körülöttünk alakuló párok igazolták is. Hirtelen a levegő legalább tíz fokkal melegebb lett, és mindenki árasztani kezdett magából egy olyasfajta energiát, ami egyáltalán nem segített megőrizni a nyugalmamat.
Ráadásul Stella is elkezdett igazodni az új tempóhoz, közben valahogy egyre csak közelebb sodródva hozzám. Te jó isten...
Nagyon örültem, hogy sötét volt, a dolgok odalent ugyanis kezdtek kicsúszni az irányításom alól. A francba, ez így nem lesz jó!
Szerencsére a kiszemeltem egy pillanat alatt lelohasztotta azokat a tomboló érzéseket, amikor felemlítette Madison nevét. Meg a pillangókat. Először nem értettem, hogy jött ez ide, de ahogy a tekintetemmel követtem a mozdulatát a háta mögött táncikáló lányok felé, kiszúrtam... A kezem automatikusan lendült a homlokom felé, közben még fel is nevettem a nevetséges minták láttán.
- Nem hiszem el, hogy tényleg megcsinálta! - fakadtam ki, észre se véve, hogy a tenyerem így összekenődött a világító festékkel. Aztán csak lestem, ahogy Stella felemlegette a harisnyakötőit, visszalökve engem az illetlen gondolataim közé. Hihetetlen, hogy másodpercek alatt így meg tudta változtatni a hangulatomat... Meg úgy mindent. - Remek ötlet, menjünk! - vágtam rá habozás nélkül, ugyanis Madison valahogy megérezte, hogy ránéztem, és már épp el akart indulni hozzánk. A menekülőakcióm érdekében gyorsan megragadtam Stella kezét, és elkezdtem az említett festékes cuccok lelőhelye felé húzni, át a tömegen. Végig ügyeltem arra, hogy ne eresszem el, ahogy arra is nagyon odafigyeltem, hogy ne a világító kezemmel fogdossam őt össze. Kár lett volna elrontani azokat a szép ábrákat, amikért örökké hálás voltam az alkotónak.
Menet közben megláttam Evant, aki épp valami frissen kiadott piát szorongatott az ujjai között. Mielőtt azonban sikerült volna a szájához emelnie, kikaptam a kezéből, lehúztam, majd az üres poharat visszaadtam neki.
- Nicholson, ne már! - kiáltott fel, de amint meglátta mögöttem Barnácskát, elvigyorodott, és gyorsan megfordult, mintha ott se lettünk volna.
Mikor odaértem a festékekhez, elengedtem Stellát, és valahogy ismét szembe kerültem vele. Ezúttal nem vett minket körbe egy rakás egymásnak simuló párocska, a hangulatom mégis az egekben volt.
- Ne haragudj, hogy elrángattalak, de Madison... - pislogtam a táncparkett felé, majd vissza a partneremre. - Az agyamra megy. - grimaszoltam, majd egy megkönnyebbült sóhajjal lazítottam a tartásomon. Fel se tűnt, de úgy be volt feszülve a vállam, mintha épp világgá akartam volna szaladni. Ami egyébként féligazság volt.
De most, hogy kettesben voltam Stellával, ráadásul ilyen fények közt, ilyen zenével a háttérben... Valami egészen más, sokkal kellemesebb feszültség fogott el. Ha pedig csak eszembe jutottak azok a harisnyakötők, vagy ahogy ez az ördögi nőszemély ringatta magát a gyilkos tempójú számra, alig fél perccel azelőtt... Jaj, jaj. Nagy a baj.
- Ugye rám nem fogsz pillangókat festeni? - kérdeztem végül, majd egy kicsit közelebb hajoltam hozzá, enyhén félredöntött fejjel, felkínálva a lehetőséget a cs... Pingálásra. Pingálást akartam mondani. Mindeközben pedig egészen véletlenül elővettem a Blökitől tanult mélyreható pillantásomat is, amit még sose produkáltam azelőtt. De még a démonom se, legalább is nem Stella előtt. Ez egy egészen új oldalamhoz tartozott, aminek a létezését egyelőre nem fedeztem még fel elég alaposan.
Ezután, ha Barnácska megkezdte a műveletet, azzal foglaltam le magam, hogy az arcát elemezgettem. Figyeltem, hogyan változtak a vonásai, majd azt, hogy a ráfestett minták milyen tökéletesen emelték ki a szépségét. Nem tudtam betelni vele... A látványa egyszerűen megbabonázott, és arra késztetett, hogy végül kimondjam, amit ki akartam az előbb.
- Amúgy téged kerestelek az előbb.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Aug. 20, 2019 6:35 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

A bulizásnak ezt a formáját most tapasztaltad meg életedben először. Eddig mindig felelősségteljesen ittál, ha ittál egyáltalán; épp csak annyit, hogy attól jól érezd magad és feloldj egy kicsit. Annyit viszont még sosem, hogy csak botladozva sikerüljön megőrizned az egyensúlyodat. Márpedig most nagyon ebbe az irányba haladtál, tekintve, hogy kissé már forgott veled a világ. A nagy táncolgatás közben, a mozgástól, a pörgéstől, a melegtől, a fülledt levegőtől igen hamar a beütött nálad az ital. Újfajta szabadságérzettel töltött el, amitől úgy érezted, ma éjjel akármit megtehetsz. Ihatsz, ameddig már mindenből duplán látsz. Táncolhatsz, amíg a lábaid fel nem adják. Olyan döntéseket hozhatsz, amiktől másnap baromira zavarban fogod érezni magad valószínűleg. És ezt pokolian élvezted.
Úgy vihogtál a barátnőiddel, hogy esküdni mertél volna, még a falak is a ti hangotokat verték vissza, míg a zene teljesen elmosódott körülöttetek. Alig álltál meg a lábaidon, annyira nagyon nevettél, így kénytelen voltál eltávolodni a lányok körétől is, hogy valahogy abba tudd hagyni – na, nem mintha ennek a cselekedetednek annyira tudatában lettél volna, a lábaid egyszerűen csak önálló életet éltek, míg te próbáltál levegőhöz jutni. Néhány lépés után meg is lett a dolog eredménye; megint csak sikerült belebotlanod – kis híján szó szerint is - az egyetlen személybe, akit egész este kerülni próbáltál. De már elérted azt az állapotot, hogy erről az aprócska tényezőről tökéletesen megfeledkezz és egy boldog vigyorral fejezd ki, mennyire örültél neki, hogy láttad.
Abból, hogy Dannynek nem sikerült értelmes szavakat kinyögnie és csak bámult rád azokkal a csillogó szemeivel – a francba veled Megan! – három dologra bírtál következtetni. Az első, hogy ő is hasonlóan sok alkohol mennyiség befolyása alatt állhat. A második, hogy ő is örült neki, hogy lát. A harmadik, amelyik mind közül a legbiztosabb volt; tetszettek neki a harisnyakötőid. Ezt pedig igen csak viccesnek találtad, a bóknak indult gagyogásával együtt meg irtó édesnek.
- Köszi – kuncogtál – Azt hiszem, hálát adhatok az égnek, hogy engem nem egy absztrakt művész pingált ki… - Természetesen ki másra, ha nem Evanékra céloztál volna ezzel? De persze Göndi nyilván nem azért volt itt, hogy a testfestésről beszélgessetek, biztosan azért ácsorgott a parkett közepén, mert táncolni szeretett volna, amire gyorsan rá is kérdeztél. De nem úgy tűnt, mintha teljesen biztos lenne a válaszban.
Egy pillanatig furcsállóan néztél rá, de aztán felfedezted, hogy a zene új ritmust vett fel és ez néhány másodperc erejéig magával ragadta a figyelmedet, míg alkalmazkodva az ütemhez ringatni kezdted magad. Aztán pont ugyanilyen gyorsan eszedbe is jutott a táncolással kapcsolatos legrosszabb gondolatod; hogy esetleg a pompon kapitányt, Madisont kereshette, hiszen olyan jól eltáncolgatott vele előzőleg is. Az a része a történteknek, amiben Danny próbált megszabadulni a lánytól, persze valahogy eltörpült amellett a tény mellett, hogy vele táncolt. És nem veled. Ezt valamiért nagyon nehezményezted, annak ellenére is, hogy te konkrétan bujkáltál előle az idő nagy részében. Ennek az érzésednek meg részben hangot is adtál a magad rafinált módján, azt remélve, hogy a csapattársad a legkevésbé sem fogja érdekelni őt.
Aztán amikor követte a kezed jelzését a tekintetével és felnevetett, megkönnyebbülten nevetted el magad te is. Bíztál benne, hogy ilyen reakciót fog kiváltani Göndörkéből a rengeteg pillangó látványa a lányon, ezért most baromi büszke voltál magadra, amiért végül rávetted a lányokat, hogy igenis rajzoljátok tele vele szerencsétlent.
- Én meg azt nem, hogy tényleg ti mondtátok neki, hogy festesse magára… - rosszallóan csóváltad a fejed, de levakarhatatlan vigyor ült az arcodon. Most, hogy már fixen tudtad, hogy Dannynek a legkisebb szándékában sem állt odamenni Madisonhoz, viccesen elhintetted, hogy akár maradhatna veled, akkor még az arcfestését is rendbe tennéd. Talán még az életben nem kaptál tőle ilyen gyors reakciót, mint amilyen gyorsan elkapta a kezed és húzni kezdett a célirányba.
Nem ellenkeztél, szorosan kapaszkodtál a kezébe és próbáltad úgy követni, hogy közben lehetőleg arcra ne ess az összeakadó lábaidban. Mondjuk kétséged sem fért hozzá, ha ez véletlenül megtörténne, Göndi biztosan megtartana, ez a tudat pedig segített benne, hogy ne csak bátortalanul botladozz mögötte, hanem magabiztosan pakold egymás után a lábaidat.
Mielőtt a festékekhez értetek volna, tettetek egy kis kitérőt Evan felé, mert Danny szükségét érezte még egy adag piának, amit természetesen szó nélkül kapott ki a fiú kezéből, te meg nem győzted magadba fojtani a kacajodat Evan méltatlankodása hallatán, ami így is kiszökött, mikor végül tovább haladtatok.
- Dehogy haragszom. Az jobban fáj a lelkemnek, hogy nem osztottad meg velem Evan italát, de talán ezért is hajlandó vagyok megbocsátani, ha eljátszod, mennyire rossz íze volt – forgattad a szemed, miközben próbáltál sértett fejet vágni, de a szád sarkában rejlő mosolyod semmivel se tudtad eltüntetni.
Igazából, lehet, nem is volt az olyan rossz dolog, hogy nem döntöttél magadba még egy kis alkoholt, mert így legalább nem fogsz felismerhetetlen krix-kraxokat festeni Danny arcára. Vagy de. Lehet, hogy már csak azért is azt kellene…  
- Talán csak a kistestvérét annak, ami már amúgy is rajtad van - kacsintottál rá egy nagy mosoly kíséretében. Ezzel gyakorlatilag frankón elszólva magad róla, hogy talán jobban megfigyelted a felsőtestét a korábbi, majdnem pucér pillanatai alkalmával, mint azt illendő lett volna. De a dolgok már csak így kicsúsztak a szádon és fel se tűnt, milyen háttérbeli információt hordoztak magukkal.
Ahogy Danny közelebb hajolt hozzád, jobb kezed ujjhegyeivel előbb az arcának jobb oldalára simítottál, kissé mégjobban elfordítva a fejét, aztán ezt elismételted a másik oldalával is, mintha jobban meg akartad volna nézni, hová kellene festened, de valójában csak meg akartad érinteni. Vetettél egy pillantást az arcáról a szemeire, amik rajtad fixálódtak, és hirtelen fogalmad sem volt róla, hogy az alkoholtól lett ennyire meleged, vagy egészen mástól.
- Tudom már, mihez kezdek veled - mosolyogtál rá és leeresztetted a kezed. Elfordultál tőle és a festékek meg az ecsetek között kezdtél kutakodni, amikor pedig megtaláltad mindegyikből a megfelelőt, visszafordultál felé.
Egy kis ecsetet tartottál a kezedben, amit aztán bele is mártottál a fehér festékbe, mert ez volt az egyetlen szín, ami még nem díszítette Göndörke képét, és meg mert úgy gondoltad, jól fog mutatni a többi szín fölött.
Kissé úgy helyezkedtél előtte, hogy kényelmes távolságból tudd feldíszíteni az arcát, de ahogy az ecsetet megemelted és az első vonást véghez vitted volna vele, kicsúszott az ujjaid közül. Nem is! Kirepült onnan! Mintha valami láthatatlan erő egyszerűen kisöpörte volna az ujjaid közül.
- Hupsz... - Meglepetten néztél az eszköz után, ami lehetetlen távolságra gurult tőletek. Nem volt kedved megint tiszta ecset után kutatni. - Marad az ujjfestés, pont mint az oviban - jelentetted ki jókedvűen, mosolyogva.
Ezúttal a jobb kezed ujjait mártottad bele a festékbe és a korábbinál egy fokkal közelebb helyezkedtél el Danny előtt. A bal kezeddel óvatosan kitámasztottad a fejét, a festékessel pedig végre elkezdted megrajzolni rá az elképzelt mintát.
Semmi bonyolultat nem rajzoltál rá: pettyeket a szemöldökei fölé, hasonlóan a tiédhez, közéjük pedig egy háromszöget, aminek a csúcsa az orrnyergét érte, a csúcsból pedig egy vékony vonalat húztál az orra hegyéig. Mégis úgy koncentráltál, mintha valami műalkotást készítettél volna. Akaratodon kívül is fogaid közé csippentetted az alsó ajkadat, ami csak akkor szabadult ki onnan, mikor Göndi szavaira felkaptad a fejedet és még a kezed is megállt a dolgában.
- Engem? - pillogtál rá - Úgy tűnik, megtaláltál. - lágy mosoly ült az arcodra, miközben folytattad a félbehagyott festegetést. - Na és elárulod, miért kerestél? - kíváncsiskodtál, és ezúttal mindkét kezed ujjait belemártottad a festékbe, hogy a szemei alól indulva, a középső, a mutató- és a gyűrűsujjaddal mindkét orcájára függöleges csíkot húzz velük, majdhogynem egészen az állkapcsáig. Aztán a hüvelykeden és a kisujjadon lévő festékkel bepöttyözted az állkapcsa vonalát.
- Mindjárt kész, már csak egy utolsó simítás... - A tekinteted az ajkaira vándorolt, amin egy pillanattal később, finoman végig is húztál a hüvelykujjaddal, festékcsíkot húzva egész az álláig.
Ott és abban a minutumban minden megdermedt körülöttetek. A levegő is bennakadt a tüdődben és mintha a szíved is megállt vona egy pillanatra, ahogy azt az utolsó vonást bámultad rajta. Alig egy tizedmásodperccel később pedig őrült dobolás ütötte meg a füled és csak akkor jöttél rá, hogy ez a te szíved volt, amikor felnéztél azokba a zöld szemekbe, hogy azokból próbáld kiolvasni, Danny is hallja-e, hogy ő is hasonlóan érez-e. Szinte azonnal vissza is fordítottad a figyelmed a szájára, ami szavak nélkül is beszélt hozzád. Hívogatott, te pedig engedtél a vonzzásnak, ezúttal nem fogtad vissza magad.




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Kedd Aug. 20, 2019 9:20 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Vannak bizonyos pillanatok az életben, amik kiemelkednek a többi közül. Ezek azok, amik alakítják az embert, és amikre mindenki különös érzéssel emlékszik vissza. Lehetnek ezek jó vagy rossz emlékek; kavarhatnak az életünkben tornádókat, okozhatnak mindent elpusztító viharokat, vulkánkitöréseket vagy meteorzáporokat. Bennem megragadt egy ilyen pillanat, de azt inkább két bolygó összeütközésével hasonlíthattam volna össze. Két világ találkozásával, aminek hatalmas robbanás lett a vége. A nagy bumm, amire annyira vártam, mégis, egy részem nem számított rá, hogy tényleg megtörténhet. Pedig megtörtént, és az isten tudja, milyen láncreakció vezetett odáig.
Talán minden ott kezdett szétesni, amikor Evan elárulta, hogy voltaképpen semmi akadály nem maradt, ami visszatarthatott volna engem Stellától. Egyetlen apró tényező sem állt közénk, elég lett volna megkeresnem őt, és végre tenni valamit az ügy érdekében. Abba egy másodpercig se voltam hajlandó belegondolni, hogy ehhez a dologhoz két ember kell, és ő talán nem úgy érzett, mint én. Mondjuk a tónál pont az ellenkezőjéről kaptam visszajelzést, de sose lehettem elég biztos. Talán csak képzeltem. Vagy véletlenül mozdult úgy, mint akinek ugyanaz járt a fejében.
Mindenesetre a kételyeim egyáltalán nem tartottak vissza attól, hogy Stella keresésére induljak. Nem nagyon volt tervem, hogy mégis mi a fenét fogok csinálni, ha megtalálom... Gondoltam majd improvizálok; az alkohol már egyébként is dolgozni kezdett bennem, úgy pedig mégiscsak könnyebb lett volna valahogy a tudtára adni a létezésemet, mintha tiszta fejjel álltam volna elé.
Randira hívni valakit egy dolog. Lopni tőle egy csókot egy másik dolog. De Stella Argent esetében ez egyáltalán nem volt ilyen egyszerű feladat, az ő mércéje, az elvárásai kifürkészhetetlenek voltak. Mint ahogy ő maga is. Mást már bizonyára elriasztott volna egy ilyen kihívás, de engem nem... Engem csak feltüzelt, hogy ennyire nehezen kaptam meg a bizalmát, és értem el nála, hogy meglepjen egy-egy mosolyával. Na nem pont egy olyannal, ami világítós táblákkal hirdette, hogy a józanság fogalma kimaradt a szótárából. Mondjuk ezt pont én mondom...
- Kettő - javítottam ki. - És esélyt se adtak a menekülésre - tettem hozzá, a homlokomat ráncolva. A szám szélén lapult egy kisebb mosoly, mintha csak arra gondoltam volna, mennyivel unalmasabb lett volna ez a kiruccanás a két idióta nélkül.
Ahhoz képest, mekkora magabiztossággal indultam el Stella után, most, hogy megtaláltam, nem igazán tudtam belekezdeni abba, amit a fejembe vettem. Pláne, mivel az se volt tiszta, mit is akartam csinálni pontosan. Azt csak nem vághattam a fejéhez, hogy "tudom, hogy szakítottál a pasiddal, szóval ha kellenék, a bárnál megtalálsz. Jah igen, hetek óta beléd vagyok esve és ezt rajtad kívül már majdnem mindenki észrevette." De talán még ez is jobb lett volna a hebegésnél.
Ahogy Madison témába került, a tekintetemmel őt kezdtem keresni, hogy szemügyre vegyem, mit műveltek vele a lányok. Amikor pedig végre kiszúrtam, azonnal elnevettem magam a sok pillangó láttán. Hihetetlen...
- Gyakorlatilag Evan mondta neki, hogy megmentsen tőle - jegyeztem meg. - De jó ötlet volt! - vigyorogtam, ismét Stellára pillantva.
Tényleg fontolóra vettem, hogy elfogadom a festegetős ajánlatát. Már épp valami vicces válaszon kezdtem agyalni, amikor Madison észrevett, és azonnal akcióba lendült. Szerencsére én gyorsabb voltam, így megragadtam Stellát, és elkezdtem az említett festékes dobozok felé kalauzolni, át a tömegen. Menet közben megálltam Evannél, de csak a piája miatt, amiért először le akarta harapni a fejem, de aztán észrevette, kinek a társaságában voltam épp, és azonnal elvigyorodott. Mint aki egész életében erre várt.
Amint a veszélymentes zónába kerültünk, eleresztettem Barnácska kezét, és szembefordultam vele. Valahogy sikerült elmagyaráznom neki, hogy miért is rángattam végig a fél klubbon ökör módjára, ám Stella viccelődése hamar bebizonyította, hogy feleslegesen kértem bocsánatot.
- Ó, borzalmas volt. Nekem elhiheted. Inkább köszönetet kéne mondanod, amiért megmentettelek a kínhaláltól. - grimaszoltam, úgy téve, mintha az az ital borzalmas lett volna, pedig... Egész kellemes volt, bármit is tett bele a pultos.
Abban viszont nem tévedtem, hogy Stellát bizonyos értelemben megmentettem. Nem biztos, hogy jó ötlet lett volna még egy adag alkoholt felhajtania, amikor már így is szemmel láthatóan illuminált állapotban volt.
A pillangós kérdésemre érkező válasz először nem igazán akart leesni, így csak értetlenül pislogtam Barnácskára. Aztán... Valahogy beugrott, hogy nekem már van egy rohadt nagy pillangóm, és erre próbált célozgatni az előbb.
- Nem, nem, egy pillangó bőven elég. - csóváltam a fejem. - De azért arra kíváncsi lennék, miért jegyezted meg, hogy van egy olyan tetoválásom is... - fűztem hozzá, kaján vigyorral a képemen. Kezdett beütni az a sok pia, méghozzá nem is akárhogy; egyszerre és mindent elsöpörve, ami még megmaradt a gátlásaimból.
Amíg Stella ide-oda tekergette az arcomat - minden egyes érintésével bizsergetve a bőrömet, mint amikor elektromosan fel van töltődve az ember -, én végig őt figyeltem. Tetszett, ahogy vizsgálgatott, mintha valami idegen lény lettem volna, ezt még meg is mosolyogtam kissé.
- Előre félek... - jegyeztem meg halkan, lágyabb hangon. Azelőtt senki nem érte el, hogy így szóljak hozzá, de Stella... Igen, ez baromira klisés, az összes Alkonyat film és azok utánzatai ezzel vannak teletömve, de nem hiába. Tényleg ilyen hatással volt rám, elérte, hogy a legjobbat akarjam kihozni magamból.
Végre meg is kezdődött a művelet, ám alig, hogy Barnácska felemelte az ecsetet, az fogta magát, és voltaképpen kiugrott a kezéből. Meglepetten pislogtam utána, majd a tekintetemet visszavezettem a lányra, alig hallhatóan kuncogva a szavain. Ez az egész helyzet annyira abszurd volt, hogy ha nem lett volna az alkoholszintem az egekben, el se hittem volna, hogy ez tényleg megtörténik.
Második nekifutásra Stella már egész jól elboldogult a festékkel, semmi nem akart elrepülni, vagy kiborulni, esetleg öngyilkos módba váltva elmenekülni előlünk. Talán az az ecset is csak azért iszkolt el, mert már unta az ittas tömeg látványát.
Nem igazán figyeltem, miket pingált rám Barnácska. Sokkal jobban lekötött, hogy továbbra is azt az átszellemült, koncentráló arckifejezését elemezgessem. Már volt alkalmam ezt megfigyelni párszor, de ott, abban a fényben teljesen más látvány volt. És így, hogy már tisztában voltam mindennel, ami a fejemben addig hatalmas kérdőjelként lebegett, új értelmet nyert az egész. Még az is, ahogy beharapta az alsó ajkát, arra késztetve, hogy hülyébbnél hülyébb gondolataim támadjanak... Mint például az, hogy milyen szívesen megharaptam volna én is.
- Meg, valami csoda folytán - értettem egyet, majd a kérdésre először csak hümmögtem, ezzel is húzva kicsit az időt. - Nem is tudom. Talán azért, mert nem tudok nélküled élni - forgattam a szememet, elpoénkodva a dolgot. Igazából csak félig hazudtam, hiszen tudtam, miért kerestem őt.
Érdekes volt, ahogy Stella sorra mintázta be az arcomat az ujjaival. Amellett, hogy rettentően odafigyelt a munkájára és alapos volt, voltaképpen végigtaperolta a képemet, ami ezt az egész szituációt elég fura irányba terelte; egy olyan irányba, amerre már egyszer elindultunk. Ezúttal viszont nem volt semmi, ami miatt visszafordultunk volna. Ezt akkor értettem meg, amikor a lány hüvelykujja olyan területre tévedt, ami felett már nem volt irányításom. Ahogy meghúzta azt az utolsó kis csíkot, a mozdulatát követően az ajkaim enyhén elnyíltak, szinte könyörögve azért a csókért. A gerincemen olyan energiahullám szaladt végig, ami képes lett volna az őrületbe kergetni. A jobbik fajta őrületbe.
Hirtelen mindent megértettem. Azt, hogy Stella miért emlegette annyira Madisont, miért került el korábban, és miért változott meg közöttünk a hangulat. Ugyan szavakba nem öntöttem még a fejemben sem, de a tudatomban ott lebegett a válasz minden kis kérdőjelre. Ez a vonzalom... Azt hiszem, kölcsönös volt. Talán csak az ital tette, és másnap már nyoma se marad, de akkor és ott nagyon is igazi volt.
A pulzusom az egekbe szökött, levegőt is alig kaptam abban a néhány, idegtépően lassú másodpercben, amíg Stella azzal a kis mintával szemezett, amit utolsónak mázolt fel rám. Hallottam, hogy a szíve úgy kalapált, mintha maratont futott volna; akárcsak az enyém. A külvilág lelassult. A zene eltompult a fülemben. Az emberek köddé váltak. A tekintetem végül megtalálta az övét, de épp csak egy pillanatra. Ebből a pillanatból tudtam, hogy nincs visszaút. Eleget vártam. Eleget kontrolláltam magam. Eleget éheztem a csókjára.
Szinte kétségbeesetten kaptam Stella ajkai után, miközben az egyik kezem utat tört magának a sötétségben, a lány fürtjei után kutatva. Ahogy ez sikerült, lassan beletúrtam a hajába, míg a másikkal megragadtam a derekát, hogy közelebb húzhassam magamhoz.
Olyan sokáig vágyakoztam erre, hogy most minden érintés szinte fájdalmat okozott. A légzésem nyugtalan volt, mégsem éreztem, hogy fulladoznék. Hiszen a lány, akit olyan nagy szenvedéllyel csókoltam, a világ összes oxigénjét nekem adta azzal, hogy közel engedett magához.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Aug. 30, 2019 12:38 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Valahol tudtad, hogy butaság neheztelned Madisonra, amiért megkörnyékezte Göndörkét, hiszen egyértelműen szét volt csúszva, rárepülhetett volna akárkire a fiúk közül, de azért meg nem hibáztathattad, amiért jó ízlése volt… Ennek ellenére bosszantott és gonosz dolog vagy sem, rettentő nagy kárörömöt éreztél, amiért Dannyt cseppet sem érdekelte a lány, sőt, ki is nevette, amiért Pillangóhercengnő lett belőle. Az ötlet gazdájának pedig hálával tartoztál.
- Ezek szerint, Evan a nap hőse – állapítottad meg.
És tényleg ő volt az. Nem csak azért, mert megmentette Göndit Madisontól, hanem azért is, mert a fiú alkohol szintjét is segített stabilizálni, még ha ez utóbbit nem is szándékosan tette. Na, nem mintha nagyon fel lett volna háborodva az ellopott ital miatt.
Te sem sajnáltad Dannytől igazából, de azért rávetted, hogy előadja, mennyire rossz volt, ha már téged nem kínált meg belőle. Kibukott belőled egy kisebb kacaj az alakítására, pedig próbáltad továbbra is a sértettet játszani, mellette lehetetlen volt komoly arcot vágni.
- Ó, szóval te csak beáldoztad magad és tulajdonképpen még én tartozom köszönettel? – szórakozott felháborodásod egy puffogó hanggal kísérted, amibe megint csak sikerült enyhén belenevetned.
Talán jobb is volt, hogy nem ittál többet, így is eléggé oldott állapotban voltál és az, hogy mindenen nevetgéltél, erről a tényről erősen árulkodott. De hát ez volt a célod, így érezted jól magad. Az meg már cseppet sem számított, hogy ennek hála, nem csak a vigyoraidra nem voltál már befolyással, de arra a csacsogós szádra sem. Éppen ezért fel sem tűnt, hogy olyan dolgok csúsztak ki a szádon, amikre józanul még csak utalni sem utaltál volna.
- Még kérdezed? Ilyen látványt nehéz elfelejteni… - búgtad, huncutul elmosolyodva. Hogy továbbra is a tetoválásáról beszéltél-e, vagy valami egészen másra vonatkozott a kijelentésed, még számodra is rejtély volt és nem állt szándékodban fejtegetni.
Helyette azzal kezdtél foglalkozni, hogy jól szemügyre vedd Göndörke arcát, alaposan tanulmányozva annak egész szerkezetét, mint valami műalkotást, amit először csodálhat meg az ember. Valahol még hasonlított is egyre, a markáns, mégis kisfiús vonásaival, meg azzal az igéző szempárral. Na meg színes festékkel, amivel összemázolták.
-  Hé, legyen egy kis hited bennem. Jó kezekben vagy. – Lassan úgy fog maradni az arcod a szüntelen vigyorgástól, de egyszerűen nem tehettél ellene, az alkohol és Danny jelenlétének összhatása egyszerűen ezt váltotta ki belőled. – És nem mintha ennél jobban el tudnám rontani – motyogtad vicceskedve, miközben már azon voltál, hogy megszerezd a megfelelő eszközöket a festegetéshez.
Egy kis pepecselés után mindent megtaláltál a művelethez, de mielőtt belefoghattál volna, az ecset varázslatos módon úgy döntött, hogy nem kíván részt vállalni ebből, így maradt az ujjfestés. Nem is emlékszel már rá, mikor volt az utolsó alkalom, hogy kézzel festettél volna bármit is, talán ezért koncentráltál olyan nagyon, hogy jó munkát végezz vele. Plusz az, hogy mintákat rajzoltál, elterelte a figyelmedet arról, hogy már megint milyen közel voltatok egymáshoz és arról is, hogy a levegőt vagy tíz fokkal melegebbnek érezted, ha csak mellette voltál. És persze nem azért, mert pokolkutya volt.
- Az nem volt csoda, hogy beléd estem... – egy pillanat után rájöttél, hogy ez még illuminált állapotban is furcsán hangzik – Mármint fizikailag. Majdnem. A táncparketten. És arról a vodka tehet – Próbáltad menteni a menthetőt, kissé zavartan. Abban a reményben, hogy ez itt lezárhatjátok, inkább megkérdezted, ő miért keresett téged, a válaszára pedig megforgattad a szemed. – Na persze! Biztos én vagyok életed értelme – felelted kajánul rásandítva, miközben tovább foglalatoskodtál a befestésével.
Ahogy egyre több felületet befedtél rajta, ujjaiddal bebarangolva az arca egészét, valami egyre csak vonzott az egyetlen részhez, melyet még nem érintettél. De pokolian akartál. Erre pedig akkor eszméltél rá igazán, amikor ujjadat végig húztad az ajkán, s az elnyílt a gyengéd nyomásod alatt.
Úgy rohant le eddigi minden rejtett érzelmed iránta, hogy esélyed sem volt a gondolkodásra. S abból, ahogy a tekinteted összekapcsolódott az övével egy rövid pillanat erejéig, egyszerűen tudtad, hogy ennyi volt. Hogy most meg fog történni, ami a tóban félbemaradt. Most nem volt, aki megakadályozzon, vagy eltántorítson, még a saját józan eszed sem, mert azt már rég pihenőre küldted.
Az ösztöneid átvették feletted az uralmat, és már csak azt vetted észre, hogy ajkaid a fiúéra tapadtak, először óvatoskodva, kíváncsian csókolva őt, aztán ahogy közelebb vont magához, úgy egyre hevesebben folytattad. Az arcán nyugvó kezed felcsúsztattad a tarkójára, míg a másikat a mellkasára fektetve simogató mozdulatokat tettél.
Nem is tudtad eddig, mennyire szomjaztál a csókjára, míg most meg nem ízlelted. Úgy érezted, sosem tudnál betelni vele. Elektromosság cikázott végig a gerinced vonalán, Danny minden érintésétől, annyira felpezsdítve a vért az ereidben, hogy az szinte már eufórikus volt.
Megszűnt körülötted a világ. Nem érzékelted sem az időt, sem a teret, sem a benne lévő embereket. A zene hangja is tompán, valahonnan csak a távolból érkezett, mintha csak víz alá merültél volna.  Az elmosódott hangok között esküdni mertél volna, hogy hallottad, ahogy Megan a nevedet kiabálva utánad kutat, de nem érdekelt. Nem annyira, és nem úgy, mint kellett volna. Éppen csak azért mozgatott meg a dolog, mert egyáltalán nem szeretted volna, hogy a korábbi alkalmakhoz hasonlóan, megint megjelenjen valaki és elrángasson Göndörke közeléből, vagy épp fordítva. Pedig ha lett volna benned egy cseppnyi öntudatosság, pont, hogy ezt akartad volna; hogy megmentsenek egy olyan hülyeségtől, amit másnap akár csúnyán meg is bánhatnál, mint például részegen csókolózni az edzővel, publikusan. Na most, abban nem igazán voltál biztos, hogy ennek melyik részével nem lennél kibékülve, ha képes lennél tisztán gondolkozni, de azt száz százalékra tudtad, hogy ez jelenleg baromira nem érdekelt és csak ki akartad élvezni a pillanatot.
Így azt tetted, amiről úgy vélted, hogy segíthet elodázni a lelepleződésetek pillanatát és kelletlen, de elhúzódtál a fiútól, néhány őrjítően hosszú pillanat erejéig. Épp csak addig, míg levegő után kapkodva, gyorsan körbe pislogtál, felderítve a terepet, aztán kézen fogtad Dannyt és szó nélkül magad után húztad a közeli sarokba. Ott aztán vigyorogva szembefordultál vele, átkaroltad a nyakát és magadhoz húztad, hogy pont olyan szenvedéllyel csókolhasd meg ismét, mintha ez a kis közjáték meg sem történt volna. De talán még annál is jobban.
Mámorosan érezted magad, s ha nem lettél volna alapjáraton ittas állapotban, meg mertél volna rá esküdni, hogy a csókja részegített meg ennyire. Még az is lehet, hogy így is volt.



now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Pént. Aug. 30, 2019 11:29 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Meglehet, nem épp tanárhoz méltóan viselkedtem. Egy jó tanár ugyanis nem hagyta volna, hogy a diákjai elrángassák egy nightclubba, és azt se, hogy ennek fejében még le is itassák. A sarkára állt volna, és nemet mondott volna erre az elvetemült ötletre. De neeem, Mr. Nicholson más. Ő igenis elment arra a zsivalyos szórakozóhelyre, sorra döntötte magába a mindenféle alkoholtartalmú, gyilkos löttyöket, sőt, még ki is nevette a szerencsétlen lányt, aki részegen pillangókkal mintáztatta be magát. Mr. Nicholsonnak bűntudatot kellett volna éreznie, és felelősségteljesen kezelnie a helyzetet. Nem pedig azon agyalnia egész végig, mégis mi lett volna, ha a tóba ugrálás közepette hagyja az ösztöneit előre törni, és megcsókolja Stella Argentet, aki nem mellesleg szintén a diákja volt. Mr. Nicholsonnak kijárt volna egy alapos seggbe rúgás, de senki nem volt hajlandó megtenni neki ezt a szívességet, így mindvégig úgy gondolta, jól csinálja a dolgát.
- Úgy bizony - bólintottam, bár nem igazán voltam benne biztos, hogy Evan tényleg a nap hőse volt. Legalább is egy dolgot nagyon, de nagyon elszúrt, amiért józanon még mindig haragudtam volna rá; ittas állapotban már kevésbé. De talán ő is tudta a lelke mélyén, hogy valamit nagyon elcseszett, és ezért hagyta, hogy ellopjam az italát. Igaz, utána úgy kellett tennem Stella kedvéért, mintha borzalmas lett volna, de még ezt se bántam, mivel cserébe olyan szívdöglesztő kacajt kaptam jutalom gyanánt, ami Evan kis ballépését egészen eltörpítette. Egyszerűen imádtam ezt a hangot, és elég részeg voltam ahhoz, hogy ezt az arcommal szépen ki is fejezzem.
- Igen, úgyhogy nyugodtan elkezdhetsz hálálkodni. - forgattam a szemem, szüntelen vigyorral a szám szélén.
Furcsa mód mostanra minden korábbi zavarodottságomnak és félelmemnek nyoma veszett, egyszerűen csak jól éreztem magam; mintha valaki kiszipolyozta volna belőlem az összes negatív energiát. Talán emiatt voltam képes lazán piszkálódni Stellával, amikor felmerült a pillangós tetoválásom a beszélgetésben. A válasz azonban már engem is ügyesen felrázott az ital okozta mámoromból, de épp csak néhány másodperc erejéig. Pont annyi ideig, hogy a szemöldököm ugorjon egyet, és a vigyorom is lefagyjon rólam egy pillanatra. Nem igazán akartam elhinni, amit hallottam, pedig nagyon is valóságos szavak voltak. Az biztos, hogy egy életre elraktároztam őket a tudatomban, hogy semmiképp ne feledkezzek meg róluk. Ezután ismét visszatért belém az a kellemes zsibbadás, aminek hála a vonásaim újra funkcionálni kezdtek, és előkerült a csábos mosolyom is.
- Vésd jól az eszedbe, hiszen ki tudja, mikor látod legközelebb - szúrtam oda, habár az agyam egy bizonyos része nagyon szerette volna, ha sor kerülne még hasonló alkalmakra a közeljövőben. Az a rész határozottan nem volt józan, és még csak szándékában se állt megszabadulni ettől a gondolattól.
Éppen ezért, mialatt Stella vizsgálgatni kezdett, őt figyeltem; közben az elmém mélyéről feltörő mindenféle ötletek ellen próbáltam küzdeni. Voltak ott mindenféle csúnya dolgok, amiknek szerencsére még illuminált állapotban se adtam hangot, pedig így még a szokásosnál is nehezebb volt fékeznem magam.
- Ebben nem lennék olyan biztos - feleltem kuncogva, majd hozzátettem még azt is, hogy: - De bízom benned.
A következőre már csak egy gúnyos grimasszal reagáltam, majd kíváncsian vártam, vajon mit fog kihozni abból a sokféle festékből, amiket az arcomra készült kenni. De még mielőtt megkezdhette volna a műveletet, a kezében lévő ecset úgy döntött, szerencsét próbál ejtőernyőzésben, csak épp ernyőt felejtett el bontani, mielőtt a földre pottyanva eltűnt volna a szemünk elől. Így Stella kénytelen volt kézzel véghez vinni a tervét, miközben arról kezdtünk karattyolni, mégis miért kerestem én őt korábban. A kis magyarázata azonnal kicsalt belőlem egy nevetést, mivel iszonyatosan aranyosnak találtam, hogy próbálta kimenteni magát a félreérthető helyzetből.
- Mindenről a vodka tehet, ezt ne felejtsd el - jelentettem ki halál komoly fejjel, majd ismét elnevettem magam. Volt ebben némi igazság egyébként, a vodka tényleg veszélyes játék volt. Legalább is engem képes volt lehetetlen dolgokra rávenni, mint a tetőre mászás, vagy Stella hozzám költöztetése. - Még szép! Ha te nem lennél, az életem túl normális lenne és szét unnám magam - vigyorogtam Barnácskára, majd próbáltam a lehető legnyugodtabb arckifejezést felvenni, hogy ezzel is megkönnyítsem a dolgát festegetés közben.
Teljesen lenyűgözött az a mély koncentráció, ami átjárta a vonásait. Egészen új fényben láttam így, hogy minden erejével azon volt, hogy igényes mintákat mázoljon az amúgy is agyon festékezett képemre. Mintha valami világot megváltó festményen dolgozott volna, amit semmiképp nem akart elrontani. Még azt az utolsó vonalat is olyan finoman húzta meg, mint valami Picasso; ám nem ez volt az oka, hogy hirtelen még az idő is megállt körülöttünk. Illetve nem csak ez.
Azonnal tudtam, hogy ugyanaz vonul végig mindkettőnk fejében, amikor a tekintetünk összetalálkozott. Ez nem tartott túl sokáig ugyan, de eleget elárult arról, mi is fog következni ezután. A gondolataim pedig egyből zavarossá váltak, majd egy pillanaton belül szétfoszlottak, mindössze érzéseket és vágyakat hagyva maguk után. Ezektől vezérelve engedtem, hogy Stella ajkai magukhoz vonzzanak; először csak kellő óvatossággal csókolt, majd egyre hevesebben, ahogy közelebb húztam magamhoz. A magam köré épített falak utolsó téglái is lebomlottak, és már csak az az egyetlen kimondatlan vallomás maradt rejtve, amit ott helyben, részeg csókba feledkezve voltaképpen el is árultam Stellának. Azt, hogy a szívembe zártam őt, és a kulcsot jó messzire hajítottam.
Ahogy kezei a tarkómat és a mellkasomat érintették, enyhén megszorítottam a derekát, és még a levegőt is a kelleténél élesebben szívtam be. Hetekkel ezelőtt álmodni se mertem volna róla, hogy egy nap majd egy UV parti kellős közepén fogunk egymás ajkainak esni, vagy... Hogy egyáltalán bármikor is sor kerül erre. Hiába volt a karjaim közt ez a csodaszép lány, hiába volt mindez igazi, alig akartam elhinni, hogy tényleg megtörténik. Minden sejtem azt kívánta, hogy még véletlenül se ébredjek fel hirtelen a kanapémon, arra eszmélve, hogy ez csak egy jól összerakott álom volt.
Ebből a bűvöletes pillanatból egészen addig nem szakadtam ki, míg Stella el nem távolodott tőlem. Még akadt bennem annyi lendület, hogy automatikusan utána akartam kapni, de ő gyorsabb volt. Amíg ő körbepislogott, én csak értetlenül lestem őt, majd a tekintetét követve a tömeget kezdtem feltérképezni, nehogy ismerős arcra bukkanjak. Érdekes lett volna kimagyarázni, miért cuppantunk össze az előbb, mint akik...
Végül vékonyka ujjak ragadtak kézen, és nem sokkal ezután már egy sötétebb sarokban találtam magam, ahol egy lélek se akadt rajtunk kívül. Abból a vigyorból, ami Stella arcára húzódott, egyből tudtam, hogy még nincs vége, így a szám szélén hasonló görbület jelent meg, ahogy átkarolta a nyakamat. Engedtem a húzásának, és a korábbi szenvedéllyel tapasztottam az ajkaimat az övére. Most senki nem láthatott minket. Csak mi ketten léteztünk, senki más, és ez olyan izgalommal töltött el, amit már nagyon régen nem éreztem.
Miközben mélyítettem a csókunkat, lassacskán a falhoz szorítottam Stellát, egyik kezemmel a válla felett támaszkodva, a másikat ismét a derekára csúsztatva. Hagytam, hogy a testem azt tegye, amit jónak lát, így a térdem valahogy a lány combjai közé kényszerítette magát, mialatt az elmém mindenféle elektromos bizsergésekkel árasztott el, a levegőt pedig legalább öt-hat fokkal melegebbre fűtötte fel körülöttünk.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Stella & Daniel; A little party never killed nobody Empty
Vissza az elejére Go down
 

Stella & Daniel; A little party never killed nobody

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Határon túl-
^
ˇ