Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 31 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
4
Ember
2
Diclonius
1
Daimon
2
Pokolkutya
3
Vadász
3
Hibrid
5
Lidérc
2
Kitsune
2
Vámpír
1
Warlock
3
Wendigo
2
Vérjaguár
1

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Gyilkos és a tettető - Jack & Arikan

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 EmptyArikan Nox
Yesterday at 5:17 pm



Robin & Fawn;; Prank wars

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 EmptyRobin Atterberry
Yesterday at 4:08 pm



Késő esti testedzés// Scarlett & Jack

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 EmptyJack Longshadow
Yesterday at 11:42 am



Nem vagyok itt!

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 EmptyMathias Powell
Yesterday at 6:13 am



World of Shadowhunters

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 EmptyVendég
Vas. Okt. 20, 2019 7:38 pm



Dodo and Stella; we are up to no good

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 EmptyStella Argent
Szomb. Okt. 19, 2019 2:16 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nicholas Harden, Scarlett Atkins, Stella Argent, Zara Meth


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share
 

 Stella & Daniel; A little party never killed nobody

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
Szomb. Szept. 07, 2019 2:51 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Nehéz volt nem nevetgélned. Hála a bevitt alkohol mennyiségnek, egyenes arcot még véletlenül se tudtál vágni, míg a sértettet játszottad, de ami igazán nehézzé tette számodra ezt a feladatot, az Göndörke volt. Ő valahogy akkor is ilyen hatást gyakorolt rád, amikor nem álltál ital befolyása alatt, így egyáltalán nem volt csoda, hogy most is elnevetted magad a bolondozására és még be is szálltál a játékba.
- Ó, én bátor lovagom! Kérlek, fogadd el – jobb híján előhúztál egy zsepit a zsebedből, kissé széthajtogattad, és az ajkaidhoz emelve nyomtál rá egy apró csókot, ügyelve rá, hogy annak szépen látható nyoma maradjon  – ezt a kendőt, hálám zálogaként. – Mosolyogva tartottad felé a zsebkendőt, hogy megnézhesse, de mielőtt elvehette volna, lazán közelebb léptél és a nadrágja zsebébe csúsztattad azt.  – Ha bárkinek elmondod, hogy ez tőlem van, sárkánnyá változok – tetted hozzá, komolytalan szigorral az arcodon, mert ilyen elcseszett tündérmese volt a tiétek; amiben egy pillanatra sem voltál hajlandó gyámoltalan lánykát játszani.
Hogy ezek után miként került szóba Danny felsőteste, azaz izé… pillangó tetoválása, az nem egészen volt tiszta, mindenesetre, egy hangyányit se jöttél tőle zavarba, hogy arról beszéltetek, mikor láthatod őt újra félpucéran.
- Szóval lesz legközelebb? – hezitálás nélkül csaptad le azt a bizonyos labdát, amit volt szíves jó magasra feldobni, mindezt a lehető legszemérmetlenebb mosolyoddal kísérve, miközben töretlenül a szemeit fürkészted. És annak ellenére, hogy baromira még csak gondolnod sem szabadott volna erre, kíváncsian vártad, vajon mikor fog sor kerülni a következő alkalomra. Hiszen szívesen nézegetted volna a… A tetoválásait. Mert még mindig azokról volt szó. Ugye?! Érdekes, hogy ezzel a ténnyel a részeg éned valahogy sokkalta jobban tisztában volt, mint a józan.
Éppen ezért egy ilyen témát követően, nem biztos, hogy túl okos lépés volt közelről vizsgálgatnod az arcát, mert akaratlanul is olyan dolgok jutottak róla az eszedbe, ami egy pillanatra garantáltan megtúráztatta a szívverésed és nagyon össze kellett szedned marad, hogy azt lenyugtasd, mielőtt feltűnhetett volna Göndörkének a dolog. Bár ezt csöppet sem tette könnyűvé számodra azzal, hogy a vicces szurkálódása ellenére, olyan határozottan jelentette ki, hogy megbízik benned, hogy ironikusan megfordítva a korábbi poénkodásotokat, még ő adott neked pillangókat. Egy rakattal, a gyomrodba.
Lehet, hogy mégis inkább emiatt az idegesség miatt dobtad el a kezedből az ecsetet is és nem is magától csusszant ki az ujjaid közül? Rejtély. De akárhogy is, kénytelen voltál helyette a kezedet használni arra a célra, hogy kipingáld Danny arcát, nagyon odafigyelve rá, hogy alapos és jó munkát végezz. Közben pedig próbáltad nem totál zavarba hozni magad az apró nyelvbotlásoddal és menteni a helyzetedet, több-kevesebb sikerrel. Az egyetlen oka annak, hogy nem haltál bele a zavarodba, az Göndi nevetése volt. Az a fajta nevetés, ami megdobogtatta a szíved, amit ha hallottál, automatikusan mosolyra görbült a szád és valahogy felragyogott tőle a lelked. Tiszta fejjel bármennyire is le akartad tagadni magad előtt, már ismerted ezt az érzést, tudtad, hogy mit jelent, mégis le kellett innod magad ahhoz, hogy ezt tisztán lásd és hagyd magad megmártózni benne. Te pedig hagytad és egyre csak sodródtál az áramlattal, érezve, hogy az irányítás lassan kisiklik a kezeid közül.
- Ezt megjegyzem – nevettél te is.  – Még jó kifogás lehet bármilyen hülyeségre, amit esetleg a későbbiekben csinálnék – tetted hozzá hasonló vidámsággal. Téged ismerve meg elég esélyes volt, hogy valami meggondolatlan dolgot fogsz tenni, így a lelked egy kissé megkönnyebbült, hogy ezt előre közölted vele, így ezt nem róhatja majd fel neked.  – Ez esetben örülök neki, hogy felforgathatom az életedet – vigyorogtál rá. Furcsa volt, ezeket a szavakat hallani tőle, mert te meg pont fordítva éreztél ő iránta. Annak ellenére, hogy ő maga sem volt átlagos, Danny volt az egyetlen, aki mellett hosszú idő óta először teljesen hétköznapi, normális tapasztalatokat szereztél, amik igazi ritkaságnak számítottak valaki olyan életében, aki a vadászatnak élt. Emiatt pedig, a kezdeti nehézségek ellenére, örültél neki, hogy belecsöppent az életedbe, még ha ezt hangosan soha nem is ismernéd be.
Az utolsó vonás meghúzásával eljött a pont, ahol az örvénylő érzéseid egyszerűen csak magukba szippantottak és már csak azok irányították a cselekedeteidet. Nem volt visszaút, túlságosan mámorító volt a közelsége és a csókja ahhoz, hogy egy pillanatra is zavarni tudjon a tény, hogy talán nem kellett volna ezt csinálnotok. Ráadásul annak az izgalma, hogy fittyet hányva mindre és mindenkire, hány írott és íratlan szabályt szegtetek meg azzal, hogy egymásnak estetek, csak még jobban feltüzelt. Még egy tökéletes ok volt arra, hogy magaddal húzd Göndörkét abba a sarokba.
Sosem voltál az a fajta lány, aki klubokban cuppant össze bárkivel is, főleg, hogy egészen mostanáig csak egyetlen egy fiú volt, akivel valaha is csókolóztál és vele se rendeztetek nyilvános műsort sehol sem, az ilyesmit megtartottátok kettőtök között, ráadásul sosem engedhettétek meg magatoknak, hogy elveszítsétek a fejeteket. Így ez a szituáció több szempontból is teljesen új dolog volt a számodra. Ezúttal nem érdekelt, hogy ki az, aki látni fog téged Dannyvel, nem fogtad vissza magad, mert megtehetted, hogy elvessz a pillanat hevességében, és olyan szenvedéllyel viszonozd a fiú csókját, melyet már régóta elfojtottál magadban.
Ahogy a hátad a falnak feszült és gyakorlatilag teljesen a falhoz szegeződtél, levegő után kapva szorítottad őt magadhoz még közelebb. Az egyik kezed lesiklott a hátára, simogatva őt, a másikkal a hajába túrtál, játszadozva a tincseivel. Aztán ahogy a térde megtalálta a helyét a lábaid közt, egész testedben elöntött forróság, ami egy idő után valahogy elpárologtatott a benned dolgozó alkoholból épp csak annyi mennyiséget, hogy ráeszmélj, ideje lenne valahol meghúzni a határokat.
- Mit művelünk? – szakadtál el tőle annyira, hogy az ajkába suttoghasd a kérdésedet. A szíved őrült módjára kalapált, s csak úgy kapkodtad a levegőt, mielőtt újra az ajkai után kaptál volna. Ezúttal valamivel lassabb tempót diktálva, ugyanakkor érzékibben, mint előtte. – Nekünk ezt nem kellene… - Két csók között azt próbáltad meg elmondani, hogy kettőtöknek nagyon nem lett volna szabad ezt csinálnia, mégse húzódtál-, vagy toltad el magadtól. Sőt! Baromira gyenge voltál és újra meg újra engedtél a csókja kísértésének.
Gőzöd sincs mennyi idő telhetett el, vagy, hogy még mennyi ideig lettetek volna egymásba gabalyodva, ha nem hallod meg a hangot. A hangot, ami vészjelzőként rángatott ki a mámoros öröm buborékjából, amiben eddig lebegtél.
- Stella?!
Hangos, erőltetett krákogás. Az a fajta, amit az ember akkor hallat, ha fel akarja hívni magára, vagy valami másra a figyelmet. Először nem is reagáltál rá, mert még kapaszkodtál abba az édes pillanatba, amin Dannyvel osztoztatok. De aztán újra meghallottad a hangot, s fájdalmasan ugyan, de elszakítottad az ajkaid a fiúétól és kíváncsian pislogtál a háta mögé, hogy ugyan mi az a rettentően fontos dolog, amiért zargatni kellett benneteket.
Az első, akit megláttál Megan volt, aki elkerekedett, csillogó, mindent tudó pillantással nézett rád, némán azt tátogva, hogy ő „annyira tudta”. Legszívesebben beintettél volna neki, csakhogy egy másodperccel később megláttad a mellette ácsorgó másik két alakot is, Evan és Fawn személyében, mindketten egyenesen rátok bámultak. Kellett egy pillanat, míg felfogtad, hogy ez mit is jelentett.
VÉGIGNÉZTÉK AZ EGÉSZ JELENETET?



now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Csüt. Szept. 19, 2019 12:37 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Elég volt egy bizonyos mennyiségű vodka-izét meginnom, és valahogy az egész világ, minden probléma olyan könnyedén vált habbá körülöttem, hogy már azt is elfelejtettem, miért nem lett volna bölcs dolog Stella körül legyeskednem. Vagy, ha emlékeztem is rá, magasról letojtam, mert az alkohol elég bátorságot adott ahhoz, hogy csak azért is a szabályok ellen menjek. A saját szabályaim ellen. Nem tudom eldönteni, hogy ezért Blöki büszke lett volna rám, vagy inkább orrba vágott volna, ha épp nem az agyam eldugottabb részében bujkált volna, távol Barnácska nevetésének hangjától. Valószínűleg még a legapróbb foszlányát se akarta érzékelni a szórakozásunknak, annak meg pláne nem, én mit is éreztem pontosan eközben. Hogy mennyire édesnek találtam a kacaját, vagy, hogy még a fura fényekben is őt láttam a legszebbnek, a hülye nyálas gondolataimról nem is beszélve. De talán a legjobban azt akarta elkerülni, ami akkor lett úrrá rajtam, mikor az elém nyújtott zsepit - alapos megfigyelés után - Stella a zsebembe csúsztatta. Ugyanis, akármilyen ártatlan szándékkal tette ezt, ujjacskáival vészesen közel kúszott ahhoz a bizonyos veszélyzónához, amit eddig annyira igyekeztem figyelmen kívül hagyni, amennyire csak lehetséges volt. Francba is...
Mégis, a lenti vészhelyzet ellenére igyekeztem úgy tenni, mintha Ifjabb Daniel nem is létezne, ami ittas állapotban logikus lépésnek tűnt; így csak vigyorogtam tovább, enyhén megpaskolva a zsebkendő rejtekhelyét.
- Lakat a számom, Hercegnő - tettem hozzá, aztán ujjaimmal imitáltam, ahogy behúzom a cipzárt az ajkaimon. Igaz, a lakatnak semmi köze nem volt a cipzárhoz, de hát kit érdekel..? Részegen aztán tök mindegy volt.
Ahogy az is teljesen mindegynek számított, hogyan is került témába az én ruhátlan látványom, vagy egyáltalán hogy tudtunk erről olyan lazán beszélni, mintha mindig is természetes lett volna köztünk ez a közvetlenség. Egyszerűen csak poénkodtunk róla, habár lehet, hogy az inkább flört volt. Már nem volt egyértelmű a kettő közti különbség.
- Hát tekintve, hogy folyton jókor nyitsz rám, szinte biztos is - feleltem kajánul, közben meg se próbáltam elrejteni, mennyire tetszett, hogy Stella olyan képet vágott, mint aki szívesen nézegetett volna félmeztelenül. Szinte már bizsergett a tenyerem, hogy ledobjam magamról az inget a kedvéért.
De nem, az ing végül maradt, a remekül karban tartott felsőtestem helyett pedig az összekent képem került a vizsgálóasztalra; Barnácska nagy koncentrációval próbálta kitalálni, mivel lehetne javítani az absztrakt remekművön, amit a fiúk alkottak rám korábban. Végül neki is kezdett a dolognak, ám az ecset hamar visszavonulót fújt, így kénytelen volt az ujjbegyeivel folytatni a festegetést.
Miközben pedig ezzel ügyeskedett, arról tartottam neki rövid, ám lényegre törő beszámolót, hogy miért is kerestem őt korábban. Ennek aztán egy vicces kis nyelvbotlás lett a végeredménye, amin nemhogy jót nevettem, de még el is raktároztam magamban, hátha később tagadná, hogy ezt mondta. Már csak poénból is szívesen az orra alá dörgöltem volna, hogy belém esett, persze arról is a vodka tehetett. Mint minden másról, ami azután történt.
- Van okom aggódni? - kérdeztem viccesen, ha már Stella volt olyan kedves és figyelmeztetett, hogy a benne dolgozó pia miatt még akármilyen hülyeségre számíthattam a későbbiekben. Az életem felforgatására tett megszólalását már csak egy sokat mondó mosollyal nyugtáztam, mert valahogy nem voltam hajlandó kimondani, mégis mennyire örültem annak, hogy ő hurrikán módjára zavart össze mindent, ami addig a fejemben szépen el volt rendezve. A múltam. A jelenem. A jövőm. Amikor a városba kerültem, volt egy elképzelésem arról, mihez kezdek a gyakorlat után. De amint ez a lány rám kiabált az irodám ajtaja előtt, a kép szétesett, csak akkor még sejtelmem se volt róla.
Amikor az utolsó minta is felkerült, az összetört kép darabjai porrá égtek a bennem fellángoló mindenféle vágyaktól, amik olyan hirtelen soroztak meg, hogy időm és erőm nem is volt ellenvetést keresni. Egyszerűen csak akartam és kész, s mivel nem volt akadály, ami visszafoghatott volna, engedtem a vonzásnak. Az ajkaink hamar egymásra találtak a sötétségben, olyan bizsergéseket indítva el bennem, amiket Blöki színes tapasztalatai ellenére korábban sose éreztem. Fogalmam se volt róla, mitől olyan más ez, mi adta a különlegességét ennek az egész helyzetnek. Talán a tény, hogy nem kellett volna megtennünk? Vagy az, hogy ezúttal olyasvalakit csókoltam, akiért a szívem folyton ki akart robbanni a mellkasomból? Netán az alkohol enyhe íze, ami csak fűszerezte az amúgy is pikáns csókunkat? Rejtély.
De talán maga az izgalom, ami átjárt, az első miatt volt. A szabályszegés tudata egy egészen új szintre emelte a gerincem mentén fel-alá futkosó energiahullámok erejét, ami arra késztetett, hogy a sarokba kerülve a falhoz kényszerítsem Stellát, és térdemmel a lába közé nyomulva ostromoljam tovább az ajkait. Amikor ujjai a hajamba fúrták magukat, csak jobban a falnak préseltem őt, semmi menekülőutat nem hagyva neki. Egy újabb érzékeny pontot talált rajtam, amiről nem is sejtettem, hogy létezett. Meglehet, nem én voltam a legnagyobb úriember abban a pillanatban... Ez már egy olyasfajta belső ösztönöm műve volt, amiről senkinek nem beszéltem, és még Blöki se volt tisztában azzal, hogy ez a valami ott volt bennem. De egyelőre a tetteimet betudhattam a vodka hatásának, ugyebár...
A mámoromból Stella hangja rántott ki, de épp csak egy pillanat erejéig. Tényleg, mit is csináltunk épp? Válaszolni se erőm, se alkalmam nem volt elég, mégis megpróbálkoztam vele.
- Nem tudom... - ennyi tellett tőlem, mielőtt ajkaink ismét találkoztak volna, egy valamivel érzékibb ütemben folytatva a táncot. Nem voltam még elég tiszta ahhoz, hogy felfogjam, mire akarta Stella a maga kábult módján felvonni a figyelmem, így azután se nagyon akartam elereszteni, hogy közölte, nem kellene ezt csinálnunk. Mert a részeg - jelenleg dominanciát élvező - énem egyáltalán nem értett egyet. Ő úgy gondolta, pont azt tettük, amit kellett.
A sors azonban nem így vélekedett a dologról, ugyanis valamikor ezután újabb hangok próbáltak kiszakítani ebből a szenvedélyes pillanatból. Barnácskát sikerült is kizökkenteni, aki így némi nehézséggel, de valahogy elválasztotta magát tőlem, hogy aztán a vállam fölött átpillantva megszemlélje a zavaró tényezőt. Én meg voltam olyan hülye, hogy fejjel hátra fordultam, mert látni akartam, ki merte elrontani a bulit.
Elsőként csak azt fogtam fel, hogy hárman ácsorogtak egymás mellett. Aztán, ahogy Stella barátnőjét felismertem, lassan a másik két arc is helyet kapott az emlékezetemben. Az az ijesztő csaj, aki megfenyegetett... És Evan. Akkora vigyorral a képén, mint a ház.
Na várjunk csak...
A rohadt életbe...
- Mondd, hogy ezt most csak képzelem... - mormogtam magamnak, na meg részben a bűntársamnak is, aki több, mint valószínű, hogy hozzám hasonló sokkban volt éppen.
Tekintetem végül megállapodott a haverom elégedett arckifejezésén, miközben lassan megmozdultam, hogy a lehető legsunyibban eltávolítsam magam Stellától. Ezt nagyon elcsesztem...
Végül nem is kellett annyira igyekeznem, hogy diszkréten szétválasszam magunkat, Evan ugyanis azonnal karon ragadott, és röhögve kezdett elhúzni Barnácskától.
- Na de..! Ne már! - hüledeztem, mert azt egy szóval se mondtam, hogy nem is akarok többet a közelében lenni.
- Elég volt mára, Nicholson - vigyorgott a haverom, akit abban a pillanatban nagyon, de nagyon utáltam. Honnan a fenéből volt neki ekkora ereje..? - Rád férne valami pia, csajszagod van - tette hozzá, ráncolva az orrát, közben egyenesen a bárpult felé cibált. Próbáltam hátra pillantani Stellára, de a fények miatt már csak pacákat láttam, meg néhány táncolót, aki a látószögembe került, ahogy eltávolodtunk a lányoktól.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Szept. 28, 2019 12:25 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Danny & Stella
Let's get drunk at midnight, listen to our favorite songs and kiss so much that our lips burn

Azok után, hogy mennyire próbáltátok elkerülni a másikat, vicces, hogy egy bizonyos alkohol mennyiség után, mégis csak egymás társaságában kötöttetek ki. Mi több! Hiába nem volt etikus, a kis viccelődésetek valamikor akaratlanul is átcsapott flörtölős évődésbe, amivel úgy tűnt, mindketten teljesen rendben voltatok és a mosolyokból ítélve, élveztétek is. És, ha a vodkának hála, a gátlásaidat tényleg sikerült úgy levetkőznöd, mint amennyire az apró nyelvbotlásod árulkodott róla, akkor jogos volt a kérdés, hogy Göndörkének kellene-e aggódnia? Ezen egy pillanatig elgondolkoztál, magadban azt latolgatna, mit művelhetnél, ami aggodalomra adhatott volna okot, végül lassan nemlegesen ingatni kezdted a fejed.
- Nem unod még, hogy annyit aggódsz miattam? Lazíts. - incselkedve mosolyogtál rá, s folytattad az arcának festegetését.
Aztán egyik dolog követte a másikat; elfojtott érzések törtek utat maguknak, előidézve azt a hülyeséget, amire egy perccel korábban figyelmeztetted. Persze, akkor még nem is sejtetted, hogy a falnak szorítva fogsz kikötni általa és úgy fogod csókolni, mintha az életed múlott volna rajta. És valahol így is volt. Abban a pillanatban ő jelentette számodra az életet, mert felszabadította és valóra váltotta mélyen titkolt vágyaidat, valamint olyan energiahullámokat indított el benned, melyek izgatott bizsergéssel árasztották el minden porcikádat. Ennyire elevennek meglehet még sosem érezted magad.
Bele sóhajtottál a szenvedélyes csókba, ahogy Danny még jobban hozzád préselődött, úgy nyomva a testével a falhoz, hogy ha akartál volna, sem tudtál volna elmoccanni onnan. Tetszett, hogy így reagált az érintésedre, hogy nem finomkodott és ezzel egy olyan domináns oldalát villantotta meg, ami már közel sem volt olyan udvariaskodó, mint amilyennek eddig ismerted. Erről visszajelzésképp pedig, úgy ölelted őt magadhoz, hogy eszébe se jusson eltávolodni tőled. Ahogy összeért a mellkasotok, magadon érezted, ahogy az övé ütemesen emelkedik és süllyed, úgy vélted, talán a szívének dobolását is érzed, de lehet, hogy csak a sajátod volt az, ami minden áron ki akart szakadni a mellkasodból.
Bármennyire is élvezted ezt a szituációt, pár tiszta momentum erejéig mégis elszakítottad az ajkaidat az övétől, épp csak annyi időre, hogy emlékeztesd rá magatokat, bármit is műveltetek épp, azt baromira nem kellett volna. Ettől a ténytől pedig csak még izgalmasabbá vált az egész helyzet és még csak eszedben sem volt véget vetni neki. Helyette hagytad, hogy ajkaitok újra egymásra találjanak, az eddigi heves tempót, érzéki ütemre cserélve.
Valószínűleg egy örökkévalóságig képes lettél volna úszni ebben a mámorban, vagy legalább is addig, amíg az alkohol fel nem szívódik a szervezetedben, de az egész biztos, hogy annál még jóval tovább ízlelgetted volna a bűnös csókot, mint amennyi időt a megzavaróitok hagytak neked rá.
Csak nehezen tudtad rávenni magad, hogy megszakítsd a csókot, ezzel egy ütemben a hátát simogató, és a hajával játszadozó mozdulataid is abbamaradtak, de a kezeidet továbbra sem vetted le róla. Nem akartad még elengedni, s hacsak nem kényszerítenek, biztos voltál benne, hogy nem is fogod. És csesszék meg, akik belerondítottak a pillanatba.
Göndi válla felett átlesve, kellett egy kis idő, míg beazonosítottad a három alakot, akiknek olyan széles vigyor ült a képükön, hogy már-már félő volt, hogy úgy marad az arcuk. Meg is érdemelték volna, ami azt illeti, főleg miután leesett, miért álltak ott sorban, mint a verebek. Még a szemeid is elkerekedtek, akkora hitetlenséggel néztél végig mindhármójukon, aztán pillantásod Dannyre vándorolt, ahogy hangot adott a megszületőben lévő gondolataidnak.
- Bárcsak... - nyögted bosszankodva, miközben előre bukott fejed a fiú nyakába hajtottad, hogy aztán a bőrébe motyoghasd:
- Új barátokat akarok.
Csak ezt követően ütött meg igazán, mennyire lett cikis a szitu, szóval szinte szinkronban azzal, hogy Göndörke megpróbált diszkréten eltávolodni tőled, te is elkezdted lassan lecsúsztatni róla a kezeidet, azon igyekezve, hogy lazának tűnjön a mozdulat. Bár sokat nem kellett törnöd magad rajta, mert Evan olyan gyorsan rángatta el őt tőled, hogy csak pislogni tudtál utána. A szó legszorosabb értelmében.
Döbbenten nézted, ahogy távolodnak, egészen addig, míg a két idióta barátnőd ki nem takarta őket a látómeződből. Jelenleg borzasztóan utáltad mindkettejüket.
- Ez feltétlenül szükséges volt? - pirítottál rájuk, felváltva nézve kettőjükre. - Nem tudtatok volna legalább egy picikét tovább várni?
- NEM - vágták rá egyszerre.
Felhorkantál. De mielőtt erre még bármit is mondhattál volna, Megan beelőzött.
- Stella, olyan forró volt itt a hangulat, hogyha csak egy perccel is tovább várunk, leolvad rólatok a ruha is. Még nekem is melegem lett, pedig én csak néztem - legyezgetni kezdte magát a kezével - Neked nincs meleged? Egy kicsit ki vagy pirulva... - kacsintott rád egy igazi szarrágó mosoly kíséretében, Fawn meg jót nevetett az egészen. Ettől persze olyan rohadt zavarba jöttél, hogy el kellett takarnod az arcod előlük. Egy pillanattal később pedig leeresztetted a kezeidet, miközben végig húztad azt az arcodon, figyelve rá, hogyha lehet, ne kend szét magadon a festéket. Ám, ahogy lenéztél a kezeidre, azokon így is halvány piros folt díszelgett.
- Hát ez..?
- Egy picit maszatos vagy. De ha ettől jobb, Nicholson sokkal viccesebben néz ki - kuncogta Meg, erre meg már neked is csak-csak felfelé görbült a szád, pedig nagyon igyekeztél haragudni rá. - Gyere, szerezzünk neked valami italt, nehogy kitikkadj nekem! - Azzal átkarolta a vállad, így kezdett terelgetni a pult felé. Aztán hirtelen megtorpant és egy másik irányba navigált benneteket, te ugyan nem igazán értetted miért tett így, de valami azt súgta, köze lehetett a fiúkhoz. - Azaz majd Fawn megy és szerez még italokat - javított magán, miközben szabad kezével érthetetlen jelzésekkel kommunikált Fawn felé, persze az is lehet, hogy ez csak számodra volt tök összevisszaság a kábaságod miatt, mert úgy tűnt a szőkeség pontosan tudta mi a dolga és már el is tűnt a többi ember között.
Ugyan nem voltál benne biztos, hogy mennyire lenne jó ötlet még többet innod, csakhogy ilyen történtek után, úgy érezted, hogy teljesen igaza van a barátnődnek és szükséged lesz még valami ütősre, hogy segítsen feldolgozni az eseményeket. Alig pár perce történt az egész, mégis csak nehezen akartad elhinni, hogy valóban csókolóztál Dannyvel. Márpedig ez történt. Erre pedig valami újabb adag vodka csoda kellett. Mert ha tanultál valamit ebből az estéből, akkor az az volt, hogy a vodka a kulcsa mindennek.



now i'm stained by you





Stella Argent
Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE DENIES IT. BUT TRUTH IS,
Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Tumblr_my1k8patKW1rr7juko3_r1_250
SHE'S FALLING IN LOVE WITH HIM
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Kedd Okt. 15, 2019 7:46 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

stella & daniel
let’s get drunk together so i can kiss you and blame it on the vodka

Én tényleg igyekeztem. Igaz, már a tóban is volt egy pillanat, amikor majdnem elvesztettem az irányítást, de azt Evan meg is akadályozta akaratán kívül. Viszont most... Most nem volt senki, aki közénk állhatott volna, nem akadt semmilyen zavaró tényező, ami felébreszthetett volna minket az alkohol mámorából, és megálljt parancsolt volna annak, amire készültünk. Így hát meg is tettük. Ajkaink összetalálkoztak, és alig néhány pillanattal később már a falhoz préselődve csókolóztunk, de úgy, mintha azok lettek volna életünk utolsó percei; pedig ez még csak a kezdet volt, ezt nagyon is jól tudtam. Mert ezek után lehetetlen lesz majd úgy pillantanunk egymásra, mintha meg se történt volna - és nem is akartam így kezelni ezt. Így, hogy végre szabadjára engedhettem a bennem lappangó vágyakat, eszem ágában se volt visszatáncolni.
De mindamellett, hogy a szándékaim teljesen romantikusak voltak, akadt egy kis részem - az a bizonyos, amiről nem beszélünk -, amelyik úgy döntött, már most ad egy kis ízelítőt Stellának abból, mire is számíthat nálam. Pedig nem így akartam kezdeni, de a pia... Az a nyomorult vodka-izé... Amiatt csináltam, ez egészen biztos. Máskor eszemben se lett volna ilyesmire vetemedni, így a falhoz nyomni őt és még a lábamat is az övéi közé varázsolni; legalább is nem az első igazi csókunk alkalmával. Ennek egészen máshogy kellett volna alakulnia, bár azt se bántam, hogy végül így lyukadtunk ki ide. Legalább már tudtam, hogy nem volt teljesen egyoldalú a dolog, még ha ehhez az is kellett, hogy mindketten elveszítsük a fejünket egy kis alkohol által.
Persze úgy tűnt, Stella se bánta a bánásmódot, amiben részesítettem. Ölelésével biztosított róla, hogy esélyem sincs eltávolodni tőle, így ezt felfogtam afféle pozitív visszajelzésképp. Ez csak még jobban ösztönzött arra, hogy folytassam, amit elkezdtem, ugyanakkor a tudatalattim józan részlegében felvetett pár kérdést a lánnyal kapcsolatban. Akkor ő is hajlamos lenne az ilyesfajta dolgokra, vagy csak most, a helyzet miatt nem zavarja..? Vajon mit szólna ahhoz, ha a falnak szorítanám a csuklóit és... Na nem.
De már csak az elképzelés is úgy beindított, hogy hagytam egy sóhajt kicsusszanni az ajkaim közül, a derekán pihenő kezem pedig meg is szorult a bőrén kissé, majd feljebb vándorolt a hátára, hogy még azzal is csak jobban összepréseljem magunkat. Minden egyes kis mozdulatát éreztem a saját testemen, a mellkasunk együtt emelkedett és süllyedt, és legszívesebben örökké ebben a pillanatban ragadtam volna. Csakhogy előbb vagy utóbb mindennek véget kellett érnie.
Először az zökkentett ki egy fél másodperc erejéig, hogy Stella megpróbált emlékeztetni rá, mit is csinálunk éppen. Nem járt túl nagy sikerrel, így néhány szón kívül semmi nem jutott el a tudatomig, csak hagytam, hogy tempót váltsunk, és egy érzékibb ütemben folytassuk a csókcsatát. Egyikünk se hajlott arra, hogy ez a pillanat véget érjen, mégis, a vég olyan hamar elérkezett, hogy először felfognom se sikerült, Barnácska mégis mi okból szakadt el tőlem, és mit nézett annyira a hátam mögött. Aztán megfordultam, és hirtelen elért a felismerés, hogy marhára lebuktunk.
Reméltem, hogy ez az egész csak a képzeletem műve, és valójában nem ácsorgott ott senki, de hiába pislogtam szaporán, se Evan, se a két lány nem akart eltűnni. Még hangot is adtam a gondolataimnak, amikkel Stella erősen egyetértett, és a nyakamhoz bújva jelentette ki, hogy új barátokat akar. Egy kuncogással nyugtáztam, hogy igen, abban a pillanatban én is szívesen lecseréltem volna az önelégülten vigyorgó haveromat egy kevésbé bátorra, aki nem lett volna akkora seggarc, hogy pont a legjobbkor zavar meg egy buli kellős közepén. Akarom mondani, a sarokban.
Ezután felvettem a szemkontaktust azzal az idióta Evannel, és ezzel párhuzamosan lassan elkezdtem levakarni magam Stelláról, a lehető legdiszkrétebb sebességgel. Csakhogy Evannek egészen más ötlete volt, mivel azonnal karon ragadott, és elcibált a partneremtől.
- Nem hiszem el, hogy ezt kellett csinálnod - morogtam, miközben próbáltam szabadulni a szorításából. Ittas állapotban lehetetlen feladatnak tűnt, pedig én nagyon igyekeztem. Szinte már biztos voltam benne, hogy Evan valami Superman utánzat... Netán természetfeletti, bár az előbbire több esélyt láttam.
- Muszáj volt közbeavatkoznunk, mielőtt nekiláttok vetkőzni - vágott vissza, hatalmas vigyorral a képén. Ahogy a bárpulthoz értünk, kikért valami vodkás cuccot, plusz egy szalvétát is, amit azonnal a fejemhez is vágott, mikor odaadta neki a csapos. - Nyafogás helyett töröld le a képed inkább. Tökre szét vagy kenődve, főleg itt. - mutatóujjával kört rajzol a szája köré, emlékeztetve rá, hogy Stella vörös rúzsának legalább a fele rajtam landolt.
Elkezdtem dörzsölgetni az ajkaim környékét a szalvétával, és meglepetten fedeztem fel, hogy tényleg csupa rúzs lettem; és ezt valószínűleg még a fényviszonyok ellenére is sokan láthatták.
- Francba... - morogtam magamnak, bár ez inkább annak szólt, hogy ilyen hamar vége lett az előbbi dolognak.
- Egy kicsit jobban is odafigyelhettél volna, Nicholson - sóhajtotta Evan, én meg értetlenül pislogtam rá, még mindig a rúzsfolttal küszködve. - Legalább harmincöt fokra felnyomtad a levegőt, kész szerencse, hogy csak nekem tűnt fel. Persze ez részben az én hibám is, mert tömtem beléd a piát, aztán meg hagytam, hogy eltűnj...
Összeráncoltam a homlokomat. Mégis mi a fenéről beszél ez?
- He..? - nyögtem ki, majd a tekintetem az elém kerülő narancssárgás löttyre siklott. Vodkás-izé, már megint. A kezembe vettem a poharat, és csak magam elé tartva lötyköltem a tartalmát, mintha űrlény vizelet lett volna, vagy ilyesmi. Emlékeim szerint az íze is olyasmi lehetett.
- Még mindig nem esett le?
Ezt a kérdést hallva belém vágott a felismerés. Azt mondta, harminc-akármennyi fokra felfűtöttem a levegőt. Akkor ezek szerint ő...
- Te tudod, hogy...? - pislogtam rá kerek szemekkel.
- Hogyne tudnám! Nem vagyok hülye, már akkor sejtettem, amikor először hallottam a felvilágosító óráról. Csak akkor még azt nem tudtam, mi szállt meg pontosan - magyarázta Evan. Nekem meg aligha volt kapacitásom ezt teljes mértékben feldolgozni, így segítségképp lehúztam az italomat.
- És mi van Stell...
- Igen, róla is tudok. - vágott közbe.
Akkor miért támogatta, hogy próbálkozzak be nála? Hiszen tudta, miért nem lehettünk volna együtt...
- Mi az isten vagy te? - csúszott ki a számon a kérdés, miközben levágtam az üres poharat a pultra. Nem szántam indulatosnak a szavaimat, mégis úgy sikerültek.
- Ezt majd akkor beszéljük meg, ha józan leszel. Most viszont... - intett a pultosnak, hogy töltsön nekem még egyet. Nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy mindezek után nagy szükségem lesz rá.

drown me in your water ፤ finally *-*




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Stella & Daniel; A little party never killed nobody - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Stella & Daniel; A little party never killed nobody

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Határon túl-
^
ˇ