Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Drew Lamarck/Masanori

A hét tenger ördöge - Nanami Mouri EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

A hét tenger ördöge - Nanami Mouri EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

A hét tenger ördöge - Nanami Mouri EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Elkészültem!

A hét tenger ördöge - Nanami Mouri EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 4:27 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

A hét tenger ördöge - Nanami Mouri EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

A hét tenger ördöge - Nanami Mouri EmptyVale Pedersen
Yesterday at 12:31 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Ethan Wayne, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 A hét tenger ördöge - Nanami Mouri

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Kedd Aug. 27, 2019 6:00 pm

Nanami Mouri
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet
Nanami Mouri 七海毛利
Az életed egy csepp a végtelen óceánban... De mi más az óceán, mint ezen cseppek sokasága, amit valami távoli egység mégis összefog...


Becenév:
Nem gondoljuk, hogy a Nanami olyan nehezen kimondható lenne, de ha nagyon ragaszkodsz hozzá, a Nanára is hallgatunk.
Születési hely:
Itsukushima, Japán
Kor:
Abban vagyunk biztosak, hogy a testünk 506 évet élt meg, de közben jóval idősebbek vagunk.
Nemi beállítottság:
Újfajta hóbort címkéket aggatni magunkra, de ha szórakozásból elvégzünk egy tesztet, akkor esélyes, hogy sapioszexuálist kapunk eredményként. Minket nem zavar, szeretünk akit szeretünk.
Faj:
Kitsunék voltunk, kitsunék vagyunk, és kitsunék leszünk mindörökké. A víz a mi éltetőnk, a tengerek és az óceánok a bölcsőnk. Hét farkunk a hét tenger haragjával sújt le ellenségeinkre.
Play by:
Chrystal Soo Jung
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
- Néha elfelejtünk emberek lenni. És néha elfelejtünk rókák lenni. Azt hiszem ez ennyi idő után már. nem kellene, hogy meglepetést okozzon. Megtanultuk, hogy az élet könnyen múlik, hogy mindig van rosszabb, és hogy csak úgy élhetjük túl, ha olyanok vagyunk, mint a víz... Alakot váltunk, ha kell, egybeolvadunk a környezettel. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk, vagy hogy nem állunk ki magunkért, ó cseppet sem jelenti ezt. - Ingatja meg lassan a fejét, miközben elmosolyodik. Nyugtalanító mosoly ez, mikor a fogak fehérje aprót villan, mikor a szemek fókuszálnak. A vadász magabiztos mosolya ez, mielőtt elejtené a kiszemelt vadat.
- Ha haragszunk, azt észre fogod venni. Méteres hullámok nyelik el a vétkezőt, árbócot csavar a szél, és elsodor mindent a tenger féktelen dühe... Ilyenek vagyunk mi... a csendes, hullámzó víz, és a viharos halál.
- Kívülről bármilyenek lehetünk, amit csak elképzelünk, belül pedig... harmónia van. Mint a sötétség, és a fény, mint a yin és a yang, kavarog, mozog és örvénylik, de mindkettőben benne van a másik. A lányban a róka, és a rókában a lány. Megtaláltuk egymást, és már nem is eresztjük. Mi egyek vagyunk, a kettétörhetetlen egész.

You're Still Have All Of Me:
- Volt apánk és anyánk, hiszen nélkülük meg se születtünk volna. - Bólint lassan, habozva, hogy belekezdjen-e ebbe a bonyolult katyvaszba, amit mások családnak neveznek.
-  Pontosabban... nekem voltak. Neki nem. - Utal itt arra, hogy nincs egyedül a gondolatai kuszaságában, de ez általában nem szokta zavarni. Őt nem. -  Más idők jártak akkoriban, harcok és betegségek pusztítottak az emberek között. A fajtám között. Sok testvérem volt, mégis... az én nevem az egyetlen... majdnem az egyetlen, akinek a neve nem maradt fent. - Az apró rándítás az ajak szélén egyértelmű, már annak aki kicsit is ismeri, hogy nem érinti kellemesen ez a tény.
- Mi is volt akkor... nézzük csak... - Sóhajt fel.
Apám Mouri Motonari volt, nagy daimyou... azt beszélik. Könyvek szólnak róla, tanítják a történelemben... legalábbis otthon. Az volt a shougunok kora. Oda Nobunaka, Hideyosi, Ieyasu... a neveik talán ismerősek, hát... nekem nem csupán a nevük ismerős. De a családom nem volt ilyen ügyes, előbb utóbb nekünk is be kellett hódolnunk... De azt hiszem elkalandoztam, nem a történelemről kéne beszélnem, nem igaz? Még ha a családom a történelem része is. - Húzza ki magát, hogy összeszedje a fejében kavargó dolgokat.
- Szóval... Kilenc fiútestvérem született, bár... nekem már nem volt időm megismerni mindet. Két húgom volt, akik... jól mentek férjhez. De nézd meg... - Húzza elő a telefonját, hogy egy gyors kereséssel, vagy talán egy már elmentett könyvjelzővel az orra elé varázsolja ezt a fontos információt. - Nézd csak meg a Wikit, látod ezt? Az az első leány, akinek a neve ismeretlen, és akiről csak annyit tudnak, hogy elrabolták és megölték... na az vagyok én. Talán egyszer... elmesélem. - Fúj egyet, amitől az arca egy pillanatra egy békára emlékeztet.
- Hogy az anyám? Myoukyuu rendes asszony volt. Mindarra megtanított, amire abban a korban szükségem volt. Szeretett is... azt hiszem. Ezekre a dolgokra már nehezebb emlékeznem. Szeretünk és gyűlölünk, de az érzések könnyen elillannak a legtöbb esetben.
- Mi ez? Vallatás? Nem, nem kell harapófogóval kihúzni belőlem a dolgokat, de... nehéz olyanokról beszélnünk, akiket egykor szerettünk, és... már nincsenek többé.
- Szóval... háromszor házasodtunk összesen. Szeretők itt-ott voltak, éppen amilyen kedvünk volt, és amennyit megengedett a kor. - Von vállat. - Sok mindent elnéznek otthon, máshol pedig mindig figyeltünk.
- Azt hiszem... a gyerekek... a gyerekek ebben a legnehezebbek. Látod őket felnőni, majd... meghalni. Az unokákat és a dédunokákat is, ha... maradsz a közelükben, de persze azt se lehet sokáig. Feltűnik az embereknek, ha nem öregszel. Kaede... Kaede volt az első lányunk, még jó... jó régen. Aztán Tsukoyomi, Hanako, Atsuko... Hayate... és legutóbb a kis Sora... - Elmosolyodik, de csak azért, hogy a tekintete szomorúvá váljon. - Azt mondom kis Sora, pedig... már ő sem él. Egyikük sem. Most csak mi vagyunk. És MI vagyunk, és ez a lényeg. Igazam van? Igazam van.



When I Was Younger...


A rádió recsegése váratlanul szakította meg a kellemes zenét, persze megszokott volt ez már, háború dúlt a világban, a hirtelen bejelentések nem számítottak szokatlannak. A tű lassan fúródott az anyagba, eltüntetve egy kisebb lyukat a vásznon, miközben fél fülével a hangokra, fél szemével pedig a leckéjét író gyermekre figyelt.
- Jó és hűséges alatvalóimnak. - A császár hangja határozottan, mégis talán kissé megtörtent szólt. Már nem csupán a fülével figyelt a rádióra, tekintete is a készüléket fürkészte, amiből az ismeretlen ismerős szólt. - Miután mélyen elgondolkodtunk a világ általános tendenciáin és a mai birodalom jelenlegi helyzetén, úgy döntöttünk, hogy rendkívüli intézkedés útján rendezzük a jelenlegi helyzetet. Felkértük kormányunknak, hogy tájékoztassa az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió kormányát arról, hogy birodalmunk elfogadja együttes nyilatkozata rendelkezéseit. A közös jólét és boldogság elérése érdekében törekedjünk... - A hang elhalkult, majd elhallgatott, ahogy a kapcsoló elfordult és elégedett kattanással űzte ki az áramot a gépből. Mennyit fejlődött a világ... Mágiának tűnik néha mindez, és mégis egyszerű, ha az ember érti. De most mégis, ennyit a csodás Birodalomról, a terjeszkedési tervekről, egy virágzó álomról... Legyőzték a büszke államot, amit talán sose hever ki, talán... talpra állnak majd, ahogy mindig is. A háború lezártával ismét kinyílik a világ számára... végre. Tekintete a szorgalmasan karmoló lányára téved. Talán kicsivel később. Születik meg az elhatározás. Felsóhajt, majd visszaül az asztal mellé.
- Sora gyere, ülj mellém kicsit. - Paskolja meg a tatamit. - Mesélek egy történetet kicsim. - Egy történetet, amit már sokszor elmondott, és amit talán még ezerszer el fog majd mondani.
- Egy történetet egy rókáról... és egy lányról. De kezdem a rókával, rendben? - Mosolyog kedvesen.

- Élt egyszer, nagyon régen egy csodaszép, vörös bundájú kitsune. A tengerekben született, ahogy a szigeteink is, mikor az istenek felkavarták a vizeket. Egyszerű élete volt, őrizte a hajósokat, akik ezért szentélyt emeltek neki, imádkoztak hozzá, és ételt vittek. A halászoknak egyszerű kéréseik voltak, a tenger haragját igyekeztek elkerülni, és épségben haza akartak jutni. Nem nehéz az ilyesmit teljesíteni, nem igaz? Aztán egyszer, jött egy utazó. Nagy hajóval érkezett, amit kincsekkel pakoltak tele, és kelmékkel. Ez az utazó megpillantott a piacon egy gyönyörű leányt, akiért lángra lobbant a szíve. A leány apja azonban nemes volt, és az utazó tudta, hogy még csak meglátnia se lett volna szabad a magafajtának ezt a leányt, mert bizony kalózként járta a sós vizeket. Kirabolta azokat, akiknek elég pénze volt, majd még többet csinált belőle. Annyi becsülete viszont maradt, hogy a szegény halászokat békében hagyta élni. Szóval meglátta ezt  szép leányt, és epekedett érte, hát segítséget kért a kis szentélyben, hátha meghallgatja a hely szelleme imáit. A kitsune figyelt, és hallgatott. Ismerte a leányt, gyakran figyelte a habok közül, ahogy a sziklákon sétál célja felé, és hamar ötlete támadt. A kalóz hamarosan zúgást hallott, mint a tenger moraja éjidőben, és ez a zúgás hamarosan szavakat formált.
- Segíthetek neked megszerezni a leányt, bár becsületed alapján nem érdemelnéd. - Szólt a róka. - De meg kell ígérned, hogy örökké szereted majd, hogy ez nem csupán egy fellángolás, és hogy boldoggá teszed, míg magad is porrá nem válsz.
- Ígérem neked! Örökké szeretni fogom! Boldoggá teszem majd, ő lesz a Tengerek Úrnője!
- Legyen hát... - Kezdett kavarogni a füstölők vékony füstcsíkja, ahogy lassan alakot öltött a halandó előtt. - De ne feledd... az eskü kötelez...
A férfi hirtelen úgy érezte, mintha nyomná valami a mellkasát, köhögni kezdett, mint aki vizet nyelt, de az egész csak pár pillanatig tartott, és mikor vége lett, már nem látta a rókát. Először azt hitte becsapták, de ahogy a gondolat megfordult a fejében egy másik mögé tolakodott. Az erőm a tiéd halandó, szerezd meg a leányt, és tedd boldoggá.
- Kitalálod mi történt? Na? Nem? Nem baj, mondom én tovább. - Mosolyog kedvesen a lányára. - A kalóz nem tartotta be a szavát. A kitsune erejével elrabolta a leányt, de ahogy megkapta, hamar megunta, és már más nőkre fente a fogát. Azt hitte most már nem állhat az útjában senki, ám... azzal nem számolt, hogy nem csupán a róka erejét kapta meg. Mikor a kitsune megértette, hogy a férfi nem tartja be adott szavát, és a leány egyre szomorúbb nem tétovázott. Egy ember sem érhet fel egy kami erejével, így a becstelennek esélye sem volt. A lelke porrá lett, miközben a teste már a rókáé lett. A legszebb az egészben... hogy a leány azonnal felismerte, hogy nem ugyanazzal a férfival van dolga, akivel előző éjjel még aludni tért. És ezek ketten egymásba szerettek...
- Nem kicsim, még nincs itt a vége. Ez még csak a róka története. - Ingatja meg a fejét. - A lányé kicsit később jön majd.
- Szóval a leány is szerelemre lobbant, és a kitsune se érzett még hasonlót senki iránt. Ő mindig is... vízben élt, a tengerben, most mégis olyan volt, mintha lángok emésztenék belülről. De a világ másképp fordult, és nem sok idejük maradt együtt, a leányt betegség támadta meg. A róka megígérte, hogy megmenti, hogy elhoz majd egy másik szellemet, és akkor ők ketten... de nem ért vissza időben, a leányt eltemették, mire talált egy másik hozzá hasonlót. Gyászában elhagyta testét, és visszaköltözött a tengerbe. A falusiak úgy tartják, a szikláról még ma is hallani lehet ahogy kedvesét siratja.

- És most mesélek a lányról is. Mert kettejük útja találkozni fog, és onnantól kezdve szép a történet.
- A lányban nem volt semmi különös. Nanaminak nevezték, és az édesanyja nagyon jól tanította. Az írás művészetére, a házvezetés művészetére, a varrás művészetére... mindenre amire akkoriban szüksége lehetett egy okos leánynak. Eljött az idő, mikor férjhez kellett mennie, elindult hát, hogy megtarthassák az esküvőt és ő új életet kezdjen. Mindez történt mikor tizenöt esztendős lett. Úton jegyese birtoka felé azonban megtámadták a leányt és kísérőit, levágták a katonákat és magukkal ragadták. A Takahashi klán, merthogy ők voltak a támadók, a saját feltételeik alapján akarták formálni a világot, és azt hitték az ifjú leány jó alap lesz a tárgyalásokhoz. Tévedtek, mikor Yoshioki, egy erős hadúr meghalt a következő évben és a fia a Takahashi klánnal kezdett tárgyalásokba, a leány apja, a Mouri klán feje támadást intézett ellenük. Elfoglata Iwami tartományát, és addig üldözte a családod, míg a vérvonaluk kihalt. Tettéért azonban nagy árat fizetett, a menekülő család magával vitte leányát a hajóra, és... mikor már látták, hogy nem vehetik hasznát egyszerűen a tengerbe lökték. Nanami nem tudott úszni, így a hullámok hamar körülölelték, a sötétség egyre jobban elhatalmasodott körülötte, és a lány csupán azért imádkozott, hogy gyilkosaira sújtson le a víz haragja, hogy hajójukat törje porrá valami, és ismerjék meg a hideg habok érintését. A sötétségben aztán fény gyulladt, lidércek szoktak hasonlót a mocsárban, ám ez más volt, a víz alatti tűz morajlani kezdett, és a kitsune körülölelte a haldokló leányt.
- Add át magad nekem, és teljesítem a kérésed. - Zúgott a róka hangja, ám tervei között nem csupán ennyi szerepelt. - Aztán teljesítheted te is egy kérésem.
- Nanami csak bólintott, már a halál isteneinek érintését érezte bőrén, hát nem habozott, és akkor hirtelen felemelkedett. A tajtékzó habok közül a leány alakja bontakozott ki, szemében az istenek tüze égett, lelkében a tomboló tenger minden haragja. Az erő, ami körülölelte formálódni kezdett, a hajósok kiáltoztak, alig hittek a szemüknek, és a legtöbben tudták, hogy elvesztek. Míg egyik farka a hullámokat korbácsolta fel, másik a hajó erős fa testét zúzta pozdorjává, harmadik a vitorlát szaggatta, negyedik a hajólapátot törte ketté, az ötödik, és akkor még egyben utolsó farka az árbócot roppantotta meg. Mégsem a víz végzett velük, éles karmok és fogak tépték a húst, mígnem a tenger vize vöröslött a vértől, és a halál minden nyomát elmosta az áramlat.
- Akkor és ott, már nem volt leány, és nem volt róka, csupán a Tengerek démonja ismételgette zúgó hangján: Lásd valódi arcunk, az arcot ami nem kegyelmez, ezek vagyunk mi, a nyughatatlan Tenger.
- Nem, itt még dehogy van vége, hogy is gondolod? Hiszen még csak most születtek újjá. - Nevet fel. - A leány és a róka, azóta is járja a világot, és az elmúlt évszázadokban oly sokat tapasztaltak... tanultak, változtak, éltek és kerestek. Mert a kitsune egyetlen dolgot kért a leánytól, hogy keressék meg egykori szerelmét, kinek lelke talán már visszatért a világba. Ezúttal... nem fogja elengedni, ha megtalálja.
- Nem... ezúttal nem engedjük el. - Fordulnak le ajkairól suttogva a szavak, aztán mintegy kábulatból kelve néz körbe, hogy visszaidézze elméjébe a valóságot. Oly gyakran történik ez meg, mikor gondolatai a múltban járnak, főként mikor szeretné, ha a jelen csupán valami álom lenne. Tekintete a gravírozott plakettre siklik. Csak nem rég rejtették mögé a hamvakat, tán még ki sem hűlt igazán. - Ne aggódj kicsi Sora. A mese még folytatódik. - Bújtatja a kezében tartott hófehér krizantémot a vázába, és ujjai végigfutnak ismét a betűkön.
- Elmegyünk, mert ismét túlságosan fáj ez a hely. - Sóhajt fel. - De téged sosem felejtünk. Ahogy a többieket se.

Érkezhetett volna diákként is, elvégre... korban majdhogynem bárhová illik, de most nem volt kedve újrakezdeni fiatal felnőtt életét, így inkább szakmát választott. Lehetett volna nővér, vagy ékszerész, most viszont egy csendesebb munkát keresett, így esett a választása a könyvekre. A város pedig... szereti az erőtől duzzadó helyeket, és talán szinte ösztönösen választja ki az energiavonalak mentén fekvő településeket. Rókaérzék, ha úgy tetszik, de akár egy kor dárc alapján is dönthetett volna, hogy éppen hova sikerül a nyilat eldobnia, hogy aztán az orra vezesse a következő, sokkal jobb helyre. Időnként megteheti, hogy a régi nevét használja, most is így tett, és a külföldre utazáshoz csak a legjobb hamisítókkal dolgozik, hát ember legyen a talpán, aki rájön, hogy nem teljesen az, akinek kiadja magát. Egy csendes, visszafogott japán könyvtároslány, aki meg akarja ismerni a furcsa amerikai kultúrát. Ebből már építkezhet, a kérdés persze az, hogy a víznek milyen formát kell majd felvennie a végén.








The pure present is an ungraspable
advance of the past...



...devouring the future.

Nanami Mouri
A hét tenger ördöge - Nanami Mouri Tumblr_inline_nzu4jz4sFN1t6da4c_250
Age :
506
Tartózkodási hely :
Bacon Hills
Foglalkozás :
Könyvtáros

A hét tenger ördöge - Nanami Mouri Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Aug. 28, 2019 10:35 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Nana úúú

Te jó isten úúú Nem találok szavakat! Eszméletlen, hogy mit hoztál össze. Be kell valljam, hogy már leskelődtem és a családot már például volt szerencsém olvasni, de nem gondoltam volna, hogy végül ez kerekedik belőle.
Eszméletlen, hogy mit hoztál össze. Annyira, hogy másodszorra is le kellett írnom. Very Happy Egy kész legenda a története a rókának és a lánynak is, még több ezer szóban is olvastam volna, hogy miken mentek keresztül az évek alatt. Igazán érdekes párosítás ők ketten egyébként. Kettejüket a bosszú hozta igazán össze, kíváncsi leszek most mi is tartja őket össze, ennyi évvel később.
Az, hogy pedig, hogy könyvtárosként mit fogsz csinálni a mi kis városunkba, kíváncsian várom Wink De nem is tartalak fel tovább, fuss, foglalózz, aztán szerezz magadnak játékostársakat. Üdv nálunk *-*




you can mess with me,
but if you touch my friends, you're dead



Dorcas Irwin
A hét tenger ördöge - Nanami Mouri Tumblr_inline_pa6j8tFiy61rqmlml_540
A hét tenger ördöge - Nanami Mouri Tumblr_inline_pa3tltBRL71tq4j4w_500
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

A hét tenger ördöge - Nanami Mouri Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

A hét tenger ördöge - Nanami Mouri

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Kitsune-
^
ˇ