Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Aaron & Julia × fate is inevitable

Calcifer & Rachel EmptyAaron Black
Today at 3:01 am



hugo & daniel ;; a reminder of the past

Calcifer & Rachel EmptyHugo Marlowe
Today at 1:56 am



Oscar

Calcifer & Rachel EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 9:48 pm



Nariel Heighel

Calcifer & Rachel EmptyNariel Heighel
Yesterday at 4:54 pm



Viharfelhő

Calcifer & Rachel EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 4:04 pm



Én kis bárányom

Calcifer & Rachel EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 3:51 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Dorcas Irwin, Hugo Marlowe


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Calcifer & Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Csüt. Aug. 29, 2019 5:35 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Calcifer & Rachel

Nehéz elhinni, hogy most itt állok. Mindig is kerültem az ehhez hasonló épületeket ezért is nem értem, hogy sikerült az öregeknek rádumálniuk engem, hogy jöjjek el ide vasárnap. Emlékszem a nagyszüleim halála után kicsivel is ezzel nyaggattak, de sikerült kibúvott találnom. Aztán a határozottabb nő oda állt elém azzal hogy: "Ugyan már! Vasárnap vagy a legkevesebbet nyitva egyszer ne nyiss ki és gyere el. Nem halsz bele." Nehezen, de beleegyeztem, hogy elmegyek velük egyik vasárnap. De ez se volt neki elég addig beszélt amíg meg nem ígértem neki, hogy most vasárnap megyek nem, majd akkor amikor ők a nagyszüleim mellett fognak feküdni.
Az épületre nézek és nem tudom mit is mondhatnék. Így csak a kapu előtt állva bámulom szemügyre véve minden apró részletet. Nem igazán akarok bemenni, de elnézve az öreg hölgy mosolyát, kénytelen leszek.
Nem akartam, hogy berángassanak akaratom ellenére így magam mentem be. A díszes tér, a színes ablaküvegek mind furcsa volt számomra. Ahogy az oltárig elnéztem eszembe jutott az a nap, mikor először ontottam valaki vérét. Nagymamám ijedtében nem tudta miként magyarázhatná el miért nem szabad bántani a gyengébbet, így a kezembe nyomta a bibliát és azt mondta nem mehetek ki a házból, amíg el nem olvasom. Egy ideig nem is bántam, hogy nem kell kimennem a házból és emberek közt lennem, de annyira unatkoztam és sétálni akartam volna menni, vagy segíteni inkább a papámnak, hogy átnyálaztam a könyvet. Nem értettem belőle semmit. Számomra csak egy mese volt, amit a gyerekeknek mondanak, vagy amiket a tévében adnak.
Lassan beözönlöttek az emberek, hogy meghallgassák a misét. A többségük öregek voltak, amin nem is lepődtem meg. Én hátul álltam a falnak dőlve és próbáltam megérteni a zagyvaságot, amit a pap mond. Belátva ma sem okosodom elvesztettem a figyelmem és máson kezdtem el agyalni. Türelmesen vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek és haza mehessek.




Rachel Harris
Calcifer & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Calcifer & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Szept. 04, 2019 3:54 pm

Calcifer Belmont
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye

AZ ATEISTÁK TELJES MÉRTÉKBEN FELELŐSEK TETTEIKÉRT ÉS ÉLETÜKÉRT, HIBÁIKAT ÉS ROSSZ CSELEKEDETEIKET NEM HÁRÍTHATJÁK ÁT TÚLVILÁGI KÍSÉRTŐKRE, ÉS NEM REMÉNYKEDHETNEK EGY JÓSÁGOS ISTEN KEGYES MEGBOCSÁTÁSÁBAN!

Rachel & Calcifer

N
em mindenki osztozik egy azon hiten, de valahányan elfogadjuk egy magasztosabb erő létét, mely felett nincs hatalmunk. Sokan ezt Istenben vagy Istenekben képzelik el, egyesek az Anyatermészet ősi erejében keresnek választ világunk gyönyörű és kegyetlen valójára, míg mások tudományos törvényszerűségeket keresnek. Én azt mondom, hogy ezek és minden más, amit képesek vagyunk felfogni vagy épp eszünkkel meg-nem érteni az mind egy és ugyanaz. Meglehet, a hőn imádott Istenem maga a Természet, vagy az indiánok által megbecsült elemek és szellemek egy fajtája, netán ezek is megmagyarázhatóak azon törvényszerűségekkel melyek világunk, illetve az univerzumot mozgatják. Azt mondom, mindenkinek igaza van… és mégsem. Hiszem, hogy létezik egy nálunk hatalmasabb erő, legyen bármi is, ott van. Érezzük, tapasztaljuk, látjuk tetteinek eredményét…. Nincs szükség vallásra, hogy legyen hitünk. A kettő nem egy és ugyanaz, hanem olyanok, mint a Nap és a Hold. Ellentétesek, különböznek és mégis képesek együtt létezni és egymáshoz közelebb kerülni miközben megőrzik önnön egyéniségüket…. Csodálatos világ a mienk. S csodálatos vele minden más is, legyen az egy csoport része vagy egyén.
Mindennap új volt. Hiába hasonlított az előzőhöz, az öreg farkas számára minden átélt pillanat, perc, óra s nap valami egyedi volt, amit igyekezett megőrizni. Nem csupán naplót vezetett saját magának, melybe gondolatait vezethette, de a megélt dolgokat is. Vasárnap volt, misenap. Ám, ez a nap nem csak a maga egyéniségében tért el az összes többitől, de valami egészen másban is. Miközben köszöntötte a templom hatalmas, vascsatos ajtajában az érkezőket és mialatt elmondta az eheti tanítását, gondolatait a figyelmét nem kerülhette el egy ismerős, fiatal arc. Látta őt, futólag ismerte a boltból ahová olykor betért s ím, most ezen elveszett bárány tért be az Ő házába. Észrevette rajta milyen ridegen, nem is, még csak nem is feszengőn viselkedik, hanem inkább közönyösen. Beszélni szerettet volna vele. Nagyon jól tudta róla, hogy vallás távol áll tőle, ám ő nem megkeresztelni szerette volna. Sokkal inkább a hitről csevegni vagy bármi egyébről, amitől kellemesebb élménnyé teheti a még csak le sem ült, hanem leghátul maradt és az árnyékban ácsorgó ifjú számára ezen helyet. Ez menedékhely nem csak a hívőknek, de az Úr minden teremtményének.
A mise után az emberek némelyike odalépett az Atyához váltani pár szót, míg mások egyszerűen megindultak kifelé és menet közben tettek egy keveset az adománygyűjtő dobozba. Ám, valaki nem mehetett el. Még nem. Őt, bár minden bizonyossággal az elsők között szeretett volna elmenni és átvágni magát a templom előtt ácsorgó és beszélgető emberek tömegén, egy egészen fiatal, alacsony, sovány fiú lépett elé és megrázta füléig érő, középhosszú, kócos, piszkosszőke hajával sűrűn benőtt fejecskéjét. Türelemre intette egyetlen szó nélkül és ott várakozott vele, amíg esélyt nem kapott az általa oly’ nagyra becsült férfi a hozzájuk való csatlakozásra. Miért tette? Eme fiúcska, noha valójában már tizenhat esztendős, állandóan szemmel tartotta a templomot, annak környékét, a benne megfordulókat és legfőképpen az Atyát. Ügyelt minden részletre, így talán ő lehetett az egyetlen, akinek feltűnt a tisztelendő röpke pillantása.
— Köszönöm, Cain. — szólt kellemesen mély hangján Calcifer, mire a fiú egyetlen szó nélkül továbblépett — Üdvözöllek, Rachel. Mond, mi hozott el eme szent helyre. — fordult ismerőse felé szelíden, maga előtt összeérintve ujjainak végeit.




"I LED US TO THE NEW WORLD,
I THOUGHT IT WOULD BE GLORIOUS…
I WAS WRONG."

Calcifer Belmont
Calcifer & Rachel Giphy
Calcifer & Rachel Tumblr_oua0r7R1Rx1upx418o7_250
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
alpha and priest

Calcifer & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Szept. 15, 2019 1:26 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Calcifer & Rachel

Nem igazán értem miért ragaszkodtak hozzá, hogy eljöjjek. Úgy sem változik bennem semmi. Nem mozgat meg bennem semmit a templom díszes berendezése, se a pap beszéde, se maga, Isten. Csak azért hallgattam végig a beszédet, hogy később az öregasszonyok békén hagyjanak és elfogadják nem fogok még egyszer templomba menni.
A mise közepén tűnt csak fel, én ismerem a papot. Néhányszor járt már nálam venni pár dolgot. Nem igen szoktam vele beszélgetni. Csak eladom neki, amit kér utána a többi vevő, akik utána jönnek kérdezgetik tőlem, miért nem beszélek vele, meg hogy jót tenne nekem, ha pár szónál többet csevegnék vele. Nem állt érdekemben, hogy hallgassak rájuk. Elvégre az órákon áttartó szüntelen bájcsevej sosem kötött le, vagy érdekelt volna.
Lassan érződik a légkörben mindjárt vége és én meg haza mehetek. Ma még nem igen foglalkoztam a bolttal, pedig kellene. Még, ha nem is nyitok ki átkell nézni az árukat, megkell rendelni az újakat. De csupán az illem miatt nem csapok lármát azzal, hogy kimegyek ezzel megzavarva a pap beszédét. Nem néztem az időt mennyi ideje már, hogy itt vagyok.
Lassan véget ér ez az egész. A tömeg lassan elkezd özönleni. De én meg sem moccanok. Belebámulok az oltárba és annak kisebb részleteit elnézem távolról. Csak a szemem sarkából tudtam kivenni, hogy az emberek többsége már el is ment és csak páran maradtak, hogy a mise mondóval beszéljenek kicsit. Nekem is ideje már mennem. Lassan próbálok magamhoz térni mikor az ismerős mély hangot meghallom mellőlem. A forrás irányába nézve meglátom, Isten, szolgáját.
- Mamám barátai, akik nem hagytak nyugodni, amíg el nem rángattak ide. - válaszolok kérdésére szokásos közönyös hangommal és elmondva neki nem önszántamból vagyok itt.  Bár ezt ő is tudta rólam, hogy magamtól úgy sem jövök ide, így gondolom nem is lepi meg szavaim.


amit épp hallgattá □  □ 305 □made by


Rachel Harris
Calcifer & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Calcifer & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Okt. 25, 2019 3:54 pm

Calcifer Belmont
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye

AZ ATEISTÁK TELJES MÉRTÉKBEN FELELŐSEK TETTEIKÉRT ÉS ÉLETÜKÉRT, HIBÁIKAT ÉS ROSSZ CSELEKEDETEIKET NEM HÁRÍTHATJÁK ÁT TÚLVILÁGI KÍSÉRTŐKRE, ÉS NEM REMÉNYKEDHETNEK EGY JÓSÁGOS ISTEN KEGYES MEGBOCSÁTÁSÁBAN!

Rachel & Calcifer

V
annak akik szüntelen keresik az Úr jelenlétét, s vannak kik hitetlenként élve életüket oly’ csodában részesülnek, mely megváltoztatja addigi életük, értékrendjük. Az utóbbi megtér míg az előbbi elveszti hitét. Mily’ érdekes s kifürkészhetetlen a Mindenható lénye s akarata. Nincs hű szolga se hitetlen ki megmondhatná mi létünk célja, mi az Ő vágya mivélünk s prófétái is csak egy utat mutathatnak a megannyi másik között. A döntés szabadsága a miénk és éppen ettől válik végtelenné az útjaink és lehetőségeink tárháza, eme gondolat pedig ahogyan a Vén Farkas ott állott a kisbolt tulajdonosa előtt egészen megmosolyogtatta miközben a feleletet hallgatta.
— Nem, Gyermekem. Ők csupán egy irányt mutattak neked, mely te magad fordultál. Senki sem kényszerített s mégis itt vagy. Azt kérdezem, mi okból? Ám, választ nem most várok a kérdésre. Hiszen talán még magad sem tudod mi az, de úgy hiszem meg fogod találni. Kérlek… — mutatott egyik kezével a templom belseje felé — …sétálj velem egyet és beszélgessünk. Nem tartalak fel sokáig, ígérem. — hangja szelíden csengett sajátos mélységén. Kellemes tónusa egészen nyugtatón hatott.
— Mit gondolsz az elhangzottakról? Tudom, nem vagy vallásos, de hinni csak hiszel valamiben. — érdeklődőn kezdeményezett beszélgetést ismerősével, már-már kutatva annak lényét, személyét s valóját melyet egyrészről hivatásából fakadó kíváncsiság táplált. Másrészről…
„A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.”
Hmm… mennyi s még megannyi mindenre képes az elme. Már-már mi magunk is teremteni tudunk vele s ezáltal a magunk apró isteneivé válhatunk. De vigyázz! Nehogy fejedbe szálljon hatalmad, mert amaz nem oly’ nagyszerű mint az Övé s végességében még ellenfeledre akadhatsz még ha önnön gőgösséged el is vakít utadon, mindig lesz kihez alázattal kell fordulj különben a bűn posványában az Ördög kacagva csap le reád s mire feleszmélsz már túlontúl későre jár. Legyen bárki is Ő, utadon mindig vigyázzon te reád.




"I LED US TO THE NEW WORLD,
I THOUGHT IT WOULD BE GLORIOUS…
I WAS WRONG."

Calcifer Belmont
Calcifer & Rachel Giphy
Calcifer & Rachel Tumblr_oua0r7R1Rx1upx418o7_250
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
alpha and priest

Calcifer & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Nov. 16, 2019 5:17 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Calcifer & Rachel

Belegondolva, hogy annak ellenére mennyire kerültem ezt a helyet, mégis most itt állok és rontom a levegőt. Ez a hely eszembe jutatja egy bizonyos a napot, időszakot. Nem mintha bármi is változott volna akkor, nem lettem több, vagy kevesebb. Maradtam, aki voltam. Egy üres, elfásult gyerek, akinek kezéhez vér tapad. Ennek ellenére nem éreztem bűntudatott. Nem értettem, miért kéne, hiszen ahogy a természet rendje is kimondja csak a legerősebbek maradnak életben. Én meg nem akartam gyenge lenni. Nem is tartottam magam annak az emberek között. De azon a napon, az a lány a türelmem határait átlépve megtapasztalta igazi erőmet. És ezután nem álltam meg csínyekkel bombáztam diáktársaimat, legalábbis azokat, akik megérdemelték. Hol egy kis vizes vödör, hol sokkoló élményben volt részük, valakinek a haját is levágtam. Összességében nem voltam egy jó gyerek. De nem is akartam az lenni. Nem akartam úgy tenni, mintha más lennék, mint aki vagyok.
Itt állok a templom papjával és hallgatom kijelentését, miszerint én döntöttem el idejövetelemet és nem kényszerből. Én ezzel tudnék vitatkozni. Tény nem ütötték a fejem, vagy a hajamnál fogva ráncigáltak ide, de nem csak ilyen kényszerítés van. Ha kéretlenül zaklatnak és nem hagynak békén míg meg nem teszek valamit, hiába nem akarom. Valamilyen formában az is kényszer. De mindegy, nem akarok vele vitatkozni. Úgy is csak haza akarok menni és élhessem a szürke napjaimat.
Megkér, hogy sétáljak vele egy kicsit. Hátra pillantva az ajtóhoz látom azt a bizonyos hölgyet, aki ideráncigált. Arcán hatalmas vigyorral néz minket és leolvasom róla, ha elmerem utasítani, Calcifer ajánlatát akkor haláláig kísérteni fog.
Szótlanul indulok el az irányba ahova mutatott. Szaván fogom fogni és, ha sokáig itt tart sarkon fordulok és elmegyek.
Közben végig nézek a templom díszítésén. A sok ábrázolás között felismerek pár bibliai személyt és történést. Meg is lep, hogy ennyire emlékszem a Biblia írásaira és még fel is tudom ismerni őket. Jézus és Szűz Mária az alap. Őket még a nem hívők is ismerik és felismerik ábrázolásukat. A nő kék palástban, barátságos arccal fölötte a szentekre jellemző kör. Míg a férfi hosszú barna hajjal, szakállal, kinek nevét mindenki ismeri egy szál ronggyal körbetekert derékkal, fején tövis koronával keresztre feszítve. Arcán érzelmek kavalkádja tükröződik, teste sovány, bordái látszódnak. És ezt a férfit ünneplik és dicsőítik.
- A végére már nem figyeltem, de az eleje sem fogott meg. Ismertem már a tanítást és számomra az ilyenek csak üres fecsegések. - mondom el őszintén a véleményemet. Nincs okom magamban tartani, ha meg kitilt a templomból akkor is csak jól járok. Akkor legalább nem kell visszajönnöm ide és megkaphatom a várt nyugalmamat.
Viszont állítására, hogy én is biztosan hiszek valamire elgondolkodom. Egy vevőm szerint a hit egy tág fogalom. Nincs olyan, hogy csak egy valamiben hisz az ember. Valaki a tudomány megszállottja, de közben a globális felmelegedés is preferálja, valaki a természet egyensúlyát előrébb helyezi, de közben olvassa a tudományos cikkeket, egyesek meg a vallás által létre hozott elvek alapján élnek, de mérsékelten. Persze a kivételek itt is vannak. Valaki megrögzötten a vallás elvei és elvárásai szerint él. De, hogy én hova tartozok azt nem tudom. Az egész életem ebből állt. Nem tudom hova tartozom ezáltal elzártam magam mindenkitől és egyedül nőttem fel az én kis világomban. Nem voltak se barátaim, se semmi, ami a társadalom szerint normális, elvárható lett volna. A különcök táborát gyarapítottam, akiknek nehézség volt beilleszkedni a társadalomba. És ebből még most sem sikerült kinőnöm magam.  




Rachel Harris
Calcifer & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Calcifer & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Jan. 27, 2020 4:30 pm

Calcifer Belmont
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye

AZ ATEISTÁK TELJES MÉRTÉKBEN FELELŐSEK TETTEIKÉRT ÉS ÉLETÜKÉRT, HIBÁIKAT ÉS ROSSZ CSELEKEDETEIKET NEM HÁRÍTHATJÁK ÁT TÚLVILÁGI KÍSÉRTŐKRE, ÉS NEM REMÉNYKEDHETNEK EGY JÓSÁGOS ISTEN KEGYES MEGBOCSÁTÁSÁBAN!

Rachel & Calcifer

A
vad bestia is lehet hívogató, különben nem tudna elcsábítani a sötétségbe. Magához szólít s te önként követed ében bundáját míg oly’ mélyre nem kóborolsz, hogy vissza már nem találsz. Elveszel és áldozatául esel kíváncsiságnak, ismeretlennek, s rejtélyesnek egyaránt. Keringőre hív, táncra perdülsz vele és mire feleszmélsz már fel is falt. Egy leszel a sok közül, ki engedett a csábításnak. Ne feledd hát: mit szemed lát csupán megtévesztő látomás. Egy illúzió. Hallottál-e már a bárány bundát viselt farkasról? Na ugye. Ne hagyd hát, hogy megtévesszen eme szelíd külső mert könnyedén torkodon érezheted metsző fogait. Ne feledd: a Grimm testvérek nem tündérmeséket írtak.
— Valóban? — indul útnak az Úr menedékének szíve felé miközben ő maga egy reverendába bújt szörnyeteg, ki szelídnek adva magát csalogatja magához az eltévelyedettet. Rachel szavai vegyes gondolatokat és érzelmeket váltanak ki belőle. Egyszerre kíváncsi, de ahogy magyarázatot ad önnön magának úgy egyre inkább szánja a leányt.
— Azt mondod ismerted a tanítást, de ez nincs benne egyetlen imakönyvben sem. Eljöttél, noha azt gondolod mindez csupán időpocsékolás. De mondok neked valamit, Rachel. Ha eljössz és figyelsz, ha nyitott vagy talán még elsajátítasz valamit. Nem kell egyetértened vele, ám tanulságul szolgálhat. Ehelyett úgy ülted végig a misét, hogy egyetlen elhangzott szóra sem fordítottad füledet. Így tehát, üres időtöltés volt ez, melyben semmi sem történt. Valóban. Így már tényleg elvesztegetett idő. — vetett fel valamit szelíden, ugyanakkor érezhetően tanítói szigorral. Sóhajtva tette hozzá:
— Ha most kilépnél a templom ajtaján és valamilyen oknál fogva életedet vesztenéd, mi lenne az utolsó mi eszedbe jutna erről a pár percről? Nem lenne jobb arra gondolni, hasznosan töltötted el és kihoztad belőle a legjobbat — noha kényszerből jöttél el —ahelyett, hogy elvesztegetted volna? Minden perc, mit lélegzetvétellel töltünk el, egy ajándék. Becsüld hát meg és tedd szebbé, érdemessé a létet, mert más nem fogja helyetted. — megállva fordult felé, rá mosolygott és azzal nem szólott többet. Azt ígérte, nem tartja fel sokáig a leányt és így is szándékozott tenni. Tudta, éppen eleget szólott hozzá a maradásra, vagy legalább a gondolkodásra bíráshoz. Noha, ha menne, itt az ideje. Az épület közepén, a főfolyosón állva épp szabad az út a nagykapun át az utcára.
Mit teszel, te, ki a rengetegbe tévedtél? Merre veszed az irányt? A farkas éppen rád mereszti szemeit, sokat sejtettő és magával ragadó vigyora mögül fehér fogai feléd villannak….



"I LED US TO THE NEW WORLD,
I THOUGHT IT WOULD BE GLORIOUS…
I WAS WRONG."

Calcifer Belmont
Calcifer & Rachel Giphy
Calcifer & Rachel Tumblr_oua0r7R1Rx1upx418o7_250
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
alpha and priest

Calcifer & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Calcifer & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
 

Calcifer & Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Beacon Hills Nagy Templom-
^
ˇ