Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 39 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
5
Ember
2
Diclonius
1
Daimon
4
Pokolkutya
3
Vadász
3
Hibrid
6
Lidérc
2
Kitsune
4
Vámpír
1
Warlock
4
Wendigo
2
Vérjaguár
2

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



So it begins - Zara × Scar

Emrys & Rachel EmptyScarlett Atkins
Yesterday at 7:35 pm



Arikan and Cal

Emrys & Rachel EmptyCalcifer Belmont
Yesterday at 6:20 pm



My other (blood-thirsty?) half

Emrys & Rachel EmptyJonathan Cross
Yesterday at 3:41 pm



Késő esti testedzés// Scarlett & Jack

Emrys & Rachel EmptyScarlett Atkins
Yesterday at 3:11 pm



Rya & Scarlett - who are you?

Emrys & Rachel EmptyScarlett Atkins
Yesterday at 2:52 pm



What's happening?! - Nick & Dorcas

Emrys & Rachel EmptyDorcas Irwin
Szer. Nov. 20, 2019 10:44 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Aaron Black, Aneira Llewellyn


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Emrys & Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Csüt. Aug. 29, 2019 7:57 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Emrys & Rachel

A kasszában lévő székben gondolkodtam el. Valami hiányzik. Valami, ami miatt lehet el veszíthetem az üzletemet. De nem tudom mi.
Végig nézek a bolton és a sorokon. De nem tudom megmondani még mindig mi hiányzik ahhoz, hogy ne kelljen stresszel nem, ha jön a válság és nem fogom tudni miből fizessem ki a kiszállítókat.
Erre választ csak egy helyen tudhatok meg. Így előre figyelmeztetve a vevőket, hogy jövő héten egy napig nem leszek nyitva. Így aznap eltudtam jönni a könyvtárba, hogy ha vannak üzletekkel kapcsolatos könyvek abból pár tippet kaphassak, hogyan úszhatok meg pár stressz helyzetet.
Betérve az ajtón nézem a könyvespolcokat és ahogy kategorizálva vannak. Vajon itt megtalálom, amit keresek? Az első sorhoz megyek, hogy milyen fajta könyvek találhatók ott. Irodalmi könyvek költök és híresebb írók könyve és költeményeket összegyűjtő kötetek. Egy kicsit elbarangoltam keresve azt a műfajt, amiért jöttem. Mikor végre megtaláltam elkezdem nézegetni a könyveket. " Business Nagykönyve, Ne Dolgozzunk Mások Helyet, TED Eladások stb"
Kiválasztottam pár könyvet, amiket úgy ítéltem, hogy hasznosak lehetnek. Egészen pontosabban legalább 10 könyvet leemeltem polcról és egy asztalhoz vittem. Előszedtem a noteszem, egy tolat és jegyzetelni kezdtem.
Lassan eltelnek az órák és én egyre több könyvek teszek át az asztal másik oldalára és egyre kevesebb hely marad a kis füzetemben. Ez idő alatt teljesen kizárom a külvilágot magam körül és csak a szövegre figyelek, amit olvasok. De a több órás olvasás miatt egyre fáradtabb leszek és a fejem is elkezd fájni. De már nincs sok könyv hátra ezeket befejezem és megnézem a kávézót, veszek magamnak egy kávét, hogy ne fájjon a fejem.
Letéve mindent a kezemből masszírozom meg a fejem és a nyakam. Hátra dőlve a hátamat is megnyújtóztatom, ami hangosan roppan.




Rachel Harris
Emrys & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Emrys & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Aug. 31, 2019 9:10 am

Emrys Malachi Ovesen
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt


Rachel & Emrys

Könyvtárba látogatásom oka roppant egyszerű, egyrészt nem veszek meg minden könyvet, ami érdekel, másrészt pedig nem tartok meg mindent, amit elolvasok, ezért előfordul, hogy olykor-olykor egyet-egyet behozok így gyarapítva kicsiny városunk lakóinak lehetseges ismereteit, majd csak úgy ott hagyom a pulton, mintha semmi se történt volna, hogy aztán többé ne is keressem. Meglepő módon a könyvtárjegyemen egyetlem dokumentumot se jegyeztek még fel, ugyanis elég lazán kisétálok az éppen olvasott anyaggal, anélkül, hogy elkérném. Hogy miért? Csak, mert még soha az életben nem szóltak rám, amit akár annak is betudhatnék, hogy állati helyes kölyök voltam már tizenévesen is, akinek a könyvtáros nénik mindent elnéznek. Azóta pedig csak még sármosabb lettem, és leszek is, ahogy telnek az évek.
-Elnézést a zavarásért, kisasszony! Szabad ez a hely? - szólítottam meg az ifjú hölgyet, azonban ő meg sem rezdült a szavaimra. Még próbálkoztam egy kevés torok csiholással, de miután arra se reagált, úgy döntöttem, hogy akkor csak nem fogom zavarni. Csak három könyvet vettem magamhoz, melyek közül az egyik Robin Cook mutációja volt. Klasszikus, olvasmányos darab, ami először csábított a genetika irányába. Mikor gyermek voltam, gyakran gondoltam azt, hogy az öcsém egy félresikerült klón, és vigyáznom kell a szerencsétlenre, hogy ne verjék pépesre a fejét, és ne lógathassák bele két szünet között a WC-kagylóba az idősebb diákok. A középiskolában otthon már fordult a kocka, és én voltam az, akire vigyázni kellett, de nem a gimnázium területén, hanem az otthonunkban, ahol a "sötét varázslatok kivédése" tanárunk borzasztó nagyapánk volt, kinek hamarosan bekövetkező halálára mindketten fellélegeztünk. Szomorú, hogy utáltam a nagyapámat, de hát ezt osztotta a sors. Már nem érdekes. Azonban a másik könyv annál inkább. Gyakran olvasok tiniknek szóló könyveket, de nem feltétlen a magam szórakoztatására, hanem hogy lépést tartsak a diákjaimmal. Azonban ezt a könyvet garantáltan nem adnám tovább egyiküknek sem, sőt, a következő alkalommal alaposan elbeszélgetek a lánnyal, aki ajánlotta, hogy megbizonyosodjak arról, hogy minden rendben akad otthon, mert van egy olyan gyanúm, hogy nincsen.
A harmadik kötet egy vastag Garfield könyv, melyet a figura létrejöttének, első kiadásának évfordulójára adtak ki. Felcsapva a könnyed "olvasmányt" nézegetem mosolyogva az oldalakat, és itt-ott még fel is kuncogok. Megunhatatlan. Közben a lábam mellett néma hallgatásba burkolózik kedvenc, és egyben egyetlen ebem. Egy japán spicc, shiba-inu fajta és valamilyen más kutya keveréke, amelyiknek hála sokkal egészségesebb széttenyésztett fajta társainál. Vaskos szűre egy részét fekete hám takarja, melyen mind a két oldalon egy-egy vörös színű kereszt díszeleg, mely a segítő kutyák egyértelmű jele, amivel így szinte bárhová magammal vihetem. Hasznos jószág, a gyerekek pedig imádni szoktak az iskolában, miközben ő pedig olyan jámbor, hogy nyúzhatnák bármeddig.
- Kisassony... - biccentek aprót a sorokból, ahogy a szemünk teljesen véletlenül összeakad egymással. Milyen különös egy keleti nő ebben a kicsi városban. De amennyire tudom, nem ő itt az egyetlen. Ám egyáltalán nem próbálok pár másodpercnél tovább a lélektükrébe mélyedni. Nem csak azért, mert nem akarom felszedni, de azért sem, mert nem szeretem lebuktatni magamat. A nyakamban függő amulett ugyan láthatatlannak tesz a kíváncsi, mágiát faló szemek és orrok elől, így egyszerű halandónak tűnhetek. Ez az egyetlen tárgy, amit elhoztam otthonról, szinte semmi másom sem volt, és emiatt élhettem hosszú éveken át egyszerű emberként.
- Ha-ha-ha... - nevetek fel, majd elnézést kérően pillantok fel újra, és ki is mondom gondolataimat. - Bocsásson meg - szégyenlem össze magamat, amiért hangoskodással megzavarom a kicsit elpilledtnek tűnő nőt.



A zenének semmi köze a reaghoz, csak gyakran Lana Del Rayt szoktam hallgatni írás közben. ⋮ szavak száma ⋮ nem a szavak száma számít, hanem hogy jól érezzük magunkat⋮ ×




is this reality?




sütiii

Emrys Malachi Ovesen
Emrys & Rachel IncompatibleKeenGalapagostortoise-max-1mb
Tartózkodási hely :
Beacon Hills - Canada
Foglalkozás :
biológia tanár

Emrys & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Aug. 31, 2019 11:08 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Emrys & Rachel

Az újabb adag könyvekbe belemélyedve annyira lefárasztja az agyamat, hogy szinte teljesen elbambulok és inkább hasonlítok egy zombira, mint egy emberre. Szinte meg se moccanok, nem is pislogok, mintha egy szobor lennék, akit egy művész hagyott itt végjegye ként. Pár perccel később az agyam visszaállt a normálisba és párat pislogva észre vettem, hogy előttem ül egy férfi. Biztos, amíg kivoltam ütve akörül jöhetett ide és mivel látta, hogy nem reagálok semmire gondolta nem zavarna. Nos...lehet, hogy így van és tényleg nem zavarna, de jobban szeretek még mindig egyedül lenni. Mivel nem értem meg az embereket és az érzések nagy részét így gyerekként megtanultam egyedül elfoglalni magam és tudomást sem venni az emberekről, ha nem muszáj.
Mikor belemélyedt a könyveibe jobban  szemügyre vettem a férfit. Fiatal 30-as körüli srác, arcán borostával, kék szemében látni a gyermeki boldogságot, amit a könyv okoz benne. Megpillantom mellette a kutyát, ami a lábánál fekszik. Tudtommal nem lehet behozni ide kutyát, de nem az én bajom. Addig, amíg nem jön a közelembe nem érdekel, hogy ott van.
Mikor véletlenül tekintetünk találkozik és nekem biccent én csak visszafordulok a könyvhöz. Lehet, hogy ez bunkóság, de nem ismerem ezt a férfit és egyáltalán nem érdekel, mit gondol rólam. Nagy a valószínűsége, hogy nem is fogok vele találkozni többet.
Visszatérek a jegyzeteléshez és próbálok újra elmerülni benne. De meghallom a férfi nevetését a semmiből. Ránézve arcom egyértelműen sugallja felé, hogy nem igazán értem és nem érdekel miért kezdett elröhögni. Majd vissza térve azokhoz a tippekhez, amiket kerestem újra elkezd járni a toll a kezemben.





Rachel Harris
Emrys & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Emrys & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Szept. 03, 2019 9:34 pm

Emrys Malachi Ovesen
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt


Rachel & Emrys

-Nézd, nézd! Anya, nézd! Az ott Mozart! - lelkesül fel valahol nem is annyira messze egy kislányt. Apró kerek, fehér arca kipirosodik az örömtől, hosszú lábai pedig azonnal megindulnak felém. Tudom, rettenetes, de őszintén szeretem a gyerekeket, és talán, ha egyszer rájövök, hogy sosem lehet sajátom, sajnálni fogom, hogy csak mások pulyáit fejleszthetem. Azonban most még eszemben sincs ilyesmin agyalni, hiszen... azért ráérünk arra még,... Az életem így is elég zavaros, nem kell ide még egy gyermek is.
-Mozart, kicsim? - pillog értetlenül az anya, majd siklanak mosolyba az ajkai, ahogy meglátja a második osztályt taposó lánya környezettan tanárát, és már követi is a lelkesen felém siető gyermeket. Ők még túl kicsik ahhoz, hogy minden pillanatban kontrollálják magukat. Éppen ezért az örömük gyakran, nagyon gyakran, sokkal őszintébb, mint a felnőtteké. Nincs mögöttes szándék, nincs vágy arra, hogy irányítsanak. Legalábbis fejben nincs. Az ösztön persze... az ösztön irányít. De irányít minden embert, és természetfelettit is. És azt gondolom, hogy így van ez jól, míg nem vadásszuk le embertársainkat.
- Ovesen tanár bácsiiiii! - kiabál fel újra a gyerek, mire felé felemelem a fejemet, felismerve a hangját, és abba az irányba pillantok, ahonnan szól. A mutató ujjamat az ajkam elé téve mosolygok az apróságra, mire kezecskéit a szája elé veszi, rádöbbenve, hogy helytelenül cselekedett:
- Juujjj - és les körbe a szúrós szemekre, hogy ki tud-ki nem tud rá haragudni, majd kezd el lábujjhegyen újra közeledni, mire az anyja mögötte megcsóválja a fejét, mintha csak azt mondaná: "gyerekek!", majd hosszú barna tincseit a hátára dobva mosolyog felém. Csinos nő, nem mondom. Az a fajta, aki után még én is megfordulnék pár korsó után, azonban tanár mibenlétemet csak ritkán feledhetem el, ezért nem túl gyakran öntök fel a garatra. Jobban érzem magamat józanon.
- Szia Mozart - guggol le a gyerkőc a kutyámhoz, miközben én felkelek, hogy állva köszöntsem a hölgyet. Mozart is feltápászkodik, hogy a közben térdre ereszkedő lány megvakargathassa dús bundáját. Nem is vágja magát hanyatt a simogatásért, nem csillog a szeme lelkesen, azonban hihetetlenül elégedettnek és nyugodtnak tűnik.
- Jó napot, - biccentek oda. A tekintetünk találkozik, és nem félek tartani a szem kontatkutust, amit a jelek szerint félre is ért. Az emberek többsége azt hiszi, hogy ha egy ellentétes nemű lény belenéz a szemükbe az arra utal, hogy etye-petyézni szeretne, holott... ez csak az erő egyik kifejező eszköze.
- Ugyan, szerintem tegeződhetünk - ajánlja fel a nő, amire szintén a fejemmel felelek előbb, és csak azt követően szavakkal. Közben, mintha rózsaszín kis nyelve egy pillanatra kivillanna gyöngy fogai között, hogy majdnem felszalad a szemöldököm is, de még időben moderálom magamat.
- Legyen - miért ne lehetne? A tegeződés manapság nem árt senkinek és semminek. Azonban tartok attól, hogy ez a víz veszélyesebb, mint amilyenre elsőnek tűnt. - Szia Elena -pillantok a kislányra újra, mert számomra sokkal érdekesebb ő, mint a kedves anya, aki láthatóan szeretne megszabadulni erényövétől.
- Csókolom tanár bácsi. Hogy tetszik lenni? - pillant fel az anyukájára, hogy jól csinálta-e mire az anyja apró vállrándítás kíséretében rám mosolyog újra. Elégedett a lányával, hiszen általában jól viselkedik. Kivéve, mikor kicsit megfeledkezik magáról, de arra nem lehet haragudni. Vagy mégis?
- Köszönöm a kérdésedet, jól vagyok. És te? - kérdezek vissza, ahogyan azt illik, hogy tovább nevelgessük a jó szokásokra a kölyköt. Elvégre minden pillanatban ez lenne a feladatom. Példát mutatni, tudást átadni. Ezek mind fontosak.
- Most már jól - válaszolja kicsit lehangolt hangon, némi színészi megjátszással, miközben a kutyámat simogatja. Értem, hogy valami nem teljesen kerek, és hamarosan ki is derítem. Most azonban Mozart lefoglalja. A legtöbb gyerkőc odáig van a kis bundás társaimért… nem mintha én magam nem tudnék bundát növeszteni, de nem igazán szoktam az iskola közelébe menni négy lábon. Habár akadt olyan, hogy összefutottam egy-egy szülővel vagy gyerekkel, de szerencsére eddig ebből semmi problémám nem akadt. Már csak azért sem, mert messze elkerültem a telihold éjszakáit.
- Garfield? - lép közelebb a nő, és veszi fel a vaskos kötetet, hogy belelapozzon, miközben csábosan felles. Ismerem ezt a nézést, de nem szoktam bedőlni az anyukáknak. Egyesek bármit megtennének, hogy a gyermekük teljesítménye látszólag jobb legyen. Szép számmal vagyunk kitéve szexuális zaklatásnak mi is.
- Igen... - fut a tekintetem a többi könyvre, majd azon túl az idegen nőre, hátha megment ettől a tüzelő szukától.




A zenének semmi köze a reaghoz, csak gyakran Lana Del Rayt szoktam hallgatni írás közben. ⋮ szavak száma ⋮ nem a szavak száma számít, hanem hogy jól érezzük magunkat⋮ ×


[/size][/color]


is this reality?




sütiii

Emrys Malachi Ovesen
Emrys & Rachel IncompatibleKeenGalapagostortoise-max-1mb
Tartózkodási hely :
Beacon Hills - Canada
Foglalkozás :
biológia tanár

Emrys & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Szept. 14, 2019 9:20 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Emrys & Rachel

Elégedet vagyok, hogy megkaptam a választ a kérdésemre, ezzel megoldva a problémámat. És több dolgot is megtanultam, mint amennyit akartam szóval elkönyvelem ezt a napot sikeresnek és még van egy csomó óra a napból. Eltudom, majd menni máshova is. Nem, mintha szokásom lenne eljárkálni máshova a bolt és a házamon kívül. De előbb vagy utóbb elkell mennem a város többi részébe is különben, ha szükségem lesz elmenni valahova elfogok tévedni az már biztos.
Készültem befejezni a könyv utolsó lapjait mikor egy gyerek örömteli ordítását halottam meg. Ezért biztos elszakadt a dobhártyám. Nem szokás üvöltöző kisgyerekeket hallani a könyvtárakban, így meglehetősen váratlanul ért. Kicsit megsimogatom fülemet, hogy elmúljon a csengés. Nem igen vagyok hozzá szokva a gyerekekhez. Egyszer kétszer behozzák a szülök a boltomba, de elég idősek ahhoz, hogy ne kezdjenek el ordibálni, vagy ha még is akkor általában bevan dugva a fülem és nem veszek róluk tudomást. Jobban izgat olyankor maga a film.
Felnézek a könyvből és meglátom a kislányt, az anyukájával ahogy a velem szemben lévő férfihez sietnek. "Tanár bácsi" Hm... most már értem miért mondják, hogy a közhelyeken lehet a legtöbb információt megtudni valakiről. Elég csak egy ismerős, aki elkezd vele beszélgetni. Te meg jókor vagy jó helyen és mindent megtudsz róla. A kutyájának a nevétől kezdve a pólója méretét is akár.
Maradnék hallgatni a kis eszme cseréjüket, de számomra ez csak idegesítene hosszútávon. Így mikor befejeztem a könyvet elkezdek pakolni. Lassan visszateszem a helyére a könyveket pontosan oda ahonnan elvettem őket. Összeszedve a holmim lépek ki a könyvtárból és elmegyek az egyik irányba. Most céltalanul fogok bolyongani, hacsak nem találok valami érdekeset. Amit nagy valószínűséggel nem fogok találni. Kevés dolog van, ami megfogja az érdeklődésemet. Ez van, ha az ember úgy nő föl, hogy nem érdekli semmi és csak éli az életét úgy ahogy akarja.





Rachel Harris
Emrys & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Emrys & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Emrys & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
 

Emrys & Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros :: Könyvtár-
^
ˇ