Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Daniel & Stella ;; Family reunion

zara meth  EmptyStella Argent
Today at 7:54 pm



Elkészültem!

zara meth  EmptyDrew Lamarck
Today at 2:09 pm



Drew Lamarck/Masanori

zara meth  EmptyDrew Lamarck
Today at 10:57 am



Avatarfoglaló

zara meth  EmptyHugo Marlowe
Today at 2:09 am



Hugo

zara meth  EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 8:25 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

zara meth  EmptyFawn Olossë
Yesterday at 3:32 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég

Daniel Nicholson, Elisha Grant, Ethan Wayne, Hugo Marlowe, Julia Hunt-Kozma, Stella Argent, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 zara meth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Pént. Aug. 30, 2019 2:12 am

Zara Meth
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
Zalira Metford
hocus pocus, i can't focus


Becenév:
Zara
Születési hely:
Long Beach, California
Kor:
21
Nemi beállítottság:
Pánszexuális
Faj:
Daimon
Play by:
Zendaya Coleman
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
❝ Figyelj most rám, mert alig több, mint egy percem maradt. Ezt még tudom, mert az idő az egyetlen, amiben még hiszek. Ezt igazolja, hogy míg valakinek a végtelen pillanatot jelentem, addig más annyira sem törődik velem, mint mikor por kerül a szemébe. Tovább tart azt kidörzsölnie onnan, mint hogy engem elfelejtsen. De ez nem számít. Ahogy az sem, hogy mindig azt mondták különleges vagyok. Így nőttem fel. Valami nagyot kell alkotnom, kitűnnöm a szürke tömegből, de elbuktam, és elegem lett az elvárásokból. Pedig én próbálkoztam. Tényleg próbálkoztam, de mikor indultam, egy lépésben kétszer estem el, és nem volt erőm felállni. Azóta megtanultam, nem vagyok több, csak egy másodperc töredéke, ami nem számít. De ennek is volt értelme, rájöttem, mindent túlértékeltem; az emberi jelenlétet, az érzelmeket, a fájdalmat a térdemben, téged, a szorongást, ami malmokat őröl bennem. Mind túlértékeltem, mert ez az érzés egy követ sem tud megmozgatni. Csak a fejemben, ahol végre erős vagyok és a világ nem kegyetlen. Ahol az összes barátom tűzbe megy értem, de én mentem ki őket onnan. De ez nem a valóság, vissza kell térnem, hogy kisiklott életem újra sínre tegyem.
Ha azt mondanám, ez mind hazugság, hinnél nekem? ❞

You're Still Have All Of Me:
A sors baromi kegyes volt velem, mikor úgy forgatta a lapjait, hogy a Metford család tagja lehessek. Tényleg. A legkisebb irónia nélkül is nekem van a legszuperebb családom egész Kaliforniában. De sajnos minden jónak van valami elrontója.
A mi esetünkben én vagyok az.
Tartok egy kis bevezetőt, hogy értsétek.
Édesapám, Nerys Metford, a híres és hatalmas boszorkánymester, aki a lehető legtöbb varázslatot elsajátította, amit csak tudott az évek során. Azonban annak ellenére, hogy nem egy átlagos ember volt, kiskorom óta úgy bánt velem, mint egy kis hercegnővel. Tudjátok, amolyan tipikus apuka volt. Imádtam. És imádtam vele lenni. Csak ahogy szép lassan nőttem fel, azt kezdtem egyre inkább sajnálni, hogy az volt, aki. És ez az érzés kölcsönös volt.
Egyre többet akart tőlem elvárni, és sosem tudta igazán elfogadni, hogy pont az ő lányán menjen végbe valamiféle ostoba mutáció, ami által a teljes boszorkánygének öröklése helyett valami egészen mást kap. Sajnos daimonként pedig sosem tudtam felnőni az elvárásaihoz. Arról nem is beszélve, hogy a természetem is egyre elviselhetetlenebb lett az ő szemében. Engem nem érdekelt a név. Nem érdekelt a családunk híre. Nem érdekelt semmi. Elkezdtem kihasználni a fajom adta képességeimet, és baromi sok érdekes és komolyan mondom, fasza dolgot sikerült felfedeznem.
Időközben mi anyámmal átköltöztünk Beacon Hills-be, apám pedig ott maradt Long Beach-en. Mai napig nem tudom, hogy ez inkább jó, vagy rossz. Neki maradnia kellett, mi jöttünk. Szinte mindennap beszélünk telefonon, néha hiányzik is, de be kell vallanom az életem kétszer olyan nyugodt nélküle, mint mellette. Az utóbbi években sokkal jobban kijöttem anyuval, mint apámmal. Nyilván nagyban közrejátszik az is, hogy ő csak egy egyszerű ember. Nem folyik bele a faji kérdésekbe, nem vár el tőlem nagy dolgokat, és úgy szeret, ahogy vagyok. Sokkal egyszerűbb vele az életem. De sajnos ezt ő nem mindig mondhatja el velem kapcsolatban. Az az egy szerencsém van - vagy inkább neki -, hogy jól tudok hazudozni.



When I Was Younger...


Utálok új helyen lenni, új emberek között. Utálom a sok bizarr dolgot, ami jelenleg körbevesz. Utálok itt lenni. Utálom, hogy egyedül vagyok. De Őt utálom a legjobban, amiért nincs itt.
A hajnal a szokásosnál is csendesebb volt. Tompán hallottam csak a magam mögött hagyott buli utózajait, de baromi egyszerű volt kizárni, mert a gondolataim sokkal hangosabbnak hatottak. Kócos hajamba túrva haladtam céltalanul a házak között. A sminkem nagy eséllyel már az arcom minden pontján helyet foglalt kivéve azt, ahova eredetileg kentem. Régen éreztem magamat annyira szétcsúszva, mint akkor. De vígasztalt a tény, hogy előttem még bőven éjszaka volt, a hajnali napfények pedig mögöttem nyújtóztak csak az égen. Nem akartam, hogy reggel legyen, bár egy baromi pocsék estén voltam túl. Olyan emberekkel voltam, akik egy perc figyelmet sem áldoztak rám, egy olyan partiban, ahol igazából nem is akartam ott lenni. Ezt is csak anyám erőltette rám, mert szerinte jó lehetőség összebarátkozni a leendő osztálytársaimmal, és megismerni pár lakót. Engem viszont kurvára nem érdekelt az egész. És nem értem, anyu miért foglalkozik ezzel ennyit, ha úgyis tudja jól ő is, hogy semmi nem fog változni. Az előző egyetemről is kirúgtak, innen is ki fognak.
Szóval idekeveredtem egy isten háta mögötti kisvárosba, ahol kétszer annyira elveszettnek érzem magam, mint otthon éreztem. A hiányérzet meg csak egyre nő bennem, ami pedig aggaszt, mert ötletem sincs, mégis hogy szüntethetném meg. Legalábbis lehetséges opció nincs.
A szüleim rendíthetetlenül hittek abban, hogy rossz társaságba keveredtem otthon, ezért vettem egy 180 fokos fordulatot. Pedig igazából a társaságom engedett be olyasvalakit, akitől a szüleik mindig is féltették őket.
Engem.
De ezt is elbasztam, szóval haza nem mehetek. Apámnak viszont ott van mindene. Nem hagyhatja hátra azokat, akiknek segítenie kell. Ettől meg csak még jobban utálom, mert nem engem választott. Lehet, hogy önző vagyok, de egész életemben ő volt a támaszom annak ellenére is, hogy a kapcsolatunk megromlott, s bár soha nem ismerném be neki, de rettentően hiányzik.
Ez életem legrosszabb bad trip-je, pedig volt már részem jó párban.
- Zara, az ég szerelmére, szedd már össze magad! - parancsoltam magamra, mintha egy varázsütésre tudnék változtazni a szar lelkiállapotomon. Hiába tudtam, hogy ezt kell tennem. Kitűztem magam elé egy célt, miszerint megkeresem a hozzám tartozó boszorkánymestert, és bebizonyítom, hogy daimonként is érek annyit, amennyit születésem előtt elvártak tőlem.
Gondolataimat a telefonom pittyenése szakította félbe. Előhúztam a zsebemből, és a kijelzőt kezdtem bámulni.
Ő volt az.
Csak annyit írt, hogy a nap folyamán érkezik.
Ennek már két hete. Én meg azóta is azt várom, hogy megjelenjen az ajtóban.
Feleslegesen.
Bosszúból annyi üzenetet hagytam a hangpostáján, hogy az betelt. Ráadásul az idő múlásával egyre kevesebb szép szóra futotta, míg el nem értem addig, hogy a telefonba üvöltve közöljem vele, hogy bárcsak ne ő lenne az apám.
Talán azért viselt meg ennyire a hiánya, mert mindig is egy összetartó család voltunk. Talán csak védtelennek éreztem magam, amiért egy természetfelettiektől nyüzsgő városba kerültem még a vihar előtti csendben. És nem álltam készen a közelgő káoszra. Kevésnek éreztem magam. Ahogy most is.
Vagy egyszerűen csak minderre akarom fogni, hogy az életemet a valótlannak szentelem.
Legbelül mindig azt éreztem, hogy Ő a lelkem másik darabja. Hogy mi ketten összetartozunk. Hogy mindig a kis hercegnője maradok. Azt hittem, ezt a furcsa köteléket semmi sem törheti meg köztünk.
Nem tudom, valójában mit keresek itt.
Azt hiszem csak magamat.
És annak a módját, hogy mindent helyrehozhassak.
Csak fel akarok nőni a kibaszott elvárásokhoz, hogy minden a régi legyen végre.







when the party's over


Zara Meth
zara meth  4d711d3383a96776210a20853f80d5c7

zara meth  F1376edde1460da98abbbc8e96e0f5d4c1ed4ddf
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying business and marketing

zara meth  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Szept. 04, 2019 1:48 pm

Dorcas Irwin
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Zara úúú

A legszarabb érzés nem annak lenni, akinek egy fontos személy akar, hogy legyél. Egyrészt azért, mert megakarunk felelni nekik, másrészt pedig azért, mert felháborodva utálni kezdjük azt a személyt, amiért nem vagyunk nekik úgy jók, ahogy vagyunk. Kész csoda ezért, hogy te még nem szedted le az apád fejét. Szerintem mindenki megtudná érteni, hogy apu hercegnőjéből hogyan lettél a lefejezője Rolling Eyes De szerintem csak az én gondolataim szaladtak el egy kicsit cute
Ugyan tudom, nem érzed magad itt otthon, és az egyetem kapcsán is csak azt várod, mikor fognak kirúgni, de szerintem sok dolog vár még rád ebben a városban. Lehet nem csak magadat, hanem egy másik részedet is megfogod majd találni. Persze ez nem megy egyről a kettőre, szóval egyelőre még járj társaságokba, és légy az, akiktől a szülők mindig is féltették a gyerekeiket Razz
A komás (nekem reggeli) elfogadó szöveget itt be is fejezem, nem tartalak fel. Fuss, foglald le a szép pofidat és keress játékostársakat cute Meg üdv nálunk *-*




you can mess with me,
but if you touch my friends, you're dead



Dorcas Irwin
zara meth  Tumblr_inline_pa6j8tFiy61rqmlml_540
zara meth  Tumblr_inline_pa3tltBRL71tq4j4w_500
Age :
17
Tartózkodási hely :
bh ● ◯
Foglalkozás :
tanulok ● ◯

zara meth  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

zara meth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Daimon-
^
ˇ