Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 31 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
4
Ember
2
Diclonius
1
Daimon
2
Pokolkutya
3
Vadász
3
Hibrid
5
Lidérc
2
Kitsune
2
Vámpír
1
Warlock
3
Wendigo
2
Vérjaguár
1

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Gyilkos és a tettető - Jack & Arikan

Apró civakodás/ Danny & Rachel EmptyArikan Nox
Yesterday at 5:17 pm



Robin & Fawn;; Prank wars

Apró civakodás/ Danny & Rachel EmptyRobin Atterberry
Yesterday at 4:08 pm



Késő esti testedzés// Scarlett & Jack

Apró civakodás/ Danny & Rachel EmptyJack Longshadow
Yesterday at 11:42 am



Nem vagyok itt!

Apró civakodás/ Danny & Rachel EmptyMathias Powell
Yesterday at 6:13 am



World of Shadowhunters

Apró civakodás/ Danny & Rachel EmptyVendég
Vas. Okt. 20, 2019 7:38 pm



Dodo and Stella; we are up to no good

Apró civakodás/ Danny & Rachel EmptyStella Argent
Szomb. Okt. 19, 2019 2:16 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nicholas Harden, Stella Argent, Zara Meth


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share
 

 Apró civakodás/ Danny & Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Pént. Aug. 30, 2019 5:21 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Danny & Rachel

Unalmamban ültem az asztalnál, éhesen és gondolkodtam. Körmömmel az asztal réset mélyítem, miközben hallgatom hasam elégedetlen morgását, hogy ma még nem ettem semmit. Való igaz, hogy kezdem unni a szendvicseket és a főztömet. Fintorogva nézek a lábasra a tűzhelyen, ami várja, hogy ételt csináljak benne.
Belefáradva hasam húszadik korgását felállok és elmegyek egy kis sétára. A város arra a részébe mentem ahol eddig nem voltam. Végig néztem a boltokon, az utcákon és az embereken. Feltérképeztem a helyet, mi található a környéken.
Megállva egy gyorskajálda előtt találtam magam. Billy's. Hm...ismerősen cseng a név. Talán a nagyszüleim anno elhoztak ide mikor kicsi voltam. Belépve az ajtón körül nézek. Egy kicsit retro hangulata van a helynek nem, mintha zavarna. Nem állok be a sorba előbb a menüt veszem szemügyre, miket kínálnak az erre érkezőknek. Hamburgerek, sültkrupli és üdítők. Nem is vártam mást
- Üdvözlöm a Billy's-ben, mit adhatok önnek? - szólít meg a lány egy mosollyal az arcán, miután kivártam a sorom és elé kerültem. Arcom egy picit sem változott és úgy mondom el a rendelésem, mintha unnám az egész életemet. Végül is van benne valami.
Türelmesen kivárom az ételem közben jobban szemügyre veszem a dekorációkat és, hogy kik járnak ide. Kezembe nyomva a tálcát, amin a meleg burgerek és a nagy sültkrupli, üdítő pihent kerestem magamnak egy üres asztalt és oda leülve az első szendvicset, ami a kezembe akadt kibontottam.
Unalmamban elkezdtem fülelni, ki miről beszél. Így szoktam ötleteket szerezni, hogy frissítsem a boltom kínálatát ezzel több vásárlót szerezni.




Rachel Harris
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Aug. 31, 2019 12:11 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

rachel & daniel
say what you mean, but don’t say it mean

Már megint Billy étterme előtt találom magam. Igaz, azóta nem jártam nála, hogy Stelláék házát porig égettem, de azelőtt rengetegszer megfordultam itt. Voltaképp minden hétköznap, a lacrosse edzések után; leginkább azzal a céllal, hogy egy jó házi burger mellett kipanaszkodhassam magam Billnek, vagy épp azt hallgassam, ahogy lekorhol, amiért még mindig nem hívtam el randira a "gyönyörű Ms. Argentet." Hát, ha tudná, azóta mi minden történt...
Nagyot sóhajtva lépek be a kajálda ajtaján. Az orromat azonnal megcsapja az ismerős sültkrumpli illata, némi olíva olajjal és buborékos üdítő aromával keveredve. Ma is ugyanúgy megy a pörgés, mint minden délután; legnagyobb szerencsémre azonban a pultnál lévő ülőhelyek egyike még szabad, ráadásul pont az, ahol én szoktam időzni. Azonnal el is indulok oda, mielőtt még valaki más befoglalná helyettem, és minden szó nélkül lehuppanok a piros bőrülésre, ami minden irányba el tud fordulni.
- Üdvözlöm a Billy's-ben, mit... - kezdené a pult túloldalán ácsorgó szőke hölgyemény, ám amint felé fordítom a pillantásom, megakad, és egy egészen új hangsúllyal üdvözöl. Ez már kevésbé barátságos, amióta Stella a barátnőmként mutatkozott be neki. - Szia Danny.
Sophia... Hogy az istenbe kerül ide? Úgy tudom, ma nem dolgozik.
- Daniel - javítom ki, összeszorított fogakkal. Neki nem engedtem meg, hogy csak úgy becézgessen. Szerencsémre pont ekkor toppan ki Billy a konyhából, a szokásos köténykéjében, hogy megmentsen a Szőke Démontól. Na, pontosan ezért tartom őt az egyik legjobb haveromnak. Igaz, minimum húsz-harminc évvel idősebb nálam, de jobban megért minden korombeli idiótánál.
- Sophia, drágám, miért nem mész, és szolgálod ki a hármas asztalt? - ragadja vállon a pincérlányt, és finoman elindítja az említett asztal irányába. Egészen addig le se veszi róla a tekintetét, míg ő el nem éri a vendégeket. - Danny, ezer éve nem láttalak! - pislog rám végül, hatalmas vigyorral az arcán. - Jöhet a szokásos?
Egy bólintással felelek, majd elkezdem az étterem retró stílusú dekorációját figyelni. Mindig ezt csinálom, amíg Billy meg nem töri a csendet a szokásos kérdéseivel. Pont, mint most, alig fél perc hallgatás után.
- Mesélj, mi a helyzet veled?
- Sophia miért dolgozik ma? - vágom rá, hátha azzal elkerülöm ezt a kínos beszélgetést. Mert ha elkezdenék mesélni, egészen biztos, hogy a portlandi kalandomnál fogok kilyukadni. Arról pedig nem biztos, hogy be akarok számolni Billy-nek, hogy amióta utoljára beszéltünk, kétszer is lesmároltam Stellát, másodjára ráadásul részegen és illetlenül, egy klub sötét sarkában. Na nem mintha ellenezte volna...
- Ó? Beteg lett a másik pincérlányom, úgyhogy be kellett jönnie helyette. De ne aggódj, oda fogok figyelni rá - kacsint rám, majd elkezdi elém pakolászni a sültkrumplit, a salátát, a teletömött burgert baconnel, és a cseresznyés kólát, amit a Valentin napi események óta sose hagy ki a menümből. - Hogy van a kis Stella? - kérdezi végül, pont, amikor a szívószálat a számba veszem. Még szerencse, hogy nem kezdtem el inni, különben most bálna módjára köpném az egészet az arcába.
- Stella? Ömm... - nagyot nyelek, és érzem, ahogy az arcom elkezd vörösödni. Francba, francba, francba..!

remélem tetszik :3:




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Aug. 31, 2019 12:54 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Danny & Rachel

Ülve a helyemen az ablak mellett hallgatom miről beszélgetnek az emberek. Az idősebbek leginkább a régi szép időkről beszélgetnek, egy fiatal pár a jövőt tervezgeti mi legyen a következő lépésük. A tini lányok a fiúkról beszélgetnek és, hogy kivel járnának. Vannak a csendes társak, kik egymagukban esznek és ki tudja mi jár a fejükben. A többségükről még el is hinnéd, hogy sorozatgyilkosok. Aztán ott vannak a családok, kiknek arcán lehet látni mit gondolnak. Ott az apuka, kit nem érdekel más csak a munkahelye és azzal, hogy gyerekeket vállalt lerázta az asszonyt, aki panaszkodna is azért, mert nem figyel rá a férje, de a gyerekek mellett ez nem teszi meg olyan sűrűn a fáradtság miatt.
Aztán ott vannak a dolgozok. Akik unják már az egyhangú munkát és arról panaszkodnak, milyen rossz a napjuk és még a fizetés is alacsony néha. És itt vagyok én, aki nyugtatgatja az éhes hasát az étellel és kibámulva az ablakon nézi a járókelőket és azon gondolkodik, mi az élet értelme. Jó nem ezen gondolkodom, hanem, hogy tudnám magam elfoglalni.
És erre valami érdekeset hallottam meg az előbb. Az a szőke pincér becézte a vevőt. Bár, ha jóban vannak akkor ez nem meglepő, de a férfi kijavította és kérte, hogy rendes nevén szólítsa. Hm... Érdekes. Lehet volt közöttük valami, vagy csak a lány szerelmes belé, de ő elutasította. Bárhogy is érdekesnek találom. Talán kettőjükkel eljátszhatnék, ha már semmi dolgom sincs. Elkezdtem hallgatni, ahogy a tulaj és a férfi beszélget és néha nem feltűnve oda-oda nézegettem, közben a pincér lányt is szemmel tartottam. Lassan összeáll fejemben, hogyan is játszhatnék velük. Apró "baleseteknek" állítva be kicsit "összehozom" őket. Még akkor is, ha a srác nem igen fogja ezt meghálálni. Főleg, hogy hallva van valaki, aki tetszik neki és többet is akarna tőle.
Mikor a lányka a tálcával elmenne a srác háta mögött az egyik vektorommal megragadom a szőkeség lábát úgy, hogy ráessen szerencsétlenre.
Én ekkor pont kinéztem az ablakon így ártatlanságomat tettetve és csak felhúzott szemöldökkel néztem a hang irányába olyan fejjel, hogy "Ember, mit csinálsz?!"
Egy ideig elnézem ahogy próbálja összeszedni magát a csaj, majd ártatlanul nézek ki tovább az ablakon. Nem tudom mennyire vagyok feltűnő, de majd meglátjuk észre veszik e, hogy valami nincs rendben.




Rachel Harris
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Aug. 31, 2019 2:48 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

rachel & daniel
say what you mean, but don’t say it mean

Sejthettem volna, hogy Billy nem fogja annyiban hagyni a faggatózást. Már idefele ki kellett volna találnom egy jó kis kamu sztorit, hangozzék ez bármennyire is szemét dolognak. Eddig mindent elárultam neki, de a portlandi dolgokat, a házgyújtogatást, meg a sok szarságot talán mégse kellene. Ennyi erővel azt is az arcába vághatnám, hogy egy arrogáns démonnal osztozom a testemen, és a fickó mindenáron próbál keresztbe tenni nekem, vagy épp annak, akit talál.
Jogos kérdés, mi van a kicsi Stellával? - szólal meg a fejemben Blöki, érezhető gúnnyal a hangjában. Próbálom figyelmen kívül hagyni őt, amíg azzal foglalatoskodok, hogy valami könnyen bevehető mesét összerakjak Billynek.
- Remekül van. - köszörülöm a torkomat, majd annyit még hozzáteszek, hogy: - Nemrég beállt a szurkolócsapatba.
Ezt mi a fenéért mondtam el?
Billy kíváncsian fordul felém, egy kis fehér törülközőt forgatva a kezében.
- A szurkolócsapatba? Nahát, nahát... - mindentudó arccal bólogatni kezd. - Akkor ő is ment veletek Portlandbe?
Honnan az istenből szűrte ezt le?! Nem is említettem neki a meccset...
- Olvastam az újságban - jegyzi meg, ezzel választ adva a ki nem mondott kérdésemre. Valószínűleg az értetlen arckifejezésem elárult.
- Ömm... Igen, ő is jött. - zavaromban piszkálni kezdem a szívószálamat, miközben azt figyelem, ahogy gőzölög előttem a friss burger. Komolyan mondom, Billy valamiért mindig pontosan tudja, mire kell rákérdezni.
- És...? - vonja fel a szemöldökét, mint aki a vallomásomra vár.
És egész éjjel össze voltunk cuppanva, úgy kellett minket szétszedni, most meg már fogalmam sincs, mi van köztünk, vagy mi nincs - gondolom magamban, ám mikor szóra nyitom a szám, hogy ehelyett valami béna szöveggel elhárítsam Billy alattomos támadását, valami nekiütközik a hátamnak. Meglepetten forulok hátra, szembetalálva magam Sophia ijedt pillantásával. El nem tudom képzelni, mi történt vele, csak találgatni tudom, hogy azért tartja ilyen bizonytalanul a fejem fölött a tálcát, mert megbotlott, és majdnem rám borította az egészet. Jobb magyarázatom nincs rá.
- Ne haragudj, Dan... - pislog rám, majd megkeményíti a vonásait, és kihúzza magát, mintha mi se történt volna. - Vagyis Daniel - javítja ki magát, azzal tovább libben, felvéve a kamu mosolyát, amivel másokat már rég a lábai elé parancsolt volna.
Mielőtt még visszafordulnék Billyhez, pillantásomat körbevezetem az éttermen. Mindenki a maga dolgával törődik, egyiküket sem érdekli, mi történt az előbb. Kész szerencse! Nem hiányzik, hogy bámészkodni kezdjenek.
Ezután visszatérek a kínzó beszélgetéshez, hogy minél előbb túl legyek a nehezén.
- Nem történt semmi érdekes - hazudom végül, ám az arckifejezésem nem erről árulkodik, és ez Billynek is feltűnik, amikor letámaszkodik velem szemben a pultra.
- Látom. - csak ennyit mond, majd elvigyorodik, és úgy várja a folytatást.
- Lehet, hogy... Csináltam valamit, amit nem kellett volna - hebegem, és inkább a sültkrumpliba fojtom a további magyarázkodást. Már így is túl sokat árultam el Billynek, bár tudom, hogy megbízhatok benne és nem fogom ezt senkitől visszahallani, de... Inkább megtartanám magamnak a részleteket.

remélem tetszik :3:




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Szept. 01, 2019 1:56 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Danny & Rachel

Türelmesen hallgatom a kettőjük beszélgetését és várom a megfelelő pillanatot. Mikor ez eljön megragadom a pincér lány lábát úgy, hogy ráessen a srácra. Ez elég volt arra, hogy egy kellemetlen pillanatot szerezzek nekik. De mivel még van néhány szendvicsem egy kicsit még szívom a vérét. Elkezdek agyalni mivel bosszanthatnám még. Hm...talán, ha akkor, mikor hátra dől megtolnám annyira a széket, hogy hátra essen és ő is jól időzik akkor még át is eshetnek rajta.
Egyáltalán nem sajnálom őt. Nagy ritkán csinálom ezt. Általában nem ütöm bele mások dolgába az orrom, de néha megesik. Olyankor mások is úgy járnak, mint ő, de legalább nem megyek olyan messzire és nem járnak úgy, mint az a kislány, aki miatt vér tapad a kezemre és kellett elköltöznünk még egyszer. Emlékszem még mindig mit is mondtam akkor a mamámnak nyugodt hangon, mint aki nem bánt meg semmit. Végül is így is volt nem bántam meg, amit tettem. Csak azóta jobban oda figyelek ne egyek dühös, mert akkor lehet megint megtörténik. Mikor kiakarnak rabolni akkor ösztönösen elakarom törni az illető nyakát, de helyette csak ijesztgetem, hogy elmenjen pénz nélkül, vagy csak kiütöm és oda hívva a zsarukat elintézem a dolgokat.
Hajamhoz nyúlok, hogy áll. Nem lenne jó, ha a csatok ellazulnának és megmutatnák szarvaimat. Akkor aztán magyarázkodhatok, vagy rosszabb esetben...a múlt ismétli önmagát. És akkor túl sok dologra kell figyelnem. Nincsenek túlélők, se bizonyíték, se szemtanuk, se kamera felvételek, semmi csak maga a tett helyszín a hullákkal, fegyver nélkül.
Kivárva a megfelelő pillanatot megtolom a széket ezzel hátra eshet a férfi az, hogy ráesnek e az már csak a ráadás. De, ha nem jön össze az ötletem se baj lesz másik. Eközben továbbra tettetem az ártatlant, aki csak itt eszik és bámul kifelé az ablakon nem érdekelve mi folyik körülötte. Legfeljebb a nagyobb hangokra figyel fel, mint mindenki más, de amúgy azt se tudja mi folyik körülötte.




Rachel Harris
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Szept. 18, 2019 3:06 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

rachel & daniel
say what you mean, but don’t say it mean

A kis nézeteltérésünk Sophiával már amúgy is elég kellemetlenné teszi az ittlétemet; hát még az, hogy majdnem rám is borul! Egy részem azt hinné, direkt csinálja, de látva azt az ijedtséget a tekintetében, egyszerűen nem akarok igazat adni ennek a feltételezésemnek. Talán tényleg csak ügyetlen volt. Pont ezért nem méltatom még szóra se a dolgot, hagyom, hadd tevékenykedjen tovább. Hiszen ez a munkája. És végre valahára akkor is jól végzi, amikor én a közelben vagyok. Nem lóg a nyakamra, nem flörtölget, nem zavar. És ami még ennél is jobb: nem hallgatózik.
- Ki vele, Danny, mit műveltél? - faggat tovább Billy, valamivel halkabbra véve a hangerőt. Valószínűleg már ő is sejti, hogy ez nem olyasmi, amit mások orrára akarok kötni.
- Kicsit sokat ittam, na meg ő is, aztán... Valahogy egymásnak estünk - vallom be végül. - Alig lehetett minket szétszedni, és most fogalmam sincs, Stella mire emlékszik, meg mire nem. Ma utalt rá, de nem vagyok benne biztos, hogy ugyanarra gondolt, mint én... - magyarázom tovább, aztán lassan hátradőlök kissé, hogy kieresszem a gőzt egy sóhajjal. Csakhogy...
A székem kissé megbillen, így majdnem sikeresen hátra borulok, épp csak sikerül megkapaszkodnom a pult szélében.
- Hű, ennyire megkavart a dolog? - mered rám Billy zavartan, majd amikor sikerül összeszednem magam, ismét megszólal. - Nem tagadom, nagyon örülök, hogy végre nem vagy nyuszi és léptél valamit a kettőtök ügyében, de...
- Tudom, tudom... - fújom ki idegesen a levegőt, közben körbe pilantok. Mindenki a maga dolgával foglalkozik, mégis, kezdem érezni, hogy valami nem okés. Emiatt nem is hallom elsőre, amit Billy kérdez, az jelenleg jobban foglalkoztat, hogy kiderítsem, mi nem stimmel itt.
Én is érzem... Valaki tuti szórakozik - mordul fel Blöki a fejemben, megerősítve a gyanúmat.
Mélyet szippantok a levegőbe, hátha megérzek valami nem ide való illatot, de... Bill főztjének olyan erős aromája van, hogy még a vér szagát is csak nehezen tudnám kivenni a sok fűszerezett étel és az ezer féle fánk-fagylalt kombó közül. Átkozott természetfeletti szaglás... A többi hozzám hasonlót nem érzem, de azt simán meg tudom mondani, hogy a krumplim más fajta olajban sült, mint a hamburgeremben lévő hús..! Az istenit...

remélem tetszik :3:




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Szept. 22, 2019 2:19 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Danny & Rachel

Elgondolkodom, vajon miért csinálom ezt? Miért nem tudom egyszerűen békén hagyni azt az embert? Hm... Talán azért, mert a tudat, hogy semmi sem érdekel ezen a világon lassan felemészt és lassan megszűnik az a kis részem, amitől embernek nevezhetem magam.
Emlékszem fiatalon is megvolt bennem ez az érzés. Az állandó kérdés, hogy hova tartozom és a nem létező válasz elveszi minden erőm. Hiába kérdezem, ki vagyok nem jön válasz. Csak magamat próbálom nyugtatni, hogy van még bennem valami emberi. Hiszen mindig mikor egy újabb nyakat török el meglep mennyire nem tud érdekelni, hogy egy újabb életet vettem el. Rossz volnék? Vagy csak egy lélektelen személy, aki keresi, hogy miben jó és azt felhasználhassa ezzel visszahozva rég elveszett lelkét? Nem tudom. Régóta keresem a választ, de hiába.
Vektorommal megbököm a prédám székét, hátha hátra esik. De nem így lett. Pedig szívesen megnéztem volna milyen fejet vág mikor egyszer csak a padlón találja magát. De rákel jönnöm, hogy ez az egész úgy érdekesebb, ha tudja, vagy legalább is sejti, hogy én vagyok az. Így is eléggé vicces ahogy próbálja kitalálni ki az aki szórakozik rajta, de kíváncsi vagyok mit lép, ha felfedem magam előtte, hogy mégpedig én vagyok az, aki piszkálja.
Így hát próbálom kivárni a megfelelő pillanatot az újabb csapásomnak. Ezúttal kicsit merészebb leszek és a fejét a pultba verem. Azaz verném, ha a vektoromon nem átmenni készülnének ezáltal egy pár megbotlik abban és hasra esnek. Fene! Pedig már, majdnem meg volt és egy monoklival mehetett volna haza a srác. De se baj legalább jobban figyelni fog ezáltal. Ilyenkor még érdekesebb a játék, ahogy látni az arcán várja mikor lépek újra ezzel leleplezve magam előtte.
Remélem mikor távozok azért nem lesz érte harag és nem kell az ő nyakát is eltörnöm.




Rachel Harris
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Szept. 22, 2019 3:21 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

rachel & daniel
say what you mean, but don’t say it mean

- Danny! - ránt vissza egy hang a nézelődésből. Gyorsan visszafordulok Billy felé, úgy téve, mint aki csak ártatlanul körbepislogott, és nem egy olyan személyt keresett épp, aki valami oknál fogva szívatni kezdte. Pedig nagyon is erről van szó, ahogy lassacskán megsejten, hogy valaki szórakozik velem, mindenkire elkezdek jobban odafigyelni. Elég lenne egyetlen árulkodó jel, vagy hasonló...
- Ne haragudj, mit kérdeztél? - sóhajtok fel, pillantásomat Billyre vezetve. A szemöldöke ugrik egyet, mint aki hirtelen nem tud olvasni a gondolataimban.
- Azt kérdeztem, mit fogsz most csinálni?
Hmm... Erre még én se nagyon tudom a választ. Nem lenne túl okos dolog a részemről, ha csak úgy lerohannám Stellát ezzel a témával, hiszen nem csak nekem, de valószínűleg neki is elég kellemetlen lesz erről cseverészni. Talán ha diszkréten felhozom a dolgot, mondjuk egy nyugis vacsora közben, a kedvenc kajájával... Nem, még akkor is fura lesz. Tehetek akármit, ez a beszélgetés mindenképpen egy zavarba ejtő kihívás lesz.
- Megpróbálom valahogy... Megbeszélni vele - nyögöm ki végül. - Nyugodt körülmények között - teszem hozzá.
Billy szóra nyitja a száját, ám ekkor puffanás hallatszik a hátam mögül. Kandira kerekedett szemekkel fordulok meg a zaj forrását keresve, ám időbe telik, mire meglátom a földön kiterült párt, akik épp próbálnak talpra állni.
Azonnal ugrok, hogy segítsek, Billy pedig néhány másodperccel később ott terem mellettem, hasonló szándékkal.
- Jól vannak? - kérdem tőlük, miközben felsegítem a hölgyet a padlóról. A haverom ugyanígy tesz a fickóval. Mindketten néhány apró szóval a tudtunkra adják, hogy épségben vannak, majd egy-egy hálás mosolyt villantva ránk, elkecmeregnek az egyik üres asztalhoz, ahol azon kezdenek morfondírozni, mégis miben botlottak meg ilyen csúnyán.
Összenézek Billyvel, de ő se érti. A padló tiszta, senki nem volt útban, és a párocska se tűnt olyan bénának, hogy csak úgy elessenek a saját lábukban. Ráadásul egyszerre.
Blöki, valami ötlet? - gondolom magamban, hátha a démonom előáll valami hasznossal.
Szimatolj a levegőbe - javasolja, pedig tudja, hogy egyszer már megtettem. Mindenesetre kivételesen hallgatok rá, és miközben visszaindulok a helyemre, mélyet szippantok a levegőbe, sóhajnak álcázva azt.
Hamburger. Sült krumpli. Friss saláta. Cukros üdítők. Fagylalt. Fánk. Méz. Kávé.
Méz? Mézet mondtál? - eszmél fel Blöki, miközben magamban sorolom a dolgokat, amiket érzek. Alig hallhatóan morranok egyet válaszképp, ám a lábaim ekkor megálljt parancsolnak maguknak - vagyis feltételezem, hogy a házi démonom állítja meg őket.
Ahogy az is az ő cselekedetének tudható be, hogy egy gyanakvó pillantással a fejemet kissé oldalra fordítom, a vállam felett hátra pillantva arra az ázsiai nőre, aki olyan ártatlanul ücsörög az egyik asztalnál. A méz illata tőle érkezik, pedig nincs semmi mézes dolog a tálcáján.
Ő lenne az? - kérdezem gondolatban, közben a homlokom kissé ráncba szalad.
Nem tudom. Majd meglátjuk - feleli Blöki, azzal visszaadja az irányítást, úgyhogy lazán visszaülök a helyemre, várva, hogy valami bizonyítékot találjak a hirtelen jött feltételezésemre.

Evil or Very Mad




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Szept. 22, 2019 5:57 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Danny & Rachel

Az egyetlen előnye, ha ablak mellé ülsz, hogy ha a megfelelő szögből nézed akkor megláthatod azt, ami mögötted van. Éppen ezért nem volt szükségem, hogy forgolódjak és úgy piszkáljam szerencsétlent. Eleinte véletlennek tűntek, de aztán rájött, hogy valaki itt nagyon unatkozik. Látva, hogy folyamatosan körbe-körbe nézeget igazán szórakoztató számomra. Ezzel egyetlen hátrány van még pedig, hogy a srácon kívül nem látok mást így az újabb támadásomkor a vektoromban egy pár megbotlik és hasra esnek. Szerencsére még időben kitudtam húzni alóluk, így nem buktam le. Végignéztem ahogy felsegítik őket. De "aranyos"! Tudja az illemet....velem ellentétben.
Látom, hogy mielőtt visszaülne a helyére rám néz. "Tehát a kis áldozat rájött, ki a gyilkosa." Ne, tudom miért, de erről az a sorozat jut eszembe, amit az este néztem. Egy szigeten vannak a szereplők és az egyik közülük egy gyilkos, aki egyesével levadássza őket. A többi meg próbál rájönni ki az, de nem sikerül...legalábbis eleinte nem.
Eszembe jut egy ötlet. A velem szembe lévő asztalnál a férfi éppen menni készülne. Lehet, hogy a szaglását nem tudom átverni, de ki mondta, hogy nem tehetek úgy, mintha nem én lennék itt az egyetlen diclonius?
Így mikor elmegy mögötte a férfi akkor fejbe vágom nemes egyszerűséggel. Hogy lefejeli e az asztalt, vagy nem az már az ő baja. Nekem elég látni az arcát ahogy megfordul.
Mondjuk azt is tehettem volna, hogy eltöröm a székének a lábát és akkor már nem tud leülni. De kár ezért a burgerért, hogy tovább rontsam a hírnevét. Mondjuk a saját boltomnál épp növelni próbálom a bevételt így sütiket is eladok, amik a mamám titkos receptjei alapján készültek.
Vagy beveszi, hogy nem csak én voltam itt az egyetlen diclonius, vagy továbbra is rám fog gyanakodni és ahogy elmegyek lehet utánam jön és "megleckéztet". Mondjuk tény 4 méteren belül nagyon nem érhet hozzám. És minél közelebb van hozzám annál veszélyesebb vagyok. Nem, mintha nem tudnám megoldani, ha messzebbre lenne tőlem elvégre dobálni még mindig tudok. De, majd meglátom mit fog lépni.




Rachel Harris
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Okt. 14, 2019 9:32 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

rachel & daniel
say what you mean, but don’t say it mean

Többé már nem kérdés; valaki szánt szándékkal próbál zűrzavart kelteni. Eleinte úgy tűnik, én vagyok a kiszemelt célpont, amit meg is erősít... Nos, elég sok minden. Csak azt nem tudom, kinek van annyi esze, hogy pont velem kezd el szórakozni egy nyilvános helyen. Mondjuk, honnan is tudhatná az illető, hogy kivel áll szemben? Ha tisztában lenne az erőviszonyokkal, nem biztos, hogy csak úgy elszórakozgatna rajtam. Mi több, messziről kerülne. Mert elég, ha engem kellőképpen feldühít, vagy szabadjára engedem Blökit, aztán...
Nem gondolkodhatok így. Túl sok itt az ember, nem éri meg kockáztatnom. Ellentétben a szívatómmal, én tudom, hogy a lehető legjobban rejteni kell a képességeimet, ha nem akarok bajba kerülni. De talán ő pont erre hajt annyira; ha baj kell neki, hát tőlem megkapja.
Épp, amikor ezt a gondolatot elhintem magamnak, csattanást érzek a homlokomon. Épp csak előre bukok tőle egy kicsit, de ez elég ahhoz, hogy begerjedjek, és idegességtől torz fejjel forduljak ismét a gyanús nő felé. Diszkréten körbepillantok, hogy megbizonyosodjak róla, senki nem figyel. Szerencsémre pont nem velem foglalkoznak az emberek, így könnyedén utat engedek a bennem rejlő erőnek, amivel szépen odapörkölök a kisasszony hátsója alá, a szemeimet egy pillanatra tűzszínben villantva fel. Ha minden jól megy, ezt bizony meg fogja érezni, és azonnal fel is pattan a hirtelen felforrósodó üléséről.
Visszafordulok, bár az étvágyam teljesen elment. Az előbbi csak egy kis figyelmeztetés volt a részemről, de nagyon remélem, hogy a bajkeverő vette a lapot, és nem kell ennél többre folyamodnom, hogy leállítsam. Ha mégis... Hát, felőlem elintézhetjük odakint is. Most az egyszer hajlandó vagyok hátat fordítani annak, hogy nem szokásom bántani a nőket.
Nahát, nahát, Dannyboy... Mi lett azzal, hogy a csajokat tisztelni kell? - gúnyolódik Blöki, hallhatóan nagyon jól szórakozva a kis háborúmon.
Néha nekem is elfogy a türelmem - morgom magamban, ökölbe szorított kézzel. Hihetetlen, ha nem lett volna eddig elég nagy káosz az életem, hát tessék! Itt egy mézes-mázos ázsiai csaj, aki épp próbál kicseszni velem. Ezzel fel is került az a rohadék cseresznye a habos tortám tetejére.

Evil or Very Mad




you're my painkiller
you give me a reason to keep on breathin'


Daniel Nicholson
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo2_400
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_pz76x3tK541ssvhcxo6_r1_400
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Okt. 17, 2019 12:03 pm

Rachel Harris
diclonius: mutáns, ki karjaival halálos ölelésbe von

Danny & Rachel

Nem tudom miért, de most eszembe jutnak az iskolás emlékeim. Általánosban mindenki félt tőlem. Csak azok jöttek oda hozzám, akiket nem érdekelt a pletykák. Az ember már csak ilyen. Teóriákat csinálnak, ha nem ismerik elég jól az illetőt, de úgy akarnak tenni, mintha még is. Vagy csak szimplán megakarják keseríteni az életét. Nekem mindkettőben volt részem, de sosem foglalkoztam ezzel igazán. Mindig is úgy voltam vele, hogy nem számít. Ám a közép iskola egy más tészta. Ott, ha nem illesz bele az általuk gyártott társadalomba kipécéznek és megkeserítik a napjaidat ahogy csak tudják. De a túlélők, akik önmaguk akarnak lenni kénytelenek cselekedni is. Apró csínyekkel próbálják kompenzálni a viszonyokat, ezzel a népszerű gyerekek hamar elveszítik a követőiket és magukra maradnak. Én is sok ilyet követtem el. Giliszták a szekrényben, vizes vödör az ajtó tetején, ilyenek. Csak akkor mentem mélyebbre a durvább szívatásokban, ha nem hagytak más választást. Kicsit ironikus, hogy felnőttként is ezt csinálom egy teljesen idegen emberrel. Igazából fogalmam sincs miért pont őt szekálom, de most már mindegy.
Megérzem, hogy kezd égni a hátsóm, így gyorsan fel is állok. Az ülőhelyemre nézek és megállapítóm, hogy a kiszemeltem tehette. Ki más? Ebből már biztos, hogy tudja én szórakozok rajta. De nem baj. Így még élvezetesebb, ha tudjuk ki játszik a másikkal. Szerintem most én jövök.
Kicsit merészebb leszek és egy kést szemelek ki. Nem fogom a nyakába állítani annyira szadista nem vagyok. Nem sokkal jobbat találtam ki. Az egyik üres asztalról elveszem a kést és fölé emelve elengedem. A gravitáció elvégzi a munkáját és a mutató és a középső ujja közé beleáll a pultba. Tudom, hogy ezzel nem igen rémisztem meg, nem is ez volt a célom. Inkább csak ki akarom csalni belőle azt az erőt, amit rejteget. Lehet, hogy hülyeség és a vesztemet fogja okozni, de mi mást tehetnék? Egy unalmas boltos vagyok, akit nem érdekel semmi magán kívül és érezni sem képes. Az életem egy roncs minden szemszögből hát legalább, had csináljak azt, amit akarok, úgy is meghalok 40 év múlva.




Rachel Harris
Apró civakodás/ Danny & Rachel Tumblr_inline_o4ihucR61a1sc3ygs_250
Age :
30
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vegyesbolt tulajdonosa

Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Apró civakodás/ Danny & Rachel Empty
Vissza az elejére Go down
 

Apró civakodás/ Danny & Rachel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
^
ˇ