Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



hugo & daniel ;; a reminder of the past

First impressions - Julie & Nanami EmptyDaniel Nicholson
Today at 11:15 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

First impressions - Julie & Nanami EmptyAaron Black
Today at 3:01 am



Oscar

First impressions - Julie & Nanami EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 9:48 pm



Nariel Heighel

First impressions - Julie & Nanami EmptyNariel Heighel
Yesterday at 4:54 pm



Viharfelhő

First impressions - Julie & Nanami EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 4:04 pm



Én kis bárányom

First impressions - Julie & Nanami EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 3:51 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Daniel Nicholson, Dorcas Irwin, Hugo Marlowe, Meadow Carrow, Nariel Heighel


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 First impressions - Julie & Nanami

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szomb. Aug. 31, 2019 8:34 pm

Nanami Mouri
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet


Julie & Nanami

Még csak két napja érkeztek meg ebbe a kicsinek mondható városba, és rá kellett jönniük mennyire elszoktak már a csendesebb, vidéki élettől, hiszen Japán városaihoz képest ez egy kihalt szellemfalunak tűnt, ahol csak elvétve járnak lelkek. Valahogy mégis üdítően hatott a környezet, és az időeltolódás okozta fáradság leküzdése után kíváncsiságuk ki is csalta őket a szobából, orruk pedig az édes és kesernyés illatokat követve a száradó gyógynövényekhez vezette őket. Még akad idejük felfedezni a várost, csupán egy hét múlva fognak kezdeni a könyvtárban, ahol meglepően tárt karokkal fogadták az idegenből jelentkező jelöltet, de lehet, hogy csak az idősebb ott dolgozó közelgő nyugdíjazása kényszerítette őket a gyors döntésre.
Ujjaik végigfutottak a vérehulló fecskefű papírvékony, zörgő levelein, miközben tekintetük ismerősebb növényeket keresett. Tudták, miket kell elkerülniük, de ez a bolt nem tűnt éppen vadászok bevásárlóhelyének. Csak egy egyszerű ezotériás, vajákos boltocska az emberek babonáinak. Megmosolyogtató, ugyanakkor érdekes, hogy néha igazán el tudják ők is találni, mi hatásos bizonyos esetekben. Talán még sokkal óvatlanabbak, mint az ezen a földrészen élők, vagy a fiatalabbak a hazájában, hiszen olyan korból és helyről valóak, ahol üldöztetésük nem megszokott. Régebben persze feltűnt egy-egy hős szamuráj, hogy levágja a gonosz szellemeket, de akik segítették az embereket nem juthattak ilyen sorsra. Mikor azonban az első misszionáriusok megérkeztek a vallásukkal... a vadászok szorosan mögöttük jártak, hát meg kellett tanulniuk nekik is rejtőzni, de úgy igazán, ha nem akartak olyanok sorsára jutni, akiket híveikkel együtt pusztítottak el. Egy újabb emlékdarab, amit egy kis kődarab indított el, és lavinaként hömpölyög fejükben, hogy aztán egy apró sóhajjal forduljanak a nő felé, akivel már érkezésükkor találkoztak.
- Julie -san... Julie, jól mondom? - Kérdezik a nőt a nemzetükre oly jellemző apró, semmitmondó mégis tiszteletteljes mosollyal. - Igazán szép üzlet, és a panzióra se lehet panaszom. - Dicsérnek, hiszen illetlenség lenne nem kedveskedniük a vendéglátójuknak.
- Bevallom őszintén, nem mindig tudom mi mire való itt. - Emelik tekintetüket a kristályok felé elsősorban. - A hazámban másokat találnék egy ilyen boltban, de örülnék, ha... lenne kedve megmutatni néhány apróságot. Kíváncsi vagyok itt Amerikában milyen eszközöket használnak, hogy megvédjék magukat a láthatatlan veszélyektől. - Hajolnak meg kissé, szinte csak biccentenek a nő felé.
- Persze igazán nem akarom feltartani... - Engednek kiutat a nőnek, ha netalán mégse lenne kedve cseverészni egy alig két napja idetévedt idegennel, bár úgy vette észre ebben a kultúrában a közvetlenség a mérvadó, ami náluk inkább átoknak minősülne. -Csak tudja, gyűjtöm a hasonló tárgyakat, mindig hordok magamnál egy-két szerencsehozó dolgot. - Elő is vesznek a zsebükből egy apró, lyukas közepű pénzérmét, amit valóban gyakran használnak keleten, ám különlegessége ennek, amit természetesen nem fognak elárulni egy halandó számára, hogy ez egy működő talizmán, ami nyugodt álmot hivatott hozni a hordozójára. Szükségük van rá időnként, mikor a múlt árnyai és fájdalma kísért, és most se jött rosszul, mikor olyan időben kellett álomra hajtani a fejüket, amihez nincsenek hozzászokva.

Nem idevaló, de jó... I Megérkeztünk, és körbeszaglászunk.




The pure present is an ungraspable
advance of the past...



...devouring the future.

Nanami Mouri
First impressions - Julie & Nanami Tumblr_inline_nzu4jz4sFN1t6da4c_250
Age :
506
Tartózkodási hely :
Bacon Hills
Foglalkozás :
Könyvtáros

First impressions - Julie & Nanami Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Szept. 01, 2019 2:56 am

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Nanami & Julia

◐ Similis simili gaudet ◑

A mai nap egy szokásos nagy semminek indult. Egy vendég beiratkozott, de holnap reggel megy is tovább, még csak enni se kért a szállás mellé. Azt is tudtam, hogy nem az Eladó miatt jött, azoknak a viselkedését mindig felismerem. Mindig fürkészni próbálnak, szinte szuggerálnak, hogy most én mondjam meg beszélhetnek-e velem ilyenekről. Azt legalább élvezni szoktam, főleg, hogy tényleg nem szoktam segíteni nekik a dologban, szépen megvárom, amíg maguktól végre kibökik mit szeretnének. De addig csak saját magukat kínozzák belül a visszatartott kérdéssel, és ezt élvezem nézni. Már persze csak titokban, a valóságban a legtöbb ember előtt nem fedhettem fel, milyen is vagyok. Muszáj a kis mosolygós, kedves panzió tulajdonosnak lennem. Áh, mennyire jó is lenne, ha nem kellene elrejteni ki is vagyok igazából. Csak hát nem igazán elfogadott az a viselkedés a mai világban.
Ráadásul ma az is untatott, hogy én leltáraztam a boltban. Nem igazán itt szerettem tölteni az időmet, meg nem is a kedvenc dolgom volt megnézni miből kell rendelni majd, de hát mit tegyen az ember, ha az összes dolgozó egyszerre megy szabadságra, az utolsó meg napközben rosszul lesz? Hát azt, hogy szépen eltűri a kellemetlent, és csinálja a dolgát.
A gyógynövényekből bőven volt, amiből hiányzott már bőven, azokból rendszeres szállítás volt lebeszélve. A kristályokból ugyan hiányzott pár, de tudtam, hogy még egy darabig ki fog tartani. Ha meg meg hirtelen valaki hirtelen venni akart egy rakatot, hát, akkor kicsit várnia kell a következő vásárlónak. Bár nem mintha annyira tolakodnának az ajtóban. Van vendég, de szerencsére nem túl sok. Bele se mernék gondolni, milyen lenne az, ha hemzsegnének itt az emberek.
Szemem közben megakadt a maradék három tarot kártya paklinkon. Mind a három más volt, így elidőztem azzal, hogy felvettem őket, leporoltam kézzel a dobozt, majd megcsodáltam rajtuk a rajzokat. Az utolsó különösen tetszett, még emlékeztetett is az anyámtól öröklött a paklira, ami a pult mögött lapult egy fa dobozban, selyembe tekerve. Már rég volt használva szegény, bár pár kérdés hirtelen eszembe jutott, amire jó lett volna választ kapni a kártyáktól. Gondolataimból egy női hang zökkent ki. A hang az egyik újabb vendégünkhöz tartozott. Nanami, ha jól emlékszem, és ritkán tévedek.
- A Juliat jobban kedvelem, de amelyik kényelmesebb. - viszonoztam a mosolyát annak ellenére, hogy gyűlöltem a Juliet. Bár a legtöbbször panziósként eltűrtem, de néha, mint most is nem szerettem ezt hallani más szájából.
- Köszönöm szépen. - válaszoltam neki egy őszinte mosollyal. Közben a tarot paklit finoman helyeztem vissza a helyére, majd a nő felé fordultam inkább, és figyeltem minden egyes szavait. Nem volt ritka, hogy valaki, aki nem Amerikai érdeklődik a dolgok iránt a boltban, így már szépen betanult szövegeim voltak. Bár, ha tudnák, mi lapul egy másik ajtó mögött a panzióban, lehet nem ilyen kis vackok érdekelnék őket.
- Ugyan, örömmel megmutatom mi van nálunk. - pillantottam körbe. Tekintetem rögtön az érmére tapadt. A testemben áradó mágia vonzódott hozzá, sőt, még az erőt adó talizmán a nyakamban is érezte a tárgyban lapuló kis erőt. Akaratlanul is egy apró mosoly jelent meg a szám sarkában, ahogy jól megnéztem magamnak az érmét.
- Örömmel megmutatom, ami csak érdekli. Egy kis apróságot szívesen ingyen is odaadok, hiszen hosszú távra marad nálunk. - vetettem rá egy kedves mosolyt. Persze ez most már könnyebben ment, hiszen volt arra lehetőség, hogy valaki hasonlóval volt dolgom. Legalábbis ritka, hogy egyszerű emberhez kerüljön varázstárgy. Meglátjuk ő mi lesz.
- Hol kezdjük? - fürkésztem az arcát kíváncsian. Gondoltam egy darabig mesélek a kis vackokról, majd valahogy óvatosan kiderítem tényleg egy természetfelettihez van-e dolgom.

remélem tetszik ◐ the magic  ◑credit


I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
First impressions - Julie & Nanami Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
First impressions - Julie & Nanami Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

First impressions - Julie & Nanami Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Szept. 09, 2019 7:45 pm

Nanami Mouri
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet


Julie & Nanami

Talán tündérek súgták számukra, talán máshol hallották, hogy Beacon Hills korántsem az az unalmas, poros kisváros, aminek általában mutatja magát. Persze mindig is jó orruk volt, hogy megtalálják a világban azokat az apró pontocskákat, amik csak úgy vonzák a természetfelettit, mint lámpafény a molylepkéket, hogy aztán a népsűrűség miatt sokan is hulljanak el. De legalább az erős marad talpon, ezt mindig is értékelték az ilyen helyekben, habár saját városkájuk nyugalmát, és viszonylagos természetfeletti-mentességét előnyben részesítették. A sok emlék amúgy is ahhoz a provinciához kötötték őket, a régi, a betondzsungelben még mindig megmaradt kis zöld szentélyüket is szerették szemmel tartani, habár szerencsére a helyiek még mindig kellően tisztelték a szellemek erejét, hogy ne merjék elpusztítani a múlt egy ilyen értékes darabját. Azt azonban általában, mint az a bizonyos fától az erdőt esetében, csak nagyon ritkán vették észre, hogy éppen valami mágiával átitatott lénnyel társalognak-e, arról nem is beszélve, hogy a gyógynövények keverékének erős illata még az emberi szaglásukat is könnyedén elnyomta jelen helyzetben. Nem is lényeges, amíg egy vadásszal nem kezdenek éppen a különleges lények és istenségek életéről elmélkedni.
- Juri... Julia. - Bólintanak, miután gyorsan kijavítják hibájukat, melyet talán nem várnak el egy idegentől. Általában nem szoktak tévedni a kiejtést illetően, fokozottan ügyelnek arra, hogy helyesen beszéljék ezt az idegen nyelvet, talán kissé mégis brit akcentusuk lesz ezáltal, hiszen az iskolában nem éppen az amerikaiak változatát tanítják.
- Köszönöm, igazán kedves öntől. - Hajolnak meg kissé, hogy megköszönjék a rájuk szánt időt. Talán ez az, amit sosem fognak levetkőzni magukról, a mások felé mutatott tisztelet, és kedvesség, habár egyáltalán nem nevezhető képmutatónak a viselkedésük, igazán őszinték tudnak lenni azokkal, akiket közel engednek magukhoz.
- Nem, nem, igazán nem fogadhatok el semmit. - Visszakoznak, ahogy az illendő is, meg amúgy is, minek vennék itt igazán hasznát? Ha jól sejti mindez csupán a halandók eszköze, semmi olyasmi, amit a magukfajta hasznosíthatna, hacsak nem építenek maguknak ki egy szektát, ahol imádóik kezébe, a külsőségek fontossága miatt, hasonló tárgyakat helyeznének. Kissé el is mosolyodnak, ahogy eszükbe jut egy tengeri istenséget imádó gyűlés itt a szárazföld közepén, ahol aztán a sós víz és a végtelen habok imádatára kevés lehetőség adatik. Nekik is meg fog gyűlni a bajuk azzal, hogy kielégítsék honvágyukat ott, ahol nincs a közelben a féktelen, végtelen horizont.
- Azt hiszem sokáig itt lennénk, ha mindent végigkérdeznék, és rabolni sem szeretném sokáig az idejét. - Hiszen az elvégzett munka bizonyára a másik számára is fontos.
- Nos... talán kezdjük a dobozokkal, amiket a kezében tartott. Nehéz volt nem észrevennem, milyen óvatosan, és... szeretettel, ha mondhatok ilyet, kezeli őket. - Pillantanak a díszes csomagolás felé. - Mi van bennük? Sajnos a név nem sokat mond. - Ujjaik végigsiklanak az egyik élén, igyekeznek felidézni, hol hallották már ezt a kemény szót, „Tarotto”. Talán megbújik némi hátsó szándék a beszélgetésük kezdeményezése mögött, de... valójában, mivel hosszú időt készülnek eltölteni a városban, nem árthat egy-két kedves ismerős, márpedig a beszéd, és a társalgás fontos közösségi erőknek és erősségeknek számítanak. Az persze eszükbe se jut, hogy rögtön egy hasonszőrűvel akadna dolguk, bár talán a kis talizmán megmutatásával kibújtatták a szöget a zsákból.
- Szóval kicsit olyasmi, mint egy képes Ji Ching... - Próbálják összevetni a hasonló módszerekkel. - Mikor az érmék kirajzolják a jövődet, felépítve egy jelet, és mindegyik jel másként értelmezhető, attól függően mi is volt a kérdés. - Vázolják fel a hasonlóságokat, remélve, hogy megértették, mire is való ez a kártya.
- Tudja használni is őket? - Na nem azért kérdezik, hogy most azonnal mutassa be a nő, hogyan is működik ez, hiszen mint mindenhez, ehhez is érdemes megvárni a megfelelő hangulatot, vagy megteremteni.
- Gyakran jönnek alapanyagokért szerelmi bájitalhoz? - Hiszen legalább három-négy összetevőt látnak a boltban, ami a legelterjettebb, szerelmi kötést állítólag hozó italhoz kellenek. - Szerelem, boldogság, bosszú... ezt a három dolgot keresik leggyakrabban az emberek, nem igaz? - Mosolyodnak el kissé, hiszen emlékeznek még mennyi kérésük volt ezzel kapcsolatban, meg hát... ami talán egy tengeri istenségnél nem szokatlan, a biztoságos hajóutat szerették volna kicsikarni egy felsőbb hatalomtól. Volt aki szerencsésnek bizonyult, de volt aki a habok között lelt végső nyughelyre.

Nem idevaló, de jó... I Megérkeztünk, és körbeszaglászunk.




The pure present is an ungraspable
advance of the past...



...devouring the future.

Nanami Mouri
First impressions - Julie & Nanami Tumblr_inline_nzu4jz4sFN1t6da4c_250
Age :
506
Tartózkodási hely :
Bacon Hills
Foglalkozás :
Könyvtáros

First impressions - Julie & Nanami Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Szept. 24, 2019 11:06 am

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Nanami & Julia

◐ Similis simili gaudet ◑

Általában nem szoktam annak örülni, ha valaki megzavar napközben. Általános panziós problémák szoktak lenni, vagy csak szimplán beszélgetni akartak, amitől a falra szoktam mászni. Főleg, hogy nem hoztak fel konkrét témákat, csak általánosan beszélgettek mindenkiről. Milyen az idő, ma olyan kis csendes a panzió, talán elmennek majd valahova, de még nem biztos, meg ilyen témák, amik két monda után majdnem hogy lényegtelen beszélgetésekké válnak. Gyűlöltem az emberekkel jópofizni a nagy semmiről, viszont megkövetelte nem csak az álcám is, ha nem a tulajdonosi pozícióm. Szép is lenne, ha mindenkit elüldöznék, és nem jönne a pénz.
Azt gondoltam ez is egy olyan unalmas semmiség lesz, amikor Nanami megszólított, de aztán megmutatta az érmét. Abban a pillanatban tudtam, hogy az esetleges kis semmiségek után majd úgyis jönni fog valami izgalmasabb, már, ha rajtam múlt a dolog. És bizony, rajtam múlt, és már terveztem a fejemben, hogy amint megunja a boltban kirakott kis semmiségeket, átviszem az irodámba, ahol igazi varázstárgyak találhatóak. Kíváncsi leszek mit fog reagálni, amikor rájön, hogy nem is vagyunk mi annyira mások.
- Ugyan, semmiség az egész. - vetettem rá egy halványabb mosolyt, ahogy figyeltem a nőt. Érdekes volt nézni, mennyire más a kultúrája, és mennyire meglátszik rajta, hogy honnan jött. Érdekes lett volna tudni, hogy valahogy rólam is így lerí néha az, hogy félig magyar vagyok. Biztos vagyok benne, hogy pár dologban nem tudom levetkőzni az ottani szokásokat, még akkor se, ha próbálkoznék vele.
- Kérem, ragaszkodom hozzá. - néztem egyenesen a nő szemeibe. - Legalább egy pár pohárra elegendő gyógynövényes teát had adjak majd. - pillantottam a kassza mögötti falra. Tele volt üvegcsékkel, kiszárított növényekkel, és dobozokkal. Mindegyiken különféle feliratok álltak. Voltak egyszerűbbek, mint kamilla, gyermekláncfű, vöröshere és citromfű, de volt még sok más, nem hétköznapi növényem is. Igaz, ezeknek a természetfelettiekre semmi különös hatása nem volt, csak ugyan az, mint az emberekre, viszont hatóanyagaik így is hasznosak lehettek még nekik is.
- Á, a tarot kártyák. - pillantottam egy őszinte mosollyal a kibontatlan paklikra, amik alatt egy selyemdarab biztosított nekik kényelmes helyet. - Használni lehet őket egyszerű játékra is, de manapság főleg a jósláshoz köthetőek. Bár én nem szeretem a jóslás szót. Igazából, ha az embernek van egy kérdése, akkor útmutatást tud kapni a kártyáktól. Igazából nem is nagyon nehéz művészet, bár kell hozzá egy érzék, na meg meg kell tanulni mind a 78 kártya jelentését rendes, és fordított állásban is. - kis szünetet tartva gondoltam át, hogy mit is lenne érdemes elmondani elmondani róluk. Túl sokat tudtam, és, ha tehettem volna elmondtam volna mindent. - Igazából úgy tartják, hogy két pakli egyesüléséből jött létre a tarot. A két rész a kis és a nagy arkánum. A kis arkánumot négy forma különbözteti meg, a bot, az érme, a kehely, és a kard, hasonlóan a francia kártyához. A nagy arkánumról pedig úgy tartják eleve is jósláshoz használták őket. Egyébként érdemes őket finoman kezelni, hiszen úgy tartják, hogy az érzelmek és, ahogy a kártyák kezelve vannak az rájuk ragad, és megváltoztatja a jóslás eredményét. Ezért is szokás egy selyem darabba betakarva tartani őket, de érdemes még egy fadobozba is berakni őket, minél jobban óvva őket. Ha pedig valaki szeretné használni őket, előtte pár napig a párna alá kell tenni, hogy a jósló, és a kártyák úgymond egyé váljanak. Persze még annyi mást mondhatnék róluk, de nem szeretném ezzel húzni az időt, mert napokig tudnék mesélni. - nevettem fel halkan, ahogy továbbra is a paklikon pihentettem a tekintetemet. Sok boszorkánymester csak hülye emberi dolognak nevezi a jóslást, de én úgy tartom ők csak vakok a lehetőségekre. Nyilván érteni kell kicsit a tarothoz, hogy hasznosak legyenek, és el kell fogadni azt is, hogy nem egy választ adnak, hanem útmutatást. Nekem eddig mindig nagy segítséget adnak.
- Valahogy úgy. - bólintok is egy aprót. Annyi úgymond megfelelője volt úgymond a tarotnak, hogy én se tudtam mindegyikről. Például a képes Ji Ching-ről se hallottam még, de biztos voltam benne, hogy amint lesz szabadidőm, utána fogok járni.
- Igen. Még édesanyám tanította meg a használatát, és ma már az ő pakliját használom. Olyan családi örökségnek mondható, hiszen, ha jól tudom, én már a negyedik generáció vagyok, akinél a pakli van. - gondolkodtam el egy kicsit. Meglepően jó állapotban voltak a kártyák ahhoz képest, hogy mennyire régiek voltak. Bár ki tudja, hogy tényleg igaz volt-e, amit anyám mondott nekem még kiskoromban. Lehet, csak egy tipikus mese volt, amikkel a gyerekek érdeklődését keltik fel a szülők. Most már sosem fogom megtudni.
- Ó, ha tudná. Főleg Valentin nap körül annyian jönnek hozzám, hogy néha egész nap csak gyógynövényeket látok. - nevettem fel kínomban. Általában nem zavart, ha hamis varázslatokhoz, vagy italokhoz szerettek volna hozzávalókat, de az az időszak egyszerűen megszokott őrjíteni. - Igen, az a három, ami nagyon foglalkoztatja őket. Bár a siker és a teherbeesés is lassan fölkerül oda. A siker ráadásul nagyon is meglep. Nem is tudtam, hogy arra is lehet készíteni varázs italokat. Már lassan én is kipróbálom, annyian jönnek ugyan azzal a recepttel. - viccelődtem kicsit, majd szemem végigsiklott a tárgyakon a boltban. Miről lenne érdekes még beszélni neki. Vannak dolgok, amikért a turisták megőrülnek ugyan, de ha szóban akarsz róla beszélni, hirtelen nem is lesz olyan érdekes.
- Bár igazából a szerelmi bájital mellett vetekednek a talizmánok is. - mentem át a bolt másik felére, ahol a falon műanyag fóliák mögött rejtőztek kis érmék. - Rengetegen vesznek ilyeneket. Szerelem, siker, boldogság, szerencse, egészség, amit csak az ember kigondol. Azt hiszik, hogy ha hordják ezeket a kis fém darabokat, minden úgy lesz, ahogy szeretnék. Bár, igazából gyűlölöm ezeket. Már egyszer kipróbáltam, hogy nem árulom őket többen, de utána annyian panaszkodtak, hogy vissza tettem őket. Viszont akárhányszor csak rájuk nézek az a pár ember jut eszembe, akik megkérdezték, hogy nincs véletlenül olyan, ami valakit szép lassan megöl. Kegyetlenek tudnak lenni az emberek. - igaz, én se voltam egy tündér, de azért ez már nekem is sok volt. Valakinek adni egy medált, hogy hordja, aztán azt várni, hogy szép lassan elhagyja az élet. Egyszerűen undorító. Ezért szerettem jobban a természetfelettieket. A legtöbbjük nyíltan támadott, és meri felvállalni, ha holtan akar látni. Legalább ez őszinte.

remélem tetszik ◐ the magic  ◑credit


I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
First impressions - Julie & Nanami Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
First impressions - Julie & Nanami Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

First impressions - Julie & Nanami Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


First impressions - Julie & Nanami Empty
Vissza az elejére Go down
 

First impressions - Julie & Nanami

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
^
ˇ